Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Út az autonómiához és a romániai magyarság útja 1900 és 2009 között

2009.4.16
Út az autonómiához
[ 2009. április 07., 07:34 ]

Semmit sem értettek meg a torjai RMDSZ-es tanácstagok az SZNT autonómiaküzdelméből — ezt bizonyítja szerkesztőségünkbe eljuttatott replikájuk. „Feltűnési viszketegségben szenvedő tanácstagok szeszélyének", „szeleburdi" akciójának nevezik a népszavazás kiírását célzó helyi határozatot, melyet nem hajlandóak megvitatni, „csak azért, hogy a prefektus visszadobja". A torjai RMDSZ „józan gondolkodással, megfontolással" viszonyul az autonómiához, és igyekszik mindenkit biztosítani: ha valamelyik település kikiáltja az autonómiát, Torja elsőként csatlakozik.

Az elmúlt években oly gyakran hangoztatott, főleg román, de sokszor RMDSZ-es érvelés köszön vissza a torjaiak leveléből. Az SZNT vezetői hiába tisztázták számtalanszor, lapunk hasábjain fölöslegesen jelent meg több ízben, miről szólna, miért fontos a népszavazás kiírása, kényelmi, esetleg politikamentesnek álcázott politikai okokból, több önkormányzat elzárkózik a lépéstől. Ez a kezdeményezés éppen az emlegetett és hiányolt egységes fellépésről szól. Nem arról, hogy lesz referendum, hanem arról, hogy ezt minden székelyföldi önkormányzat igényli, a prefektusi támadás pedig alátámasztja: a román állam nem teremt lehetőséget még az igény kinyilvánítására sem. Ez alapvető emberi jog lenne, melynek megsértése hazai és nemzetközi fórumokon jól használható érvként kamatoztatható. Természetesen, csak egy a számos lépés közül, de ha a székelyföldi önkormányzatok jó része még ezt sem hajlandó megtenni, bizony kimondható: akadályozzák az autonómiaküzdelmet. Nem tíz-húsz tanácsnak kell elfogadnia a határozatot, hanem az összesnek, akkor lenne valóban hatásos a kezdeményezés. Ezt azonban úgy tűnik, sok helyi vezető nem akarja megérteni.

Ki okolható mindezért? Az egyének szűklátókörűségén túl a romániai magyar politikum, amely kampányszerűen használja az autonómia kérdését, de a konkrét cselekvéstől elzárkózik. Az RMDSZ az elmúlt egy évben nyíltan nem ellenezte az autonómia-népszavazást, de bűnös hallgatásával tulajdonképpen akadályozta azt. Markóék csak elvileg bizonyultak nyitottnak, a gyakorlati lépések felkarolása eddig valahogy sohasem volt időszerű. Nem csoda hát, ha hűséges helytartóik nem akarnak, nem mernek semmit tenni. Közös stratégiát, cselekvést kérnek számon, amikor éppen ők vonják ki magukat ebből.

Új fejezet nyílhat az autonómiaharcban, ha a múlt héten frissen létrehozott munkacsoport valóban komolyan veszi feladatát, és nem csak az EP-kampány idején foglalkozik a témával. Ha az RMDSZ, az EMNT szakértői kidolgozzák a stratégiákat, egyeztetik a törvényeket, összehangolják elképzeléseiket az SZNT-vel. Egységes fellépés szükségeltetik, hisz bármennyire „szeretnék" a torjaiak, az autonómiát nem lehet kikiáltani. Legfeljebb hosszú, nehéz küzdelem árán kiharcolni úgy, hogy mindannyian elvégezzük a ránk váró feladatot.

Farkas Réka, Háromszék
http://erdely.ma/autonomia.php?id=50361


A romániai magyarság útja 1900 és 2009 között
[ 2009. április 15., 07:47 ]

Újabb húsz év van lejáróban ama évszázada tartó menetelésből, mely az erdélyi magyarságot elnyomottságából, „egyiptomi" vagy „babiloni rabságából", azaz kollektív és egyéni, szociális és művelődési, polgári lefokozottságából hivatott kivezetni.

Zsákutca? Mellék- vagy holtvágány? Kényszerpálya? — melyik metafora illik leginkább mai helyzetére?

Nos, úgy vélem, a rendszerváltás felszabadító élményétől fűtve, az erdélyi magyarság kibontakozása a diktatúra gyilkos öleléséből természetszerűleg torkollott a saját társadalomépítés vágyába. E vágy az adott szemléleti, tudatossági viszonyok közt az elvesztett pozíciók visszaszerzésének formáját öltötte, az iskolák önállósítása, állami magyar egyetem restaurálása, nyelvhasználati jogok, az egyesületalakítás jelszavai lobogtak fel a sajtószabadság első lángolásában, új etnikumközi viszonyok körvonalazódtak 1990 januárja folyamán, szervezkedett az elit, és fogalmazódtak az elvárások.

