Szerbia az EU-ban?

Ágoston András:
Szerbia az EU-ban?

Brüsszel ismét elhúzta a mézesmadzagot Szerbia orra előtt. Ha hinni lehetne a brüsszeli propagandának, Szerbia már 2008-ban EU-s tagjelölt lehet.
Ez így akár igaz is lehetne. Mert az utóbbi évek jó gazdaságpolitikájának köszönhetően – figyelembe véve a két legújabb EU-tag felkészültségét – Szerbia gazdasági szempontból, különö­sen Kosovo teljes leválása után megemberelhetné magát. No, de a politikai feltételeket illetően? A politikában bizony bajok vannak.
Olyannyira, hogy még a parlamenti választások megismétlése sem esélytelen változat. Alapvetően két gonddal küzd a szerbiai politikai elit. Az egyik, hogy Kosovo leválása előtt nem akar senki politikai felelősséget vállalni az ország megcsonkításáért. A másik még talán fonto­sabb. Ha nyugat számára a Kostunica és a radikálisok által alakított igazi szerb nemzeti kormány is elfogadható lenne, azt megfelelő többséggel pillanatok alatt meg lehetne alakítani. Csakhogy az EU „demokratikus” kormányt követel. Szép szóval, ígéretekkel, de fenyegetésekkel is.
Patthelyzet alakult tehát ki részben Kosovo másrészt az EU követelései miatt.
Így viszont a „demokratáknak” kell egymással kiegyezniük. Kellene, ha lehetne. De nemigen lehet. Szerbiában történelme folyamán csak egy valami számított állandónak: a belügyi szervek, s az azokat ellenző politikai erők primátusa. A hatalom megszerzése, még inkább meg­tartása, elképzelhetetlen ha a miniszterelnöki és a belügyi tárca nem egy kézben van. S ebben Kostunica és Tadic között nincs különbség.
Most két forgatókönyv lehetséges. Vagy elhúzzák a kormányalakítást a Kosovóval kap­csolatos ENSZ BT döntés utáni időszakra, s akkor megalakulhat akár a radikálisok és Kostunica kormánya is, vagy már az ENSZ döntést megelőzően létrejön egy úgynevezett „demokratikus” szerb kormány. Ehhez azonban arra van szükség, hogy vagy Kostunica, vagy Tadic lemondjanak a hatalom-összpontosítás Szerbiában szokásos formájáról. Ami nem valószínű.
Ebben a képletben bizony a kisebbségeknek nincs helye. Annál is inkább, mert annyian vannak, mint égen a csillag. Önállóan jutottak be a parlamentbe a VMSZ, a két roma párt, meg az albánok és a szandzsáki bosnyákok. S akkor még itt vannak a szerb pártokban bejutott más ki­sebbségiek is. Nem csoda, hogy a nagy szerb politikai erők velük éppen úgy járatják a bolondját, mint egymással. Miközben a kisebbségiek feloldhatatlan hátrányban vannak.
S még valami.
A VMSZ-nek most nehezebb a helyzete, mint bármikor korábban. A szerb nagypártok nem érzékelik, hogy Budapestnek konkrét és határozottan képviselt véleménye lenne. Az lehet a benyomásuk, hogy ilyen nincs is. Akkor meg minek vesződni a VMSZ-el.

Kézivezérlés
Jóllehet a VMSZ-ben Kasza pozíciója meggyengült, s ő csak az utód-jelöltek, pontosab­ban riválisok tehetetlensége végeláthatatlan taktizálása és a kockázatvállalástól való félelme folytán maradt még játékban – az öreg róka egyelőre jól sakkozik. A külső szemlélőnek még szimpatikus is lehet, ahogy Kasza vívja többfrontos élet-halál harcát. Gyakorlatilag támogató nélkül.
Amennyire ezt kívülről meg lehet ítélni, Kasza azt tette, amit ebben a helyzetben egyedül tehet. Tetszik ez azoknak vagy sem, hívatlanul is odaáll azok mellé, akik Kostunicában látják jövőjüket. Józsa meg Korhecz, egymással is hadakozva igyekeznek elvágni Kasza Tadichoz ve­zető útját. Korhecz elébevágva a dolgoknak, feladva az amúgy is névleges főtanácsadói posztját, főnöke nevében nyilatkozik nem megy a VMSZ a Tadic-kormányba. De, Józsa sem marad ki a játékból. A pártban már nem juthat főszerephez, de itt van a VMSZ nemzeti tanácsa, amely im­már nem legális, legitim meg soha nem is volt, az most bizony hasznára lehet elnökének Józsának.
A két fiatal köztársasági képviselő segítségével, akiknek úgy látszik eszükben sincs le­mondani az új funkciójukkal összeegyeztethetetlen nemzeti tanácsbeli tisztségükről, Józsa mi­közben maga ott sem volt a történteknél, fiatal szövetségeseivel leváltatta a nemzeti tanácsok eddigi koordinátorát, a szlovák Makanová-t. S pillanatok alatt maga ült be a tisztségbe.
Egyszerű palotaforradalomnak is tekinthetnék ezt a kis közjátékot, ha a leváltott Makanova nem éppen Tadic pártjában került volna be a parlamentbe.
Ez is kordokumentum lehet. A magyar és a kisebbségi nemzeti tanács elnök veszekednek a nemlétező koncon (azért valami kis pénz mégis lehet benne), a Kostunica párti szerb kisebbségi igazgató meg nevet a markába. Két legyet ütött egy csapásra. Leváltatta a pöntyögő Tadic-párti szlovák elnökasszonyt, aki korábban többször is bírálta a Kostunica-féle kézivezérlésű rendszert, s borsot tör Tadic orra alá, aki elveszti a remélt ellenőrzési lehetőséget a hamvába holt nemzeti tanácsok felett. Ha nem a mi valóságunk lenne, az ember jót nevetne az egész tülekedésen és a lázas helyezkedésen.

Ölre mentek a szerb legények
De, nemcsak magunkon lenne okunk nevetni. A kosovói szerbek mint az egyszeri papagáj a macska szájában csak azt hajtogatják: Szumátra, Borneó, Celebesz magyar… akarom mondani Kosovo szerb volt és szerb is lesz.
Miközben belsejében élő szerbek (a mitrovicaiak többségével szemben) ingatlanokkal is rendelkeznek, az impériumváltás után is helyben akarnak maradni. Legalább addig, amíg kivásá­rolják őket. S nemcsak erről van szó. Az albán környezetben jelenleg megmaradt szerbek lelkén nem száradnak semmilyen háborús bűnök. Különben nem tudnának megmaradni azon a helyen ahol most élnek. Sőt, ezt ugyan a szerb média nem erősíti meg, az albán és részben a nemzetközi sajtó is közöl riportokat arra vonatkozólag, hogy a szerbek és az albán többség megél egymás mellett.
Belgrád előretolt helyőrségeiben tevékenykedő szerbek nem akarnak együttműködést. Ki­felé, különösen a nemzetköziek felé azt igyekeznek láttatni, hogy a szerb-albán feszültség nagy és az elégedetlenség könnyen erőszakos cselekményekben ölthet testet.
Úgy látszik, hogy a békülékeny szerbek ideje még nem jött el.

Dokumentumok:
Moldávia az EU-ban - román megoldás
A román kormány egyszerűsíteni szeretné a román állampolgárságot megadó folyamatot a szomszédos Moldávia lakosai számára, így lehetővé teszi több ezer moldáviainak az EU- hoz való csatlakozást.
Az 1991-es törvény alapján a moldáviaiak kérhetnek román állampolgárságot, ha bebizo­nyítják, hogy ők vagy szüleik Moldávia azon részein születtek, amelyik valamikor Romániához tartozott.
1992-es adatok szerint 98.000 moldáviai kérte eddig a román állampolgárságot. Románia 2007. január elsejei csatlakozásával gomba módra szaporodtak az állampolgársági kérelmek, amihez jelentősen hozzájárult az a romániai döntés, hogy vízumkényszert vezetnek be a moldá­viai lakosokkal szemben az illegális bevándorlás megfékezése végett.
A román államelnök szerint több mint 800.000 moldáviai (20% - a Moldávia lakosságá­nak) nyújtotta be a kérelmet. A román útlevél kiszolgáltatása rendkívül körülményes és években telhet, amíg kézbe kapja a kérelmező az útlevelet. Éppen ezért a román államelnök kérelmezte a kormánytól, mint politikai szükségességet, a helyzet könnyítését. Románia igazságügyi minisz­tere bejelentette a törvény egyszerűsítését, hogy felgyorsítsák az állampolgárságot megadó fo­lyamatot.
Az Európai Bizottság elmondása szerint nem kommentálhatja az eseményeket, ugyanis a tagállamok előjoga a szóban forgó probléma. Frisco Roscam-Abbing (EU Immigrációs Biztos szóvivője) szerint az állampolgárság megadásának kérdése kizárólag nemzeti döntés.
Amíg az EU képtelen reagálni a több ezer moldáviai bevándorlására, Oroszország aggo­dalmát fejezi ki. Az orosz külügyminiszter, Sergey Lavrov, megdöbbenve tapasztalja az EU el­mulasztását. A román sajtóban megjelenik az orosz külügyminiszter zúgolódása, miszerint az EU elítéli Oroszországot, hogy orosz állampolgárságot osztogat szeparatista régióknak a grúz füg­getlenség elásása érdekében, miközben Románia feltálalja a román állampolgárságot a moldávi­aiaknak és az EU a kis ujját se mozdítja.
Moldávia összlakossága 3,8 millió körüli. Európa egyik legszegényebb része. Becslések szerint 600.000 moldáviai hagyta el jelenleg az országot és más államban keresett munkát.
www.kitekinto.hu

Farkas Réka:
Vészesen fogy a magyar

Vészes távlatokat jelez az a tanulmánykötet, amelyet az RMDSZ ügyvezető elnökségének demográfiai munkacsoportja állított össze: a kutatások szerint harminc év alatt az erdélyi ma­gyarság száma egymillió körülire csökken. A vizsgálat 16 erdélyi megye 42 ún. oktatási régióját érinti, a magyar intézmények és az oktatási rendszer tervezéséhez kíván hozzájárulni. A demog­ráfiai mutatók elemzésén, előrejelzésein túl felmérték, hogy adott időszakokban, régiónként hány magyar elemi, általános és középiskolai osztály indításának lesznek meg a feltételei, és tanulmá­nyozták az erdélyi magyar egyetemi oktatás távlati lehetőségeit is.
A tanulmány rámutat: néhány éven belül az egyetemi korú népesség létszámának radiká­lis, majdnem negyvenszázalékos csökkenése várható, és következtetést is levon: a magyar felső­oktatási rendszer a jelenlegi helyszámokkal nem lesz fenntartható. A magyar népesség aránya a 2002-es népszámláláskor 1,431 millió volt, 2007-ben lélekszámunkat 1,349-re becsülik, s Romá­nia magyar nemzetiségű lakóinak száma 2020-ra 1,158 millióra, 2032-re egymillióra csökken.
Jelentősek a regionális eltérések: míg Székelyföldön viszonylag jók a demográfiai kilátá­sok, Dél-Erdélyben és Bánságban harminc év alatt megfeleződik a magyar népesség. A kutatók, Csata István és Kiss Tamás szerint ennek elsődleges oka az elöregedés, illetve a vegyes házassá­gok nagy száma, amely korlátozza a magyar identitás újratermelődését.
(Háromszék)

A magyar Közösségek közös dolgairól
Május 19-én, Szlovákiában ülésezik a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma

Május 19-én, Szlovákiában tartják a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának (HTMSZF) soros ülését – jelentette be Markó Béla szövetségi elnök azt követően, hogy csütörtö­kön, az RMDSZ-kongresszus előestéjén, Aradon megbeszélést folytatott a határon túli szerveze­tek több vezetőjével.
A találkozón jelen volt többek között Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) el­nöke, Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) vezetője, valamint Hámos László, a HHRF, Komlóssy József, az Európai Nemzeti Kisebbségeket Támogató Társaság, Jakab Sándor, a Horvátországi Magya­rok Demokratikus Szövetsége, Benedek László, a Latin-Amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége, valamint Radda István, a Nyugat-Európai Magyar Szervezetek Szövetségének elnöke is.
(RMDSZ Tájékoztató)
Forrás: Hírlevél VMDP