SZABÓ TAMÁS fogadalmi lelkész (-Druida-).

....az ún. Tudás-alapú vallásos referenciák világából.
FOGADALMI MŰFAJOK
ELSZÓLÍTÁS
KATOLIKUS EGYHÁZ
PROTESTÁNS EGYHÁZAK
IZRAELITA EGYHÁZ
SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
PÜNKÖSDI KARIZMATIKUSOK
CÖLIBÁTUS
MESE BELZEBUBRÓL
HAGYOMÁNYŐRZÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN
1/ ARS NOVELLICA
2/ BEMUTATKOZÁS
3/ EGYHÁZI HÁTTÉR
4/ DRUIDASÁG
5/ DRUIDA RENDEK
6/ KAPCSOLATTARTÁS
7/Jószolg.diplomácia
8/ PÁRKAPCSOLAT-MENTÉS
9/ GYÓGYÍTÁS
10/ BIBLIA
11/ A KORÁN
12/EGYÉB SZENTÍRÁSOK
13/ HAZUGSÁG - TESZT
14/ A FOGADALMAIM
15/FÉRFI-NŐ KÖZMEGEGYEZÉS
16/ LELKÉSZEK és KOLLÉGÁK
17/ DRUIDA KÉPZÉS
18/Lebeszélés öngyilk.ról
19/ KUTATÓI REFERENCIÁK
20/ ELLENTÉTELEZÉS
21/ VERSEK
22/ FÉNYKÉP
23/ HÁZASSÁGKÖTÉS
24/ VÁLÓPERES KÉPVISELET
25/ TEMETÉSI SZERTARTÁS
26/PROSTIK - STRICIK
27/ MEDIÁTOR-KÉPZÉS
28/ LESZOKTATÁS KÁBÍTÓSZERRŐL
29/KÖVETELÉS-ÉRVÉNYESÍTÉS
30/ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERTARTÁS
PLÁTÓI TÁRSAS VISZONY
A HOMOSZEXUALITÁSRÓL
RENDEZVÉNY - NAPTÁR
Vállalkozótársi szertartás.
ALBÉRLET HELYETT LAKÁS
ELTŰNT SZEMÉLYEK
KETURA-KONFESSZIÓ

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó


A FOGADALMAIM.

Ön is megismételheti némelyiket, vagy az összeset.

A legelső fogadalmam szerint nem én gyűjtök híveket, hanem én vagyok az ateista emberek összességének, illetve az egyes ateista személynek a híve. A "ki kinek vagy minek a híve" tipikus felekezeti alapkérdés tehát az én jelen fogadalmamban íme megfordul.

Ennek jegyében a szolgáltatásaim a szerény anyagi körülmények között élő rászorulók számára ingyenesek, ezt a szándékomat fogadalommal erősítem meg. Ha a felkéréseim egymásra torlódnak, akkor ugyan előfordulhat, hogy az azonos súlyú esetek közül előre veszem a tehetős, és ezért fizető megbízók ügyeit; - de ennek a jövedelemnek is a túlnyomó részét mások képzésének optimális feltételeire fordítom. Most íme külön fogadalmat teszek, hogy ilyen torlódásra csak akkor hivatkozom egy újabb felkérés teljesítésének késleltetési szándékával, amennyiben az a torlódás ténylegesen fennáll, és csak addig, amíg valóban fennáll. Ezzel a fogadalmammal már el tudok jutni a szegény emberekhez is úgy, hogy nem okozok nekik feszültséget, he ezt a fogadalmamat rendesen elolvassák.

Létezik egy "senki földje" a pszichiáterek, lelkészek és az igazságszolgáltatás között. Én erre a "senki földjére" szakosodtam. Azonban nem megélni és nem meggazdagodni akarok ebből a szakosodottságból, hanem ezen a "senki földjén" elindíthatónak és kiteljesíthetőnek látok egy külön célirányos 'tudatossági evolúciós csapásirányt'. Fogadalommal fogadom, hogy a hozzám érkezett felkérések teljesítése során a kényes kérdéseket ennek a szempontnak rendelem alá az első helyen, és ezt a velem érintkező emberek is mindig így fogják látni. Erre
- az ún. "deduktív"* gondolkodásban való általános lemaradásunk miatt,
- valamint ezen lemaradásra visszavezethető torzulások miatt van szükség; -amely torzulások csak az általános lemaradások felgyorsított ledolgozásával lesznek ellensúlyozhatók.
Az 1998 óta folyamatos internetes levelező listás és egyéb levelezésem egésze is e szempont tudatos követése miatt volt és lesz más, mint amilyen szempontokat a többség követ. A pszichiáterek, pszichológusok, lelkészek és orvosok bármikor kivizsgálhatják a módszertani készletemet valamint a törekvéseim miértjeit. Szükség esetén állok a szíves rendelkezésükre.

* Szómagyarázat: A deduktív szó azt jelenti, hogy a mondanivalónkat
- a térben és/vagy az időben a távoli dolgoktól a közeliek felé,
- a szenttől a profán felé,
- a magasztos szempontoktól a hétköznapiak felé,
- a valódi és jól értelmezett közügyektől a nem cserbenhagyott magánügyi trendek felé,
- illetve a keretszemponti dolgoktól az egyéni éredekek felé építjük fel. Ez a gondolkodásmód szokatlan a hétköznapi embernek.
A deduktív közlési vagy gondolkodási mód ellenkezője az induktív mód lesz. Az induktív kizárólagosságú gondolkodás helyett a deduktív és induktív mód váltogatott alkalmazására van szükség, erre is diszkrét deduktív túlsúllyal. Ez a "fogás" illetve "praxis" lesz az átfogó egyensúly mögöttes követelménye; - nevezetesen első helyen a stressz-struktúrák kiegyensúlyozásának egyetlen módja. Ám ennek a követelménynek az előretörése vagy csak a fogadalmak divatba hozásával, vagy csak diktatorikus elemekkel volt, (-ha néha egyáltalán volt, vagy inkább csak lett volna-) lehetséges. Az én fogadalmam csak arra szorítkozhat, hogy ezt a szükségszerűséget bármikor mélyebben is kész vagyok magyarázni, állok bárki szíves rendelkezésére. Nyilván diktatorikus "fogadalmat" nem tehetek.....
A fogadalmak divatba hozatala vagy a diktatúra harmadik alternatívája a Tudatossági Evolúcióban való aktív és kreatív "várakozás", hogy az idő kiforrja az emberekben ezeket az új feltételes reflexeket.

A lelkészi titoktartási fogadalmam magától értetődő. Ha valaki szeretné, hogy egy vele közös ügyben ezt neki is megismételjem az ő konkrét titkaira vonatkozóan, akkor nem fogok tiltakozni, hanem megteszem. Ugyanis az általános titoktartási kötelezettség konkretizálása a sikeres munka fontos lélektani és logikai elemét képezi.
E honlap bármely részletéből kiindulva logikai úton bárki felépíthet egy fogadalmat, és indítványozhatja, hogy ha azt is leteszem neki, akkor cserébe pl. a jó híremet kelti, stb. Nagy valószínűséggel gyorsan meg fogunk állapodni.

Igazság szerint az igazán nagy, tartósan fontos és kiélezett tétek jegyében közösen véghezviendő ügyekben nem csak szerződések, hanem szövetségesi magatartás nélkül nem mennénk semmire. Az ilyen megkötött szövetségek egy bizonyos jelentős része nem működik, ha csak nem bástyázzák azokat körül szoros logikai kötődésű feltételes átkokkal és áldásokkal.
Ilyen szövetségek kidolgozását és megkötését vállalom harmadik nézőpontból, legyen szó bármilyen természetű szövetségről.

Azonban van egy speciális egyedi fogadalmam is. Ez pedig a minden ember gyenge és erős pontjainak napjainkig mindenkor kiélezett problematikáját célozza. Ismeretes, hogy minden embernek vannak gyenge és erős pontjai. Sőt, az ügyeknek, törekvéseknek és struktúráknak is vannak erős és gyenge pontjaik; - elvégre ezek is emberekből állnak össze: egymást respektáló emberekből, akik erős és gyenge pontok tekintetében önmagukat "ismétlik meg" egy nagyobb szinten az által, hogy összeállnak egy közösségbe.
Már az is ritka vívmány, ha létezik egyáltalán olyan közösség, amelyen belül az a szokásjog, hogy a mi saját erős pontjainkat a mások gyenge pontjaival csakis a jóhiszeműség jegyében zárjuk rövidre, és ne a rosszhiszeműség jegyében, ahogy ez általánosan dívik; - és ebben a példabeli közösségben a társaink is ugyanezt teszik velünk. Aki nem ismer belülről ilyen közösséget, az egy speciális gondozás nélkül úgy fogja érezni, hogy másoktól sem várhatja ezt a fajta kíméletet. Igazság szerint ha egy szeretet-kötelék valódi és tartós, akkor ez a ritka bánásmód mindig észrevétlenül is magától értetődő és automatikus. Én tehát az egyik ember erős és a másik ember gyenge pontjainak az egymás közti jóhiszemű rövidre zárása mellett foglalok állást. Pl. nekem is vannak erős pontjaim, és a mások gyenge pontjaival mindig jóhiszeműen zárom őket rövidre. Ám ez a fogadalmam nem teljesen vonatkozik a közösségekre. Ugyanis azok gyenge pontjait azért kell leltároznom, hogy végre nagyobb lélekszámban is felfigyelve erre a problémára ők maguk tanulják meg a gyakorlatban alkalmazni ezt a modellt. Ennek értelmében tehát az egyén gyenge pontját ha felfedezem, azt nem teszem közzé, de a közösségek gyenge pontjait legfeljebb csak késedelmesen, és a kíméletes fokozatosság jegyében, de közszemlére teszem, és felszólítom őket, hogy ezt a modellt követve keressék egymással az együttműködést.

Ha valaki ránk támad, és valóban elsőként támad ránk, akkor sem a már beazonosított gyenge pontjain keresztül azonnal visszatámadva kellene védekeznünk, hanem előbb észérvekkel és a békülékenység demonstrálásával. Utána sem muszáj elkapkodni a gyenge pontokon támadás bánásmódját, de úgy lesz kulturált és igazán elegáns a fellépésünk, ha minél később nyúlunk ehhez a praxishoz. Ám sajnos vannak olyanok, akik önmaguk szórakoztatására sportot űznek a másik gyenge pontjainak vizslatásából, és az arra való "megelőző" (-lehetőleg titkos-) csapásmérés hangulatán, mint amolyan "hadművészeti" hullámhosszon rögzültek a megfontolásaik; - illetve az érdemi működésük is.

E kihívás előtt kettős fogadalmat deklarálok a Tisztelt Akármekkora Közfigyelem számára:
- Én mindig nagyon kíméletesen bánok mások gyenge pontjaival a munkám során. Méghozzá mindenkinél nagyobb kímélettel kell bánnom a mások gyenge pontjaival e fogadalmam jegyében.
- Ám ha valaki rajtam, vagy a jelenlétemben máson igyekszik gyakorolni a fentebb részletezett bornírt praxist, akkor olyan druida referenciákat vonultatok végig az illetőn, hogy több-száz kilóméteres hatósugarú körben mindenki azt az esetet fogja hümmögni. Ha nem ért a szép szóból, akkor ha kell, szakszerűen meg is átkozom, és úgy felejtem. Mítoszt csinálok az illetőből, és nem fog tudni meglógni a következményektől. Illetve még a bármiféle viszonzási igyekezete is úgy lebénul az én praxisom nyomán, mint a rossz helyen és rossz időben született újszülött gazella az oroszlán állkapcsai közt.

A lényeg azonban azon legyen, hogy ne csak én bánjak felelősséggel és jóhiszeműen mások gyenge pontjaival, hanem ez váljon egyetlen követendő trenddé az emberek között is. Bárki gondolhatja, hogy ez utópia, de lehetőleg óvatosan beszéljen róla. E nézet esetleges meghümmögése ne érje el a lesajnálás szintjét, főleg senki ne nyisson ellene frontot, mert néhány önjelölt farkaskölyök már megégette magát, amikor inkognitó mögül tesztelni próbálták az erőt, amely mögötte készenlétben áll.

Ha az emberek a gyenge és erős pontjaikat rendre a rosszhiszeműség jegyében zárják rövidre egymással és egymás közt, akkor az azt jelenti, hogy már a funkcionális kollapszus, végső soron végpusztulás kockázatát hívják meg, méghozzá mindannyiunk kárára egyformán.
Ha egy embernek vannak erős pontjai, akkor az azok kiművelésére való figyelem fordítása közben a meglévő gyenge pontok értelemszerűen gondozatlanok maradnak. Ám mindnyájunknak szükségünk van
- az erős pontjaink csiszolásának, illetve használatának a nyugalmára,
- nevezetesen, hogy a tisztességes igyekezeteink közben senki sem "kap el bennünket" csak úgy sportból,
- a gondozatlanul és fedetlenül hagyott gyenge pontjainkon keresztül.
Erre a fajta köznyugalomra mindenkinek óriási szüksége van, de ezt előbb meg kell teremteni, ami alighanem nem vitelezhető ki áldozatok nélkül. Ez pedig ilyen tartalmú fogadalmak nélkül nem megy; - az eddigi tapasztalatok alapján ezt egészen biztosan kijelenthetjük.

A mi gyenge pontjainknak a mások erős pontjaitól elszenvedett kiszolgáltatottsága, valamint ugyanennek a mintának a mi erős pontjainkból a mások gyenge pontjai felé való tovább-ismétlése nem más, mint egy gyalázatos körkapcsolás, a lassú rohadás jutalmaképpen megszülető végpusztulás. Ezzel szemben ha ugyanezt a körkapcsolást a fordított elv szerint valósítjuk meg, méghozzá minél hamarabb a szokásjogi reflexek ünnepelt piedesztálján, akkor ez lesz a körkapcsolásos szimbiózis hamisítatlan képlete.
A hitványabbik és gyalázatosabbik körkapcsolási reflexbe sokan belepusztultak a lassú, kínterhes rohadás záró-akkordjaként.
A magasztosabbik körkapcsolási reflexek irányára való átállás szintén járhat emberáldozatokkal, legfeljebb az ő haláluk valamelyest gyorsabban fog manifesztálódni.
Ebből az utolsó mondatból
- - egy elvi síkú, és csak logikai téttel bíró összehasonlítási adat-sort törekszem csinálni,
- azt is jobbára a művészeti koncepciók speciális dimenziójában szánom "regisztráltatni".
Ehhez kérem a tehetős emberek szíves támogatását. Valamint a szerény lehetőségű embereket is kérem, hogy keltsék e honlap jó hírét, mert olyan dolgokat emelek fel és vállalom fel értük a felelősséget, amelyek a porban hevertek, és miközben beléjük botlottunk, soha sem tudtuk, hogy miben is botlottunk meg valójában.

Jómagam és mások makacs megfigyelései szerint kijelenthető, hogy egyes arra irányuló ritka törekvések mind-mind kudarcot vallanak, hogy bárki úgymond egy önerősítő kurzusban vagy bármiféle pazar meditációs és tréning-sorozatban minden gyenge pontjától teljesen megszabadulhatna, illetve azokat sikeresen felszámolva erősségekkel helyettesíthetné be. Ez tehát abszolút képtelenség, illetve reményt, figyelmet és időt pazarló meddő erőfeszítés. Ehhez ugyanis az ilyen siker reménybeli alanyának eleve tökéletesnek kellene születnie. Ha ez valakinek valahogy sikerülne is,
- akkor annak az illetőnek egyrészt "fogadalmilag benyalok",
- másrészt meglehetősen logikus, hogy az ilyen illető egymaga pusztítaná ki az emberiséget, ha nem fordítaná a többlet-lehetőségeit eme körkapcsolásos reflex átfogó megfordítására.

Ezt a reflexet
- már meglévő közösségekben kell begyakorolni,
- majd pedig a közösségek között egyezményesen be is kell vezetni,
- méghozzá annak terhe mellett, hogy aki vissza akar térni egyénileg erre a daráló klisére,
- akkor az ilyen példabeli illető a saját közösségéből való kirekesztést kockáztatja.
Ezt a fajta tudatos közmegegyezést kell kiérlelni és beiktatni, és az lesz a tökéletes szimbiózis.

Egy druidának hűséges krónikási fogadalommal is kell rendelkeznie. Ha csak irodalmi síkon akarok mozogni, akkor talán Josephus Flavius és Eliphas Lévi a példaképeim. Valamint azok a névtelen zsenik, akikkel való érintkezéseik őket hatékonyan rákényszerítették, hogy mindig minden körülmények között csakis a tiszta igazat jegyezzék le. Utána pedig tegyenek meg mindent a krónika fennmaradásáért.
A mai időkben a hírügynökségek végülis hűen rögzítik az eseményeket,
- ám azok időrendi sorrendbeli csikicsukijara,
- valamint az elhallgatásokra
rosszhiszeműen szakosodnak. Mindennek megvan a maga súlyos oka, így ennek is.
Én az okok és következmények egymásra vicsorgó kettő tábora iránti 50-50 százalékos részrehajlásra esküszöm fel,
- ami a tények rögzítésében nem tehet kárt,
- legfeljebb a rájuk felépülő értelmezési és összehasonlítási fogások kiegyensúlyozottan részarányos váltogatásával maradhatok meg azon a keskeny ösvényen,
- amelyen ez a saját magam felé támasztott követelmény végülis megvalósul.
- Megvalósul, de nem egy kiragadott pillanatra vonatkoztatva, hanem egy bármely kiragadott hosszabb értékelési idő-szakasznak a teljes egyensúlyi kiértékelésében köszön vissza ránk. Ezen kiragadott példabeli szakaszok pedig lehetnek akármilyen hosszúak.
A hűséges krónikási esküben tehát az ok-okozati, végső soron időrendi csikicsukikra, illetve az emlékezési szünetek kitöltésére szakosodunk. Sőt, ha egy-egy korra jellemző hangulatokat ragadunk meg, és gyógyítjuk őket azonmód valamilyen absztrakcióval, akkor Geoffry Chaucer, La Fontaine, illetve Saint-Exupéry is a maguk nemében kiváló "druida" krónikások voltak.
Fogadalmat tehát az 1-es Hermész-Kulcsra teszek le, pontosabban mondva erősítem fel a megszületésünk előtti esküt, amellyel a halálunk pillanatában az életfilmünk legelső és legutolsó kockája szembesít mindnyájunkat:
- Ami történt, az történt, nem más, és nincs alku!
- Amikor történt, akkor történt, és nem más időpontban, és nincs alku!
- Ahol történt, ott történt, és nem más helyszínen, nincs alku!
- Amilyen volt az előzmények és következmények valódi sorrendje, olyan volt, és nem másmilyen, nincs alku!
- Amilyen volt azok valódi ok-okozati szerkezete, olyan volt, és bizony nem másmilyen, nincs alku!
- Amelyik ponton volt az az ominózus fejlemény ebben a szakadatlan folytonosságban, ott volt, és nem máshol, nincs alku!
- A valós ok-okozati összefüggések is olyanok voltak, amilyenek, és nem másmilyenek, nincs alku!
- A jelenlévő és jelen nem lévő szereplők, tanúk és aktív illetve passzív érintettek név-listájának teljességében sincs alku!

Aki leteszi ezt az esküt, és rendületlenül komolyan véve be is tartja a fogadalmát, az megkapja hozzá a többi Hermész-Kulcsot is. Még nélkülem is, hát még úgy, hogy én is segítek. Aki viszont nem értékeli ezt az 1-es Alap-Kulcsot, az hiába olvassa a többit, alig fogja érteni, megjegyezni és az alkalmazási helyzeteket felismerni főleg nem fogja. De beszéljünk inkább azokról, akik a kezükbe veszik a Hermész-Kulcsokat: Időágakat fognak megnyitni és elreteszelni azok használatával, mások (-méghozzá akár közösségek, akár egyének-) számára és saját használatra egyaránt. Ugyan a kedvük szerint, de csakis tisztességgel !!!

Ha ezen túl vagyunk, és ezt a Hermész-Kulcsot mint vívmányt tartósan integráltuk, akkor jöhet a frontális és mögöttes evidencia összekapcsolására vonatkozó fogadalom. Minden közlésnek és mondatokba formált szándéknak
- van egy frontális evidenciája (-amiről a közlés nyelvtani precizitással szól-)
- és egy mögöttes evidenciája, vagy látens, de logikailag evidens tartománya. Ez elvben szólhat kiegészítő, megszűkítő, vagy éppen homlok egyenest törekvő szándékokról is, mint a nyelvtani vagy frontális evidencia.
Ahhoz, hogy ezt a kettőt igazságos és esztétikus egyensúlyban tarthassuk, éppen az 1-es H-Kulcs jellegének köszönhetően csak úgy tudjuk megtenni és megújítani, ha az ismereteinket folyamatosan bővítjük. Az ismeretek folyamatos bővítése tehát egy alapvető lelkészi fogadalom. A tapasztalatok szerint egy tudományos kutató a saját esetében alárendelheti ezt a az igyekezetét gazdasági és/vagy lobby-érdekeknek. Ugyan ritkán, de egy Hit-alapú papi rend lelkésze is áldozatul eshet ilyen ál-kényszernek. Ám egy Tudás-alapú lelkész, egy druida az soha. Egy druida a tudósok és "lobby-lelkészek" ilyen jellegű bakijaira úgy tekint, mint az ismeretek optimális időzítésének ergonómiai és logisztikai kellékére illetve szükségszerű kísérő jelenségére. A druida tehát senkit nem kárhoztat, mindenesetre ha megszólal, akkor minden más módosító szándékot egykettőre kivéreztet, aki más szempontokat részesít előnyben. Mert ez utóbbi típusú embereknek többnyire nincsenek is fogadalmai, csak a druidáknak vannak. Ha vannak is, azok is a szükségszerűen élen járó druida-fogadalmak utcáiba vezetnek, és ott már csak "követő" a státuszuk. Ez pedig nem leminősítés, elvégre a bizonyos sarkalatos tényezőkkel kapcsolatos egyakaratúság a Fennmaradás és Megújulás egyetlen záloga. Tehát fogadalmaknak lenniük kell. Ezek a fogadalmak akkor fognak egyre kevesebb és kisebb gubancot okozni, ha nyelvtanilag mi magunk vagyunk benne a passzív igeragozás alanyai, és az aktív igeragozás alanya pedig egy vagy több Közös Elv. Ha a három ábrahámita világvallás (-Judaizmus, Kereszténység és Iszlám-) sikeresen integrálja a védikus (-orientális-) világvallásoknak ezt a szinte észrevétlen előnyét, miközben a saját előnyeit nem veszíti el ebben a morális és logikai kihívásban, akkor még a legnemesebb próféciák is elkezdenek beteljesülni, és minden tündökölni fog utánuk.
Egyelőre elég, ha mindez ezen a honlapon "kicsiben megtörténik".

Mindenféle fogadalmak érzete kószál a mögöttes tudatunk közös fájljaiban. Létezik egy fogadalom, amiről nem tudnám hirtelen kijelenteni, hogy már letettem-e, vagy még csak eztán fogom. Az a fő, hogy elvben létezik ez a fogadalom, és ha valahol valamikor "letettem", akkor bármikor ismét "felvehetem". A fogadalom az egy olyan védőköpeny, amit nem kell másról levennünk, hogy magunkra vehessük, illetve nem kell magunkról levennünk, hogy másra is ráadhassuk; - legalábbis felkínáljuk. Eredetileg az Isten letett egy fogadalmat az Ószövetségben az egész választott népe helyett, mintegy a nép nevében, hogy az elvben elronthatja a saját dolgait és így a megítélését is, de soha nem örökre, legfeljebb csak átmenetileg. Megnyugtató a gondolat, hogy ha a választott népről így gondolkodik, akkor nyilván mindenki felől szintén ugyanígy kell gondolkodnia. Legfeljebb a fontos mintáknak és egyre fejlettebb ciklusoknak a Földön való fokozatos meghonosításához kell neki egy kisebb "válogatott" (-választott-) nép, akit a Biblia által a népek színpadára delegál, és ezáltal a figyelem fókuszába helyez. Ekkor még mindig
- olyan kihívások zuhatagában áll ez a Nagy Ügy,
- hogy számos részletet optimálisan kell ütemezni benne,
- míg a pillanat látszólagos és viszonylagos követelményei szerint élő ember számára még az is szokatlan feladat,
- hogy valamiféle ütemezésről tudomást vegyen,
- nem hogy az optimális időzítés kérdését tökéletesen értse.
Egy a lényeg, hogy ha pl. egy rabbi elzárkózik az európai környezettel való interaktív kölcsönhatástól, ám a fene nagy hatás-kifejtési igyekezetében átmenetileg valahogy magához rongál néhány szájtáti zsidót is, akkor azzal nem az egész zsidóság becsületét kártyázta el, csak a sajátjáét. Sőt, a sajátját sem végleg. Ebből a katarzisból úgy lehet fogadalmat csinálni, hogy egyszerűen hűek maradunk ahhoz a felfogáshoz, hogy ezt a szemléletet a Teremtő szempontjaként vesszük tudomásul, amelyet érdemes átvennünk, elvégre mindnyájunkra vonatkozik. Az ütemezésben pedig a zsidóságé, mint színtársulaté a főszerep.
A zsidóság nem tudná lerázni ezt a szerepet, csak a megsemmisülése árán. Ám akkor ez az amortizációs menetrend azonnal egy másik nép felé fordulna,
- és ha példának okáért hagytuk, hogy az egyik színtársulatot feleméssze ez a menetrend,
- akkor ugyan kitől és mitől várhatnánk a garanciát arra,
- hogy semelyik újabb színtársulat bicskája nem törik majd bele a következő felvonásba,
- mert úgymond már a második kísérlet sikerrel fog járni"?"
Egy dolgot tehetünk, hogy mi is mindnyájan távlatokban gondolkodunk, és az első kísérlet majdani sikerét illetve az esetleges átmeneti kudarcait egyformán a sajátunknak tekintjük. Itt rögtön kikristályosodott egy Örök Érvényű Időkomponens, nevezetesen: A kudarc mindig csak átmeneti lehet, mert az idő-tartalék valójában végtelen. Csak a siker a végső kategória, méghozzá az a siker, amit sokan közösen, és nem mások ellen, hanem korábbi fraktált elvekkel szemben értek el, azok fölé emelkedve.
Csak ez az egyetlen egy közös kiút létezik, hogy semmiképpen nem hagyjuk veszni az eredeti kísérletet*, amely az Égi Minták tartós földi integrálásáról szól. Ez pedig egyértelműen fogadalmi műfaj, méghozzá az átfogó végpusztulás egyetlen alternatívájaként felvett kollektív fogadalom műfaja és felségterülete. (-*Eredeti kísérlet: azaz a Teremtő plusz a szétszóródott, majd újraegyesült Izrael.-)
A zsidóságnak a két szélső érték közt ingadozó történelmi megítélése, és annak mostani látszólagos mélypontja tehát
- mind a zsidóság felségterületén,
- mind az oda-tartozás áldásaiban és átkaiban egyelőre nem érintett közegek felségterületén
külön letett, speciális fogadalmakkal kezelhető. A zsidóság részéről "elegendő", ha betartja a Parancsolatokat. Az egyelőre "másik" közegben letehető és le is teendő fogadalmak közül már az első egy sokáig sikeresen palástolt Titokból indul ki. Nevezetesen, hogy Lucifer néhány kényes szempontból különösen összpontosít a zsidóságra. Márpedig nagyon könnyen meglehet, hogy egy másik nép egykettőre összeroppanna az alatt a speciális luciferi külön-figyelem alatt, amely alatt a zsidóság láthatóan rogyadozik. Erre csak egy megoldás kínálkozik. Nevezetesen a Lucifer által a zsidóságra összpontosított speciális figyelemnek a többi népre való kiegyensúlyozottan megoszló és szétterülő "szétcsalogatása". Na ez már egy igazi Druida Életprogram, egy Ars-Druidica.
Ha léteznek ilyen fogások és praxisok, akkor én fogadalmilag az élen kívánok járni azok tökéletesítésében, kikristályosításában és alkalmazásában. Ebben a műfajban még a felelőtlennek tűnő kísérlet is jobb és ígéretesebb volna, mint a semmi és a lebénult merevség. A forrás után átmenetileg szétterülő tó úgyis megtalálja a saját, tovább-vezető stabil medrét, amelyet aztán maga fog formázni.
Ebben a folyamatban a zsidóság megkönnyebbül, a nem-zsidó közegek pedig megértést nyernek: Legalábbis a korábbi lelkiállapotainkkal össze nem hasonlítható megértést, a megkönnyebbülésnek egy másik, ránk szabott formáját. A fogadalmam tehát ezt a végeredményt célozza, én csak a kiélezett figyelmemet kínálhatom fel hozzá, amikor az apropók majd felkínálkoznak.
A zsidóság egy olyan korszakban kezdte meg a ma "ismert", szociálisan szodomitának tűnő viselkedését a környezetével szemben, amikor Európában az egymással ádáz kíméletlenséggel és szűnni nem akaró folytonos zuhatagokban háborúzó kiskirályok uralmát csak néha-néha függesztette fel egy központosított zsarnoki hatalom, mint a pillanatnyilag kisebb átmeneti rossz megoldás. Európának ezt a jellegzetességét a druidák sem tudták megoldani, és a több-száz éves római jelenlét is csak szüneteltette ezt a sajátosságot. Amikor ez a posz-római periódusban kiújult, akkor kezdte meg a zsidóság ama bizonyos "szociálisan szodomita" apportját delegálni Európa "ötvözetébe". Ennek kiegyensúlyozó kreatív és végeredményét nézve jótékony kölcsönhatása kitagadhatatlan volna a mai Összeurópai Konszenzusból. Ugyanis a zsidó jelenlét gyakran éppen áttételesen az intellektuális dimenziókban marasztalta a konfliktusokat. Hogy hogyan csinálta? Nos, ha a zsidó és keresztény ellentét gyakran nagyobbnak tűnt, mint a "hazai" megszokott kiskirály-torzsalkodás mozgatórugóinak az összessége, ám azt mégsem tettlegesen kezeltük, akkor ez a komparáció nyilván jótékonyan hatott vissza a hazai akut vitákra. Ez ilyen egyszerű!
Ez a majdnem kétezer éves kölcsönhatás most abba a kényes szakaszba jutott, hogy
- ha gyorsan nem történne meg az összegyűjtés,
- és a hazaköltözés, méghozzá az Ószövetségben megprófétált átfogó egyenlő méltóság és áldásokkal teli közállapotok jegyében,
- vagy legalábbis nem történne meg egy azt megelőző, mintegy előkészítő zsidó megújhodás,
- akkor jelentősen megnehezülhetne e kétségtelen vívmány közös európai tudati manifesztációja,
- mint az egyenlő méltóság egyetlen valós garanciája.
Íme ezen a ponton ér véget a druida fogadalmak felelőssége és felségterülete, illetve kezdődik el a rabbik új-generációs fogadalmainak felelőssége és felségterülete.
Esetleg egy, akár még a rabbikat is figyelmen kívül hagyni és megkerülni kész, szuper-tudatos neo-cionista zsidó mozgalomé. Ami ezen a vonalon "innen" van, az druida felelősség, azon túl pedig…………., majd meglátjuk.
A kettő határán különbéke-pontok és külön-alkuk vannak, ez így értelemszerű. Ám nem olyanok,amelyeket csak a rabbik kártyáznak meg, miközben minden egyéb vonatkozás nem más, csak egy ügyetlenül álcázott látszat. A történelem asztalán rajta lehetett felejteni ilyen névjegykártyákat is, de azokat már mind az előtt elfújta a gyenge szellő, mielőtt még a vihar is megérkezett volna. Ám a különbékék nyilván minimum olyan erősek és tartósak lesznek, mint Stonehenge megalitjai.
Ezt a fejezetet a kivételes életművet hátrahagyó Menachem Schnerson tudós rabbi emlékének szenteltem. Aki nem ismeri őt, az majd úgyis meg fogja ismerni.





Rövid üzenet a honlap tulajdonosának. Az ablakban a saját e-mail címét tüntesse fel.

E-mail cím:

Üzenet:

Elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot


Honlapkészítés