SZABÓ TAMÁS fogadalmi lelkész (-Druida-).

....az ún. Tudás-alapú vallásos referenciák világából.
FOGADALMI MŰFAJOK
ELSZÓLÍTÁS
KATOLIKUS EGYHÁZ
PROTESTÁNS EGYHÁZAK
IZRAELITA EGYHÁZ
SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
PÜNKÖSDI KARIZMATIKUSOK
CÖLIBÁTUS
MESE BELZEBUBRÓL
HAGYOMÁNYŐRZÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN
1/ ARS NOVELLICA
2/ BEMUTATKOZÁS
3/ EGYHÁZI HÁTTÉR
4/ DRUIDASÁG
5/ DRUIDA RENDEK
6/ KAPCSOLATTARTÁS
7/Jószolg.diplomácia
8/ PÁRKAPCSOLAT-MENTÉS
9/ GYÓGYÍTÁS
10/ BIBLIA
11/ A KORÁN
12/EGYÉB SZENTÍRÁSOK
13/ HAZUGSÁG - TESZT
14/ A FOGADALMAIM
15/FÉRFI-NŐ KÖZMEGEGYEZÉS
16/ LELKÉSZEK és KOLLÉGÁK
17/ DRUIDA KÉPZÉS
18/Lebeszélés öngyilk.ról
19/ KUTATÓI REFERENCIÁK
20/ ELLENTÉTELEZÉS
21/ VERSEK
22/ FÉNYKÉP
23/ HÁZASSÁGKÖTÉS
24/ VÁLÓPERES KÉPVISELET
25/ TEMETÉSI SZERTARTÁS
26/PROSTIK - STRICIK
27/ MEDIÁTOR-KÉPZÉS
28/ LESZOKTATÁS KÁBÍTÓSZERRŐL
29/KÖVETELÉS-ÉRVÉNYESÍTÉS
30/ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERTARTÁS
PLÁTÓI TÁRSAS VISZONY
A HOMOSZEXUALITÁSRÓL
RENDEZVÉNY - NAPTÁR
Vállalkozótársi szertartás.
ALBÉRLET HELYETT LAKÁS
ELTŰNT SZEMÉLYEK
KETURA-KONFESSZIÓ

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó


CÉLIRÁNYOS SZERTARTÁS

Plátói társas viszony a féltékenység megelőzéséért

Egy speciális szertartás, amely hiányzik a kultúránkból, de azzal nagyon kompatibilis.

Ez a szertartás egy párkapcsolati természetű átfogó össz-társadalmi szintű nyűg hatástalanításának felelősségét vállalja fel; - ugyanis rövidesen be fogjuk látni, hogy ez a felelősség-nem ma még a parlagon hever a mi egész kultúránkban.
Ha egy házaspár vagy jegyes pár, vagy éppen egy egymás iránt teljes értékű társas viszonyt deklaráló élettársi közösség egyik tagjának hobbija illetve hivatása (-vagy vállalkozásának profilja-) szükségessé teszi, hogy korban hozzá illő ellenkező nemű emberekkel is rendszeresen érintkezzen, akkor jól teszi, ha ezt a szertartást elvégezteti azokkal, akikkel rendszeresen együtt kell lennie, és ezt szívesen is teszi. Ugyanis ezek a rendszeres "koedukált" ismétlődést is igénylő érintkezési felületek a sajnálatosan tömeges tapasztalatok szerint joggal nyugtalanítják az ilyen ember hitvesét vagy élettársát. A kulturáltan kezelni képes (-de azért még meglévő, létező-) féltékenység ugyanis nem betegség, hanem alapvető óvatosság, amelyben az aggódó fél a saját egészséges életfeltételeinek a biztonságát kívánja vagy bebiztosítva látni, vagy idejekorán megelőzni az időveszteségeket és gyötrő lelkiismereti megrázkódtatásokat; - de legalábbis ezek nagy részét. Az általam itt felkínált szertartás ennek a felelősségét vállalja át, illetve a harmadik nézőpont kényelmes helyzetét elfoglalván lenullázza az ilyen helyzet gyengeségeit, és visszaerősíti annak gyenge pontjait, méghozzá minden érintett fél nyereségére.

A férjét megcsaló asszony a tömeges tapasztalatok szerint megszűnik anyának lenni a meglévő gyermeke felé, és berekeszti az egyke számára szükséges kistestvér/-ek-/ világrahozatalát. Ráadásul mindezekért és mindenért a férjét okolja, azaz még neki áll feljebb. Az ilyen család (-annak minden tagjának-) idővesztesége és energia-vesztesége tehát nem merül ki annyiban, amíg ez a példabeli asszony éppen idegen férfiak ágyában mellőzi a tétlenséget; - hanem bizony a tortúrák java még csak akkor kezdődik, amikor ez a példabeli asszony "haza" megy.
A válás utáni helyzetnek is megvan a maga rendkívül fogyatékos "üzemgazdaságtana", ami öl, butít és nyomorba dönt.

A szóban forgó (-széles körű elterjedésre tervezett és hivatott-) szertartásban a plátói társas felek ugyanúgy kettő tanúval jelennek meg, mint ahogy azt a rendes esküvők esetében is megszokhattuk. Közülük minimum az egyiket a féltékenység csábításában érintett "potenciális vesztes" fél delegálja. Ez a két tanú nem azt tanúsítja, hogy a társulni készülő felek szerelemmel szeretik egymást, hanem azt, hogy a viszonyuk plátói, és annak is kell maradnia. Továbbá ez a két tanú segít az ilyen "emberpárnak" abban, hogy a társuló felek számára változatlanul szükséges társadalmi szelettől is megkapják az új viszonyuk számára szükséges közvélekedési támogatást. Ez a tartomány ugyanis attól függetlenül beteg reflexekkel fertőzött, hogy a példabeli plátói társas felek "megkóstolják-e" egymást, vagy kihagyják a tiltott gyümölcsöt.
Ebben a szertartásban a jegy-gyűrű klasszikus szerepét egy-egy bagoly-jelvény helyettesíti, amelyet a felek az immár megteremtett új kulturális keretek között a nyilvános együtt-mutatkozásaik alatt feltétlenül viselnek.
Egy jól sikerült előadásom alatt maguk a hallgatók nevezték el "bagolyságnak" ezt a fajta társas viszonyt. Ugyanis ez az elnevezés azért találó, mert a bagoly mindent lát a sötétben, és a rágcsálókat még az előtt elkapja és lenyeli (-vagy a fiókáinak viszi táplálékul-), hogy azok bejuthatnának a lukba.
Egyúttal az is azonnal kiderült az említett előadás utóéletéből, hogy ezt a "bagolyságot" sokan a saját turpisságaik leplezésére terveznék felhasználni. Ám az általam megtervezett és megszövegezett szertartás nem arról szól, hogy ehhez kedvük maradjon!!! Hanem éppen arról a felelősségről,
- annak általam való felvállalásáról,
- és a társulni készülő felekkel való hatékony tudatosításáról szól,
- amely ma még a sárba taposva rozsdásodik az egész kultúránkban,
- és amely miatt nem csak hosszú távon volnánk versenyképtelenek az Iszlámmal való összehasonlításban, hanem már közép-, sőt rövid távon is.


Ha az Iszlámot, mint értelemszerűen kínálkozó összehasonlító adatot megemlítettem, akkor ki kell térnem arra a részletre is, hogy
- ha az Iszlámnak ítélem meg az aranyérmet ebben a vonatkozásban,
- akkor az ezüstérmet a Mormon közösségek és talán még az igazán vallásos katolikus közösségek megosztva kapják,
- a bronzérem pedig a Szcientológia Egyháznak jut.
- A nem vallásos életmódot élő tömegeket ennek a szertartásnak a tömeges megbecsülésével lehet felzárkóztatni ezekhez a "dobogókhoz", illetve végső soron a rajtuk tündöklő érdemi referenciákhoz.

Az Iszlámban a nő nem maradhat teljesen kettesben egy férfival, amíg hozzá nem megy feleségül. Onnantól kezdve más férfiakkal csak a férje társaságában, vagy esetleg egy férje által felkért és megbízott bizalmi ember hármas társaságában maradhatnak együtt. Az euro-atlanti ún. "zsidó-keresztény" közeg válási statisztikái és közismert létszám-önreprodukciós összeomlása* mint párhuzamosan értelemszerű összehasonlító adathalmaz és sajnálatos tapasztalat azt jelenti, hogy ez az "Iszlám női börtön" nem hiábavaló, hanem bizony magának a homo sapiensnek a fennmaradását logikailag bebiztosító szükségszerűséget testesít meg; - amely összeomlás azonban ezzel a szertartással kiváltható, illetve pótolható. (-Összeomlása*sőt, összeomlásai: ugyanis a Római Birodalom fénykora és a korai kereszténység között Európa már volt egy ilyen fenyegető összeomlás küszöbén, amelytől akkor a Római Katolicizmus mentette meg. Sőt, az észak-amerikai ún. "anaszázi" vagy "nefita" kultúra ugyanezen típusú létszám-önreprodukciós kollapszus, és az azt követő katonai vereség illetve népirtás miatt jutott át ezen a félelmetes küszöbön. A Mormon Könyvének krónikái szólnak erről, amelynek adatait a legújabb amerikai ásatások is alátámasztják.-)

Ez az általam felkínált szertartás az összes ide vonatkozó problémát minden eddiginél hatékonyabban kezelni képes mesterséges támponttal váltja ki illetve váltja le. Itt most érzelmi és logikai támpontról egyszerre van szó. Ugyanis ha az ilyen "koedukált" életmódot élő férfinak vagy nőnek a nyilvánosság számára többé-kevésbé felvállalt társa javasolja, hogy végezzék el ezt a szertartást, akkor az ilyen helyzetben kapott reakciókból tökéletesen felmérheti, hogy hányadán állnak a dolgok. Tehát a saját döntéseit is egyrészt időtakarékosan és hatékonyan, másrészt etikusan, és a korábban megvalósítható szinteknél sokkal kifinomultabban, egyúttal mégis nyíltabban és igazságosabban fogja tudni meghozni és képviselni. E szertartás-nem tömeges elterjedésével tehát a mi kultúránk megkaphatja az esélyt, hogy az Iszlámmal szembeni funkcionális és referenciabeli hátrányait ledolgozhassa, és az eddig "megszokott" állapotoknál egy élhetőbb társadalmi összképet teremthessünk meg. Ennek az összképnek az a részlet is egy kiemelten fontos vívmánya lesz, hogy az ilyen szertartáson átesett plátói társas viszonyban nyilvánosan mutatkozó "emberpárok" (-társak-) a közvéleménytől is megkapják azt a védettséget, ami nekik jár, amely védettség helyén ma még annak fordítottját tapasztalhatjuk: azaz leplezett intrikát, alantas inszinuációt és nyílt támadásokat, amely közül az utóbbiak ismeretlen valós megalapozottsági arányai is bizonytalanságot keltenek mindenfelé. .

A kipróbált és bevált plátói társas viszony idővel már alkalmassá válhat a házassághoz hasonló részleges vagy teljes (-többnyire inkább csak részleges-) gazdasági közösség bizalmi alapon való fenntartására is.

Az ilyen formán "legalizált" emberi viszony komoly erőforrás és örömforás, amely rajta marad azon a keskeny sávon, amelyen belül még jótékonyan stimulálhatja a plátói társak saját, otthoni szerelmi életét. Ugyanis az ilyen viszony már képezhet vésztartalékot a szerelmi magány ellen is, ugyanakkor a szerelmes párnak is bizonyosságot nyújt afelől, hogy ők igenis számítanak a másik nem térfelén.






Honlapkészítés