Sólyom László köszöntője

Sólyom László köszöntője

2007.5.23
A Határon túli magyarság a 21. században című konferenciasorozat harmadik,
Autonómia, regionalizmus, regionális fejlesztés című tanácskozásán (Részlet)
A mai konferencia fő témája az autonómia, és ezzel kapcsolatosan rokon téma, ugyanen­nek egy másik vetülete, a regionalizmus. Én azt szeretném mondani, hogy noha nagyon sokan erre a szomszédos államokban hisztérikusan reagálnak, a mi feladatunk az, hogy tényszerűen tárjuk fel ennek az önigazgatási formának az európai lehetőségeit. Gondolom, hogy ezt meg fogja érteni a többi ország is, és azzal, hogyha mi ezt tényszerűen, tudományosan is megtárgyaljuk és közös álláspontot alakítunk ki, a jövendő Európához is hozzájárulunk.

Ágoston András:
A Fidesz és a nemzetstratégia

Aki azt várta, hogy a hétvégi Fidesz-kongresszus újat hoz a nemzetstratégia ügyében, az bizony csalódott. Nem volt szó autonómiáról, kettős állampolgárságról, s a határon túli magyarok más gondjairól.
A Fidesz az új többséget, a kétharmados nemzetben gondolkodó szavazói bázist akarja stabilizálni. Magyarországon az elkövetkező egy-két évben dől el, hogy a következő választáso­kig kialakul ez a többség vagy sem? A Fidesz vezetői talán úgy gondolják, hogy ebben az érzé­keny szakaszban nem kell még a kisebbségi ügyeket is a politikai érdeklődés homlokterébe állí­tani.
Lehet, hogy most ez a magatartás a helyes. A történelmi felelősség a Fideszt terheli, amit a párt vállal is. Végtére, az Orbán-kormány indult el a határmódosítás nélküli nemzeti integráció útján. Orbán Viktor volt az a pártvezető, aki személyesen is kiáll az autonómiáért, a kettős ál­lampolgárságért. A kölcsönös felelősségvállalás, amiről Orbán Viktor a kongresszuson beszélt, Magyarországon és a nemzet egészén belül is, történelmi szükséglet.
Rácáfolva azokra, akik már politikai temetésére hívtak fel, a pártelnök megerősítette pozí­cióját és a pártbéli törekvések tarkasága ellenére egyszemélyi politikai vezetőként sikerült újra a Fidesz élére kerülnie. S ez jó.
Orbán Viktor és a Fidesz a párt habitusának megfelelően előbb-utóbb úgyis meghirdeti a nemzet egészére kiterjedő politikai stratégiát. Hogy a várakozás nem alaptalan, bizonyítja Tőkés László kongresszusi fellépése. Az, hogy kongresszusi forgatókönyvben az események egyik köz­ponti figurájaként szólalhatott fel, s a felszólalásának egésze a nemzetről, az egész nemzetről szólt, nos, ennek üzenet értéke van. Abból, ahogy a kongresszusi küldöttek Tőkés László beszé­dét fogadták, arra lehet következtetni, hogy az új nemzetstratégia meghirdetése már nem lehet messze.
Örültünk, amikor Németh Zsolt kezdeményezett: kettős állampolgárságot követelt a vaj­dasági magyarok számára. Igaz ennek a megnyilatkozásnak Szabó Vilmos, MSZP-s képviselő személyében rögtön ellenzője is akadt, de ha a folyamatában vizsgáljuk a legnagyobb ellenzéki párt nemzetstratégia ügyében végzett tevékenységét, az óvatos optimizmusra adhat okot.
A kölcsönös felelősségvállalás jegyében nem maradhatunk veszteg a kisebbségi közössé­gekben sem. Nekünk vajdaságiaknak, akiket fenyeget a schengeni vasfüggöny, nem azt kell nézni, hogy a Fidesz, miközben Magyarországon folytat sorsfordító belső küzdelmet az új több­ség megerősítéséért, mennyire tud ránk is figyelni. Inkább – lévén, hogy az autonómia és a kettős állampolgárság ügyében mégis tőle várjuk a segítséget – kezdeményeznünk kell. A Vajdaságban létrejött egy négypárti találkozó, ami ez jó. De ez magában nem hoz eredményt. Konkrét közös javaslatok kidolgozására és nap mint nap kezdeményezésekre, politikai akciókra van szükség.

