Soha nem voltam irredenta

2008.4.29


Bósza János tévévitára hívta Jan Slotát, de a Szlovák Nemzeti Párt elnöke az utolsó pillanatokban meghátrált

„Nem vagyok irredenta"

Az „Egy független állam százat csinál?" (Vasárnapi Kisalföld, 2008. március 16.) című összeállításunkban már ejtettünk szót az alakuló felvidéki autonómia mozgalomról. Most pedig szülővárosában, Révkomáromban faggattuk Bósza Jánost, az autonómiát zászlajára tűző Nomos Mozgalom alapítóját. Interjú autonómiáról, emberi jogokról, Jan Slotáról és pártjáról, valamint a fű alatti, raffinált asszimilációról.

- Hogyan kezdődött? Hogy lesz egy hétköznapi vállalkozóból a magyar autonómia szóvivője a Felvidékén?

- Ha hiszi, ha nem, beírtam az egyik legkeresettebb internetes böngészőbe az autonómia szót, s legnagyobb döbbentemre csak Székelyföld kapcsán jöttek fel találatok.

- Székelyföld esetében valóban sokkal régebb óta forog a köztudatban az autonómia. Nem lehet, hogy azért, mert a szlovákiai magyarok életszínvonala sokkal magasabb, s sokkal több vesztenivalójuk van, mint a székelyeknek?

- Természetesen mindenki félti a vagyonát, azt, amiért egy életen át keményen dolgozott a Felvidéken. Ez így van jól, ebben semmi kivetnivaló nincs, bár abban azért kétségeim vannak, hogy a szlovákiai magyarok klasszisokkal könnyebben élnének, mint a székelyek. A kép ugyanis csalóka: Komáromban vagy Pozsonyban jobban mennek a dolgok, míg Kassa környékén már kevésbé. A legfontosabb különbségnek mégis azt tartom, hogy az RMDSZ programjában benne van Székelyföld autonómiája, míg a Magyar Koalíció Pártjának politikusai ki sem merik említeni az autonómia szót.

- Mi igaz azokból a hírekből, hogy nem túlságosan jó a kapcsolata az MKP-vel?

- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy gyakorlatilag semmilyen kapcsolatunk nincs egymással. 2006-ban megpróbáltam felvenni velük a kapcsolatot, de amikor meghallották, hogy autonómia - elzárkóztak. Akkor még éppen kormányon voltak, mégsem szerepelt a programjukban az önrendelkezés. Nyílt levélben szólítottam meg őket, hogy vállalják az ügyet. Duray úgy reagált, hogy ez a párt közgyűlésének feladata, aztán tavaly márciusban a közgyűlés a tisztújítással telt el, tehát megint akadt ok az elodázásra. Jellemző, hogy Csáky Pál nemrégiben azt nyilatkozta: fogalma sincs, ki áll Bósza János mögött. Tán nagyon magyaráznom sem kell, milyen sértő ilyent hallani egy magyartól. Főleg annak tükrében, hogy én csupán egyet szeretnék: az MKP képviselje erősebben a szlovákiai magyarság ügyét - különben pár évtizeden belül nem biztos, hogy beszélhetünk még számottevő felvidéki magyarságról.

- Csáky mondata meglehetősen rejtélyes, de a személyével kapcsolatban nem egy összeesküvés-elmélet napvilágot látott már.

- Ezek egytől egyig személyiségi jogaimat súlyosan sértő, teljesen abszurd állítások voltak. Gyanúsítottak azzal, hogy a szlovák titkosszolgálatnak kémkedem, de már olyant is hallottam, hogy az oroszok embere vagyok. Az ilyen aljas rágalmaknak úgy veheti az ember a legkönnyebben elejét, ha elébük áll, s feketén-fehéren tisztázza magát. Ennek megfelelően az utóbbi napokban levélben kértem a szlovák titkosszolgálat igazgatóját: ha akad bármilyen információja, mely szerint valaha is volt közöm hozzájuk, akkor haladéktalanul tárja a nyilvánosság elé.

- Legalább ilyen nagy visszhangot váltott ki, amikor év elején élő televíziós vitára hívta Ján Slotát a TA3 hírtelevízióban. Végül miért lépett vissza Slota: mert tart öntől, vagy mert nemes egyszerűséggel nem hajlandó szóba állni egy magyar ajkú emberrel?

- Ezt a kérdést inkább neki kellene feltenni, mindenesetre az tény, hogy a felvétel előtt néhány órával, az utolsó pillanatokban lemondta a beszélgetést. Ezt nem is indokolta, maga helyett a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alelnökét küldte el. Megjegyzem, Anna Belousovová asszony bizonyos kérdésekben Slotánál is radikálisabb nézetek vall, azaz Slotánál is égetőbben gyűlöli a magyarokat.

- S milyen eredménnyel zárult a szócsata? Úgy is kérdezhetném: megértőbb hangokra talált a szlovákok között?

- Miroslav Kusy politológus ezt követően kijelentette: autonómiáról vitázni vagy azt békésen követelni nem törvényellenes. Az pedig elképzelhetetlen, hogy az alkotmányban tiltsák meg az autonómiát. Ami a tévévitát illeti, Anna Belousovová azt mondta: a polgári társulásunk meg lesz szüntetve. A riporter visszakérdezett, mire azt válaszolta, hogy tévedés a bejegyzésünk. Véleményem szerint ez nyílt nyomásgyakorlás volt a belügyminisztériumra.

- Visszatérve a Nomos Mozgalomhoz: hogyan is néz ki az önök autonómia tervezete?

- Mi azt javasoljuk, hogy egy területen mindenkinek azonos jogai legyenek: a felvidéki magyarság a szlovákokhoz hasonlóan használhassa a nyelvét, és legyen saját iskolarendszere. Ami a szlovákoknak természetes, járjon a magyaroknak is. Az a jelszónk, hogy a szlovákokkal közös területi autonómia, azonos jogokkal. Mindez természetesen véletlenül sem jelenti, hogy határrevíziót szeretnék, nem vagyok irredenta - egyszerűen több jogot szeretnénk biztosítani a felvidéki magyarságnak.

- Konkrétan mire gondol?

- Arra, hogyha bemegyek bármelyik szlovák hivatalba legyen egy olyan ügyintéző, akinek magyarul mondhatom el a problémámat, vagy ha megállít a szlovák rendőr, akkor nem büntessen meg pusztán azért, mert anyanyelvemen szólaltam meg. A legfontosabb kérdés persze az iskolák ügye. Jelenállás szerint a szülők vagy szlovák, vagy magyar iskolába írathatják gyermeküket - köztes út nincs. Ez azt jelenti, hogy a szlovák iskolákban még alternatív nyelvként sem tanulhatnak a diákok magyart, holott egyetlen, minden diák által szabadon választott óra is rengeteget számítana. Ez a hozzáállás táptalaja a fű alatti, rafinált asszimilációnak.

- Az említett példa szerint az asszimiláció megállíthatatlannak tűnik.

- 1920-as adatok szerint 600 ezer magyar élt a Felvidéken, míg a szlovákok száma 1,9 milliót tett. Ez durván egyharmados arányt jelentett a háború után, ma ez a szám egy a kilenchez. Már Somorján is többségben lehetnek a szlovákok. Dunaszerdahelyen 90-10, Révkomáromban 60-40 százalék a magyar-szlovák arány. Azt mondják, hogy Szerdahely mégis hamarabb el fog esni, mint Révkomárom.

- Hányan támogatják jelenleg a Nomos Regionalizmus Mozgalmat?

- Tavaly nyáron, az alakuló gyűlésünkön huszonnégyen vettünk részt. Akkor azt ígértem, hogy egyedül végigviszem a bejegyzési folyamatot. Azóta már sokan jelezték, hogy eljönnek a közgyűlésre. Ennél szembetűnőbb, hogy a világhálón érkezett levelekből, fórumhozzászólásokból jóval népesebb támogatói tábort gyanítok, de ezt a kört nehéz számszerűsíteni, hisz az internet névtelenséget biztosít számukra.

- Végezetül: azt mondta, hogy nem irredenta. Ettől függetlenül kell tartania attól, hogy a mozgalma felvidéki szélsőjobboldaliak melegágyává válhat?

- Nem hiszem, hogy ettől félni kellene. A céljaink egyértelműek, s egyre közismertebbek a Felvidéken, tehát aki határrevíziót akar, nem csatlakozik hozzánk. Ha pedig véletlenül mégis felveszünk a tagságba ilyen embereket, akkor amint fény derül az illető szélsőséges nézeteire, azonnal kizárjuk.

Szeghalmi Balázs

forrás: Kisalföld