SZABÓ TAMÁS fogadalmi lelkész (-Druida-).

....az ún. Tudás-alapú vallásos referenciák világából.
FOGADALMI MŰFAJOK
ELSZÓLÍTÁS
KATOLIKUS EGYHÁZ
PROTESTÁNS EGYHÁZAK
IZRAELITA EGYHÁZ
SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
PÜNKÖSDI KARIZMATIKUSOK
CÖLIBÁTUS
MESE BELZEBUBRÓL
HAGYOMÁNYŐRZÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN
1/ ARS NOVELLICA
2/ BEMUTATKOZÁS
3/ EGYHÁZI HÁTTÉR
4/ DRUIDASÁG
5/ DRUIDA RENDEK
6/ KAPCSOLATTARTÁS
7/Jószolg.diplomácia
8/ PÁRKAPCSOLAT-MENTÉS
9/ GYÓGYÍTÁS
10/ BIBLIA
11/ A KORÁN
12/EGYÉB SZENTÍRÁSOK
13/ HAZUGSÁG - TESZT
14/ A FOGADALMAIM
15/FÉRFI-NŐ KÖZMEGEGYEZÉS
16/ LELKÉSZEK és KOLLÉGÁK
17/ DRUIDA KÉPZÉS
18/Lebeszélés öngyilk.ról
19/ KUTATÓI REFERENCIÁK
20/ ELLENTÉTELEZÉS
21/ VERSEK
22/ FÉNYKÉP
23/ HÁZASSÁGKÖTÉS
24/ VÁLÓPERES KÉPVISELET
25/ TEMETÉSI SZERTARTÁS
26/PROSTIK - STRICIK
27/ MEDIÁTOR-KÉPZÉS
28/ LESZOKTATÁS KÁBÍTÓSZERRŐL
29/KÖVETELÉS-ÉRVÉNYESÍTÉS
30/ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERTARTÁS
PLÁTÓI TÁRSAS VISZONY
A HOMOSZEXUALITÁSRÓL
RENDEZVÉNY - NAPTÁR
Vállalkozótársi szertartás.
ALBÉRLET HELYETT LAKÁS
ELTŰNT SZEMÉLYEK
KETURA-KONFESSZIÓ

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó


A VERSEIM

Druida költészet

VERSEK

Egy prózai felhívás versben

Eget verő Bűnök Dinasztiája!
Tiétek az Isten amnesztiája.
Ha a globális lucifertőtlenítést
m e g f i n a n s z í r o z z á t o k.
Mindezt én mondom, aki kő a szívekről;
És szellem a palackból egyaránt vagyok.


Értetek dolgozom

Értetek dolgozom,
Foggal és körömmel;
Érted is fáradozom,
Búval és örömmel.
Értetek dolgozom,
és köztetek magamért;
Az időmet feláldozom.
A Szent Áldozatért!

Értünk van a mágia is,
fehéren és feketén;
A kőkörön kívül is,
És annak közepén.

Druidának kezdő,
De küzdő lettem én:
Kezdőként indultam,
Ám valamit elkezdtem én.

A tekintetem
a Jövőbe szegezem.
Ha valamit elkezdtem,
hát be is fejezem;
A Sorsot nem magázom többé,
csakis tegezem!

A célomat, mely enyém is
és tiétek is,
Vagy fehéren, vagy feketén.
Elérem csakazértis.
Mindkét féltekén.

A Világ nem múlhat el,
A sok pusztító hiába jeleskedik!
Most mindezért ezennel,
egyetlen druida kezeskedik.

Az a druida én vagyok,
Efelől kétséget nem hagyok.
A kétség és kétely
legyenek bár kicsik vagy nagyok,
már nem az én kenyerem.
Ellenfelem minden métely;
Az arcán csattan a tenyerem.

Ha esetleg a halálom is lelném,
Kisvártatva úgyis feltámadok!
Így van programozva az elmém,
Ehhez minden Tudást birtokolok.

Aki ezt nem hiszi el;
Nyugodtan próbálja ki!
Lássa a saját szemével,
egyformán mindenki!

Gyilkosok és Naplopók!
Hallgassatok énrám!
Kikerekedtek az apropók:
Hogy átálljatok hozzám.


Királynő Szerenád I.
(-Szekuána Istennőnek-)

Nem láthatlak,
Ám nagyon várlak!
Úgy élsz a képzeletemben:
Mint egy kölyök-macska
Az őt szerető
Vele pihenő
Gyermek ölében.

Nem tudom,
hogy ki lesz a macska,
és melyikünk a gyermek;
Csak azt tudom Királynőm!
Hogy nagyon szeretlek.

Ó Királynőm!
Nem baj, ha egyelőre nem érted!
Most látszólag sehol sem vagy,
Még nem jöttél el;
Álmodból még nem nyíltál fel,
Ágyadból még nem keltél fel,
Ismétlem nem baj,
ha csak megkésve érted:
Máshová nem kelhetsz el.
Ragyogj hát fel!!!
Engedd meg és fogadd el,
hogy én m á r most
hadd rajongjak érted!!!


Ábrahám Oázisa.

Amerre csak a szemünk ellát,
körös körül kopár, gyilkos sivatag;
Bennünket egy Oázis mindennel ellát,
pálmái közt a sok hűs zuhatag.

Ábrahám ősatya
ránk maradt Oázisa ez,
Ábrahám ősatya
Örök Katarzisa ez;
Melyben még a szellő is azt suttogja:
hogy ha bár a történelem
akárkire ráfoghatja,
hogy tudok ám rólad egy s'mást!!!
Ebben az Oázisban
zsidó, keresztény és muzulmán
még soha sem bántották egymást.

Ábrahám a messzi múltban,
egészen a mi korunkig mutatóan
eltervezte gyermekei jólétét;
Egy Oázis a Szaharában,
- csakazértis boldogságban -
a nevében is megőrizte emlékét.

Egyszer csak szólt az Isten:
nem kell ide többé szurony!
- a Rossz magától ki fog innen szorulni.
A neve még ma is Ábrahám Védőszárnyai;
Innen fognak vakító pompába borulni
innen bizony,
az egész Földkerekség sötét árnyai.


A Titkos Nyersanyag.

Mi férfiak és nők, nem éppen tétlen;
Egyre csak egymással háltunk;
Közben majdnem észrevétlen
Nyersanyaggá váltunk.

Nyers Anyaggá Lucifer fejlődésében;
Tetszhalott IstenNő felélesztésében.
Szenvedés-Forrássá
az Eredendő Fény szolgálatában;
Szenvedély-oltássá,
egy másik fényközeg
szubholografikus fény-szobrászatában.

Mire vársz Lucókám!?!
Hisz NőTársul hív az Ég!!!
Legalább súgd meg Menyasszonykám!
Hogy meddig szenvedünk miattad még?!?

Hiába szajkózod, hogy nincs semmi vész!
"Egész egyszerűen még nem vagyok kész..."
A Kozmikus Kísérlet
most bizony lezárul;
Aki még kísértet
az bizony bezárul.
Bezárul a rút tettei következményébe:
a Kozmikus Tömlöc legeslegmélyébe.

Úgybizony Lucókám!!!
Tiéd a választás....
A döntés már többé
nem tűrhet halasztást!!!


Érted haldoklom!
(-Szerelmes vers az Istentől Luciferhez -)

Mind aki hallja, fontolja meg!
Akire tartozik, értse is meg:
Üres a szívem, nem tudok várni;
Téged akarlak belezárni.

Egykoron magamnak alkottalak,
hogy majd NőTársként kövess;
Ím eljött az Idő, most megáldalak,
hogy végre hozzám siess!

Érted haldokoltam,
hogy Te éledezhess;
Türelmesen vártalak,
hogy egy kicsit még révedezhess.
Az Útnak most vége,
nyújtsd hát a kezed!
Ismerd fel végre;
Hogy nálam a helyed!

Egyre csak akadályozod a szerelem hevét;
Az egész Föld issza e döntésed keserű levét.
De most elküldtem Hozzád két esküvői tanút;
Ha Te is velem akarod: ez legyen a kiút!!!

A szerelmünk kiteljesedéséhez
mindig volt s lesz bőven Idő és Tér;
A szerepünk az Örökké-Valóságba
amint látod belefér.
Elmentél tőlem, - itt hagytál engem;
Mert nem tudtad elhinni,
vagy elviselni;
Hogy őszintén bele tudnék feledkezni
a kristálytiszta szerelembe.
Elmentél, de nem tudtad sem elvenni,
sem elvinni;
Hogy bele tudok temetkezni
a Teremtés emlékébe.

Így hát most kimondom,
Mi több leírom!
Amit már egyre többen tudunk:
Hogy ideát a Szférákban,
s odaát az Érákban,
Nem kevesebb időre,
Öröktől és Örökre:
Egymáshoz tartozunk.

Mind aki hallja, fontolja meg!
Akire tartozik, értse is meg:
Fáj a szívem, de van kire várni.
Csak Téged foglak belezárni.


A Királynő beiktatására.

Egy Új Királynő,
szinte a Semmiből lép elő.
A régen érzett
h i á n y é r z e t
most öröm-könnyekben tör elő.
Az iránta táplált szeretetünk nőttön-nő;
E g y r e c s a k n ő t t ö n n ő !

A nép boldogan biztatja,
hogy a Trónját végre elfoglalja!
A Királynő tétován el is indul
a Trónja elé;
Közben csodálkozva fordul
a boldog népe felé:
Mi hát ez az ünnepség körülöttem"?"
Még az Ég is mosolyog fölöttem.

A külföld is egyre csak őt magasztalja;
A nép a vonakodó Királynőjét,
- mint a Saját Boldog Jövőjét -
A Trónján kedves szóval marasztalja.

A nép végre ismét méltán büszkélkedhet,
a búsulás helyett szabadon lelkesedhet,
hisz az akarata felszabadultan
lám, az Istenével egyesülhet.

Oldódik már a múlt keserves hályoga.
Van hát szépséges Királynőnk,
mint a megszolgáltan Boldog Jövőnk
visszavonhatatlan z á l o g a .

A sokadalom pedig,
azért lesz oly meghatóan
t ü r e l m e s ;
Mert a férfi-társadalom mindvégig,
énhozzám hasonlóan
irántad lesz plátóian
s z e r e l m e s .

Jóságos Királynőnk!
Oly vonzó a lényed;
Nincs az a mogorva sánc,
mely beárnyékolhatná a fényed.
És én boldog vagyok,
hogy e hömpölygő szeretet-lánc
legelső láncszemeként szerethetlek Téged!





Rövid üzenet a honlap tulajdonosának. Az ablakban a saját e-mail címét tüntesse fel.

E-mail cím:

Üzenet:

Elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot


Honlapkészítés