SZABÓ TAMÁS fogadalmi lelkész (-Druida-).

....az ún. Tudás-alapú vallásos referenciák világából.
FOGADALMI MŰFAJOK
ELSZÓLÍTÁS
KATOLIKUS EGYHÁZ
PROTESTÁNS EGYHÁZAK
IZRAELITA EGYHÁZ
SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
PÜNKÖSDI KARIZMATIKUSOK
CÖLIBÁTUS
MESE BELZEBUBRÓL
HAGYOMÁNYŐRZÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN
1/ ARS NOVELLICA
2/ BEMUTATKOZÁS
3/ EGYHÁZI HÁTTÉR
4/ DRUIDASÁG
5/ DRUIDA RENDEK
6/ KAPCSOLATTARTÁS
7/Jószolg.diplomácia
8/ PÁRKAPCSOLAT-MENTÉS
9/ GYÓGYÍTÁS
10/ BIBLIA
11/ A KORÁN
12/EGYÉB SZENTÍRÁSOK
13/ HAZUGSÁG - TESZT
14/ A FOGADALMAIM
15/FÉRFI-NŐ KÖZMEGEGYEZÉS
16/ LELKÉSZEK és KOLLÉGÁK
17/ DRUIDA KÉPZÉS
18/Lebeszélés öngyilk.ról
19/ KUTATÓI REFERENCIÁK
20/ ELLENTÉTELEZÉS
21/ VERSEK
22/ FÉNYKÉP
23/ HÁZASSÁGKÖTÉS
24/ VÁLÓPERES KÉPVISELET
25/ TEMETÉSI SZERTARTÁS
26/PROSTIK - STRICIK
27/ MEDIÁTOR-KÉPZÉS
28/ LESZOKTATÁS KÁBÍTÓSZERRŐL
29/KÖVETELÉS-ÉRVÉNYESÍTÉS
30/ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERTARTÁS
PLÁTÓI TÁRSAS VISZONY
A HOMOSZEXUALITÁSRÓL
RENDEZVÉNY - NAPTÁR
Vállalkozótársi szertartás.
ALBÉRLET HELYETT LAKÁS
ELTŰNT SZEMÉLYEK
KETURA-KONFESSZIÓ

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó


PÜNKÖSDI KARIZMATIKUSOK

Magyarországon

Magyarországon nagyjából a rendszerváltozással együtt vált közismertté a Hit Gyülekezet, mint a nemzetközi pünkösdi karizmatikus típusú keresztény közösségek hazai képviselője.

Velük kapcsolatban 3 dolgot kívánok elemezni. Egyet semleges nézőpontból, egy másikat a javukra, és az egy harmadik vonatkozásban pedig szembe kívánok helyezkedni egy bizonyos, a soraik közt rögzült fontos bibliai értelmezéssel.
Ez a három kérdés tételesen:
- I./ A szekta jelleg ismérvei. (-Ez lesz a semleges tétel.-)
- II./ Az ún. Szentlélek-vétel és a nyelveken szólás. (-Ebben mérsékelt módon a javukra fogok állást foglalni, de nem úgy, ahogy ők teszik.-)
- III./ Az elragadtatás. (-Ebben a vonatkozásban egyszer és mindenkorra kivéreztetem a köztük ma érvényes kisiklott értelmezést.-)

A szekta szó eredeti jelentése az, hogy egy nagyobb vallásból kiszakadt kisebb közösség. Manapság még három dolgot szoktak ehhez a fogalomhoz hozzáérteni.
- Kis létszámú, kimondottan jelentéktelen létszámú.
- Ezen felül létszámban terjeszkedésre képtelen.
- A destruktív tanok vészterhes vonatkozásokban és következményekben nyilvánulnak meg.

I./ A szekta eredeti jelentése azért nem kompromittáló, mert minden nagy történelmi vallásról tárgyilagosan kijelenthető, hogy egy másik árnyékában, annak leszálló ágában, de legalábbis egy hullám-völgyében, KIMONDOTTAN KIS LÉTSZÁMBAN születik meg. Még az Izraelita Vallás is ilyen, hiszen Egyiptomban, Ekhnaton fáraó szellemiségének távoli ihletettségében születik meg egy társadalmi krízis-helyzetben. Ez kijelenthető, ugyanis Mózes a pusztában az izraelitákkal tartó egyiptomiakra vonatkozóan is ad lejegyzett utasításokat, tehát egyiptomiak is velük tartottak. (-Pl. hogy az egyiptomiak harmadik nemzedéke bizonyos feltételekkel betérhet Izrael közösségébe, stb.-) A kereszténység a megszületésekor külsőleg nem különbözött egy izraelita szektától. Mohamed egy keresztényeket és zsidókat kibékíteni törekvő, kis-létszámú szekta-szerűség vezetője volt, legalábbis a mai mércék tükrében. Mivel a hitelesen harmadik nézőpont ellenére ez neki nem sikerült, így ennek a törekvésnek a magasztos jogfolytonosságában vehetett lendületet az ő személyének az egyre tömegesebb követése a kortárs arabok közt, amely végül az ismert Iszlámmá nőtte ki magát. A hitelesen harmadik nézőpont tehát valójában a Csodák Forrása; - de most valójában a "szekta" szót boncolgatom annak történelmi távlatairól nem megfeledkezve.
A szekta kritériumának másik három, újabb keletű jellemzése már érdekfeszítőbb. A magyarországi Hit Gyülekezet létszámával nincsen gond, illetve a nemzetközi pünkösdi karizmatikus mozgalmakkal sem. A terjeszkedésének lendülete mára szerintem megtorpant, de leszögezhető, hogy ez nem törpe létszámon történt. A destruktív tanok lehetősége pedig minden egyes egyházat és mozgalmat kísért: - és ez mindaddig így lesz, amíg Lucifert el nem sikerül tanácsolni vagy mozdítani a Földtől: valahová az Univerzum egy másik lakott bolygója felé. A III. pont egy olyan nyűg, amilyen saját nyűgje minden egyháznak megvolt egy-egy nem túl szerencsés időszakban. Az értelemszerű cél pedig egy bármilyen egyházon belül az legyen, hogy meg lehessen teremteni a jó és rossz vonatkozások kedvező egyensúlyát, amelyből ugyebár a Tökéletesség Ideálja felé haladva versenyben maradhatnak egymás előtt. Ennek akadályainak áthidalási céljával a III. pontban fogok fontos nézőpontokat megújítani, és a tanulság minden egyházra nézve súllyal fog bírni, de az egymás közti pitiáner civakodásaik alól viszont kihúzom a talajt.
Nos, amikor egy-egy cikk vagy rádió-műsor a Hit Gyülekezet szekta-jellegét feszegette, (-mára ezek abbamaradni tűnnek-) akkor azok az esetek valóban egy fontos kapaszkodót képeznek a tárgyilagos megítélésben, hogy mennyire szakadnak szét családok miattuk. Mennyire akarja az egyik belépő családtag sürgősen belerángatni a többi családtagot, és a barátait, és az így keletkező ribillió milyen amplitúdójú hullámokat gerjeszt a szereplők között. Ha van egy ilyen eset, az mennyire elszigetelt, vagy mennyire jellemző széles körben. Ha egy ilyen eset a vezetők tudomására jut, akkor azt hogyan kezelik. Továbbá az sem mellékes, hogy a barátok és a család mennyire akarja kirángatni őket. Ez esetben ugyanis egy szekta-mizéria kialakulásáért nem csak az adott vallásos közösség tartozik felelősséggel, hanem az egymással átfedésbe kerülő részfelelősség tipikus esedékességével van dolgunk. Eme utóbbi részfelelősség pedig mindig az éppen vizsgált egyházon kívüli, ráadásul igazán sehová sem tartozik a média csinálóin kívül. Nekem csak annyi a dolgom ezekkel a hibalehetőségekkel kapcsolatban, hogy sietve leszögezzem, hogy az ilyen esetek közeli vizsgálata nélkül senkinek nem szabad állást foglalni. Mivel én személyesen nem vagyok érintett ilyen dolgokban, és ilyesmiknek a kivizsgálására sem kértek fel, így kötelességem semlegesnek maradni ebben a kérdésben; - valamint az ilyen kérdésekben nagy általánosságban. Viszont logikusan gondolkodva felmerül az a gyanú, hogy amikor el-elhangzott a médiában a "szekta" szó a Hit.Gy.-re vonatkozóan, akkor ugyan-vajon mi más lehetett a dolog mögött, mint hogy egynéhány média-guru a háttérben Németh Sándor vezető lelkész bevállalási* határvonalait szerette volna egy kicsit valamilyen tisztességtelenség felé továbbmozgatni. (-*Vigyázat, nem bevallási, hanem bevállalási határról van szó, amikoris a háttér-alkuk nyomán egy-egy közösség vezető személyiségei olyan egyetértési struktúrákkal vállalnak részleges vagy teljes közösséget talányos okból, amely lépésüket teljes anyagi függetlenség esetén nyilván alaposan meggondolnák. Ám a háttérben domináns pozíciókból követelőző személyeknek nincs veszítenivalójuk, és a nyílt színen is mozogni kénytelen szövetségeseik ilyenkor egy bizonyos bevállalási határvonalat deklarálnak a háttérben, amely azonban mégis mozgathatónak bizonyul, pl. az ilyen szekta-nem-szekta típusú "ál-polemizálások" által. Amint a nagyközönség átlátja ezeket a dolgokat, akkor ugyan csökken az ilyen típusú össz-teher a társadalmon; - ezek a csinált média-trükkök ugyanis haszontalan ciklusokon parkoltatják az emberek figyelmét. Tehát csökken ez a teher a társadalmon, ha az emberek átlátják. De ekkor még mindig fennmarad a háttérből manipuláló személyiségek belátási tartományának kérdése, e tartományuk egyre egészségesebbé tételének kényszere. Ez pedig jellemzően lemaradásban van.-)
Nos, nekem konkrét ismereteim nincsenek ebben a család-hasogató témában, ezért lesz ez az első fejezet egyrészt semleges, másrészt jókívánságokkal teli; - amely utóbbi részlet a másik kettő fejezetben már más ízű lesz. Sejtésem viszont van. Ez a jelenség minden egyes egyházat alaposan próbára tesz még akkor is, hogy ha külföldről jó referenciák jegyében gondozzák ezt a csapdát a kényes induló időszakban. A sejtésem annyi, hogy ebben az értelemben a Hit Gyülekezet viszonylag kedvező balansszal vészelte át ezt a csapda-korszakot. Ha tehát egy egyház a szemünk előtt alakul, akkor a mérete miatt eleinte úgyis rányomják a bélyeget, hogy szekta. Később a megkerülhetetlen hibatartományon való áthaladásuk időszakában a górcső alá került hibák miatt történik meg ugyanez.
Pár éve, ha volt egy valamilyen vallásos tömegrendezvény, akkor a helyszínre érkezve jelek tömkelegéből azonnal tudni lehetett, hogy valójában a Hit Gyülekezet van mögötte. Ám ezt letagadták a szervezők, mert érezték, hogy nem minden sikerült olyan jól az indulással, mint szerették volna. Mára ez a helyzet valamelyest visszajavult. Ma megint nem tagadják le magukat.

II. A Szentlélek-vételi praktikáról annak ellenére visszafogottan pozitív összhangban fogok nyilatkozni, hogy teljesen más dolgokat domborítok ki róla, mint maguk a pünkösdi karizmatikusok.
Ezt a jelenséget filmekről és személyesen is jól ismerem. Ennek alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Szentlélek-vételkor valójában egyáltalán nem a Szent Régiókból eredő szellemek nyernek megnyilvánulási lehetőséget a földi akceptor személyben, hanem bizony a tisztátalan régiókból valók. Ám a folyamatnak a kontrollja mégis a Legszentebb Régiókból való, ha jól csinálják. Az elhunyt emberek szellemeiért az élők felelősséggel tartoznak. Ha a történelmi egyházak ezt jól gyakorolták, akkor később ellaposodhatott ez a készenlétük, hiszen a velünk, élőkkel is periodikusan érintkezni képes szellemi régiókból egyre jobb helyekre távozhattak a testből távozó szellemek. Ám a XX. szd. különösen békétlen történelme miatt a történelmi egyházak időközben ellaposodott praxisa nem tud megbirkózni ezzel a kihívással. De ez a probléma az egyházak hajdani bűvköréből kikerült tömegek miatt is éles, azok távozásakor. Az újabb egyházak tehát megöröklik ezt a fajta többlet-felelősséget.
Amúgy ezt a felelősséget pl. a Mormon Egyház is jól gyakorolja, az igaz, hogy teljesen másképp, mint a Pünkösdi Karizmatikusok. Ez utóbbiak ún. Szentlélek-vételkor rángatóznak, míg az előbbiek csak imádkoznak a genetikailag jogfolytonos saját őseik testeihez egykoron tartozó lelkekért.
A rángatózásos Szentlélek-vétel hatása tehát fontos eme felelősségi esedékességünk jegyében. Noha én többre tartok az itt feszegetett kérdéshez való másmilyen hozzáállásokat (-amelyekről mindjárt tudósítok is-) és más módszereket. De a legkisebb rossz taktikájának a pünkösdi karizmatikus gyakorlat is fölényesen megfelel, mert nyomatékosítom, hogy az élők felelősséggel tartoznak a testben elhunytakért. Persze, mi élők egymásért is felelősséggel tartozunk, de ez a kihívás a III. pontban fog kidomborodni.
A pünkösdi karizmatikus gyakorlatnak persze az a gyenge pontja, hogy aki arra az álláspontra helyezkedik, hogy ilyenkor tisztátalan lelkek nyilvánulhatnak meg az illető gyülekezeti tagban, annak ebben a részletben igaza van. Ám azt nem látja, hogy azok a túlvilági lelkek ilyenkor tisztulhatnak, ha a folyamat kontrollja jó kezekben van. És velük együtt a földi életét még taposó illető is tisztulhat, edződhet. A médiumitása megrázkódtatások árán ugyan, (-ráadásul nyilvánosság előtti megrázkódtatások árán-) de fejlődik. Az egyházi műfajban ez egy nem mellékes szempont.
Nos, a nyelveken szólással kapcsolatban az a meggyőződésem, hogy ha az egy létező problémát megold a más nyelven szóló személyben vagy annak társaságában, akkor hasznos volna. Ám a halandzsától való idegenkedésemmel egyrészt nem vagyok egyedül, másrészt ez meg is fog maradni bennem. Ám az mindenkinek a legszentebb magánügye, hogy ezekben részt vesz-e, vagy sem. Ugyanúgy, ahogy pl. az is a legszentebb magánügy, hogy egy katolikus esetleg megszavaz magának egy önsanyargató periódust valamely szűkebb létszámú, koncentráltabban katolikus irányzat szerinti szervezetben. Ha abban nem ragad benne, akkor az az ő magánügye, hogy ilyenkor mit kompenzál magában. A kiegyensúlyozottság mércéje arról szóljon ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, hogy másokat ne igyekezzenek belekényszeríteni ilyesmibe türelmetlenül, és ne méltatlankodjanak, ha az illető ellenáll. De az ilyesmiken való gúnyolódást is erősen helytelenítem.
Ami pedig a testben elhunyt embertársaink lelkeit illeti, az azokért viselendő felelősségnek a pünkösdi karizmatikus gyakorlat egy kielégítő, sőt, talán nélkülözhetetlen módja, de nem a csúcsa. A csúcs-praxisban a hermetikus személyiség aktuális ügyeken dolgozik és fejt ki emberfeletti erőfeszítést. Ha ennek során
- a földi söpredék ellenáll,
- és ezért valamiféle végszükség-helyzet adódik elő,
akkor a hermetikus személyiség a saját karma-számlája rovására rájuk koncentrálhatja a tisztátalan szellemeket büntetésből, a Közügy Státuszán. Jézus ezt magyarázta a Bibliában, hogy ha csak úgy küldik el a tisztátalan szellemeket, akkor azok sivár, víz-nélküli helyeken bolyonganak, majd többed-magukkal térnek vissza. Meg kell hát mondani nekik, hogy hová menjenek. Adott esetben kibe, kikbe. De ebben a módszerben a hermetikus személyiségnek előbb szeretnie kell azt, aki ha mégis ellenséggé válik, akkor ebben a hibában a hermetikus személyiség ne legyen vádolható részfelelősségi esedékességgel. Ha ez sikerül, akkor ez a gyakorlat igazán elegáns ügymenetet kölcsönöz a hermetikus személyiségnek a tisztán világi ügyek megoldásában. Ha viszont a hermetikus személyiség részfelelősséget visel a szeretet megszűnésének kényszeréért, akkor ugyanolyan mértékben őt is bumeráng-effektusok érik az ilyen művelet során, mint amilyen mértékben ő is felelős a szeretet alkalmi hanyatlásáért. Ez lehet kellemesen kevés, vagy éppen nulla arányú is, vele együtt a bumeráng-effektus a hermetikus személyiségen. Maga az Univerzum működik így, hogy
- ahol nincs szeretet, ott a fizikai testtel és az aurával analóg asztrál-testtel rendelkező szellemek periodikusan megnyilvánulhatnak;
- ahol pedig egy már létező szeretet szakad meg, ott az asztrál-testtel nem rendelkező szellemek, úgynevezett démonok teljesen hivatalos svéd-asztalt találnak a táplálkozási szokásaikhoz.
Ha a pünkösdi karizmatikusok megértik ezt a különbséget, és képesek igazságosan alkalmazni a láényeget, akkor a tippjeim szerint egy részük próbaképpen továbbléphet eme praxis felé. A fejlődésben ugyanis nincs megállás a Tökéletességig. (-Kíváncsi vagyok, hogy a vezetőik el akarják-e tanácsolni, netán reteszelni őket ettől a konkrét jézusi praxistól. Ld. Máté 8, 28-34 Máté 13, 26-30-)
Ehhez azonban érdemi ügyekben kell erőfeszítést kifejteni, és nagyon körültekintőnek kell lenni igazságossági kérdésekben. Legvégül a gyávaságnak még a gyanújába sem lehet beleesni egyetlen rezdülés erejéig sem.
Ha úgy tetszik, akkor a Hit Gy. tagjait meghívom ebbe a praxisba, (-legalábbis az ilyen értelmű érdemi ciklusok mérlegelésébe-). Ugyanis ennek a gyülekezetnek a magyarországi liberális párttal való kapcsolata közismert, miközben a magukat liberálisnak mondó köztörvényes bűnözők terhe eredetlieg is szemet kellett volna, hogy szúrjon mindenkinek, így nekik is. Mára viszont ez a teher iszonyatosan nagy és letagadhatatlan, ugyanúgy ennek a tehernek a hovatartozása is. Helytelenítem, hogy ezt a terhet a Hit.Gy. tagjainak felelősségével teljes mértékben összemossuk; - mindenesetre Németh Sándor vezető lelkész személyes felelőssége nyomasztóan nagy és kényes ebben a speciális vonatkozásban. Vegyük észre, hogy ez a mondat eddig a pontig még nem elmarasztaló, ugyanis a legjobbakat kívánom neki, hogy egyre jobban tudja gyakorolni ezt a nehéz de szép felelősséget. Nevezetesen, ha egy liberális politikus aljassága már nagyon kiszúrja az emberek szemét, akkor Németh Sándornak annak ellenére meg kell rónia ezt az illetőt, hogy pénzt fogad el tőle. Először a háttérben kell megrónia, utána esetleg egyre nyilvánosabban. Ha ez nem történik meg, akkor mások fogják Németh Sándort megróni. Idővel ezeknek a megrovásoknak súlyuk lesz. Na ez a téma szól ama bevállalási határokról. Ugyanis az aljasság kritériumai egyetemesek, és nem függnek a pénztől.
A Hit. Gy.-ben zajló Biblia-oktatás nagyon fontos értékek őrlángjaként realizálódik, legalábbis a III. részben következő téma kivételével. Én úgy szoktam fogalmazni, ha nem tudok kitérni az állásfoglalás elől, hogy a Hit Gy. tetszési indexe nálam magasabb, mint 50 százalék, de nem 100 százalék. Ilyen előzményekből eredően kiváló fogadalmi lelkészeket nyerhet a Társadalom bármilyen egyházból, és ebből a Hit. Gy.-t sem zárhatjuk ki.
Feltéve, hogy az adott hívő egyéniség teljesen feladja magában az egyházak iránti preferenciáit és előítéleteit. Ekkor fogadalmi alapon a nem-hívő emberek olyan benső problémái felé fordulhat sikerrel, amelyet jellemzően csak kívülről lehet megoldani. Ettől ő még maradhat jó egyház-tag is valahol a háttérben. De bízzon benne, hogy a kezdeti időszakban hamar túljut ezeken a "hovatartozási" nehézségeken, valamint az átfedések miatti csapdahelyzetek között kiválóan el fog igazodni önmaga és embertársai hasznára. Ez nekem sikerült, és bármilyen éles helyzetben be tudom bizonyítani, hogy ez a vívmány létezik, sőt, bármely vallásos egyéniség által ismételhető modellről van szó.
Ebben a vonatkozásban a vallásos kérdésekben való türelmetlenség csapdájára szeretném felhívni a figyelmet. A III. részben ugyanis világossá válik, hogy a Hit Gy.-ben nyilvánvalóan nem nulla azoknak a tagoknak és vezetőknek az aránya, akik a türelmetlenség csapdájába terelhetik bele a tagokat. Ez egy olyan jellemző kérdés, amely éppen a kívülről eredő néven nevezés által szokott hirtelen apadásnak indulni. Ám az elmarasztalás kétségtelen magjával azt kívánom szembehelyezni, hogy bármilyen gyülekezet alkalmas arra, hogy önmagából fogadalmi lelkészeket termeljen ki. Ez a műfaj különbözik a térítők delegálásától. A térítők irányított delegálása tehát nem egyenlő a fogadalmi lelkészek kiforrásának jelenségével. De térjünk vissza a türelmetlenség csapdájához, ahová az egyházi személyiségek a nem-egyéniség tagjaikat beleterelhetik:
A türelem a jellegéből adódóan időt és figyelmességet követel meg magának
- egy-egy kérdés önmagunk számára való eldöntésében,
- illetve a közös nevezőkre jutás fáradalmaiban egyaránt.
Ennek jegyében kérem megismerkedni a következő rész tartalmával, amelyre vonatkozóan gyökeres újragondolást javaslok.

III. Az Egyetemes Lelkiismereti Jog kritériumai tökéletesen a helyükön vannak. A mai közügyekben a vérlázító hitványság, és a hitványság áldozatainak keserves méltatlankodásai élesen elválnak egymástól.
E társadalmi hasadás
- egyik térfelén az Elragadtatás kérdéseivel való foglalkozás (-ráadásul ezeknek másokra való rákényszerítése-) kezd el nem csak teret nyerni, hanem dominánssá válni,
- míg a másik térfélen a Föld az Élet és a Társadalom megóvása, illetve a család és az egyén egyensúlya a "sláger".
Mielőtt magára az Elragadtatás Nagy Választóvonalának Témájára térnék, foglalkozni kell az Ügy egy másik vonatkozásával is: nevezetesen a szorosan másodlagos közbeszéd a Hit Gy.-t, de főleg inkább a liberális pártot az izraeli világi hedonizmussal, álcázott despotizmussal, dekadenciával, devianciával, nihilizmussal és a közbotrányokban illetve gyalázatban tomboló gátlástalansággal hozza összefüggésbe. Ez a típus tényleg jelen van a társadalomban, tényleg dominanciára jutott benne, és kár volna eltakarni a szemünket, hogy ez az embertípus valóban a liberális pártban gyülekezett össze feltűnően nagy számban.
Ez az embertípus
- vagy csak egymással tud együttműködni,
- illetve a külvilágból csak a deprimált, retardált, "engedelmes" egyedek jöhetnek szóba az "együttműködésre".
A külvilágot (-illetve inkább annak csak részleteit-) viszont drogokkal lehet ilyen módon "illeszkedővé" tenni. Ez ellen a részlet ellen a Szcientológia Egyház küzd kimagasló módon. Ezért az említett kortárs-típus világszerte kakukk-tojásokkal kezdte elárasztani a Szc. Egyházat is; - és talán ezért, illetve az alapos tájékozódás feltételeinek hiánya miatt a közvélemény tájékozatlan szeletei mostanra a Hit. Gy.-t és a Szc. Egyházat egyaránt "zsidó szektaként" emlegeti. Ha valaki hozzám hasonlóan megpályázza az Utókornál "A Korszak Tárgyilagos Krónikása" címet, akkor kíváncsi vagyok, hogy hogyan kezeli, vagy éppen kerüli meg ezt a fontos kérdést. Ugyanis sokak fejében egy darabig biztonságosan futó logikai egyenletek itt, e jellemző ponton mégis látványosan megrekednek.
Ezt a logikailag eszkalálódó, viszont méretében növekvő (-az érintettek létszámában terjeszkedő-) probléma-komplexumot az Elragadtatásban hívő, és azt "meghümmögő", esetleg elutasító emberek kettő nagy térfelére való esése kíséri a Társadalomban, sőt, konkretizálja. Az ellentmondás olyan erős, hogy képtelenség a kettőt kiegyensúlyozva megbékíteni. A probléma rendkívül erősen kapcsolatos az Emberiség egy olyan jellegzetességének alapvető problematikájával, amely jelen pillanatban még a zsidóságra vonatkozóan a legszembetűnőbb. De azt is látni fogjuk, hogy a probléma nem a zsidóság exkluzív problémája, hanem az Egész Emberiségé. Mindjárt tökéletesen érteni fogjuk, hogy mibe vágtam bele a fejszémet. Ugyanis kivétel nélkül minden népben vannak aljadék elemek. Aljadék alatt a szándékaiban aljas, sőt, virtuózan és gátlástalanul aljas ember-jelölteket értem, és nem pl. a rosszul öltözött embereket. Lehet, hogy részlegesen csalnak a megfigyeléseim, és ebben az esetben másokat is a "Korunk Hiteles Krónikása" címre való pályázásra biztatok az Utókor előtt: Tehát bárki, akiben erős a felelősségi buzgóság és a kezdeményezési buzgóság, az egészítse ki az én észleléseimet a sajátjával. Az én észleléseim ugyanis kettő fontos részletből állnak:
- Az egyik szerint a minden népben feltétlenül jelen lévő aljadék minden bizonnyal a zsidóságban a legkisebb arányú.
- A másik részlet viszont arról szól, hogy a történelem fricskái által részlegesen mentegethető módon a zsidóságon belül éppen ez az aljadék került domináns helyzetbe. Ráadásul ez az aljadék világszerte a helyi aljadék helyzetbe hozásán fáradozik, ez egy tárgyilagosan leszögezhető, teljesen nyilvánvaló jelenség. Mostanra tehát megkerülhetetlen az a kérdés, hogy a zsidóság (-más népekkel való összehasonlításban vonzóbb arányú-) normális, sőt, magasztos többsége ezt csak elnézi-e, vagy támogatja-e, avagy éppen rákényszerül-e, illetve veszi-e a fáradságot, és tanúsítja-e végre azt a szívességet, hogy egyáltalán szíveskedjen észrevenni azt a gerendát, amely mára már az Egész Emberiség szemét szúrja ki.

Le kell hát számolni azzal a tabuval, hogy ez a kérdés úgymond a zsidóság belügye: Ugyanis ez a téma olyannyira az Egész Emberiség belügyévé nőtte ki magát, hogy a zsidóságnak személyesen nálam, Szabó Tamásnál a "Korszak Hiteles Krónikásánál " kell megpályáznia, hogy szorosan másodlagos belügyként tekinthessen erre a slamasztikára; - ugyebár az Egész Emberiség belügye elsődleges státusza mögötti másodlagos státuszban. Ha hazudtam, vagy tévedtem, sebaj, majd valaki figyelmeztet rá engem türelmesen, ahogy én is türelmesen boncolgatom most ezt a témát. Ám ajánlom neki, hogy hozzám hasonlóan fogadalmas krónikásként, immár nyíltan foglalkozzon azokkal a komponensekkel, amelyekről a rabbik egymás közt sutyorognak, amikor a marhaságaikat láncba állítva kelepcéket indítanak el az emberek közt. Tehát előbb foglalkozzon nyíltan ezekkel a dolgokkal, hátha akad valami megmenekített gyöngyszem is a földbe taposottak között, amely tevékenységgel Jézus vádolta őket nyíltan. T.i. nevezetesen, ha a gyöngyöket a disznók lábai elé szórják, akkor azok azt előbb a földbe tapossák, majd megfordulván a gyöngyöket hullajtó magvető életére törnek. Nos, az Újszövetségben ennek az állításnak a "marketingje" jött fel Északra, az Ószövetség Univerzális Jogfolytonosságaként. Az őshonos térségi kereszténységben valójában ezen van a hangsúly, és a többi krisztusi kritikán, amelyről a pünkösdi karizmatikusok úgy terelik el a figyelmet, hogy mintegy "csak" átcsoportosítják azt. Az ilyen törekvés és tevékenység közönségének azonban Európában fizetség járna az Egyetemes Lelkiismereti Jog szerint, és nem a tized beszedése.
Ezen felül nyomatékosítani kívánom, hogy immár végérvényesen a múlté, és ráadásul távolodóan a múlté az a határoló vonal az Időfolyamban, ameddig a történelem fricskái által mentegethető volt az a Rabbinikus Doktrína, amelytől mára már egyszerű zsidók és keresztények együtt "hányunk". Ehhez az együtt-hányáshoz szeretném felzárkózva látni a T. Hit. Gy. tagjait is.
A történelem fricskáján, mint részleges mentségen túl kínálkozik egy másik mentség is, amelynek a mentség-státusza azonnal megszűnik, amint megértettük. Ugyanis valahányszor Hermész-Kulcsokkal felszámoltam egy olyan illető szélsőséges hitványságait, akiről napnál világosabb volt, hogy nem nulla benne Júdea genetikai öröksége, azonnal az illető zsidó ember környezetében estek bele ugyanebbe a hibába olyan emberek, akikben viszont teljesen nulla ennek még a gyanúja is.
Ezen megfigyeléseim közben egy olyan holtpontra is rájöttem, amely határoló jelenség után ez az utóbbi, (-zsidó nézőpontból külső-) kísérő jelenség elmarad. Létezik hát ennek a karakterisztikának egy ilyen vonatkozása is: Az ilyen típusú hitványságok egyre nagyobb létszámú alkalmi tanúi közt újabban mégsem indul be ez a "másoló" jelenség. Az tehát egy teljesen talányos kérdés, hogy a nyilvánvalóan luciferi koncentrált teher alatt elkövetett vérlázító aljas tettek nyomán hol a zsidóságon belül, hol azon kívül forr ki a speciális rezisztencia és immunitás Luciferrel szemben. Ez az egész kérdéskör tehát nem zsidó belügy többé, ezzel az illúzióval most már haladéktalanul le kell számolni. Ezt az összefüggést már csak az Egész Emberiséggel leszámolva lehetne visszatuszkolni a tabuk nyavalyás világába.
Ha pedig nincs tabu, akkor az Elragadtatásban való hit, vagy annak akármilyen szintű visszautasítása többé már nem a tabukkal és azok logikai zárványaival áll szoros összefüggésben, hanem a Tisztesség és Józan Ész Kívánatos Dominanciájával.

Vegyük hát górcső alá az Elragadtatás Nagy Talányát:

Ennek során az Írásban az eredeti szerző által alkalmazott kulcskifejezésektől nem rugaszkodhatunk el, mert azonnal a belemagyarázás tipikus csapdájában találjuk magunkat. Mielőtt a Hit. Gy. és a pünkösdi karizmatikusok nemzetközi mozgalma számára kényelmetlen ciklust előveszem, még egyszer utoljára nyomatékkal figyelmeztetem az olvasót, hogy minden egyháznak megvoltak (-és meglehetnek még-) a maga ilyen csapda-helyzetei és csapda-korszakai, mint amelyet most górcső alá vonok a Hit Gy. okán. Nos, az "Elragadtatás Tana" ugyebár Pál apostol Első Korinthusi Levelének 15, 50-53 része alapján, és a Máté 24, 39 - 44-ban szereplő jézusi példa alapján, egészen pontosan e kettő bibliai részlet kombinációjából született meg. Az "Elragadtatás Tanának" első gondozói azt hagyták figyelmen kívül, hogy ez az értelmezés teljes mértékben ellentmond az Ószövetség azon alapkoncepciójának, hogy a kevélyek és gonosztevők írmagostól megégettetnek, mindezt az életben maradók szeme láttára. A fennmaradók pedig mindenféle elszállítás és visszatelepítés logisztikai kihívásától teljesen mentesen helyben maradnak, és egy felszabadultabb Új Korszak kezdetén találják magukat. Jézus a Máté 5, 18-ban és a Lukács 16, 17-ben az Ószövetség próféciáiról mondja, hogy egy betűcske el nem vész belőlük, hanem minden beteljesül. Továbbá a gonoszaknak a megégetése és a jók helyben-maradásának eredeti ószövetségi koncepciója tündököl Jézus szavaiban a Máté 13, 39-43-ben és a Máté 13, 49-50-ben is. Ezzel szemben az Elragadtatás Tanában hívők által hivatkozott Máté 24, 39 - 44-ban csak annyit olvashatunk, hogy ha ketten lesznek egy példabeli helyen, akkor "az egyik felvétetik, a másik nem". De könyörgöm, vegyük észre: Azt nem tisztázza ez az ominózus részlet, hogy melyik jár jól, és melyik rosszul. Itt tehát belemagyarázással van dolgunk. Ez a kérdés ugyanis ugyanezen Máté Evangélium korábbi fejezeteiben már tömör tisztázást nyert, nevezetesen ugyebár tizenegy fejezettel korábban, a 13, 39-43-ben és a 13, 49-50-ben.
Ama Pál Első Korinthusi Levelének 15, 50-53 része pedig nem elragadtatásról, elvételről, elszállításról, tehát nem ELTÁVOLÍTÁSRÓL, hanem ELVÁLTOZÁSRÓL szól. Modern tudományos nyelvre lefordítva az öregedés-gének matematikájában minden bizonnyal van egy egyszerű, ám általunk mégsem megtalálható komponens, amit az Isten könnyűszerrel el tud távolíttatni, illetve fel tud váltani egy másik komponenssel. Az auránkban lévő elementálok élő funkciókat működtetnek a saját lüktetésük által. Ezek közül némelyik magnetikus lecserélése tanulható, tanítható, demonstrálható. Én egy ilyen vívmánynak személyesen az Isten általi tömeges bravúrját sejtem Pál archaikus megfogalmazása mögött. De azt ki merem jelenteni, hogy azok az ominózus sorok nem a szereplők SZÉTVÁLASZTÁSÁRÓL, hanem ellenkezőleg, az új kritériumok szerinti EGYBEERESZTÉSÜKRŐL szólnak, egy majdani optimális időpontra kivetítve. A FELTÁMADÁS ugyebár fogalmilag EGYBEERESZTÉS is, és nem különválasztás, nem elragadtatás.
Ha ez az értelmezés fog helyesnek bizonyulni, (-nem tagadhatom, ezt nekem is ki kell várnom-) akkor a Pál apostol által az Első Korinthusi Levélben kifejtett "Titok" csak egy "segédvektort" képezhet Jézus azon próféciájában, hogy nevezetesen "Az elsőkből utolsók lesznek, az utolsókból pedig elsők!" Ld: Máté Ev. 20, 16. Márk Ev. 10, 31.
Ami pedig a kivárás átfogó, közös kényszerét illeti, itt megint a "kötelező türelem" kéretszkedik vissza a középpontba. Ugyanis a szekta-jelleg egy másik tipikus csapdáját is górcső alá kívánom most venni. Ha az itt közölt "modellhez" hasonlóan bárhol hasonló hit-beli szakadás van benne a levegőben, akkor a türelmen kívül semmi más nem segít. Én magam is türelemmel voltam az elragadtatás tanának az én nézeteimtől való különbözőségei iránt. Ugyebár a belénk kódolt, tehát ilyenformán "szent" törekvéseink szerint tartós épületeket és megújulni képes hasznos ültetvényeket törekszünk létrehozni, és ezeket egymás közt igazságosan felosztva élvezni. Eme hitelesen szent késztetéseink okán nehezen tudnánk rajongani egy olyan istenségért, aki nem a galádokat emeli ki a soraink közül, hanem elpusztít mindent, a mindennel együtt a mi munkánkat is, és úgy telepít vissza néhányunkat, hogy mindent teljesen elölről kelljen kezdenünk. Magyarul az én munkámat a mi közös ellenségünk bűnei miatt lerombolván engem kárhoztatna a mindennek a nulláról való elkezdésére, miközben a galádok szelektív kiemelése az a nyilvánvalóan optimális megoldás, amelyre az Ószövetség és Jézus is építkeznek. De persze ha destruktív törekvések nem társulnának az "Elragadtatás Tanához", és azt nem az erőszakosság határait feszegetve akarnák sulykolni, akkor tiszteletben tudnám tartani, mert azt mindenki hadd döntse el önmagáról (-azaz ne másokról-) hogy őt milyen hit-részletek könnyítik az élhető hétköznapok csapdáinak kerülgetésében. Ezt a türelmemet veszítettem el most részlegesen, amikoris kettő Hit Gyülekezetes hívő sors-társam egy parkban velem beszédbe elegyedve a Galáta-Levél 1, 8-9 -re törekedvén támaszkodni átkot emlegetett azokra nézve, akik mást hirdetnek, mint ők.
Pál az 1 Korinthus 16, 22-ben csak a Krisztust nem szeretőkre mond ki átkot. A Galáta 1, 8-9 csak Pál apostol saját időszakának saját alkalmi törekvéseire konkretizálható, míg Örök Időkre csak az I. Korinthus 16, 22 kritériumai szerint mond ki átkot. A velem szóba elegyedő Hit Gy.-s hívő sorstársaimat tehát súlyos hibán kaptam rajta.

Szakmailag szögezzük le, hogy átkot begyakorolni nem-hívő közösségben lehet. Ez ügyben a www.tudomanyosmozaikok.shp.hu honlapom utolsó menügombját ajánlom azoknak, akik az igazságos átkok világa iránt elhivatottságot táplálnak önmagukban.
A hívő közösségeknek az egymással való illeszkedés apropóit kell keresniük, vagy ha erre nem jut idejük és energiájuk, akkor viszont ezt az apropót nem szabad támadniuk, roncsolniuk, sikkasztaniuk. Ez ügyben minden egyháznak megvolt a maga rossz korszaka, és megtanulták ennek leckéit. A pünkösdi karizmatikus mozgalom a történelmi távlatokban még mindig friss egyháznak számít, és úgy látszik, hogy ők sem tudták elkerülni ezt a klasszikus csapdát, amiből viszont a történelmi egyházak mára tulajdonképpen kikecmeregtek.
Én TV-ben hallottam Németh Sándor szájából, hogy a Jehova Tanúi Egyház szerinte nem keresztény egyház. Ez egy tipikus piacfelosztási kereskedői türelmetlenség, amelynek az ipar és a kereskedelem világában sem igazán volna helye. De a Vallásosság Egyetemes Palettáján végképp nincs helye. Kiállítja magáról a rossz kufár bizonyítványt, aki lelkészi és a rikkancs hivatást ilyen módon téveszti össze. Persze ugyanez a fajta türelmetlenség nem csak a Hit Gy. csapdája, hanem mindenkori vallásossági csapda. Az én megfigyeléseim szerint egyetlen egyház sem mászott el elég messze az ilyen csapdáktól, hogy vissza ne essen bele, amikor már éppen kikecmergett belőle. Ha pedig kikecmergett, akkor egy másik egyház rángatta vissza. Na ez az a csapda, amely a fogadalmi lelkészek számára mindig kivételes lehetőségeket tartott fenn a Jó Ügyek zavartalan szolgálatában; - legalábbis mindaddig, amíg maguk is nem alapítottak egy új egyházat, vagy szektát.

Jól látható, hogy ha igazam van abban, hogy a Hit Gy. terjeszkedése megállt, akkor ez nem a Hit Gy. miatt, hanem a semleges közeg jellegzetes óvatossága miatt van így, amely óvatosságnak az egyházak végülis a kárvallottjai. Pl. a Szcientológia Egyház alapítója említi, hogy az Emberiségnek csak 10 százaléka van olyan állapotban, hogy érdeklődjön a szcientológia iránt. Ezen felül az Emberiség 2-2,5 százaléka pedig a tudatos rombolási szándéknak azon a megátalkodott szintjén áll Ron Hubbard alapító megállapításai szerint, hogy az összes egyház által felszínen tartott "Egyetemes Jó" kritériumainak tudatosan az ellenkezőjét törekednek megvalósítani. Tehát még ez az igazán új és modern, sőt, vonzóan futurisztikus egyház is szinte lemond az Emberiség több, mint 80 százalékáról. Róluk és felőlük legalábbis csak közvetve, és csak ama helyzetbe hozott 10 százalék úgynevezett hatás-helyzetében gondolkodik. Ez A SZÉLES ÉS ÁLTALÁNOS TERJESZKEDÉSI MEGREKEDTSÉG három új fontos tanulság levonását teszi lehetővé, méghozzá tartós módon:
- 1./ Fennmarad egy vallások és egyházak által "határolt" tömeg, akik számára a lelkészi intézmény klasszikus hívő vektora megfordítandó, és így születik meg a fogadalmi lelkészi intézmény. Tehát nem a hívő ember egy egyház híve az Isten iránti hívőségén felül, hanem az egyház nélküli fogadalmi lelkész az egyházon kívüli teljes szektor híve, és benne az egyes ember híve is. Ez a konstrukció egy kvázi-egyházat, egy igazán utolsó és igazán teljes kvázi-egyházat eredményez.
- 2./ Ez a tömeg vagy egyformán "nem-túl-jól", vagy egyformán semlegesen, azaz egyformán "jól" viszonyul a vallásokhoz és felekezetekhez, illetve azok tagjaihoz. Az egyházaknak pedig fel- és be- kell ismerniük az ide vonatkozó, rájuk nézve egyformán nem túl hízelgő felelősségüket. Ez a részlet (-ennek a tömegnek a minden egyháztól tartózkodó semlegessége-) egy olyan ÉRTÉK, amely az egyházak közt egymás között is begyakorlandó esedékességet testesít meg, rögtön egy konstruktív kihívás formájában. Ugyanis az ellenségességnek akár világi, akár egyházi, akár kereskedelmi vagy bármilyen az apropója értelmetlenül sok figyelmi egységet emészt fel; - miközben a teendők égető esedékességének szakadéka nagy, amely fölött kötélen táncol az egész emberi faj. Ha az ellenségesség apropója ráadásul pont vallásos, akkor az itt taglalt egyházakon kívüli (-mellesleg racionális-) ember-típus különösen szánalmasnak látja az ilyen jelenséget.
- 3./ Az "Egyetemes Jó Ügyének" aktív rombolói pedig hiába hozzák önmagukat gazdasági átfedésbe pl. a Pünkösdi Karizmatikusokkal, hiába hiszik azt, hogy ezzel sikeresen elbújtak és elbujtatták a bűneiket is! No és hiába kényszerítik pimaszkodásra az újdonsült tagjaikat a klasszikus történelmi egyházak ellen, vagy épen az újabb-keletű "versenytársak" ellen! Bizony hiába etetik a gyanútlan szájakat (-egy kis alkalmi alamizsnával vagy kedvezménnyel egybe-csomagolva-) az Elragadtatásról. A kevélyek és gonosztevők számára fenntartott tűz lángja a Háttérben már be van kapcsolva miattuk.

Én azonban az utolsó utáni Utolsó Szó jogán javulást, katarzist és megigazulást kívánok nekik tiszta szívemből!

U.i.: Annál is inkább, mert a Hit Gyülekezet zenei munkássága viszont tetszik nekem.




KIFOGÁSOK ÉS VÁLASZOK:

Megérkezett az első kifogások leírása. Az anyag annyira színvonalas, hogy nem különösebben számítok rá, hogy újabbaknak kell érkezniük, vagy hogy azokban nagyon súlyos érvek lehetnének.

Nos, a Szentlélek-vétel pünkösdi karizmatikus gyakorlatával kapcsolatban változatlanul ugyanazon a véleményen vagyok, hogy ott különösen gyakori a tisztátalan szellemek megnyilvánulása. Legfeljebb jelzem a hajlandóságomat arra, hogy még jobban áthelyezzem a hangsúlyt oda, amiről már írtam. Nevezetesen a kontrolljuk és fejlődésük jó-kezekben való összpontosulására, a testben elhunytak iránti általános felelősségünkre, az ennek jegyében való áldozatvállalási kötelezettségeinkre, és hogy a szükséges médiumitásban való fejlődés lehetetlen volna valamiféle megrázkódtatással való megalkuvás nélkül. Médiumitási edzettség nélkül ugyanis nem létezhet spirituális fejlődés.

Ám az elragadtatás kérdése ennél sokkal fontosabb, mert fontos spirituális és logikai folyamatok rekedtek meg a téma körül a Tökéletesség felé vezető közös úton.

Nos, a Pál Thesszalonikaiaknak írt Első Levele 4, 17 valóban tartalmaz még egy tisztázási esedékességet.
Ez az egész szövegkörnyezet az éppen élő emberek úgynevezett elragadtatása helyett
- vagy a következő kettő dolog egyikéről,
- vagy azok együttes megvalósulásáról szól,
- de nem arról a fajta elragadtatásról, amely szemléletet kritizáltam, amely egy merőben harmadik valami volna.

Tehát az I. Thessz. 4, 17 megfogalmazása által érthető egyik változat szerint Pál elszólja magát, hogy Jézus neki is örök életet adott, ahogy Jánosnak is. Azaz felfüggesztette az öregedését. Az ilyen lehetőségek a Lukács 9, 27 és a János 21, 21-23 alapján terjedtek el, amely a Krisztushoz közeli személyek között is kimondottan kis létszámú ajándékról szól. Az evangélisták ezekről sem tudósítanak hivatalosan és egyértelműen, hanem szinte foghegyről utalnak rájuk szűken. A Mormon Könyve pl. az egész észak-amerikai kontinensre 3 ilyen embert említ, és hivatkozik a Szentföldön hasonlóképpen kiosztott igen-kislétszámú ajándékra, de az ide tartozó részletek kényes titkosságára is. Pál ebben az esetben a saját személyes sorsát említheti ama I. Thessz. 4, 17-ben, amennyiben beletartozik ebbe a kis létszámba.

A másik érthető változat szerint a Krisztusban való Hitben elhunyt testekhez egykoron tartozó lelkeknek az elragadtatásáról lehet szó, amely a mi fizikai világunk mögöttes tartományában zajlik. Nekik ugyanis (-hacsak nem tűzben hunytak el-) az asztráltestük miatt még mindig súlyuk van a spirituális tudományok szerint is. Ezért tehát isteni közreműködés nélkül lehetetlen volna a Föld közeléből való eltávolításuk, azaz a Szent Régiókba való bebocsáttatásuk, és régiesen ezt hívják "elragadtatásnak".
Az ilyen elragadtatás egyrészt folyamatos a háttérben, de szelektív. Másrészt ez a "mögöttes tevékenység" lehet tömeges a Pál által hivatkozott nagy esemény majdani napján.

A hivatkozott Pál I. Thessz. 4, 17, mint alapos szövegelemzési esedékesség tehát ezen változatok bármelyikét megengedi, és mindkettőt egyszerre is jelentheti. Ám a hívő lelkek testben vagy test nélkül való tömeges "elragadtatása" gondolatának, (-főleg e doktrínának, mint megdicsőülési kritérium emlegetésének-) azért nincs semmi keresnivalója ezeknek az idézeteknek a környékén, mert sehol semmi keresnivalójuk nincs a Szentírás Alap-szellemisége szerint. Ez egy logikai és spirituális cigányút, illetve egy szövegértelmezési csapda, nem más, és nem több. Jellemzően két embertípus esik bele:
- a bűnös, aki nyilván elvágyódik az állandó lebukási veszélyt képező áldozatainak környezetéből, és ennek a nézőpontnak a mentegetésére már előrelátással talál magának kapaszkodókat, még az előtt, mielőtt erre igazán rákényszerítenék,
- és az a gyanútlan ember, akit megelőzve ugyebár a bűneiben vergődő ember-jelölt hamarabb átgondolt bizonyos összefüggéseket, és a saját megtévelyedésébe alkalmilag őt is belerángatja.

Ám amíg az előbbi típus valójában változatlanul felelősséggel tartozik a hitványságaiért, addig a második ember-típus számára nem bír érdemi téttel ez a tévedés. Ő csak csapódott, sodródott, ennek az egy vonatkozásnak a kivételével sokat fejlődött egy fontos vallási közösségben, de azonossá nem vált a bűnösökkel. Legfeljebb egy emberek számára kényes összetévesztési csapdában találta magát, de ez messze nem azonos az Isten előtti bármiféle összetévesztettséggel. Őelőtte ugyanis csak a bűnök megléte vagy hiánya számít; - valamint azok minél alacsonyabb szintje: amelyet a vétkes minél érettebb felelősségi buzgósága és benső korrekciós igénye kísér, illetve vált fel, ugyebár az ideális esetben. A vallásos külsőségek megléte vagy nem-megléte illetve a vallásosság közösségi demonstrálása ebben nem játszik nélkülözhetetlen szerepet. Legfeljebb a következő értelemben jön jól a felekezeti közösségi élet: Ugyanis nagy általánosságban az figyelhető meg, hogy a vallásos közösségekben valóban kisebb a bűn szintje, és az is valóban gyorsabban apad, mint azokon kívül. Ám az igazi érték azoknak az embereknek az élő példája és kisugárzása lesz, akik ilyen vallásos közösségi demonstráció nélkül is képesek bűntelenül élni, illetve a jelentéktelen vétkeik és tévedéseik utóéletére vonatkozóan igazi felelősségi buzgóságot képviselni.

Az elragadtatás iránti furcsa bizalom a bűnösöket éppen hogy a lelküknek a testük megégetése utáni "elragadtatása" iránti bizalomban tartja meg: Ennek a torz bizalomnak egy haszontalan, fejlődésre teljesen képtelen állapotát pedig ugyan mi másnak hívhatnánk, mint "csapdának" és "stagnálásban rekedtségnek". Erre az állapotra vonatkozóan Jézus valódi ajánlása a hamis mammonról szóló részben olvasható. Nevezetesen:
Lukács 16, 9.Gyűjtsetek barátokat a hamis mammonból, hogy majd amikor elfogy, legyen aki befogad benneteket az Örök Hajlékokba."
Joseph Smith az amerikai Mormon Egyház megalapítója szintén ugyanezt a kinyilatkoztatást teszi Jézus Krisztus nevében, csak egy kicsit más nyomatékkal: Tanok, Szövetségek 82, 22: "És most bizony, mondom nektek, ezek bölcs szavak: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, és nem fognak benneteket elpusztítani!"
Ehhez csak annyit tennék hozzá a magam részéről, hogy a hamis mammont (-modern nyelven a szemfényvesztéssel elsikkasztott titkos vagyonokat-)
- jó célokra fordítani és a rászorulókkal megosztani csak úgy lehet,
- ha ez utóbbiak azt szívesen fogadják,
- és az átadás-átvétel is eme kritériumok jegyében zajlik,
- ebben az értelemben kölcsönösen világos, nem pedig valami blöff-halandzsát rendelünk hozzá mindkét oldalról.

Pont ez az a végső csapda, amellyel való nyílt foglalkozás hiánya még elrekesztheti ezt a kívánatos folyamatot.

Az "elragadtatás témáját" ezennel írásban befejeztem, a magam részéről véglegesítem az álláspontomat és az indokokat, de szóban állok bárki rendelkezésére ugyanebben a témában. Krónikásként ezzel az észrevételemmel pályázom meg az Utókornál a "Korszak Krónikása" címet; - valamint ugyanerre a fajta felelősségi buzgóságra inspirálok minden kifinomult intelligens embert, akinek az életében ez a fajta hobbi még elfér.
Még egyszer utoljára nyomatékosítom, hogy az elragadtatás lehetőségéhez tartozó végső igazságot nekem magamnak is ki kell várnom. A "tutit" én is csak menet közben fogom felismerni, és csak már utólag fogom egészen biztosan tudni. Ám a logikai és spirituális megrekedtség iránti érzékenységemet nem rejthettem véka alá.
Az álláspontomat tehát egyre harsogóbb jelekre építettem fel,
- amelyek azokon a megfigyeléseken alapulnak,
- hogy az emberiség hitványai az elragadtatás tana mögé menekültek a saját gyalázataik elől,
- és a gyanútlan vallásos emberekből szervezve pedig védőhálót remélnek maguk köré vonni.
Ha csak ennyi lenne a tét, talán én is hallgattam volna. Ám a virtuóz hitványságok megújuló kiáramlását ez a Modell már nem bírja el többé zavartalanul! Ami pedig ezen felül van, az pedig már tényleg az Isten Hatásköre.





Üzenet a honlap tulajdonosának. A saját email-címet kérem feltüntetni,

E-mail cím:

Üzenet:

Elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot


Honlapkészítés