A metélőhagyma hidegtűrő növény, amely még a kemény teleken sem károsodik számottevően. Tavasztól őszig a kisebb árnyékot is elviseli, ezért nyugodtan ültethetjük a fiatal gyümölcsfák közé is. A tápanyagokkal jól ellátott talajokban fejlődnek a levelei gazdagon, és különösen a gyorsan felvehető nitrogénműtrágyát hálálja meg bőséges levélhozamával. A fejlődés kezdeti szakaszán - a magvetés, illetve az ültetés után - bőséges vizet igényel, de később már elviseli az időleges szárazságot, ezért többnyire öntözés nélkül termesztik.
Magvetésére már március végén, április elején kell sort keríteni.
Gondozott, mélyen felásott talajba vessük, mert gyökerei mélyen helyezkednek el. Az apró, fekete magjából 2-3 grammra van szükség egy m2 elvetéséhez, de lehet a veteményeságyás szélébe is vetni.
A többi hagymaféléhez hasonlóan, a metélőhagyma is viszonylag lassan kel ki, a vetés után csak 3-4 hét múlva látjuk az első, vékony szikleveleket.
A csírázás és a kelés idején bőséges vízellátást és sok tápanyagot igényel. Ezeknek a hiányában rosszul, hiányosan kel. Az ilyen állomány később is kevés levelet fejleszt, és a levélcsúcs gyakran megbarnul, elszárad.
A magvetéstől számított 8-10. héten a növényeket átpalántázhatjuk frissen felásott, lehetőleg laza szerkezetű talajba, egymástól 20-25 cm távolságra.
A kis növénykéket nem egyesével, hanem kisebb csomókban emeljük ki a földből - lehetőleg teljes gyökérzettel, sőt a gyökérzetet körülvevő földdel együtt, mert így a legkevésbé sínyli meg a helyváltoztatást.
|
