SZABÓ TAMÁS fogadalmi lelkész (-Druida-).

....az ún. Tudás-alapú vallásos referenciák világából.
FOGADALMI MŰFAJOK
ELSZÓLÍTÁS
KATOLIKUS EGYHÁZ
PROTESTÁNS EGYHÁZAK
IZRAELITA EGYHÁZ
SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
PÜNKÖSDI KARIZMATIKUSOK
CÖLIBÁTUS
MESE BELZEBUBRÓL
HAGYOMÁNYŐRZÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN
1/ ARS NOVELLICA
2/ BEMUTATKOZÁS
3/ EGYHÁZI HÁTTÉR
4/ DRUIDASÁG
5/ DRUIDA RENDEK
6/ KAPCSOLATTARTÁS
7/Jószolg.diplomácia
8/ PÁRKAPCSOLAT-MENTÉS
9/ GYÓGYÍTÁS
10/ BIBLIA
11/ A KORÁN
12/EGYÉB SZENTÍRÁSOK
13/ HAZUGSÁG - TESZT
14/ A FOGADALMAIM
15/FÉRFI-NŐ KÖZMEGEGYEZÉS
16/ LELKÉSZEK és KOLLÉGÁK
17/ DRUIDA KÉPZÉS
18/Lebeszélés öngyilk.ról
19/ KUTATÓI REFERENCIÁK
20/ ELLENTÉTELEZÉS
21/ VERSEK
22/ FÉNYKÉP
23/ HÁZASSÁGKÖTÉS
24/ VÁLÓPERES KÉPVISELET
25/ TEMETÉSI SZERTARTÁS
26/PROSTIK - STRICIK
27/ MEDIÁTOR-KÉPZÉS
28/ LESZOKTATÁS KÁBÍTÓSZERRŐL
29/KÖVETELÉS-ÉRVÉNYESÍTÉS
30/ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERTARTÁS
PLÁTÓI TÁRSAS VISZONY
A HOMOSZEXUALITÁSRÓL
RENDEZVÉNY - NAPTÁR
Vállalkozótársi szertartás.
ALBÉRLET HELYETT LAKÁS
ELTŰNT SZEMÉLYEK
KETURA-KONFESSZIÓ

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó


A történelmi egyházaknak nem csak a mintaszerű vallásos magánélet és közélet az örökségük, hanem az attól távolra eső emberek és emberi helyzetek is. Tehát a vallásosság áldásaiból kimaradó tömegek puszta léte nem csak az illetők és felmenőik felelősségét mutatják, hanem a történelmi egyházaknak is célszerű valamekkora részfelelősséget felvállalni ebből az örökségből; - elvégre ez a fajta társadalmi összkép a lelkészek korábbi nemzedékének hibái nélkül szebben is alakulhatott volna.
A megoldást nem a nem-vallásos emberek vallásosságra való szólít/-gat-/ásában látom, hanem abban, hogy a történelmi vallások lelkészei fogadalmi lelkészi ciklusokat hirdetnek meg és nyitnak meg a nem vallásos emberek között. Tehát pl. bűnözők vagy házasságtörők ellen őszinteségi tesztet, valamint házasság-mentést hirdethetnek meg fogadalmi lelkészi alapon. Ennek az a lényege, hogy az illető lelkész a saját jótékony közreműködését nem kötné az egyházhoz tartozáshoz, sem pedig célirányos felkérésekhez, hanem önmagát pl. "katolikus, evangélikus, református, stb., pap és fogadalmi lelkész"-ként bemutatva jelezné, hogy a szabad idejében (-végső soron pl. hittérítés helyett vagy mellett-) hétköznapi problémák kommunikáció útján való elsimításával kész közreműködni a társadalmi közjó ügyének javára.
Ez a magatartásforma manapság fölöttébb kívánatos, és a lelkészi hivatás közmegbecsülését jelentősen képes lehet felfelé mozgatni.




PROTESTANTIZMUS

Kontsruktív ökumenikus kritika.

A protestantizmus mai közállapotainak néhány nagyon fontos aspektusa megérett arra, hogy a terítékre vonszoljuk, és ökumenikus szinten kielemezzük. Édesanyám, Bartik Zsuzsanna családfájának a mezőberényi német evangélikus templom mátrikulájában lehet utánanézni, apám, néhai Szabó István családfájának pedig a szeghalmi református templom mátrikulájában. Tehát tősgyökeres protestáns családból származom. Ettől függetlenül ha tárgyilagosan felidézem az egyháztörténelmi ismereteimet, akkor számomra az a szembeszökő, hogy az aposztázia (-hitehagyás-) jelensége nem a "legallyazva" hagyott katolicizmus és "poszt-katolicizmus" jelenségeként jött létre, hanem ez egy kimondottan és kizárólagosan poszt-protestáns jelenség. Sőt, olyan, hogy "poszt-katolicizmus", tulajdonképpen nincs is, csak poszt-protestantizmus létezik, amely ugyebár azonos az ismert aposztáziával. A katolikus emberek és közösségek ugyanis nem hagyták el a hitet, hanem egy jó pápára azonnal "rezdülnek"; - vagy akár csak egy jó, alacsonyabb egyházi méltóság személyére és tevékenységére is, aki alá földrajzilag tartoznak. A média pedig csak a homoszexuális katolikus lelkészekről való tudósításokat favorizálja, holott a valós matematikai arányokban nyilván nem ez a meghatározó, hanem csak a médiában.
Íme így néz ki a János Pál pápa által bevezetett és megszokottá tett katolikus önvizsgálat protestáns válfaja: nevezetesen, hogy egy tősgyökeres protestáns családból származó ember (-ugyebár a szerény személyem-) hívja fel a figyelmet arra a kétségtelen tényre, hogy az aposztázia a protestáns egyházaknak és azok utóéletének kizárólagos privilégiumát képezi, és nem a katolicizmusét.
Természetesen a katolicizmuson nagyon érződik, hogy egy igazán régi vallásról van szó. A protestánsok annak "ósdiságát" emlegetik, a katolikusok pedig ugyanennek a kétségtelen ténynek a patináját birtokolják és gyakorolják élvezettel.

A "DRUIDA" attribútum, és a kereszténység "ütközése".