Igen ám, de a kisebbség nyakán élősködő, kimondottan gyötrésére beállított represszív szervek és államapparátusbeli segítőik, nem kisszámú funkcionárius és nem befolyásnak híjával lévő emberek, egy esetleges felelősségre vonás elől is menekülve, egzisztenciájukban is fenyegetve érezvén magukat, csírájában kívánván elfojtani minden emancipációs küzdelmet, nagy hirtelen olyan polgárháborús helyzetet kreáltak, melyben minden megtorpant, és jó fél évtizedre megbénította nemhogy a megoldáskeresést, de még az interetnikai párbeszédet is. (A feszültségkeltés módja „mesteri" kezekre vall, nyilvánvalóan létező forgatókönyvek gyakorlatba ültetése folyt. Említésre érdemes az 1984-es sepsiszentgyörgyi, ún. „szoborrobbantási" üggyel való hasonlóság. Külön vizsgálatot érdemel, hogy az országos kontextusban milyen szerepet játszott a bányászjárások stb. mellett az erdélyi etnikai feszültség, miért „fogott jól" a fővárosban, miért tolták ki feloldását.) A marosvásárhelyi pogrom, a képtelenebbnél képtelenebb antidemokratikus törvények (lásd az 1995-ös tanügyi törvényt, az egyházak és fontos társadalmi kategóriák kimaradását a visszaszolgáltatási folyamatokból, a féktelen nemzeti uszítás állami szítását, a Har—Kov-jelentéseket, a ceausizmus repressziós gyakorlatát nemhogy elítélő, de kimondottan törvénybe iktató jogszabályokat stb.) olyan kényszerpályára lökték az akkor még egyetlen érdekvédelmi szövetséget, az RMDSZ-t, melyen az később csak úgy válthatta meg belépőjegyét a közéletbe, és válhatott bár részlegesen szalonképessé, ha lemondott minden állampótló funkcióról, és magát amolyan politikai párttá, a többi politikai párt közti egyik tényezővé degradálta — holott ennek inadekvát volta egy ekkora, őshonos kisebbség szempontjából eleve nyilvánvaló.

Korlátozott érdekvédelem

Ebben az alkuban, melyben a többségi pártok, érdekes módon, teljes nemzeti egységben szabták meg a befogadás feltételét, az RMDSZ és vele egy egész kisebbségi nemzeti közösség, a magyarság a szerény eredmények fejében aránytalanul nagy áldozatot hozott. Ettől kezdve szigorúan pártszerűen kellett viselkednie, egyéb funkcióit elhanyagolta vagy sorvadni hagyta, miközben a többi párt vele szemben egységesen képviselte a többségi nemzeti oldalt. A politikai pluralizmus egyik szereplőjeként bevették a játékba, de ennek fejében a szó igazi értelmében vett kollektív nemzeti érdekképviseletként nem volt szabad fellépnie, s csak korlátozott érdekvédelmet láthatott el. Belső önrendelkezési jelszavai már szóba sem jöhettek, egy szerény parlamenti szerepléssel, esetleges jutalomként kormányszereppel kellett beérnie. A kormányszerep persze korszakos újdonságnak tűnt, jó pár évtizede nem volt rá példa, okvetlenül ki kellett próbálni, ámbátor túl nagy eredményeket nem hozott, és nem is hozhatott.

Az alku megkötésekor nyilván mindkét félnek voltak manifeszt és nem deklarált céljai is, a magyarság vezetői a félreállítás és kiközösítettség évei után üdvözölték a cselekvési lehetőség mégoly szerény szerepkörének megadását is, a többségiek pedig örvendtek, hogy sikerült az EU-s tagságra törekvésükben kiengesztelődési, problémamegoldó hajlandóságnak feltüntetniük azt, amit elértek: a magyarság belenyugvását egy lényegében másodrangú, viszonylag persze elfogadhatóbb, a kigolyózottságnál mindenképp jobb, de közösségileg mégis lefokozott polgári státusba, a relatív haladás, illetve a haladás relativitásának tényébe.

A helyzet nyilván átmeneti kompromisszumra épült, és — a NATO-, valamint az EU-s csatlakozást követően, melyek geopolitikailag és gazdaságilag is szavatolni voltak hivatottak a főbb nemzetbiztonsági célokat — megszilárdították a többség nyeregben lévő, többszólamú politikai elitjének a helyzetét. Jellemző, hogy a másik résznek, a történelmi pártok zászlaja alá gyülekezőknek csak a liberális utódmozgalmat sikerült úgy-ahogy feltámasztaniuk, valójában a rendszerváltáskor toborzódott régi-új elit frakciói alakultak versenyképes erejű pártokká, nyelték le a történelmi szocdem pártocskát is. Nos, a belépés 2007-ben lezárult folyamata és a kisebbség hozzá fűződő illúzióinak szétfoszlása után (évekig azt reméltük, a belépés emancipációs pluszt jelent majd, ami egyáltalán nem jött be, mivel az uniónak nincs egységes kisebbségpolitikai követelményrendszere, illetve ami van, az nagyon alacsony szintű, és az erdélyi ügyek kezelésére teljességgel alkalmatlan) a magyar kisebbségi elit szükségszerűen vitte kenyértörésre belső vitáit, melyek az 1992-es kolozsvári nyilatkozat és a Szent Mihály-templombeli eskütétel óta fokozódó mértékben emésztették.

Így szakított végül egymással a korlátozott szerepkörrel, a politikai érdekérvényesítés szűk lehetőségeivel ha nem is elégedett, de azon túllépni nem kívánó vagy nem tudó szárny, és tört új pártalapításra az, melynek tulajdonképpen önrendelkezési formák kivívása a célja. A belső önrendelkezés, a kulturális és területi autonómiamodellek kidolgozása közben sem szünetelt. A belső magyar politikai pluralizmus végül különféle gáncsokon, véletleneken áttörve érvényesült, és mára legitim pártja van a magyar ellenzéknek is, a Székelyföldön számottevő önkormányzati képviselettel, melyet a jövőben parlamenti jelenléttel kell kiegészítenie. Mindez idő kérdése, miként a következő lépés megtétele is, melynek egy RMDSZ—MPP által alapított erdélyi magyar kisparlamentnek kell lennie, és melyet az autonómiaformák kivívása irányába kell majd betájolni.

Vissza az egységhez

Az elvek, a külön profil, az eltérő módszerek egyidejű létezése már adott, s bár egyelőre a kölcsönös kizárásra törekvés a hangsúlyos mozzanat az RMDSZ és MPP viszonyában (viszályában), de az öndefiníciónak ez nyilván szükséges, ámbátor távolról sem elégséges mozzanata. Követni fogja a kapcsolatépítés és a magyar viták végigvitele, intézményi kereteként létrehozandó parlament megalakítása, a közös fellépés szerveinek létrehozása. Különben mindkét oldal elsorvad, a közösség kiáll mögülük, amit nem kockáztathatnak meg. Így jutunk vissza majd oda, ahonnan elindultunk: az egységhez, mely azonban immár nem ama, valóban sok visszaélésre alkalmat adó differenciálatlan egység lesz, hanem egy olyan összefogás, mely eséllyel kötheti meg a soron lévő alkut a román többséggel. Ezt pedig, adva lévén a demokrácia kínosan lassú hazai kibontakozása, bizonyára hosszú sorban követik majd a következők.

Hogy az autonómiaprogramok egyes tételeikben vagy nagyobb „adagokban" is érvényesíthetők-e, ez majd elválik. Egyvalami biztos: amíg kizárólag politikai pártként lép fel akár az egyik, akár a másik fél, addig a siker vajmi viszonylagos lehet. Szükséges hát minél előbb túllépni a belső politikai harcok időszakán, és közös fórumot alapítani. Ezt ma sokan hajtogatják, közülük nem egy nyilván az ellentétek elmaszatolásának szándékával, a ködösítés céljával, manipulatív megtévesztés végett. Én nem hiszem, hogy e harcokat a két párt között meg lehetne spórolni. Még azt sem, hogy az mindenben korrekt és kíméletes lesz. Az MPP belső küzdelmei jól mutatják, hány csapda leselkedik még egy-egy szervezeten belül is a csatába bocsátkozó érdekszövetségekre, csoportosulásokra, hát még milyen nehéz lesz tető alá hozni a két párt együttműködését! Abban viszont biztos vagyok, hogy az erdélyi magyarság emancipációjának döntő lépéseit csak e csaták megvívása utáni együttes cselekvés hozhatja meg, egy megkötött kompromisszum, egy minimálprogram körül kialakult együttműködés révén, mely minimálprogram az erdélyi magyarság mindenkor elérhető jogmaximumát fogja jelenteni. És talán eredményezni. Nem mintha a belső harc nem hozhatna haladást, kivívhat ez vagy az a fél is egy-egy általános érdekű hasznossággal bíró eredményt, de akkor a másiknak tudnia kell nem keresztbe tenni neki csak azért, mert elvakítja saját szembenállása vele.

Létezik hallgatólagos együttműködés, sőt, harci lárma kísérte egyetértés is, testvérek! Merthogy játszhatunk két kapura is, a pálya attól közös marad, s ha egy erősebb és minden hájjal megkent harmadik fél minket tekint játékszerének, olyankor nem árt időnként ráébredni: hiszen nekünk a közös kapura folyó játék a tulajdonképpeni, a létfontosságú érdekünk. Fellépésünk akkor pedig meg fogja haladni a kalodaként ránk oktrojált politikai kereteket, és azzá válik, amire szükség van: kimondott erdélyi magyar nemzet- (társnemzet) és társadalomépítéssé. Ennek egy kellőképpen nyitott és befogadó vagy azzá tett Romániában (még távolról sem az) kell legyenek esélyei.

B. Kovács András, Háromszék
http://erdely.ma/autonomia.php?id=50637



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona