Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



A szlovák politika „dehungarizálta” a történelmet?

2008.3.13
Az 1918-ban létrehozott Csehszlovákia a Nagymorva Birodalomban találta meg történelmi gyökereit, amihez a szlovák történetírás egy része ma is ragaszkodik. A kommunizmus alatt megpróbálták a történeti magyar államnak a szlovák nemzet fejlődésben betöltött szerepét, jelentőségét mérsékelni. Szarka László történész három részben beszél a FigyelőNeten a szlovák nemzetté válásról, a közös magyar-szlovák történelemi sorsfordulókról, a jelképekről és az esetleges ellentétek történelmi gyökeréről.

A Kárpát-medencében a római limes megszűnése után hatalmas népvándorlás indult. A 6-8. század zűrzavarában három bizonyosságot találunk, de még ezek is értelmezési problémákat vetnek fel. Az Avar Birodalom, és annak déli-délkeleti szomszédságában fokozatosan létrejövő bolgár, szerb, horvát szláv államalakulatok, valamint a Kárpát-medence északi régióiban, s az attól nyugatra, északra fekvő területeken ugyancsak elindult szláv államfejlődések folyamatos átalakulásban voltak.

Az az államalakulat – Nagymorávia, vagy más szóval a Nagymorva Birodalom –, amelyet a csehek, a szlovákok hosszú ideig Csehszlovákia történelmi előzményeként, első közös nemzeti államukként próbáltak beállítani, egyike volt azoknak a rövid ideig fennállt törzsi, katonai szervezettségű államoknak, amelyek történeti folytonossága máig tartó viták tárgya – mondja a FigyelőNetnek Szarka László történész, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója.

A középkori magyar állam és a szlovák nép etnogenezise

A cseh és a szlovák történetírás már a 19. század folyamán is olyan koraközépkori előképeket keresett, amelyben megtalálhatják a történelmi legitimációs tényezőt, a hőn óhajtott cseh és szlovák államiság „elődjét”. Kiválóan ráérzett erre államalapító elnökük, Tomáš Garrique Masaryk és az első csehszlovák külügyminiszter, Edvard Beneš. 1919-ben, a párizsi békekonferencián Nagymoráviára már mint az egy egykor létezett csehszlovák államra hivatkoztak érvelésükben. Ez a nagymorva–csehszlovák kontinuitáseszmény bekerült a csehszlovák történelemkönyvekbe, Szvatopluk, Mojmír, Pribina morva fejedelmek a két nép közös állami történelmének főszereplőivé váltak.

A kommunista időszak utolsó 15-20 évében a térség valamennyi kommunista állam kicsit elmozdult nemzeti irányba – merthogy a nacionalizmus vált a kommunizmus egyik utolsó legitimációs bázisává. A Husák-korszak kommunista szlovák történetírása úgy próbálta előállítani a szlovák történelem új koncepcióját, hogy a mai Szlovákia területének történetéből kivonta a magyar államiságnak és a felső-magyarországi régió magyar népességének, nemességének a meghatározó szerepét, azaz szó szerint megpróbálta „dehungarizálni”, a magyar vonatkozásaitól megfosztani a szlovák történelmet.

Batthyányból Bat’an

Ennek részeként – a 19. századi magyarosítás ugyancsak érzéketlen helynév-magyarosító igyekezetét korrigálva – számos település kapott vadonatúj nevet: így lett rögtön 1919-ben a háromnyelvű Pozsony-Pressburg-Prešporok Bratislava, 1945 után pedig több száz község nevét, pl. Nagymegyer, Nagymagyar, Magyarbél, Bős, Tallós, Pered, Diószeg, Gúta, Tornalja stb. változtatta meg egy helynévbizottság. Az 1980-as években pedig a közös történelem mai Szlovákia területéhez kötődő magyar személyiségeinek nevét is átírták: így lett Batthyány család nevéből Baťan, Pázmányból Pazman, Széchenyiből Sečéni.

A szlovák helyesírási szabályzatban – a magyar történészek heves tiltakozása ellenére – minden olyan 1918 előtti magyar családnevet átírtak, amelyek tagjai a mai Szlovákia területén éltek vagy ehhez a területhez kötődnek. Az abszurd és diszkriminatív elv –a szlovák történelem dehungarizációs koncepciójának mementójaként – a mai napig érvényben van: így jelennek meg a tankönyvek, szakmai és népszerűsítő kiadványok. Ez az elv sem a német, sem más nemzetek Szlovákiához kötődő szereplőire nem érvényes, csak a magyar nyelvű családnevekre.

Nagymorávia, a történelmi előkép

Csehszlovákia 1992. évi kettéválása után azonban a csehek és szlovákok közös történeti államaként kezelt 9. századi Nagymorávia kérdését is újra kellett értelmezni. Ez a kérdés a csehek szempontjából láthatóan nem volt annyira fontos, mert országuk történelmi királyságként a 10-11. századtól kezdve európai realitás. A szlovákok számára viszont lényeges, hiszen a magyar honfoglalás előtti jelenlétüket kötik a Nagymorva Birodalomhoz.

Ezzel együtt a középkorral, koraújkorral foglalkozó szlovák történetírás meghatározó kutatói – Richard Marsina, Vincent Sedlák, Ján Lukačka, Eva Kowalská, Anton Špiesz, Viliam Čičaj – az 1990-es években megjelent munkáikban, történeti összefoglalásokban magától értetődően szakítottak a dehungarizációs koncepcióval vagy éppen módszeres kritikának vetették alá, és a szlovák történelmet a történeti magyar állam kontextusában tekintik egyedül értelmezhetőnek.

A nagymorva előzmények a szlovák történetírásban mindazonáltal változatlanul fontos kérdést jelentenek, amit jól mutat a közelmúltban Fico miniszterelnök által is tematizált nagymorva kérdés, s ezzel kapcsolatosan az „ószlovák” kifejezés. A szlovák történészek egy része továbbra is mindössze 50-60 évig fennállott, alapvetően a Morva- és a Nyitra-folyó, valamint a mai Dunántúl Balaton környéki területére lokalizálható államalakulatot, Moráviát tekinti a szlovák etnogenezis meghatározó történeti kiindulópontjának.

Viták a történészek között

Mindehhez feltétlenül érdemes azonban hozzátenni: a cseh, a lengyel vagy a magyar államalapítás idején a 10. században, a törzsi, etnikai rétegek, nyelvi, kulturális komponensek a koraközépkori államok területi, hatalmi viszonyai rendkívül változékonyak és képlékenyek voltak. Az első időszakban ezeket az államalakulatokat nem lehet mai fogalmaink szerint elképzelt államként leírni: az uralkodóház, a király hatalma körül szerveződő szerkezetek dinamikus változásokon mentek át.

A magyar államiság kialakulásának első két évszázadában nagymértékben keveredtek a törzsi, törzsszövetségi katonai erőviszonyok, illetve a nyugati szomszéd frankokhoz, a kereszténységhez való viszonyulás elemei. Fontos tehát az elővigyázatosság, saját történelmünkben is, nehogy a 21. század eleji nemzeti, állami fogalmainkkal, képzeteinkkel próbáljuk meg értelmezni és leírni a koraközépkor fejlődését – figyelmeztet a szlovák történelemmel foglalkozó történész.

A cseh és szlovák szétválás után a szlovák történetírás professzionális, akadémiai vonulata tehát igen jelentős önkorrekciós lépést tett, amit nem lehet eléggé méltányolni – emeli ki Szarka László. 1992-ben kimondták, hogy a szlovák történelem értelmezésében vissza kell térni a történeti Magyarország keretei közé; a szlovák történelem egyedül a Magyar Királyság keretei között értelmezhető a történeti valóságnak megfelelő módon. A Csehszlovák Köztársaság történeti előképeként kezelt Nagymorávia és a csehszlovák állami keretek visszavetítése ugyanis erre teljességgel alkalmatlan.

Észak-Magyarország vagy Szlovákia?

A mai szlovák történetírás meghatározó képviselői szerint Szlovákia történelme egyenlő a mai Szlovákia területének, valamint a szlovák népnek, a szlovák nemzetfejlődésnek, illetve a szlovák államiság kialakulásának a történelmével. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen Magyarország történelmébe szintén beletartozik a római, avar-kori Kárpát-medence történelme.

Meglepő talán az lehet, hogy az új szlovák állam és az államiság sokat vitatott előzményei kiemelten fontos részei a történetnek, s az a tény, hogy Nagymorva Birodalom megszűnésétől kezdve a magyar állam keretei között is következetesen Szlovákiaként jelölik az 1918 után kialakult szlovák államterületet. Emellett megpróbálják mindazokat a regionális tényezőket, közizgatási alakulatokat – például az Árpád-kori részfejedelemség történetét, a török hódoltság alatt a királyi Magyarország északi sávjában kialakult felső-magyarországi katonai, közigazgatási szerkezeteket – mint a szlovák államiság előzményét értelmezni.

