Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Egy új Svájc … vagy a régi Balkán Szlovákiában?

2008.2.26
Úgy tunik, hogy az I. Világháború után a Szövetséges és Társult Hatalmak azt várták, hogy az új, mesterségesen létrehozott vagy kibovített országok ugyanannyi apró olvasztótégellyé fognak válni, és a nemzetiségi kérdés, amelyet indokul használtak a többnemzetiségu osztrák-magyar birodalom feldarabolására, magától meg fog oldódni. Vagy legalábbis azt remélték, hogy ezek az országok olyan békés pluralisztikus közösségekké fognak átalakulni, mint az Egyesült Államok vagy Svájc. De tévedtek. Még azt a svájci modellt sem követték, amelyet Dr. Benes adott elo Párizsban 1919. május 20-án, a megalakulandó csehszlovák kormány nevében: A csehszlovák kormánynak az a szándéka, hogy államát a nemzetiségek jogai és a Svájci Köztársaság alkotmányának elvei alapján szervezze meg, más szóval, a kormány azt tervezi, hogy a Csehszlovák Köztársaságot egyféle Svájccá tegye…
Mondani sem kell, hogy Csehszlovákia sohasem vált második Svájccá, és Szlovákia jelenlegi vezetosége keményen dolgozik azon, hogy Ceausescu fasiszta Romániájának követője legyen. Benes mindjárt másként beszélt, mihelyt a békekonferencia lezárult. Kevesebb, mint három évtizeddel azon ígérete után, hogy új Svájcot fog teremteni Közép-Európában, a svájci tervrol az összes kisebbség kiutasítására tért át. Amikor a II. Világháború véget ért, Kassa, az egykori magyar város lett a csehszlovák kormány ideiglenes székhelye. Benes elnök hamarosan kibocsátott egy nyilatkozatot, amely szerint Csehszlovákia kizárólag a csehek és szlovákok hazája kell legyen. Ezt a nyilatkozatot követte a magyarok és a szudéta-németek rendszeres kiüldözése. Abban az időben Dél-Szlovákiában, egy széles határmenti sávban, amely korábban Magyarország része volt, mintegy 650.000 magyar élt. A kassai kormány ekkor elhatározta, hogy közülük mintegy 200 ezret „szlovakizál”, körülbelül 100 ezret kicserél olyan szlovákokra, akik addig Közép-Magyarországon éltek, a többi 400 ezret pedig szétszórja Csehszlovákia egész területén, hogy felgyorsítsa beolvadásukat.
A magyarokat eloször megfosztották állampolgárságuktól. Ezt követte a magyarok elbocsátása minden központi vagy helyhatósági közalkalmazotti állásból. Munkabérüket nem fizették, vállalataikat kárpótlás nélkül kisajátították.
Ettől fogva nem dolgozhattak az iparban és a kereskedelemben. Házukat és más
tulajdonukat át kellett adják a szlovákoknak. Minden magyar elemi- és
középiskolát bezártak. Egy dekrétum azt is megtiltotta, hogy magyar nyelven
tanítsanak hittant…
Semmilyen magyar nyelvu újságot vagy könyvet nem nyomtattak. Sok magyar
papot kiutasítottak… Csak azok számíthattak türelemre, akik készek voltak
letagadni vagy megtagadni magyar származásukat, és elfogadták a
„szlovakizációt”.
1945 nyarán a csehszlovák kormány Potsdamban a nagyhatalmaktól jóváhagyást
kért áttelepítési terveire. A konferencia jóváhagyta a szudéta-németek
áttelepítését, de a magyarokét nem. Ennek ellenére rövid idon belül mintegy
20.000 magyart utasítottak ki.17
Mindszenty bíboros, mint Magyarország prímása, 1947. április 27-én kibocsátott egy
pásztorlevelet, amelyben arra kérte a magyar katolikusokat, hogy segítsék azt a 20.000
menekültet, akiket Csehszlovákiából Magyarországra telepítettek ki a Magyarország és
Csehszlovákia közötti lakosságcsere aláírása és ratifikálása után, és kérte, hogy
imádkozzanak azért a majdnem 100.000 németért, akit Csehszlovákiából a németországi
Szudéta-vidékre telepítettek át.18
Ezeknek a németeknek és magyaroknak a kitelepítése után azok, akik ott maradtak,
állandó zaklatásnak, diszkriminációnak, eroszakos beolvasztásnak, sot üldöztetésnek
voltak kitéve. Bár az ú.n. Prágai Tavasz után a magyarok helyzete valamit javult,
Csehszlovákia kettészakadása után a szlovák kormányzat alatt a helyzet ismét rosszabbá
vált.
Alfonse D’Amato amerikai szenátor, hivatalos minoségében mint az Egyesült Államok
Helsinki (EBESZ) bizottságának elnöke 1997. április 22-én egy részletes beszámolót
tartott az Egyesült Államok szenátusában az emberi jogok helyzetérol Szlovákiában,
jóval azután, hogy már létrejött Magyarországgal egy kétoldalú megállapodás a kisebbségek ügyében, amelynek feltételezett célja a magyar kisebbség védelme volt.
D’Amato szenátor szembeállítja a szlovákiai magyarokkal és romákkal (cigányokkal)
szemben alkalmazott bánásmódot:
Míg a magyarok közvetlenebb módon szenvednek a kormány türelmetlensége
miatt, más etnikai csoportok inkább indirekt módon. Más szóval, a szlovákiai
romákat nem annyira a kormány intézkedései veszélyeztetik, hanem inkább az
intézkedések hiánya.19
A magyarok esetében viszont, D’Amato szenátor szerint:
A szlovák kormány továbbra is olyan kisebbségi politikát követ, amely nevetséges
lenne, ha nem lenne olyan rossz és ártalmas. Ez a politika minden eszközt
bevetett, a szlovákon kívül bármely más nemzeti himnuszok játszásának tavalyi
betiltásától kezdve addig az újabb határozatig, amely megtiltja iskolai
bizonyítványok kiállítását magyar nyelven, a régóta fenálló gyakorlat ellenére. Az
ilyen kicsinyes gesztusok a szlovák nép méltóságán aluliak, akiknek az öröksége
túlélte több mint ezer év idegen – és gyakran kifejezetten elnyomó – uralmát. A
szlovák nyelv és kultúra, amelyet most úgy védenek a független Szlovákiában,
nem olyan gyenge, hogy csak mások terhére virágozhat.20
Felületesen szemlélve a szenátornak igaza van. Az ilyen viselkedés gyerekes, és aligha
mozdítja elo egyáltalán a szlovák érdekeket. De Szlovákia elnyomó politikájának
fényében ez a jelképes gesztus is egy lépés az etnikai tisztogatás terén, amellyel
Szlovákiát csak a szlovákok részére akarják berendezni! A magyarok részére az életet
olyan nyomorúságossá akarják tenni, hogy végül el akarjanak szabadulni arról a földrol,
ahol oseik évszázadokig éltek. Szlovákia soviniszta vezetoi szerint nincs helye a
magyaroknak egy olyan országban, amely Magyarország része volt több mint ezer évig,
és ahol a magyarok hoztak létre elsoként szuverén kormányt. Egyébként, D’Amato
szenátor egy kis iróniát is hozzátesz azzal, hogy rámutat arra, hogy a magyarok lehetové
tették, hogy a szlovák nyelv túléljen és virágozzon ezer évig a magyar uralom alatt, most
pedig a szlovákok el akarják tüntetni a magyar nyelvet egyetlen emberölton belül. Ha a
magyarok olyan elnyomók lettek volna, mint a szlovákok állítják, vagy amilyenek a
szlovákok maguk, akkor ma már nem létezne szlovák nyelv és szlovák nemzetiség!
Tekintettel arra a tendenciára, ahogyan a kisebbségekkel Romániában, vagy a szerbiai
Koszovóban bánnak, a szenátor nem túl optimista Szlovákia kisebbségi politikájával
kapcsolatban: „Ilyenformán Szlovákiában a magyar kisebbségre vonatkozó látszólag apró
megszorítások nagyon könnyen a soron következo erosebb megszorító taktika elofutárai
lehetnek”, a magyar kormánnyal kötött megállapodás ellenére. De ez még nem minden!
A szenátor így folytatja: Ennek figyelemben tartásával az, hogy a szlovák parlament nem fogadott el
szélesköru nyelvi törvényt, és a Kulturális Minisztérium ajánlása szerint ilyen
törvényre nincs is szükség, ellene mond a józan észnek. A Szlovákiában a
kisebbségi nyelv használatára jelenleg alkalmazott törvények nem adnak pontos
és kielégíto iránymutatást a magyar nyelv hivatalos használatával kapcsolatban,
amint azt nemrég a bizonyítvány-ügy jelezte. Sok kár eshet addig, amíg nem
hagynak jóvá egy olyan kisebbségi nyelvhasználati törvényt, amely a többségi és
kisebbségi közösségek közötti igazi alkalmazkodásra alapul.
Végül az állami támogatások újabb csökkentése aránytalanul negatívan hat a
magyar közösségre. A szlovák kormány azon védekezése, hogy minden etnikai
csoportot egyaránt kedvezotlenül érintettek ezek a megszorítások, nem meggyozo
annak fényében, hogy Hudec kulturális miniszter kinyilvánította szándékát a
szlovák kultúra „felélesztésére” a vegyes nemzetiségu területeken, és az ehhez
nyújtott anyagi támogatás is ezt a célt tükrözi.21
Ezekkel és az emberi jogokat sérto egyéb intézkedésekkel kapcsolatban D’Amato szigorú
figyelmeztetést intézett Meciar miniszterelnökhöz:
Már régóta itt az ideje, hogy Meciar miniszterelnök latba vesse erkölcsi befolyását
és politikai vezetését Szlovákia megfelelo irányba állításához. Tisztáznia kell,
egyszer és mindenkorra, hogy Jan Slota – aki a magyar kisebbséget egyebek
között „barbár ázsiai hordáknak” nevezte – nem az o szóvivoje, és hogy a Szlovák
Nemzeti Párt javíthatatlan fasisztái nem képviselik a szlovák nép többségét.22
Sajnálatosan, ebben az utolsó pontban a szenátor téved. Valóban úgy tunik, hogy Meciar
Nemzeti Pártja javíthatatlan fasiszta párt, de ez sajnos a szlovák többség mentalitását is
tükrözi, mert agymosás révén a többség gondolkodásmódja olyannyira fasisztává vált,
hogy ha a Nyugat nem hagyja abba az emberi jogok hangoztatását, és továbbra is
megtagadja Szlovákia felvételét a NATO-ba, akkor a szlovákok esetleg oroszországi
szláv testvéreikhez fognak fordulni (ahogy ezt a tanulmányban máshol részletezzük),
tudván, hogy az oroszok tág karral fogadják oket, minthogy azok egyáltalán nem
törodnek azzal, hogyan bánnak a szlovákok nem-szláv kisebbségeikkel.
Miután elmondja, hogyan reagál a szlovák kormány a kritikára azzal, hogy mindig valaki
mást vádol, a szenátor negatív hangnemben zárja beszámolóját:
A Helsinki bizottság vezetosége [élén D’Amato szenátorral] … több alkalommal
is felvetette aggodalmunkat a szlovákiai fejlemények miatt szlovák hivatalos
személyeknek. Sajnos, a szlovák vezetéstol nem hallottunk mást, mint egyik
kifogást a másik után, és nem láttunk mást, mint egyik bunbak keresését a másik
után: a magyarok azok, a csehek azok, az ukrán maffia az, az ellenséges
nemzetközi közösség az, akik le akarják rombolni Szlovákia jó hírét, a külföldi propaganda az, nem az igazi problémák odahaza – röviden, mindig akad valaki,
akit vádolhatnak azokon kívül, akik az országot ténylegesen irányítják.
… Abban a reményben tartom ma ezt a beszámolót, hogy a pozsonyi vezetoség el
fogja kezdeni az igazi reformokat, akárcsak román kollégáik, és el fogja kezdeni
annak az ígéretes jövonek a helyreállítását, amelyet kiérdemelt már Szlovákia
lakossága. Jelenlegi politikájuk a nemzetközi elszigetelodés, a növekvo kritika és
a lakosság gazdasági elnyomása útján vezet.23
De a szenátor ismét téved! A szlovákokat nem érdekli a gazdasági jólét, amíg be nem
olvasztott magyarok vannak országukban. Semmilyen „kenyér vagy bot” politika nem
muködik ott, ahol az elvakultság olyan mélyen beivódott a szívekbe, mint a három középeurópai
országban, Szlovákiában, Romániában és Szerbiában.
Amint az várható volt, Szlovákia külügyminisztériuma az amerikai szlovák nagykövet
útján válaszolt D’Amato szenátornak a Szenátusban tartott beszédére. De ez a válasz nem
elégítette ki a szenátort, aki hivatalosan tudomásul vette a választ a Bizottság 1997.
június 20-án a szlovák nagykövetnek írt levelében. A levél rámutat arra, hogy, bár a
Minisztérium
nyilatkozata joggal hívja fel a figyelmet a szlovák jelentés számos pozitív
aspektusára, többek között Kormányuknak a zsidó közösségi tulajdon
helyreállításával kapcsolatos jogszabályaira, valamint a Mario Goral gyilkosainak
bíróság elé állítására tett erofeszítésekre. Sok más pontban azonban továbbra sem
vagyunk meggyozodve a Minisztériumnak azon erofeszítéseirol, amelyekkel arról
akar biztosítani minket, hogy a demokratikus reform folyamatban van
Szlovákiába. Valójában továbbra is mélyen aggódunk a Szlovákiai helyzet
miatt.24
Ezután a szenátor három olyan példát idéz, ahol a szlovákiai fejlemények alatta maradnak
az elvárásoknak. Az elso az uralkodó többségi párt és a „lojális ellenzék” közötti zavaros
kapcsolat, amely megakadályozza, hogy az igazi demokratikus módszerek
megerosödjenek Szlovákiában. A második a „politikai eroszak” magas szintje
Szlovákiában. A harmadik a kisebbségi viszonyok. Az utóbbit illetoen a szenátor ezt írta:
A szlovákiai kisebbség és többség közötti viszonyok tárgyában a Minisztérium
álláspontját a nemzeti himnuszok játszásának tekintetében különösképpen
jellemzonek tartjuk. Ebben a pontban a Minisztérium azzal indokolta a
megszorításokat, hogy azt bizonygatta, hogy idegen (nem szlovák) himnuszok
játszása nem kulturális, hanem politikai cselekedet, sot az árulással egyenértéku.
Úgy gondoljuk, hogy az ember politikai meggyozodésének kinyilvánítása – akár
zenei fomában – nem teheto egyenlové az árulással, hanem védelmet érdemel a
szólásszabadság jegyében. Ennek megfeleloen, a Minisztérium álláspontja inkább növelte, semmint csökkentette volna azt az aggodalmunkat, hogy a jelenlegi
kormány politikája a Szlovákiában élo magyar közösség jogainak csökkentésére
irányul.
A szlovákiai helyzet napirenden volt az OSCE (magyarul EBESZ, Európai Biztonsági és
Együttmuködési Szervezet) nemzeti kisebbségekkel foglalkozó fobiztosánál (HCNM) is,
akinek irodája a hollandiai Hágában van. Van der Stoel fobiztos három-napos látogatást
tett Szlovákiában 1997. októberében, és tárgyalt a kormány hivatalos képviseloivel,
többek között a Muvelodésügyi és a Kulturális miniszterekkel, valamint mind szlovák,
mind magyar pártok politikai vezetoivel.
A beszélgetések foleg a kisebbségekkel közvetlenül kapcsolatos ügyekre
irányultak, mint a kisebbségi nyelvek használata a hivatali kapcsolatokban,
kétnyelvu iskolai bizonyítványok kibocsátása, valamint a kulturális támogatások
odaítélését szabályozó elvek. Egy másik fontos téma a Fobiztos tárgyalásai során
a Magyarországon élo szlovák kisebbség helyzete volt.25
Ha a csehek, akiket a két világháború között, sot még a második világháború után is a
közép-európai demokrácia fontos bástyájaként emlegettek, valamint a szlovákok, akik a
nyugati keresztény hagyomány körébe tartoznak, nem tudtak együtt élni etnikai
kisebbségeikkel, akkor hogyan lehetne elvárni, hogy a balkáni népek, mint a bizánci
vallású románok és szerbek, vagy a harmadik világ országainak népei olyan viszonyokat
tudjanak teremteni, amelyek a demokráciát fémjeleznék, és amilyeneket mi élvezünk az
Egyesült Államokban, a világ legrégibb demokráciájában?


forrás: részlet Dr. Balogh Sándor
Autonómia és az új világrend



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona