Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Mátyás király és a székelyek

Mátyás király és a székelyek

2007.6.17
Hangsúlyoznunk kell, hogy a székely hadszervezet régi intézmény volt, amelyet 1463-ban Mátyás király írásban rögzített. Ezt az 1473-as rendelet tovább pontosította.



(...) Az 1463-as hadi szabályzatnak abban a részében, amely az erdélyi vármegyék katonai kötelezettségét írta elő, ilyen kifejezésekkel találkozunk: a nemesek hadi szolgálatai, a jobbágyok hadfelkelése, viszont az 1473-as rendelkezés a székelyek hadi népét lovasoknak (primipili) és gyalogosoknak (pedites) nevezi. Azaz az első esetben a feudalizmus két tipikus társadalmi kategóriájáról szól a határozat, a második esetben pedig a székely társadalom sajátos katonai rendjeit említi. Mátyás védelmébe vette a székely katonai rendeket, mert érdekében állt a székelység hadi erejének fenntartása.

Közismert, hogy Mátyás király nevéhez fűződik az állandó hadsereg megteremtése s a haderő újjászervezése úgy, hogy az mégsem járt a régi intézmények megszüntetésével, ellenkezőleg, új életre keltette azokat. Ezért terjedt ki a figyelme a székelyekre. Korábbi feljegyzések szerint Mátyás haderejében 16 000 lovast és ugyanannyi gyalog székelyt tartottak nyilván. Ezek a számok minden bizonnyal túlzók, de azt más forrásokból tudjuk, hogy a székely had Erdély legnagyobb katonai erejét alkotta, s Mátyás csatáiban mindenhol jelen volt.

Ott volt a nyugati hadakozásaiban s még inkább a keleti részeken viselt harcaiban. Így a Ştefan vajda elleni moldvai hadjáratban is 1467-ben. Ennek a hadakozásnak kettős oka volt: az egyik az, hogy a moldvai haderő előzetesen Háromszéket pusztította, s emellett Ştefan felmondta a hűbéri viszonyt Mátyás iránt. A királyi hadsereg az Ojtozi-szoroson nyomult be Moldvába, ott sikeresen haladt előre, de az egyik éjjeli táborozáskor a moldvaiak meglepték a magyarokat, és Mátyást is megsebesítették, ezért ő a hadseregével visszatért Erdélybe. A hadjárat mégis azt eredményezte, hogy Moldva uralkodója újból hűségesküt fogadott Mátyás királynak. Ugyancsak ,,hűtlenség" miatt vezetett hadat 1476 őszén a király nevében Báthory István erdélyi vajda és székely ispán Basarab vajda ellen Havasalföldre.

Az előbb említetteknél sokkal jelentősebb volt a közismert kenyérmezői ütközet, amelyet az Erdélybe betört török ellen vívott a magyar had. A Haszlán Ali bég által vezetett török sereget segítette Vlad Ţepeş is. Az erős ellenséggel a Báthory István vajda és székely ispán vezette erdélyi hadsereg az Alvinc közelében levő Kenyérmezőn ütközött meg 1479. október 13-án. A székelyeket Báthory a balszárnyon helyezte el a magyar nemesi csapatok könnyűlovasságával együtt, a jobbszárnyon a román és a szász csapatok, középen a vajda vasas lovassága s az erdélyi püspöki dandár foglalt állást. A támadást Báthory indította el, s hatalmas csata bontakozott ki, amelyet végül is a csata közben megérkezett Kinizsi Pál nehéz lovasaival az erdélyiek javára döntött el. A véres csatában Báthory hatszor sebesült meg, Kinizsi pedig az első sorban küzdve vezette rohamra katonáit. A régi krónikák szerint mintegy 30 000 török pusztult el a csatatéren, de a mai kutatás 5—6000-re teszi a törökök veszteségét, a magyarokét pedig legalább 3000 főre. A kenyérmezői csatának azért is kiemelkedő jelentősége volt, mert hosszú időre elrettentette a törököt Erdélytől, s elősegítette azt, hogy Magyarország déli határait (Bánság) megerősíthesse. Sajnos, Mátyás királynak 1490. április 6-án bekövetkezett halálával véget ért a török elleni védekezés sikeres korszaka is.

Összegzésül: a Hunyadiak alatt Magyarország belső és külső helyzete megszilárdult, s lendületet vett a civilizáció és a kultúra fejlődése. Bár az ország védelme az adóbevételek jelentősebb részét felemésztette, jutott pénz az építkezésekre és a királyi udvar nyugat-európai rangúra emelésére is. Amint láttuk, mind Hunyadi János, mind Mátyás figyelmet fordított a székelységre, s úgy intézkedtek a hadi rendszerről, hogy a megörökölt székely önigazgatást fenntartották, sőt, törvényekkel megerősítették. Ezért a székely magyarság történeti tudatába Hunyadi János és Mátyás alakja kitörölhetetlenül beivódott.

Az önigazgatási rendszer

védelme

Mátyás király halála (1490) után egész Magyarországon elszabadultak azok az erők, amelyeket korábban az erőskezű királynak sikerült féken tartania; a nemesség olyan királyt akart választani, akit kézben tarthat. A főnemesi rend II. Ulászló cseh király mellett állt ki, abban a reményben, hogy még a lengyel trónt is megkapja, s így a három ország együtt képes lesz a Magyarországot fenyegető török veszedelem ellen sikerrel védekezni. (…)

Az öröklött szabadságjogok

veszélyeztetése

II. Ulászló gyenge uralkodónak bizonyult, s a főnemesség ezt alaposan kihasználta. Erdélyben például Bánffy Mihály és Bethlen Miklós a maguk számára kezdték behajtani az országgyűlés által megszavazott adót, s különböző törvénytelenségeket is elkövettek, a legtöbbet éppen Báthory István erdélyi vajda és székely ispán, akinek pedig a rendet kellett volna védelmeznie. A történelem furcsa fintorát kell látnunk abban, hogy a kenyérmezői csata egyik hőse most valódi zsarnokként kezdett viselkedni. Igaz lehet több történésznek azon véleménye, miszerint Báthory mindenekelőtt a feltörekvő primori rendet akarta megfékezni. A hét széknek a nemzetgyűlésén megfogalmazott beadványából is ilyenszerű vajdai törekvés derül ki: a vajda ,,főembereinket a szegények közül kiirtani s magokat a szegény székelyeket, mint nemesek jobbágyait, minden szabadságaiktól megfosztani törekszik". Ha elsősorban a primori rendet sújtotta is, a forrásokból mégis az derül ki, hogy a vajda erőszakos intézkedései az egész székelység szabadságjogait veszélyeztették, sőt, megalázták. Amellett, hogy semmibe vette a történelmileg kialakult önigazgatási rendszert és a szabadságjogokat, Báthory valóságos diktatórikus módszerrel fenyegette meg a székelyeket: ,,két feje legyen annak, fenyegetőzött, aki a királyhoz megy panaszra, hogy ha leüttetem az egyiket, maradjon a másik".

A vajda különösen azok ellen indított hajszát, akik a lengyel trónkövetelőt támogatták a királyválasztás idején, mit sem törődve a király korábban kinyilvánított kegyelmével. Egyeseket meg is öletett, házaikat leromboltatta, s a székely ,,fiú-leányokat" saját embereihez erőltette, a családoktól pénzt követelt, ingyenmunkára kényszerítette őket.

A székelyek azonban, a vajda minden fenyegetése ellenére, a királyhoz fordultak segítségért. Megbántott öntudatuk hangja csendül ki amiatt a vajdai vádaskodás miatt, hogy a székelyek semmi hasznot nem hajtanak, s nem szolgálják a királyt; az uralkodóhoz intézett beadványukban ezeket írták: máshol sok pénzért őrzik az országot, s mégsem sikerült megvédeni a pusztításoktól, mi ,,minden pénz-segedelem nélkül, sok atyánkfiának fogságba jutásával s vérünk bő omlásával mindeddig épen (megvédtük). Ezenkívül, midőn a boldogult királyok bennünket felszólítottak, minden hadjáratban és táborozáson ott voltunk az ország védelmére, s a mi őseink vére különböző országokban, tudniillik Moldvában, Havasalföldön, Rácz-, Török-, Horvát- és Bolgárországban bőven omlott és a mi vérünkkel patakok folydogáltak, tagjainkból és csontjainkból pedig halmokat hánytak..."

És ez nem üres hencegés, hanem történeti valóság volt. Végül a király, meghallgatva a székelyek panaszát, Báthorytól elvette a székely ispánságot. Ezek után Ulászló 1493-ban egyszerre két vajdát küldött Erdélybe, a főlovászmesterét, Losonczy Lászlót és főkamarását, Bélteki-Drágffy Bertalant. Azonban Erdély belső konfliktusát ez az intézkedés sem oldotta meg, mert a két vajda vetélkedése tovább növelte a belső zavart és feszültséget; a közügyekkel sem foglalkoztak. Később a két vajda helyére Szentgyörgyi Péter került, de a belső zavaros helyzet tovább folytatódott. Erdély s benne a székelység úgy érezte, hogy a király és a vajdák is magukra hagyták. Érthető, hogy mind a vármegyék, mind a szász és székely közösségek az önvédelem erősítésére gondoltak.

Az 1505. évi udvarhelyi

nemzetgyűlés

A székely önkormányzat talán sohasem volt annyira tevékeny, mint ezekben a feszültség- teli években. A 16. század elején egymás után két évben, 1505-ben és 1506-ban is nemzetgyűlésen tanácskoztak a Székelyföld helyzetéről, s több megfelelő törvényt hoztak az önigazgatás és a szabadság védelmére. A kezdeményezők és a törvények alkotói a primori és lófői rend tagjai voltak.

És itt tegyünk rövid kitérőt a székelyekkel foglalkozó történetírás egyik nem mellékes kérdésére, arra, hogy a történészek többsége a székely vezetőréteg, különösen a primori rend szerepét egyoldalúan negatívan ítéli meg, s csak azt hangsúlyozza, hogy a közrendűek elnyomására s eljobbágyosítására törekedett. Kétségtelen, hogy a primorság uralkodó réteg is szeretett volna lenni a vármegyei nemesség példájára, s a székelyföldi jobbágyviszonyok meghonosításában érdekelt volt. De ez a kérdésnek csak az egyik oldala.

Most a teljesebb igazság érdekében a másik oldalra szeretnénk felhívni a figyelmet: arra, hogy a székely vezetőréteg körében mindig voltak olyan csoportok, amelyek az össz-székelység érdekeit tartották szem előtt, s nem feledkeztek meg arról, hogy ők a magyar nemzet része, s a Székelyföld Magyarországhoz tartozik. Ilyen vezetők voltak azok, akik a Hunyadiakkal szövetkeztek, s azok is, akik a 16. század elejének zavaros viszonyai közt is józan patriótákként felelősséggel gondolkodtak a székelyudvarhelyi és agyagfalvi nemzetgyűlésen. Fontos az, hogy az udvarhelyi és agyagfalvi nemzetgyűlést együtt lássuk s értékeljük, mert közös kérdésekről tárgyaltak s határoztak, emellett 1506-ban visszatértek az egy évvel korábban elfogadott határozatokra, s kiegészítették azokat.

Az 1505. november 23-án Székelyudvarhelyt megnyílt nemzetgyűlést nem az erdélyi vajda, hanem Udvarhelyszék főkapitánya, Bögözi János hívta össze, s az ő elnökségével zajlott le. Miután a vajdák versengése miatt a törvénykezésben eluralkodott a fejetlenség, s a törvénytelenségek napirenden voltak a Székelyföldön is, 17 tagú fellebbviteli bíróságot szerveztek. Érdemes odafigyelnünk a nemzetgyűlés jegyzőkönyvének arra a kitételére, hogy a bírákat, nem véletlenül, nemcsak társadalmi rangjuk alapján, hanem ,,bizonyos tudományunk szerént" választották Udvarhelyszék és Keresztúrszék előkelői és lófői közül: négyet az előbbiekből s 13-at az utóbbiak közül. A választott bírák azonban nemcsak az említett székeket képviselték, hanem ,,minden székeknek" s ,,akármi rendben levő székelyeknek személyeket és képeket" is, hangsúlyozza a jegyzőkönyv.

Szerző: Egyed Ákos



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona