Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Székely autonómia - Trianon revíziója

2009.1.23.
A szlovákiai helyzet, a Szerbiában történtek, na meg romániai sunyi technikák melyekkel a magyarság ellen dolgoznak, mind arra utalnak, hogy a hetvenes évek végén írott irodalmi dolgozatomban, melyet a megyei irodalmi olimpián írtam igazam volt és előre láttam a jövőt: „a kommunizmus, ha összeomlik, a Kis Antant feltámad ellenünk."


Annak idején az ilyen irodalmi dolgozatokat egy mottóra, szabad fogalmazásként írtuk. Az akkorinak a mottója egy Babits idézet volt Jónás könyvéből: nem tudom, hogy pontosan idézem-e, de valahogy így volt, hogy „bűnösök közt cinkos, aki néma". Abban az írásomban, azt írtam meg, hogy a kommunista testvériség leple alatt, a hamu alatt izzik a nacionalizmus parazsa, a magyarellenes nacionalizmus parazsa és ha összeomlik a kommunizmus, a Kis Antant fel fog támadni ellenünk a magyarság ellen. Na és a végkicsengése írásomnak az volt, hogy aki erről nem vesz tudomást hallgat, az bűnös, a nemzet ellen vét. Szerencsém volt, hogy olyan tanárok javították dolgozatomat, akik nem dogoztak a román titkosszolgálatnak és eltüntették, másként megjártam volna, vagyis egy néhány kihallgatásban lett volna része szüleimnek és nekem.

Úgy néz ki, hogy amit írtam az beteljesedett, biza létezik Kis Antant a magyarsággal szemben, amint a szlovákiai helyzet bizonyítja, na meg a Vajdaságban is meg-meg vernek időközönként egy-egy magyart. Nálunk meg megint gerjednek a magyarellenes indulatok, mint azt a madéfalvi példa mutatja, vagy a nyárádszeredai ortodox templom építés szándék.

Egy másik írásomban leírtam, hogy ha nem nézünk szemben több évszázados negatív folyamatokkal, melyek a nemzetet emésztik, akkor elvesztünk. Ilyen, ami több évszázada tart, a Kárpát-medencében a magyar ingatlanok felvásárlása idegnek által. Ezzel a folyamattal nem néztünk szembe, hogy ennek mi lehet az oka. Székely autonómia, legyen, de kiknek, ha a székely adja el a földjeit románoknak. Olyan nemzeti problémáink vannak, aminek a tisztázása elengedhetetlen, ahhoz, hogy a székelység esetében autonómiáról beszéljünk.

De miért engedjük át földjeinket idegeneknek? Ezt csak egy olyan nép teszi, amelynek a vitalitásával, élni akarásával gondok vannak. Életteréről az a nép mond le, mely nem akar élni, lemondott megmaradásáról. Iorga román történész azt írta a múlt század elején, hogy egy nép vitalitása épp akkor mutatkozik meg, vagy kellene megmutatkoznia, amikor az illető népnek az életlehetőségek negatívak. És azt is írta, hogy a nép amelynek van igazi vitalitása, annak folyamatosnak kell lennie és nem csak időközönkénti fellobbanásokban kell megnyilvánulnia. Nekünk vannak időközönkénti szabadságharcaink, amikre büszkék vagyunk, de épp a folyamatos vitalitásunkkal vannak gondok.

Még olvastam Iorgánál nagyon érdekes dolgokat, amin nekünk magyaroknak érdemes elgondolkodni. A neves román történész, aki Mircea Eliadenak életideál volt, azt írja, hogy a románságot nem a külső parancs, hanem a belső tartotta meg. Másutt meg azt írta, hogy a románság soha nem egy külső eszmét akart megvalósítani, hanem csak azt ami benne volt a lelkében.

Hát honnan származhat máshonnan egy nép vitalitása, mint belülről önön lelkéből. A magyar bízott váraiban, abban, hogy katona nép, abban, hogy a külső parancs megvédi, de ez egy nemzeti illúziónak bizonyult. Erdélyben, a külső parancs alul maradt a belsővel szemben.

A zsidóság prófétái, amikor bajban volt a nép önön lelkükben reflektálták a nép gondjait. Tudták, hogy a nép külső katasztrófái a nép belső, lelki katasztrófáiban gyökereznek. Tehát a mi nemzeti életterünk elherdálása mögött is belső lelki problémák lapulnak a magyarság esetében, amivel szembe kell néznünk és reflektálnunk kell. És azt hol? Ott ahol a zsidó próféták a pusztában a csendben. Soha nem olvastam arról, hogy a csend szükséges lenne nemzeti létünk megújulásához, pedig szerintem elengedhetetlen, az mindennek az alapja.

Mi magyarok, kisebbségiek, megmaradásunk zálogát, a megtartó erőt az intézményeinkben látjuk. Ebben van is igazság meg nincs is. Tényleg megtartó erő lehet az intézmény, de csak viszonylagos. Horia Roman Patapievici, jelenkori román filozófus írja a modernitásról, hogy a forma, a modernitásban tartalom is lett, tehát elvesztek az igazi tartalmak, csak a forma maradt. A kisebbségi intézmények is csak formák, külső módozatok, ami nem tartalom. Akkor mi a tartalom? A régi korok emberei a külső forma mögött, látták a láthatatlan lényeget, a forma nekik csak arra utalt, de nem volt a lényeg. Hát a ténylegesen megtartó erő, nem az intézmények, hanem a bennünk lévő láthatatlan belső, amiből a vitalitás forrásozik. Hogy igazam van, bizonyítja, hogy a kevesebb intézménnyel rendelkező románság, Erdélyben szaporodott, mi meg intézményeink, váraink körül kihaltunk.

Egy népnek, melynek van igazi vitalitása, annak külső eszközök nélkül is képesnek kell lennie megmaradni. Erre nagyon jó példa, amit megfigyeltem gyerekkoromban, a gyergyóditrói kézilabdapályán. A leaszfaltozott pálya szélén, az aszfaltot áttörve kibújt a gyermekláncfű. Saját erejével, minden külső eszköz nélkül törte át az aszfaltot. Nekem ez egy életre szóló példája maradt, annak, amikor valami, pusztán csak a belsőre alapozva életképes. Szerintem a kis népeknek is így kell lenniük életképeseknek és csak az után jön az intézmény megtartó ereje. Vagy az intézményeket is a belső tartja meg? Szerintem tévedés az, hogy a külső tartja meg a belsőt. És itt van a Székelyföld területi autonómiájának hamis illúziója, hogy a külsőben keressük a megtartó erőt és nem a belsőben. Ezzel nem azt mondtam, hogy ne harcoljunk az autonómiáért, csak épp ne lássuk fordítva a dolgokat, hogy az tart meg, amit nekünk kellene megtartanunk.

A területi autonómia ügye igazolja, hogy nem reflektáltuk történelmünk negatív folyamatait. Még mindig a külsőben keressük a megtartó erőt és nem a belsőben, pedig már a történelem a külsővel keményen feladta a leckét. Nem tudom van-e nép mely ennyire illúziókra építi nemzeti létét!

A Székelyföld területi autonómiája ürügyén tegyük fel a kérdést, hogy mitől autonóm, egy nemzeti közösség, kisebbség? Attól, hogy önmagát kormányozza önálló intézményekkel? Nem! Vagyis nem igazán ettől. Egy nép autonómiája abban nyilvánul meg, hogy az ellene irányuló, létét fenyegető támadásokra, spontán reflexekkel, spontán önvédelmi reflexekkel képes válaszolni. Spontán önszerveződésre képes bármilyen körülmény között, de leginkább a negatív körülmények között. A spontán önvédelmi reflexeknek folyamatosaknak kell lenniük, hogy megvédjék a népet, gyakorlatilag ez a folyamatos vitalitás miről Iorga beszélt. Ennek a folyamatos hiányával, a magyarság életében, még mindig nem szembesültünk.

Most rátérek Iorga utolsó megjegyzésére, márpedig arra, hogy a románság nem valami külsőt akart megvalósítani a történelemben, hanem azt, ami benne volt önön lelkében. Annak ellenére, hogy sok idealizálás is rejlik a iorgai idézetekben, ami a románságot illeti, mégis érdemes elgondolkodni rajtuk, mert nagy igazságok rejlenek benne. (Itt zárójelben jegyzem meg, hogy annak ellenére, hogy bálványozta Iorga a román államiságot, egy anarchistára utalnak írásai.) A iorgai kijelentés fényében nézzük meg, hogy mi magyarok mit akartunk megvalósítani a történelemben, azt ami bennünk volt, vagy mást, valami külső idegent. A magyarság vitalitását az tette tönkre, hogy egy olyan kultúrát majmolt akart magáévá tenni ami nem ő volt. És itt összekapcsolódnak a iorgai idézetek, mert mindkettő a belsőre helyezi a hangsúlyt: a belső a nép megtartó ereje és a népnek nem egy tőle idegen külsőt kell megvalósítania, hanem azt ami benne van. Ha megnézzük a múlt század elejének íróit, Babitsot, Illyést, akkor azt látjuk írásaikban, hogy van bennük valami kényszeres megfelelni akarás nyugatnak, igaz ezzel találkoztam a lengyel Leszek Kolakovszkij írásában is. És valami tipikusan magyar kisebbrendűségi érzés nyugattal szemben.

Murvai Miklós, Arad megye MPP elnöke, egyik írásomra tromfként azt írta, hogy Európa értékrend. Hát azt hiszem, hogy Murvai úr gondolkodásában az a fordított európai gondolkodás nyilvánul meg, amire Patapievici figyelmeztet, hogy a forma tartalom is és igazi tartalom nincs. Nyugaton az értékek pusztán formaiak, mivel tartalmak is, tehát igazi értékek nincsenek is. Ahol a megtartó erő a belső, ott az értékek is belül vannak és nem egy olyan Európában, amelyet Hamvas Béla tévútnak nevezett. Sajnos Európát követtük tévútján ezerszáz éven keresztül és így elveszítettük saját belső értékeinket, belsőnk elvesztésével elveszítettük vitalitásunkat. Egy nép mely nem önmagát, azt, ami benne van, akarja megvalósítani, hanem valami külsőt, ami nem ő, az elveszíti életenergiáit. A belső megvalósítása szabadítja fel életenergiáinkat, vitalitásunkat ez érvényes a népre is és amely nép nem ezt teszi elvész. Tehát a magyarságnak azért vannak vitalitás gondjai és veszíti életterét, nem működnek spontán önvédelmi, önszervező reflexei, mert megfeledkezett önön belső világáról és nem a szerint él és nem azt valósítja meg.

Természetesen a gyakorlatias, nyugatira torzult agyunk azt kérdi, hogy akkor mit kell tenni. Egy olyan civilizációban, ahol a forma a tartalom is, és csak forma létezik, ott mindent formálisan látnak, és mint a puszta formába kívülről nyúlnak bele, vagy csak külsőleg, pusztán formálisan alakítják át, rendezik el és arról azt tartják, hogy jó és elégséges. A nyugati mindig is csak a külső formát strukturálja át, ha gond van és a lényeggel nem törődik. A nemzet vitalitása dolgában nem lehet kívülről belenyúlni a nemzet életébe, nem elég csak a külső átstrukturálása, úgy a nyugati világlátás alapján. Inkább itt a kínai taoista szemlélet segít, kell hagyni a dolgokat, belülről, maguktól kibontakozni hagyni és nekünk a dolgunk, csak az akadályok elhárítása. Csak nézzük meg a természetet, és ne menjünk Kínába: ahol megszűnik a természetellenes tevékenység, ott a természet magától megújul. Ez érvényes a nép életére is. Ameddig a nép megtűr nemzetet károsító gyurcsányokat és markóbélákat, addig nincs megújulás, de az csak a kezdet lenne, mert sokat kéne még sepregetni.

A nyugati embernek, az a rákfenéje, hogy elveszítette a láthatatlan lényegek, tartalmak iránti érzékét és identitását már csak a kézzelfogható tudja megadni és már nem ismeri a Láthatatlan adta igazi identitást, ami nem tárgyi, hanem szellemi. És ezt hol találjuk meg? Fennebb azt írtam, hogy a csendnek alapvető szerepe van a nemzet életében. Hát a csendben bontakozik ki a nemzet igazi lényege, ott szabadulnak fel a nemzetet megtartó láthatatlan energiák a vitalitás. Vissza kell adni az embernek a magyarnak az élete természetes ritmusát, a csend és az aktivitás természetes, egymást váltó természetes ritmusát.

Természetesen a szlovák helyzet közvetlen gyakorlatias problémákat vet fel olyanokat, melyekre sokan nem is mernek gondolni. Amikor szétszedték Nagy-Magyarországot a nemzetiségiek, akkor a jogaikra hivatkoztak. Most mi mért nem kérhetjük az utódállamok szétszedését épp nemzeti jogainkra hivatkozva. Az utódállamok nemzetellenes politikája jogossá teszi Trianon revíziójának követelését. Szerintem követelnünk kell Trianon revízióját és a többségében, meg a szórványban élő magyarságnak a jogát, hogy önálló államban éljen, vagy Erdély esetében egy több nemzetiségű államban, vagyis egy független Erdélyben, egy Székely Köztársasággal a szélében. Tehát, amihez joguk volt a koszovói albánoknak, ahhoz legyen joguk a magyaroknak is. De egy dologra figyelmeztetnem kell, hogy ezt csak egy olyan nép tudja kiharcolni, melynek a megtartó ereje a belső. És a belső megtartó ereje nélkül egy nép a saját államában is elveszhet, lásd a mai Magyarország. Jogokat olyan nép tud kiharcolni melynek vitalitása van, vagy olyan képes új történelmi helyzeteke teremteni, mint a koszovói albánok.

Épp a nemzeti vitalitáshiányból kifolyólag gondoltam arra, hogy kellene egy uniós törvény, mely nem csak jogokat adna a kisebbségeknek, hanem kifejezetten védené, épp a vitalitáshiánnyal küzdő kisebbségeket. A totalitárius, csak gazdasági érdekekben gondolkodó Uniótól elvárni egy ilyet naivság. Egy ilyen törvényt kikényszeríteni nyugatból az már a vitalitás jele lenne, ami nincs.

Amerikától meg nincs mit várni ilyen értelemben. Obama kormányzása sem fog lényegi változást hozni, mert az amerikai hatalmi struktúra nem fog változni. A változtatás ígéretével Obama úgy megszívatta, átverte az amerikai népet és világot, hogy az még így nem volt a történelemben.

És mivel a magyar, nem számíthat semmi kedvező történelmi körülményre, csak önmagára, így szükséges vitális energiáit visszaszereznie, mert ha nem elvész.

Végül eszembe jutnak a kerti csigáink melyek a házukat a hátukon cipelik, meg bele bújnak. A csiga ugye nem valami külső mintát használ háza megépítéséhez, hanem önmagából építi meg házát, saját belső mintája alapján. A Székelyföld területi autonómiája esetében azt hiszem, hogy nem a nyugati, pusztán formális minták kell, hogy irányadóak legyenek, hanem maga a csiga a házával.


Nagy Attila, Puli

nyugatijelen.com



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona