Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Üdvözöljük Zoboralján

Üdvözöljük Zoboralján

2007.5.11
A Kárpát-medence nyugati felében a zoboraljai magyarok alkotják a legészakibb még összefüggőnek mondható magyar csoportot. A Zoboraljaként ismert nyelvsziget a Nyitrától északkeletre húzódó Tribecs hegység déli nyúlványainál, a Zobor és a Zsibrice közötti hegylánc és a Piliske két oldalán meghúzódó 13 falut foglalja magában. Mindegyik zoboralji község Árpád-kori település. A honfoglalás után székely gyepűőrök vigyázták a határt, ezért a zoboralji magyarokat többen székely eredetűnek tartják.
A hegylánc és a Nyitra folyóhoz viszonyított fekvésük alapján 3 kisebb területi egységbe sorolhatók. A hegység déli oldalán vannak a hegyaljai falvak: Gerencsér (Nitrianske Hrnčiarovce), Csitár (Dolné Štitáre), Pográny (Pohranice), Alsóbodok (Dolné Obdokovce), Nyitrageszte (Hosťová), Kolon (Kolíňany), Zsére (Žirany), Gímes (Jelenec) és Lédec (Ladice) - az utóbbi 1998-tól az aranyosmaróti járáshoz tartozik egyedüli magyarlakta faluként. A hegyvonulat északnyugati felén a hegymegi Menyhe (Podhorany-Mechenice) és Béd (Bádice), a Nyitra folyón túl a vízmegi Egerszeg (Jelšovce) és Vicsápapáti (Výčapy-Opatovce) falvak találhatók.
Újabban a Zoboralja megnevezést használják a Nyitra-vidékhez tartozó többi magyarlakta falura is (Kalász - Klasov, Bábindal - Babindol, Csehi - Čechynce, Nagycétény - Veľký Cetín, Berencs - Branč). Közigazgatásilag a nyitrai járáshoz tarozik még Nagyhind - Veľké Chyndice, Felsőaha - Horný Ohaj (1974 óta Verebély-Vráble városához tartozik), Csiffár - Čifáre, Tild - Telince, Nemespann - Paňa és Felsőszőllős - Vinodol. Berencs szomszédfaluja, az érsekújvári járásbeli Nagykér (Veľký Kýr) a Zoboralji Falvak Regionális Társulásának tagja, melybe még Felsőkirályi (Horná Kráľová) is beletartozott, az utóbbi 1998-ban kivált a társulásból, amikor a sellyei járáshoz csatolták.
Nyitra megyei és járási székhely, az 1891-es népszámlálási adatok szerint 5002 magyar, 3234 német és 5205 szlovák élt itt, a 2001-es adatok szerint Nyitra 87 265 lakosából csak 1489 magyar. A járás területén 149 060 szlovák, 10 956 magyar, 1 148 cseh, 579 roma, és még további 10 kisebbséghez 1338-an tartoznak (2001).
A vidék magyarsága római katolikus vallású, néhány százan vannak a református hívek, és más felekezetűek.

Balkó Gábor
forrás: zoboralja.sk



Magyarok Zoboralján

Magyarok Zoboralján

2007.5.11
A Zobor, a Nyitrától északkeletre húzódó Tribecs hegység déli része, a Csitári hegyek. Körülötte 13, egykor szinte teljesen, vagy túlnyomóan magyar lakosságú falu szlovák falvak- kal körülvéve nyelvszigetként csatlakozik az észak-kisalföldi magyarságnak ma már lazuló tömbjéhez. Magyarságuk a szigetszerű fekvés miatt erősebben bomlik, mint a tömbben élőké. A Zoboralja falvai – a Bars megyei Lédec kivételével – 1918-ig Nyitra megyéhez tartoztak. A 13 falu közül kilenc a Zobortól keletre, négy nyugatra fekszik. A két falucsoport között közút nem, csak vasút teremt kapcsolatot, az a vasút, amely a Zobor és a Tribecs fő tömege között bemélyedő hágón át a Vág völgyét, a Nyitra és a Zsitva folyók völgyét keresztezve, összeköti a Garam mentével.