Már többfelé és többször leírtam, hogy közvetlenül az úgynevezett pogány idők után Róma tekintélye a leplezetlen züllöttség miatt teljesen mélypontra süllyedt. Ám mégis római központtal egész Európában hirtelen felállt egy nagyon erős egyakaratúsági rendszer, nevezetesen a Katolicizmus. Az ilyen bravúrnak mindig van egy látens, de azért nagyonis evidens komponense. Ez pedig nem más volt, mint a druidák (-bölcsek, eubágok, stb., gyűjtő-nevükön a "DRUIDÁK"-) tevékeny kiállása a Római Katolicizmus mellett: a hivatalos áldásaik, amelyeket a Katolicizmusra adtak, valamint nevezzük néven, hogy az Egyházba való nagyon gyors átigazolásuk. Ez a jelenség azonban logikailag vélelmezhetően nem úgy történt, hogy egy kisebb földrajzi térségben közismert druida ugyanabban a városban vagy környéken lett katolikus pap, mint ahol korábban is tevékenykedett, hanem pl. minimum kettő tartománnyal arrébb igazolt át az Új Egyház-szervezet struktúrájába.
Merlin tevékenysége krónikási feldolgozásának igénye keresztény kolostorokban merült fel és konkretizálódott. Ugyanakkor Merlin alakja sokkal "druidább", semmint keresztényi, mint pl. Szent Patriké, aki szintén druida, és az első ír katolikus szent. Az ő alakja már egészen keresztényi.
A druidák tehát krisztus apostolai Európában, ugyanis Szent Péter Rómánál Északabbra nem fejtett ki térítő tevékenységet; - de ha a druidákkal szövetségben volt, akkor erre nem is volt szüksége. Ezt a nagydobra nem vert, de nagyonis létező, sőt domináns szövetséget a keresztény papok egy nemzetsége, illetve egy botrányosan alultájékozott pápa óta úgy értelmezik a maguk csendes tévedésében, mint ha a kereszténység úgymond "legyőzte" volna a druidákat. Ez a harcias tájékozatlanság pedig bizony nem más, mint a jónak is rosszal való viszonzása, ennek a mintának rögtön az európai hierarchia csúcsaiba való delegálása.
De térjünk vissza a 12 eredeti apostolhoz, akik egy-egy térséget megcéloztak az ismert térítő munkásságukban. Péternek és utódainak tehát a druidák személyében egy magas színvonalú ajándék szövetségesség hullott az ölükbe. Jézus többi apostola tehát ha nem talált a megcélzott térségben egy olyan szövetséges helyi papi rendet,
- mint amilyenek Európában kétségtelenül voltak a druidák,
- vagy Bizáncban az ugyancsak egyiptomi beavatási hagyományőrzés bölcs papjai,
- akkor nem is terítettek be akkora területet és földfelületet, mint a katolicizmus,
- illetve nem nyertek meg akkora lélekszámot, mint amekkorát a katolicizmus éppen a druidák önkéntes szövetsége által nyert.
Minderről pedig azért különösen fontos manapság megemlékezni, mert bármely keresztény történelmi egyház mindenkori lelkésze a mai kényelmét és hivatásának puszta létét nem csak Krisztusnak, hanem az Ő sok-sok druida-apostolának is köszönheti, méghozzá rendkívül nagy mértékben. Ez egyháztörténelmi tény, ami fölött kár volna vitát nyitni, de amely szempontról némelyek szeretnek megfeledkezni. Erről pedig azért emlékezem meg a "PROTESTÁNS EGYHÁZAK"-ról szóló menüpontban, mert a tapasztalataim szerint nem csak megfeledkeztek erről a tényről, hanem mert az irántam, mint druida-hagyományőrző iránti nemtörődöm nyegleségek közel 100 százalékát is önmagukat protestánsnak mondó közösségi vezetőktől ér engem. Egy evangélikus lelkész megtagadta egy öngyilkos egyházi eltemetését, majd amikor értesült róla, hogy én elvállalom, akkor azonnal mégis készségesen állt rendelkezésre. Protestáns levelező listákra nem engednek be engem, ám külön felszólításra sem adnak magyarázatot. Amikor pedig az érdemi keresztényi problémakezelő értékrendet számon kérem rajtuk, akkor "értem szóló" hagymázos imákat dokumentálnak felém, engem meg sem szólítva. Egy 30-on túli protestáns társkereső listán felkínáltam a listatagok korábbi párkapcsolataikat regeneráló szakmai kompetenciáimat, illetve a módszertan ingyenes oktatását. Erre a lista moderátorai a jót rosszal viszonozva se szó se beszéd kizártak a listáról, és az addig nyílt listát azonnal zárttá tették. Ám ezzel valójában a törekvéseim alá toltak egy nagyon fontos logikai szempontot, amelyet most megnevezek, köszönettel visszaigazolok, és kielemzek. Ugyanis a jónak is rosszal való "keresztényi" viszonzása a druida attribútum felé nem másról tanúskodik, mint hogy pl. az ugyanilyen értelmű rossz statisztikákkal illetett zsidóságnak a hitehagyás küszöbén pukedliző protestantizmussal szemben nincs semmilyen szégyellnivalója, amikor egyes zsidók a jót rosszal viszonozván szintén statisztikailag szignifikáns módon adnak okot az ide vonatkozó elementáris kritikára. Ez a kínálkozó összehasonlítás most nagyon jól jön nekem. A jónak rosszal való viszonzása az aposztázia tartós melléktermékének, kockázatának és mellékhatásának tűnik; - és ezzel a fontos összefüggéssel nem csak a zsidóságnak, hanem a kereszténységnek is szembe kell néznie, önvizsgálatot kell tartania. Az önálló druida nézőpontnak tehát a puszta megléte egy fontos kulcs-elemet valósít meg a kereszténység és a zsidóság egymás előtti egyenlő méltóságának kérdésében: Tehát a druida nézőponttal való szembesüléskor mindketten egy új fejezetet nyithatnak a régi felé. Aki pedig erre bármelyik oldalon nem volna hajlandó, az készüljön fel arra az esélyre, hogy megtalálom, és gátlástalanul megátkozom. Ugyanolyan gátlástalanul, ahogy ő a jót is rosszal viszonozza.
A druidaság kényelmet és hatalmat tolt a keresztény papok alá. Mivel a mai katolikus vezetők "tudósabbak", ezért velük könnyebben, gyorsabban és végső soron kulturáltabban tisztázom a szokásos "keresztény-druida ütközéseket", mint a minden felismerés elől makacsul elzárkózó protestáns "lelki" vezetőkkel.
"A FOGADALMAIM" menüpontban krónikási tárgyilagossági fogadalmat tettem, és ha precízen meg akarok emlékezni az ide vágó szűkebb témára vonatkozó tapasztalataimról, akkor nem írhatok mást. Itt már a trend-szintet is tartósan megütő tapasztalatokról van szó a részemről.
Ezen felül belátom és elismerem, hogy a protestáns elszakadás eredetileg egy szükséges történelmi fejlemény volt; - de valljuk meg, hogy annak megrázkódtatásait és tapasztalatait a Katolikus Egyház azóta tulajdonképpen maradéktalanul a saját épülésére tudta fordítani. Ugyanekkor a "kontinentális" protestantizmus saját hiányosságokat termelt ki: a druida attribútummal szembeni bornírt türelmetlenségét, és az aposztáziát. Ezek közül mindkettőnek a jónak is rosszal történő viszonzásával kellett kapcsolatosnak lennie, de főleg az előbbinek, azaz a druida attribútummal szembeni türelmetlenségének az esetében van látványosan erről szó. A nyugat-európai helyzetet nem ismerem, az anglikán protestantizmus történelmi referenciái vitathatatlanok. Ám éppen elegendő olyan impulzus ért engem mostanában, amelyek alapján a krónikási esküm nyomán Magyarország vonatkozásában erről meg kellett emlékeznem; - méghozzá nyomatékkal. Többek között egy fiatal református egyházi személy kérésére jótékonyan beavatkoztam egy párkapcsolatának az utóéletébe. Mivel ez jól sikerült, így a kérésére ki is képeztem a párkapcsolat-mentő praxisom lényegére. Őtőle magas szinten megkapom a köszönetet, ám őt magát már lehelet-finom fokozatonként, magyarázatok nélkül szépen leépítették és tartósan mellőzik. Mások esetében is megfigyelhető ugyanez a modell: nevezetesen a magyarázatok nélküli, (-a védekezés elemi jogát is elsikkasztó-) hátrányos megkülönböztetés, ami ugyebár a kommunizmus műfajának is csak a rákosista fejezeteiben volt jellemző társadalmi jelenség.
Ismétlem hát a magyar protestáns szektor felé (-amely evidenciát ugyebár a katolikus szektorral észrevehetően könnyebb volt megérttetnem-) hogy a befolyást, megbecsülést és kényelmet a druidák egymás közt egyeztetett egyakaratúságban tolták az ő ülepük alá is, nevezetesen még a Kereszténység mindmáig nyúló jogfolytonosságának tövében: ami náluk oda vezetett, hogy amíg a katolikus templomokban rendszeres felemelő miséket tartanak, addig a protestáns templomokban az esküvőkön kívül jóformán semmilyen élet sincs a megfigyeléseim szerint; - legalábbis itt Budapesten. A protestáns szektor tehát most valami miatt elzárkózó periódusát éli, és az sem kizárt, hogy nem túlzok, ha morális leépülést, és kiértékelésre váró rejtélyes frusztráltságot emlegetek rájuk vonatkozóan.
A többnyire látens konfrontáció egy része kétségtelenül az azzal kapcsolatos irígységből ered,
- hogy amíg egy olyan könyvet percek alatt elkapkodnak,
- amelynek a címében szerepel a "druida" szó,
- addig ugyanez már nem mondható el egyetlen keresztény felekezet puszta megnevezésével kapcsolatban; - nevezetesen ugyanígy egy könyv-címben viszontlátva, majd pedig ennek a fajta másik könyv elkelésének a "sebességét" lemérve és összehasonlítva a druida-témájú könyvekével. Ám ez a "druida-statisztika", ez az érdeklődés nem a még mindig vallásos embereket fordítja el a vallástól, ez egészen biztos adat. Ha pedig ez így van, akkor a "keresztény" részről tapasztalható düh nyilván semmi másról nem másról szól, mint a sárga irígységről és a hályogos féltékenységről, ráadásul annak is egy teljesen értelmetlen meddő változatáról. A "druida" szó pedig éppen hogy a vallásosság kétségtelen áldásaiból kimaradó tömegek számára vált kulcs-kifejezéssé, a vallásosság és a kollektív lelkiismereti kérdések felé való termékeny visszafordulás/visszafordítás lehetőségeként. Ha pedig a helyzet tárgyilagos elemzése tartós biztonságal ezt indikálja, akkor ezt a kínálkozó alkalmat a jóra kell használni, és nem pedig a stagnálást őrizgetni annak minden apropójával együtt.

A Károli Gáspár Egyetem által kizárt homoszexualitás határán lévő hallgatóval szemben igazságtalannak éreztem, hogy kizárták. Én csak a pappá szentelést tagadtam volna meg tőle, és a diploma megkapását, illetve a felszentelést különválasztott kérdésként kezeltem volna az ő esetében: de azt sem feltétlenül örökké. Illetve egy egyházban legyen akkora jó értelemben vett erő, hogy a diploma-osztásig akár még kezelni is lehessen képes a biszexuális hajlamot a heteroszexuális kizárólagosság javára. Ugyanis az általam is nehezményezett homoszexualitást
- egyrészt mikor máskor lehetne hatékonyabban kezelni, mint a kezdeti fogékonyság periódusában, amikor még nem rögzült, amiről az illető lelkész-hallgató esetében is szó van,
- másrészt hol máshol lehetne eredményesen kezelni, mint magukban a lelkiségre szakosodott egyházi közegekben, mindjárt annak fellegvárában.
Az egyetemről való kizárás tehát egy árnyalt fokozatosságot mellőző, elsietett, és egyértelműen túlzó döntés volt.
Remélem, hogy a kritikámmal sikerült kellőképpen felráznom a Tisztelt Protestáns Szektort!!! Nem arról van szó, hogy rögtön az első hibára felhorkantam volna, miközben mások és jómagam, is pl. annál nagyobbakat is megengedhetnénk magunknak. Mert hogy erre az elképzelt helyzetre vonatkozik Jézus példázata a szálkáról és a gerendáról. De ha több-generációs protestáns szülők gyermekeként végül ehhez folyamodtam, akkor annyit azért lehet feltételezni, hogy nem véletlenül és nem nyomós ok nélkül tettem.
Ezzel a kiértékeléssel a jótékony stimulus és a felrázás volt az igazi célom, illetve az arra való figyelmeztetés, hogy ilyen természetű válság akármelyik egyházban megvetheti a lábát. A katolicizmus is eredetileg nyilván egy ugyanilyen természetű tartós válságban hasadt tovább a protestantizmus felé. Ám az ebből a történelmi jelentőségű elágazásból keletkezett protestantizmus (-ráadásul annak egy jóval későbbi generációja-) lám, szintén nem volt képes megvédeni önmagát az ugyanilyen csapdáktól. Ez pedig aposztáziát, és a jónak is rosszal való viszonzási modelljét termeli, és újítja meg. Ám egyúttal magában hordozza az össz-protestantizmus és a katolicizmus egymás előtti egyenlő méltóságának kérdését ugyanúgy, ahogy a zsidóság és össz-kereszténység egyenlő méltóságának érvei is ugyanebből az összefüggésből indulnak ki.





Rövid üzenet a honlap tulajdonosának. Az ablakba a saját e-mail címet kérem beírni.

E-mail cím:

Üzenet:

Elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot


Honlapkészítés