A területi autonómia ötlete sem haszontalan

2008.4.12
Ágoston András:

A három dilemma



Ha jól emlékszem, a történelmi VMDK-ban még 1992-ben történt meg először, hogy Szabadkán az akkor még fiatal temetkezési vállalkozó egy nyilvános vitában először hozako­dott elő a hamis dilemmával: mi a fontosabb, az autonómia, vagy az, hogy legyen mit ennünk. Azóta is, ha a magyar-magyar viták során az autonómiát ellenző fél kifogy az érvekből, utolsó aduként ezt a letaglózónak vélt kérdést teszi fel. De, nincsenek híján a demagógiának a szerb pártok sem. Nem lehet autonómia-gettóba vonulni, s ezzel megoldani egy terület – leginkább a Vajdaságról van szó – lakosságának gazdasági egyéni felemelkedését, vetik a VMDP, vagy éppen a Magyar Koalíció szemére a magukat demokratikusnak nevező szerb pártok képvise­lői. Többször megtettük már, bontsuk ki még egyszer ezt az érvelést.

A körtét és az almát nem lehet összehasonlítani! Ez az első logikus gondolat, ha az ember meghallja a kérdést. Nem, hiszen az étel ital az egyén fennmaradását szolgálja, az autonómia meg a közösségét. Lehet-e közöttük sorrendet felállítani? Nem, mert mind a kettő fontos, állandó politikai tevékenységet, halaszthatatlan feladatok megoldását feltételezi.

Nem véletlen, hogy a Magyar Koalíció, mivel ezt a látszólagos ellentétet fel tudta ol­dani, mind a szerb, mind a magyar autonómiaellenes pártok, érdekcsoportok kereszttüzébe került.

Az elmúlt másfél évtized e dilemmával kapcsolatos tapasztalata egy mondatban meg­fogalmazható. Ha egy magyar párt csak az anyagi, egyéni- és csoportérdekeket helyezi elő­térbe, s klasszikus versenypártként próbál megmaradni a politikai színtéren, az nem megy. Mindig lesz olyan szerb párt, amely ha ígéretekről van szó, a magyarnál többet kínál. Olyan azonban nincs, amely a Magyar Koalíciót az autonómiakövetelések tekintetében felül tudná írni. A Magyar Koalíció felülmúlhatatlan értéke, hogy egyidejűleg igyekszik helyzetbe hozni a magyar vállalkozókat, de ugyanakkor nyíltan síkraszáll a magyar nemzeti közösség megma­radását szavatoló autonómiaformákért is.

Így Pásztor István a minap arról értesítette a közvéleményt, hogy a tartományi nagybe­fektetési alap újabb 164 magyar érdekeltségű projektnek ítélt meg támogatást. Ugyanakkor a Magyar Koalíció autonómiakoncepciója tartalmaz több olyan autonómiaformát is, amely az egyéni és a csoportérdekeken túlmenően a magyar közösség megmaradását és fejlődését cé­lozzák.

Ha nem lenne kampány, akkor is el kellene mondani, újra meg újra: ilyen „kínálattal” nem rendelkezik egy szerb párt sem. Azok a szerb pártok meg különösen nem, amelyek a ma­gyartöbbségű községekben és településeken magyar jelöltek állításával csak a magyar szava­zatokat akarják begyűjteni. Nem elég tehát csak magyarra szavazni! Mindenütt a Magyar Ko­alíciót, illetve annak jelöltjét kell megkeresnünk. Mert autonómiát a vajdasági magyar nemzeti közösség számára csak a Magyar Koalíció képes kiharcolni.



A területi autonómia ötlete sem haszontalan



A második dilemma: kell-e a Magyar Koalíciónak a területi autonómia eszméjét kép­viselni, amikor látható, hogy azt még a Tadic-féle Demokrata Párt is ellenzi? A vajdasági ma­gyar szervezetek autonómia-tervezeteiben 1992 óta, a VMDP magyar (perszonális) autonómia modelljét kivéve, a területi autonómia iránti igény is megtalálható. Nem véletlenül. A területi autonómia az elméletben – leginkább addig, míg a konkrét modell kidolgozására nem kerül a sor – domináns autonómiaformának számít. Jó dolog, hogy a területi autonómia – a kidolgo­zottságnak azon szintjén, amilyenre azt Glatz Ferenc akadémikus kutatásai alapján felemel­hettük – a történelmi VMDK 1995-ös autonómiakoncepcióját követően, most a Magyar Koa­líció autonómia-dokumentumában is megjelenik.

S nem véletlen, hogy a szerb pártok képviselői – közöttük a Tadic-féle Demokrata Párt vajdasági szervezetének elnöke – félnek tőle, mint ördög a szentelt víztől. A minap éppen a tartományi végrehajtó tanács demokrata elnöke mondta ki: nem, a területi autonómiát nem. Vagy ahogy a szerb, magát demokratikusnak nevező blokk másik szószólója, Nenad Canak mondja, nem kell a magyaroknak semmilyen autonómia, nem engedjük őket gettóba vonulni.

Régen megmondtuk: van a vajdasági magyar közösségben elég erő ahhoz, hogy fel­tárja, kifejezze, és legitim módon képviselje saját érdekeit. A politikai atyáskodást ugyan nem tudjuk eleve elhárítani, de tudnia kell mindenkinek, a szerb partnereknek is, hogy most nem a politikailag megosztott és manipulálható magyar nemzeti közösséggel állnak szemben, hanem a Magyar Koalícióval, amely tudja, mit akar.

Persze megtörténhet, s bizonyára meg is fog történni, hogy ez vagy az a nagypárt – különösen, ha a választások magyar szempontból jól sikerülnek – megkísérli ennek vagy an­nak a magyar politikusnak, vezetőnek, képviselőnek, tanácsnoknak a felvásárlását – akár ki­lóra. Hát igen. Végül is ez lesz a puding próbája. Ha Magyar Koalíció és képviselői ellenáll­nak a kísértésnek, ez a politikai tömörülés méltán kerülhet oda, ahol a történelmi VMDK volt. A régió legerősebb, legtekintélyesebb politikai alakzatai közé.



Kormányzati felelősségvállalás és az autonómiakövetelés



Már most sem nehéz kitalálni: a Magyar Koalíció számára a szakítópróba az lesz, ha a választások után döntenie kell: elfogadja a szerb bizalmi minimumot, s a „kormányzati fele­lősségvállalás” kecsegtető lehetősége igézetében lemond az autonómiaköveteléséről, vagy sem? A történelmi VMDK – amíg szét nem lökték – ezt a próbát többször is kiállta.

A vajdasági magyar politikai elit – kemény történelmi tapasztalatok birtokában – most nem tévedhet.

De, fel kell készülnünk arra az eshetőségre is, ha a Kostunica nacionalista koalíciója és a Seselj-féle radikális párt győz. Ebben az esetben sincs minden veszve. Egyrészt a hatalom birtokában a nacionalista blokk is megszelídülhet. Egy-egy községben erre már volt példa. Sőt arra is, hogy Európa és általában a nemzetköziek – csakúgy, mint Szlovákiában – megbékél­nek a népakarattal. S az autonómia-követelések megfelelő kezelése az Európába vezető szerb „harmadik út” egyik mérföldköve lehet. Akkor is, ha a vezetőjük Nikolic békekísérlete ma­gyar oldalon egyelőre nem váltott ki nagy lelkesedést.

S lenne még egy, igaz vitatható előnye a nacionalisták győzelmének. Az, hogy a nemzetközi közösség, de a budapesti politikai elit, rajta tartanák a szemüket Szerbián és különös figyelemmel, állandó politikai jelenléttel segítenék az autonómiáért folytatott küzdelmeinket.

A szerb nacionalisták győzelmére a koszovói albán vezető, Haradinaj Hágában történt felmentése után még nagyobb eséllyel számíthatunk, mint eddig. A Magyar Koalíciónak Bu­dapesten és a nemzetközi politikai színtéren tovább kell folytatni a közös autonómia-koncepció népszerűsítését, s ezzel összefüggésben fel kell hívni a figyelmet, hogy nem elég, ha a magyar illetékesek csak támogatják a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseit. Arra lenne szükség, hogy közösségünk alapérdekeinek védelmében – olyan EU-tagként amelynek a szomszédos országokban számottevő kisebbségi közösségei élnek, ami magában is afféle po­litikai hungaricum – Magyarország vállalja mind a vajdasági magyar autonómiatörekvések, mind az autonómiaformák EU-beli képviseletét. Ez a kérelem a Magyar Koalíció képviselői részéről elhangozhatna már a napokban, amikor az autonómiakoncepciót bemutatjuk Buda­pesten, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának.



Dokumentumok:



Kiss Ernő aradi vértanú leszármazottjának levele a VMDP IT alelnökéhez



Kedves Kiss Igor!

Örömmel olvasom leveleid, s a vajdasági sajtó tájokoztatásait rólatok, s a szerbiai ma­gyarság sorskérdéseinek a megoldásairól. Mi itt, amerikai magyarok, az Amerikai Magyarok Szövetségének kereteiben működve, állandóan követjük a Kárpát- medence magyarságának az életkörülményeit, így most Ti kerültetek a figyelmünk központjába, a májusi választásokon való szereplésetek végett.

Először is fogadjátok az elismerésünket, amiért megszületett a politikai egység a közös cél érdekében a Magyar Koalíció létrejöttével. Egy magyar párt, így a VMDP sem volna ké­pes egyedül a célba jutásra, de összefogva, minden magyart mozgósítva el fogjátok érni a céljaitokat, ami a vajdasági magyarok alapérdekeinek a képviselete, az által, hogy az össz- magyarság szavazataival megkerülhetetlen erőt fogtok képviselni a szerbiai politika színpa­dán.

Higgyetek, akarjatok, mert a sors isteni keze Veletek működik, ha megbékélt szeretet­tel összefogva a MAGYAR szebb jövőért és nem egyéni hiúságért küzdötök szétforgácsoltan.

