Múltunk és Jövőnk Egyesület Oroszlány
Főoldal
Képek
Hírek
Elérhetőségek
Cikkek
Rovásírás
Az íjakról

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

HÍREK
Az oldalon található írások és képek egy részét a net-ről szedtem le.
Ahol tudom ott megjelölöm a forrást.
Ha bárki kifogásolható írást vagy képet talál azt kérem hogy jelezze.
kindls@freemail.
Teremíjászat
- 2007.01.06.

2006. decembertől már van saját épületünk az Oroszlányi lőtéren ahol max. 25m-es teremíjászatot is lehet tartani.
Honlapkészítés, webáruház készítés a leggyorsabban. Akár még MA!
Edzéseink
- 2008.06.06.

Az Oroszlányi Múltunk és Jövőnk Egyesület az edzései időpontját minden csütörtökön 18:00-20-00-ra módosítja.


László Gyula elmélete.

A honfoglalás



Ő a kettős honfoglalás mellett foglal állást, miszerint a magyarság két lépcsőben szállja meg a Kárpát medencét. Az első fázis 670. körül volt, a második fázis pedig a jól ismert IX. század végi bejövetel.

Ezt az állítást a különböző krónikák és gesták leírásaival igazolja. Ezekben a leírásokban megjelennek a kettős bejövetellel kapcsolatos történetek. Például Anonymus Gesta Hungarorumában a honfoglalást úgy írja le, hogy először a hunok, jöttek be, akik a magyarok rokonai, majd utána a magyarok. Az orosz őskrónikában (Nestor krónika) is kettős magyar honfoglalásról írnak. Eszerint előbb a fekete, majd a fehér magyarok érkeztek a Kárpát-medencébe. Az itt leírt fekete magyarok valószínűleg az onugorok lehettek, akik a bolgár népcsoporthoz tartozhattak. Ám nem biztos, hogy ők a magyarok rokonai, mindenesetre valószínű, hogy a Hungária elnevezés az onugor szóból ered.

A kettős honfoglalást régészeti bizonyítékokkal is alá lehet támasztani. A VII. század második felében változás következik be az avar díszítőművészetben. Megjelenik a griffes-indás díszítés, amely jellemző volt a honfoglaló magyarok díszítőművészetére is (ezt alátámasztja a Nagyszentmiklóson talált aranylelet, amely avar kori). Emellett a Szarvason talált avar tűtokon látható rovásírásnak van magyar olvasata is. Eszerint a magyarok és az avarok rokon népek voltak.

Továbbá, a honfoglalás idei korokból feltárt leletek nem mutatnak pusztulásra utaló jeleket, és a magyar települések az avar települések mellé és nem rá települtek, amely megint csak azt igazolja, hogy az avarok Árpádék rokonai voltak.

Ezt az elméletet a legtöbb történész nem fogadja el, hiszen a griffes-indás díszítés, ekkoriban a legtöbb nomád, fél-nomád népre jellemző volt. A viszonylag békés bevonulást pedig azzal indokolják, hogy ekkoriban a Kárpát-medence nagyon ritkán lakott terület volt, hiszen Nagy Károly a VIII. században kiirtotta az avarok nagy részét. A terület jelentős része bolgár gyepű volt, tehát lakatlan terület, a Dunántúli rész a keleti-frank állam, keleti része pedig a Morva fejedelemség peremterületéhez tartozott. A Kárpát-medence tehát nem volt túlságosan védett terület, így a magyaroknak nem kellett véres küzdelmeket vívni az itt élő gyér lakossággal.

A hivatalos álláspont:

Ezt az álláspontot fogadja el a mai történészek 80-90%-a. Eszerint a magyarok egy lépcsőben szállták meg a Kárpát-medencét, amely részben tudatos, részben pedig véletlenszerű események láncolata volt. Tudatos volt, hiszen a magyarok már korábban feltérképezték a területet, ugyanis már a honfoglalás előtt is indítottak kalandozó hadjáratot erre. Elsőként a 830as években bolgár felkérésre Bizánc ellen vonultak. 862-ben a morvákkal szövetségben a keleti-frankok ellen támadtak. Ezen hadjáratok során átkeltek a Kárpát medencén, tehát megismerték a területet. Ezen kívül a honfoglalást megelőző évtizedben négyszer jártak a későbbi Magyarország területén. Ezeknek a látogatásoknak a célja egyértelműen a terület feltérképezése volt.

A honfoglalás közvetlen előzményei a 894es kalandozások voltak. Ekkor a magyarok, akik soha nem egységesen háborúztak, két felkérésnek is eleget tettek. Az egyik sereg a bizánciak felkérésére Bulgária ellen fordult és az Al-Duna és a tőle délre fekvő részeken fosztogatott, a másik had, valószínűleg Árpád vezetésével, a morva fejedelmet, Szvatoplukot segítette az Arnulf vezette keleti-frankok leverésében. Miközben a két sereg idegen földön kalandozik, addig az Etelközben maradott magyarokat besenyő támadás éri.

Ennek okai:


Az Aral-tó vidékén felemelkedő arab állam a Szaszanida Birodalom kimozdítja az úzokat, melynek hatására beindul a dominóelv. Az úzok nyugat felé vándorolnak és rázúdulnak a besenyőkre, akik tovább vándorolnak nyugat felé és rátámadnak az etelközi magyarokra.


A besenyők 895-ben támadják meg a magyarokat, ugyanis Simeon bolgár cár – aki átmenetileg békét kér a bizánciaktól –, megüzeni a besenyőknek, hogy az Etelközben maradt magyarok védtelenek, ezzel bosszút állva a rájuk támadó magyarokon.

Mindezek hatására a magyaroknak menekülniük kell Etelközből.

895: Ez a honfoglalás kezdő időpontja. A magyarok három helyszínről érkeznek.


Az egyik részük az Etelközből elűzött magyarok, akik rendezetlen formában menekülnek Erdélybe, ahol hét földvárat hoznak létre. Itt a magyarok megölték Álmos vezért. Arra, hogy ezt miért tették, három elmélet is létezik. Egyes feltevések szerint ekkor járt le Álmos megbízatása, és ezután feláldozták. Mások szerint a kendét akkor kell feláldozni, ha döntő háborút veszít, mert ekkor bizonyossá válik, hogy meggyengült ítélőképessége. A harmadik feltevés szerint Álmos rituális feláldozásával ereje, bölcsessége és tehetsége átáramlik fiába, Árpádba.


A magyarok másik része a Felső-Tisza vidékéről érkezett. Ez a csapat harcolt korábban Bulgária ellen.


A harmadik részük az Al-Duna felől érkezett. Ők a keleti-frankok elleni kalandozásból tértek vissza.

A honfoglalás azonban nem egy év alatt zajlott le, hanem szakaszosan folyt. Először az ország keleti felét, majd később a X. század elején a nyugati felét biztosították. 904-ben meghalt Kurszán. Árpád megszünteti a kettős fejedelemséget, így ő lesz a magyarok egyetlen vezére. Később 907-ben a magyarok visszaverik a keleti-frankokat, s így végleg biztosítják a Kárpát-medencét.

Gazdasági jellemzők:

Ekkorra a magyarok áttérnek a félnomád életmódra, ám az állattartás még mindig dominál. Korábban, a letelepedés előtt lovat és juhokat tenyésztettek, mert ezekkel könnyebben lehet mozogni, ám a letelepedés után meghonosodott a sertés és szarvasmarha tenyésztés is. Mivel az ősmagyarok ekkor már félnomád életet éltek, tehát az állattenyésztés mellett földműveléssel is foglalkoztak, ezért ez utóbbi ág látványos fejlődésen ment keresztül. Az itt élő szláv népektől a magyarok átvettek számos mezőgazdasági eszközt és technológiát. Ekkor számos földműveléssel kapcsolatos szó került át a magyar nyelvbe.

Ekkoriban az ipar még szűk körű volt. A termelés nagyobbrészt a szolga népek végzik. Ezeket a törzsfői, nemzetségfői település köré telepítik, úgy, hogy egy helyre kerüljenek az azonos foglalkozásúak. Az iparhoz hasonlóan a kereskedelem se jelentős.

Társadalmi jellemzők:

A honfoglalók számát, kb. 200-400 ezerre becsülik. A betelepült magyarok törzsenként telepedtek le, és alakították ki saját törzsi településeiket. A központi település Megyer volt (mai Csepel-sziget térsége) A társadalom erőteljesen differenciálódott, melynek alapja a vagyon volt. Eszerint három (négy) réteg alakult ki. A legfelső réteget az urak alkotják. Ők a törzsfők, akik rendelkeznek saját szállásterülettel melynek neve: uruszág (ebből keletkezett az ország szó). A következő társadalmi csoport az bők csoportja (mai bőség szó). Ide tartoznak a nemzetségfők. A harmadik réteget pedig az ínek alkotják (mai ínség szó). Ide tartoznak a szabad közrendűek. Ezenkívül voltak rabszolgák is, de számuk minimális






A MAGYARSÁG EREDETE

Endrey Antal


... Amint a magyarság eredetéről írt munkáimban kifejtettem, őseink a Krisztus előtti második század közepétől kezdve évszázadokon át egybeolvadtak a hunok egyik ágával, mely a Kínától észak-nyugatra fekvő, belső-ázsiai hun birodalomból már korábban kiszakadt, és a Kaukázusban telepedett le. Ezeket a kaukázusi hunokat már Ptolemaios megemlíti Geográfiájában, és ezt követően a Krisztus utáni ötödik század derekáig állandóan szerepelnek bizánci, örmény és más keleti forrásokban. Atilla hun birodalmának összeomlása után azonban hirtelen nyomuk veszik, mintha egészen eltűntek volna, - pedig nyilván megmaradtak, csak ekkor már a velük teljesen egybeolvadt magyarok saját neve alatt lépnek fel.

A kaukázusi hunok és a magyarok eggyéforrása a Dél-Kaukázusban, a Kur folyó völgyében történt, ahol egyiptomi feljegyzések szerint a magyarság őseit már Kr.e. 1300 körül megtaláljuk. Az előmagyarok a Kr.e. 18. században vándorolhattak ide korábbi, a Tigris és a Zagrosz-hegység között elterülő őshazájukból, hol a szumirokkal legalább két évezreden át szoros kapcsolatban álltak, miközben a két nép nyelve jelentős mértékben egymáshoz hasonult. A magyarok ezt követően mintegy másfél évezreden át viszonylag háborítatlanul éltek a Dél-Kaukázusban, és görög kútfők, így Herodotosz és Xenophon leírásai szerint, harcias lovas nép voltak. Itt fejlesztették ki magasfokú ötvösművészetüket is, mely korábban urartui, később perzsa technikával és elemekkel gazdagodott.

Mikor a hunok első nyugatra szakadt ága a Kr.e. 2. évszázad folyamán a Kaukázus vidékére települt, ezek besorozták a magyarokat törzsi szervezetükbe, átadták nekik politikai és társadalmi intézményeiket és néprajzuk jelentős részét, de átvették a magyarok nyelvét. A két nép összeházasodott és egybevegyült, úgyhogy mire a hunok fő ága átlépett a Volgán és megkezdte európai hódításait, a Kaukázusban már egy teljesen egységes hun-magyar nép fogadta őket, mely külső megjelenésében és életmódjában olyannyira hozzáhasonult a hunokhoz, hogy környezetük, de saját maguk is magyarul beszélő hunoknak tekintették őket. Ez a hun-magyar nép tekintélyes szerepet játszott Atilla hun birodalmában, és mikor ez összeomlott, büszkén vállalta a hun örökséget, és elkötelezte magát annak helyreállítására.

Magyar őseinktől tehát nyelvünket és a mezopotámiai népek magas kultúráját, hun őseinktől pedig a birodalomalkotó lovasnemzetek politikai intézményeit és szokásait örököltük. Ezt a az örökséget hozta a magyarság magával a Kárpát-medencébe. Ennek a hun politikai örökségnek tulajdonítható, hogy Anonymus és végig a középkori magyar krónikások Atilla király országának helyreállítását látták a honfoglalásban és az azt követő országalapításban. Ez volt a magyarság szent elkötelezettsége, a honfoglaló ősök ennek alapjait vetették meg, és utódaik ezt hajtották végre. Álmos és Árpád honfoglalása elvi fogantatásában és módszereiben egyaránt alapvetően hun vállalkozás volt.

A középkori Magyarország, a magyar birodalom tehát a hunok politikai hagyományain alapult. Szent István, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás magyar királysága mindvégig Atilla király országa maradt. Ez az ország bukott el a mohácsi vérmezőn, ez próbált romjaiból újra és újra életre kelni a hosszú Habsburg uralom alatt, ezt darabolták fel durva idegen kezek Trianonban.

Ennek az országnak volt központi elve és alapköve a Szent Korona-eszme, melynek gyökereit szintén a hun politikai hagyományokban kell keresnünk.


(Endrey Antal, Az ország koronája, Boldogasszony Könyv- és Lapkiadó, Hódmezővásárhely, 1999. 17-18 old.)






Honlapkészítés