Ezeket a szlovák történetírás részéről túlhangsúlyozott, a szlovák nemzet- és államfejlődés szempontjából a folytonosság tényezőiként kezelt jelenségeket magyar részről általában erős kritikával fogadják. Helytelennek tartják a szlovák történetírás tudatos anakronizmusát, amellyel az 1918 előtti történeti magyar állam északi részét Szlovákiának nevezik. Folyamatos viták alakultak ki a szlovák és a magyar történetírás között, legutóbb például a Magyar-Szlovák Történész Bizottság 2008. februári kassai konferenciáján Pálffy Géza tette szóvá ennek a módszertani kérdésnek a tarthatatlanságát.

Mindent a szlávoktól vettünk át?

Ami a soknemzetiségű Magyarország területén élt népek eredetét, kialakulását illeti, ebben a térség valamennyi nemzete kicsit bajban van. Még magyar vonatkozásban sem tekinthetjük lezártnak a magyar etnogenezis kérdéskörét: Kristó Gyula, László Gyula, Győrfi György vagy Zsoldos Attila, Tringli István munkáiból látjuk a honfoglalás folyamatának, kérdéskörének összetettségét. A 10-11. században kialakult magyar államiság etnikai sokszínűségét, a kísérőnépek, a magyar törzsek és a korábban itt élő etnikumok, népek szerepének, kölcsönhatásának, illetve a magyar állam keleties, a honfoglalók által hozott elemeinek és a bizánci, frank átvételeknek, valamint a szlávokkal való együttélés hatásának, arányának jórészt lezáratlan problémái vélhetően még sokféle értelmezésre adnak majd lehetőséget.

A szláv szomszédságot meghatározónak gondoló szlovák történészek közül viszont többen úgy gondolják, hogy a honfoglaló magyarság olyan nomád törzsszövetség volt, amely mindent a szlávoktól, elsősorban a mai szlovákok, szlovének és horvátok őseinek tekinthető kárpáti övezetben és a pannon régióban élő szlávoktól vett át. Ezt a magyar középkorkutatás, a magyar szlavisztika, vagy éppen a magyar régészet kezdettől fogva cáfolja, illetve jóval árnyaltabban, differenciáltabban látja. Már az etelközi periódusban is rengeteg olyan civilizációs, gazdasági, kulturális és szóátvétel történt, amelynek gyökerei nem a Kárpát-medencében vannak. A magyar kutatók szerint a szláv átvételek nagy része nem az északi, hanem balkáni, bizánci és bolgár területekről származik – fogalmaz a történész.

A szlovák etnogenezis három sajátosságát érdemes hangsúlyozni. Az egyik fontos tényező a nagy kelet-közép-európai szláv tömbön belüli differenciálódás értelmezése. Tisztán látszik, hogy a szlávság bizonyos értelemben egészen a 18-19. századig nyelvjárási, regionális kapcsolatai révén összetartozó, politikailag csak részben differenciált világot alkotott. Nem véletlen, hogy a 18-19. századi pánszláv koncepciók is ezt az össz-szlávságot tekintik kiindulópontnak. Ami megkülönbözteti az egyes szláv nyelvcsoportokat, regionális közösségeket, az elsősorban a kialakult államok területe: a Lengyel Királyság, a Cseh Királyság, a Magyar Királyság, illetve a balkáni szláv fejedelemségek, királyságok keretében az állam és a nemzet viszonya a szláv népek nemzetfejlődésének meghatározó tényezőjévé vált.

A Magyar Királyság nélkül ma nincs szlovák nemzet

Ennek a szláv szubsztrátumnak, szláv nép- és nyelvközösségnek a differenciálódásában tehát ezek az államok váltak meghatározóvá. Ma már nincs vita abban – az akadémiai szlovák és a magyar történészek között –, hogy a szlovák nemzet etnogenezisében döntő szerepe volt a középkori magyar államnak. A magyar mellett számos más helyben élő, betelepített etnikumnak, népcsoportnak helyet adó magyar állam nélkül nem alakulhatott volna ki mai formájában, a mai területen és a mai nyelvében, kultúrájában a szlovák nemzet.

A Magyar Királyság államhatárai zárták egybe ugyanis az egymástól nyelvileg rendkívül távol álló nyugati, majdnem cseh jellegű szláv dialektusokat és az ukrán nyelvbe átmenetként belefolyó keleti szlovák nyelvjárásokkal, a szlovák nyelvfejlődés szempontjból központi jelentőségűvé vált Garam-menti szlovák dialektussal, amelyben déli szláv fonetikai sajátosságok is kimutathatóak. A szlovák nyelv tehát a történeti magyar állam keretei közt jön létre, válik fokozatosan egységessé a 18–19. század folyamán, s lesz belőle a többi nép fejlődéséhez hasonlóan nemzet szervező tényező.

A középkorban, koraújkorban nemzetnek a magyar állam politikai, gazdasági elitjét, az etnikailag sokszínű, de privilégiumaiban, társadalmi pozícióiban zárt közösséget alkotó magyar rendi nemzetet – a natio hungarica alapvetően magyarországi nemesi közösségét – tekintették. Ebbe a felső-magyarországi szlovák régió szlovák anyanyelvű, szlovák származású nemesi családjai éppúgy beletartoztak, mint az ország többi etnikumának nemesei. A szlovákság nemzeti születéséhez az első komoly impulzust az a meghatározó kulturális folyamat adja, amit reformációnak hívunk. A reformáció és az erre reflektáló ellenreformáció hozta létre azt az észak-magyarországi megyékre is kiterjedő anyanyelvi – magyar, német, szlovák– írásbeliséget, vallásosságot, amely elsősorban a német és a szlovák evangélikus egyházon belül, majd a szlovák katolicizmusban is megjelenik.

A szláv és a hungarus öntudat konfliktusa

A 17. századtól kezdődően a szlovák népnyelvnek a városokban, vallásos tárgyú könyvekben való írásos használata, fokozatos terjedése figyelhető meg, ami aztán a 18. század folyamán a többnyelvű felső-magyarországi értelmiség kialakulása révén kapott újabb lendületet. Jóllehet Bél Mátyás, Kollár Ádám, Lipszky János büszkén vállalták szláv származásukat, szláv, sőt felső-magyarországi szláv öntudatuk van, emellett azonban büszkék a maguk magyar – hungarus – állampolgársági identitására is. Ez a sokat emlegetett hungarus öntudat, amikor a különböző népi nyelveket beszélő emberek a Magyar Királyság alattvalóiként azonosulnak az állammal, az állampolgári közösség fokozatosan elmozdul a nation hungarica rendi konstrukcióját kibővítve újraértelmező politikai nemzet irányába.

A szláv és a hungarus önmeghatározás a 19. században került konfliktusba egymással. Elsősorban az észak-magyarországi szlovák nemesség szembesült azzal, hogy a latinitás kiiktatásával a 18. század végi, 19. század eleji magyar nyelvtörvények őket hátrányos helyzetbe hozták. Hiszen ők latinul beszéltek, otthon „tótul povedáltak”, de magyarul nem tudtak. Ez ellen az őket ért jogsérelem ellen megpróbáltak tiltakozni is. A forrásokban fellelhető panaszaikban, beadványaikban azt kérték: adjanak nekik több évet, hogy megtanuljanak magyarul, hiszen ők rendes magyar nemesek, de nem beszéltek magyarul – idézi a történész.

A konfliktusok a reformkori nyelvharcokban kulmináltak, amikor a magyar reformkor legjava is államnemzetként képzelte el a magyart – Kölcsey Ferenc is leírja: aki magyar kenyeret eszik, az beszéljen magyarul. A nyelvtörvények ekkor egyrészt győzelemre viszik a némettel szemben a magyar nyelv, a magyar államnyelv ügyét, a kisebbségi helyzetbe került nem magyarokat viszont beszorítják abba a védekező pozícióba, ahonnan aztán 1918-ig folyamatosan saját jogaikért harcolnak, s minthogy az 1849. évi és az 1868. évi nemzetiségi törvények szellemisége csak rövid ideig érvényesült, sikerült is őket magunkra haragítani és magunkkal szembe állítani. Mindez azonban egyfajta kritikai olvasata a 19. századi magyarországi etnopolitikai fejlődésnek, rengeteg kiegészítő, magyarázó lábjegyzet kellene hozzá – jegyzi meg Szarka László.

Kettős kereszt Szlovákián

A következő részben a szláv települések folytonosságáról, a szlovák nemzeti jelképekről és a magyar kisebbségpolitikáról lesz szó. Kettős kereszt, trikolór, hibás döntések, Jászi Oszkár 1918. őszi elképzelése a „Tót Impériumról” és az elkésett rendezés lesz a téma.


fn.hu



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona