SZABÓ TAMÁS fogadalmi lelkész (-Druida-).

....az ún. Tudás-alapú vallásos referenciák világából.
FOGADALMI MŰFAJOK
ELSZÓLÍTÁS
KATOLIKUS EGYHÁZ
PROTESTÁNS EGYHÁZAK
IZRAELITA EGYHÁZ
SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
PÜNKÖSDI KARIZMATIKUSOK
CÖLIBÁTUS
MESE BELZEBUBRÓL
HAGYOMÁNYŐRZÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN
1/ ARS NOVELLICA
2/ BEMUTATKOZÁS
3/ EGYHÁZI HÁTTÉR
4/ DRUIDASÁG
5/ DRUIDA RENDEK
6/ KAPCSOLATTARTÁS
7/Jószolg.diplomácia
8/ PÁRKAPCSOLAT-MENTÉS
9/ GYÓGYÍTÁS
10/ BIBLIA
11/ A KORÁN
12/EGYÉB SZENTÍRÁSOK
13/ HAZUGSÁG - TESZT
14/ A FOGADALMAIM
15/FÉRFI-NŐ KÖZMEGEGYEZÉS
16/ LELKÉSZEK és KOLLÉGÁK
17/ DRUIDA KÉPZÉS
18/Lebeszélés öngyilk.ról
19/ KUTATÓI REFERENCIÁK
20/ ELLENTÉTELEZÉS
21/ VERSEK
22/ FÉNYKÉP
23/ HÁZASSÁGKÖTÉS
24/ VÁLÓPERES KÉPVISELET
25/ TEMETÉSI SZERTARTÁS
26/PROSTIK - STRICIK
27/ MEDIÁTOR-KÉPZÉS
28/ LESZOKTATÁS KÁBÍTÓSZERRŐL
29/KÖVETELÉS-ÉRVÉNYESÍTÉS
30/ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERTARTÁS
PLÁTÓI TÁRSAS VISZONY
A HOMOSZEXUALITÁSRÓL
RENDEZVÉNY - NAPTÁR
Vállalkozótársi szertartás.
ALBÉRLET HELYETT LAKÁS
ELTŰNT SZEMÉLYEK
KETURA-KONFESSZIÓ

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó


ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERTARTÁ

Új apropók a szeretet számára.

ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERTARTÁS

Mottó: Lukács 16, 9. "Gyűjtsetek barátokat a hamis mammonból, hogy majd amikor elfogy, legyen aki befogad benneteket az Örök Hajlékokba."

I.: Általános bevezető:

I.1.: A személyiség kiérlelődésében és a szeretet illetve kölcsönös elkötelezettség kiteljesedésében elérkeztünk arra a szintre, amikor a helyénvaló szeretet mindmáig érintetlen tartalék tartományait tömegesen is birtokba vehetjük.
Az örökbefogadási kölcsönös kötelezettségvállalásban a szeretet, az elkötelezettség és a viszonosság hosszabb távú megnyilvánulási lehetőségei számára teremtjük meg mesterségesen azt a játékteret, amelyet a Sors a mi hibáinkból, és másokéból, vagy éppen többünk hibás választásainak eredő vektoraként megtagadott tőlünk.
Napjaink sajátságos nehézségeiben, illetve a lelkiismereti lerongyolódás által hátramaradó romokban kimondottan elérkezett annak az ideje, hogy az örökbefogadás mint klasszikus fogalom tartalma számára új tartományokat vegyünk birtokba: Ezáltal végső soron a szeretet (-tartós elkötelezettség, viszonosság-) számára nyissunk meg mindeddig kiaknázatlan tartalék tartományokat. Rövidesen látni fogjuk, hogy ezzel új áldások várományosaivá tehetjük meg magunkat, és azt a környezetünket, amelyből a mi örömeink megújulnak, illetve amely számára ezek az örömök értelmet nyernek. Láthatjuk hát, hogy itt a gyám és "gondozott" klasszikus viszonyánál jóval többről van szó.

I.2: Örökbefogadás alatt manapság egy olyan rejtett procedúrát szokásos érteni, amikor egy gazdaságilag biztos alapokon álló (-ráadásul inkább fiatal, mint középkorú-) házaspár egy múltjára még emlékezni képtelen árva kisgyermeket magához vesz, majd pedig az új gyermekükkel máshová elköltözve a saját gyermek szerepét játsszák el az új környezetben. Esetleg felnőtt korában közlik a gyerekkel az igazságot. Tehát ebből a szűk körből fogunk most kilépni és továbbhaladni. A most javasolt új örökbefogadási tartományokban azonban
- merőben új szalonképes emberi szövetségek elindítását javaslom,
- illetve kínálok hozzájuk olyan szertartást,
- amely az örökbefogadó számára fontos környezetben minden nem kívánatos képzettársítást eloszlat,
- sőt, azokat segítőkészséggel, de legalábbis pozitív várakozásokkal váltja le ebben a szóban forgó fontos környezetben. .

II.: Az általam javasolt új "szokásjogban" a következő "irányok" felé nyitunk örökbefogadási tartalék-tartományokat:

- II.1: Nem csak a múltjára emlékezni képtelen és jótékonyan becsapható kisgyermek, hanem tinédzser, vagy éppen egy végzős egyetemista, vagy akár egy pályakezdő is legyen örökbe fogadható. Ez a fogalom manapság értelmetlenül nagy arányban ébreszt jogi asszociációkat, ugyanis ez elsősorban egy lelkiismereti lehetőség illetve kategória.
- II.2: Ne csak egy házaspár, hanem egy egyedül élő tehetős úr vagy úrhölgy is fogadhasson örökbe valakit. Itt különösen gondolok az olyan cölibátusban élő lelkészekre, akinek a testvérei és unokatestvérei híján teljesen hiányozna ez a gondoskodói örömforrás az életükből.
- II.3: Ne csak szülő-gyermek viszony pótlékaként, hanem nagyszülő-unoka, vagy nagybácsi illetve nagynéni, és unokaöcs vagy unokahúg, vagy éppen féltestvér, mostohatestvér, édestestvér stb. viszonyra (-annak egyfajta "imitációjára"-) is szólhasson ez a fajta hozzátartozói vagy rokoni kölcsönös elkötelezettség; - és ezt is felszabadultan hívhassuk örökbefogadásnak: ennek a szép szónak minden méltóságteljes asszociációival együtt. Ez annál is inkább fontos, mert a fiatalnak a tényleges szülei iránti asszociációit nem zavarjuk össze, (-amennyiben mindkettő, vagy csak az egyik még él-) sem pedig az ő szüleinek az irántunk való viszonyában nem követünk el semmi kiábrándítót.
- II.4: Ne csak az egy háztartásban élés számára lehessen ilyen új kötelék-vállalásról szóló kölcsönös elkötelezettséget megkötni, hanem arra is, hogy az egymással való törődési és egymás iránti áldozatvállalási készenlét, mint célszerű és vágyott életviteli esedékesség a külön háztartásban folytatott életvitel ellenére is megvalósítható, továbbá mint egy speciális örömforrás fejleszthető és kiaknázható legyen. Az egy háztartásban élés később még megvalósulhat, akár állandó, akár ideiglenes vagy periodikus szinten is.
- II.5: Ha egy homoszexuális pár kíván örökbefogadást szentesíteni velem, akkor vizsgálni fogom annak feltételeit, hogy az örökbefogadott (-nem feltétlenül gyermek-) heteroszexuális fejlődését ugyanolyan tiszteletben kell tartaniuk, (-sőt, eskü alatt támogatni legyenek kötelesek-) mint ahogy a saját vonzódási műfajuk számára is szabadságot szoktak követelni. Ilyen esetleges felkérés esetén ezt a momentumot nagyon árgus szemekkel fogom vizsgálni, úgyhogy tulajdonképpen alighanem ez a lehetőség csak egy elméleti összehasonlító adat mesterséges megteremtéséről szól. Ha tehát ilyen felkérést esetleg elvállalok, akkor a heteroszexuális meggyőződésem értelmében a minden esetben egyedileg megfogalmazott "Örökbefogadási kölcsönös nyilatkozat"-ba olyan, erre vonatkozó erős garanciákat fogok törekedni belefogalmazni, hogy bizony nincs rá garancia, hogy az előkészületek folytán valamelyikünk nem fog mégis elállni a folytatástól. Ugyanis az örökbefogadási intézmény kitágítása nálam NEM a "friss husika" becserkészéséről, és ennek álcázásáról szól, ebben a kérdésben rendkívül következetes módszertant tartok bevetésre készen. Ha viszont tényleg nem erről szól a küszöbön álló kölcsönös felelősségvállalási igyekezet, akkor nem tartom kizártnak, hogy egyes kivételes esetekben mégsem zárkóznék el egy ilyen lehetőség egyedi megvizsgálása elől. Ám a kezdeményezésem fő csapásiránya nem erről szól.
- II.6: Örökbefogadás elvileg bármilyen családi vagy rokoni fokozatra irányulhat, nem csak a fogadott gyermek státuszára: fiatalabb fivér, nővér, unokahúg, nagybácsi, stb. Mivel ez a fajta viszony ugyanúgy szintén szeretetről és összetartozásról szól, mint a házasságkötés, így igazság szerint a bevándorlási hivataloknak ugyanúgy családegyesítésre feljogosító jogi helyzetként kell kezelniük egy ilyen kölcsönös hivatalos deklarációt.
- II.7: Ebből az eljárásból egyaránt célszerű divatot csinálni mind a szegényebb rétegekben egymás közt, mind a gazdagabb rétegek tagjai esetében egymást közt, mind pedig a szegényebb és gazdagabb rétegek kettő nagy térfelének átfedésében, illetve annak képviselői között.

III.: Mikor van szükség erre a szertartásra, illetve az abból születő okmányra?

- III.1: Ha kiderül, hogy a házastársunknak van egy "balkézről született" gyermeke, vagy a társak egymással való ismeretsége előtti életszakaszából előkerülő gyermeke. Ekkor a vérségileg érintetlen házastárs számára kimondottan gyógyító erejű lehet egy ilyen szertartás.
- III.2: Ha a "saját" gyermekünkről kiderül, hogy genetikailag mégsem saját, ám ezen a megrázkódtatáson túlesve ennek ellenére vállaljuk.
- III.3: Ha csak egyszerűen hiányzik ez a fajta örömforrás és távlati kölcsönös célszerűség az életünkből, és bemutatnak nekünk egy erre alkalmas idősebb vagy fiatalabb személyt.
- III.4: Ha egy gyermeket a saját szülei méltatlanul megtagadnak, hosszabb időre börtönbe kerülnek, vagy a gyermekkorában elhunynak. Ugyanis a nagyon fiatalon árván vagy félárván maradt gyermek szerintem egészen 25-27 éves koráig örökbe fogadható lélektanilag.
- III.5: Ha egy térséget természeti katasztrófa sújt, míg egy másik térséget a saját társadalmi illetve magánéleti viszonyainak tömeges katasztrófája sújtott, és a kettő "komponens" egymással szimbiózist vállal fel.
- III.6: Egy távolabbi rokon e szertartás által növelheti a saját összetartozási kötelékét, nevezetesen rokoniból hozzátartozói szintre emelheti a viszonyt.
- III.7: Ezt a szertartást olyannak javaslom, amikor az örökbefogadott eredeti neve megmarad. A gesztusról és új kölcsönös kötelezettségről szóló elgondolás kimondottan lélektani erőforrásnak és szeretet-forrásnak kitalálva született meg.
- III.8: A házastársunk korábbi házasságából való gyermekeit is örökbe fogadhatjuk, de csak akkor és úgy, ha ez nem zavarja az elvált szülő és a gyermek közötti érzéseket.

IV.: Az "Örökbefogadási kölcsönös nyilatkozat" illetve a rá épülő szertartás a következő kritériumok szerint születik:


- IV.1: Az általam kínált "okmány" (-kölcsönös nyilatkozat-) és szertartás a klasszikusan "térítő" illetve "terjeszkedő" egyházak szokásaival ellentétben egyáltalán nem törekszik az alkalomnak az olyan értelmű "mellékes" kihasználására, hogy a résztvevők gondolatait, asszociációit egy valamely egyház tantételeinek illetve szervezeti felépítésének rendszerébe beráncigálja és odaláncolja. Ugyanis éles példákban ismertem fel, hogy a lelkészeknek ez a temetési illetve házasságkötési szertartások alatt alkalmazott (-látensen is evidens-) szokása fárasztja a "modern" hallgatóságot. Tehát az általam felépített szertartás az ilyen praxissal nem él, hanem pusztán csak az új rokoni kötelék szertartásos, ünnepélyes felépítését célozza: és ezzel kíván egy ma még hiányzó űrt új fajta gazdasági és érzelmi tartalommal megtölteni. Ez ugyanis valójában lelkészi műfaj: és az egymástól el-, le- illetve szétszakadó egyházaktól elfordult társadalmi rétegek között ez a funkció teljesen "gazda nélkül" maradt; - sőt, az egyházak belső praxisában is alig pislákol ez a fajta stimuláló illetve szervező tevékenység. Ezt az űrt kívánom kipótolni druidaként; - amely lelkészi műfaj a nem hívő életmódot élő emberek iránti hívő viszonyról szól. Ugyanis a klasszikus "hívő" viszony megfordítható, és a mindenkori druidaság valójában erről szól.
- IV.2: Az új hozzátartozói kötelék ugyanúgy a jóban és rosszban egyaránt egymás iránti törődésről szóljon, ahogy azt a házassági szertartásokban visszaköszönő kölcsönös kötelezettségvállalási esküből már ismerhetjük és megszokhattuk. Ettől függetlenül az általam megírt "Örökbefogadási kölcsönös alap-nyilatkozat" minden egyes egyedi esetre vonatkozóan rugalmasan aktualizálható, és a felek majd így írják alá, illetve így olvasom fel a szertartás alatt. Az okmány közös megszövegezésekor kellőképpen felgyorsulhat egymás körülményeinek megismerése, amelyhez a feleknek rövidesen alkalmazkodniuk kell. Az általam felhasznált alap-nyilatkozat tehát minden egyes esetre aktualizálható lesz.
- IV.3: Ettől függetlenül a felek jogosan igényt tarthatnak arra, hogy a kölcsönös kötelezettség-vállalásukat ne szexuális apropókról szóló, és a hátuk mögött összehajló titkos beszélgetések kísérjék; - függetlenül attól, hogy két azonos nemű, vagy két külön nemű (-korábban végső soron "idegen"-) fél vállal ilyen elkötelezettséget egymás iránt. Az így születő lelkészi okmány és szertartás ezt az eddig kiaknázatlan űrt kívánja elfoglalni, illetve ennek a nehézségnek az ellensúlyozását kiemelt helyen célozza.
- IV.4: A szertartásról hátramaradó lelkészi vagy egyházi okmány "gyermek-elhelyezés" vagy örökösödés szempontjából természetesen nem azonos értékű a jogászok által fogalmazott okmányokkal; - tudniillik amelyek többlépcsős folyamatokról szólnak, és azon belül hatósági határozatokat céloznak. Ám ez a szertartás és okmány ezen újabb, immár jogilag is hivatalos okmányok megszületését bizonyára megkönnyítik, ha azok valaha is szükségessé válnak, illetve a velük járó problémákat jó előre apasztják a kulturált előkészítés által. Ezen felül a lehetséges következmények között is még időben előre rendet tehetnek, ami valójában első helyen lelkészi kompetencia. Ha ez a fajta kompetencia kimaradt, vagy rosszul végezték el, akkor ez a hiányosság csak később fog kiderülni: nevezetesen, hogy ez a tartomány tulajdonképpen egy speciális lelkészi és jogászi közös kompetenciát igényelt és fog igényelni mindaddig, amíg végre mindannyian tökéletesek nem leszünk.
- IV.5: Az általam szervezett örökbefogadási procedúra és kölcsönös írásos nyilatkozat (-rövidítve "okmány"-)
- - IV.5/A: első sorban az örökbe fogadó és fogadott felek egymás iránti asszociációit célozza és gondozza,
- - IV.5/B: illetve szorosan másodsorban az örökbe fogadó fél környezetének az örökbefogadott fél iránti asszociációit,
- - IV.5/C: valamint ez utóbbi fiatalabb személy környezetének az örökbefogadó személy, és hagyományos környezete iránti asszociációit célozza, gondozza.
- - IV.5/D: Nem tagadom, hogy a várakozásaim szerint ennek a fajta új emberi viszonynak a tömeges birtokba vétele várhatóan furcsa érzések közt, és nehézségek árán fog elindulni. Ám abban egészen biztos vagyok, hogy az erre irányuló látens igény valójában kétkomponensű, két-irányú, azaz végső soron teljes. Ettől függetlenül várhatóan nem árt neki egy kis mesterséges lendületbe hozás, amit én ezzel a honlappal elvállalok.
- IV.6: Mivel a meglévő rokonok miatt ez eleinte egy kényes helyzetet teremthet, ezt a procedúrát elvben el lehet nyújtani kettő, vagy kivételes esetben három lépcsőben is. Pl. előbb csak nagybácsi vagy nagynéni szinten fogadjuk örökbe az illető gyermeket vagy fiatalt, és csak utána "szülőként". Ezek közül is az egyik fázist két periódusra bonthatjuk: egy "próbaidősre", és egy "tényleges" illetve "végleges" státuszról szóló örökbefogadási aktusra. Ennek megtervezése az én kompetenciám. Mindenesetre egy ilyen örökbefogadás a valódi rokonok és hozzátartozók egymás iránti viszonyát is stimulálni fogja, fel fogja rázni, illetve a rendes rokoni kötelékek klasszikus csapdái környékén is bizonyára sok mindent a képes lesz a helyére rázni.
- IV.7: Sok családban a rendes hozzátartozói kötelékek is lassan úgy széthullanak, hogy hasonló szertartással kell visszaerősíteni őket.
- IV.8: Ha valakivel egy távolabbi rokoni fokozaton nagyon megszerettük egymást, akkor őt közelebbi fokozatra is emelhetjük a lelkiismeretünkben. Ha az illető az ellenkező nemből való, de nincs vérrokoni kapcsolat, akkor ez a "menetrend" akár a házastársi státuszára is megérkezhet. Különösen elvált házastársunkkal szemben ajánlható ez a módszer hosszas különélés után.

- IV.9: A közeli és középtávú múltunkból leszűrhető felismerések szerint a sors-szerű kiengesztelődés mindeddig a "helyénvaló szex" mindenütt készenlétben várakozó asszociációi miatt nem tudott ebbe az irányba is lendületet venni. Habár háborúk után az adott térség hivatalos történelmi egyházai bizonyára stimulálták már az életben maradottakat közt e tartomány "fellazítására" és tevékeny birtokba vételére. Később azonban ez a szokásjog rendre visszaapadt, és az sem valószínű, hogy túllépett egy bizonyos tartós küszöbértéket ez a jelenség annak "virágzása" alatt. Végső soron hasonló példa volt, amikor. az amerikai Mormon Egyház a polgárháború és a szabadrablások miatt alaposan megfogyatkozott férfi-létszám "kompenzációjaként" egy nemzedékre ideiglenesen bevezette a többnejűséget. Egészen biztos, hogy a II. V.h. után a Szovjetunió Kommunista Pártjának egyes helyi titkárai is stimuláltak ilyen tágabb értelemben vett örökbefogadási szintig már-már eljutó gyámügyi praxisokat, és ezzel növelték a saját társadalmi legitimitásukat. Ám napjaink társadalmi és szociális polgárháborúja jóformán ugyanilyen családi romokat hagy hátra, ellenben most nincs egy történelmileg éppen helyzetben lévő lelkészi vagy párttitkári réteg, illetve bármilyen kellően széles körű társadalmi egyakaratúsági tömb, amely ezt a problémát felvállalhatná, és kompetens módon eredményesen gondozhatná. Én ezért most az idősebb generációt javaslom megcélozni a fiatalabb generációk gazdasági talpra-állításában.
A kereszt-szülők, mint "tartalék" szülők intézménye szintén meglehetősen tehetetlen a mostani helyzetben; - habár mint fontos és értelemszerű összehasonlítási alapról, erről is meg kell emlékezni. Ezzel az itt javasolt szertartással a hiten kívüli, illetve az egymás hite iránt esetleg viszolygó felmenőktől származó emberek is vállalhatnak ilyen elkötelezettséget egymás felé. A kereszt-szülőket még maguk a rendes szülők szokták felkérni annak eredeti, virágzó korszakában. Ám ez az itt leírt örökbefogadás a tudatos egymásra találásról szól.
A szertartás előkészítése tehát ezeket az említett "modern" közmegegyezési fogyatékosságokat kívánja gyógyítani, ám maga a szertartás amennyire csak lehet, természetesen elvonatkoztat a kényes kérdésektől; - közöttük is első helyen a rejtőzve készenlétben lapító szexuális asszociációk említésétől. .

V.: Gyakorlati példák az örökbefogadásból nyerhető társadalmi és kisközösségi, illetve szűk, magán-természetű haszonra.

Ilyenkor nem egyszerűen örökösöket nyerünk (-sok gyermek így is csak reménybeli örökös a szülei vagy nagyszülei nyakán-), hanem elkötelezett segítő társat, akikre számíthatunk a nehéz helyzetekben. Pl. rábízhatjuk a lakás őrzését, ha üdülni megyünk, vagy magunkkal vihetjük, ha már annyira idősek vagyunk, hogy egy folyamatosan törődő fiatalabb hozzátartozó nélkül ezt már nem kívánná a porcikánk. Váratlan helyzetek sokaságában várhatnánk egymástól segítséget, törődést, viszonzást. Ezen felül az örökbe fogadó felek hatékonyan csillapíthatják a vagyon-szerzésük korábbi, kényes fázisaira sajnos jellemző (-bizonyára oly ismerős-) "megalkuvásos" periódusok alatti károkozásokból hátramaradó lelkiismeret-furdalásaikat. Továbbá az általunk fontosnak tartott értékes minták erősítésében nyerhetnek garanciákat, amelyhez hozzáköthetik a saját örökbefogadási hajlandóságukat. Ez egy külön önálló lelkiismereti nyugalmi "műfaj".
Pl. a "Barátok közt" sorozatban Miklós és Nóra, de főleg Tóni viszontagságai jelentősen csillapíthatóak lennének egy ilyen szertartás által és után.
Pali és Tilda szintén örökbe fogadhatnák Ricsit, ezzel az egymás iránti viszonyuk javulhatna, mentesülhetne a csapdáktól; - míg Tóni esetében a korábbról közismert turpisságokból hátramaradt kellemetlen emlékek gyógyítása lehetett volna a tétje, ha a Nóra és Miki nem "csak úgy" vették volna magukhoz Tónit, hanem egy ilyen szertartásra az egész házat meghívták volna. Ám ahogy a film Gergely atyájának nem terjed ki a figyelme erre az esedékességre, úgy a való élet "Gergely-atyái" is egyelőre kihagyják ezt a lehetőséget: meghagyják a druida műfajnak e meghódítatlan tartomány birtokba vételét.
Klaudia gyakorlatilag örökbe fogadta Zsófit. Ám noha szereti a partikat és a jó társaság meghívásán kívül semmi nem dobja fel, mégis kihagyta ezt a szertartást, és a vele járó minta-rendezvényt. Pedig az ebből felépített mintát rögtön aktívan terjesztve a rendezvény-szervező Kft-jét is egyből jobb piaci helyzetbe hozhatná.
Zsuzsa lelkének és Andráshoz való viszonyának tenne különösen jót, ha Andrásnak a semmiből felbukkanó lányát Zsuzsa is egy ilyen szertartásban örökbe fogadná. A "madárlátta" félárva Emma helyzete lélektanilag is sokkal könnyebb lenne, és a hivatalos gyámja körüli vészterhes jogi procedúrák is sokkal takarékosabb érzelmi amplitúdó jegyében zajlanának, mint ahogy ezeket a megrázkódtatásokat a sorozatban nyomon követhetjük.
Novák Laci nagyon jól lekommunikálta Imre és Noémi örökbefogadását, de egy örökbefogadó szertartás az ő esetükben is tartogathatott volna előnyöket.
Nekem magamnak úgy jött ez az ötlet, hogy a szenegáli Dakarban, menekülttáborban élő olyan gyerek-koruk óta árva, 19-21 éves "felnőttekkel" levelezek angolul, akik házasságkötéssel próbálnak szabadulni a szorult helyzetükből. Holott adoptációval, azaz tényleges és nem "internetes" táv-örökbefogadással ez lehet hogy gyorsabban menne nekik. Ám ugyanilyen esedékességekkel itthon is bőven találkozhatunk, ha kinyitjuk a szemünket.

Mottó: Lukács 16, 9. "Gyűjtsetek barátokat a hamis mammonból, hogy majd amikor elfogy, legyen aki befogad benneteket az Örök Hajlékokba."
Joseph Smith az amerikai Mormon Egyház megalapítója szintén ugyanezt a kinyilatkoztatást teszi Jézus Krisztus nevében, csak egy kicsit más szöveggel: Tanok, Szövetségek 82, 22: "És most bizony, mondom nektek, ezek bölcs szavak: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, és nem fognak benneteket elpusztítani!"

VI.: NYILATKOZAT:

A Sors szeszélyeinek köszönhetően én mind a felső tízezer, mind a nyomor valóság-tartalmát testközelből ismerem. Éppen ezért előre látom, hogy az ilyen örökbe-fogadások milyen kockázatokat és viszontagságokat rejtenek magukban. Ha igény van rá, akkor ezeknek a kockázatoknak a 100 százalékát mellékvágányra tudom terelni, és el tudom süllyeszteni az örökbe fogadott fél rövid, speciális felkészítése által. A téma gondozása tehát a részemről nem merül ki abban, hogy megtartom a szertartást, aztán sok szerencsét kívánok. A szertartást első sorban kulturális töltetűnek terveztem meg, de természetesen a vallásos fordulatoknak is helyet lehet benne szorítani a felek igényei szerint.


VII.: ELLENTÉTELEZÉS:

Ezt a szertartást ingyen, és jelképes összegért is egyaránt szívesen elvállalom, amennyiben a résztvevevők egyike sem a tehetős körökből származik. Ezzel ők példát nyernek tőlem és egymástól, amit az én jelenlétem nélkül is tovább terjeszthetnek egymás közt.





Rövid üzenet a honlap tulajdonosának. Az ablakba a saját e-mail címet kérem beírni.

E-mail cím:

Üzenet:

Elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot


Honlapkészítés