Ellenállás a kirakat-nemzeti tanácsokkal szemben
A vajdasági magyar pártok, nagyon helyesen, úgy látják, hogy Kostunica a szerb politikai színtérről a magyar tényezőt el akarja távolítani. Vagy ami még rosszabb, a korábbinál alacso­nyabb pozícióba akarja kényszeríteni, melyben az önálló magyar fellépésről már szó sem lehet.
Ennek biztos jele, hogy Ladjevic, Kostunica kisebbségi megbízottja, a nemzeti tanácsok­ról olyan törvényt készített elő amely, ha a szerb parlament a ebben a formában fogadja el, bebe­tonozza a jelenlegi helyzetet. Az elektoriális úton létrehozott nemzeti tanácsokat továbbra is Kostunica kormányfő irányítaná, s ami a legrosszabb, azok legitimitás hiányában a jövőben sem lennének alkalmasak arra, hogy feltárják, kifejezzék és képviseljék is a vajdasági magyarság alapérdekeit.
A szerb megbízott a kirakat-nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezet védelmében az Eu­rópa Tanács egy sehol közzé nem tett támogató véleményét emlegeti. Ebbe a négy vajdasági ma­gyar párt további presztízsveszteség nélkül nem nyugodhat bele.
Még az ET miniszteri tanácsának Belgrádban sorra kerülő ülése előtt, napokon belül meg kell keresnünk a magyar képviselőket, s a magyar külügyminisztert. Nemcsak azért, hogy az ET tegye végre nyilvánossá a támogató véleményét, hanem azért is, hogy ha mégis lenne ilyen támo­gató dokumentum, szálljanak síkra annak megváltoztatásáért. A nemzeti tanácsok tagjainak elektorok útján történő megválasztása elfogadhatatlan. Legitim testületeket csak a magyar vá­lasztók névjegyzékére alapuló demokratikus, többpárti választások útján lehet létrehozni.

Zúg a Ká belső energiákat, lehetőségeket. Magyarországnak, állítja Salat Levente erdélyi politológus, évi 20-40 ezer bevándorlóra van szüksége. Ebből a szempontból nézve a kettős állampolgárság olyan eszköz, amely az EU szabályainak is megfelelően, lehetővé teszi a nemzet egészére vonatkozó politikai és gazdasági stratégia kiépítését és érvényesítését.
Szerbiában a magyar (perszonális) autonómia a célunk. Ennek érdekében alkalmazható modellt dolgoztunk ki, amely a magyar választók névjegyzékére és a kisebbségi többpártrend­szerre alapul. A részarányos parlamenti képviselet követelése a magyarságnak a szerb politikai színtéren való kollektív megjelenését biztosítja. Emellett a magyar nemzetiségű állampolgár saját döntése alapján, s ha erre a szerb oldalon is van fogadókészség a szerb pártokban tevékenykedve is megvalósíthatja politikai és más elképzeléseit. Szerintünk ez lenne a pozitív diszkrimináció.
A Kárpát-medencében működő magyar egypártok válságát ma már senki sem tagadja. A helyi többségi elitek kerülik az egypártok által szorgalmazott „kormányzati felelősségvállalást”. Ami azt jelenti, hogy az autonómiatörekvéseket mellőző versenypártokká alakult magyar egypártok politikai teljesítménye igencsak behatárolódott. Magyarországon a jelenleg érvényben levő „mazsolázás”, a szükséges munkáskezek és a szürke állomány befogadására specializálódott magyarországi „bevándorlási politika” veszélyes vizekre viszi a magyar-magyar kapcsolatokat. A határon túli egypártoknak nincs javaslata e romboló magyarországi gyakorlat megváltoztatására sem.
Nem csoda, hogy az elégedetlen választóik egyre inkább cserben hagyják őket. A válság egyértelmű következménye, hogy a vajdasági magyarok fele szerb pártokra adta le szavazatát. Erdélyben pedig ! az, hogy az RMDSZ állásfoglalása ellenére a magyar szavazók nagy része a korrupciót ostorozó államelnök megmentésére szavazott.
A válság tehát kiteljesedett. Határon innen és túl. A rendszerváltás óta érvényes magyar-magyar „kapcsolattartási modellt” alapjaiban kell megújítani. A nemzet egésze érdekében új megoldásokat kell keresni, s meg kell alkotni a 21. századra érvényes magyar stratégiát. Remél­jük, hogy a KMKF Állandó Bizottságának június 19-i ülésén már konkrét megoldásokról is szó lesz.
A magyar-magyar kapcsolattartás vonatkozásában a VMDP KMKF Állandó Bizottságá­nak beterjesztett javaslata továbbra is él:
1. Legyen könnyített eljárásban megszerezhető nemzeti vízum, s az jóhiszemű hasz­nálat esetén egy-másfél év "próbaidő" után, személyes kérésre, váljon átválhatóvá letelepedés nélküli kettős állampolgárságra.
Ennek érdekében változtatás iránya a VMDP szerint a következő lehetne:
- bizalmatlanság helyett bizalom (jóhiszeműen könnyíteni az előzetes eljáráson, s feltéte­lezni a nemzeti vízum jóhiszemű használatát).
- a Magyarországon kiadott támogatási dokumentumok illetékét ingyenessé kell tenni.
- világossá tenni, hogy a vízum tulajdonosának korrekt viselkedése elvezethet a letelepe­dés nélküli kettős állampolgársághoz. Ugyanakkor figyelmeztetni kell arra, hogy a rosszhiszemű használat akár kitiltáshoz is vezethet.
- lehetővé kell tenni, hogy az önkormányzatok is vállalhassanak olyan garanciát, ami alapja lehet a nemzeti vízum kiadásának.
A VMDP javasolja továbbá, hogy a visszahonosítási eljárás megindítása váljon lehe­tővé azon kérvényezők számára is, akik Bácskában 1941 és 1944 között, az akkor érvényes jogsza­bályok szerint magyar állampolgárnak születtek.

Dokumentumok:
Kovács László:
Fiatalok találkozója Topolyán
A VMDP topolyai Ifjúsági tagozata május 20-án, egynapos találkozóra vendégül látta az anyaországi Egyesült Magyar Ifjúság(EMI) vezetőit.
Emlékezetes, hogy az EMI jóvoltából és szervezésében a VMDP fiataljai több alkalom­mal könyveket tudtak juttatni a topolyai iskolák magyar tagozatainak valamint az iskolák könyv­tárának.
A vendégek a vendéglátóikkal együtt részt vetek a vasárnapi szentmisén a Sarlós-boldogasszony templomban ahol a vendégeket főtisztelendő Fazekas Ferenc, esperes plébános köszöntötte. A plébánia templom után megtekintették a Jézus Szíve Vikáriát (kis templom),a valamikori parókia épületét ahol ma múzeum van. A múzeumban az igazgató, Kocsis Zsuzsanna igazította el a vendégeket, a topolyai tájházat pedig Sörfőző Károly mutatta be. Topolya multáról Rácz Szabó Ottó történelem tanár beszélt a fiataloknak.
A városnézés után a Tájház udvarán, a nagy diófa alatt, bográcsos ebéd mellett folyt to­vább az ismerkedés, barátkozás. Ilenczfalvi Szász Veronika az EMI délvidéki vezetője és Péter Szabolcs a VMDP észak-bácskai körzet vezetője megbeszélésén megállapították: a találkozó hasznos és gyümölcsöző volt, sok fontos információ hangzott el és a fiatalok egyetértettek abban, hogy gyümölcsöző együttműködést folytatni kell.

Sólyom: folytatni kell a magyar nemzet történetének feltárását
Tényszerűen kell feltárni a magyarság autonómiájának európai lehetőségeit – a többi kö­zött így fogalmazott tegnap a köztársasági elnök a Határon túli magyarság a XXI. században című konferenciasorozat harmadik találkozójának másnapján. Sólyom László határon túli és ma­gyarországi tudósok, értelmiségiek előtt a Sándor-palotában arról is beszélt, hogy a konferenciák célja a magyar nemzetstratégia útjainak és jövőjének közös keresése, egyebek mellett az, hogyan lehet a magyar nemzetet egységesíteni, illetve miként lehet ezt az egységet kifejezni a mostani új körülmények között.
Sólyom László szerint tudatában kell lenni annak, hogy az európai uniós csatlakozással egyes nemzetrészek az unión kívül maradnak, ezért közöttük lévő kapcsolattal kiemelten kell foglalkozni. Hozzátette: ebben a politikának, a civileknek és a tudománynak is megvan a maga feladata. Örül annak, mondta az államfő, hogy előtérbe kerültek a háború utáni történések, pél­dául a kitelepítések, a délvidéki történések és Erdély bizonytalan sorsa. Kijelentette, hogy a ma­gyar nemzet történetének feltárását folytatni kell, és – mint fogalmazott – be kell hozni a köztu­datba. Sólyom hozzátette azt is: nem baj, ha ez egyes szomszéd népeknél indulatokat vagy értet­lenséget kelt, nekik is szembe kell nézniük a saját történetükkel.
Az autonómia és a regionalizmus kérdéséről szólva pedig azt mondta: bár a szomszédos államokban erre sokan hisztérikusan reagálnak, a feladat az, hogy tényszerűen tárják fel ennek az önigazgatási formának az európai lehetőségeit. Ezt megérti a többi ország is – jelentette ki.
(Népszava)

Autonómia, regionalizmus-konferencia Budapesten
Nemzetközi jogi szerződések alapján és az európai regionalizmus keretében kaphatnának a határon túli magyarok helyi közösségei az autonómiákban ismert demokratikus jogokat. Erről a Határon túli magyarság a XXI. században című konferenciasorozaton pénteken a Sándor-palotá­ban beszéltek a téma szakértői.
Fábián Gyula jogász, a nemzetközi jog és az európai jog doktora szerint Magyarország nemzetközi jogi szerződések alapján tud nyomást gyakorolni Romániára. Arra hívta fel a figyel­met, hogy Magyarország ezt úgy teheti meg, ha az alapvető emberi jogok biztosításának a köve­telménye mellett tekintettel van a be nem avatkozás tilalmára is. Magyarország autonómia-ügy­ben Románia uniós csatlakozásakor tudott volna komolyan fellépni és „a koppenhágai kritériu­mok kisebbségi előírásait komolyabban számon kérni Romániától".
Kántor Zoltán kisebbség-szociológus, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) munkatársa arról beszélt: egy új koncepció szerint az európai regionalizmus keretében újra lehetne fogalmazni az autonómiát. Magyarország ma legfeljebb elvi állásfoglalásokat tehet. „Még káros is lehet, hogy ha a magyar kormány hangosan támogatja az autonómiát" – figyelmeztetett. Magyarországnak „univerzális szinten" kell képviselnie a kisebbségi jogokat, tehát más országok és kisebbségek esetében is.
Dunay Pál jogász, az MKI igazgatója szerint is egy normatív alapú nemzetközi megköze­lítés „hozhat valamit". Magyarország az elmúlt 17 évben politikai kurzusoktól függően és eltérő módszerekkel ugyan, de következetesen tágította a határon túl élő kisebbségek élethelyzetét érintő kereteket. Ez idő alatt Romániában nagyon sokat javult a magyar kisebbség helyzete, és ma már az autonómia bizonyos elemei megtalálhatók.
Vizi Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti és Etnikai Kisebbségkutató Inté­zetének munkatársa szerint kevés az esély arra, hogy az itt élő magyarok autonómiát alakíthassa­nak ki, mert a politikai környezet nem kedvez ennek a többségi nemzeteknél. Szerbiában és Szlo­vákiában komoly a félelem az önigazgatási törekvésekkel szemben, és ez a félelem Romániában is megjelenik. Ez jelenik meg a román alkotmányban is, az egységes nemzetállam kimondásával. Sólyom László köztársasági elnök arról beszélt, hogy tényszerűen fel kell tárni a magyarság au­tonómiájának európai lehetőségeit. Tudatában kell lenni annak is, hogy az európai uniós csatla­kozással egyes nemzetrészek, „úgy tűnik, hosszabb időre" az unión kívül maradnak. Ezért a nem­zetrészek közötti kapcsolattal kiemelten kell foglalkoznunk – hangoztatta.
(Szabadság)
forrás: hírlevél VMDP