SZABÓ TAMÁS fogadalmi lelkész (-Druida-).

....az ún. Tudás-alapú vallásos referenciák világából.
FOGADALMI MŰFAJOK
ELSZÓLÍTÁS
KATOLIKUS EGYHÁZ
PROTESTÁNS EGYHÁZAK
IZRAELITA EGYHÁZ
SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
PÜNKÖSDI KARIZMATIKUSOK
CÖLIBÁTUS
MESE BELZEBUBRÓL
HAGYOMÁNYŐRZÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN
1/ ARS NOVELLICA
2/ BEMUTATKOZÁS
3/ EGYHÁZI HÁTTÉR
4/ DRUIDASÁG
5/ DRUIDA RENDEK
6/ KAPCSOLATTARTÁS
7/Jószolg.diplomácia
8/ PÁRKAPCSOLAT-MENTÉS
9/ GYÓGYÍTÁS
10/ BIBLIA
11/ A KORÁN
12/EGYÉB SZENTÍRÁSOK
13/ HAZUGSÁG - TESZT
14/ A FOGADALMAIM
15/FÉRFI-NŐ KÖZMEGEGYEZÉS
16/ LELKÉSZEK és KOLLÉGÁK
17/ DRUIDA KÉPZÉS
18/Lebeszélés öngyilk.ról
19/ KUTATÓI REFERENCIÁK
20/ ELLENTÉTELEZÉS
21/ VERSEK
22/ FÉNYKÉP
23/ HÁZASSÁGKÖTÉS
24/ VÁLÓPERES KÉPVISELET
25/ TEMETÉSI SZERTARTÁS
26/PROSTIK - STRICIK
27/ MEDIÁTOR-KÉPZÉS
28/ LESZOKTATÁS KÁBÍTÓSZERRŐL
29/KÖVETELÉS-ÉRVÉNYESÍTÉS
30/ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERTARTÁS
PLÁTÓI TÁRSAS VISZONY
A HOMOSZEXUALITÁSRÓL
RENDEZVÉNY - NAPTÁR
Vállalkozótársi szertartás.
ALBÉRLET HELYETT LAKÁS
ELTŰNT SZEMÉLYEK
KETURA-KONFESSZIÓ

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó


A druidaság lényegéről az egyházak felé.

Általánosságban....

A modern druidaságnak az a lényege, hogy amit más egyházak (pl. az egymással való rivalizálás időveszteségei miatt, vagy egyéb torz reflexeknek engedelmeskedve) hátrahagynak a lelkiismereti gondozási esedékeségek vonatkozásában, azokat FELCSIPEGETI UTÁNUK. Mellesleg némely modern egyház is tulajdonképpen ugyanennek a fajta szakosodottságnak a jegyében születhetett, sőt "izmosodhatott" meg. Az eddigi tapasztalataim szerint
- ha felcsipegettem ilyen esedékességeket, gondoznivaló "tételeket",
- akkor mire az illetékesek észrevették, hogy bizony tényleg nem hiábavaló ez az igyekezetem,
- addigra az adott téma már rég olyan erősen hozzám tartozott arculatilag,
- hogy kár lett volna tőlem elvitatni törekedni azt a tényt, hogy valóban szükséges és fontos dolgokra fordítottam az erőfeszítéseimet.
Ez persze nem jelenti azt, hogy amit nem hullajtottak el a "nagyok", hanem megtartottak és kiválóan gyakorolnak, arra is fájna a fogam; - mert ezt a magatartásformát jogosan átkozhatnák felém is, hiszen egymás felé tulajdonképpen ezt teszik burkoltan a fene nagy rivalizálásukban. Én vagy nyíltan átkozok valamit, vagy sehogy; - és amenyiben néha mégis megteszem, akkor is egy előkészítő szakasz és egy utógondozás közé zárva teszem, és menet közben feltétlenül szentírási epizódokra hivatkozom. Ezeknek a kényszerű ciklusaimnak a tapasztalatait oktatom is, ha felkérnek rá.
Ami pedig az összecsipegetendő funkciók mindenkor esedékes kérdését illeti, természetesen ez a törekvésem nem tévedhet olyan zsákutcába sem, hogy amit a "nagyok" tényleg jól csinálnak, azt is kritizálnám.
Ezekkel kapcsolatban
- csak a kérdések feltevésének a jogát tartom fenn,
- amelynek hanghordozása csak ezt demonstrálja és nem többet,
- és amelynek NINCS látens evidencia-tartalma,
- csak frontálisan is evidens hiányérzetek illetve jótékony és hatékony konzekvenciák tartozhatnak hozzá.
Ami ebben az utólagos összecsipegetésekkel végződő érdeklődő folyamatban náluk marad, azt viszont velük együtt dicsőítem, ha hagyják. Ha nem hagyják, akkor csak magamban teszem, de feltétlenül őszintén. Ezzel kerül minden a saját helyére, és ott ismarad. Ha az elhullajtott funkciókból valamelyik egyház valamennyit visszakér, akkor nyíltan tegye, és ne magyarázza másképp a kérdés múltját, mint ahogy az valóban történt; - és akkor tényleg minden a helyén marad. Ez hát az egyházak felé szánt druida arculat lényege.
A többi menügomb tartalma viszont annak a makacs szándéknak a jegyében született, amely szerint nem a druida gyűjt híveket, hanem a druida legyen a nem hívő emberek híve. Ezért a druidaság mesterség, és nem vallás. Ugyanis az egyszerű emberek azon problémáinak egy bizonyos részét, amelyek a nem-hívő életmódjuk miatt terebélyesednek el rajtuk, csak ebből a nézőpontból lehet felszámolni; - legkésőbb a mélyponton, mert akkor úgyis hagyják. Akkor a legerősebb a fogadókészségük, és akkor érzik, hogy ez tényleg az utolsó lehetőségük. Ez pedig a druida-műfajú végső optimizmus lényege, hogy ekkor mindent rendbe is teszünk. A törekvéseimben ezen a hangulaton tartom a lélektani hangsúlyt, és ha esetleg pl. mások rosszhiszemű tesztjei, vagy pillanatnyi rossz hangulata miatt néha el is kell hagynom ezt az alap-hangulatot egy rövid időre, akkor is mindig ugyanide térek vissza.


A három elemzett egyház mindegyikével kapcsolatban megemlítek nehéz, ellentmondásos vonatkozásokat, amelyek már súrolják, vagy esetenként át is lépik viszásságok határát is. Ám ne gondoljuk, hogy minden egyes egyháznak nem volt meg a maga ilyen nehéz korszaka, vagy speciálisan saját dicstelen vonatkozása; - amelyekre ők maguk sem lehetnek büszkék, és ezt nem csak sejteniük, hanem tudniuk is kell önmagukról. A druidaság ugyanezeket a csapdákat a saját búvópatak-jellegű (-"önként szüneteltetett"-) jelenlétével kezelte.
A druidaság ugyan valamelyest gyakrabban volt jelen a Földön, mint a próféták, (-és akkor is hosszabb ideig, mint ők-), de az egyházak folytonos küldetésében már nem osztozott. Ennek a probléma-kezelési módnak a hátrányait és előnyeit azonban sajátmaga kezelte és kezeli mindenkor. Ennek a kezelési módnak az a lényege, hogy az egyes emberek és a bármilyen szintű közösségek a saját gyenge és erős pontjaikat ne rosszhiszeműen zárják rövidre egymással, (-mint ahogy az szinte a vérünkké vált-), hanem végre jóhiszeműen. Ezzel a kérdéssel mint módszertannal a "Fogadalmaim" menüpont alatt foglalkozom bővebben.




Összehasonlítások.

A klasszikus vallások összehasonlítása egy modern vallással.

A történelmi vallások (-valamint a belőlük kifejlődött újabb, de még mindig "klasszikus" vallások-) már bizonyítottak a tömegek érzelmi és a spirituális intelligenciájának megalapozásában, illetve az egyének ugyanezen kettő fajta intelligenciájának kiteljesítésében; - vagy egyes esetekben akár a "magaslatokba" való felröpítésében is. Az újabb keresztény mozgalmakat azért célszerű még mindig "klasszikusnak" nevezni, mert a szcientológia, mint modern vallás a logikai illetve analitikus intelligenciánk fejlesztésére, felzárkóztatására született meg.
Nemrég tört be a modern műveltség területére az EQ és az SQ kettő új fogalom az IQ mellé.
Az EQ az emocionális kvóciens, ezt hívhatjuk még érzelmi intelligenciának.
Az SQ a spirituális kvóciens, amit hívhatunk spirituális intelligenciának.
Végül a régebben egyedül önmagában sokat hangoztatott IQ, azaz intelligencia kvócienst bővebben értelmezve hívhatjuk logikai és/vagy analitikus intelligenciának is. Az IQ mérésének korai fejlesztési szakaszában még ebbe a kategóriába sorolták bele az általános műveltséget is, később azonban megkülönböztették és elkülönítették ezt a kettő (-egyformán mérhető-) kategóriát.
- A pszichológusok és egyéb szakemberek az IQ-nak a mérését egy időben elkezdték fejleszteni,
- míg a szcientológia a mérés helyett magát a kvóciens növelését, fejlesztését kezdte el fejleszteni: azaz ennek kiteljesítésében tett le ugyanolyan komoly referenciákat a Történelem Asztalára, mint ahogy az EQ és SQ fejlesztésében ugyebár a klasszikus vallások tették meg ugyanezt a bravúrt az Emberiség javára.
A szcientológia tehát ezt a referenciát képes terjeszteni (-sokszorosítani-) is a '' iránt fogékony, sőt elkötelezett emberek között. A szcientológiának a vallások közé való beilleszkedése éppen ezért zavarokat szenvedett. Ha pedig ezt a "zavaros" korszakot le akarjuk zárni, akkor ezekre a közelmúltbéli zavarokra így lesz célszerű tekintenünk.
Észrevettem, hogy aki a szcientológiát kritizálja, az egyre kevésbé tudja megkérdőjelezni illetve megakasztani ezeket a referenciákat, viszont a saját idejét látványosan pazarolja ezzel a meddő igyekezettel.
E sorok születésének heteiben és hónapjaiban körüllengi még egy másik zavar-forrás is a szcientológiát: Mivel ezt a zavart (-amit mindjárt részletesen ki is fejtek-) körüllengi az a makacs tapasztalat, hogy ezt már semmilyen nézőpontból sem lehet "meglovagolni" (-legalábbis ezeknek a fajta kísérletezéseknek a leltárja is immár teljes a megfigyeléseim szerint-) így elérkezettnek látom az időt arra, hogy ezt a korszakot is lezárjuk a most következő megfigyeléseimre támaszkodva. Tehát idézzük fel, hogy a klasszikus vallások (-talán éppen az Isten Tervének megfelelően, illetve az Őáltala a háttérben megszabott fontossági sorrendnek alárendelve-) lemaradásban vannak az IQ fejlesztésében, míg az SQ és EQ fejlesztésében szerintem még mindig versenyképesek a szcientológiával; - lévén, hogy a szcientológa csak a képzések meglehetősen előrehaladott állapotában fektet hangsúlyt az EQ-ra és főleg az SQ-ra. A szcientológia képzések eleinte sokáig tartják a hangsúlyt az IQ-n, elvégre az Emberiség ebben a követelményben van lemaradásban. Még az is meglehet, hogy értelmetlenül sokáig tartja itt a hangsúlyt, de nem biztos hogy ebben igazam van. Illetve ha igazam is van, az csak az egyes konkrét esetek világában van így, amiből viszont nem érdemes általánosítani a szcientológia egészének a rovására.
Viszont ezzel a kérdéssel kellett foglalkozni, mielőtt rátérünk annak a ténynek az elemzésére, hogy a klasszikus vallások közül az Iszlám az SQ fejlesztésére, a Kereszténység az EQ fejlesztésére és a Júdaizmus pedig az IQ fejlesztésére összpontosított jobban, nevezetesen a másik kettővel való összehasonlításban. De akár a Kereszténységnek, akár az Iszlámnak a Júdaizmussal való összehasonlításából hitelesen megállapíthatjuk, hogy az előbbi kettő akár együtt nézve (-és vizsgálva-), akár külön-külön erősebb mind az EQ mind az SQ vonatkozásában a Júdaizmusnál. Tehát a Júdaizmusnak ugyanezek a gyengéi a saját erősségével való összehasonlításban, amely utóbbi az IQ-val kapcsolatos, mert arra összpontosít a saját felségterületén belül.
Hadd javasoljam, hogy tartsunk egy kis töprengési szünetet azon általam összehasonlításra felkínált tétel felett, hogy a Júdaizmusnak az IQ iránti elkötelezettsége meglehetősen zárkózott, azaz, a másik két ábrahámi világvallás nézőpontjából nézve szelektív és belterjes "valami"; - sőt, néha kétes, és a környezet számára kifejezetten terhes célok jegyében működik. (-Az ószövetségi Mikeás próféta a Mikeás 4, 13-ban ezt a terhet egyrészt jó előre megprófétálja, azaz megvallja, valamint ugyanezt a terhet az Isten által előre tervezett, és a megfelelő pillanatban az egész Emberiség javára fordítandó "valaminek" ábrázolja. -)
Tehát a Júdaizmusnak az IQ iránti belterjes elkötelezettsége miatt szükség mutatkozott egy olyan világ-jelenségre, amely ugyanezt az űrt immár a Júdaizmuson kívül is kitölti, illetve ezt a klasszikus vallások által hátrányban felejtett igényt gyorsan és hatékonyan felzárkóztatja.
L. Ron Hubbard ezt az igényt (-ugyebár egy új világ-jelenség iránti igényt-) konkretizálta a Szcientológia Vallásban. Ez a vallás az én személyes megfigyeléseim és meggyőződésem szerint EREDETILEG A JÚDAIZMUS VERSENY-SZFÉRÁJÁBAN született meg, ezzel a kifejezett szándékkal. Ez nem ellenséges, hanem csak verseny-szemléletű szándék volt. A verseny-szemléletű szándékokból pedig az egyszerűbb emberek csinálnak rivalizálást, és a még egyszerűbbek pedig a rivalizálásból csinálnak ellenségeskedést . . .
A vallás-alapító 1986-ban elhunyt, tehát őt már nem lehet megkérdezni, ám én a saját megítélésemben már hosszú ideje ragaszkodom ehhez az álláspontomhoz, (-és még hosszú ideig fogok is-), ugyebár a saját tapasztalataimra támaszkodva. Ezt a nézetet senkire nem kívánom ráerőltetni, de bent kívánom tartani a mindenkori kiemelt összehasonlítási alapok közt.
A Júdaizmus és a Szcientológia tehát valójában egymás természetes verseny-szférái, mert az IQ fejlesztését különböző közegekre irányítja az által, hogy a szcientológia immár mindenkinek kínálja a szolgáltatásait. Ezzel szemben a Júdaizmus csak a saját szféráiban fejleszti az IQ-t, más szférákban "CSAK MÉRNI" szeretné. Fogadalmas krónikaíróként le merem szögezni ezt a különbséget a korunkra, és főleg a közelmúltunkra vonatkozóan. Viszont mivel mindkettő (-most összehasonlított vallás-) egyformán az IQ-ra összpontosít, ezért a kellő oda-nemfigyeléssel és elhamarkodottan ítélkező emberek hajlamosak voltak egyenlőségjelet látni a két vallás közt. A jelen sorok megszületésének heteiben és hónapjaiban ez tehát egy olyan akut zavar-forrás, amit legfeljebb az által lehet még egyszer utoljára "egy kicsit meglovagolni":
- hogy ezt a zavarforrást íme pontosan beazonosítjuk,
- és nem engedjük, hogy kivesszen az összehasonlítási alapjaink közül, illetve elsikkadjon onnan: Nevezetesen, hogy a Szcientológia és a Júdaizmus valójában kölcsönösen egymás természetes verseny-szférájában helyezkednek el. Ezt a tényt lehet maszkírozni, de megváltoztatni nem lehet: Én a magam részéről ebben egészen biztos vagyok.
Ám mivel a vallások egymás közti kölcsönös közeledésének (-a vallások úgynevezett "konvergenciájának"-) a Szcientológia nem csak az elkötelezett híve, hanem igyekszik élen is járni ebben a nehéz műfajban, így ennek az átmeneti nehézségeit és kellemetlen ódiumait is viselni kénytelen a felületes szemlélők előtt. Ezen a ponton tehát gyengeségei is akadnak a Szcientológiának, amelyen keresztül azt támadni szerintem sportszerűtlen és főleg célszerűtlen: Hiszen ahogy fentebb már írtam, most is nyomatékosítom, hogy ez a kritizálók saját önző érdekeiből kiindulva is csak felesleges idő-pazarláshoz vezet.
A Júdaizmus köztudottan szeret kakukktojásokat delegálni a saját verseny-szféráiba. Az így létrejött gubancokból és stagnálásból való kitörési lehetőség az én személyes következtetéseim szerint abban az irányban keresendő, hogy ezekből a kakukk-tojásokból legális diplomatákat kell csinálni. Ebbe a státuszba kell őket előbb meghívni, majd belekényszeríteni. (-Aki ennél jobbat tud, nos, az hozzám hasonlóan szintén haladéktalanul tegye közzé.-)
Tehát a kakukk-tojásokból diplomatákat kell csinálni. Ám ehhez a vallásoknak előbb központilag diplomáciai viszonyba kell lépniük egymással, és nagyköveteket kell cserélniük. Ha ebbe a diplomáciai kiteljesedési folyamatba a szcientológiát is be akarjuk helyezni, akkor a szóban-forgó "tisztán" szcientológus (-tehát főleg eleinte lehetőleg nem zsidó szcientológus-) diplomatáknak képezniük kel magukat a klasszikus vallásokról szóló ismeretekben. Ugyanez a törekvés hasznos lehet a klasszikus vallásokból kijelölt diplomatákra is. A világban amúgy a szcientológián kívül más egyéb apropókból is zajló intellektuális felzárkózás és kiteljesedés tehát ne az antiszemitizmust erősítse, hanem a felekezet-közi diplomácia számára váljon időzített nyersanyaggá! A jelenlegi gyakorlat ugyanis az, hogy a felekezetközi diplomáciát valójában a mindenhová kihelyezett kakukk-tojások csinálják egymás közt, és ennek olyan is az eredménye.
A klasszikus vallásközi diplomáciai erőfeszítések már eljutottak arra a közös következtetésre, hogy az Iszlámban a Hit, a Kereszténységben a Szeretet és a Júdaizmusban pedig a Remény van kvázi "túldiszponálva" a 'hit a remény és a szeretet' híres hármasából.
A három ősi ábrahámi (-másképp poszt-egyiptomi-) világvallás tehát egyelőre és jobbára külön-külön szólnak a Hitről, a Szeretetről és a Reményről. A Remény fontossága és az IQ fontossága most egymás mellé kerültek a jelen írásban. A Júdaizmus apropójából eleve egymás közelében voltak, és most íme ugyanez ismétlődött meg a Szcientológia okán is.
Ez a feljegyzésem 2010 szeptember végén született. A Szcientológiáról szóló további sorokat pedig a korábbi években született krónikaírói feljegyzések státuszába sorolom át, és így hagyom meg őket. Másképp fogalmazva az idő előre-haladtával egy új előszót írtam a régi írásaimhoz, amelyek akkor is a szcientológiáról, illetve annak külső és belső kölcsönhatásairól szóltak. A korszakokról szóló felelős és sommázó krónikák megszületésének és fennmaradásának fontosságát most nem kívánom méltatni, de vegyük észre, hogy ez egy kétségtelenül erős és tartós történelmi hagyomány.




A SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ /-RÓL-/ /-HOZ-/

Analitikus logikai egyenletek a jelen és a jövő közéletében.
Előzetes nyilatkozat:

Három egyházat értékelek a honlapomon druida-nézőpontból. A Katolikus Egyház menügombja alatt a protestáns törés eddig bizonyára sehol sem elemzett érdekességeiről is írok. Ezen kívül még a Szcientológia és az Izraelita Egyházakat értékelem a közéleti kérdésekben, illetve az általános haladás jóreményében betöltött jellemző és félreismerhetetlen szerepvállalásaik szerint.
Mindhárom egyházzal kapcsolatban olyan adatokat és analitikus logikumokat közlök, amelyeket az érintett egyházak egyes elkötelezett tagjaival előzetesen már tesztelhettem, de természetesen a kapott válaszaim és megjegyzéseim nem voltak hivatalosak. Mindenesetre az itt megjelenő vélekedések és állásfoglalások egy vagy több lépcsőben már átjutottak egyfajta előzetes egyeztetésen illetve szűrőn. Ettől függetlenül mindegyikükkel illetve bármelyikükkel szemben fenntartom a véleményem kiegészítésének, megkurtításának vagy éppen megváltoztatásának a jogát, amennyiben hajlandóak kommunikálni velem a honlapon olvasható probléma-megoldási esedékességekről. Ha viszont ezt elmulasztják, akkor a hallgatás egyúttal beleegyezést jelent, tehát az itt olvasható adatok etikai státusza véglegesedik. Én ennek a lehetőségét választottam mércéül. Ez esetben tehát az olvasható állításokkal azzal a tudattal szembesülhetünk, hogy az illető egyház a maga részéről szó szerint HIVATALOSAN beleegyezett a róluk itt olvasható kedvező és kedvezőtlen információknak abba az arányába, amelyet itt közlök. Természetesen tudatosan a kedvező közmegítélésű szempontokon törekszem tartani a hangsúlyt, vagy éppen mesterségesen megteremteni azok túlsúlyát; - pl. abban az értelemben is, hogy a hátrányos logikumoknál a konstruktív kiút lehetőségeire összpontosítom a figyelmet: ezek ugyanis egy külső nézőpontból mindig jobban látszanak, és ezért fokozottan megszívlelendő lehetőségekről van bennük szó.
Ha egy hivatalos értékelő átirat érkezne bármelyiküktől, akkor azt feltétlenül leközlöm kiegészítésképpen, illetve ha egy vagy több fajsúlyos ellenérvet közölnek valamelyik általam megfogalmazott részletre vonatkozóan, akkor a megfelelő korrekciókat is feltétlenül végrehajtom az írásos állításaimban. Ezt értem az alatt, hogy a véleményem korrekciójának a jogát fenntartom, de a véleményem változatlan fenntartásának a jogát is ugyanúgy fenntartom hallgatás esetén; - és kívánok nekik lelkiismeretileg gördülékeny vallási felvilágosodást a Hit és a Tudás közötti akadályok áthidalásában!

A SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ:

A szándékaim hatékony kifejezésre juttatásához L. Ron Hubbard életműve is kiváló összehasonlító alapokat kínál. Nevezetesen a részleges azonosságok és különbözőségek számára igen kiváló összehasonlítási alapokat nyerhetek bármely egyházból, és ez alól a szcientológia sem kivétel. Ha nemzetközi porondon gondolkozunk, akkor általában a Kereszténység, a Judaizmus és az Iszlám hármas felállásának speciális stimulálásával lehet jótékony hatást kifejteni. Ugyanis hármójuk közül bármelyik kiragadott kettő hol látens, hol evidens módon fasírtban van egymással; - tehát közöttük egy markánsan harmadik nézőpont megjelenése csak kedvező hatást eredményezhet.
Ugyanakkor a belpolitikai háttér klerikális befolyás szerinti felosztásában a Katolikus, az Izraelita és a Szcientológia Egyházak kínálkoznak ugyanilyen hármas játszma számára destruktív alanyokként a múltban, és konstruktív alanyokként a jövőben.
De ebben a fejezetben térjünk vissza csak szcientológiára, mint összehasonlítási alapra. Nevezetesen rögtön az első helyen erre a szerepre annyiban jó ez a felekezet, hogy én Hubbard-hoz képest egy bizonyos vonatkozásban fordított doktrínát választottam; - amelyben most már meg is maradok. Én a druidaságot nem vallásnak, hanem mesterségnek deklarálom. Nevezetesen a közgazdaságtudománnyal, a jogtudománnyal és az orvostudománnyal egy kategóriába valóan. Méghozzá azzal a kitétellel, hogy ezek bármelyikét illetve mindegyikét vallásos természetű szeretet-buzgósággal és felelősségi buzgósággal kell megújítani, valamint közöttük az átfedések és analógiák terén egyre előbbre és előbbre kell lépni a tudatossági kérdésekben. Ezt a három klasszikus tudományt ugyanis a stressz fogalma, megközelítési és lereagálási módjai kötik össze. Tágabb értelemben tehát ez a három tudomány valójában egy. Az Absztrakt Immunológia és az Igazságarányosság segédtudományok összesen nem adnak ki 300 oldalt, de e két új tudományágban ez a három tudomány szó szerint egyesül. www.extra.hu/absztimm
A Katolikus Egyházzal foglalkozó menüpontban is taglalom, hogy mi-mindennel bántják kívülről, és én ugyancsak kívülről sietek azokon a pontokon a segítségükre. A Szcientológia Egyházzal kapcsolatban is azt tudom mondani, hogy az ott oktatott dolgok túlnyomó része tudományos mesterségként is megállja a helyét, tehát az egyházak részéről a szcientológia felé megnyilvánuló kritika eleve ugyanolyan nonszensz, mint ha egy asztalos összetévesztené az esztergályost a cukrásszal, és azért kritizálná, mert szerinte lisztet kever a gép-olajba cukor helyett. Ha egyszer a korunkat ilyen szintű egymás melletti elbeszélés jellemzi széltében-hosszában, akkor jó krónikásként nem tehetek mást, mint hogy meg kell örökítenem ezeket az állapotokat.
A szcientológia természetesen helyesen alkalmazza azt az elvet, hogy:
- akárki akárkit vagy akármit kritizál, amit kritizál, azt szíveskedjen előbb rendesen megismerni,
- és nem felülni mindjárt az első blöffnek,
- amit eredendő rosszhiszeműségből, vagy a papagáj-reflexek láncba álló hozadékaként az illető arcába mázoltak egy fáradt, még a marhaságra is fogékony pillanatában.
Ám ha ezt a hibaforrást kiküszöbölve további kiküszöbölésre váró visszásságokat is találunk, azt meg nekik (-t.i a szcientológusoknak-) nem volna szabad az ellenséges rivalizáló szándékok hozadékaként felfogniuk. Hitet teszek amellett, hogy ilyen esedékességük kevés van, és az is idővel jól kezelhető, azaz apasztható lesz. Ugyanis ezekért a visszásságokért a vallások körül nem feltétlenül a vallás-alapítóik a hibásak, hanem az emberi tudatossági kiteljesedésnek a melléktermékeként jutnak a felszínre, és vezetnek ott átmeneti stagnálásokhoz, amelyeket a vallás-alapítók nem láthattak előre.
Amúgy a régi korokban nem csak katolikus-protestáns törések, hanem protestáns-aposztáziás (aposztázia: hitehagyás) törések is voltak; - egész egyszerűen az emberek analitikus logikai válasz-keresési igényei miatt. A szcientológia ezeknek a tömegeknek egy bizonyos (-ráadásul nagy-) részét végső soron ügyesen tereli egy fejlett etikai szolidaritási tömbbe, tehát egy időközben keletkezett és terebélyesedő lelkiismereti űr kitöltésére konstruktívan, illetve a közjó számára is hasznosan szakosodik.
Jómagam tehát azt a szellemi irányvonalat osztom, amely személyesen L. Ron Hubbard-ot nem, csak az immár nélküle terjeszkedő szcientológia némely szeletének bizonyos vonatkozásait kritizálom. Azt is konstruktívan, mert a felfogásomban minden olyan ügynek feltétlenül helye van a Nap alatt, amelyre kreatív erőfeszítések tömkelegét fordították. Ugyanezt a felfogást várom el a druidaság felé is,
- és az ezen szemléletet torzítani törekvő megnyilvánulásoktól akkor is átveszem a hadüzenetet,
- ha az a szcientológiából vagy azon kívülről,
- a szcientológia ellen vagy éppen "mellett" nyilvánul meg.
Ez utóbbi hibalehetőség ugyanis egy olyan nézőpontot testesít meg, amelyben benne rejlik az a fajta emberi marhaság, amelyért megérdemli az illető, hogy egy kicsit roncsolva legyen az idegrendszere, hogy ne csak örökre elrettenjen ettől a hibától, hanem segítsen nekem másokat is elrettenteni. Ez az emberi jelenség okozza azokat a stagnálásokat, amelyek egyrészt azonosak a halállal, plusz még a halálnál is rosszabb állapotokat valósítanak meg, látszólag az életben.
L. Ron Hubbard dianetikája és szcientológiája annak korai szakaszában eredetileg a tudományos pszichológia és főleg a pszichiátria hatékony kiegészítéseképpen kéretszkedett és került a felszínre, illetve a figyelem középpontjába. Ám amikor ezeknek a hivatásoknak a szakmai kamarái és mindenféle testületei pusztán gazdasági és módszertani konkurenciát láttak benne, továbbá agresszív módszerekkel adtak nyomatékot ennek az álláspontjuknak, akkor Hubbard-nak nem maradt más választása, mint hogy a vallás külsőségei felé vigye el az életművét, ami talán az ő szívében még akkor is bizonyára nagyobbrészt hivatásnak, végső soron tudományos mesterségnek minősült. (-Magának a "mesterség" szónak az "íze" és az asszociációi nem csak a múltba mutathatnak, hanem a jövőbe is.-) Ez a kínálkozó választása volt a pillanatnyilag legkisebb rossz: méghozzá a szcientológia mint ügy és tömb számára, és az azt kontrázó szervezetek illetve személyiségek számára egyaránt ez volt a leginkább takarékos és optimális megoldás. Ugyanis a konfliktusokra elfecsérelt energia mindkettő érdek-tömböt felesleges mértékben leköthette volna, és ez egyik fél számára sem lehetett kívánatos; - nem beszélve magukról azokról a közügyekről és mutatókról, amelyek fölött marakodtak volna. Mellesleg a szcientológia és a rá vonatkozóan így-úgy érdekeltséget nyilvánító akármilyen körök mind a mai napig ugyanennek a fajta nyűgnek a tipikus kockázatában dagonyáznak. Ez abból a külső nézőpontból kiválóan felismerhető, amely nézőpontot önmagamnak választottam.
Mivel Hubbard kiváló író is volt, így nem volt nehéz dolga, ha az egyházak szertartásai között versenyképes házassági és temetési, illetve egyéb szertartásokat, valamint azok számára tartalmas mintákat és ajánlásokat akart írni. Ezek számára végső soron igényes kereteket szabott meg, és így elvitathatatlanná vált a vallásos mozgalmak között elfoglalt helye. Ez utóbbi részlettel csak a sokszínűséget növelte az igényes vallás és kultúra eleve is gazdag tárházában. Ám egyúttal az 1986-ban bekövetkezett haláláig a különféle módszertanok és a mélylélektan határán kétségtelenül figyelemre méltó hatalmas Tudás-mozaik tárat halmozott fel. Ezek a mozaikok sokkal inkább működő tudományos vívmányok, semmint klasszikus hitvallás, azok minden ismert előnyével és hátrányával együtt. Így és ezért került hát a szcientológia a vallások közé, amelyek sorából ugyanúgy a célirányos referenciákkal bíró mesterségek felé "lóg ki", ahogy a druidaság is. A Tudomány és a Vallások mindigis jótékonyan stimulálták egymást, ám ez a jelenség jobbára látenciában zajlott.
Ám
- amíg a szcientológia a mesterségek és hivatások felségterületéről került az egyházakéra,
- addig a druidaság meg kíván maradni a mesterségek közt,
- és ehhez azt a fordított fogást alkalmazza illetve deklarálja, hogy a druida lelkész nem gyűjt híveket, hanem ő a nem-hívő emberek híve,
- tehát a klasszikus hívő-lelkész viszony fordítottjából törekszik kihozni a benne rekedt tartalékokat, illetve a csak onnan előbányászható referenciákat.
- Ettől függetlenül a druida lehet hívő, sőt lehet pl. muszlim, szcientológus, katolikus, baptista, vagy akárki,
- amennyiben ezt átmenetileg képes a háttérbe szorítani a druida-mesterségének gyakorlása közben, az érdemi gyakorlati sikerek érdekében.

A szcientológia és a druidaság a különbségei ellenére abban az álláspontban mindenképpen egy platformon van, hogy a pszichiáterekkel való finomkodás immár felesleges időpazarlás mind a pszichiátria, mind annak potenciális áldozatai számára, mind pedig végső soron a druidaság vagy a szcientológia számára is. A druidaság néhány partikuláris szakmai kérdésben markánsabb, és a szó legmágikusabb értelmében ütőképesebb, mint a szcientológia. Ugyanakkor a druidaság a szcientológiánál (-annak a jelen sorok születésekor tapasztalható trendjeinél-) lojálisabb is a pszichiátriából még átmenthető értékek és tapasztalatok gondolata felé, de persze semmiképpen nem a feltétlen elkötelezettség szintjén. A druidaság a rugalmassági kérdésekben mindenképpen versenyezni köteles a szcientológiával, sőt, e versenyben utcahosszal köteles nyerni; - de ezt a fajta versenyszellemet nem engedheti átfolyni a rugalmasság kérdésein túlmutató egyéb tartalmi felségterületekre is. A pszichiátriának tehát a druidaság illetve a szcientológia jelenléte és referenciái okán két választása is van, hogy a végrendeletében melyik trónkövetelőre hagyja rá a nyomorult privilégiumait, illetve milyen arányban osztja fel közöttük azokat, mielőtt a kulcsot a lábtörlő alá teszi. Persze a harmadik választás a pszichiátria szalonképes megújulásáról szólna, ám mind a szcientológiából, mind a Tudás-alapú papságból mára már annyi részlet tornyosul a pszichiáterek látókörébe szakmai összehasonlítási alapként, hogy nevetséges volna az esetleges referencia-képes szakmai megújulásukat plágium-nélkül való önálló vívmánynak feltüntetni. Ez a megjátszott igyekezetük ismét azonnal menthetetlenül vissza-szánalmasítja őket, amint mégis elérnek valamicske kis rész-sikert. Egyszerűen eredetileg minden útkereső közül ők indultak el a lehető legkorábban, és éppen ezért a lehető legrosszabb irányon. A rossz irányt sajnos még akkor is makacsul követték, amikor már ordított, hogy egy merő szakmai csőd és a nonszensz abszurdumok csimborasszója az egész kísérletük. Egyedül azzal a két szemponttal mentegethetők valamelyest, hogy
- legkorábban és kényszerből indultak el abba az irányba, amit ma is követnek,
- valamint hogy ez a máig húzódó szakmai jogfolytonosság egy olyan korszakban születhetett meg, amikor a Hit-alapú lelkészek kasztja kapitulált a kihívások elől.
Egy beteg személy, egy ön- és főleg közveszélyes pszichiátriai eset természetesen nem halált érdemel, és ezért átmenetileg kézenfekvőnek tűnt a gyógyszeres tompításuk; - ellenkező esetben társadalmilag is tűrhetetlenül sok emberi időt és energiát leköthettek volna a környezetükben. Az persze logikailag értékelhető, hogy a majdani sikeres kísérletezők számára legalább meghozták azt a saját áldozatot, hogy merre nem érdemes többé se gondolkodni, se haladni az ilyen jellegű problémamegoldásban. Ettől függetlenül az egyes pszichológusnak vagy pszichiáternek legyen szabad választása és lehetősége szcientológussá vagy druidává, sőt, egyszerre szcientológussá és druidává válnia, képződnie. Én tehát csak a kollektív pszichiátriai szellemiség ellen lépek fel, ám az egyéni döntéseik trendjeiből összeálló valamiféle akár egyéni akár kollektív megújulásuk tekintetében maradok druida; - aki az imént ugyebár felülmúltam a szcientológiát rugalmasság tekintetében. Ne feledjük, hogy a szcientológia bizonyára nem minden területen fog egyformán jól beválni, de azt se feledjük, hogy néhány fontos területen figyelemre méltó kiválósággal megállja a helyét.
Az is tény, hogy a pszichiátriából kifejlődött a titkos-szolgálatok tevékenységének egy velejéig rosszhiszemű ága, "folytatása" is, és ne szépítsük a tényt: bizony meglehetősen egymásra talált ez a két szakma. Mára ez már közismert tény, és a szcientológia tényleg sokat tett ennek a lendületnek a leleplezéséért, végső soron megtöréséért. Ám ha a munkáját nem tudja eredményesen befejezni, (-és most jön a korábban már emlegetett, mások után ezt-azt "felcsipegető" szemlélet-) akkor az eddigi folytonos jószolgálati és békekötési erőfeszítéseimbe szüneteket, illetve más profilú ciklusokat fogok beiktatni; - mert hogy nekem is vannak kompetenciáim, referenciáim illetve ambícióim ezen a területen. Ugyanis e sorok születésének heteiben azt kell észrevennem, hogy a szcientológiának meg-megtörik a lendülete ebben a vonatkozásban. Itt kívánom kidomborítani azt a szokatlan tényt, hogy más egyházak esetében is fogok keresni és találni analitikus logikai egyenletekkel támogatandó vonatkozásokat, fel fogok fedni hozzájuk méltatlan megtorpanásokat, és annak ellenére fogom támogatni őket új segítő szándékú nézőpontok és hatékony Hermész-Kulcsos logikumokkal, hogy ők gyakran egymással is fasírtban vannak, sőt, néha önmagukkal, vagy éppen a druidasággal is.
A szcientológiának hatékony módszerei vannak a lesből uszítók leleplezésére, akik az egyik emberről csak rosszat mondanak a másiknak, ez utóbbiról meg az iménti egyiknek, illetve mindkettőnek harmadik személyekről. A szcientológia mai gyakorlata megállni tűnik ezek hatékony leleplezésénél, és itt megint egy markáns pozitív különbség számára nyílik meg egy merőben új logikai lehetőség a druidaság előnyére. Nevezetesen annak a lehetőségnek az aktív kihasználásában, és pozitív tartalommal való makacs kitöltésében, hogy a druida viszont köteles egymásnak jó dolgokat mondani a másikról a potenciális vita-felek és rivális tömbök világában, akikkel egy druida ugyanúgy minddel kapcsolatban van, mint ahogy egy mindenkit mindenki ellen lesből uszító tipikus kakukk-tojás is.
Tehát a druida attól druida, hogy pl.
- a Szcientológia, a Katolikus és az Izraelita Egyházak bármelyike felé kölcsönösen jó dolgokat kommunikál a másik kettő egyikéről, vagy mindkettőről egyszerre
- illetve ugyanezt a hármas doktrínát folytatja nemzetközi szinten is általánosságban a három ábrahámita világvallás szereplői között:
- azaz a Judaizmus, a Kereszténység és az Iszlám között a történelemben soha nem volt, és most már bizonyosan kijelenthető, hogy nem is lesz jobb jószolgálati küldött a valódi druidaság egészénél,
- illetve az egyes hiteles druidáknál, akikben a lélek és a vér ezt az elkötelezettséget lükteti befelé,
- illetve a szellem és a szív ezt sugározza kifelé.

A druidaság nem csak attól a markáns különbségtől druidaság, hogy ezt egyáltalán teszi és képviseli, hanem attól is, hogy ehhez a törekvéséhez exponenciálisan több energiát is tudjon társítani, mint bárki más a saját, bármilyen egyéb erőfeszítései mellé.
Ha már a titkos-szolgálatoknál tartunk, nos, mint köztudomású tényt örökíthetem meg az utókor számára, hogy az izraeli titkos-szolgálat szakmai referenciái a legmagasabbak, de a jövőt veszélyeztető túlkapásai tekintetében szintén nem éppen az utolsók között kullognak. A Szcientológia Egyház elleni hivatalos és félhivatalos túlkapások mögött a leggyakrabban állítólag katolikus szervezetek szoktak slamasztikában maradni, miután ez az új egyház
- főleg a saját fejlett módszertani készletével,
- illetve részben befolyásos személyiségek pártfogolásával
kivétel nélkül minden ilyen erőfeszítés fölött úrrá lett. A megnyert pereikről persze nem tudósít a média, és ezért magas a Szcientológia mint Egyház és Ügy körül a közmegítélési zűrzavar. E zűrzavarért és tébolyért a szcientológusok kisebbrészt felelősek, de annyiban mindenképpen felelősek, hogy valójában mindegyikük másra vár, hogy végre valaki mondja ki helyettük, hogy ezeket a virtuóz szarkavarásokat valójában az izraelita Lévi Rend soraiból szervezik meg, és az Izraeli Titkos-szolgálat módszertani készletnek nyomán vezetik meg a logikai kivizsgáló igyekezeteket, illetve terelik rá pl. a katolikusokra, miközben egy igazi vérbeli katolikusnak egyértelműen nem kenyere az ilyesmi. Ennyire azért illik látni a pályán!!!
Én tehát nem a szcientológusok nevében, mindenesetre helyettük kijelentem,
- hogy ezek a létszámban kisebbségi,
- ám hatásukban "többségi" optikai csalódásos zsidó igyekezetek a történelemből hátramaradt olyan, máig kezeletlen esedékességekre vezethetők vissza,
- amelyekért való felelősségre ha nem lesz más jelentkező, akkor azt is a druidaság fogja megörökölni,
- ahogy sokminden más örökség is hasonlóképpen kopogtat sokaknál, ám egyedül a druidaság nyit nekik ajtót.
A Szcientológia mint Egyház és mint Ügy jellemzően nem szakosodott egy-egy térség sajátságos történelmi logikai jogfolytonossági tételeinek felgöngyölítésére, és ezen esedékességek vonatkozásában egy mai tipikus szcientológus egyelőre könnyen félreértelmezheti a saját kompetenciáit. A problémái jórészt ebből adódnak. A druidaságnak ezen a területen van behozhatatlan kompetencia-többlete a szcientológiával szemben; - és a szcientológia is foglalkozzon bátran azzal, hogy ő miben kompetensebb mindenki másnál, pl. a druidaságnál is.
Én tehát azok közé tartozom, akiknek az a véleményünk, hogy ezek a manőverek valójában lévita zsidó körökben tervezik, és a különféle szervezetekbe "szétültetett" kakukktojások felhasználásával másra mázolják a logikai látszatot, illetve végső soron a számonkérési felelősséget terelik cigányútra. (-Ezeknek a dolgoknak a történelmi ok-okozati hátterével, illetve az azok alapján elvitathatatlanul hozzájuk tartozó részleges és korlátozott amnesztia-esedékességekkel az "Izraelita Egyház" menügomb alatt foglalkozom.-)
Ha mindez igaz, akkor a Katolikus Egyház csak részlegesen, ráadásul kisebb-részt felelős ezekért a manőverekért; - és főleg az elővigyázatlansága miatt felelős, amely okán a tapasztalatok szerint kétségtelenül könnyebben be lehet vinni az erdőbe egy tipikus igazi katolikus vezető személyiséget, mint pl. egy pravoszláv vagy anglikán kollégáját. Elmúltam 18 éves, és fel tudom vállalni a felelősséget ezért az analitikus vélelmemért; - sőt, a hazugság-felgöngyölítő fejlett módszereimmel a tarsolyomban vágyom rá, hogy valaki végre kérje számon rajtam ezt a fajta felelősséget. Azt azonban előre kívánom bocsátani, hogy annak is megvan a maga nagyon súlyos történelmi oka, hogy más népekkel való összehasonlításban a zsidóság sokkal hajlamosabb az ilyen meglehetősen tipikus manőverektől remélni a saját boldogulását. Legalábbis a sajátságos belső enerváltságukban utat engednek önmaguk sorai között az ilyen végső soron uszító szánalmas alakoknak. Az "IZRAELITA EGYHÁZ" menügomb alatt bővebben foglalkozom ezzel a problémával, ahol történelmi analitikus logikai egyenletek segítségével nagyjából felerészben a zsidóságon kívülre vezetem az ehhez a fajta "cseles" magatartásformához tartozó felelősséget. Ám a másik felét meghagyom a zsidóságon, továbbá íme bejelentem, hogy az így keletkezett és mindannyiunkra öröklődött (-más egyházak erőfeszítései ellenére fennmaradó, összecsipegethető-) stressz-volumennel jóhiszeműen kívánok gazdálkodni, ha hagynak; - de akármi is történjen, mindenképpen folyamatosan és állhatatosan gazdálkodni fogok vele, természetesen előbb-utóbb végleg jóhiszeműen. Addig viszont jöjjön, aminek jönnie kell; - az igazi druidák nem arról szoktak híresek lenni, hogy a megfutamodás gyanújánaknak akár csak a halvány látszatába keveredjenek.
- A Kollektív Fennmaradás Stabil Adati státuszához,
- valamint a "felelősség-buzgóság" fogalmának a konstruktív tartalommal való megtöltési szándékához
szoktassa a gondolatait az, aki bármilyen nézőpontot elfoglal ugyanebben az ügyben, és velem együtt veszi a bátorságot, hogy ebben a témában érdemben kommunikáljon. Ne nekem kelljen ezzel indítanom, hanem legyen előre hozzáedződve ahhoz a versenyhelyzethez, amelyet ezek a fogalmak kényszerítenek mindahányunkra; - méghozzá soha a történelemben olyan erősen, mint éppen napjainkban. Mellesleg egy olyan korszak küszöbét lépjük át ezekben a hetekben, amikor ez a fajta hozzáállás sokkal hatékonyabban képviseli az egyszerű zsidóság valódi érdekeit, mint a klasszikus rabbinikus doktrínák; - amelyeknek régebben volt/(-lehetett-) valamennyicske létjogosultságuk, de hangsúlyozottan csakis véges értelemben. Aki viszont tesztelni kívánja ezeknek a dolgoknak a legvégét, (-mondván vagy gondolván, hogy hátha még mentegethetők és halogathatók ama klasszikus turpisságok tipikus machiavellista doktrínái-) nosza, ezekkel a sorokkal, és azon túl is bármiben állok bárki szíves rendelkezésére. Az operett-druidák névsora nem az én nevemmel szokott kezdődni; - ám operett-druidáknak is lenniük kell, mert azokból lesznek az igaziak. Néhány szcientológust ki is szemeltem druidának, de a katolikusok ilyen jellegű érdeklődését és jelentkezését sem fogom visszautasítani. Nyomatékosítom, hogy az igazi druidaság soha sem volt és nem lesz vallás, csakis mesterség. Ami pedig a szcientológusokat vagy a katolikusokat illeti, nos eddig is nyertem tőlük értékeket, és ez után sem fogom visszautasítani az ilyen értelmű felismert lehetőségeimet; - ám ettől függetlenül druida térfélről is akad specifikus érték-kínálat a mindenkori kirakatban.

Hubbard az általa alapított egyház hivatalos jelképéül egy keresztbe álló, pengékkel védett, feszület-formájú keresztet választott, amely választásával minden bizonnyal a keresztény értékrendre utal; - illetve a pengék látványának olyan a lélektani hatásuk, mint ami nem engedi ütni a keresztet, azaz a Feszületet, amelynek sziluettjét a szcientológus kereszt is követi. Ha ezek mégsem pengék, hanem fény-nyúlványok, a formájuk akkor is egy egyenes tőr- vagy kard-pengére emlékeztet, ami nem támad, de óv.

Ha ma betévedünk egy szcientológia misszióba, és ott különféle kedvcsináló filmeket vetítenek le nekünk, akkor azok valódi és tárgyilagos dolgokat tárnak elénk logikus megvilágításban. Nos e filmek tartalma, illetve a munkatársaktól nyerhető egyéb információk mindegyike fedi a valóságot, és hasznos dolgokról szól. Sőt, a szcientológia általánosságban a koedukált papság és egyakaratúság általános ügyének ad lendületet, illetve kölcsönöz irigylésre méltó optikát.
Itt e ponton azonban különbséget kell tenni: nevezetesen, hogy a druida koedukált papság ideálja egy kicsit másról szól, mint a szcientológiáé. A druidaságban ugyanis arról van szó, hogy egy papi szolgáltatás akkor teljes értékű, ha egy pap és egy papnő EGYÜTT ÉS EGYETÉRTÉSBEN végezte el, továbbá ha ezt az egyetértésüket kiterjesztik a szolgáltatást igénybe vevő egyénre, ember-párra vagy éppen közösségre is. Egy átfogó férfi-nő közmegegyezés megszületéséig a szcientológia praxisa optikailag kétségtelenül a druidaság fölé nőtt, és ezen részlet előtt meg kell lengetni a druida-süveget is. Ám az ilyen részleges egérutak okán nem áll módomban hasra vágódni azon területek és vonatkozások veszteségei előtt, amelyek mögött még fontos felcsipegetnivaló tételek potyorásznak szanaszét mind a mai napig, pl. a szcientológia után is.
Ahogy mindennek vannak gyengeségei, nos ez az egyház sem nélkülözi a gyenge pontokat. A megítélésem szerint az lesz a kisebb rossz, ha ezzel a közügy rangján, annak külsőségei szerint nyíltan foglalkozunk, elvégre a szcientológia maga is sok parlagon heverő közügyet törekszik összenyalábolni, méghozzá nem kis sikerekkel, sőt, általános haszon jegyében.
A szcientológiának egy olyan társadalmi közegekben (-azokban a térségekben és államokban-) bizonyosodtak be a speciális erőfölénybeli lehetőségei, amelyek druida aláalapozottsága nyilvánvaló, és nagyon magas szintű: Tehát a történelmileg kiforrott reflexek sok olyan kérdésben kiváló alapokat kínálnak, amire aztán a szcientológia immár mint természetes evidenciákra építkezhet. Ilyen az USA, Nagy Britannia, illetve a II.Vh. után Marshall-segélyből talpra állított Nyugat Európa, valamint valamelyest a Dél-Afrikai Köztársaság is. Ez utóbbinak a történelmére Hubbard az élete utolsó éveinek személyes jelenlétével is hatott.

Ám a poszt-szocialista poszt-keresztény közeg (-néhány, általuk nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyott-) sajátsága ma még felső határt szab a szcientológia terjeszkedése számára; - illetve ezáltal azon általánosan jogos igények, feladatok és célkitűzések számára is, amelyeket a nagy egyházak és a pszichiátria után ők is szívesen csipegetnének össze kizárólagos alapokon. Tehát a teendőkben és a kihívásokban bőven marad hely egy másik attribútum számára is, amely űrt nyilván a klasszikus Hermész-Kulcsokkal dolgozó Tudás-alapú papság lesz hivatott kitölteni. Elvégre eleve is bizonyos szerencsés térségek druida alá-alapozásáról már írtam, ami pl. itt, Magyarországon egyelőre még hiányzik.

A szcientológia összes gyengesége a megfigyeléseim szerint azzal a hatalmas különbséggel kapcsolatos, hogy a hagyományosan bátor eredendő készpénz-kibocsátást működtető térséget, mint eleve rendelkezésre álló alapvető evidenciát kezeli a saját moduljainak logikai felépítésében. Ám azt a tényt látenciában marasztalja, hogy kifejezetten erre alapoz. (-Remélem, Kedves Szcientológus Kolléga, hogy itt lassan és alaposan olvastál, vagy ha mégsem, akkor itt van neked a kottából egy ismétlő jel: :II-) Ebből adódnak azok a jellemző galibák, amelyekre aztán feleslegesen sok erőt kénytelenek pazarolni a saját célkitűzéseik felé való felszabadult szárnyalás helyett.
Mivel az eredendő Dollár-kibocsátás körüli önállóskodásai miatt fejbe lőtt John F. Kennedy ugyanolyan II.Vh.-s hajós ex-kapitány, mint Hubbard, így Hubbard-ra bizonyára különösen sokkolóan hatott Kennedy példája, illetve annak letaglózó következményei, ráadásul az ügy nyomasztó felderítetlensége és megtorlatlansága. Ezért aztán Hubbard a kidolgozott moduljaiban teljesen érintetlenül hagyta magát az eredendő kp.-emissziós privilégiumokat, és inkább azoknak a társadalmi hiányosságoknak a megfelelő csereszolgáltatás fejében való megvámolására szakosodott, amilyen nyűgök és megrekedt lemaradások ezeket a fejlett és élenjáró kp.-emisszióval megáldott közegeket jellemzik. Ez mellesleg egy abszolút korrekt üzleti szempont és doktrinális alapkoncepció. Ugyanakkor a szcientológia a megfigyeléseim szerint a mi térségünknek a jelen sorok születésekor is meglehetősen agyonmanipulált kp.-emissziós praxisával még nem tud konstruktív kölcsönhatásban lenni; - legalábbis a fentebb elemzett összefüggés nagyon komoly határokat szab ezen törekvésüknek.
Az akárhonnan meggazdagodott emberek számára persze jól jön, hogy a vagyonukat utólag a szcientológia módszertannal felhalmozott tőkének álcázzák. Felelősséggel kijelenthetem, hogy ez a jelenség nem nulla a soraik közt; - de azt is, hogy a napjaink sötét gazdaságtörténelmi fejezeteiben ez a modell egyértelműen megfelel a legkisebb rossz elvének. Ám ez a sajátságosan posztszocialista szcientológia-közeli modell gyakran visszaüt rájuk a lehető legkülönfélébb módokon. Nevezetesen a szcientológia értelemszerű cél-rétegének nagy részében létezik a nyűgök fogságának egy olyan szintje, amely küszöb alatt a szcientológia külső megítélésére nézve nagyon találó az a hasonlat, mint ha pl. a hadifoglyoknak egy hónapok óta lekötözött, napok óta nem evett és órák óta nem ivott csoportja előtt egy meztelen nőkből álló színpadi epizódban ennének, innának, érzéketlenül vigadnának és szórakoznának. Márpedig sokan vannak e küszöb-szint alatt. A szcientológia poszt-szocialista fejezeteinek még jellemző hibaforrása az is, hogy a tanfolyamokat megvásárolni képtelen embereket "alacsony" statisztikájúaknak bélyegzik egymás között, és ezzel olyan ember-típusokat illetve kategóriákat vesznek egy kalap alá, amit megtenniük bizony nem más, mint egy bornírt műhiba. Itt ütközik ki az, amire már fentebb céloztam, hogy a szcientológia eredetileg egy "Vasfüggönyön túli találmány".
Erre az a szcientológia hivatalos válasza, hogy ők az úgynevezett eleve is "képes" emberek képzésére és tökéletesítésére szakosodtak, és ezeket a problémákat majd azok a "képzett" emberek lesznek hivatottak felszámolni. Néha még azt is hozzáteszik, hogy a szcientológia nem tartozik senkinek sem. Na ez az a pont, ahol a "fordított elven hívő" druida nézőpont és elhivatottság számára ismét logikai rés, és szabad tér nyílik meg, mert a szcientológia a saját elhatározásából nem tölti ki azt. De térjünk vissza az előbb "képes", majd "képzett" emberek majdani felelősségének kérdésére, amit a szcientológia hivatalból emleget. (-Ezt az alapkoncepciójukat helyeslem, csak annak külső illeszkedési referenciáit kritizálom részlegesen.-) Nos, pont azoknak a "képes" embereknek a többsége, és azoknak is az eredendő készpénz-kibocsátási privilégiumok közelébe "született" rétege az, aki magasról lesajnálja a szcientológiát. Tehát ez az iménti ominózus saját "kincstári" szcientológus készenlét illetve megítélési nézőpont e sorok születésekor még nem több, mint csepűrágás és kíntorna. Ebből adódik egy tipikus magyar szcientológus analitikus logikai egyenlet például a találmányokra, és általában a szellemi tulajdonjogi tételek védelmére vonatkozóan: amelyet ha nem dokumentálnék, akkor csapnivaló krónikás lennék. Ennek részleteit a térben és időben egymástól távol mondják ki és/vagy írják le, de attól annak tartalma még, mint egyetlen analitikus logikai egyenlet egymás mellé kívánkozik: E szintén kincstári szcientológus vélekedés szerint "az elnyomóknak előbb be kell hozzájuk iratkozniuk egy rájuk specializált elnyomás-ellenes tanfolyamra, természetesen komoly pénzekért és önkéntesen. Utána el kell végezniük a teljes etika-tanfolyamot, ezek után pedig el kell ismerniük az ő etikai és igazságszolgáltatási rendszerüket, annak alá kell vetniük magukat, majd pedig ezek után ezeknek a hajdani elnyomóknak végül nem is saját maguktól kellene engedélyt kérniük a találmányok manipulálásának felszámolására, hanem immár a Szcientológia Egyháztól. Továbbá végezetül az egész hátralévő életüket náluk kellene tölteniük az úgynevezett ártó cselekedeteik kiírásával, ami amúgy a szóbeli gyónás szcientológus megfelelője, történetesen rögtön írásban" Ez nem blöff, és nem öncélú gúnyolódás, hanem a Szcientológia Egyház részletekre lebontott hivatalos válaszainak általam egybefüggő logikumként való tárgyilagos megörökítése. E sorok születésének jellemző időszakában itt, e ponton minden és mindenki stagnál. Ezt a stagnálást a szcientológia nem csinálja, nem gerjeszti, mindenesetre ugyanúgy a részét képezi, mint a közügyekhez amúgy szívesen hozzászóló pártok, egyházak, kormányok, nemzetközi szervezetek, stb. Természetesen ez az összefüggés a szcientológiát és annak posztszocialista közegét egyszerre dehonesztálja; - ám nekem vannak megosztásra váró javaslataim.
Mivel egy alapvetően intellektuális csomagról van szó a szcientológia esetében, ezért ezek a hiba-források a térben és időben messze, mindenféle kacifántos útvonalakon hatnak vissza rosszul magára a szcientológiára, illetve inkább az általa felvállalt ügyeknek egy bizonyos határon túli nem kívánt lehorgonyzásában nyilvánulnak meg. Én pl. tagságot vállaltam a WISE nevű üzletvezetési módszertannal és üzleti etikával foglalkozó szcientológia szervezetben, amelynek éves tagsági díját egyik napról a másikra meghatszorozták, miközben a reálbérek zuhanórepülésében a "láthatatlan pilóták" elfelejtik hasra húzni a botkormányt. Az ilyen visszásságokért azonban nem hibáztatható egyedül a Szcientológia Egyház; - amely léte nélkül sok terület még mélyebben dagonyázna a slamasztikában, mint amennyire így is csupa slamasztikát láthatunk mindenfelé. Ebben a helyzetben van egyszer a szcientológia, van egyszer annak kollektív társadalmi keretszempontjait meghatározó közege, és van az egyszerű ember. Nyilván ez utóbbinak kell a legkevésbé szégyellnie magát az ilyen helyzetekben; - de ismétlem, hogy van rá megoldási javaslatom.
A szcientológia tevékeny tagi részvétele három forrásból táplálkozik:
-I/- A munkatársi taglétszám a vonzó képzés miatt mindig megújul. Ám ezt az erőfeszítést illetve a munkatársi toborzás sikereit az a jelenség veszélyezteti, hogy a munkatársak csak a megtörtént értékesítések után részesülhetnek szerény jövedelemben. Így a statisztikai mélyrepülések egyszerű fizikai, biológiai és matematikai okokból alaposan próbára teszik ezeket a munkatársakat. Ugyanis nem mindenkinek van olyan szerencséje, hogy valaki szívesen kisegíti, vagy éppen tartalékolt pénze volna, amiből ő szívesen átvállalja ezeket a hullámvölgyeket is egy fontos közösségi ügyért. Az ilyen okból történő lemorzsolódásokat aztán ki lehet használni az egyház ellen általánosságban folyó kommunikációhoz, mint muníciót; - de én a jelenség egyházon kívüli komponenseivel is ki kívánom egészíteni az összképet, mert az ilyen kiegészítő nézőpont nélkül csak féligazságokról lehet szó.
-II/- Egyeseknek van annyi félretehető pénzük, amelynek az eredetét még nem kell mindenféle kínos blöffökkel takargatniuk, ám el tudnak belőle indulni az ún. "Hídon", amely folyamat menet közben megújítja a bevételeiket. Ám amíg Nyugaton csupa ilyen ember szaladgál az utcán, addig a posztszocialista közegben pont ez az embertípus rendkívül ritka. Márpedig a szcientológia ezekre az emberekre van szakosodva, ezekre a "tömegekre" építkezve akarja megmenteni a világot. Ráadásul aki pont ekkora mennyiségű pénzt ma Magyarországon megkeres, az valójában annyi munkaórát kénytelen érte a munkahelyének szentelni, hogy nem tehetek róla, de nem vagyok egyedül, aki körberöhögi azt a híresztelést, hogy majd ő kiszorít valamennyi időt a szcientológia-képzésre. Ráadásul pont ezeknek az ominózus munkahelyeknek a többségébe csak olyan helyről eredő protekcióval lehet bekerülni, ahol ha meghallják azt a szót, hogy "szcientológia", akkor máris elkaszálta magát az illető, akivel összefüggésben ez elhangzott. Ha valaki a kivételeket emlegeti szcientológus részről, reklám-célból csak a látványos kivételekre szeretné kimerevíteni a figyelmet (-ahogy ezt minden Amerikából eredő dologra vonatkozóan félreismerhetetlenül megszokhattuk-) akkor csak azt tudom mondani, hogy ébredjen fel az illető: mert most olyan határokon való bemerevedéseket és stagnálásokat elemzek, amelyeket nem biztos, hogy ők fognak áttörni. Ha pedig be is következik, hogy mégsem ők törik át, akkor nagyon bután fog kinézni, ha úgy feszítenek, mint ha mégis ők törték volna át; - de persze egyelőre legyünk óvatosak.
-III/- A gazdag emberek egy része a gazdagsága valódi eredetét álcázza a szcientológia képzések vásárlásával, miközben végső soron persze jó dolgokat tesz, illetve támogat. Ez az egyház nem okolható az ilyen helyzeteket (-az ő környékén és máshol is egyformán-) termelő kollektív társadalmi illetve gazdaság-történelmi örökségért. Sőt, annak rossz állapotait egy kisebb rosszal, később pedig egyre és egyre kevésbé rossz állapotokkal tudja leváltani, legalábbis a valóság több szeletét képes erre a pályára segíteni. Ám ezek a példabeli tehetős emberek mégis csak az ok-okozati csikicsuki egyfajta iskolapéldáját valósítják meg, így sok szájtáti érdeklődő megfontolásait hamis adatokkal látják el. Ez utóbbiak aztán nem biztos, hogy érzékelni fogják, hogy ez a kisebbik rossz, ami velük végülis megtörtént, azon (-nem-szcientológiai eredetű-) hamis adatokkal való összehasonlításban, amelyek egyébként mindenfelé forgalomban vannak, és nem csak roncsolnak, hanem egyenesen ölnek. Ugyanis ezeknek a példabeli célszemélyeknek a tipikus rétege ha nem a szcientológia körül /-is-/ tanyát vert hamis adatoknak esik áldozatul, akkor annál sokkal durvább természetű hamis adat-csomagnak is áldozatul eshet; - avagy azokba az irgalmatlanul etikátlan, és vészterhes csapdákban találhatja magát, amelyekben mások vétkei helyett kell nyíltan bűnhődnie, amely csapdákat a mai tipikus politika tömegesen gyártja. Ez tehát egy tipikus réteg tipikus dilemmája, amelyben a szcientológia csak az egyik szereplő az ő látóterükben, de a rossz választásoknak a fenti lebontásáért viszont ha kell, több felelősséget is felvállalok, mint amennyire itt hivatkoztam.
Ez utóbbira az a "kincstári" álláspontjuk, hogy az emberek egy-egy modult elvégeznek náluk, és azokból gazdasági lendületet véve majdan úgyis "megtermelik" a további modulok megvásárlásának alapjait. Na pont ezen a sajátságos logikai ponton örököltünk sokkal súlyosabb problémákkal teli környezetet, mint amilyenre eredetileg Hubbard felépítette a szcientológiát, illetve amely közegben tesztelte, csiszolta és kikristályosította azt.
Ezeknek a problémáknak bizony vannak hátrányos következményei, amelyek egyre több kényszerszünetre kárhoztatják a szcientológiát. Ezek ellen egy egyéni szintű és kettő egyházi szintű megoldás kínálkozik az én meglátásaim szerint.
Az egyéni megoldás: Habár általam ismeretlen bizalmas adatot feszegetek, de nyilván nem nulla azoknak a szcientológusoknak a száma (-főleg a képzésért cserébe dolgozó munkatársakról van szó-), akik várakozásai nem jönnek be a számukra optimális, eredetileg betervezett határidőre, és bizony úgy lemorzsolódnak, mint a sárga takarmány-kukorica a vörös kukorica-szárról a paraszt-néni ölében. Nekik, az egyes embernek és az egyháznak egyaránt azt javasolom, hogy kölcsönösen és egyezményesen ne úgy fogják fel ezeket a kényszerű szüneteket, hogy az ilyen elfordulás az egyúttal szembefordulás is volna. Nem! A lemorzsolódott tagok elfordulása kölcsönösen minősüljön pusztán csak a figyelmük átmeneti és kényszerű átcsoportosításának. Még egyszer hangsúlyozom, hogy Hubbard ide vonatkozó irányelvei egy teljesen más közegben születtek meg, illetve érlelődtek ki, mint ahol a jelen sorok megszülettek. Az 1986 óta halott Hubbard irányelvei erre az állapotra nem terjednek ki, amiben ma élünk errefelé.
Az első testületi megoldás: Bizonyos valóban "termelékeny" modulokat árulhatnának hitelbe is. Ha repülőjegyet, mobiltelefont illetve kocsit lehet venni nulla Forint kezdőrészlettel, akkor egy őszinte érdeklődőnek a lepattintása hatalmas öngól a szc. részéről, amely bakit a misszióik nap mint nap sokakkal szemben elkövetik. Tehát azok a belső irányelvek, amelyek Nyugaton nem csak a megfelelő terjeszkedési ütemet hivatottak bebiztosítani, hanem teljesítik is ezt az elvárást, nos ugyanezek az irányelvek errefelé éppen hogy szekularizálják és marginalizálják a szcientológiát. Legalábbis a jelen sorok születésének hónapjaiban ez a megállapítás lesz az évek óta húzódó realitások és valódi összefüggések tárgyilagos megörökítése.
Én ezzel a hitel-tanfolyamos ötletemmel rengeteget idegesítettem jóhiszeműen a szcientológus ismerőseimet. De azért írom most le jó krónikásként a rájuk nézve sem hízelgő, jellemző kudarcomat, mert csak a válaszaik hanghordozása volt magabiztos, de nem annak érdemi tartalma. Tehát bizony-bizony léteznek olyan határok, amelyeken túl Hubbard életműve elbukik, miközben a kollektív fennmaradás stabil adati státusza még távolabbra helyezkedik el, mint ahol a szcientológusok elszenvedik ezeket a csendes bukásaikat a háttérben. Ha egy modul valóban kivételesen pénz-termelő erejű, ahogy hirdetik, /-és ez az én megfigyeléseimben is megállja a helyét-/ akkor az egyúttal nyilván készpénz-kibocsátási fedezeti garanciát is megtestesít; - tehát előbb-utóbb ezt így kell kezelnie magának a szcientológusok társadalmának is. Ilyenformán annak a példabeli tanfolyamnak a hitelként való rendelkezésre bocsátása logikailag azzal a képzeletbeli vívmányukkal evidens, mint ha ők vívták volna ki a bankoknál, hogy azok adjanak könnyű gyors-hitelt szcientológia képzésre. Lélektani öngól nem így járni el, és ezáltal a felesleges sorvadási kvóták malmára hajtani a vizet.
A második testületi megoldás: Az eredendő kp.-emissziós privilégiumokba való betársulás kicsikarása, sőt, azok átvétele, minden eddigi példánál rámenősebb befolyásolása. Vagy végső esetben akár egy új pénznem, mint új kp.-emissziós privilégium felállítása más komoly szervezetekkel karöltve. De ehhez meg a szcientológiának és az egyéb, ilyesmire szóba jöhető szervezeteknek kellene a saját részleges fafejűségükkel előzetesen szembenézniük. Ugyanis manapság a szcientológusok valójában sokszor pont azoktól a köröktől és kulcs-szereplőktől remélhetik a célkitűzéseikhez szükséges pénz odaítélését, akikkel szemben egyik térfélen sem történt semmi a közöttük elmélyült bizalmatlansági szakadék betemetéséért. (-Nem történt semmi a druida jószolgálati diplomáciai erőfeszítéseken kívül.-) A szcientológia egyelőre még hiába valószínűleg a legnagyobb azon szervezetek sorában, akik a saját jóreményeik megfinanszírozását hiába várják a saját tulajdonképpeni ellenfeleiktől, ha végülis ők mégis csak az egyik az ilyen lehetetlen helyzetben lévő szervezetek között. Bizony, nem kizárt, hogy ennek az imént részletezett bizalmatlansági szakadéknak a betemetése jóval több megfinanszírozatlan erőfeszítést és munkaórát igényelne, mint amennyiből egy új pénznem megteremtése már kihozható lenne; - amely cél nyélbe ütésével immár sokan túl is lennénk/(-leszünk-) ezeken a nyűgökön. Ezt a fejezetet is ugyanúgy kell befejeznem, mint az előbbit: Tehát bizony nagyonis léteznek olyan határok, amelyeken túl Hubbard életműve elbukik, legalábbis ismeretlen ideig átmeneti kényszerpályán parkol, miközben a kollektív fennmaradás stabil adati státusza még távolabbra helyezkedik el, mint ahol a szcientológusok elszenvedik ezeket a csendes és álcázott bukásaikat.
Persze bizonyítsák be, hogy az újabb modulok lefordításával, vagy csak már meglévő moduljaik közötti valamiféle belső figyelem-átcsoportosítással mégis kezelhető lesz ez a probléma, sőt, az eddigi lemaradások is gyorsan bepótolhatók lesznek. Ha ez megtörténik, ugyanúgy az elsők között fogom fel- és elismerni, ahogy ennek a hiányára is elsőként figyelmeztettem őket.
Amíg ezt nem látom, addig szükség van a druidaságra, azaz a Hermész-Kulcsokkal való közreműködés készenlétben tartására.
Legvégül pedig részletezném, hogy bőven van olyan ember, akik ha hitelbe megtanulhatnának néhány olyan modult, amelyhez őszintén kedvük van, akkor ez a praxis a szcientológia által is hirdetett "Aranykor" megvalósításához is közelebb vihetne össz-társadalmi ügyeket, illetve egyéni sorsokat, amelyekből az Aranykor érdemben összeáll. Én a szcientológiától való megkülönböztetés érdekében a régi korok felvirágzásaira a "Virágkor", míg az eljövendő Nagy Reneszánszra a "Fénykor" kifejezést használom; - mert hogy maguk az előnyben részesített kifejezések is gondolati pályákat és eseményi útvonalakat determinálnak, illetve különféle hagyományos elkötelezettségi jogfolytonosságokba illeszkednek, vagy éppen nyitnak meg újakat.
Ugyanilyen okokból és más tapasztalati célszerűségi okokból meg kell világítanom a különbséget Lucifer és a dianetika "engram"-kifejezése között. Ha az engramokat, azok összességét megszemélyesítjük, akkor Lucifert kapunk. Ha Luciferből kispóroljuk a megszemélyesítést, akkor megint engramok összességét kapjuk. Az egyes engram a druidaságban tehát csak Lucóka (-Lucifer-) annak az egy konkrét személynek egy konkrét problémájára vonatkozó destruktív (-reaktív-) válasz, amely a tőle való életenergia-lopáshoz szükséges. A többi szakmai vonatkozás lényegében tehát egyetértünk, de a druida kifejezések különbsége a tapasztalatok szerint hatékonysági többleteket tartogat, amelyekről druida nézőpontból nem mondhatunk le. Ettől függetlenül a dianetikai auditálások a közös holostrukturális valóságunkban történnek, és ezért jótékonyan hatnak ki az auditálásból kimaradó közegre is. Ez is egy feltétlenül fel-, el- és beismerendő, illetve kiismerendő vonatkozás, amellyel egyszer még kezdeni kellhet valamit.
De térjünk vissza az optimista remények szerint mihamarabb hitelbe is elvégezhető szcientológia-tanfolyamok ma még elméleti kérdésére. Ugyanis egészen bizonyos vagyok abban, hogy a különféle szelektív csatornákat eltömő szcientológiai reklám-áradat mögött jelentős lekötetlen oktatási kapacitás-többletnek kell meghúzódnia, miközben azt a kapacitást csupa olyan nebuló venné szívesen igénybe, akiket ma még alaposan nyomasztanak a realitások. Azt jól magyarázzák, hogy ennek a kapacitásnak a programmal való megtöltése és lekötése jelentősen közelebb hozhatja a soron következő megújhodást. Ismétlem, hogy Hubbard-ot nem kritizálom.
Nem tartom kizártnak, hogy a majdan csak később felnyitandó úgynevezett OT-borítékok* valamelyikében az oktatási modulok némelyike árának önkéntes visszaértékelése várható, illetve a megelőlegezett hitelként való elvégzésük lehetősége is hivatalosan megnyílik. (-*Minden egyes OT-boríték egy bizonyos számú új szcientológus meglétéhez, illetve azok adott képzettségi szintjéhez kötötten bontható csak fel, illetve oktatható.-) Ha ez így igaz a még nem felhasználható anyagot tartalmazó OT-borítékok valamelyikére, akkor a Szcientológia Egyház mulasztását vélelmezem arra az esetre, ha nem hozzák előre ennek az elvnek az alkalmazását, legalábbis próbaképpen, és csak néhány térségre korlátozottan.
Hubbard némely írását olvasva olyan vonzó rugalmasságot láthatok lépten-nyomon, amelyet sajnos nem látok visszatükröződni a Szc. Egyház érdemi praxisában. Tehát könnyen el tudom képzelni, hogy van/(lesz) ilyen elv a megnyitandó OT-borítékok valamelyikében. Ennek alapján remélem, hogy nincs (-nem lesz-) teljesen megtiltva a hitelbe történő kísérleti oktatás, legalábbis ennek tilalmát bizonyos majdani előfeltételek kialakulásának vagy megteremtésének esetére feltételesen feloldja. Én ennek az esedékességét mostanra, sőt, a közeli múltra vonatkoztatom.
Ugyanakkor sajnos az sem kizárt, hogy bizonytalan ideig még maradnia kellene a jelenlegi praxisnak:
- nevezetesen, hogy az oktatási (-tehát végső soron a terjeszkedési-) kapacitás is kihasználatlan,
- és ezzel együtt az ilyen oktatásra ácsingózó önjelöltek is ott kallódnak tudás nélkül,
- mialatt a Bioszféra, illetve a szcientológia-modulokkal javítható egyéb társadalmi mutatók is rohadnak,
- miközben a szcientológus kincstári reklám ugyebár éppen, hogy nem erről az egyhelyben toporgásról szól, nem erre szólít; - csak hát egyelőre semmit nem mer tenni azért, hogy az eredendő készpénz-emisszió milyen alapelvekkel legyen rövidre zárva.
Az ilyen jellegű kommunikációt hiányolom a Szc. Egyházból, sőt, végső soron minden egyházból. Ha ez a helyzet, akkor nem sorvadhatnak szét a Létünk Alapvető Pilléreinek mutatói, miközben annak gyógymódjai éppen az árképzés eszközével vannak elreteszelve az épelméjűség iránt fogékony önkéntes emberek tettrekészsége elől. Természetesen ez a megállapítás maximum felerészben kritizálja a Szcientológia Egyházat, de szokjanak hozzá a gondolathoz, hogy a korunk kihívásai bizony alaposan meghaladták Hubbard-ot; - továbbá ahhoz is, hogy az a fene nagy kizárólagossági igény és törekvés bizony tarthatatlan, amely a soraikból kikandikál minden ember felé, aki szimpátiát nyilvánít ki feléjük. Mentségükre legyen mondva, hogy az ezzel kapcsolatos lazaság sokszor vezetett ahhoz, hogy általában a világban sokan utólag a sajátjuknak tettettek olyan erényeket és képességeket, amelyeket pedig bizony pénzért vett tanfolyamokon gyakoroltak be. Nehéz eltalálni az egyensúlyt ezekben a vonatkozásokban, de az értékelendő jelenségeket úgynevezett tér-analóg és idő-analóg absztrakt kategóriákra felbontó, és azokkal foglalkozó Hermész-Kulcsoknak pont ez a céljuk: Olyanjaik pedig nincs nekik, és ez meg is látszik rajtuk. (-Vagy ha nekik is volnának, akkor hová vannak eldugva, és miért?!?-) Másokon persze meg az látszik meg, hogy nincsenek Hubbard oktatási moduljaik. Vagy buta figyelmetlenségből, vagy tényleg a pénz hiányából.
Tehát értelemszerűen el kell végezni egy olyan elemzést, hogy ennek a megelőlegezett hitel-tanfolyami koncepciónak milyen nem kívánt mellékhatásai lehetnek. Azokat egyrészt előzetes szelekcióval, másrészt menet közbeni korrekciókkal, harmadrészt utólagos visszaegyensúlyozási mesterséges beavatkozásokkal igenis ki lehet, és ki is kell küszöbölni. Ugyanis a rohamos sorvadás és összeomlás sokkal fontosabb tényező, semmint azok a szempontok, amelyek miatt bizonyos fázisokban tényleg nem volt tanácsos ilyen nem-standard módszerekkel kísérletezni.
Logikailag kínálkozik még egy harmadik vélelem is. Ez pedig arról szól, hogy ahogy minden egyház és általában bármely nagy hatású szervezet közismerten a kívülről rosszhiszeműen delegált kakukk-tojások célpontja, így ez az egyház sem kivétel ez alól. Az egyházak mindegyike egy új felvilágosodás és felvirágzás ideálját dédelgeti hivatalból, sőt, többnyire egy majdani új állam vagy állam-szövetség létrehozatalának természetes tömbjeit képezik az Emberiség Testében. Az ő összefogásukkal meg is valósítható ez az Ideál, és az nyilván új készpénznem kibocsátásával is fog járni. Erre az eshetőségre pedig a klasszikus kp.-emisszió mai gazdái konkurenciaként tekinthetnek, ezért mindenféle fondorlatos módokon uszítják egymás ellen az egyházakat; - legalábbis ha nincs a közelben egy druida, aki ennek a feszültségét (-ún. bumeráng-effektusát-) szakszerűen visszakormányozza a testükbe és a lelkükbe.
Ha van/-nak-/ ilyen kakukk-tojás személy/-ek-/ ebben a kollektív Aranykorra szakosodott egyházban, akkor az/-ok-/ nagyjából mostanáig még kiszállhat/-nak-/ onnan egyenlő méltóságban. Ez alatt azt értem, hogy amíg az Aranykor-"mesterséget" oktatni képes összeszokott brigádok el nem érnek egy bizonyos képzettségi szintet, addig valóban nincs olyan üresjáratuk, amelyeket megelőlegezett hitelként megvalósuló oktatással kellene kitölteniük a Kollektív Fennmaradás Stabil Adati Státuszának szem előtt tartásaként. Addig (-és csakis addig-) tehát nem csak elférnek ezek a szelektív fékezéseket a lehető legkényesebb belső helyekről kivitelező kakukktojások egy ilyen szervezetben, hanem valamekkora titkos és mérsékelt hasznot is hajthatnak: Nevezetesen a belső képzésre való koncentráció ilyen módon történő túlhangsúlyozásával. Ellenben amikor ez a nehezen meghatározható, ám körülbelül mégis meghatározandó holtpont beköszönt, akkor egy bizonyos türelmi idő után már csak visszamenőleges ez a titkos dicsőségük. Az ezen holtpont utáni időkre vonatkozóan egy ősi átkot kell visszaerősítenem rájuk. Nevezetesen Mózes feltételes átkairól van szó, amelyek számára bőven vannak passzusok és paragrafusok az Ószövetség elején, amelyeket egy ilyen kakukktojás úgysem szeghet meg büntetlenül a végtelenségig. Ha pedig megszegi, akkor könnyűszerrel vissza-aktiválható rajtuk a csendben pihenő átok, amelyekről Mózes Könyveiből értesülhetünk. Hogy életszerű legyen, hát én is leírom, hogy egy bizonyos, egészen közeli dátum után már feltétlenül pusztulniuk kell az ilyen alakoknak, méghozzá minden egyházból, például a Katolikus Egyházból is! Én persze fohászkodom, hogy bizonyos szelíd előjelekből érthessék meg, hogy eddig, és ne tovább, Kedves Kakukk-Tojások! Ám akinek pusztulnia kell, annak pusztulnia kell! Előbb írásban, aztán esetleg szóban is, végül pedig fizikailag is, ahogy megérdemli; - legalábbis ha nem ébred fel időben! Amikor a Föld felvirágoztatásához szükséges ilyen jellegű átok-áldozati veszteség teljesen minimalizálva lesz, és már tovább nem minimalizálható, akkor ezt a helyzetet ilyen rámenős átkoknak kell megelőzniük:hogy amikor majd azok bekövetkeznek, akkor senki itt-maradót ne érhessenek váratlanul, és főleg, hogy senki ne méltatlankodjon a szükséges veszteség miatt. Ez a műfaj egyértelműen druida-felelősség, és ezt nem rejthetem véka alá. Mint már fentebb egyszer megfogalmaztam, ez a felelősség mindenütt kopogtat, ám a druidaságon kívül mindmáig sehol senki nem nyitott előtte ajtót. Sőt, logikus és szükségszerű arról is megemlékezni, hogy azoknak is pusztulniuk kellhet, akik ezeket az embereket kívülről mindenféle fontos szervezetekbe kormányozzák, sőt kényszerítik, de ők maguk kívül bazsalyognak a markukba. A Katolikus Egyházról és -hoz szóló előbbi fejezetben már említettem, hogy
- amíg más szervezetek (-pl. a szcientológia-) felcsipegethetik az egyéni lelkiismereti nyomvonalat gondozó lehetőségeket, amelyeket más, nagy történelmi egyházak hullajtanak el,
- addig a kollektív lelkiismereti nyomvonal gondozása okán pl. még a Katolikus Egyháznak is lesznek nagyon-nagyon fontos szerep-viselési fejezetei,
- amelyet sem elhajítani nem tudnának maguktól, sem kicsavarni nem lehet a kezükből.

Nem véletlenül írtam fentebb, hogy a felekezetek egymás közötti uszításait lesből kivitelező rejtőző alanyok az én megfontolásaimban pusztán csak kiváló kísérleti alanyok Mózes átkai számára; - amely átkokkal való gazdálkodástól nem fogok visszariadni, csak mert némelyek szerint az nem divat.
Ám az a kakukk-tojás, aki csendben felkínlódta magát a ranglétrán, és a "vendéglátó" szervezetét belülről lehetetleníti el, az megérdemli, hogy a türelmi idő lejárta előtt (-íme-) finoman figyelmeztetve legyen, és hogy időben figyelmeztethesse a Tisztelt Megbízóit is. Aki pedig nem ért a szép szóból, az természetesen ugyanúgy pusztuljon, mint ahogy azok a vétlenek már elpusztultak, akik körül az ilyenek miatt stagnálnak a körülmények a halál-küszöbön túli stagnálással; - illetve már esetleg idő előtt bele is haltak a rohadásba, amit ezek a varangy-példányok csiholtak a működésükkel. A bélsárnak a latrinában van a helye, nem pedig a terített asztalnál a dísz-fotelben, ami manapság zajlik.
Annál is inkább senki se kísérletezzen az ilyen analitikus gondolatmeneteknek egyfajta mesterséges feltételes reflexekkel való hárításával, mert a szcientológia folyóiratokban is olvashatók olyan cikkek, amelyek diszkréten tapogatják, tesztelik a más egyházak lesajnálhatóságának tűréshatárait. Ez alól mellesleg még a druidaság sem kivétel, amelynek pedig éppen hogy a történelmileg jogfolytonos örökösi státuszára való törekvés volna ésszerű és célszerű, ahogy pl. a Szabadkőművesség is teszi. Ezek a vezércikkek nincsenek aláírva, a szerzőjük tehát látenciában marad. Mivel a példabeli folyóiratokban diszponált írások többségükben Hubbard-tól valók,
- de az általam kifogásolt vezércikkek csak utánozzák az alapító stílusát,
- ám mindezzel együtt soha nem hiányzik belőlük más felekezetek diszkrét lesajnálása;
- így a mérsékelten figyelmes figyelem számára összetéveszthetők Hubbard írásaival.
Az én tekintetem azonban pont az egyházak közötti mihamarabbi szövetség jóreményére összpontosít, és azonnal kiszúrja az ilyen kakukktojás-szagú, vagy csak tudatlanságból és a felelősségteljes éberség lankadásából születhető jelenségeket.
Mielőtt elbúcsúztatjuk ezeket a jelenségeket, és esetleg az azokat kivitelező személyiségeket, előtte emlékezzünk meg arról, hogy voltak olyan korok, amikor szükség lehetett erre a fajta végletekig kiélezett óvatosságra. Nevezetesen arra a fajta óvatosságra, amely kakukk-tojásokat delegál a versenytársak fészkébe. Nyilván ilyen korokból maradt hátra ez a jelenség, mert hogy az én szokásos ajánlásaim szerint sem állíthatjuk, hogy a jelenségek ok nélkül valóak. Ám mára nem csak okafogyottá vált ez a fajta óvatosság (-valójában megelőző csapásmérés a semmiért "cserébe"-) hanem látni kell, hogy a változásokban immár teljesen áthelyeződött a súlypont az önmagáért való kártékonyság csapdájában való vergődésre, ami szintén nem maradhat következmények nélkül, illetve egyelőre kommentár és elemzés nélkül.
A hivatalos szcientológus egyházi tananyag kitér arra, hogy ez az egyház is célpontja volt ilyen kakukk-tojás törekvéseknek, de Hubbard technológiáival azokat mindet úgymond maradéktalanul felszámolták. Sajnálom, de sem a más törekvéseket diszkréten lesajnáló vezércikkek, sem pedig a fentebb már elemzett, gazdaságilag nyilvánvalóan ésszerűtlen és doktrinális epizódok nem azt bizonyítják, hogy nyugodtan napirendre térhetünk ezen lehetőségek fölött, és többé már nem kellene őrködni ezen logikai eresztékek körül.
Mindezeken túl arról is tanúskodnom kell, hogy más elv-rendszerekhez hasonlóan a szcientológia is alkalmas arra, hogy nem valós kapaszkodókból kiinduló, és ezért ál-analitikus logikai egyenleteket futtassanak a "nevében", majd pedig az így keletkező nyilvánvaló hibákat ugyancsak ál-szcientológus munícióval ideologizálják meg utólag.
Az ilyen kínokkal szembesítő soraim mögött egyáltalán nem táplálok olyan indulatokat, hogy ezeknek a dolgoknak a múltban másként kellett volna megtörténniük, lezajlaniuk. Másnak is ugyanezt a hozzáállást ajánlom. Azonban mivel a tökéletesedés és a tökéletesség felé haladáson kívül semmilyen más törekvésnek nincs létjogosultsága a Nap alatt, így feltétlenül meg kellett emlékeznem ezekről a javításra várakozó esedékességekről. Méghozzá nyomatékkal: hogy az illetékesek is megtudják, hogy Jézusnak igaza volt abban a híres próféciájában, amikor azt mondta, hogy a suba alatt sutyorgott dolgokat majdan a háztetőkről fogják hirdetni.
Én ha ilyen fentebb leírt visszásságot tapasztalok, akkor teljesen más klisék jegyében reagálom le, mint azok, akik alig várják már, hogy egy szcientológus visszásságra lecsaphassanak, miközben ők maguk ki sem látszanak az ilyen visszásságokból. Tehát jó krónikásként nem tehetek mást, mint hogy megörökítem, hogy sehol, semelyik ügy és "tömb" környékén nem nulla ez a fajta hiba, és az ilyen csapdákban való vergődés aránya. Nem kizárt, hogy a szcientológia jó helyen végezne abban a képzeletbeli versenyben, amely az ilyen hibák minimális szintű elkövetéséről szóló bizonyítványért zajlana. Ám hogy nem nulla ennek a jelenségnek az aránya közöttük, az egészen bizonyos, erről tanúskodni vagyok köteles és kénytelen. Ám az a vélelem is kézenfekvő, hogy ezek a hibák az emberi természet velejáró tartalmai. A szcientológia tehátsemmiképpen nem kelti és csinálja őket, hanem pusztán csak a felszínre segíti és kidomborítja azokat. Ez azzal analóg, ahogy az akupunktúrás kezelésekkor az esetek egyharmadában előbb növekednek a megcélzott tünetek, és csak utána tűnnek el, de akkor hirtelen és végleg eltűnnek.
Ez a fajta hibaforrás mellesleg azzal analóg, ahogy magukat a Hermész-Kulcsokat is lehet fordítva alkalmazni. Ám amíg ez utóbbi hibához célirányos tudatosság szükségeltetik, addig a megfigyeléseim szerint a szcientológia bázisán valamelyest könnyebb az ilyen hibákba vétlenül beleesni. A következtetések arrafelé közelítenek, hogy a modulok pénzért való árusítása és ingyenes vagy nyilvánvalóan nagyon kedvezményes rendelkezésre bocsátása (-mint két külön út-) lehetőségeinek mindegyike egyforma arányú előnyöket és hátrányokat tartogat a választott út következményeiben. Ezért az ilyen esetekben csak a két ominózus alapkoncepció kizárólagos alkalmazásának az Idő-ben való egyenlő arányú megosztása lehet az üdvös választás. Ugyanez vonatkozik magukra a Hermész-Kulcsokra is. Mellesleg ezzel a problémakezeléssel a 8-as és a 8-asra végződő Kulcsok foglalkoznak, különösen a 18-as. Nem véletlen, hogy a próféciák hajdan nem azonnalra ígérték a Nagy és Végleges Felvirágzást; - ám az oda való átmenet tekintetében nagy megrázkódtatásokat, és "fizikailag" illetve "földrajzilag" a populációnak minimum kettő felé való osztását jósolják ugyanazok a próféciák. Ám e sorok születésének óráiban és napjaiban aggályos ennek a kettő elkülönített populációnak a férfi-nő belső létszámaránya. Ebben a vonatkozásban viszont megítélek a Nemzetközi Szcientológia Egyháznak egy képzeletbeli bronzérmet az aranyérmes Iszlám és szorosan az ezüstérmes Mormon Egyház mögött. Más vonatkozásokban még megpályázhatja ez az Egyház az arany-, vagy ezüst-érmet is, de ebben az egy vonatkozásban így fest az elsőbbségi sorrend a tartós nemzetközi referenciák nyomán. Persze aki az egyik olimpián a dobogó tetején áll, az a legközelebbin lehet, hogy átadja a helyét az egyik versenytársának, és az érmek sorrendje újrarendeződhet.
Amikor majd minden kakukk-tojás elhagy minden egyházat és szakmai szervezetet, vagy éppen belülről "átáll" hozzájuk immár lélektanilag is, (-és nem csak "adminisztratívan"-) akkor a Mózes átkainak nyomán esetleg elpusztult hányaduk feletti létszám azért lesz próbaidős amnesztiában részesíthető, mert a férfi-nő közmegegyezés híján megvalósított gazdasági fellendülés az adott kultúra pusztulását okozhatta volna. Ez egy abszolút stabil logikai és történelmi tapasztalati adat. Tehát amíg a kakukk-tojások egy vagy néhány bizonyos feleslegesen dédelgetett hamis adat nyomán tartják vissza és lehetetlenítik el az adott szervezet értelemszerű funkcióit, (-amely hamis adatokat a megbízóik sulykolnak a fejükbe-) addig ehhez az igyekezetükhöz egy bizonyos korlátozott ideig a Teremtő is hozzájárult. Meglehetősen logikus az a vélelmem, hogy a kakukk-tojások mai generációinak a túlélési statisztikája attól az igyekezetüktől függ, hogy magát a férfi-nő közmegegyezést támogatják-e a saját posztjukon, vagy pedig arra vonatkozónak is értelmezik-e a nyomorult "küldetéstudatukat", amely a lapos morál alapjain lesből próbálkozó fékezésen és a sunyiságon kívül tulajdonképpen semmi másról nem szól. Ez egy fontos logikai választóvonal a megítélésükben. Meglehetősen logikusnak tűnik, hogy az Ószövetség lépten-nyomon ismétlődő, szelektív spontán öngyulladásos kiiktatásra vonatkozó próféciái az én feltételezéseimben ezt a magatartásformát fogják célozni, illetve "díjazni".




A folytatás:

Érdekes még egy napjainkban szcientológusok között közkeletű adat, hogy tudniillik hol is van hát most ez eredeti Teremtő Isten. A köztük hódító divat szerint el van rettenve a tébolytól és a borzalmaktól, amelybe az Ő Műve kétségtelenül jutott, és ezért visszahúzódott az általa hajdan kifejtett hatások látványa elől; - sőt, bizonyára degradálódott. Az ilyen nézőpontok hallatán egy tipikus keresztény bizonyára teljesen elfordulna tőlük, illetve el is fordul, ha véletlenül meghallja. Én azonban azt mondom, hogy miközben én sem rajongok ezért a nézőpontért, azt azért elismerem, hogy ez logikailag megnyit egy új és kivételesen hasznosnak tűnő cselekvési irányt. Ugyanis a Teremtő valójában akkor pihenhet meg, ha a Műve az Ő gondoskodó figyelme nélkül is megáll a saját lábán. Ehhez pedig Őneki magának is időnként le kell tagadnia önmagát, méghozzá az emberi lépték számára is hosszasan. A majdani céljához pedig jól jöhetnek az ilyen fajta készenlétek és küldetés-tudati erények, amelyek szükségesek ennek a mihamarabbi és minél magasabb fokú emberi önállóságnak az érdemi működtetéséhez. Ezek a szerzett képességek és működő Tudás-mozaikok lesznek azok az erények, amelyek kiérlelődéséért a Szcientológia "Híd" kétségtelenül figyelemre méltó összehasonlítási alapot kínál azoknak, akik nem ezt az utat választják, illetve versenyhelyzetbe kényszerít egyéb vallásokat, amely helyzetből azok is nyerhetnek, ha akarnak. Ezt a Hidat drágálltam, illetve annak egyes vívmányait olcsóbban illetve hatékonyabban megszerezhetőnek gondolom Hermész-Kulcsos tréningek által, mint amennyibe ez a Szcientológus "Híd" e sorok születésének éveiben kerül.
De térjünk vissza a tulajdonságok és erények kizárólagos jövő-építői küldetésének gyakran visszaköszönő kérdésére: Ha a szcientológia mai állapota erre a fajta hitelesítésre nem is érvényes, és szerintem kizárólagos szinten soha sem növi ki magát erre a bizonyos szintre, mindenesetre komoly apportot kínál hozzá. Ezzel a megmosolyogtató nézőponttal együtt és annak ellenére is a többi történelmi egyházzal együtt méltó helyet foglal el ennek a majdani felvilágosult közmegegyezésnek az egyik reménybeli kulcs-komponenseként, fontos pilléreként. A többi egyházról is elmondható, hogy nem tökéletesek, de ebben a majdani felvilágosult közmegegyezésben együtt már tökéletesek lesznek.
És hogy programjuk is legyen, nos egy akut problémát új megvilágításban is meg kívánok vizsgálni. Az eredendő kp.-emisszió ma a halálba vezető út mérföldköveivel van rövidre zárva. Ráadásul annak gazdái minél jobban lebuknak ezen igyekezetükben, annál makacsabbul mentegetik nem csak a nyomorult privilégiumaikat, hanem annak ismert jellegét is.
A szcientológia abban az értelemben nem tör világhatalomra, hogy a saját embereit próbálná meg beültetni kulcs-pozíciókba, mint ahogy az Izraelita Egyház köztudomásúan ezt folytatja; - amely trendet a világ rezignált fásultsággal nyugtáz. A szcientológia csak a már pozícióban ülő embereket próbálja meg a saját képzési rendszerébe belevonni, miközben támogatja őket a saját pozíciójukban. Ne legyen igazam, de ennek a folyamatnak az érvényesülési üteme kétségtelenül lassabb, mint a világ romlásának sebessége. Éppen ezért az Univerzum felől jöhető Nagy Beavatkozás kivárásán felül már csak egyetlen egy logikai lehetőség marad nyitva, magának ennek a beavatkozásnak a feleslegessé tétele számára. Mielőtt leírom ezt a lehetőséget, előtte meg kívánom említeni, hogy a Judaizmus, a Kereszténység és az Iszlám egyaránt ennek a Beavatkozásnak a kivárásába torkollik, míg a szcientológia globális kezelési módja nem erre összpontosít. Ez a különbség jól és rosszul egyaránt elsülhetne. Miért ne összpontosíthatnánk a jó változatra.
Nos, a logikailag fennmaradó megoldási lehetőség nem az lenne, hogy bármely egyház törekedne a világi hatalmi pozíciók megkaparintására. (-Habár Hillary Clinton állítólag szcientológus.-) Ennek a gyanúja körül olyan irgalmatlan indulatok szabadulnak el, már csak az ilyesminek a gondolatától is, amelyek egy hatalmas iszap-birkózás szintjére süllyesztik a politikát, miközben a politika eleve máris nem több ennél. Az egyetlen épkézláb megoldásnak csakis egy új állam megalakítása, és az akörüli eredendő kp.-emissziónak a valódi alternatívaként való megteremtése, illetve annak vezetésével egy valóban alternatív új kp.-emissziós konvertibilitási és etikai szövetségnek a kialakítása lehet. Akinek van esze, lelki ereje és bátorsága az evidens tendenciák teljes logikai leltárjához, az tényleg vagy kivárja a Nagy Beavatkozást, vagy ebbe az irányba fordítja az erőfeszítéseit. Ugyanis ha ebbe az új államba tömegek igazolnának át, akkor az lesz az igazi kp.-emissziós fedezeti bázis, és nem az a haldoklással való rövidre zártság, amelybe a jelenlegi kp.-emisszió oligarchái kétségtelenül belekényelmesedtek. Ez az új állam gondolata mint logikai rés az ő "hatalmasságuknak" az egyik eresztéke; - a másik az ő önkéntes konstruktív elhatározásuk lehetne, hogy átállítják a váltókat, és a ma még elnyomott szellemi tőke irányában végre felszabadítják a kvótákat. Ám mivel ez utóbbi lehetőség nem hozza lázba a fantáziájukat, így marad egy új kp.-emissziós szövetségi rendszer létrehozatalának megcélzása. Mellesleg ha az Univerzumból meg is találna érkezni a várva várt felszabadítás, az úgyis a fenti két változat valamelyikéről, nevezetesen a meglévő vezető tömb önkéntes megújhodásról, vagy az új kp.-emissziós tömb felállításáról szólna. Éppen ezért ez utóbbi merőben újszerű célkitűzés tevékeny felvállalása ugyanúgy a Nagy Beavatkozás Gondolata iránti lojalitásról is szólhat csak úgy "mellesleg", mint ahogy a régi egypólusú kp.-emissziós privilégiumokba való beletörődés és szájtáti várakozás is. Ezért kívánok síkra szállni az új és konstruktív módon rivális (-azaz kiegészítő szemlélettel működő-) kp.-emissziós tömb létrehozatala mellett. Ez egyszerre megelőzheti és helyettesítheti, illetve illeszkedő módon kiegészítheti a Beavatkozás kiszámítható vektorait: nevezetesen megkönnyíti és leegyszerűsíti a beavatkozók dolgát, illetve előzetes legitimitást kölcsönöz a számukra, azaz végső soron úri módon kötelezi le a Nagy Beavatkozás békés garanciáit. Ennek az új államnak és új gazdasági szakmai tömbnek az élére nem a szcientológiát képzelem, mindenesetre a szcientológiát ennek az új gazdasági térfélnek az egyik fő pilléréül gondolom. A többi potenciális jelölt és jelentkező is nyugodtan kezdjen el mocorogni ebbe az irányba. Előbb gondolatban, aztán majd meglátjuk.
A Kollektív Fennmaradás Stabil Adati Státusza hadd maradjon meg egy erősebb és fontosabb valaminek minden olyan ál-érvnél, amely látszólag ezen állam létrehozatala ellen szólhatna. Hadd legyen fontosabb a megfontolásainkban is, és ne csak magában a környező valóságban, amelytől függünk. Amíg írtam e sorokat, addig tökéletesen tudtam és átéreztem, hogy ez így van, és nem másképp. Ha pedig így van, akkor kezeljük így ezt az összefüggést, és ne másképpen.
Végezetül megismétlem, hogy amennyiben a jelen írás bármely részletére vonatkozó módosító, helyettesítő vagy kiegészítő javaslat logikailag megállja a helyét, akkor átírom a megfelelő részletet, illetve ha születik az egész írásra vonatkozó bármilyen állásfoglalás, akkor azt is leközlöm itt, egy külön ablakban. Ilyenek híján az illető egyház nyilván beleegyezik az itt róla leközölt részletek mindegyikébe.

Budapest, 2005 január 19.

U.i.: Javaslom, hogy a másik kettő egyházról szóló írással is ismerkedjen meg, mert ott is hivatkozom az értelemszerűen fennmaradó kettő egyházra, ahogy itt is.





TÖMÖR KONKLÚZIÓK

...rivalizálás helyett.

Semelyik közösség sem örököl tökéletes helyzetet a történelemtől, így aztán könnyen hiba-sorozatban találja magát; - és még jó, ha egyáltalán menet közben felismeri azokat, valamint határt is tud szabni nekik. Ha ezt egy egyház teszi, az mindenki szeme láttára teszi, tehát később kezelendő esedékességeket tart a kirakatban. Mind a három értékelt egyház esetében ki kellett térnem ilyen esedékeségekre. Semmi okom abban kételkedni, hogy a Szcientológia Egyház nyugati fejezetei bizonyára tényleg olyanok, amilyennek azt a saját maguk által készített filmekben bemutatják. De amikor ez a Világegyház átlépte a hajdani vasfüggöny határát, akkor a működésében összekeveredett a matematika és az etika saját belső logikája, (-végső soron e két fogalom keveredett össze-) méghozzá szerencsétlenül. Ez pedig azt eredményezi, hogy az időben visszafelé kezelendő logikai láncolatokat görgetnek önmaguk előtt, és ebben nem különböznek a másik kettő egyháztól. Legfeljebb ez egy frissebb egyház, így az önmaga előtt görgetett logikai természetű adósság-volumene is bizonyára kisebb a másik kettővel való összehasonlításban; - habár ebben sem lehetek tökéletesen bizonyos. Az mindenesetre biztos, hogy ilyen természetű dolgok léteznek; - és valóban nagynak illetve fontosnak lenni azt is jelenti, hogy kár volna szőnyeg alá söpörni ezeket a dolgokat. Inkább az ilyen kényszerpályáktól való megszabadulásban mutassunk példát a versenytársaknak.
Az én felfogásom szerint ezeket a dolgokat kell az egyházaknak jóhiszeműen és szeretet-teljesen kezelniük egymás között; -, és ha majd ez végre sikerül, akkor rengeteg probléma eloszlik. A hiteles druidaság ennek a folyamatnak a jószolgálai küldöttségeként kívánja letenni a névjegyét az emelkedett morális és emocionális szinteket célzó ügyek asztalára.
Ezért találtam ki az új és valóban plurális eredendő kp.-emisszió gondolatát, mint valódi probléma-hárító erejű módszert. Ha úgy tetszik, akkor ezt söpröm ki a druida varázs-szőnyeg alól egy tölgyfa-ágakból készült seprűvel. Ez egy manapság különösen aktuális teendő, mert a múltban sokan olyan sokmindent a szőnyeg alá söpörtek, hogy szegény szőnyeg lassan nekilapítja a csillárt a falnak.
Mindezen felül még fontos összehasonlítás alapot világít meg az a gondolat is, hogy amíg a Szcientológia Egyház állami szintű kérdésekben foglal állást a saját képzési rendszerének tartalmából eredően, addig nem viselkedik államként, "csak" egyházként. Ugyanakkor pl. az Izraelita Egyház noha csak egyháznak mutatja magát, valójában államként viselkedik. Mindenki azt kezd ezzel a megvilágítással illetve felismeréssel, amit akar. Én csak tömören megvilágítottam egy kétségtelen tényt, és a megfelelő összehasonlítási szerkezetben mutattam be azt. Az egyház/-ak-/ és állam/-ok-/ funkcióinak újrarendezése a történelemben ismét egy fontos kérdéssé lép elő.




Válaszok.

A felmerült kérdések mélyebb értelmezése.

Megérkeztek az első reakciók az eredendő kp.-emisszió jövőjével kapcsolatban. A Szcientológia Egyház a saját elvitathatatlan erős oldalai ellenére a következő négy kérdésben tartósan gyengének tűnik, tehát a módszertani újító referenciái nem teljeskörűek. Ezért a szcientológusok többsége szituációs vakságba esik annak kiélezett kérdésnek a tekintetében, hogy ki és hogyan fogja megmenteni a világot: ezek pedig
- a női orgazmus,
- a férfi impotencia,
- a szellemi tulajdonjogi tételek (-találmányok, újítások-) gazdasági és elsőbbségi jogi biztonsága,
- valamint az a mögöttes mechanizmus, hogy az eredendő kp.-emisszió menete milyen alapelvekkel van rövidre zárva.
Ami általában a szituációs vakságot illeti, dokumentálnom kell azt a kudarcomat, hogy ahogy a rabbi-kaszt képtelen megújult módon felelős döntéseket hozni, ugyanúgy a szcientológusok is képtelenek konfrontálódni ezzel a fajta szituációs vakságukkal. Dokumentálnom kell, hogy ez a fajta bukásuk egybemosódik az én személyes részleges bukásommal; - mert hogy ezt a szituációs vakságukat évek óta képtelen vagyok áttörni a háttérben, ezt fel kell hát adnom. De nem adhatom fel vele együtt "a kollektív fennmaradás logikai értelemben vett stabil adati státuszát", ami magát a túlélést jelenti a szcientológia szakzsargonjában. A szcientológia sem arról híres, hogy ez utóbbiról könnyen lemondana; - amely utóbbi hozzáállásról meg a rabbinikus befolyásoltságú közegek váltak híressé: és ezen tény fölött sem érdemes vitát nyitni, mert ez a vita még meg sem nyílt, máris lezárult. Minden krónikási és druida méltóságom mögül tanúskodnom kell, hogy a szcientológia nem feltétlenül veszítette el azt a jogát, hogy más egyházak szituációs vakságát szóvá tegye. De teljes mértékben elveszítette azt a fajta morális jogát, hogy az ilyesmi fölött egy szcientológus gúnyolódjon, vagy akár csak egy kicsit is elhúzza a száját, akár pl. még gondolatban is, amikor akárki szituációs vaksága szóba kerül.
Ha Isten lennék, akkor két szituációs vakságban szenvedő szervezetet összeragasztanék, és velük együtt oldatnám meg az eredendő kp.-emisszió etikussá váló fejezeteit, illetve minden olyan kínt, amelyek az ő szituációs vakságukkal kapcsolatosak. Megérdemli a Szcientológia Egyház és a Rabbi Kaszt, hogy legalább a velük való példálózás okán ez íme meg is történjen. (-A druida-típusú szituációs vakságról a jelen honlapon elemzett egyházaktól én is szívesen fogadok hasonló lelkiismereti tetemrehívásokat. Legalább ebben példát kell mutatnom.-)
Az első módszertani " fekete lyukkal" (-a női orgazmussal-) a Tantra jóga foglalkozik a legmagasabb szinten. A másodikkal az Absztrakt immunológia. A harmadik és negyedik kettő probléma azonban meglehetősen össze van nőve egymással, egymástól függnek: Magának a Szcientológia Egyháznak van szüksége arra, hogy ugyan csendben, de mihamarabb adja fel a minden és bármilyen probléma-halmaz teljeskörű helyreállítása iránti exkluzív igényeit, ahogy pl. a rabbi kaszt is köztudomásúan ugyanebben a kérdésben tette önmagát szánalmassá és nevetségessé.
Mivel
- a Szcientológia Egyház számos fontos értékeket összecsipegetett a történelmi egyházak után, amelyeket azok elhullajtottak,
- illetve azok által meg nem valósított új, olyan fontos értékeket teljesít ki, amelyek akár felfoghatók a történelmi egyházak törekvései legnemesebb áramlataival jogfolytonos folytatásaknt is,
- továbbá a meglátásaim szerint ez az egyház annak ellenére van az eredendő kp.-emissziós ellensúly megvalósításának ideáljához a legközelebb a többi egyház között, hogy tulajdonképpen hivatalosan nem foglalkozik ezzel a kérdéssel,
- ezen felül ez az egyház nagyon elúszott a begyűjtő ciklusok irányába,
- és tette ezt a kiosztó ciklusok esedékességének az időszakában,
- ám ennek a kényelmetlen kérdésnek a közmegítélésbeli ellensúlyozási esedékessége kivitelezhető, de csak egy szűk pályán, ami már menthetetlenül magáról az eredendő kp.-emisszióról szól,
- ráadásul úgy vélem, hogy a mindenhová delegált kakukk-tojásoknak ebben az egyházban van a legnehezebb dolguk,
- így a jövő kp.-emissziós privilégiumainak kérdésével ennek az egyháznak az apropójából gondolom a leginkább ésszerűnek foglalkozni.
- Igen! Nem kevesebbről és nem másról van szó, mint hogy az oktatási moduljaik ára miatt nagyon sok, és meglehetősen jogosnak tűnő kritika éri őket; - ám ebből a nyűgből létezik egy valóban hatékony és etikus kiút: nevezetesen az eredendő kp.-emissziós privilégiumok világának plurálissá tételében megnyitandó új erőfeszítési trendek nyílt felvállalása. Ha ez a szemlélet nem ver gyökeret közöttük, akkor a keretszemponti hatások fájdalmasan sok erőfeszítésüket visszanullázzák, ezt nekik is látniuk kell, és látják is. Így bizony még az is előfordulhat, hogy több embert rémisztenek el maguktól, mint ahányan beismerik, hogy nekik segített ez a módszer. E két ember-típus egymáshoz viszonyított aránya kiélezetten kényes téma.
Nos a kakukk-tojások eredeti delegálói azt hiszik, hogy azok a kakukk-tojások, amelyek ezekben a szervezetekben (-bármelyikben-) az ő igyekezeteik meghosszabbításaként kukkolnak és kakukkolnak, majd azok továbbra is bármikor egyetlen intésre vagy kacsintásra az ő terveik felé billentik a menetrendek vektorait. Ott hibázzák el keservesen ezt a fajta kalkulációjukat, hogy ezek a lapító kakukktojások valójában irgalmatlanul magas arányban poszt-kelta keverék génállományok maradékait képezik, némi matrilineáris júdeai génnel megfűszerezve. (-Ipi-apacs, stipi-stopi vállalom a felelősséget ezekért a dolgokért, mert bőven vannak még meglepetések a tarsolyomban.-) Mivel e kakukk-tojások esetében javarészt férfiakról van szó, ezért a lelkiismereti feltételes és feltétlen reflexeik erőteljes eredeti druida-aláalapozottsággal bírnak; - és itt egy bizonyos ponton túl máris ködbe vész a közismert fekete mágia érdemi hatása.
Egy bármely világszervezetben kuksoló kakukk-tojások
- összes eddigi rabbinikus befolyásoltsága hirtelen eltörpülésnek indul az időfolyam újabb fejezeteiben,
- és ezek a kakukk-tojások a saját hiteles hűségükben valamint az érdemi erőfeszítéseikben annak ellenére idomulni fognak az ominózus világszervezetek eredeti célkitűzéseihez,
- hogy éppenséggel nem ezzel a céllal delegálták őket oda az eredendő kp.-emisszió "megszokott" mechanizmusainak privilégiumai mögül.
A kakukktojás-delegáló rabbik térfeléről
- erre a folyamatra egy olyan katarzis kibontakozását kell elősegíteni,
- illetve némi túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy olyan katarzis kell "rátelepíteni",
- (-szükség esetén - na bumm, bakfitty - ráerőszakolni, druidáéknál ez sem probléma; - de ez a változat maradjon csak meg egy áldott és áldásos összehasonlítási alapnak, illetve tartalék változatnak.-)
amely a világban kiteljesedő mindenkori mechanizmusokat a következőképpen fogja fel, illetve értelmezi:
A világban az egységes és központosított kormányzásnak nem csak hátrányai vannak, ahogy azt ma megszokhattuk, hanem előnyei is; - amelyekről finoman mondva el kell ismerni, hogy azok még kibontakozásra várnak: a jelen sorok születésének pillanatában tehát elméleti, de azért mégis fontos előnyökről van szó a központosított mindenható világ-kormány gondolata körül. Egy valóban etikus világ-kormány gondolata iránt annak ellenére hű tudok maradni, hogy magához a "világ-kormány" kifejezéshez eleddig tapadt asszociációk az én hátamat is ugyanúgy borsóztatják, mint bárkiét. Ennyi előkészítés után jöjjön hát végre, hogy milyen katarzist kell rátorlaszolni a rabbi-kasztra azok után, hogy mindenki gyenge oldala meztelen és védtelen:
Ebben a Világban Lucifer (-"druidául" Lucóka, szcientológus nyelven a reaktív elme és annak roppant volumenű engram-bankja-) miatt csúcsokra kerülni csak fekete mágiával, pl. az esedékes hálának a fordított előjelű gyakorlásával lehetett. Másképp mondva a jónak is rosszal való viszonzásán kívül a számos fontos közegben egyelőre nincs más garancia a felemelkedésre. Éppen ezért azok, akik ezt szervezetten teszik, nos ÉPPEN AZOK ezt csak azzal a céllal tehetik, hogy a csúcsokon ÍME ÉPPEN ŐK változtatják meg ennek a Világnak ezt a nyomorult jellegét. Avagy ha akadozna ez a fajta saját elhatározásuk, akkor egy szoros kontrollal kikényszerített módon, részben, vagy akár egészben is osszák fel a hatalmukat (-nevezetesen az eredendő kp.-emissziós privilégiumaikról van szó-) azok között, akik ezt a korrekciót nyilvánvalóan meg tudják valósítani. Persze ez utóbbi részlet maradjon meg csak amolyan összehasonlítási alapnak. Ez az egész összefüggő "fikció" legalább az életről, és nem a kollektív végpusztulásról szól.
A Kollektív Fennmaradás Stabil-Adati Státuszát, sőt a Végső Jó diadalát is sajnos sokan ködbe vesző utópiának gondolják. Holott ez a dolog a logikai egyenletekben megtalálható, sőt, meg is konstruálható, aki hiányolja. Csak a korlátolt, retardált, debil, még négykézláb is botladozó, a célirányos lapos-kúszást a dagonyázással és fetrengéssel összetévesztő (-ezért ez utóbbit megvalósító-) emberpéldányok építkeznek arra a saját "doktrínájukban", hogy a klasszikus nemes utópia úgymond úgysem képes erővel társulni. Na ez az a részlet, ahol a "druida" lesz az egyik befutó kulcs-szó; - de ha van több ilyen kulcs-szó is, akkor az mind tegye ki a saját KRESZ-tábláját valami jól látható helyre.
Különös, hogy a történelmi egyházak egytől egyig elvesztették a Végső Jóban való Hitüket; - legalábbis ez süt róluk, és ez nyilvánvaló. Ne pazaroljuk az időt ennek a kétségtelen megállapításnak elvitatására! De annak az elvitatására se pazaroljuk az időt, hogy valójában a kakukk-tojások tették ilyenné az optikájukat, valamint főleg a médiának az a "szokásjoga", hogy csak azokat a szeleteket fürdeti a nyilvánosságban, ahonnan ez a számukra oly "szeretett" gyengeség süt. Ám ha az átkok nyomán esedékes veszteségek minimalizálódtak (-mert pl. valakik minimalizálták őket, de mind a hivatalos akadémiai tudomány mind a média elfelejtett büszkének lenni rájuk-) akkor azok az átkok menthetetlenül ki- és beteljesednek; - és a makacs bűnösök a Próféciák értelmében mind kisülnek vagy kirohadnak az Emberiség testéből. A próféták megprófétálták, a druidaságnak csak annyi a dolga, hogy ezt időnként kottába foglalja, és kitegye az ismétlő-jeleket annak végére.
Az az egyház, amelyik a mai helyzetben képtelen az eredendő kp.-emissziós privilégiumokat így kommentálni, ahogy itt bemutatom, annak tagsága ne ismerje el a vezetőségét vezetésre jogosultnak mindaddig, amíg nem képesek a gondolkodásukat ritmusba hozni ezen kihívással szemben!




Az ambíciók konkretizálása.

Elvégeztem a Szcientológia Egyházban a "Szervezési tábla" c. tanfolyamot. A világunkat megosztó, többé-kevésbé központosított kortárs törekvések mindegyike mögött bizonyára van egy konkrét szervezeti leírás, amely mögött pedig egy elvi séma. Ám közöttük csak egy van, amely teljesen nyíltan felvállalja önmagát, és mint tananyag bármely személy vagy szervezet számára elérhető egy 700 Ft-os füzet, illetve egy hozzá tartozó 1800 Ft-os tanfolyami díj fejében. A kettő külön is elérhető, de a tanfolyam segít a félreértési csapdák betemetésében. L. Ron Hubbard szervezési táblája egy olyan koncentrált és minden körülmények között bizonyított közgazdaságtani tudományos módszertani és tapasztalati leírás, amely úgy is, mint összehasonlítási alap, és úgy is, mint választható lehetőség egyaránt figyelmen kívül hagyhatatlan, ha a bármiféle ambícióinkat egy szervezetben törekszünk megtestesíteni. Én a mindenfelé tapasztalható megosztottságot egyakaratúsággal felváltó konstruktivitási elméleti lehetőségekkel, illetve ugyanilyen gyakorlati esedékességekkel foglalkozom. Ebben az említett szervezési táblában olyan lehetőségeket látok, amelyek nélkülözhetetlenek ebben a folyamatban. A teendő az én meglátásom szerint pusztán csak annyi, hogy a terveinket és ambícióinkat mindig előbb egy ilyen szervezési táblába foglaljuk bele. Ha esetleg később valahogy mégis találunk egy ennél jobb szervezési táblát, akkor természetesen könnyű dolgunk lesz, ha az immár kidolgozott sémáinkat valami miatt inkább oda akarnánk átmenteni, átfogalmazni…. Ami engem illet, én nem fogok ennél jobb szervezési táblát keresgélni, de kívánom mindenkinek, hogy ő találja meg, ha az létezik, és főleg, amennyiben az publikus, tehát hozzáférhető. Ebben az esetben szívesen fogom azt elméleti összehasonlítási alapként kezelni, miközben én magam megmaradok a bevált módszernél, amely nekem is segített az én ambícióimnak egy koncentrált sémába való rendszerezésében, és a szükséges lépéseknek egy konzekvens tevékenységi sorrendbe való foglalásában.
A modernkori pszichológia egyik zsákutcája minden jel szerint éppen az, hogy lélektani és jellembeli kérdésként próbálta meg felfogni azt, amely kérdést L. Ron Hubbard egy szervezési táblával kezel sikeresen. Közben ama lélektani és jellembeli kérdésekben is magas szintű kompetenciákat valósított meg, de ettől a kérdéstől most függetlennek látom, hogy a hatékonyságban a maximumot megvalósító szervezési referenciákkal a lélektani illeszkedési problémák nagy része immár kívülre szorulhat a szervezeteken, és ilyesmikkel már csak az össztársadalmi és a nemzetközi illeszkedési kérdésekben kell foglalkoznunk, mert csak ott maradnak fenn, a szervezetekből ugyebár nagy mértékben kiszorulván.
Ez ellen a szervezési tábla ellen csak egy dolgot lehet tenni, és ez az volna, hogy letagadjuk, eldugjuk, elfelejtjük. Ám vegyük észre, hogy ez a veszély gyakorlatilag teljesen elhárult. Vegyük észre azt is, hogy mindenki öngólt rúgna, tehát önmaga versenyképességére mér csapást, aki a közelmúlt zavarodottságától indíttatva nem nyújtaná ki a kezét azért az előnyért, amit a Sors a keze ügyébe helyezett. Az ésszerű teendő csak annyi, hogy az említett szervezési táblát a gyakorlatban is alkalmazzuk: Ezenközben pedig nem engedjük, hogy a céljaink folytatásában ütközéseket képzeljünk el. Hanem bizony végre az illeszkedési apropók iránt legyünk fogékonyak, erre vonatkozóan fogalmazzunk meg és tegyünk le fogadalmakat. Az ütközési és keresztezési apropók, tehát az ellenszándékúsági elképzelések értelmetlenségének felismerése és beismerése mindenre vonatkozik eme ajánlás szerint, így magára a Szcientológia Egyházra is. De "a keresztezési törekvések helyett illeszkedési törekvések" doktrínája nem csak erre az egyházra, hanem bárkitől eredően és bárkire vonatkozóan egy olyan felismerés legyen, amely a fejlődés mai szakaszában már elkerülhetetlen és ráadásul sürgető esedékesség. Meggyőződésem, hogy ezt az általános elvet képtelenség volna konkretizálni az említett szervezési tábla nélkül. De aki ezt valahogy mégis ki tudja vitelezni egy részterületen az említett szervezési tábla nélkül, azt már jó előre biztosítani óhajtom arról, hogy én tudom, hogy ez a vívmánya tényleg mekkora bravúr lenne vagy lehetne. A szcientológusokat is arra biztatom, hogy a saját, ilyenformán rendkívül szervezett törekvéseiket szintén ne valakik vagy akárkik ellen valónak képzeljék el, hanem folyamatosan törekedjenek megújulni abban az értelemben, hogy a csatabárdok világszerte eláshatóak, legyenek.
Mivel ez egy amerikai vallás, így stílusosan azt kívánom, hogy az elszívott békepipák és elásott csatabárdok kísérjék referenciaként a munkásságukat, a csatakiáltások pedig maradjanak meg Hollywood-ban! A többi egyház pedig ebben rivalizáljon velük! Amikor majd végül ennek a versenynek a győztesét illetve dobogósait kihirdetik, azzal mindnyájan csak nyerni fogunk. Ha pedig az amerikai eredetű békepipákról esett szó, bizonyára nem nehéz az arab vízi-pipákat tiszteletbeli indián-békepipákká átminősíteni, amelyből már csak a kóser dohány hiányzik; - úgy egyenes, mint átvitt értelemben egyaránt.





Rövid üzenet a honlap tulajdonosának. Az alábbi ablakban a saját e-mail címet szíveskedjen feltűntetni.

E-mail cím:

Üzenet:

Elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot


Honlapkészítés