Végre érik a KÁRPÁT- MEDENCEI ÖSSZMAGYAR JÖVŐKÉP AZ AUTONÓMI­ÁÉRT! Ehhez csak ezen az úton tovább haladva, az összefogás erejével jut el a magyarság mindenhol.

Az ellenségeink reményét hiúsítsátok meg a közös küzdelmetek májusi sikerével, melyet szívvel lélekkel Rátok gondolva, imádkozva követünk!

Veletek van az Úr Isten, s aki kéri, azt megsegíti, közös imádsággal is könyörögve!

Ezt tudom üzenni Nektek!

Nemzettestvéri szeretettel, Veletek:

Kiss János és Családja, mint Kiss Ernő aradi vértanú leszármazottjai

Pétterfy Gyöngyi, költő

Erdei János, tudósító

Philadelphia, 2008. április 10.



Autonómia erdélyi szemmel

http://www.vojvodinaportal.com/hu/print/

A Vajdaságnak nincs esélye arra, hogy területi autonómiát harcoljon ki, ezért az önrendelkezés másik formáját, a perszonális autonómiát dolgozták ki közösen a magyar pártok. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség üdvözli a vajdasági magyar szervezetek összefogását.

A romániai magyarok képviselői példát vehetnének vajdasági nemzettársaiktól - mondta Antal Árpád parlamenti képviselő, aki többször is szorgalmazta azt, hogy az RMDSZ nemzetstratégiai problémákban egyeztessen politikai ellenfeleivel.

„Úgy gondolom, hogy a következő lépés az kell, hogy legyen, hogy a Kárpát-medencei magyarok együtt, összefogva kidolgozzunk, mindenki a saját magának megfelelőnek tartott autonómia-koncepciót, és nyílván egységesen lépjünk fel, mert akkor lehet nagyobb esélyünk arra, hogy ezt meg is valósítsuk” – hangsúlyozta Antal Árpád, az RMDSZ háromszéki parlament képviselője.

Az egyeztetés fóruma lehetne a Tőkés László vezette Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács, amelyet nemrég éppen azzal a céllal hoztak létre, hogy nemzetközi szintre emelje és az európai szervezetekben is képviselje a magyar autonómiatörekvéseket. Ha azonban a magyar kormány nem vállalja fel a határon túl élő magyarok autonómia törekvéseit, aligha lehet eredményt elérni - mondta Antal Árpád. (DunaTV)



Marják egymást, de mi választunk



Mintha kisördög bújt volna a háromszéki önkormányzati vezetőkbe és jelöltekbe. A két választás között már-már unalmasan egy szólamban éneklő szövetségben az egységben az erő évtizedes jelszavát a nyílt pozícióharc váltotta fel.

A verseny, de még az összefeszülés sem rossz, ha nyílt kártyákkal játszanak, ha leendő választóikat és jelenlegi támogatóikat céljaik fontosságáról, terveik, szándékaik őszinteségéről meg tudják győzni. Sajnos, a harc — legalábbis ami eddig belőle kitetszik — nem ily nemes. A győzzön a jobbik elv helyett az, aki bírja, marja magatartásforma az uralkodóbb.

Az RMDSZ a hatalomban töltött évek során sok fiatal számára karriert, érvényesülési lehetőséget biztosított, s most a vezetői székekbe közel két és fél évtizede beragadt közép­nemzedék ellenében követelnek fontosabb helyet maguknak a kis magyar nap alatt. Nem kell jóstehetség ahhoz, hogy felismerjük, idő kérdése, hogy teljesen átvegyék a hatalmat. Kívülálló megfigyelő számára gondot csak az jelenthet: van-e garancia arra nézvést, hogy ebből a kicsit generációs, mégis inkább a reális hatalomért, a vele járó anyagiakért folyó harcból a jobbik kerüljön ki győztesen? Ami például Sepsiszentgyörgyön az Őrkőn, de máshol is történt, jele­sen, hogy még az állóurnás előválasztást is manipulálni lehetett, s akadnak olyan ifjoncok, akik lelkiismeret-furdalás nélkül ezt meg is tették, sok jó reményt nem közvetít a választók felé.

Szemmel látható, vonzó mind az eddig funkcióban lévő önkormányzati képviselőknek, mind a feltörekvő újaknak a pozíciószerzés. Van, aki nem rejti véka alá célját, biztosítani akarja gyerekei jövőjét például, mások nem titkolják, azért törekednek a tanácstagi cím meg­szerzésére, hogy egy-egy jobb üzletet, azaz pénzt megfoghassanak, vagy cégüknek állami megrendelést szerezzenek, esetleg egy-egy korábban felvásárolt területet beltelkesítsenek, s lakópark-építéssel a legnagyobb hasznot hozzák ki belőle. Konc — kisebb vagy nagyobb — kell majdnem mindenkinek, mert az az idő, amikor önzetlenül akart valaki egy célt, egy kö­zösséget szolgálni, mintha elmúlt volna.

A kampány csak most kezdődik, s az RMDSZ mellett egy újabb magyar párt is színre lép, ráadásul a belső viszályok miatt független jelöltek is indulnak. A pecsét, azaz a döntés joga a választó kezében lesz. Éljünk vele. (Háromszék)
forrás: VMDP hírlevél