A Zobor keleti oldalán Nyitra fölött, a Kodály által ezen a tájon gyűjtött népdalok szöve- gében is megörökített Gerencsér (Nyitragerencsér, iarovce), feljebb Csitár (Alsócsitár, titare) fekszik. Az 1910. évi népszámlálás Gerencsér 1077 lakosának 87 %-át (1991-ben 47,38 %), Csitár 477 lakosának 96,5 %-át találta magyarnak. Az 1980-as években már mindkét falu Nyitrához tartozott, de a városhoz közelebbi Gerencsér a rendszerváltáskor visszavette ön- állóságát, a távolabbi és kisebb Csitár viszont Nyitra része maradt, ezért nincs róla 1991. évi adat, és ezért nincs magyar falunévtáblája. Csitártól keletre Pográny (Pohranice) fekszik, ahol magyar körzeti iskola is van, 1910-ben 1143 lakosából 89,6 %, 1991-ben 1130 lakosból 67,9 % magyar volt. Pogránnyal délkeleten Alsóbodok (Dolne Obdokovce), északkeleten Geszte (Hostova) szomszédos. 1910-ben Alsóbodok 747 lakosának 95,5 %-a volt magyar, 1991-ben pedig 77,6 %-a. A 13 falu közül Gesztén tartják magukat legjobban a magyarok. 1910-ben 390 lakosa közül 96,6 %-ot talált magyarnak a népszámlálás, 1991-ben 92,3 %-ot.



A Zobor lábánál – Csitáron túl – a Zobor oldalán az ősi templomáról nevezetes Kolon (Kolinany) következik. 1910-ben 934 lakosának csaknem 98 %-a volt magyar, 1991-ben 63,2 %-a. Kolontól északkeletre Gímes (Jelenec), északnyugatra pedig Zséreirany) fekszik, amely az említett vasútvonal mentén felnyúlik a Zobor és a Tribecs fő tömege közti hágóba. Gímes 1128 lakosának 1910-ben 89 %-a, Zsére 983 lakosának 95,7 %-a magyar volt, 1991-ben csak 45,76 illetve 75,3 %. Gímes a Zoboralja fővárosának tekinthető. Hétszáz éven át itt volt a környék urainak a Forgách grófoknak ősi fészke. A Gímes csúcson álló váruk romja messze uralja a táj képét. Duzzasztott tavával, kempingjével üdülőfalu is. Ma itt van a táj legrangosabb magyar iskolája, és itt alakult először hagyományőrző csoport. Gímes már a Tribecs fő tömege alatt fekszik, ugyanúgy mint tőle északra Lédec (Barslédec, Ladice). Lédec 855 lakosának 93 %-át találta magyarnak az 1910. évi népszámlálás, az 1991. évi csak 57,56 %-át.



Zsérén túl már a Zobor nyugati lejtőjén a vasútvonal mentén Menyhe (Mechenice) követ- kezik, amelyet Podhorany néven egyesítettek a vele szinte már egybeépült, régen is szlovák többségű Szalakuzzal. Menyhe 523 lakosából 1910-ben 492 magyar volt és csak 6 szlovák. Közigazgatásilag Podhoranyhoz tartozik a Menyhétől 2 km-re északra fekvő legkisebb zoboraljai falu, Béd (Badice) is, amelynek 1910-ben 360 magyar és csak egy szlovák lakosa volt. Az 1991. évi népszámlálás a három faluból egyesített Podhoranyban 16,2 % magyart, 1981-ben csak 9,14 %-ot vett fel, pedig az 1910. évi a három falu összlakosságának 77,8 %-át találta magyarnak.



Ezektől nyugatra a Nyitra folyón túl a széles síkságon Nyitraegerszeg (Jelovce), feljebb Vicsapapáti (Vyapy-Opatovce) fekszik. 1910-ben az előbbi 1130 lakosának csaknem 92 %-a, az utóbbi 1354 lakosának 90,5 %-a volt magyar. Számuk az 1991. évi népszámlálás szerint itt csökkent a legerősebben, 16,9 illetve 7,32 %-ra, ami kétségtelenül nem felel meg a valóságnak. Így nem kellett magyar falunévtáblát elhelyezni, ami csak 20 % felett kötelező. Az viszont érhető, hogy itt az inkább szórvány jellegű magyarság száma erősebben csökkent, mint a Zobortól keletre fekvő falvakban, amelyek az Alsóbodokkal szomszédos, ma is magyar többségű (54,7 %, 1941-ben 87 %) Kalászon át csatlakoznak az észak-kisalföldi magyarság tömbjéhez.



Feltételezhető, hogy a zoboraljai magyarok Árpád népével költöztek mai helyükre, mert Anonymus szerint a honfoglalók Nyitrát is birtokba vették, és tőle északra is létesíthettek településeket, esetleg meglévő szláv falvakba költöztek, amit több falu nevének szláv eredete valószínűsít. A történelmi atlasz szerint itt, a Morva és a Zsitva folyók között, a honfoglalás után székely gyepüőrők vigyázták a morvák ellen a határt. Ők pedig itt északnyugaton kabarok voltak, és nagyobb mértékben mongolos külsejűek, mint a hét honfoglaló törzs népe. Pk is ahhoz a tájhoz tartoznak, ahol Bartucz szerint a magyarság egész területén a legnagyobb volt a mongol, talán helyesebben a turáni elem aránya. Ez a mongolos jelleg Bartucz szerint a nőkön feltűnőbb mint a férfiakon, amit a székelyekről Tamási Áron is leírt. Kolon neve a hagyomány szerint Kolon András székely vitéztől ered. Nincs alapja szlovák történészek azon állításának, hogy a magyarok csak később, a török elől menekülve települtek a Zoboraljára. Szent István idején már bizonyára éltek itt magyarok, amikor a hagyomány szerint Kolonban templomot építtetett. E szerint István király egyszer a mai templom helyén vacsorázott, de ezüst evőeszközét ottfelejtette. Ezért visszaküldte érte egyik csatlósát, aki könnyen megtalálta a sötétben, mert mellette két égő gyertya világított. Ennek emlékére rendelte el a király, hogy ott templom épüljön. Szlovák régészek vizsgálatai szerint a templom 1070-ben épült, 1933-ban átépítették. Hasonlóan régen, 1075-ben, bencés monostor mellett épült a régi pogrányi temp- lom, de az nem maradt fenn, helyén áll az 1795-ben épült új templom.



A terület nagy része a középkorban a Forgách grófok birtoka volt. A földet II. Endrétől kap- ták. Várukat az 514 méter magas Gímes csúcson, közvetlenül a tatárjárás után 1242-ben kezdte építeni Forgách András. 1865-ig rövid megszakításokkal ebben lakott a család, akkor leköltöz- tek a faluba az 1722-ben épített U-alakú földszintes kastélyukba feltehetően azért, mert a jobbágyság megszűntével már nem tudták a várúri életet folytatni. A várban tartott sok trófeából a kastélyban csak” 1056-ot tudtak elhelyezni. A faluban a rájuk még emlékezők rokonszenvvel beszélnek róluk. 1945-ben két Forgách fiú még itt maradt, megmaradt lovaikkal, hintójukkal személyfuvarozással próbálkoztak, de hamarosan távoztak Gímesről. A vár 1885-ben kezdett romosodni. Ma teljesen romokban áll, helyenként megmaradt mennyezetrésszel, 10 m-nél magasabb falakkal. A kastélyon csak a bejárata feletti Forgách cí- mer jelzi, hogy mi volt egykor.



A zoboralji falvak népe a jobbágyfelszabadítás után paraszti életet élt, amely csak fokoza- tosan változott addig, amíg az 1950-es éven végén nem terelték őket szövetkezetekbe. A falvakban nem voltak nagy parasztgazdaságok. Pl. Kolonban 1955-ben csak a gazdák 12,8 %-ának volt 5 ha-nál több földje, 15 ha-nál több egynek sem. Sok volt a szegény, kevés a szántóföld. Régen summásként sokan mentek messze dolgozni: Zemplénbe, Baranyába is eljártak. A terület jelentős részén több faluban kisebb uradalmak, köztük egyháziak, gaz- dálkodtak. A legnagyobb uradalom Gímesen a Forgáchoké volt, de területének nagyobb részét erdő alkotta. Az erdőhasználat, fafuvarozás mellett a szőlőművelés, boreladás hozott hasznot; Kolonban és Zsérén a mészégetés, fuvarozás is. A zobori bor egykor jó hírnévnek örvendett, de a Nyitra környékén 1885 táján megjelent filoxéra a szőlők jórészét tönkretette. Ezért nagyon lecsökkent a szőlőterület, amint a művelési ágak 1865-ben és 1897-ben közölt adataiból kitűnik, több faluban harmadára, negyedére, Gerencséren csaknem nyolcadára. A szőlőterületet később helyreállították, de a zobori bor jó híre nem hamar állt helyre. Boreladásból egyes helyi szőlőtermelők ma sem jelentéktelen jövedelemhez jutnak.



A csehszlovákiai földreform során az 1920-as években magyarok is kaptak földet, a kolo- niak összesen 200 ha-t. 1945 után a magyarok a Zoboralján is csaknem négy éven át állandó rettegésben éltek: reszlovakizációval zsarolták, háborús bűnösökké nyilvánították őket is, noha azt a bűnt” sem követték el, hogy 1938-ban visszakerültek volna Magyarországhoz. Sokat hurcoltak közülük kényszermunkára, és mindnyájukat ki akarták telepíteni. A 13 faluból végül is öt családot deportáltak. A helyzet 1948 végén enyhült, de – Angyal Béla szerint – nem a csehszlovák hatalom jóvoltából, hanem a Szovjetunió nyomására, amely nem tűrte országaiban” az ilyen gyűlölködő megkülönböztetést.



Az 1950-es évek végén szervezett termelőszövetkezetek több faluban jobban megmaradtak mint Magyarországon, de tagjaiknak csak szerény jövedelmet adnak. Egyéni termeléssel töb- ben próbálkoznak a visszavett földön. A szokásos szántóföldi növények mellett több faluban, aránylag nagy területen termelnek uborkát, földiepret. Eperrel távoli piacokra is eljárnak. Tehenet már alig tartanak, több faluban egyet sem.



A kereső lakosság többsége nyitrai munkahelyen dolgozik. Kevés munkát ad a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola gazdasága, amelynek központja Kolonban van, és több falu határá- ban termel nagy táblákon. Több munkahely van Zsérén a nagy mészüzemben, amely különféle termékeket állít elő. Mészkövet Kolonban is fejtenek, égetnek ma is. Sajnos a Zoboralján is sok a munkanélküli, köztük különösen sok a fiatal.



Mint a szlovákiai magyarok általában, a zoboraljaiak is igyekeznek a fennmaradásukat segítő hagyományokat ápolni. Ezt szolgálják a tájházak is. Ilyet először Lédecen létesítettek, de az épület jelenleg igen gyenge állapotban van. A zsérei tájházat sem gondozzák eléggé. Viszont szépen helyreállították, berendezték a kolonit, amelyet a falu 885 évvel korábbi, első okmányolt említésének ünneplésekor, 1998. július 11-én avattak fel újra.



Zsérén, Gímesen, Kolonban magyar énekkar működik, amelyeket dr. Simek Viktor, a gímesi iskola ének-zenetanára vezet. Pk többször léptek fel Magyarországon is. Simek Viktor mű- vészi festményeken is megörökíti a népviseletet, Gímes és Zsére régi házait, az eltűnő faluképet. Munkáit több kiállításon, külföldön is bemutatta.



A hagyományokat sikeresen őrzi Gímesen a Villő együttes, amelyet a kisiskolásokból a tűzrőlpattant Jókai Mária tanítónő szervezett meg 1965-ben, először tánccsoportként. (A Villő feldíszített fűzfaág, amellyel a lányok virágvasárnap járják a falut.) Később a kisiskolás fiúk, lányok főleg gyermekjátékokkal szerepeltek, a nagyiskolás lányok leányszokásokkal, nagy- lány-játékokkal. Új műsorszámaikat Kár lenne elfelejteni” címmel adják elő. A szlovákiai magyarok zselizi fesztiváljain négyszer nyerték el a nagydíjat, és jól szerepeltek a szlovákiai fesztiválokon is. Felléptek Budapesten és Békéstarhoson is a Kodály-centenáriumon. Amikor az első villősök felnőttek, menyecskekórust alakítottak Simek Viktor vezetésével. Végváron őrködünk, őrizzük a tüzet” írta Jókai Mária a Villő 20 éves évfordulóján. Ő néhány éve nyugdíjba ment és elköltözött. Munkáját eredményesen folytatja Szeles Mária tanítónő. A születések számának aggasztó csökkenésével egyre nehezebb a Villő utánpótlása.



Pogrányban a Zoboraljai Virágcsokor együttes vezetőjének, Szomolányi Ilonának egyelőre nem kell attól tartania, hogy a születések számának csökkenése miatt nem lesz kivel elját- szatnia műsorszámait, mert ő ezekben főleg középkorú asszonyokat, nagylányokat szere- peltet. Együttesét 1972-ben alapította, és már ötödik csoportját vezeti. Hétköznapjai paraszti munkával telnek, szabadidejében pedig 9–10 asszonyból álló csoportjával maga által kivá- lasztott kihaló szokásokat, énekeket, munkákat tanít be és szerepel velük. Énekes műsoraikat férfi zenekar kíséri. Műsorszámaik között kenderfeldolgozás, aratás, farsangolás, lakodalmas, karácsonyi, húsvéti szokások és sok más szerepel. A zselizi fesztiválon 1979-ben elsők lettek. Sokszor, sok helyen szerepeltek Magyarországon, az emlékezetes Röpülj páva népzenei versenyen is. Legutóbb 1998 szeptemberében Szőnyben szüreti bemutatóval vettek részt. Az utóbbi 7 évben évente Bécsben is bemutatkoznak folklórfesztiválon. Szerepeléseiket segíti a községi hivatal és a Csemadok” is, míg a Villőt csak a gímesi iskola, ezért saját költségen nem juthattak el messzire.



Miután az élők sorából fokozatosan távoznak azok, akiknek a Villő és a Virágcsokor műsor- számai életelemük volt, várható a nézőközönség érdeklődésének csökkenése is a mai fiatalok diszkós, globalizációs világában. Pk már kevésbé, de az idősebbek még áhítattal hallgatják magnóról a zoboraljai dalokat, amelyeket esetleg ők maguk énekeltek.



A folklórcsoportok tartják ébren a régi népviselet emlékét. Ebből a legszebb, legegyénibb talán a koszorúval ékesített menyasszonyi párta volt. Az ötvenes évek végén, a népviselet elhagyásakor ez is eltűnt.



A magyarság megmaradásában döntő szerepük van a magyar iskoláknak. Gímesen és Pogrányban van 8 osztályos körzeti alapiskola. Magyar kisiskola más falvakban is működik. Gímesen 1998 szeptemberére 9. osztályt is terveztek. Ehhez legalább 15 tanuló kellett. Ennyit csak a pogrányi iskolához tartozó és még távolabbról is bejáró gyerekekkel lehetett összehozni, akik Gímesre járása alig lehetséges. A 9. osztály létrejött, ha nem is elég szabályosan. Több tárgyat szlovákul tanítanak, amit több gyerek nem ért, és lemorzsolódás miatt már nincsenek is elegen. Lehetnének ők is és a kisebbek is elegen, ha sok magyar szülő nem szlovák iskolába járatná gyerekét. Különben a pozsonyi magyar iskola internátusi elhelyezéssel vállal kilencedikeseket.



A gímesi magyar iskola alig tud egy-egy osztályt indítani. A születések számának aggasztó csökkenése a fő oka annak, hogy az alsó négy osztályba 1997-ben csak 19, 1998-ban 14 gyerek iratkozott be, míg a felső négy osztályba 100, illetve 104. Hasonló a helyzet a pogrányi magyar iskolával is, ahova az 1994-ben beiratkozott 114 tanulóról 1998-ra fokozatosan 77-re csökkent a tanulók száma, az utóbbiak között 24 az alsó tagozatos és 53 a felsős. Gímesen és Pogrányban 2 2 alsó tagozatos osztályt együtt tanítanak.



Pogrányba járhatnának a gerencséri és a csitári magyar gyerekek is. De Gerencséren csak szlovák iskola van, és onnan nehéz lenne Pogrányba járni, mert nincs autóbuszjárat csak Csitárig. Onnan pedig 3 km-re van az iskola. Ezért a csitári gyerekek is Gerencsérre járnak, csak három gyerek jár közülük Pogrányba, ami nagy áldozatvállalást jelent. A gyerekek már inkább szlovákul beszélnek, reszlovakizálnak” mondták a felnőttek szomorúan Csitáron. Gerencséren hasonló a helyzet, noha a gyerekek ott még jól tudnak magyarul, de irodalmi szöveget olvasni, írást fogalmazni nehezen. A gyerekeknek, fiataloknak nemigen számít az, ami Csitáron az öregebbek magyar öntudatát emeli, hogy Kodály náluk gyűjtötte az egyik legszebb magyar népdalt A csitári hegyek alatt...” kezdetűt, és tudják, hogy Matyus Veron énekelte neki. Gerencséren is csak az idősebbek magyar tudatát növeli a Kodály által gyűjtött Gerencséri utca, végig piros rózsa” kezdetű népdal.



Bomlik a magyarság Pogrányban, és az iskola szerint hozzátartozó Alsóbodokon is. Noha Bodokon a magyarság aránya az 1981. és 1991. évi népszámlálás szerint alig csökkent, ami annak is köszönhető lehet, hogy a velük délkeleten szomszédos magyar többségű Kalászon át az észak-kisalföldi magyarság tömbjéhez kapcsolódik. Csak a kis Gesztén tartják magukat jól a magyarok, a 13 zoboralji falu közül a legjobban: az 1991. évi népszámlálás szerint is 92,3 %-os aránnyal. De a játszó gyerekek itt is szlovák szavakkal keverik felkiáltásaikat. Pogrányban az utóbbi két népszámlálás a magyarság közel 5 %-os növekedését mutatja, de ez csak annak következménye, hogy az 1690-ről 1130-ra csökkent összlakosságon belül nőtt a magyar öregek aránya.



A gyerekek elszlovákosodása különösen Zsérén elkeserítő. Innen a szülők a gyerekeket nem is az illetékes gímesi szlovák iskolába járatják, hanem külön autóbusszal Nyitrára. Azt hiszik miniszter lesz belőlük” – mondta ott elkeseredetten egy idős asszony. A legutóbbi nép- számlálás szerint a 75,3 %-ban magyarlakta Zsérén a gyerekek és a fiatalok már nem akarnak magyarul megszólalni, se nagy, se kicsi” – mondta egy másik, az előzőhöz hasonló korú asszony. A gímesi iskolához tartozó Kolonban a magyarság elég jól tartja magát, az 1991. évi 63,22 %-ával. Itt a falu parcellázott új részébe sok szlovák költözött, ahol már a szlovák beszéd járja, de a falu régi része, az alvég és a felvég magyar. 1997-ben a 21 elsőáldozóból 12-t már szlovákul készítettek fel és csak 9-et magyarul, 1998-ban viszont 15-öt, és örvendetesen mindet magyarul. A Slavkovska féle kultuszkormányzat különösen az óvodásokat igyekezett szlovák nyelvre szorítani. Amikor 1997 tavaszán Kolonban egy magyar óvónő megbetegedett, azonnal szlovákot állítottak a helyére, felgyógyulása, magyarral való helyettesítése fel sem vetődhetett.



Gímesen erősen visszaszorult a magyarság, 1991-ben 45,76 %-ra. Az öregek magyarok, a fiatalok szlovákok mondták ott a községházán, ami további csökkenésükre utal, noha az utcán játszó gyerekek még magyarul is beszélnek. A legészakibb, a zoboralji falvak közül csak a Gímessel határos egykor 93 %-ban magyar Lédec magyarságának 57,56 %-ra való csökkenése a környező szlovák falvak hatása miatt némileg érthető.



Viszont nyilvánvalóan a népszámlálást végzők-végeztetők hatásának eredménye, hogy a Zobortól nyugatra fekvő négy, egykor 90 %-nál nagyobb arányban magyar faluban az újabb népszámlálások szerint oly csekély a magyarság aránya. A befolyásolás Egerszegen és a Béd-Menyhe-Szalakuzból egyesített Podhoranyban erősebb lehetett 1981-ben, mint 1991-ben. A magyarok arányát az 1981. évi népszámlálás itt 10 % alattinak vette fel, 1991-ben viszont 15,94 illetve 16,19 %-nak, amikor kétségtelenül ugyancsak befolyásoltak a számlálók (számláltatók). A magyarok aránya növekedésének az is lehetett az oka, ami Pogrányban. Ezekben a Zobortól nyugatra fekvő falvakban a megkérdezettek szerint ma mintegy fele-fele arányban élnek magyarok és szlovákok. A fiatalabbak itt már kevésbé jól beszélnek magyarul, mert 1968-ban megszüntették a magyar iskolákat, amikor szomorúan búcsúztatták a távozni kényszerült magyar tanítókat, tanítónőket. Ha olyan kevesen lennének Egerszegen a ma- gyarok, amennyit a népszámlálási adat mutat, akkor nem lennének ott nagy számban nyelvünket kifogástalanul beszélő szlovákok is. Ennek ellenére valószínűbb, hogy nem annak az egerszegi idős asszonynak van igaza, aki 1996 őszén azt mondta, hogy a magyarok nem hagyják magukat, mint inkább az eltótosodunk-at mondó menyheinek. Sajnos az utóbbi igazát mutatják annak a hasonló korú vicsápapáti asszonynak a szavai is, aki azt panaszolta, hogy sok fiatal azzal utasítja vissza az öregebbek magyar beszédére buzdítását, hogy Minek az nekünk!”



Vicsápapáti belterületén egyébként a helybeliek szerint régebben nem volt szlovák lakos. A két világháború között 30 szlovák családot költöztettek a faluba uradalmi cselédnek. 1946–1947-ben négy magyar családot deportáltak innen. Helyükre szlovákok költöztek. De ettől alig változott a lakosság összetétele. A hatalomnak a helyi magyarság iránti viszonyába akkor állt be fordulat, amikor a hatvanas években egyszer, időben közel egymás után, hasonló témájú magyar és szlovák műsor volt a művelődési házban. A magyar rendezvényre zsúfo- lásig megtelt a ház, a szlovákra viszont csak 12-en voltak kíváncsiak. Ez ellen pedig tenni akart valamit a felsőbbség mondják a faluban. Nem sokkal ezután, 1968-ban megszüntették a magyar iskolát, de ettől a többség megmaradt magyarnak, nemcsak 7,32 %-ban, amint az 1991. évi népszámlálás felvette. Minden megszólított hibátlanul tudott magyarul, a gyerekek is, és van olyan idegenből jött meny, aki megtanult magyarul, hogy tudjon az anyósával beszélni”.



Az anyanyelv megtartásában fontos szerepe van a vallásnak, az istentisztelet nyelvének. A tájon szinte mindenki katolikus. A szlovák katolikus egyház legfelső vezetését nacionalistának mondják, de a többséget nem. 1998-ban szenteltek pappá egy zsérei fiatalt, de utána nem magyar faluba került, noha hiány van magyar papokban, hanem Zsolna környékére, ahol a szlovák nacionalista vezér, Slota a főnök”. A nyitrai püspök a legutóbbi bérmáláskor bocsánatot kért a pogrányiaktól, mert nem tud magyarul, de Dicsértessék a Jézus Krisztus!-sal magyarul köszöntötte őket. Szlovákul mondta a misét, a hívek pedig magyarul feleltek neki. A vicsapi plébános szlovák, jóindulatú a magyarokhoz, és öreg létére tanul magyarul. Podhorany fiatal plébánosa magyar, egyaránt tart magyar és szlovák misét. Magyar a pogrányi és a koloni plébános is. Pk még két-két falut látnak el. A gímesi plébános Romániából áttelepült szlovák származású, de a helybeliek, mint erdélyit, inkább magyarnak tartják.



Ezek szerint a templom” talán jobban magyarnak maradt mint az iskola. A magyar iskolát sok szülő a gyerekek jobb érvényesülésének reményében maga hagyja el. Nem szólva arról, hogy a tizenhárom egykor szinte teljesen magyar zoboraljai faluból hatban tulajdonképpen nincs is lehetőség arra, hogy magyarul tanuljanak a gyerekek. Ha pedig az iskolában szlová- kul tanulnak, akkor már nagyon valószínű, hogy azon kívül sem magyarul beszélnek egy- mással. Megkezdődött az, amit az 50 évvel korábbi erőszakos reszlovakizálás nem tudott elérni. Különösen a Zobortól nyugatra fekvő négy falu juthat az erdélyi Mezőség magyar- ságának sorsára. Ennek feltartóztatására csak valamilyen hatékony mozgalom lenne képes, amire Szlovákia új politikai viszonyai között remélhetőleg meglesz a lehetőség.

Dr. Gábriel András
forrás: vjrktf.hu



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona