Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Önrendelkezés: hol, ha nem Koszovóban?

2008.4.6
Amikor Koszovó februárban kikiáltotta függetlenségét, számos kommentátor – a politikai és az értelmiségi szférában egyaránt – aggodalmának adott hangot, mondván: a sikeres elszakadás egyik lehetséges hatása az lehet, hogy precedensnek tekintik majd egyéb, etnikai és nemzeti konfliktus miatti önállósulási törekvés esetén.


Így e kérdésben már az elején el kell oszlatni a félreértést: az etnikai konfliktusokra, illetve a központi hatalom és a nemzeti kisebbségek közötti konfliktusokra nem jelent általános megoldást a koszovói – vagy ami még rosszabb, a transznisztriai, abháziai vagy észak-ciprusi – példához hasonló elszakadás. Másrészt viszont a nemzetközi jog és a kisebbségek kollektív jogainak kérdése sem rekedhet meg a jelenlegi, nem kielégítő szinten. Persze Koszovó függetlenségének kikiáltása és elismerése nem áll összhangban az ENSZ 1244-es számú határozatával. Koszovó esetében a népek önrendelkezéséhez való alapvető jog kapcsán – amelyet az ENSZ alapokmánya és az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának 27-ik cikkelye is rögzít – fölmerül a kérdés: ha a koszovói albánok a kollektív jogok szabad és demokratikus gyakorlására nem jogosultak, akkor ki más? Olyan etnikai közösségről van szó ugyanis, amelyet 1912 és 1999 között (ezt 1941 és 1945 között csupán a náci-fasiszta megszállás évei szakították meg), a szerb államba történő erőszakos bekebelezésük nyomán 87 évből nem kevesebb mint 72 éven át zaklattak és hátrányosan megkülönböztettek, s ez 1999 tavaszán etnikai tisztogatásban és tömeges deportálásokban csúcsosodott ki. Ha a közösségi jogok nem alkalmazhatóak Koszovó esetében, vajon milyen körülmények között lehet egyáltalán hivatkozni rájuk, és gyakorlatba ültetni azokat?

A népek ezen elidegeníthetetlen jogát az államok területi épségéhez való általános jog korlátozza, amelyet szintén azzal a céllal gondoltak ki, hogy elejét vegyék annak, hogy minden nemzeti kisebbség vagy egy adott államon belüli kisebb csoport önálló államot követeljen magának. A nemzetközi emberi jogszabályok ugyanakkor nem engedik meg az államoknak, hogy büntetlenül bármilyen bűncselekményt kövessenek el a nemzeti kisebbségek ellen, vagy hátrányosan megkülönböztessék őket, ahogy azt Szerbia tette sok évtizeden keresztül. A nemzetközi jogban lassan új kísérletek történnek arra, hogy rögzítsék a nemzetközi közösség „védelemre vonatkozó felelősségének” elvét, amely néhány, ritka kivételnek tekinthető esetben már nemzetközi beavatkozáshoz is vezetett. Az alapvető okok, amelyek ahhoz az általános óhajhoz vezettek a koszovói albánok körében, hogy megszabaduljanak a szerb állam fennhatóságától: a sokéves elnyomás keserű tapasztalata, az 1974-ben biztosított tartományi önrendelkezés elvesztése, végül pedig a katonai agresszió. Koszovó azonnali igényét a függetlenné válásra, amelyet az 1991-es népszavazáson is kinyilvánítottak, a világ ugyanúgy figyelmen kívül hagyta, mint a 90-es években a milosevicsi uralommal szembeni erőszakmentes ellenállást.

Az önrendelkezés elvének alkalmazása Koszovó esetében tehát az elnyomásból, valamint az autentikus és nemzetközileg garantált autonómia megtagadásából következik. Nem létezett olyan nemzetközi garancia a koszovói önrendelkezésre vonatkozóan, amely hivatkozási alapot jelenthetett volna, és nem volt nemzetközi bíróság, amelynél panaszt lehetett volna tenni. Az „önrendelkezéshez való jogot” nem rögzítik sem a nemzetközi egyezményekben, sem Európában, sem az ENSZ jogrendszerében. Így aztán a nemzeti kisebbségek és az állammal nem rendelkező kisebb közösségek, amelyek hasonló helyzetben találják magukat, minden irányban eltorlaszolt „vészkijáratokba” ütköznek: egyrészt ugyanis az önrendelkezéshez való joguktól megfosztja őket az államok sérthetetlen szuverenitáshoz való jogának általános elve, másrészt nincs eszközük a nemzetközi egyezményen vagy garancián alapuló, területi autonómia révén megvalósuló belső önrendelkezés elérésére. Azonban ha szeretnénk megelőzni, vagy békés és politikai úton megoldani az olyan drámai szecessziós konfliktusokat, amelyeket Srí Lankán, Mianmarban, Tibetben és Kurdisztán törökországi területein tapasztalhatunk, mindkettőre szükség van: új kritériumokra, amelyek pontosabban meghatározzák, milyen körülmények között igényelhető és alkalmazható legitim módon az önrendelkezéshez való jog, valamint az autonómiához való kollektív jogra, amennyiben a nemzetközi közösség nem fogadja el az új, önálló állam megalapítását. Ma az államok többsége még mindig ellenzi mindkét tényezőt, mivel attól tartanak, hogy ezek a jogok alapvetően érinthetik területük sérthetetlenségének elvét. Ám ilyenkor legtöbbször a központosított állam korlátlan hatalmára gondolnak. Nem véletlen, hogy a nemzetközi jog ilyetén megújításának legfőbb ellenzői azon államok, amelyek megtagadják az autonómiához való jogot a területükön élő kisebbségektől (mint Franciaország, Törökország, Görögország stb.), valamint az önrendelkezés jogát a korábban erőszakkal bekebelezett kisebb népektől (mint Oroszország, Kína, India stb.). Az állammal nem rendelkező nemzetek és a nemzeti kisebbségek a kollektív jogok részletesebb szabályozását követelik, ami nem csupán vészféket jelenthet a szisztematikus és folyamatos elnyomás esetén, hanem kollektív jogot is az autonómiára.


Az autonómiához való jog szükségessége

A regionális autonómia nem csupán a nemzeti kisebbségek igényeinek kielégítésére és érdekeinek érvényesítésére lehet alkalmas, de meghatározó előnye, hogy önkormányzatot biztosít anélkül, hogy ez ütközne az államok területi épségének megőrzésére vonatkozó érdekekkel. Ráadásul az autonómiának kettős problémával kell megbirkóznia: hagyományos lakóhelyén kell biztosítania a nemzeti kisebbség védelmét, ugyanakkor tartalmaznia kell az illető területen élő összes népcsoport önkormányzathoz való jogát. A regionális autonómiának, ahogy neve is mutatja, egy régió teljes közösségének érdekeit kell szolgálnia, nem csupán a népesség egy bizonyos részének érdekeit.

Ám a regionális autonómiát szilárd jogi alapokra kell építeni: az autonómia útján történő rendezés tisztán belső garanciája sok esetben túl gyönge lehet ahhoz, hogy biztosítsa: az érintett nemzeti kisebbségek teljes mértékben elfogadják. Koszovó tapasztalata kiváló példa ebben a tekintetben: a konfliktus eszkalálódása jórészt annak tudható be, hogy 1989-ben megszüntették a szerbiai tartomány autonómiáját, amelyet Tito még 1974-ben biztosított. Ám a regionális autonómia a legkevesebb, amit a korábbi Jugoszlávia felkínálhatott a koszovói albánoknak, akik többen vannak, mint a macedónok, a szlovének és a montenegróiak, hiszen 1945-ben Koszovótól megtagadták a szövetségi állami státust. Ez az autonómia azonban, amelyet Milosevics a Vajdaság autonómiájával együtt szüntetett meg, megfosztva ezzel az albánokat a szerb sovinizmussal szembeni védelemtől, nem az első „elveszett autonómia”: precedensnek ott van még Dzsammu és Kasmír az 1950-es évekből, amelynek autonómiáját az indiai szövetségi kormány nyirbálta meg Nehru idején; Eritrea, amely Etiópia részeként 1962-től 1972-ig volt autonóm; Dél-Szudán (1972–1983), és végül az iraki Kurdisztán kérészéletű autonómiája, amelyet Szaddám Huszein zúzott össze 1977-ben. Ezen esetek mindegyike hosszan tartó háborúhoz és népirtáshoz vezetett. Dél-Szudán agóniája 19 évig tartott, kétmillió emberéletet követelt, míg a kasmíri konfliktus még ma is zajlik. A 90-es években két korábbi grúziai autonóm tartomány, Abházia és Dél-Oszétia fellázadt az önrendelkezés független Grúzia általi felszámolása ellen, és ők maguk is kikiáltották a függetlenséget. A nemzetközi közösség egyik esetben sem lépett közbe, mivel az autonómiát tisztán belső rendezés eredményének tekintette, amely hiányolt mindenféle nemzetközi garanciát.

Általában a regionális autonómiák – ezekből mintegy 60 létezik a világ 21 országában, már ha csak a teljes mértékben jogállamként működő, demokratikus országokban létező rendszereket számoljuk1 – a kisebb népcsoportok önrendelkezésre való igénye és a központi államhatalomnak a területi integritásra vonatkozó érdeke közötti kompromisszum eredményeként jönnek létre. Mivel ilyen kompromisszum eredménye, az autonómia nem alapulhat kizárólag a bizalmon és a jószándékon, valamint egy egyszerű állami törvényen, hanem erős garanciákat igényel, amelyeket vagy az állam alkotmányában, vagy, ami még jobb, kétoldalú vagy nemzetközi egyezményben rögzítenek. Ám a világ működő autonóm régióinak csupán elenyésző hányada örvend ilyen garanciáknak, ezek közé tartozik az olaszországi Dél-Tirol autonóm tartomány. Ez alapvető elem a nemzetközi kisebbségijog-védelmi rendszerek és a népek kollektív jogainak harmonizációjában, ha Koszovó esetét nem tekintik precedensértékűnek bármilyen szecessziós mozgalom esetében. Az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN)2 már 1994-ben benyújtotta az Európa Tanácshoz Az Autonómiához Való Jog Európai Egyezményének tervezetét, amelyet azonban – sajnos – mindmáig nem vitattak meg széles körben. Ám Koszovó esetéből levonhatjuk a tanulságot, hogy az autonómiák megnyirbálása, sőt megszüntetése nem csupán azon népesség számára jelent veszélyt, amely az azonnali következményeket elszenvedi, hanem a teljes régió békéjét és stabilitását veszélybe sodorja. A hosszú távra biztosított, nemzetközi jog által garantált autonómia perspektívája híján az elszakadásra törekvő erők mindig képesek lesznek jó érveket találni amellett, hogy az egyetlen kiút a függetlenség.3

Ma is számos nyílt konfliktus vár megoldásra, ezek közül némelyiket folyamatos erőszak jellemzi, sőt háborúba torkollt.4 Míg az önrendelkezés kapcsán kirobbant konfliktusok közül néhány – például Palesztina, Nyugat-Szahara, Srí Lanka, Ciprus, Mianmar és Szomália – esetében nehéz elképzelni, hogy kizárólag autonómia biztosítása útján megoldható, a regionális konfliktusok egy jelentős csoportjával más a helyzet. Ezen konfliktusok közül néhány már évek óta lappang, és strukturális diszkriminációhoz, társadalmi feszültségekhez és kulturális elnyomáshoz (politikai kirekesztéshez) vezetett. Néhányuk folyamatosan öszszecsapásokkal, katonai akciókkal és ellenakciókkal jár, ahogy az a ma zajló konfliktusok listájára nézve is látható. Néhány esetben elképzelhető, hogy a regionális autonómia elvét alkalmazva megoldás található, például a Cordillera régióban (Fülöp-szigetek), Nyugat-Pápuán (Irian Jaya, Indonézia), a Tibeti Autonóm Régióban (Kínai NK), Caracoles de Chiapas-ban (Mexikó), Török Kurdisztánban, Franciaország néhány régiójában, mint például Korzikán, Bretagne-ban és Baszkföldön, Erdélyben, Transznisztriában, Dél-Oszétiában (Grúzia), Cabindában (Angola), Girgit-Baltisztánban (Pakisztán ún. Északi Területei), Nyugat-Beludzsisztánban (Irán) és a Csittagongi Hegyvidéki Területen (Banglades).

Következtetés

Mint már korábban említettem, a területi autonómia az összes földrészről, legalább 21 országból származó tapasztalatok alapján számos nyílt konfliktusban politikai és jogi eszközt jelenthet, amely ötvözi a kisebbségvédelmet a belső önrendelkezéssel anélkül, hogy megváltoztatná az államhatárokat. A példák többségében a területi autonómiát mind a regionális közösség, mind a központi hatalom elfogadta. Ám a regionális autonómia mint a konfliktusmegelőzés és a kisebbségvédelem eszköze még távolról sincs teljesen kiaknázva. Ellenkezőleg, Koszovó esete inkább további impulzust kell hogy jelentsen ahhoz, hogy a belső önrendelkezés általi konfliktusmegoldás dimenziói bővüljenek, autonómián alapuló megoldások szülessenek, és elfogadottá váljon az autonómiához való kollektív jog. A szecesszió nehezen legitimálható, ha egy kisebb népcsoport vagy nemzeti kisebbség számára a kisebbségi jogok teljes palettája, sőt széles körű területi autonómia is biztosított. Koszovóban a függetlenség lezárta az önrendelkezés és az autonómia megtagadásának szomorú történelmi fejezetét. De a demokratikus politikának az európai intézményrendszeren belül és máshol is feladata, hogy elejét vegye az ilyen visszafordíthatatlan helyzetek kialakulásának, mivel az államoknak megvannak az eszközeik a szecessziós folyamatok eszkalálódásának megelőzésére azáltal, hogy idővel biztosítják a kisebbségek és kisebb népcsoportok alapvető jogait. Koszovó függetlensége leckéül szolgálhat ahhoz, hogy biztosítsák számukra a kollektív jogokat, hogy kidolgozzák, megvitassák és elfogadják az „autonómiához való jog nemzetközi egyezségokmányát”, és pontosan meghatározzák, milyen körülmények között kell elismerni a belső és külső önrendelkezéshez való jogot, és kell beavatkozásra szólítani a nemzetközi közösséget, amennyiben ezeket a jogokat nem biztosítják vagy megsértik.

Thomas Benedikter

A szerző Bozenben (Dél-Tirol, Olaszország) élő politológus és szociológus kutató, a European Academy of Bozen/Bolzano munkatársa


Fordította: B. L.
kronika.ro



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona