SZABÓ TAMÁS fogadalmi lelkész (-Druida-).

....az ún. Tudás-alapú vallásos referenciák világából.
FOGADALMI MŰFAJOK
ELSZÓLÍTÁS
KATOLIKUS EGYHÁZ
PROTESTÁNS EGYHÁZAK
IZRAELITA EGYHÁZ
SZCIENTOLÓGIA EGYHÁZ
PÜNKÖSDI KARIZMATIKUSOK
CÖLIBÁTUS
MESE BELZEBUBRÓL
HAGYOMÁNYŐRZÉSRŐL ÁLTALÁNOSSÁGBAN
1/ ARS NOVELLICA
2/ BEMUTATKOZÁS
3/ EGYHÁZI HÁTTÉR
4/ DRUIDASÁG
5/ DRUIDA RENDEK
6/ KAPCSOLATTARTÁS
7/Jószolg.diplomácia
8/ PÁRKAPCSOLAT-MENTÉS
9/ GYÓGYÍTÁS
10/ BIBLIA
11/ A KORÁN
12/EGYÉB SZENTÍRÁSOK
13/ HAZUGSÁG - TESZT
14/ A FOGADALMAIM
15/FÉRFI-NŐ KÖZMEGEGYEZÉS
16/ LELKÉSZEK és KOLLÉGÁK
17/ DRUIDA KÉPZÉS
18/Lebeszélés öngyilk.ról
19/ KUTATÓI REFERENCIÁK
20/ ELLENTÉTELEZÉS
21/ VERSEK
22/ FÉNYKÉP
23/ HÁZASSÁGKÖTÉS
24/ VÁLÓPERES KÉPVISELET
25/ TEMETÉSI SZERTARTÁS
26/PROSTIK - STRICIK
27/ MEDIÁTOR-KÉPZÉS
28/ LESZOKTATÁS KÁBÍTÓSZERRŐL
29/KÖVETELÉS-ÉRVÉNYESÍTÉS
30/ÖRÖKBEFOGADÁSI SZERTARTÁS
PLÁTÓI TÁRSAS VISZONY
A HOMOSZEXUALITÁSRÓL
RENDEZVÉNY - NAPTÁR
Vállalkozótársi szertartás.
ALBÉRLET HELYETT LAKÁS
ELTŰNT SZEMÉLYEK
KETURA-KONFESSZIÓ

BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó


JÓSZOLGÁLATI DIPLOMÁCIA

A T. Magánnyomozó Szférához!

Napjainkban számos különleges és mellesleg "pénzes" megrendelés az ún. magánnyomozó irodákban köt ki. Mára ennek a szektornak a valamikori fellendülése immár tulajdonképpen visszahanyatlott.
Ez egy reklám-levelem kivonatos példánya, amelyben a magánnyomozó irodákat inspirálom arra, hogy a jószolgálati diplomácia eszközeivel még kezelhető ügyekben vegyék figyelembe annak a lehetőségét, hogy számíthatnak rám.
Továbbá ezeket az irodákat megfizetni képtelen, de a megítélésük szerint hasonló szolgáltatásokra rászoruló potenciális ügyfeleket arra kívánom benne biztatni, hogy az ottani tipikus megoldási készlettől szelídebb, jószolgálati diplomáciai módszerek is léteznek, amelyek világába a lelkészi titoktartási eskü mögül szívesen belépek, hogy ott ésszerű és tartósan működő kompromisszumokat készítsek elő. Tehát hangsúlyozottan "háromszor kettős" az ajánlatom:
- Az irodáknak, és a potenciális ügyfeleiknek egyaránt.
- Nekik is akár férfi-nő kapcsolati "gubancokban", és üzleti illetve nyereség-felosztási éles vitákban egyaránt.
- Továbbá akár az erőszakos akciót fontolgató fél, akár az ilyen fenyegetettségnek kitett fél megbízásából egyaránt egy harmadik semleges nézőpontból mutatom be, hogy érdemes ezt a mintát akár pl. a jelenlétem nélkül is elterjeszteni.

Jöjjön a reklám-levél:

Tárgy: Eseti együttműködés alkalmi érdekazonosságok jegyében.

Tisztelt Magánnyomozó Szféra!

Alulírott Szabó Tamás druida lelkész egy Önökkel kínálkozó szakmai találkozási pontra kívánom felhívni a szíves figyelmüket, amelyre építkezve eseti együttműködéseket szeretnék felajánlani Önöknek. A jelen levelemet nem sürgető tolakodásnak szánom, hanem pusztán csak a magam részéről felkínálom azokat a lehetőségeket, amelyeket leírok, és onnantól fogva bármikor szívesen térek vissza rájuk; - teljenek bár el időközben hónapok, vagy akár évek, Önök bármikor elővehetik ezt a lehetőséget, amikor meglátják benne az üzleti fantáziát.

Az Önök ügyfeleinek egy ismeretlen, de bizonyára jelentős része a saját házastársa vagy élettársa után nyomoztat, illetve a sajnálatosan általánossá vált vitás üzleti ügyeknek is nemritkán lehetnek "nőügyi" szálai, vonatkozásai, átfedései, stb. Többek közt a Szlávi Bulcsú ügy TV-ben megszellőztetett háttere is arra enged következtetni, hogy az iménti mondat egy kor-jelenségről és általános mintákról szól. A közöttünk leginkább értelemszerű alkalmi együttműködési lehetőségre, illetve nyilvánvalóvá váló érdekazonossági átfedésre azok a helyzetek nyújtanak alkalmat, amikor egy akármilyen nemű megrendelő
- szeretné megtartani az élettársát vagy házastársát,
- vagy kifejezetten nem szeretné megtartani, de "olcsón" szeretne túlesni a bonyodalmakon.

Mindkettő "műfaj" Önöknél köt ki, és logikailag illetve morálisan számos hasonló vagy azonos kihívás ismétlődik mindkettő jellemző esetben. Ezeket az eseteket egy harmadik nézőpont mesterséges megnyitásával nem csak a jelenleginél jövedelmezőbbé lehet tenni, hanem ezt az ügyfelektől eredő fokozódó elismerés mellett is meg lehet tenni.

Az előbbi műfajban nem csak nincs nálam jobb az országban, hanem a saját szakmai utánpótlásom képzésén kívül olyan szakember sincs, akinek a statisztikái a nyomomba jöhetnének.

Az utóbbi műfajban pedig azért létezik közöttünk Önökkel egy nyilvánvaló érdekazonossági átfedés, mert a vészterhes lépéseket a begyakorolt módszereimmel meg lehet előzni, ki lehet váltani, menet közben ki lehet egészíteni, illetve ha mégis bevetésre kerültek, akkor az utólagos elsimításban nagyon jól jöhet a speciális felkészültségem.
A magánnyomozást megrendelő félnek (-a továbbiakban "megrendelő"-) tehát az lesz az értelemszerű érdeke, hogy a szélsőségesen vitás helyzetei valahogy mégis a kompromisszumok és megbékélések határain belül jussanak tartós nyugalomra; - bármilyen csekélynek is tűnik ennek az esélye. Tűnjön bár kifejezetten kizártnak ez a vívmány egy bármely adott esetben, az én módszereim annál hatékonyabbak és kivételesebbek, minél szélsőségesebb esetről van szó. Ezeknek a határoknak a kitágításában jelentős felkészültségi többlettel rendelkezem. Ha ezt a tevékenységemet jóval korábban el tudtam volna indítani, akkor vélhetően megrendelői piac-veszteséget okozhattam volna a magánnyomozó szférának. Ám én magam is ezen a "piacon" nőttem fel szakmailag. Én azonban úgy vélem, hogy a mostani viszonylag "késedelmes" megjelenésem
- egyrészt egy ilyen témájú magánnyomozói megbízatási nagy-széria lefutó tendenciájában jelenik meg a "piacon", így azzal szövetségre alkalmas szakaszban vagyunk,
- másrészt az ez után felmerülni készülő piaci szegmenst is úgy képzelem el kiszolgálni, hogy a magánnyomozó szféra mondja meg, hogy mely részletbe férek bele; - és én pedig úgy fogok viselkedni, mint aki tudomásul veszi, hogy a fennmaradó részből ki van tiltva. Ezt a hozzáállást azért veszem fel a legnagyobb lelki nyugalommal, mert a férfi-nő viszony átalakulásában nagyon látok a pályán, és meg vagyok róla győződve, hogy az idő az én módszereim iránti igény javára ketyeg; - tehát a magánnyomozó szférával fentebb már hivatkozott érdekazonossági átfedésünk egyre csak szélesedik.

Jómagam párkapcsolati és házassági vészterhes bonyodalmak megoldására, illetve a közös élet újrakezdésének harmadik nézőpontból való elősegítésére szakosodtam, e sorok megszületésekor immár nem akármilyen referenciák jegyében. Jelenleg olyan ügyfeleket szolgálok ki, akik realitásai messze esnek a magánnyomozói szféra tarifáitól. A munkám, amelyben kivételes tapasztalatra tettem szert, egy törekvés, amelyben a nagy összeveszések utáni
- barátibb jellegű normalizált kommunikációs szint visszanyerését,
- esetleg csak a kapcsolat gazdasági maradványainak utólagos korrekt kezelését,
- de a teljes meghittség regenerálását egyaránt célozhatja,
természetesen a megrendelő igényeinek függvényében. A sejtéseim szerint az első gondolatjel utáni „higgadt beszélő-viszony„ megcélzására vonatkozóan sok megrendelés csapódhat még le a magánnyomozói szférában. Ennek az enyhébb fázisnak a közbeiktatása, illetve az azon való túlesés után már nagyobb lelki nyugalommal jöhetnek a "rázósabb" módszerek, mint azokban az esetekben, ha ezt a szakaszt nem kínálják fel a célszemély számára. (-"Célszemély" a továbbiakban a megrendelő orvosolandó panaszainak célpontja.-)
Amúgy ebben a fenti három, gondolatjellel jelölt témában, mint szakmai kihívásban mind a pszichológusi ill. pszichiáter-társadalom, mind a Hit-alapú lelkészek sajátságos társadalma tulajdonképpen csendben kapitulált, és visszavonult. A magánnyomozó szféra még úgy-ahogy jelen van ezekben az igényekben piaci alapokon közreműködő félként. De ez a szféra pedig megsínyli, hogy a szóban forgó téma jogi és magánnyomozói szakmai megfontolásai állandó szövevényes átfedésben vannak a szerelem sérüléseinek kiélezetten kényes problematikájával, amelyre én kifejezetten szakosodtam, és amely kihívásban fokozni tudom a célszemélyek rugalmasságát a megrendelő igényei szerint.Az ugyanezen témára szakosodott TV illetve rádió-műsorok is csak nagyon szerény és szórványos eredményeket tudnak felmutatni ezzel a kihívással szemben, ám azok tartóssága már kívül esik az adott műsor sugárzási idején, de nem az én megközelítésemben. Én a saját "beavatkozásaim" utóéletének (-utólagos referenciáinak-) tartósságában, mint értelemszerű összehasonlítási alapban is versenyképes vagyok. Én az ún. Tudás-alapú papi hagyományokból kiindulva fejlesztettem ki és gyakoroltam be olyan egyéni módszereket, amelyek a korunk adekvát kihívásaiban igen kiválóan megállják a helyüket. Amúgy az egyházak a Hit-alapokon működő papság többsége mellett nem minden felekezet esetében, és nem minden korban, de igyekeztek fenntartani ún. Tudás-alapú papi rendeket is: és én ezen kasztok módszereinek és vívmányainak házon kívüli regenerálásában értem el figyelemre méltó eredményeket.
Az említett tevékenységemet ingyenesnek hirdetem, és egyszerűen telefonon már több ismeretlen emberen hatékonyan segítettem; - miután természetesen az ismerőseim és azok ismerősei közt már lendületet nyert ez a fajta meghirdetett tevékenységem. Az ismertségem és az elismertségem tehát már széles alapokon nyugszik, és ennek akkor is megvannak a maga nyilvánvaló előnyei az Önök szférájával való együttműködésben, ha a sajtó egyelőre negligálja a szakmai vívmányaimat.
Ám nem csak a telefonos, hanem a személyes közreműködéseim is nagyon hatékonyak, és ebbe az irányba kívánom tovább bővíteni a tevékenységem további fejezeteit. Ingyenesség alatt pedig azt értem, hogy telefonon akkor foglalkozom a felvállalt üggyel, amikor nekem jó, és ha a telefonköltségeimet megtérítik. Tehát az ilyen példabeli esetekben az ügyfél igazodik hozzám, vagy ha vitája van a társával, akkor inkább tőlem kérnek tanácsot, és nem engem „küldenek rᄠa társukra. Én azonban azt is szívesen vállalom, hogy egy egyszemélyes jószolgálati küldöttség formájában járok el a vészterhes párkapcsolati utóélettel rendelkező cél-személyek valamelyikénél, de itt már átlépem a karitatív beavatkozás és a profizmus határát.

Feltételezem, hogy Önöknél több-kevesebb rendszerességgel felmerülnek olyan ügyek,
- amelyek ha jogi értelemben holtpontra jutnak,
- akkor a magánnyomozó iroda iránti bizalom maximális szinten tartása érdekében mérlegelendővé válhat,
- hogy az ügy egy bizonyos részletét vagy vonatkozását átvegyem, vagy közreműködjem benne:
- nevezetesen pont azt a részletet, ami miatt holtpontra jutottak a megfontolások,
- vagy éppen utógondozást vállaljak az elszabaduló és feltornyosuló kockázatok elsimításában.
Az ingyenes lelkészi segítség és a profizmus között ott húzódik az egyik határvonal, hogy én a sérelmek forrásánál is el tudok járni a jószolgálati küldöttség módszertanának teljes tárháza mögül. Ha tehát a mások által megadott helyszínre (-célszemélyhez-) megyek ki, akkor a karitatív közreműködés és profizmus határvonalát nyilván átlépem. Amúgy ha egy ügyfelem a társára irányuló ésszerű és etikus "ráhatásra" kér fel engem, akkor azt szoktam mondani, hogy kölcsönözzön az illető személynek egy 70-es mobilt. Ekkor én a Rock and Roll Dupla előfizetésem ingyenes időszakaiban eljárok helyette egy harmadik, semleges nézőpontból,
- és így ő is látni fogja azt a részeredményt,
- amely alapján már további közreműködésre is felkér, vagy csak a jó híremet kelti,
- esetleg már ebben a szakaszban megoldom a tulajdonképpeni problémáját.

Egy ilyen jellemző szituációban tudom mondani a cél-személynek, hogy:

Uram illetve Hölgyem!

A közös ismerősünk, mint az én ügyfelem
- nem verőlegényt uszított Önre,
- nem ügyvédet, vagy jogi képviselőt küldött, hogy az presszionálja Önt,
- nem sarok vagy bokor mögül fényképező paparazzit szabadított rá Önre,
- hanem egy druida lelkészt, mint jószolgálati diplomatát delegált Önhöz. Ilyen előfeltételekkel megérdemlem (-megérdemeljük az ügyfelemmel-) az Ön szíves együttműködését; - akár ha csak valamiféle korlátozott mértékben is.

Ekkor hivatkozom a célszemélynél a lelkészi titoktartásra, ám az ezek után magától a célszemélytől megszerzett bizalmas információk az Önök szakterületén is értékké válnak. Ha a célszemély önként mondta el nekem a tulajdonképpeni lényeget, akkor ebben az esetben megkezdem az ilyen kényes információk olyan értelmű előkészítését a célszemély előtt, hogy az idővel mégis felvállalható legyen a megrendelő előtt is, amikor a probléma végre a megoldás közelébe jut a közreműködésem nyomán. Ettől jószolgálati a beavatkozásom, és nem pedig a mérsékelten, vagy vitathatóan jóhiszemű vetélkedés miatt, ami az adatok és kényes részletek körüli "pozíciókért" zajlik, illetve a gyenge pontok ki-betakargatásában nyilvánul meg. Ám természetesen ez utóbbi fázis tőszomszédságában dolgozom, ezért úgy célszerű, ha az ügy bármelyik szakaszában visszakormányozható a magánnyomozói szakmai felségterületre, mint az én tevékenységem fölé rendelt mindenkori kategóriába. Ezeket az információkat tehát a lelkészi titoktartás miatt csak késleltetetten tudnám a magánnyomozó iroda rendelkezésére bocsátani. De ekkora már
- nem csak magát a tényt,
- hanem az ügyfél célszemélyének a személyes bensőséges hozzáállását is "tálalnám", (-feltéve, hogy a hozzájárulásáért immár alaposan megdolgoztam, tehát a lelkészi titoktartásomat nem érheti kritika, illetve megalapozott panasz főleg nem érheti-).
- Mindezzel együtt a célszemély befolyásolása, szerepének átértékelése vagy a helyzet rugalmas mérlegelése számára mint egy képlékeny munkafázisnak immár a fizető ügyfél igényei szerint előre megdolgozott állapotát tenném le az asztalra a szóban forgó kényes információt. Az ilyen esetekben természetesen titokban tartanám a célszemély előtt, hogy az ügyfelünk magánnyomozói iroda közreműködésével jelölt ki engem.
- Ilyen esetben tehát az Önök által megcélzott információ előbb nálam kötne ki, és majd csak a minden érintett fél számára megnyugtató megoldás felé vezető,
- általam szakmailag előkészített út részeként kerülne a fizető ügyfél birtokába: akár Önökön keresztül, akár köztem és az ügyfél közt direkt kapcsolatban,
- vagy pl. akár egy lezárt borítékban, amit ugyan én írtam, de Önök nyújtana át, stb.; - természetesen az Önök üzleti és/vagy szakmai szempontjainak a részemről az iroda felé alárendelt nézőpontból való tiszteletben tartásával.

A megrendelő ügyfelek felé célszerű volna megmagyarázni, hogy én egy saját külön küldetés-tudatos program szerint működöm: Nevezetesen, hogy a férfi-nő kapcsolatban beállt, vészterhes szétfeszítő trendek magát az 1-2 generáció múlva esedékes létszám-önreprodukciós kollapszust kívánják MÉG IDŐBEN hárítani, amely bizony az egész kultúránkat fenyegeti a kínaiakkal, és főleg az Iszlám-hitű populációkkal való összehasonlításban. Ez az igyekezetem pedig a mindenkori nagypolitika átfogó stratégiai állambiztonsági szempontjaival tökéletesen egybesimul. Legyen bár akárki a hatalmon, ez a szempont nyilvánvalóan mindig fennmarad, csakúgy mint pl. az EU-hoz való tartozásunk, vagy a NATO-tagságunk. Ez tehát egy politikailag valóban mindenkor stabilan semleges nézőpont, ezért kiemelten javaslom, hogy az ajánlatomat ugyanúgy kezeljük semlegesen a politika nézőpontjából, ahogy én ezt már régóta kiegyensúlyozottan gyakorlom.
Ami a magánnyomozó szférával való együttműködésemet illeti, a jelen levélben római számokkal jelölt pontokba szedve leltározom a mi érdekazonosságainkban és értelemszerű szakmai átfedéseinkben rejlő eshetőségeket, lehetőségeket és esedékességeket. (-Ld. néhány sorral lejjebb.-) Amúgy Önök és én egyformán
- az embereknek abból a fajta fogyatékosságából nyerünk elfoglaltságot,
- hogy a többségük általában gyenge lábakon áll a lehetőségek, eshetőségek és esedékességek teljes logikai leltárjában,
- amelyben egy szűk intellektuális elit viszont előbbre jár a többségnél.
Ezzel a fajta intellektuális többlettel jó- és rosszhiszeműen egyaránt lehet gazdálkodni az emberek vitás ügyeiben; - és én a vitathatatlan, kölcsönös és átfogó jóhiszeműségben tettem szert referenciákra. Ezeket az egyre többek által figyelemre méltónak elismert módszertani többletre alapozva építettem fel.
Ami pedig magukat az üzleti érdekeket illeti, nos ezt röviden úgy foglalhatnám össze, hogy természetesen Önöknek nem az lesz az érdekük, hogy a megrendeléseket nekem átengedjék. Hanem:
I./ az lesz az egyik érdekük, hogy a felvállalt ügyeknek csak egy későbbi szakaszban, az Önök nézőpontjából HANGSÚLYOZOTTAN HOLTPONT-SZERŰ fázisban tegyenek egyáltalán rólam említést a T. Ügyfélnek;
II./ Illetve az a másik érdekük, hogy ha láthatóan nem tudnák megoldani az ügyfél igényeit, vagy nem tudnának annak valamely szempontjával maradéktalanul azonosulni, akkor vállalják el az ügyet, tegyék rám a haszon-kulcsot, és én olyan megelégedettséget szerzek az irodának, amilyen még nem termett ebben a szakmában. Ebben az értelemben Önök pl. akár vissza is nyúlhatnának régebbi, anno nem elég megnyugtatóan lezárt ügyekhez, amelyekből én profit-bányát nyitok Önöknek a tevékenységemmel. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, ha egy ügy az Önök nézőpontjából holtpontra jut a megbízás megtartása és a bevétel MEGHOSSZABBÍTÁSA szempontjából, akkor én úgy hosszabbítom meg az Önök számára kedvező helyzetet, hogy a fizető ügyfélnek is megelégedést szerzek, illetve ebben a jellemző fázisban kisebb volumenű közreműködéseket eleinte akár ingyen is elvállalok.
III./ A harmadik érdekazonossági részlet a törvényen kívüli eszközök nyilvánvaló dilemmájának határeseteiben rejlik. Ugyanis ha Önök egy kényes és speciális igényt ki tudnak elégíteni a törvényes eszközök tárházán belül is, akkor íme, a személyemben itt van rá a megfelelő szaktudás. Ha azonban a magánnyomozó szakma egyes képviselői a kedvező munkadíj fejében időnként átlépik ezt a határvonalat, és később baj lenne belőle, akkor a jószolgálati diplomata munkaeszközein kívül már csak az egyre és egyre törvénytelenebb illetve egyre vészterhesebb álmegoldások süllyedő pályája marad fenn a logikai leltár egyetlen irányvonalaként. Én ezeket is visszagöngyölítem, és helyre állítom, mert célirányosan erre szakosodtam, és immár referenciáim is bőven vannak ebben a műfajban.

Itt kívánom megjegyezni, hogy amikor valakire szelíden ráerőltetem a valódi megoldási javaslataimmal való megismerkedést, (-nem a "megoldást", csak a megoldások kifinomult és teljes logikai leltárjával való megismerkedést-) ám olyan kritika érné a közreműködésemet, hogy "zaklatom" az illetőt; - nos az ilyen helyzetekben
- helyt állok magamért, jogilag tájékozott vagyok,
- az esetleg felmerülő felelősség az enyém, erre vonatkozóan nyilatkozatot írok alá Önök felé, illetve bármilyen egyéb biztosítékot megadok.
- Nyugodtan tegyenek próbára éles helyzetben, vagy sematikus szinten kérjék ki a tanácsaimat konkrét ügyekben, és így eldönthetik, hogy valóban beleillek-e (-és mikortól-) azokba a szakmai részletekbe, amelyekben minden eddigi koncepció (-immár kívülről is jól sejthetően-) megbukott, az ügyek pedig stagnálásba jutottak utána.

Önök, mint magánnyomozó iroda
- ajánlhatnak engem olyan esetekhez, amelyek ugyan befutottak Önökhöz, de amelyeket nem kívánnak felvállalni,
- felvállalhatják az esetet, és az én szakosodottságom szerinti részletet nekem kiadhatják, miközben legálisan és előttem is legitim értelemben „kereshetnek rajtam„, a munkámon.
- Ha pedig az Önök érdekei úgy kívánják, hogy előbb egy másfajta eszköztárral szolgálják ki az ügyet, és csak később vonnak be engem az ügyfél megfontolási körébe, ám előre láthatóan nem jönne ki jól, ha az ügyfél azt mondaná, hogy „miért nem ezzel a lelkészi változattal kezdtük„, akkor az ilyen esetleges nehéz helyzetben mondják neki azt, hogy csak nemrég, menet közben ajánlkoztam fel erre. Én feltétlenül együttműködöm az ilyen fajta sajátságos részlettel is. Én tehát nem elvenni óhajtom az Önök piacát, hanem csak azokat a szegmenseit javaslom kiszolgálni vagy kiegészíteni, amelyekben logikailag abszolút evidens és biztonságos az érdekazonosságunk, és Önök ezt elsőként ismerik fel. Ne merüljön feledésbe, hogy a férfi-nő viszony lehető legkényesebb vonatkozásai, illetve maga az egész szegmens a napjainkban kifejezetten mozgásban van, ám mivel sok vonatkozásban holtpontra jutottak benne a trendek, így számos szakma elhagyta ezt a "terepet"; - legvégül fennáll annak a kockázata, hogy utolsóként a magán-nyomozó szféra is szintén ugyanerre kényszerülhet a saját lehetőségeinek kimerülése után.

Fontos még, hogy nem csak férfi-nő relációjú, hanem bármilyen egyéb kiélezetten kényes vonatkozásban is vállalok hatékony közreműködést, mint jószolgálati diplomata, a lelkészség mint munka-stílus és arculat lehető legprogresszívebb lehetőségei jegyében.

A jelen levelemet tehát nem sürgető tolakodásnak szántam, hanem csak jelezni kívántam, hogy a részemről mostantól fogva nyitott vagyok ezekre az itt felsorolt együttműködési lehetőségekre, és Önök pedig akkor térjenek rá vissza, amikor az Önöknek is aktuális.

Tisztelettel és szívélyes üdvözlettel:



Szabó Tamás


druida lelkész



06-20/230-3200


06-30/440-0550


06-70/310-9025






FENYŐ ÉLT - FENYŐ ÉL -

- FENYŐ ÉLNI FOG.

A Fenyő-gyilkosság rejtélye. / Logikus elemzések.

A Fenyő gyilkosság megoldásának egy nagyonis lehetséges logikai elágazását kívánom röviden elemezni. A TV-2 megint felelevenítette az ügyet. A Doszpot azt mondta az interjú-bevágásban, hogy "a Fenyőt akkoriban 100 emberből 101 meg akarta ölni."
Mivel a jelen írásom nagy hírlánc-pályát fog befutni, így az idegen szavakat megcsillagozom, és az írás alatt szómagyarázatot is közlök.
Az én hipotézisem* szerint maga a Fenyő akart 100 emberből 101-et megöletni, és maguk a bérgyilkosok lázadtak fel ellene; - ezért olyan marha titokzatos az ügy. Ez tehát egy váratlan szempont, de lélektani és logikai úton ez a mozaik áll össze a TV-interjúkból az én elemzésem nyomán. De lássuk az érveket is, ugyanis első szembesüléskor ez csak egy légből kapott valaminek tűnhetne egy mély elemzés nélkül.
Egy NB-1-es bérgyilkos teljesen más műfaj, mint az NB-2-es kollégáik. Egy NB-2 bérgyilkost könnyű kiszúrni. Felszáll a BKV tömegközlekedési járműre, és onnan követi a kiszemelt áldozatát. Figyeli azt, hogy mikor érnek egy alkalmas, kevéssé fedett és kevés tanút felvonultató helyre, és akkor próbálna valamit szerencsétlenkedni. Ám a kiszemelt áldozatoknak is tipikus kasztjuk van, amelynek képviselői ezeket az NB-2-es partnereiket gyakorlottan felismerik, sőt, tulajdonképpen eleve elkerülik a saját mozgásuk megtervezésekor. De térjünk vissza az NB-2-es módszertan végső esetben esedékes hárítására: Amikor a gyilkosság célpont személyei kiszúrják az NB-2-est, akkor egy megállóban elkezdenek a nyitott ajtóban fel és leszállni. Ezzel az NB-2-es csóka szépen elárulja magát. Ugyanis kénytelen ugyanazt tenni, mint a kiszemelt áldozat: ő is fel-le szálldigál a másik ajtóban, elvégre követni szeretné a célszemélyt. Igenám, de ezzel rögvest el is árulja magát, és *rezignált pánikkal kénytelen tudomásul venni, hogy mégsem fogja megkapni a második összeget, sőt az előleget is vissza kell adnia a megbízójának. Az NB-2-es tehát legkésőbb a második megállóban végképp megdől a kiszemelt áldozat szemében, és ekkor el kell döntenie, hogy marad-e, vagy leszáll. Az imént még "kiszemeltnek" számító áldozat pedig szépen ennek a fordítottját teszi, és mosolyogva integet a srácnak, hogy pááá, NB-ketteském, csókoltatom a megbízóidat.
Az NB-1-es ezzel szemben elmegy a megbízóhoz, de ő nagyon jól tudja, hogy a megbízó könnyen őt is hidegre tetetheti, ezért vele szemben is azonnal NB-1-esként viselkedik. Ő ettől a különbségtől NB-1-es, és nem 2-es. Szegény Fenyő minden logikus hipotézis* szerint ebben a vonatkozásban húzott meg egy határvonalat, illetve ásott le egy mérföldkövet Magyarországon is. De miért is? Ugyebár ott volt a Kennedy gyilkosság híres utóélete. Jack Ruby megölte Oswaldot, mire Jack Ruby-t is megölték, és onnan még évek múltán is mindaddig folytatódott a bérgyilkosságok dominó-effektusa, amíg maga a bérgyilkosok "szakmai kvázi-kamarája" fel nem ébredt, és el nem kezdte NB-1es színvonalon képviselni a saját érdekeit a potenciális megbízók világában. Lám, a tudatossági evolúció ott sem üresen ketyeg. Ennek az új-generációs praxisnak az a lényege, hogy a a bérgyilkos eleinte csak egy "kényszerítő" szakemberként vállal közreműködést, aki megkérdezi a megbízót, hogy mi a tulajdonképpeni problémája a kiszemelt áldozattal. Az első körben feltétlenül figyelmezteti arra is, hogy a gyilkosságon kívül még bőven vannak egyéb módszerek is a tarsolyában ugyanannak a problémának a hatékony kezelésére, ami miatt ki szeretnék az illetőt végeztetni. Megnyugtatja a megbízót, hogy annak a kezelési módnak a végén valóban elsül a hangtompított skuló, ha a szempontok megengedik, sőt, a tortúra folytán végig indokolják ezt, és a célszemélynek vége. Ekkor a megbízó olyan kihívás elé kerül, hogy a reménybeli bűntársát mindenbe be kell hogy avassa, vagy pedig a kénytelen lekenyerezni a semmiért, hogy ne "énekeljen", és úgymond "üsse kő, felejtsék el a megbízást is".
Ha ugyanis az NB-1-es szakember elvállalja az ügyet, és a saját kliséje szerint ugyebár a megbízóra egyáltalán NEM hivatkozva felhívja a célszemélyt, hogy Uram, Önnek ezt- és ezt abba kellene hagynia, akkor nyilván amaz is elmondja a saját szempontjait. És ekkor az összes morális mérlegelés az illető az NB-1-es szakember előtt van terítéken, aki immár páholyból lapozhat az igazi indítékok részleteiben. Na ez az a kényes szempont, amely miatt az NB-1-es szakember az esetek egy bizonyos részében elvben a potenciális megbízója ellen is fordulhat. Ez sima verőember szinten is gyakran megesik. Fenyő esetében minden jel szerint ez történt. Az NB-1-es szakember elrettent attól a gátlástalanságtól, amely alapján azonnal átlátta, hogy ő is csak egy "koszos" láncszem Fenyő szemében, akit olcsóbb lesz ugyanúgy eltetetni láb alól, majd folytatódhatna mögötte a dominó-effektus. Ekkor a mindmáig ismeretlen szakember úgy döntött, hogy a potenciális megbízók világát megleckézteti, és leteszi magának az NB-1-es kasztnak az ugyancsak NB-1-es névjegyét az egész megbízói kaszt asztalára. Ehhez a Fenyő vérével szignózta alá az inkognitós névjegyét. Szerencsétlen rendőrség meg azóta is igazi "nagyhal" megbízókat keres; - persze teljesen rossz nyomokon halad, amelyeket rendre elveszít, mert a rossz nyom mindig csak a semmibe vezet.
Emlékezzünk vissza, hogy a Fenyő gyilkosság után teljesen visszaszorultak a célzott lövéses bérgyilkosságok, és némiképpen felfutottak a távrobbantásos kivégzések. Vagy ha voltak is célzott lövéses kivégzések, azok minden bizonnyal az NB-1-es szempontoknak is makulátlanul megfeleltek, ezért lettek szakszerűen nyélbe ütve. Pl. kb egy-másfél éve egy reggel munkába igyekvő olajkereskedőt a Volvójának ablakán keresztül sebesítettek meg. Azóta is csend van róla. Konkréten tudom, hogy az terjedt az illetőről, hogy nem fizetett. Egyrészt NB-2-es motívum, hogy nem halt meg, másrészt az NB-2-es színvonal ellenére ráadásul ha átesett az ügy az immár "klasszikus" NB-1-es előkészítésen, akkor ott az "ítéletvégrehajtó" is láthatta, hogy az illető többeknek nem fizet a figyelmeztetések után sem. E figyelmeztetések egy részét nyilván át is engedték neki, így az olajos "szakmai" döntés után zavartalanul megszülethetett az NB-1-es "szakmai" döntés is. Na ez az, ami a Fenyő esetében pont arról szólhatott, hogy a kiszemelt NB-1-es szakember a kártyákba belelátva egy olyan embert láthatott, aki noha gátlástalanul elrabolja mások vagyonát, ezeket az ügyeket az ő szakmájától reméli lezárni, még mielőtt ővele szemben zárnák le ugyanígy az ügyeket. Miután pedig a maga az NB-1-es "szakma" lázadhatott fel ellene csendesen, valószínűleg az is megtörtént a háttérben, hogy az NB-1-es brigád azon nyomban a saját védelme érdekében kiképezte az NB-2-es és NB-3-as kollégák szektorát is a Kennedy gyilkosság utáni szakmai tapasztalatok nemzetközi örök érvényessége jegyében. Az albán Acifi Njazi, mint az ügy egyetlen próba-gyanúsítottja bizonyára a nyelvtudás híján kimaradt ebből az intellektuális kiképzésből, és maga a szakma terelhette rá a gyanút, de alibit is nyújthatott neki. Ez persze már egy több-lépcsős hipotézis, amelynek minden lépcsőfoka hipotetikus; - de valljuk be, hogy maga az alapkoncepció ragyogóan klappol. A TV-riport felidézett részletei szerint a kivégzés kivitelezésén is nagyon látszott, hogy csupa kapkodás, ám a gyilkos mégis tökéletesen felszívódott. Egy régebbi TV-interjúban Friderikusz közvetve megvádolta Fenyő testőrét, aki ráadásul a gyilkosság perceiben egy másik kocsiban kísérte őt. Meglehetősen jó lehet Friderikusz szimata, hogy az a testőr nem lőtte le a kollégáját, pedig a TV-interjú szerint a gyilkos eldobta a fegyvert, és gyalog menekült a Margit körút felé, ahol egy kapualjban átöltözött (-bizonyára egy kuka mögül-) és örökre sikeresen felszívódott. Fenyő hivatásos testőre pedig csak nézett, mint Rozi a moziban. Meglehetősen logikusnak tűnik, hogy Fenyő a saját testőrét kérte meg, hogy hajtson fel neki NB-1-es szakembereket, azok pedig az életüket igen kifinomult speciális logika jegyében féltvén önhatalmúlag megfordították a megbízást, és ebben a vonatkozásban helyt adok Friderikusz hipotézisének a saját hipotézisemben.
A módszertani teljesség kedvéért és a teljes körű elemzés érdekében összehasonlító célzattal meg kell emlékezni a szcientológia által szellőztetett PDH-módszerről is. Ez az angol pain-drog hipnosis, azaz fájdalom-drog-hipnózis elvű pszichiátriai programozást jelenti, amely után a gyilkos programozottan gyilkol, vagy éppen robbant. Ám az ilyen embernek az utcai mozgás alatt is feltűnően zombi kinézetűnek kell mutatkoznia. Könnyen kicselezhető figura a szakmai palettán. Anna Lindth svéd külügyminiszter-asszony gyilkosáról elképzelhetőnek gondolom ezt a klisét. De szerintem a kortárs szcientológusok olyan esetekre is ráhúzzák ezt a tételt, amelyekre az már rég nem illeszkedik. Ugyanis az ilyen célirányos kezelések alól nem csak a szcientológia erőfeszítései húzzák ki a talajt, hanem a bérgyilkosok világának ebben az írásban is elemzett lélektani fejlődése, módszertani kifinomodása sem kedvez e módszer örökké tartó csendes "diadalmenetének". A bérgyilkosokat egymás elől nem lehet elzárni. Mindenre odafigyelnek, ráadásul pénzük is van a mindenre való elemző odafigyelés életmódját követni. Kizárt, hogy Fenyővel egy ilyen figura végzett volna, amikor ennek a módszertana már a 70-es 80-as években teljesen "kiketyegett" a lélektani fejlődésben.
De térjünk vissza Fenyőre. Ismétlem, hogy Doszpottól csak egyetlen "árva" mondatot vágták be egy nagyobb interjúból. A homlokát dörzsölte, és úgy jellemezte az összképet, hogy "Fenyőt akkoriban százból százegy ember el akarta tenni láb alól." Nos, a Kulcs minden bizonnyal e mondat fordítottjában rejlik: Ha 100-ból 101 tényleg meg akarta ölni őt, akkor miért?!? Vajon az a 101 nem eleve maga is a számára is nyilvánvaló célpontként "akkreditálódott" ebbe a törvényszerűen kétoldalú játszmába? Az NB-1-es "szakember" pedig közben pont azért NB-1-es, mert neki is megvannak a maga kifinomult szakmai szempontjai. Neki nyilván szintén nem érdeke, hogy a megbízó megbukjon, de a megbízónak sem érdeke, hogy az ítéletvégrehajtó "szakember" megbukjon, mert hiszen bármelyikük törvényszerűen buktatja a másikat. Ők ennek az átható alaphangulatnak a jegyében kell, hogy összehajoljanak, amikor a konkrét részleteket megtervezik, illetve a feltételekben is megegyeznek. Márpedig ha a megbízó nem volna hajlandó együttműködni a gyilkossal a gyilkosság indítékainak összezavarásában, amely már a rendőrségi elemzést célozza, illetve azok részleteinek maszkírozásában nem mutatkozna partnernek, akkor az NB-1-es rögtön egy NB-2-es kollégáját ajánlja, az meg egy NB-3-ast, végül pedig a megbízó egy speciális pánikban találhatja magát... Fenyő híres gátlástalansága minden nyilvánvaló jel szerint egyszerűen elérte ezt a szintet. Bizony megvan annak a világnak is a maga logikája, és hát miért pont ne ilyen lenne, mint amilyennek leírom. Ugyan milyen más logikát forrhatna még ki az a közeg"?"
Ha ez így igaz, akkor a gyilkos "logikai önvédelemből" ölt, a megelőző kényszer jegyében. A gyilkosság kapkodós kivitelezése éppenséggel nem mond ellent ennek a hipotetikus részletnek sem. Ha így történt, akkor a gyilkos tulajdonképpen kierőszakolta az ún. "lehető legkisebb rossz megoldást", ugyanis egy további gyilkossággi sorozatot előzött meg, és főleg köztük a várhatóan ellene irányulót. A Friderikusz-interjúból tehát tudhatjuk, hogy Fenyő testőre nem üldözte a gyilkost; - sőt, évek múltán a magyarázat helyett is csak a vállát vonogatta a kamera előtt. Ez bizony még tovább vezeti a logikai fonalat. Lehet, hogy ő kerített egy bérgyilkost, vagy csak egy közvetítőt, de már annak mihamarabbi kivégzőjét is ugyancsak tőle várta a "főnök"..... Ez esetben már kettejüknek együtt nem volt más választásuk.........
De térjünk vissza a robbantásos brigádra: Nos, annak a kasztnak is megvan, meglehet a maga NB-2-esből NB-1-essé érlelődési folyamata. Vagy az is lehet, hogy elkezdett égni a lábuk alatt a talaj, és vissza kellett vonulniuk. Vagy éppen a már megdolgozott pénz nagysága okán is kényelmesen visszavonulhattak. Vagy netán leselejtezték őket is... Most mindenesetre nagy a csend.
Ha a potenciális megbízók kasztja
- új, teljesen "saját" NB-1-es kasztot akarna kinevelni a fiatal testőrök világából,
- akik még nem "kérdezősködnek" a megbízóik igazi indítékairól,
- de már "dolgoznának" az ő érdekükben,
- akkor csak annyit mondhatok, hogy ezzel végképp elátkozzák magukat.
Manapság pedig igencsak felgyorsult az átkoknak a manifesztációs sebessége, de az áldásoké is.

De zárjuk le ezt a témát egy konstruktív és progresszív kiút megvilágításával. A www.druidikusz.shp.hu honlap 7-es menüpontjában JÓSZOLGÁLATI DIPLOMÁCIA címen a magánnyomozó szférát biztatom, hogy térjen át erre az eszköz-készletre arról a praxis-trendről, amit korábban követett: álljon bár az a bizonyos korábbi praxis-készlet bármiből is. Mert az átok egy meglepően hatékony módszer tud lenni, még kísérleti alapon is, nem csak végszükség-alapokon működtetve. Én erre képezem az NB-4-esek tipikus közegét, hogy onnan szivárogjon felfelé ez a klisé, méghozzá nem akárhogy, hanem az NB-1-es szempontok szerint, azok logikai rácsatlakozási pontjain. Druida klisékkel tervezem a *hírláncokat, ezt immár ugyanolyan jól kell tudnia az értő szakmának, mint amilyen jól én mindigis tudtam ezt önmagamról. A végszükséggel átitatott közeg csak úgy nyeli és "issza" az átkok és áldások tananyagát, alapvető formuláit illetve jól megválasztott katarzisait.
Én azonban ennek a kettős összefüggésnek az áldásos végét erőltetem, mert ezt erőltetni igenis esztétikus és szükségszerű. "Outsider" csak a csúfnevem lehetett, de ezzel az írásommal íme letettem az "Insider" szimat tanúbizonyságát, illetve leckekönyvét, hátha valaki aláírja azt. A névjegyemet pedig a saját valódi nevemen tettem le. Ennek jegyében még leírnám, hogy a hivatásos rendőröknek, mint önálló szakmának megvan a maga érdek-világa és kifinomult szempontjai. A magánnyomozó szférának is megvannak a maguk kifinomult szempontjai, amelyek részben elkülönülnek a rendőrökétől, részben összefonódhatnak vele. A magánnyomozók közegében ráadásul az exkluzív ismereteim szerint megismétlődik, leképeződik a köztudottan két térfélre lezajlott politikai hasadás is. Ezt felismerve nyáron felhívtam magánnyomozó szféra figyelmét a jószolgálati diplomácia ki nem használt tárházára, illetve azon valóban tájékozott intellektuális körök figyelmét is, akik ebben a régi-új madárlátta műfajban a szakmai sikerek várományosai lehetnének, akár velem együtt, akár nélkülem. Ez a körlevél olvasható a www.druidikusz.shp.hu honlapon. A körlevél a dolgok mai állása szerint süket fülekre talált. Okom van feltételezni, hogy nem a magánnyomozó szféra hozzáállása miatt, hanem azért, mert a potenciális megbízók zárt világa valamennyire még mindig a "Fenyő-etikett" csábításában él. Én ugyanis azt a körlevelet a magánnyomozó szféra kifinomult érdekeit illeszkedően megszólítva fogalmaztam. De ez a mostani körlevél immár a potenciális megbízók és az NB-akárhány kasztját egyszerre célozza Fenyő példájának intő elemzésével.
Szükség esetén a feltételes átkokat feleleveníteni nem vagyok rest, de a felelevenítésükön túl a manifesztáció maguknak a delikvenseknek a felségterülete marad. Ha ez így van, akkor NB-1-es druida vagyok, illetve ha az vagyok, akkor ez így van, és nem másképp. Én csak az áldások manifesztálására szakosodtam, méghozzá olyan magas szinten, hogy felejtsük el, hogy azt vissza lehetne döngölni a padlóba, vagy vissza lehetne söpörni a szőnyeg alá. , Ám én érzem az egész témának a leheletén, hogy az átkok és az áldások mennyire együtt járnak, és mennyire csak kéz a kézben futtathatók fel, és sehogy másképp. Ez pedig az NB-1-es druida szempont.
Fenyőt is érteni vélem, hogy mi volt az a kortárs szellemi trend, ami őt belehajtotta ebbe a magatartásformába, ami ellen még a halála után is név szerint lázadt az üzleti világ. Tehát Fenyő viselkedésének is megvolt a maga nagyon-nagyon súlyos oka, amivel én most NEM terhelem azokat, akik nem tesznek fel nekem célirányos kérdéseket. Az ő lelki üdvéhez szükséges időt is leketyegettnek gondolom. Remélhetőleg egy korszakváltás határán, illetve egy módszertani váltás mérföldkövénél vagyunk ebben a témában, és egyúttal egy kollektív átfogó katarzis küszöbén is.

Mindenkinek a lehető legeslegjobbakat kívánom! Továbbá mindenkit felkérek, hogy ezzel a Fenyő-hipotézissel ismertesse meg a kapcsolati vonalait, akár a jelen levél sima duplikálása útján is.

Szabó Tamás

Rezignált: Hirtelen maga alá került. Rezignált pánik, - nem mutatja ki a pánikot, de az a mindennapjait alaposan áthatja, és a döntéseit illetve a cselekvéseit teljesen lebénítja.
Outsider: Kívülálló. Tudományos és hivatali körökben így beszélnek a kibicekről.
Insider: Bennfentes.
Hipotézis: Tudományos és/vagy tisztán csak logikus feltételezés, illetve a jogi értelemben vett "alapos gyanú" megfelelője.
Katarzis: A görög "megtisztulás" szóból ered. A rossz értékrend tipikus döntéseinek korszaka után következő jó értékrend szerinti tipikus döntések határán lejátszódó, megrázó bensőséges élmény.
Hírlánc: Az az akár megtervezett, akár spontán jelenség, amikor egy érdekfeszítő részletet nem csak az egyik ember mesél el egy másiknak, amaz meg egy harmadiknak, hanem a hallgatók szinte mindegyike továbbadja azt, végül pedig maga a hír "betömörödik" egy bizonyos közegben, netán az egész populációban. A humoristák által fel nem karolt viccek is tulajdonképpen így terjednek.

Utólagos megjegyzés: A Kék Fény 2004 nov. 15.-i adásában gyakorlatilag megpróbálták kifelejteni a képből, hogy Fenyőt a testőre egy másik kocsin kísérte a gyilkosság időpontjában. Ezt egy délelőtti, viszonylag alacsony-nézettségű Friderikusz-interjúban a riporter célirányos kérdésére elismerte. Ám a Kék Fény szerint "...nincs válasz arra, hogy Fenyő aznap este miért a testőre nélkül ment fodrászhoz...."
Azonban a Kék Fény ráirányította a figyelmet arra is, hogy az átöltözésben hátrahagyott pulóveren és sapkában talált DNS-minták lehettek mesterséges megtévesztő szándék jegyében otthagyott hamis "bűnjelek" is. Ettől függetlenül egy börtönben ülő ember állítólag "beismerte", hogy "X" nagyvállalkozó megpróbálta megrendelni nála Fenyő megölését, de ő "visszautasította". Nos, ezek már csak amolyan vádalku-játszmák a blöffök fiktív kombinációival való heveny csikicsuki-kényszerek jegyében. Aki pedig belemegy ezekbe az "enyhítő körülményeknek" álcázott medvecsapdákba, az illető éppen ezzel minősíti magát vissza NB-2-esből NB-3-assá. Jó volna észrevenni, hogy ez már kívülről is több mint nyilvánvaló.
No persze ezek a turpisságok a hermetikus progresszív hazugság-próbával minden részletükben makulátlanul leleplezhetők. Aki még mindig a ködösítés újabb változataiban utazik, és ennyire makacsul, illetve ennyire gátlástalanul, az legjobban teszi, ha mellesleg önmaga felől is halálraszántan gondolkodik. Akkor ugyanis semmilyen átok nem fog rajta, de az ő átkainak utólagos referenciái a hatékonyság kivételes magaslataira hágnak fel. Főleg ha ezen emberek sorába legelsőnek csatlakozott be. No persze ide akárhanyadikként is bármikor be lehet csatlakozni....
A másik alternatíva szerint a dolgok hátterét még mindig jószolgálati alapon is lehet kezelni. Nem mindegy, hogy ez a fenyegetettség teljesen szétpöffeszkedik-e a mindennapjaink fölött, vagy teljesen kivonul onnan. Ez a kollektív fenyegetettség a végletekig rivális mechanizmusok sajátosságai szerint képtelen egy kompromisszumos átlagértéken önmagától lenyugodni. Ám hogy melyik véglet felé indul el, az bizony nagyon nem mindegy. Nem csak annak a járókelő fiatal nőnek, (-mint tágabb ember-típusnak-) nem mindegy, akinek az Aranykéz utcai robbantásban ártatlanul kellett meghalnia, hanem maguknak a potenciális megrendelőknek sem mindegy. Ilyen áron senki sem szerethet gazdagnak lenni. Ezért maradok töretlenül optimista.




Fenyő-manipulációk a médiában.

Fenyő-ügy I./ Nyílt levél saját magamnak.

Fenyő-ügy II./ Nyílt levél Doszpotnak.

Fenyő-ügy III./ Nyílt levél a Fenyő stílusával még mindig megalkuvóknak.


I.-rész.

A Fenyő ügy gazdasági, politikai és kriminalisztikai komplex elemzését kívánom nyújtani úgy, hogy a vezérfonal egyszerre logikai és etikai lesz.
A 2005 február 26. szombati RTL Fókuszban a Fenyő-gyilkosságról bemutatott újabb elemzés kiváló logikai panorámát nyújt az igazán "komoly" körök kortárs állapotairól és törekvéseikről. Nevezetesen arról, ahogy nem a pocsolyát, hanem a lápot választották ki a dagonyázás helyszínéül. Avagy az eleinte ártalmatlan pocsolya vált időközben láppá. Ha tőlem függne, hogy hogyan tudnak kimászni, akkor nem volna jogom gúnyolódni. Ám ha én odavetek egy olyan keskeny kapaszkodó ponton-hidat,
- amelyen én magam nem mászhatok be hozzájuk,
- mert akkor éppen a megmenekítendő emberek nem férnének rá,
- de ők meg nem akarnak rálépni erre a mentő ösvényre,
akkor nehéz dolgom van.
Tehát a "nagyok" gyenge pontjaival és az elvi törekvéseinek szó szerint fizikai határaival, valamint e határ-vadászat kiélezett kockázataival kapcsolatban már külső elemzésre szorulnak. Ennek híján egy merő logikai dagonyázás az életük. Ám mivel egy egész társadalmat dagonyázásban tartanak magukkal együtt, ezért az igazságos kritika mértékének és leleplező erejének is fokozódniuk kell velük szemben. Ez az ő valódi érdekük is.

A Fenyő-ügy felgöngyölítéséhez nem sztár-zsarunak, hanem az alternatív gazdasági modellek kutatójának és gazdaság-történésznek kell lenni. De nem olyannak, akik munkásságát az ezen rendszer működtetői szelektálják és terelgetik, miután beiktatták valami fizetett helyre, ahonnan bármikor mégis kitehetik. Itt az "igazi" kutatói minőségnek mások a mércéi.
A Fenyő-ügy tömeglélektani síkon való helyre-tevése a gazdaság valódi rugalmassági mechanizmusai beindulásának vagy éppen exponenciális atrófiát okozó leragadásának a kérdését dönti el. Ez utóbbi a Kollektív Fennmaradás Stabil Adati Státuszával húzna újat, ami ha valaha is "rendesen" sikerült volna, akkor ma nem lennénk itt. Tehát most sem sikerülhet, a dolgok jellegében ez mindig benne volt és lesz. Ez a felvetés a Biblia felé fordítja a releváns kompetenciák egy fontos részét, ezért teszek egy rövid kitérőt.
A Bibliából tudhatjuk, hogy még a legkisebb szintű beavatkozást is a valódi ok-okozati viszonyokat a helyükre tevő kiélezett logikai és etikai leltár felpörgése előzi meg. Ennek a manővernek a tárgyilagosságról szóló 1-es Hermész Kulcs szerepének kollektív regenerálása és ismételt beiktatása a fő célja. A többi célja már innen ered tovább.
Az érdekeltek mindig az IDŐPONTOT firtatják; - mert hogy azt tudván tudják önmagukról, hogy a hitvány baromságokat nem mások követik el, hanem éppen ők maguk. Erre vonatkozóan magukat a Bibliában rögzített beavatkozásokat és azok előéletét leltározva a következő következtetést tudjuk levonni: Amikor a próféta a logikai leltárt felpörgeti, akkor mindig az ő érdemi működése után, sőt, talán az élete után jön a beavatkozás. Ha azonban a leltározó személy közben humorizál
(-
ilyet egyedül Illés tett-), ám azt berekeszti, akkor a fejlemények visszagyorsulnak és visszahullnak az ő érdemi működésének időtartományába. (-Ilyen a Szentföldön Illés okán történt meg, ám az én vélekedésem szerint Európában a druidák jóval gyakrabban hozták ezt a referenciát, csak legfeljebb nem jegyezték le. Ha lejegyezték, akkor ezek a feljegyzések időkapszulaként vannak elásva, míg a szentföldi beavatkozások utáni fejleményeket bárki olvashatja a Bibliában.-) Ezek a bibliai precedensek, ennél több tapasztalattal én sem szolgálhatok az IDŐPONT tekintetében. Legfeljebb tömören összenyalábolhatok egy szélesebb vonatkozást.
A humor elmaradása a jogos és megalapozott dühnek a hirtelen szeretetbe fordításáról, illetve ennek a menetrendnek az ismételt visszaburkolózásáról szól. Illés extrém, fizikai síkú támogatottságát ez az exkluzív modell előzi meg. Ám a Jelenések 11, 13 szerint a Végidőkben az Antikrisztuska fogja lebocsátani a tüzecskét az Égből az emberek szeme láttára. Mivel ő nem fog humorizálni, ezért a rajta való humorizálást elvégeztem társadalmi munkában: olyan kommunista szombatokon, amelyeket magamban druida szombatoknak hívtam; - mert hogy a boszorkányszombatok műfajában már mások elették előlem az összes kenyeret.

Ám most befejezem a Lucókán való gúnyolódást, hátha úgy könnyebb lesz eljönnie, hogy beteljesítse a rá váró próféciákat. Sőt, felkínálom neki, hogy az ő oldalán fogok humorizálni, mert így a kígyó a saját farkába harap. Ha Luckó visszautasítja az ajánlaTOM, akkor legfeljebb bemutatja, hogy hogyan lehet humor nélkül mégis lebocsátani azt a tüzecskét, amit nem B-52-esről dobnak le. Egy kisebb üstökös becsapódását már lehet tűzlebocsátásnak álcázott dramaturgiával körbevenni. Előre csillagászok!

Amúgy szerintem a druidák és a próféták között elemzéssel feltárható különbségek okán az sem kizárt, hogy a druidák bérmunkába lejártak dolgozni Júdeába, és ők voltak a próféták, legalábbis egy részük. Ám amikor sztrájkba léptek, akkor a Főnök Júdeát idepasszolta Európába, és máris ugyanott volt a felállás, mint ha nem lenne sztrájk. Na ekkor a druidák ötvözték a sztrájk és nem-sztrájk módszerét, és búvópatakként álcázzák lassító sztrájknak a gyorsító sztrájkot. Ez csak hipotézis, amit tutira tudok, azt szoktam is jelezni. Ilyen a Fenyő ügy, mindent tutira tudok benne, mert a biztonságos körkörös következtetések levonásához, és a logikai harmónia beállításához elegendő adatot ismertetett ehhez a sötétben tapogatózó média. Csak figyelni kellett a Fenyő-ügyet.

Tehát Fenyő feszegette a marhaság határait, és ugyan mi másnak a következtében, nos hát eltávozott.
Vajon mi lenne azoknak a sorsa, akik még Fenyő marhaságainak határait is törekednének túllicitálni"?" Erre a sokak által került, és mégis értelemszerű illetve kiélezetten fontos kérdésre a harmadik részben fogok válaszolni. De a hangsúly viszont ott is azon lesz, hogy ha felismerik és tiszteletben tartják ezeket a határokat, akkor az Örökkévalóságba bele fog férni az a speciális algoritmikus perspektíva, amelyben csökken a sötét mágicsku részaránya, és a fény mágiájának részaránya szélesedésnek indul, majd végül összeérnek azok peremei, és ragyogni fognak, mint Salamon tök-ültetvénye. Addig is, amíg Doszpottal diskurálok képzeletben, a harmadik rész megszólítottjai szoktassák magukat ahhoz az evidens gondolathoz, hogy
- akár köpnek azokra a határokra, és a sötét mágicsku folytatása mellett döntenek, - akár megmutatják, hogy hogyan kell büszkén átállni a Fény mágiájára,
minden bizonnyal el kell dobniuk azt az illúziót, hogy együtt, egy tömbben kell bármelyik ösvényt választaniuk. Nem! Mindenki önmaga nevében választ. Ezért a tömbnek vagy ketté kell válnia, vagy egy tömbben kell haladniuk a Fény útján. Ezt üzeni Fenyő az önjelölt teurgistán keresztül, aki ugyebár én volnék. Legyenek más önjelölt teurgisták is. Fenyő rajtuk keresztül is ezt fogja üzenni.


Fenyő-ügy II. / Nyílt levél Doszpotnak.

Legutóbb 2004 november 15.-én foglalkozott az üggyel behatóan a Kék Fény. A Fókuszban most kb. 3 és fél hónap után megint azt ígérték, hogy a rendőrség készül megnevezni a gyilkost és a megrendelőt is. A "rövidesen megnevezendő gyilkos" ígéretéből ennyi idő után is csak az ígéret megismétlése maradt. A műsor közben Fenyőt hol Clintonnal, hol Medgyessyvel ábrázoló fényképeket mutogattak, és magasabb körök érdekeinek sérelméből illetve azok védelméből eredő megrendelést emlegettek. Nyilván a kettő közül nem Clintonra akarják rásütni az egészet. De Medgyessy már szóba jöhet, mert neki köztudomásúan vannak vitái a mai legfelsőbb körök érdekháborúiban. De az is lehet, hogy titokban több politikust is próbálnak sakkban tartani, bizonyára ugyanazok a körök. Itt még szóba jöhetne Orbán, illetve Pintér. Az én erőfeszítéseimben a meddő idő-töltésre való figyelemfelhíváson van a hangsúly.
A médiának ez a közlési szerkezete és egy helyben toporgó kommunikációs praxisa azt indikálja egyre hangosabban, hogy a háttérben egy Medgyessy kategóriájú embert (-nem kizárt, hogy pont őt-) zsarolnak azzal,
- hogy pl. előbb megfenyegetik, hogy a nyakába varrják a Fenyő-ügyet a nyilvánosság előtt,
- majd pedig a Kék Fényben és a Fókuszban következik a lebegtetési állóháború következő fejezete,
a TV-néző pedig csak statiszta az egészben.
Logikailag meglehetősen nyilvánvaló, hogy a Fókuszban lebegtetett leleplezési és megnevezési készenlét mögött valójában csak az egyik "nagy" tartja sakkban a másikat; - mert már közöttük is akkora hasadások és szakadékok húzódnak, amelyeket ők már csak így szeretnek, csak így képesek kezelni. Minél később bökik ki a dolgot, annál inkább Medgyessy kontra Gyurcsán szaga van az egésznek, márpedig a Kék Fény november 15.-i adásától a Fókusz február 26.-i adásig bő három hónap is eltelt.
1998-ban az Orbán-kormány volt frissen hatalmon. Neki a gyilkosságon kívül más hatékony eszközei is voltak, ha egy feltörekvő média-harácsolónak kedve támadt nemet mondani egy megcélzott média-tortaszeletre. A sárdobálásban még szóba kerülhet Pintér, Orbán belügyminisztere. Ám a gyilkossághoz nem elég a politikai indíték, ott nagy pénzek körüli kiélezett vitáknak kell a háttérben lenniük. Márpedig ilyeneket csak a tisztán üzleti szféra termelt. Aki az üzleti szféra helyett a politikai irányt választotta a saját kibontakozásában, az nem tudott üzleti alapokon ilyen kiélezett vitába kerülni. Az más kérdés, hogy Pintér utólag statisztikailag többször szóba állhatott Fenyő egykori áldozataival, mint az ezen áldozatokon nyerészkedők kasztjával. De ez magával az érdemi gyilkos indítékkal nincs ok-okozati összefüggésben.
A Fókusz-riport említette, hogy az özvegy az öröklött vagyonnal egyből felkerült a top-100-as listára, és a temetés után nem sokkal Svájcba költözött. Ha a Medgyessy-vonalat (-Orbán, Pintér, stb. vonalat-) ejtik a megnevezendő gyanú kosarából, akkor fennmarad az özvegy, mint logikai csapásirány; - feltéve ha akarnak még valamit kezdeni a saját maguk által keltett specifikus feszültséggel. Ám egy Fenyőnek ezt a "megözvegyülési" szándékot (-ha volt-) első kézből nyilván időben ki kellett volna szimatolnia, és könnyűszerrel megakadályozhatta volna. Ez az özvegyi nyerészkedéses nyomozati feltételezési vonal még összehasonlítási alapnak is rossz. Ezt a lehetőséget benne marasztalni a leltárban nem egyéb, mint egy egyszerre nagyon drága és nagyon buta menekülési útvonal arra az esetre, ha a "nagyok" nem tudják nyugvópontra juttatni a saját vitáikat a Fenyő-ügy körüli lebegtetések rosszhiszemű felhasználásával, és ezt a meg is nevezett irányt választják. Márpedig nem tudják, így jobb ezt a vonalat nyíltan lefuttatni logikailag, és rögtön végleg el is búcsúztatni ezt a szálat a leltárból. A gyilkosság után a szokásos nyomozói rutin nyilván első helyen tesztelte ezt a lehetőséget, és ejtette frissen, azaz szakmailag hitelesen ezt a változatot. Egy milliárdos házaspár esetén a férjnek van pénze bérgyilkost bérelni, egy asszony csak a lebukás hatalmas kockázatával megalkudva tudna ilyesmiben szervezkedni. Különben is, Fenyő nyilván magasan a felesége fölött volt ilyen szervezési kérdésekben. Fenyő és a felesége között egészen biztosan korrekt viszony volt. Ha Fenyő ezt a lehetőséget nem zárta volna ki, akkor arra nyilván vigyázott volna, hogy a felesége ne tudjon a mozgásáról, és ne tudja értesíteni a bérgyilkosokat. Egy férj az ilyen lehetőséget könnyebben kiszimatolja a saját feleségén, ám egy testőrön már nem olyan könnyen veszi észre, mint pl. a feleségén. Ez pedig az üzleti ügyfelek környékére tereli vissza az érdemi gyanút. Nem a politikai ügyfelek felé, ahogy a TV lebegteti, hanem a tisztán üzleti ügyfélkörbe.
Akkoriban többek között és többekkel együtt Medgyessynek lehetett az a feladata, hogy Fenyő vagyonát mind politikai, mind bank-szakmai szempontból fedezze; - még az ellene való támadás akármiféle gondolatát is megelőzze a puszta gesztusaival, csúcs-bankári kiállásával. Ezen kiállásáért cserébe kapott beleszólást dolgokba, amely alapján aztán politikailag jobban kinőtte magát, mint üzletileg. Ott valójában Fenyő volt "fent", és Medgyessy "lent". Ezekbe a marionett-szerepekbe Medgyessy távozásakor igen kiválóan bele lehetett látni: Nevezetesen abba, hogy Medgyessy csak addig "média-nagyhatalom", amíg azt mondja, amit súgnak neki: Közben pedig nem törődik azzal, hogy azok óperenciás baromsági mivolta az ő körmére ég vissza, és nem a súgó-emberekére.
Ám a bérgyilkos szakma és a "nagy" megrendelők közötti láthatóan nagyon erős és tartós törés okán már csak a média átlátszó játszmái maradnak a felszínen az ügy mai utóéletében.
Ha lenne bizonyíték a TV-ben ismételten szellőztetett változat szerint, akkor az illetőt egy nov. 15.-i lebegtetés után már november végén vagy legkésőbb december elején meg kellett volna nevezni. Mivel ez nem történt meg, így csak egy küszöbön toporgó nyilatkozat-háborúnak a szőnyeg alá való visszasöprése lehet a cél. Igenám, de a szőnyeg alatt már annyi a szemét, hogy nekinyomja a csillárt a falnak, ezért ömlik vissza minduntalan az oda besöpörni törekedett hulladék.
Még novemberben foglalkoztam a témával. Akkor feltettem a www.druidikusz.shp.hu honlapom "Jószolgálati diplomácia" című menüpontja alá azt a logikus hipotézist, amit azóta is tartok. Nevezetesen, hogy Fenyő bérgyilkost keresett, ám amikor az előjött a saját szakmai szempontjaival az igazságossági és álcázási részletkérdések tisztázása érdekében, akkor megértette, hogy Fenyő az akció után őt is megpróbálná eltűntetni. Nem kizárt, hogy Fenyőnek erre a törekvésére vonatkozóan magának a bérgyilkosnak a saját "szakmájából" már fülesei is voltak. Fenyő ezt is csak amolyan marketing-rutinnak érezhette, amilyen munkát maga a piac bármely szegmensben folyamatosan folytat, ám ebben a szegmensben ez a klasszikus igyekezet ,ár teljesen másképp "sül el". Az sem kizárt, hogy Fenyő a saját felbérelt bérgyilkosait is ugyanúgy próbálta meg "kifizetni", ahogy az ügyfeleit is, amit azok aztán "szakszerűen" lereagáltak. Ez annál is inkább logikus, ugyanis a lőfegyveres bérgyilkos szakma helyét rövidesen átvette Meciar robbantó brigádja, akik már az európai szellemű határok nélküli foglalkoztatás jegyében működtek nálunk is. Legismertebb referencia-munkájuk az Aranykéz utcai ártatlan áldozatok, akiknek a kiszemelt áldozattal együtt kellett bűnhődniük.
A Fókuszban elhangzott azon narráció egy merő képtelenség, hogy tudniillik Fenyő a sokszoros laptulajdonos az újságok és az elektromos média közötti határvonalat törekedett volna átlépni az elektromos csúcs-média felé, és éppen "ezért", éppen ekkor úgymond "felsőbb" körök tették el láb alól. Azok a felsőbb körök köztudomásúan azóta sem változtak; - ők tehát önmagukat nem leplezhetik le. Legfeljebb a belső küzdelmeik azon végső stádiumát indikálhatják, amelyben a "legnagyobbak" már egymást is ki szeretnék lökni illetve felejteni önmaguk közül, és ehhez a Fenyő-ügyet használják sakkban-tartó kíntorna pukedlinek. Ám maguknak a mostani zsarolóknak is érezniük kell, hogy ennek kockázatai hamarabb az ő körmükre éghetnek, mintsem az általuk megcélzott személy körmére. Az egész dolog azért fájdalmas, mert amíg az ilyesmi köti le egyre több energiájukat, addig maga a társadalom ég az ő körmükre.

Az özvegy mint megrendelő teóriájáról már megállapíthattuk, hogy egy merő képtelenség. Fenyőnél feljebb már nem voltak ellenérdekelt körök, mert pénzzel már mindenkit a markában tartott. Minden harsány logikai jel a bérgyilkosokkal való végzetes súrlódás teóriáját emeli ki. Ugyanis kiélezetten idegesítő mindkét fél számára, amikor a bérgyilkos és a megrendelő nem tudnak gyorsan megállapodni, vagy a bérgyilkos nem végzi el nagyon gyorsan a munkát. De nem foglalkoztunk még a Fenyő által, mint nagyon-nagy hal által tömegesen megkárosított nagy halakkal, akik aztán a közepes halakat károsítgatták tovább lefelé. E folyamat legalján aztán egyszerű melósokat nem fizettek ki, akiket ezért elhagyott a feleségük, végül jó, ha csak az egyikük maradt hajléktalan. Még a "közepesen nagy", és "a mérsékelten nagyon-nagy" halak bérgyilkos-megrendelői szerepe is logikusabb az özvegy mint megrendelő, illetve a felsőbb körök mint megrendelők teóriájánál; - amellyel eddig még nem foglalkoztam, de most bepótolom. Doszpot a Kék Fény interjúban a rendőrszakma nevében erre az "alsóbb" körök változatára célzott, és nem a "felsőbb" körökére.
Amikor Fenyő egy "vertikálisan" tőle nem túl messze, mindenesetre "lefelé" elhelyezkedő halat kíméletlenül lenyúlt egy üzletinek álcázott rabló manőverben, akkor az ilyen megkárosított illető a következőképpen felvázolható egyes-szám első-személyű lélektani élmények közepette találta önmagát:
- Ha Fenyő annyira lenyúlta volna, hogy semmije sem maradt, akkor miből fizette volna a bérgyilkost.
- Érezte, hogy az ő vagyona és mobil tőkéje sem a makulátlan becsületesség ösvényén szegődött hozzá, amiről a mindenkori partnerei is tudtak, pláne Fenyő. Ez egy keserves, de mindenesetre hatékony visszatartó erő. Ugyanis az ebül szerzett szajré ebül cserél gazdát, és ennek sem a nyerő, sem a vesztő fázisa nem nyilvános. A gyilkost ez a mechanizmus "termelte ki", és nem az asszonyi vagy politikai féltékenység.
- Így aztán különösen nyomorultul érezte magát azon gondolatok közt, hogy ha ugrál, akkor a sokszoros laptulajdonos Fenyő bármely, számára változatlanul fontos profilban pillanatok alatt könnyűszerrel tönkreteheti. Ám ha a veszteségét engedelmesen felfogja úgy, mint egyfajta belső társasági "luxus-adót", akkor ezek a körök továbbra is meg fogják őt tűrni a saját érdekszférájuk perifériáján téblábolók között. Márpedig halászni csak ott lehet, ahol hal is van, és ahol a halőr nem kobozza el a pecabotot.

Ami a második gondolatjelet illeti, nos, ha valamelyik áldozat mégis ugrált és kapálózott Fenyő ellen,
- ám Fenyő pl. nem a valódi terhelő adatokat használta fel az illető ellen,
- mert hogy az rá is visszaüthetett volna,
- hanem újakat kreáltatott a példabeli illető ellen, amely téma-megválasztásban további vérlázító gátlástalanságokat vonultatott fel,
- akkor talán az ilyen "ügyfelek" bérgyilkos-megrendelői szerepét még érdemes volna kapirgálni. Az ilyen nyersanyaghoz Fenyő akkori lapjait kellene lapozgatni.

De ezt az utóbbi nyomozati szálat is inkább ötvözni kell a magányos bérgyilkos lázadásának teóriájával, hogy ezek a termékeny nyomozati szálak bármelyik irányba kitörhessenek ebből a keverék-elméletből. Ám azok a nyomozók, akik akkoriban képben lehettek az ilyen témákban, azok már rég felvették a végkielégítésüket és maszekok lettek, vagy fegyelmileg távolították el őket. Azonban ennek a megkárosított, szintén valamennyire "nagyhal" áldozatnak, mint tényleges megrendelőnek a teóriája is hatványozottan mérsékelt, ugyanis üzletileg bárkinek jobban megérte rábiccenteni a keserves veszteségének az "exkluzív társasági klub-adó" jellegére, mintsem hepciáskodni. Ugyanis utána már tudta lefelé másolni a klisét, amit Fenyőtől első kézből vehetett át.
Fenyő nem volt hülye abban a tekintetben, hogy az illetőnek meghagyjon annyit, amennyiből az még felszínen maradhasson vállalkozóként, vagy a saját kategóriája alján, vagy attól nem sokkal lejjebb. Ezek az emberek Fenyő kliséje szerint mind beszálltak nála a "tutiba", aztán felszaporodtak az "időkomponensek" a velük való tárgyalásban, végül be sem engedték őket hozzá. Ha Fenyőnek volt olyan módszere, amely ezt a módszertani szintet is jóval meghaladta a rablás hatékonyságában, akkor az ilyen utóbbi emberek már tömörülhettek egy bérgyilkos-megrendelői kartellbe, ez nagyjából megfelelhet Doszpot verziójának; - de persze Fenyő nem volt ennyire hülye. Ha ennyire hülye volt, akkor annak nyomai is voltak, amelyek felgöngyölítésével érdemes foglalkozni. Ugyanis a marhaságnak egy szint fölött már nagyon ordító nyomai vannak, márpedig egy ilyen szál felgöngyölítésében a rendőrség és az életben maradt nagyok érdekei és szándékai tökéletesen egyesülhettek volna Ha pedig valaki egy ilyen Fenyő gyilkosát akarja leleplezni, akkor ő is "jól fizetett" célponttá válik. Mármint az immár őt is vadászó bérgyilkost fizetik meg ugyanolyan jól ugyanazok a megrendelők. Ez a logikai változat szokott többszereplős utcai vagy éttermi lövöldözésekbe, igazi bandaháborúkba torkollni. Ám Fenyő halála után nem ez történt, habár az éppen most feszegetett statisztikákba a rendőrség jobban belelát, mint én. Ám a logikai és szakmai kapaszkodók felfrissítése nekik sem árt. De ez egy olyan fajta halmozottan vagylagos logikai csapásirány, ahol a kérdőjelek száma nem csökken, hanem láthatóan növekszik.
Ne felejtsük el, hogy a Fenyő által megkárosított delikvensek magának a megkárosításnak az exkluzív "know-how"-ját első kézből kapták meg tőle: Nevezetesen a szerződési típusok a kezükben, az utólagos magyarázatok pedig a fülükben voltak. Ezen felül egy teljes jogtanácsosi szakmai áramlat illetve egyirányú igazságszolgáltatási cigányútra terelő lendület állt maga a módszertan mögött; - csak nyelni kellett egyet, és igénybe kellett venni a módszert, hadd dőljön még tovább, egyre és egyre tovább az a dominó. Ezek a közvetlenül Fenyő és környezete által megkárosított emberek megértették, hogy még jóval az ő kategóriájuk alatt is ugyanolyan megcsapolható vagyonok vannak, mint az övék, amelyek szintén vagy nem fognak ugrálni ugyanolyan okok miatt, mint ők sem, vagy pedig ha kapálóznak is, ugyanolyan teljesen feleslegesen teszik, mint ők maguk is tennék. Ha pedig mégis megteszik, akkor lehet menni Fenyőhöz sajtó-anyagot szolgáltatni, mert az ilyen illető nem kevesebbet tesz, mint maga a Modell ellen lázad. Ők tehát kezükben a "know-how"-val átültek a modell másik oldalára,
- a szerződéses mintákban a Fenyő cége helyére a saját cégüket írták be,
- a saját nevük helyére más "partnereket" kerestek,
- és megkezdték ugyanezt a gátlástalanul cinikus (-de extrém módon jövedelmező-) magatartásformát "lefelé" és "oldalirányban" gyakorolni olyanokon,
- akikkel akár Fenyő nem állt szóba, akár fordítva.
- Mindenesetre az újabb áldozatok nem tudtak semmit a módszerről, hanem már csak miután ők is élesben elszenvedték azt, utána ismétlődött meg bennük ez az "ördögi katarzis". Ez a modell aztán elindult lefelé. Ennek következtében pl. egészen máig kitart az a stabil háttér-adat, hogy a nagy építkezések alvállalkozói szerződéseinek 30 százalékában nem kifizetik hanem pofán röhögik az alvállalkozót. Minél lejjebb megy ez a dominó, annál inkább az a két választása marad az egyre kisebb vállalkozóknak, hogy vagy tudatosan és gátlástalanul nekilátnak követni ezt a módszert, vagy belátóan és tudatosan beletörődik a saját bukásába, és pl. maga is beáll maltert keverni.
Amúgy én annyiban vagyok érintett ezekben a hajdani folyamatokban, hogy nekem egy légi-közlekedési illetve légi-szállítási beruházás-tervezéssel és üzemszervezéssel foglalkozó vállalkozásomat darált be és gyalult le ez a láncreakció; - természetesen Fenyőtől messze, de félreismerhetetlenül az ő vertikális hatásvonalán belül, annak alján. Később is azért hullottak és hullnak ma is az ölembe követelés-érvényesítési felkérések, mert a rendőrség és a jogászi szakma nem hárítja, hanem termeli ezt a jelenséget, amelynek az anatómiáját kiválóan ismerem. Az átok-áldás mágián kívül nincs rá semmi módszer, és már az is átok-áldás mágia, ha egy kárvallott azt mondja búcsúzóul az őt megkárosító személynek, hogy "oké, akkor innen folytatjuk az Ítélet Napján".
Amúgy fontos tanulsága még az ügynek, hogy ennek az egész mechanizmusnak éppen az lesz az elkerülhetetlen mellékterméke, hogy a szakemberek tömegesen fognak messzire sodródni benne a saját szakterületüktől, és ennek a gazdaság egésze látja a kárát. A Fenyő-kaszt tehát pénzt koncentrál benne, de az a pénz elveszíti a valódi fedezetét ennek a láncreakciónak a küszöbön álló fejezeteiben. De térjünk vissza a kriminalisztikai szempontokra, és ne feledkezzünk meg a viktimológiáról sem, mint a kriminalisztikának a leghatékonyabb segédtudományáról.
A megkárosítottak között keresni a gyilkosság megrendelőjét annál is inkább rendkívül mérsékelten valószínű, mert a rossz hírbe hozással Fenyő felől még tovább támadott áldozat egy egész csúcs-újságíró és csúcs-vállalkozó team-mel állt volna szemben, akik dolgoztak Fenyő helyett és az ő nevében. Ez utóbbiak
- a rendőrségen keresztül hivatalosan,
- a háttérben pedig szintén "harcosok" által,
- és a kezükben lévő média-hatalom által is
könnyen elbántak volna a nyílt célponttal. Ennek a részletnek oda-vissza evidensnek kellett lennie. Az ilyen ember Fenyő megölésével semmit sem nyert volna, sőt, csak veszített volna. Elveszítette volna Fenyő média-apparátusának alkalmi támogatói lehetőségét; - ugyanis amelyik vesztes "úriember" volt Fenyővel, az ebben még valamelyest számíthatott rá. A Fenyő körüli mechanizmusok minduntalan egy irháját magányosan mentő, esetleg kis csoportban lázadó bérgyilkos visszafelé elsülő magánakciójának logikai körfolyamatában esnek csapdába. Ennek a hiánytalan logikai körmenetnek fontos részét képezi az a szintén taglalandó tipikus epizód, hogy ha egy igazán önérzetes delikvens is beleesett Fenyő rabló-hálójába, akkor Fenyő nem kivételezhetett vele. Fenyő igyekezetének ez a tipikus gyenge pontja, hogy az ilyen delikvenssel ő nem kivételezhetett. Ha pedig a vita elmérgesedett, akkor az ilyen ember pl. tisztán magánjellegű a hírlánc-építésen alapuló leleplezésben kezdett el utazni (-ezt magamból kiindulva gondolom, de éppen ezért hiteles ez a feltételezés.-) Az ilyen ember nem törekedhetett bérgyilkost fordítani Fenyő ellen, sem egyedül, sem a hasonszőrűekkel szövetkezve. Ő a szájról-szájra terjedő, de azért még "minőségi" hírláncok valódi nyilvánosságában utazott, esetleg az akkor még valamelyest plurális sajtó másik térfelén lehettek elszánt szövetségesei. Az ilyen ember sokkal inkább abban utazhatott, hogy az életben maradó Fenyő az által a helyzet által legyen közvetve zsarolva, mert hogy mindenki úgyis tudja, hogy ez a helyzet, közte és Fenyő közt egy ilyen vita áll fenn: amely mögött magának a "korlátolt felelősségre" épülő gazdaságnak egy nagyon speciális csúcs-knowhow-ja áll, amelyet ő lelkiismereti alapokon nem tud továbbgördítve immár a saját javára, és a lentebbiek kárára ugyanúgy működtetni.
Fenyő egy vagy több ilyen ember elhallgattatását nem tudta elkerülni, mert akkor maga az általa felépített rendszer omlott volna össze. Az ilyen ember elhallgattatása érdekében a bérgyilkos szakmával kellett tárgyalnia, és ő minden fennmaradó logikum szerint ezeket a tárgyalásokat kapkodta el, és viselkedett bennük eszelősen bután; - ezért kellett meghalnia. A bérgyilkosokba több igazságérzet szorult, mint a gazdaság főszereplőibe, így ez a háttérben cigányútra terelődött részlet vált a gazdaságtörténelem "kvázi-kontrolljává". Az a bérgyilkos biztosan olyan (-eleinte talán még csak verőember-szintű-) megrendeléseken nőhetett fel szakmailag a gazdaság főszereplőinek látókörébe, amelyekben még a valóban rosszhiszeműen nem fizető akármilyen halak ellen a viszonylag "igazságosabb" térfél javára hajtott végre a bíróságok szokásos határidőinél gyorsabb megrendeléseket, amelyek egy kiszámítható bírósági procedúrával egyező elvben ütődtek nyélbe. Az ilyen megrendelések ugyanis egy esetleges bírósági szakaszban jobban képviselhetők. Az üzleti világ alsó szférái tipikusan olyan erőszakos igazságra, de azért igazságosságra szakosodott és fogékony szakembereket termeltek ki, akik valódi indíték-rendszerét Fenyő nem ismerte, így nem is volt rá tekintettel. Amikor a kiszemelt "szakember" Fenyőt az alku közben a nyomozással szembeni utólagos álcázás érdekeire hivatkozva mélyebben kérdezgette az okokról, (-esetleg a probléma megoldását megpróbálta a verés szintjén marasztalni-) akkor a kapott reakciók nyomán vagy elkezdett vonakodni, vagy szokatlanul magasra kezdte volna srófolni a tarifát. Fenyő ekkor elszólhatta magát, hogy ne ugráljon, mert bárkit (-azaz pl. őt is-) olcsóbban eltetetheti láb alól, mint amekkora összeget az illető emleget az alkuban. Nyilván a "bérverő" réteg is megkezdte a saját szakmai egyeztetéseit egymás között, hogy ki kit és miért akar megszorongattatni vagy el is tenni láb alól, és belevitte a tárgyalásokba ezeket a "kamarai" szempontokat a saját elementáris érdekeiből kiindulva képviselte is. Azért írom, hogy "bérverő", ugyanis abban már a gyilkosság esélye is bőven benne van. Ám a "bérért erőszakoskodó" szakma magának a gyilkosságnak a borzalmas lelkiismereti terhe miatt nyilván magánál kívánta és kívánja tartani az azon részletre vonatkozó önállóságát, amely tartomány
- az erőszak kilátásba helyezése, és magának az erőszaknak a megtörténte között van,
- továbbá ez utóbbi mértékének kibontakozását is a saját szakmai szempontjai szerint fokozatosan kibontakoztatva, teljesen önállóan kívánja végezni; - és Fenyő ebbe a részletbe bukott, majd pusztult bele rendkívül dicstelenül. Aki elindul egy olyan úton, mint Fenyő, az menthetetlenül ide fog megérkezni, nevezetesen ahol már nem uralja többé a fejleményeket, kizárólag a vak-szerencsének van kiszolgáltatva.
A bérgyilkosokat maguk a megrendelők annyiszor hagyták már cserben, hogy az csak idő kérdése volt, hogy az ő saját kiérlelődésük mikor ér el erre a szintre, amit itt taglalok. Egy bármilyen kényszerből visszautasított bérgyilkosság szakembere a dolgok saját logikai evidenciái szerint maga is azonnal célponttá válik. Éppen ezért erős lesz az a fajta igénye, hogy a megrendeléshez vezető okokról is tájékozódhasson. Ha pedig ez többször is megtörténik, akkor az is előfordulhatott, hogy nem egy vér-profi "szakember" mentette magányosan az irháját Fenyő lelövésével, hanem az egész "szakma" kvázi-kamarája lázadt fel, és hajtott végre egy saját ítéletet.
Fenyő a Kék Fény szerint éppen fodrászhoz tartott, és hát akkoriban jobb lett volna neki rock-fenegyerek frizurát növesztenie. Az egész erőszakos szakmai háttér-kamara előrelátó és meglepően intelligens lázadásának verziója mellett szól az is, hogy az eset után a lepuffantós brigád helyett a külföldről behívott robbantós brigádnak kellett átvennie a szűnni nem akaró megrendeléseket. Sőt, Fenyő gátlástalansága odáig is simán elhajszolhatta a számára már háttérbeli fejleményeket, hogy még a saját testőre is nagyobb veszélyben érezhette az életét az élő Fenyő mellett, mint a halott Fenyő mellett, és ezért együttműködött a gyilkossal. A gátlástalanságnak elvben létezik egy ilyen szintje, és arra Friderikusz világított rá, hogy bizony idáig is elgurulhattak az ügy vonzatai.
A Kék Fény nov.15.-i adásában volt egy elejtett megjegyzés, hogy "Továbbra is rejtély, hogy a gyilkosság napján Fenyő miért nem vitte magával a testőrét. " Ehhez képest még 2004 tavaszán Friderikusz, mint Fenyő személyes baráti környezetének tagja, ezen morális számonkérési gesztusok mögül firtatta Fenyő testőrét, és az az igen elmélyült interjú bizony adásba is kiment. Az ominózus Kék Fény adása tehát már egy háttérbeli póker-játszma blöffjeire enged következtetni.
Az említett reggeli interjúban Friderikusz kérdései nyomán a testőr mondta, hogy Fenyőt szorosan kellett követnie egy másik kocsiban, és ez a gyilkosság napján is így volt. Ő tehát páholyból nézte végig, ahogy Fenyőt lelövik, és ő nem eredt a gyilkos után. Friderikusz nagyon kifinomultan lebegtette azt a gyanút, hogy miért nem végezte a munkáját lelkesebben, éberebben, végső soron eredményesebben; - és ha már egyszer megvédeni nem tudta, akkor legalább a gyilkos elkapásában vagy megsebesítésében miért nem törekedett a helyzet magaslatán maradni. A testőr nem tudott logikus válaszokat adni, és a kínos vállvonogatásával bizonyára arra presszionálta Friderikuszt, hogy "ugyan kinek fontos ez már, és miért" Friderikusz nyilván az ügy "döglött" jellegén kívánt segíteni a maga módján, a testőr pedig a döglött jegyek marasztalásában való érdekeltségeket mutatta minden evidencia sajátságos nyelvén. Mindenesetre Fenyő testőre nem keltett bennem olyan benyomást, mint akinek a jelenlétében ne lehetne egy maflást lekanyarítani a gazdának. Tehát vagy Fenyő volt teljesen pancser a saját védettsége körüli kérdésekben, vagy pedig ez egy eleve kezelhetetlen részletkérdés, egy notórius gyenge pont a "nagyok és komolyak" életvitelében.
Bő fél év után pedig már a nyilvánosság számára megkezdték a testőrrel bármiféleképen kapcsolatos logikai csapásirányok kiiktatását a nyilvánosság előtt. Vajon hol van most az a testőr?
A TV-doktrína láttán logikailag egyetlen életképes változatként marad hát fenn a politikusok egymást való mesterkélt zsarolása a Fenyő-ügy kapcsán. Erre lehet következtetni a politikai élet látható elmérgesedéséből, és abból is, hogy másodszor is csak úgymond ígéri a rendőrség, hogy megnevezi a gyanúsítottait, de inkább mégsem veselkedik neki.

A vonatkozó jogszabályok az önvédelem esetére a gyilkosságot is felmentéssel zárhatják le, feltéve ha a fenyegetettség mértéke és a helyzet ezt is nyilvánvalóan indokolttá teszi. Annál is inkább, mert a gyilkos ellen az önmagában még nem érdemi terhelő tétel, hogy ő igazságos Robin Hood és Lúdas Matyi módjára verést is kilátásba helyező "diplomataként" dolgozik a halpiacon, de egy Fenyő őt már bérgyilkosságra invitálja; - csak mert az erőszakos jellege ellenére (-komparatíve-) etikus munkája nyomán jobban teszi, ha fegyvert is tart titokban, és bánni is tud vele. Fenyő gyilkosát, és annak minden esetleges cinkosát tehát a földi jogszabályok szerint hivatalosan amnesztiában lehet részesíteni. Ha ugyanis Fenyő a ravaszt meghúzó "ügyfele" életét fenyegette egy másik bérgyilkos igénybevételének lebegtetésével, majd kétségek között hagyta a kiszemelt "szakembert", akkor az kockázatok nélkül beszámolhatott a kollégáinak. Ők megértették, hogy bármelyikük ugyanúgy hasonló helyzetbe került volna Fenyővel eszemben, így máris elkészülhetett a saját szakmai kamarájuk ítélete, amelyet végre is hajtottak. Ezzel az akcióval az ő szakmai kamarájuk egymás iránt is hűséget demonstrált, ami az életösztön logikus közös kitörési eredő vektora. Na, nem is kaptak több megrendelést.
Fenyő testőre pedig megértette, hogy az ő irhája neki is fontosabb a Fenyőtől kapott rendszeres fizetésénél, így minimum a saját munkájához való enervált hozzáállással, de hozzájárult Fenyő kivégzéséhez. Az sem kizárt, hogy egy előre egyeztetett és elterelő módon megfogalmazott SMS-sel vagy hívással éppen ő értesítette az apparátust arról, hogy elindulnak, és hogy a szokásos útvonalak közül melyiken mennek. Ugyanis Fenyő útvonalai néhány markáns pontig nyilván egyeztek, és a Margit hídra való rákanyarodás egy lassító S-kanyar után egy ilyen ismétlődő ideális helyszín volt.

Fenyő-ügy III. / Nyílt levél a Fenyő stílusával még mindig megalkuvóknak.

Ezen a Földön jól látható a szabadság korlátlansága. Ebbe belefér az, hogy ha a Fenyő klasszikus kasztja és az ő áldozatai kasztja kiegyeznek egymással. Ha ez nem csak az imitáció, hanem az utolsó érintett szereplőig bezárólag legitim kiegyezés szintjén is nyélbe ütődhetne, akkor ez lesz az a valóban szabad és valóban utolsó szabadság-fokozat, amely hárítja a következményeket:
- Ugyebár vagy a kollektív atrófia végső exponenciális és irreverzibilis szakaszát, ami mostanában tátong,
- vagy a Felsőbb Hatalmak egyre kevésbé diszkrét beavatkozását, amely gondolathoz a Biblián kívül is szoktathat bennünket ez-meg-az.
Ha ez a kiegyezés nem történik meg, akkor a fenti gondolatjel közül az egyik menthetetlenül bekövetkezik. Ennyire azért legyünk már logikusak.

A gyilkos személye már csak valószínűsíthető, a felbujtó azonban maga Fenyő volt, és egy olyan üzleti stílus, amely
- előbb gátlástalanul kifosztja a "szerződéses" partnereket,
- utána ha az nem nyugszik bele látványos engedelmességgel, és nem kínál fel újabb összegeket immár önkéntesen a kifosztásra,
- akkor előbb őt lövetni le,
- majd láncba állva egymással végeztetni ki a bérgyilkosok kasztját.
Ezt egy felbérelni készült gyilkos szokásos elővigyázatossági vizsgálódása előbb megakasztotta; - majd amikor a kiszemelt "szakember" megértette Fenyő igazi indítékait és betekinthetett a nyilvánvaló gátlástalanság végső fokozataiba, akkor megelőzte a Kennedy-gyilkosság közismert utójelenségét: amikor ugyebár a gyilkosokat és szervezőket utólag láncba állva egymással végeztették ki. Ám akkor abból az egész szakma világszerte megtanulta a leckét. Igen, úgy látszik, hogy világszerte, és nem csak az USÁ-ban. Az eset után annyira leült az egész lőfegyveres kivégző szakma, hogy Meciár robbantó-brigádját kellett kikölcsönözni a háttérből. Ám mire azok vagy megszedték magukat, és elegendő pénzt keresve kiszálltak a szakmából, vagy láncba állítva kivégezték őket, addigra még mindig nem tért észhez a magyarországi lőfegyveres kivégző "szakma". Ez a részlet onnan tudható, hogy amikor bő egy éve közvetlen közelről belelőttek az "olajos" pasasba a saját Volvójának jobboldali ablakán keresztül, akkor csak megsebesítették. A lőfegyveres szakma tehát 2003-2004-ben még mindig nem tért észhez a 98-as Fenyő-ügy óta. Legalábbis az igazán "nagy" köröknek az igazi profik iránti viszonya még mindig padlón van, és ezért a logikai dagonyázásnak egy hihetetlenül sajátságos válfajába ragadtak bele, amelyet lejjebb fogok plasztikusan elemezni.
Amikor egy megbízó külföldön keres végrehajtó "szakembert", akkor csak harmadosztályú pancsereket fog eredményként kapni, aki elé ha nem mászik oda az áldozat, hogy "itt vagyok, én vagyok az, engem puffants le, ne mást", akkor az esetleg megpróbál valamit, de ha nem sikerül, akkor hamar feladja. A legnagyobbaknak tehát ha nincs egy saját komoly hazai brigádjuk, mint Meciárnak volt, akkor nagyon könnyen növelhetik maguk körül a slamasztikai mutatókat az alvilági egyezkedéseik nyomán. Az előleggel meglépő "profikból" is biztosan elegük van.
Éppen ezt a szünetet használom ki én magam is. Ugyanis az a fajta időszak végérvényesen leketyegett, hogy a pénzemberek bérgyilkosok közreműködésével iktatják ki az ellenfeleiket, majd pedig a bérgyilkosokat egymással gyilkoltatják le azokkal együtt, akik pampognak, mint én. Ilyen helyzetben én is "büntetlenül" tudok "elemezni", de végülis miért ne szolgálhatná ez a helyzet egyformán mindenki hasznát. Ebből a lehetőségből még nem csúsztunk ki teljesen.
Ám előtte elemezzük ki azt, hogy ha a nagy politikusok a börtönből hozatnak ki privát módon próba-amnesztiás igazi gyilkosokat, akikből a próbaidős szabadlábon levés alatt saját bérgyilkost képeznek, akkor az a gyilkos az őt "átképező" emberrel teljesen egy szintre jut. Ugyanis ezekkel az emberekkel egymást sakkban tarttatni nem fogják tudni. Ők örökké félni fognak attól, hogy ha elvégezték a munkát, akkor célponttá válhatnak. Ez pedig meg fog látszódni a tárgyalásaikban és a munkakedvükön is. Ráadásul hogyan legyen maga a rendőrség szövetséges az ilyen csalafinta módon szabadlábon lévő bérgyilkosok elkapásában? Ki fogja őket eltenni láb alól, ha ők is fellázadnak, ahogy Fenyő gyilkosa is tette? Mi lesz, ha a rendőrök a "nagyok" ismételt körözési parancsa folytán megint elkapnak egy ilyen gyilkost, és az bevallja az igazságot? Maga a bérgyilkos hogyan fog viszonyulni a saját felkéréseihez, amikor ezt az egészet átlátja? Na innentől kerül az egész ügy druida-hatáskör alá!!!
Erre az állapotra torlódik rá a rendőrségnek a lelkiismereti érlelődése, amelynek lélektani mozgatórugója Doszpot lelkiismerete.
Doszpotról amúgy a helyzete és emberi tartása illetve a szakmai kompetenciái okán bizonyosan kijelenthető, hogy ő a mostani elit etikai őrlángja. Én erre a lángra szeretnék olajat önteni, aztán hadd melegedjen mindenki, aki akar.
Ezzel együtt a kiélezetten hitvány logikai háttér miatt nagyon gyors rendőrségi szakember-amortizáció tovább erősíti az összkép lápi dagonyázási jellegét; - miközben azt már nincs tovább merre dagasztani: ugyanis a láp sarának már minden köbcentiméterét sokszorosan jobban megdagasztották a Nagy Dagonyában, mint a szorgalmas Rozi-néni a tésztát az ünnepi kalácshoz a lánya lakodalmára.
A vezető köröknek és a rendőrségi csúcs-szakemberekkel illetve a bérgyilkos szakember-gárdával való kapcsolata teljesen szétzilálódott, szétesett,
- miután Fenyő saját exkluzív kiszemelt bérgyilkosa messzebbre mert tekinteni és látni azon a logikai határvonalon át,
- mint ahol azt Fenyő szerette volna meghúzni a számára. Az a részletkérdés mára immár teljesen mindegy, hogy a lőfegyveres bérgyilkos szakma már a gyilkosság előkészítése alatt összerázódott-e magának a Fenyő-gyilkosságnak az apropójából, vagy csak utólag gyorsította fel a saját tudatossági érlelődését kényszerből. Az sem kizárt, hogy Fenyő csak beleszaladt az ő szakmai szolidaritásuk olyan kiérlelt fokozatába, amely Fenyő számára is már csak a túlvilági szellemi lét-szférákban állt össze utólagos tanulságként. A rendőrség a "látó" emberek megbízásos alkalmazásával már beismerte, hogy az igazi és széles nyomon haladó logikai rugalmassághoz nélkülözhetetlenek a teurgista impulzusok.
Úgy látszik, hogy ezek a körök teljesen képezhetetlen oligofrének (-legalábbis ideiglenesen feltététlenül-) abban az értelemben, hogy nem képesek belátni, hogy nem ott a hatalom, ahol a pénz, hanem ahol a fegyver és a szív. Aki ezt a hármat képtelen egységbe kovácsolni, az mindaddig egy senki, amíg valahogy mégis ki nem ismeri ezt a kihívást.
Szívtelen emberek pedig képtelenek szívvel kormányozni. Az oligofrénia képezhetetlenséget jelent. Az én szándékom ezzel a szófordulattal nem propagandisztikus, hanem egyrészt krónikási, másrészt pedagógiai, harmadrészt a ledagonyázás remélt ideiglenességére is csak így lehetek képes utalni, ha annak mélyponti jellegéről is szemléletesen megemlékezem.
Még mindig ezek a körök döntik el, hogy melyik fut be a fentebb felvázolt lehetőségeik közül; - miközben én a magam módján már minden létező további logikai csapásirányon előrementem az összehasonlítás optimális körülményei megteremtésének érdekében. Én egyedül hiába szavazok arra, hogy az erőfeszítésem referenciái pedagógiai és ne krónikási értelemben véglegesedjenek. Ehhez az ő döntésük is szükséges volna.

A Teremtő és Lucifer egy makacsul talpon maradó tudományos hipotézis és párhuzamos ősi művészeti koncepció jegyében egy fejüknél összenőtt sziámi ikerpárként ragadhatók meg a leginkább. Hármas sziámi ikerpárról még nem hallottam: mindenesetre az emberiség csúcsainak szűkebb értelemben vett összessége igencsak be van nőve "harmadik" sziámi ikerként az ő kettős modelljükbe, és Lucifer térfelén kezdenek. Ez a donor-akceptor modell működtethetősége miatt van így, amiről már rengeteget írtam mindenfelé a neten. Ez az összefüggés egy bizonyos szűk tartományon belül menthetővé teszi a vérlázító disznóságokat. A bökkenő ott van, hogy ennek a fajta nyögvenyelős mentegethetőségnek a mértékét és időpontját nem ők, nem annak alkalmazói mondják meg; - kár is az ilyesmit célzó kísérletekre időt pazarolniuk. Elégedjenek meg azzal, hogy egyáltalán létezik ez a tartomány. Fenyő halála és annak körülményei jobban megvilágítják ennek a megállapításnak az igaz és érvényes mivoltát, mint maga a kivastagított mondat a határidő-vonatkozásokról, amely már magát a törvényszerűséget sommázza. Fenyő halála maga a határvonal, ennek utólagos logikai elemzése pedig már végképp annak ominózus határain túl születik. Amúgy ennek a fajta mentegethetőségnek mindenképpen a palástolhatóság tartományain belül kell maradnia; - ez a megállapítás mindenesetre abszolút biztosan helyettesíti az időkomponensek kínzó hiányát, és a mostani aktuális párhuzamos összehasonlítási alapjaink közt is kielégítően rak rendet. Fenyő okán pedig már 1998-ban is csak részleges palástolhatóságról beszélhettünk, ő annyira túlontúl gátlástalanul dolgozott. Erre a gátlástalanságára az ügyet még mindig firtató műsorok is kénytelenek kitérni, úgyhogy hol van hát akkor a palástolhatóság határa, honnan kandikál ki a paripa lába a takaró alól?!!?

Az biztos, hogy a mentegethetőség csak visszamenőleges, ám előrefelé-menőleg már a "mit kell másképp csinálni" kérdése merül fel. Ugyanis a nemes emberré váláshoz pénz kell, azt pedig ha nem egy eleve nemes ember ítéli oda és rendeli hozzá a különböző szintű nemesi fokozatokhoz, akkor annak koncentrációjához nincs más módszer, csak Fenyőé. Márpedig a gazdaság koncentrált tőkével rendelkező főszereplők nélkül csak egy anarchikus csürhévé züllene vissza, ahol a termékek és termelő eszközök pénzmentes cserekereskedelmének szintjéig nincs megállás a süllyedésben. Mellesleg a mostani közállapotokban minden létező modell hátrányai ötvöződnek, és ez az élő bizonyíték arra, hogy az eddigi modellek előnyei is ugyanúgy ötvözhetőek voltak, és maradnak is mindig. De sajnos vannak olyan történelmi helyzetek, amikor Fenyő módszereinek átmeneti létjogosultsága egy alaposan lekorlátozott amnesztiával valamelyest mentegethető. Ám annak határait is érezni kell, és ezt a nehéz kihívást Fenyő keservesen elvétette. Sőt, Fenyő nem is kereste a saját modelljének az ésszerű és valamennyire még kezelhető határait; - és ez a megközelítési mód legyen a mindenkori intő jel az életben maradni szándékozók számára. Aki azonban valóban keresi ezeket a határokat, az máris megtalálhatta ebben a cikk-sorozatban, akár többször is.
Egyetlen egy lehetőség van ennek a komplex kihívásnak a kezelésére. A gyalázatos módon koncentrált vagyon 10 százalékát folyamatosan olyan helyekre kell csurgatni, ahol valóban a megtartó értékrendet ápolják. Ez a papi tized. Ha ebben a folyamatban késedelem illetve torlódás áll be, akkor a 20 százalékhoz is elérkezhetünk, ahogy József járt el Egyiptomban, amikor a gabonatermés 1/5-ét szedte be szokásos 1/10-ed helyett. József akkor egy várható 7 éves aszály előtt járt el így, de hogy járjunk el egy másfajta több évtizedes aszály után.
Ha még további torlódás megy végbe az átkozott klisék szerint a meghozandó jó döntések helyett, akkor a kényszer-adóztatás mértékei feltornyosulhatnak akár az 50 százalékig is: ugyanis gyanítható, hogy Ábrahám a fáraó vagyonát jóval 20 százalék fölött is megcsapolta. Ráadásul úgy, hogy még a fáraónak kellett köszönetet mondania Ábrahámnak, hogy ennyiből megúszhatta a dolgot.
Tehát legkésőbb a folyamat végén mindenképpen nemes emberré kell válni, és nemes ügyeket kell támogatni, minimum a vagyon és nyereség 10 százalékáig. Ha nem teszi, attól még ez a törvényszerűség megmarad, de a torlódó etikai adósságok miatt ezek a fajta kényszerű százalékok menthetetlenül elindulnak felfelé.
A 10 százalékos adón az alsó szférás korrekciókat az úgynevezett kiemelten közhasznú szervezetek végzik a mai közkeletű megfogalmazás szerint. Azonban ezek a kiemelten közhasznú szervezetek is úgy vannak ezzel a dologgal, hogy "ahhoz, hogy segíthessünk, előbb nekünk magunknak kell rendben lennünk". És ezek a szervezetek bent is ragadnak ebben a tartományban; - azaz a kollektív keretszempontok miatt nem tudnak feltörni abba a tartományba, ahol segíteni tudnának. Ezt a tisztán közgazdaságtani természetű kihívást a Kádár-rendszer jól kezelte azzal a fajta praxissal, hogy a valóban nép felé kormányozott eredendő kp.-emissziót addig a szintig emelte, amíg már éppen-éppen majdnem elkezdett áruhiány fellépni, és csak ekkor fogta azt óvatosabbra. Az így nyert szünetekben pedig tényleg foglalkozott azzal, hogy mely cikkek körül körvonalazódik az áruhiány, és azokra ha nem is magas szakmai színvonalon, és ha nem is optimális kereskedelmi keret-feltételek mellett, de kiemelt figyelmet fordított a gyártás-szervezés nehézségeiben.

Térjünk vissza a logikai dagonyázás kérdéséhez. Ha a vaddisznó konda elmegy dagonyázni a lápba, és valamelyikük elsüllyed, akkor a konda megrémül, és arrafelé nem mászkálnak többé. Ám ha pl. gyakorlatozó katonák vagy túra-vadászok közül kezd el az egyik ugyanabban a lápban süllyedni, akkor a többiek láncba állnak a még valamelyest szilárd talajon, és egymást huzigálva kimentik a megsüllyedt bajtársukat. A magyar közélet hátterében egy teljesen harmadik típusú lápi dagonyázás folyik. Itt is láncba állnak a konda bajtársai. De miközben gyúrják a masszát, közben hol még jobban beletaszítják egymást a lágyabb és süppedősebb részekbe, hol kihúzzák egy picit. De jellemzően csak addig, hogy megint bármikor visszataszíthassák. Közben aki a legnagyobb slamasztikában van, és a többiek húzzák ezzel a fajta húzdmeg-ereszdmeg "mentő-trükkel", az elsüllyedés legnagyobb veszélyében leragadt áldozatok igyekeznek még erősebben húzni befelé az egész mentő-láncot, mint amennyire az őt kihúzni igyekszik. Ezt is csak ideiglenesen csinálják, ugyanis ezzel akarják bebizonyítani, hogy ők még ott is valakik. Így aztán az egész mentő-lánc a láp fogja marad. Addig szórakoznak így, amíg a partra érkezik egy druida-tudósító, és plasztikusabb tudósítást ír róluk, mint ha filmezve lennének. Az én filmszalagomat logikai folytonosságnak hívják. Eszem ágában sincs eldönteni a mentő-lánc helyett, hogy ők most menekülő konda vagy emberlánc-e inkább. Ugyanis a konda elfut; - és szomorú, de némely emberek intelligenciája alaposan alákínál a csíkos hátú emlősökének. Az én fantáziámat a láp közepén lévő ember kimentése és átmentése mozgatja. Azért képviselem ezt a szemléletet, hogy az ő példáján észhez lehessen téríteni a láncot, még annak a láp felé való menetelésének időszakára, annak emlékeire és leltárjára vonatkozóan.
Bizonyítékom nincs, de tippem az van. A tippem szerint Medgyessy az, akit a láp közepén hol kihúznak, hol visszataszítanak, miközben az egész társadalom süllyed ennek a lápnak a szélén. Ha az esetleg még szóba-jöhető Orbánt akarják presszionálni, akkor annak lehet valamennyicske politikai értelme, de Pintér intézkedői szerepét már könnyebben meg lehetne kreálni egy mesterséges vádaskodásban. Ám Pintér nem exponálja magát a politikában, őt tehát nincs értelme presszionálni. Ezt a logikai zsákutca érzékletessé és szemléletessé tételének érdekében írtam le.
Mindenesetre ha az ilyen húzdmeg-ereszdmeg játszmákból kivezető utat még segítséggel sem képesek megtalálni az illetékesek, hál’ Istennek próféciák azért még vonatkoznak rájuk. Az előrelátás intézményét csak az egyes-szám első-személyű szférában lehet felfüggeszteni, de nem az igeragozás többi 5 dinamikáján. A strucc is azért dugja a homokba a fejét, mert nem tanult nyelvtant az iskolapadban.
Ha hazudok vagy tévedek, akkor legyek átkozott, és az ellenségeim mondhassák meg, hogy miben. Ha viszont igazam van, akkor:

Uff én beszéltem!

PhD: azaz Private hungarian Druid








Rövid üzenet a honlap tulajdonosának. Az ablakban a saját e-mail címét tüntesse fel.

E-mail cím:

Üzenet:

Elfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot


Honlapkészítés