Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció

Mi felvidéki magyarok, mit is akarunk?

2011.09.23.
A kórházi ágyra kényszerítve, akadt egy kis időm jobban elgondolkodni azon, vajon a felvidéki magyarság miért az önpusztítást választotta, nem pedig a megoldásokat keresi a bajaira, miért nem küzd megmaradásáért. Megpróbálok néhány égető kérdésre választ adni, melyek régóta megoldásra várnak. Néhány konkrét példát és esemény bemutatásával, véleményezésével, csakis az igazat írva. Egy nemzet, vagy nemzetrész, csak akkor maradhat meg, hogyha sorsa irányítását a saját kézbe veszi. Milyen sokszor igenlően bólogattunk, ha más nemzet sorsa volt a tét. De, mi a helyzet a mi esetünkben, mi miért nem merünk eszerint cselekedni? Saját kezünkbe venni az irányítást és igyekezni megmaradni. Mit is tettünk mindezért? Ha szűkszavúan akarok fogalmazni, akkor csak annyit kell leírnom, hogy semmit, semmi olyan lényeges dolgot, ami az asszimiláció megállításához vezethetne. Semmi olyasmit nem tettünk ami a megmaradásunk útvonalára terelte volna az öncélú figyelemfelkeltő látszataktivitásainkat. Valamint a hangzatos párt- és önfényező beszédek helyett konkrét tettekkel bizonyítottuk volna, hogy a felvidéki magyarság jobb sorsra érdemes.

Akarva akaratlanul is az eltelt hat év alatt részesévé váltam ezeknek a folyamatoknak, megpróbáltam írásaimmal, konkrét tettekkel bebizonyítani, hogy a szavak és a látszatakarat ideje lejárt csakis, akkor maradunk meg, ha azt mi is akarni fogjuk. Mindezt csakis akkor érhetjük el, ha minél nagyobb nyomást gyakorlunk a magyarországi politikai vezetőkre, hogy a szomszédos országok alkotmány-adta lehetőségeiből kiindulva, ahol a magyar nemzetrészek élnek, minél nagyobb támogatásban részesítsék azokat, akik mernek és élnek is alkotmány-adta jogaikkal, fel mernek sorakozni, ki mernek állni egy területi autonómia békés kikövetelése mellett. Ha ez nem így lesz és csak a látszatakaratot képesek az MO-s politikusok támogatni, vagyis a támogatásaikat egy lyukas zsákba önteni, akkor csak az elszórványosodás, majd a teljes beolvadás vár ránk.

Lenni, vagy nem lenni, hányan tettük már fel ezt a kérdést. De kérdezem én, hányan voltunk azok, akik megpróbáltunk válaszokat és konkrét feladatok formájában válaszokat, megoldásokat is adni arra a számunkra nagyon fontos kérdésre, hogyan és milyen eszközökkel megállítani a durva és tudatos asszimilációs folyamatokat. Aki esetleg azt gondolja, hogy majd jóságos bácsika a varázsbotjával erővel és bátorságaggal ruház fel minket, akkor annak azt üzenem, erre várhatunk sohasem fog megtörténni. A felvidéki magyarság megmaradásának az ügye, az mi kezünkben van felvidéki magyarokéban. Közösen egy célért küzdve, valljunk akár jobboldali, vagy baloldali nézeteket, értékrendünk legyen pénz orientált, vagy az emberi értéket elsőbbségbehelyező, ez ebben az esetben nem szabadna, hogy megosztó tényező legyen. Mindannyian a lehetőségein mezsgyéjén arra kellene törekednünk, hogy hogyan támogassuk segítsük azokat, akik mindannyiunk nevében mernek küzdeni a jogos és békés azonos jogainkért és az ehhez szükséges közös polgári elvű területi autonómiáért. Itt szeretném megjegyezni, a területi autonómia nem egy ország szétzilálását, hanem pont ellenkezőleg, annak adófizető polgárainak jogos követelését, jogegyenlőséget segíti elő. Az alkotmány, a szlovák is az etnikai alapú megkülönböztetést szigorúan tiltja, csakis azonos jogokkal felruházott polgárokat ismer el. Ezért számomra hatalmas talány miért csak látszattevékenységekre, pártpolitikai célokat szolgáló majálisok szervezésére vagyunk képesek ahelyett, hogy nyíltan kimondva, nyíltan felvállalva, nyíltan küzdve tennénk a dolgunkat.

Most az idősebb korosztályhoz szólnék, nézzenek maguk körül, ugyanaz a helyzet, mint mondjuk a hatvanas és a hetvenes években? Akkor egy többségiben magyarlakta területen egy soviniszta nézeteket valló szlovák mégcsak labdába sem tudott rúgni, mert nem engedtük. Ilyen és olyan formában, de egység uralkodott ebben a témában minden községben, városban, ahol mi voltunk többségben, még ott is működött, igaz nehezebben, ahol a magyarság kisebbségben volt..

Manapság mi a helyzet? Wass Albert találó szavai a háromféle magyarról jutnak az eszembe, amikor azt írta: Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak.

Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.

Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.

Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.(Wass Albert)

Igen vannak azok, akik bebetonozták magukat a hatalomba, csak saját magukat és az őket hűen kiszolgálókat ismerik el a felvidéki magyarság képviselőinek. A felvidéki magyarság meggyőzése érdekében, hogy csakis ők képviselhetik az érdekeinket, minden elérhető eszközt bevetnek (pénz, médiák, majálisok stb), hogy mindenütt hangoztathassák csak ők tudják a felvidéki magyarság megmaradási ügyét képviselni. Ehhez a megalkuvó és hamis politikájukhoz sajnos nem szégyenlik azokat a magyarországi támogatásokat is öncélúan felélni, amelyek a magyarországi adófizetők pénzéből megmaradásunkért különböző forrásokon keresztül idekerülnek, minden olyan támogatási csatornára, ami a megmaradásunk ügyét szeretné szolgálni rátették a kezüket.

Második csoportba tartoznak azok a gondolkodó. nézeteiket propagálni akaró polgári társulásokba, vagy baráti körökbe verődött elégedetlenkedő polgárok, akik a jelenlegi állapotokkal nem értenek egyet és azokon változtatni szeretnének. Többségük azonban kisebb nagyobb próbálkozások után rájönnek, hogy tehetetlenek, mert az első csoportba tartozók minden média, anyagi és szükséges forrástól őket megfosztották. Egyesek ezek után részben, vagy teljesen behódolnak az első csoportba tartozóknak kisebb nagyobb támogatásért cserébe, elfelejtve azt, hogy ezek után már kénytelenek szolgálni az első csoportba tartozókat és ez így megy már 90 éve.

Az aki nem hódol be az első csoportba tartozóknak, mert látja a hamis és megalkuvó, álmagyarkodó politizálásukat, látszattevékenységüket, azok bizony nézeteikkel kiszorulnak mindenfajta támogatási lehetőségből, lehet az média, anyagi, vagy másfajta, teljes hírzárlat alá kerülve, elhiteltelenítik önzetlen és igazi magyar érdekű tevékenységüket, a felvidéki magyarság megmaradásáért.

Kérdezem én, hogyan lehetséges az, hogy egyetlen egy polgári társulás, vagy baráti kör az MKP, vagy Híd segítsége nélkül képtelen a tevékenységéhez szükséges anyagi, vagy másfajta forráshoz hozzájutni. Az Mo-s forrásokat az MKP és segédszervezetei tartják ellenőrzésük alatt és a helyi szlovákiait pedig a Híd-Most. Azok akik nem hódolnak be az MKP és a Híd megélhetési politikusainak, azok el vannak lehetetlenítve, médiák a tevékenységüket hírzárlat alá helyezik, lejáratják őket hazugságokkal. Ez a mai felvidéki valóság.

A harmadik csoport a hallgató többség, akiket a politika, az érdekképviseletünk tevékenysége csak addig érdekes a számukra, hogy segítenek-e a napi megélhetési problémáik megoldásában vagy sem. Egy biztos ez a tömeg az első csoportba tartozóktól és a politikából nagyon jól profitáló csoporttól nagyon sok ígéretet kapott az elmúlt 21 év alatt. Az első csoportba tartozók nagy többsége meggazdagodott, vagy a különböző támogatásokból jól éldegélt, addig a harmadik csoporthoz tartozók gyakran a napi betevőjükhöz is alig jutottak hozzá. Az első csoporttól hamisságon kívül mást nem kaptak, azokat is csak négyévente minden választás előtt megszólítva őket hazug ígéretek formájában, majd a választások után nagy csend következett, az ígéretek megvalósítása nélkül. Az elbutított népnek pedig a beígért munkahelyek, jobb megélhetés helyett csak a miértek maradtak, mit miért nem lehet, vagy mit miért nem megy. A megválasztott politikusaink és a körülöttük tevékenykedők, vagy a pártokban tevékenykedők a lelküket pénzért, hatalomért, a zsíros bödönért eladva cserben hagyták a több százezres választói tömegeket, a többségi népet akik rájuk azért szavaztak, juttatták a húsosfazék mellé, hogy ne csak saját magukkal törődjenek, hanem a hallgató, elszegényedő tömeggel is.

A hamis látszatakaratuk MKP-s stílusú példái pl. a 2009 -s és a 2011-s szeptember elsejei népbutító majálisok. Mint a két esetben a tömegek érdekében szervezett tömegmegmozdulásról beszéltek, de csak azokat hagyták szónokolni, akik az ő hamis ígéreteiket, látszatakaratukat dicsőítették, vagy elmagyarázták a többségnek mit miért nem lehet megvalósítani. Mégha néha el-el hangzottak olyan hamis ígéretek is, amelyek a megmaradás felé vezető utat mutatták volna meg, egy szebb jövő felé, de szavakat sohasem követték igazi tettek. Maradtak az aláírásgyűjtések, amelyek valamelyik minisztérium kukájában kötnek ki a legjobb esetben. Gyakran olyan PT, vagy BK használnak fel a tömegek butítására, félrevezetésükre, amelyek már őket szolgálják. Tipikus példája ennek két PT, vagy BT az EJK és a Feszty úr körül csoportosuló társaságok, akik az MKP támogatása nélkül labdába sem tudnának rúgni. Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy kezdetekben, a céljaik nem voltak önzetlenek, de menet közben rájöttek, hogy a politikai pártok támogatása nélkül tevékenységük el lenne lehetetlenítve, vagy ami rosszabb látszattevékenységükből politikai tőkét szerettek volna kovácsolni, mint pl. Feszty úr esete, aki a társaságuk tagjait szerette volna az MKP-ba beszervezni, elsőre nem sikerült, de miután az MKP politikai érdekeit kezdték megvalósítani, besegítettek azok megvalósításában bizonyára már nyitott kapukat fognak döngetni. Az EJK alapítói és a Feszty úr emberei is az MKP politikai segédszervezeteiként az első csoporthoz tartozók céljait fogják képviselni. Erre már mai is rengeteg bizonyíték van.

Ilyen hasonló PT, vagy BK, más szervezet már az említetteken kívül is rengeteg köthető a pártok tevékenységéhez. Pl. az EJK elejétől úgy definiálja magát, mint egy minden párttól független civil szervezet, de majdnem minden eddigi rendezvényükön megjelentek az MKP vezetői is. Olyan rendezvényeken, amelyeket nem az MKP támogatásával jöttek létre, vagy olyanok szervezték, akik kritikusan állnak hozzá az MKP-s megélhetési politikusok tevékenységéhez, olyan rendezvényekre nem mennek el. Ilyen volt pl. az egy évvel ezelőtti arrogancia ellenes tüntetés, amire egyetlen egy helyi MKP-s politikus nem mert elmenni, vagy a januári szlotakő ellenes, vagy a augusztusi pozsonyi Esteházyért tüntetés, vagy a pár nappal ezelőtti szintén a szlotakő ellenes megmozdulás, EJK és Feszty körüli emberek sohasem jelentek meg. Ezeket az MKP nem támogatta, sőt hírzárlat alá helyezte előtte utána. Boldoghy úr a múltban is sohasem vett rész egyetlen egy autonómista tüntetésen, sem hasonló megmozduláson, amit nem az MKP rendezett. Ma hirtelen szinte a semmiből civil emberjogi harcosnak, sőt autonómistának tartja magát, de ebben a témában sem hajlandó velem tárgyalni, sőt kategorikusan tagadja mindazt, amit eddig nélküle, gyakran egyedül MKP-s hátszélben sikerül elérnünk (ez megint az MKP-s érdekeknek megfelelően történik az EJK részéről), azt is kijelentette az ügynek én ártok álljak le, ez lenne a legjobb, majd ők megmutatják, hogyan kell csinálni. Hát igen az MKP megmutatta hogyan kell csinálni, sehogy. Amikor mi a CM szobor törvénysértő áthelyezése ellen tiltakoztunk, ő akkor mint magánszemély sem mert eljönni, de később, mikor festékes zacskóval kétszer megdobálták a törvénysértő módon felépített talapzatot, már másnap gyorsan lemosták, úgymond magyar érdekekből, amit a Matica megköszönt nekik. Az ilyesfajta önkéntes oszlopmosást mindenütt a világban benyaliságnak, behódoltságnak és szolgalelkűségnek hívják. Annak ellenére, hogy ők ezt úgy magyarázták, hogy a harmadik csoportért, a népért tették, ez nem volt semmi más, mint magamutogatás, a tömegek félrevezetése és karrierépítés. Furcsa egy hozzáállás. Boldoghy úr többször kijelentette velem semmiféle kapcsolatot nem hajlandó kiépíteni csakis az MKP-val működik együtt, érhető, ha velem leülne tárgyalni, akkor elesne az MKP-s támogatásoktól. Addig képes volt elmenni, hogy a kettős állampolgárság ellenes MKP-s majálisról is hazugságokkal, rémhírterjesztéssel elhessegetett, sőt kérésemet, hogy felszólalhassak és konkrét dolgokról beszélhessek egyenesen elutasította (pedig elég sokat tettem már ebben a témában), ami az MKP eddigi velem szembeni megnyilvánulásaival összhangban van, hisz Pogány Erzsébet Felvidék. má-járól ki vagyok már évek óta tiltva, mert voltam olyan szemtelen, hogy az MKP-s politikusok tehetetlenségét, nemakarásukat és megélhetési politikájukat merészeltem kritizálni. Tehát a Boldoghy úr arrogáns viselkedése, bizony nagyon is beleillik az MKP velem szembeni viselkedési normáiba. Döntenie kellett velem, vagy MKP-val, ő akárcsak Feszty úr csapata az MKP mellett tették le a voksukat, az ő nemakarásukat támogatják.

Az év folyamán (az MKP-t a múltban többször is már) többször megszólítottam az EJK-t hisz hasonló témákat vetettek fel, amelyekért én már régóta küzdök, valamint az MKP csúcsvezetőit is megszólítottam Berényi. Duray és Csáky urakat, érdekes módon, mint Boldoghy, mint Berényi, Duray és Csáky urak részéről a békés közeledésem el lett utasítva, erre rengeteg bizonyíték van. Ameddig Berényi, Duray és Csáky intelligensen tették, addig Boldoghy alpári és hazudozó stílusban.

Az MKP Boldoghy személyében, aki a Szlovák Nemzeti Színház színésze szakmájából kifolyólag nagyon jó szótehetséggel megáldott személyre akadt, aki a saját politikai karrierépítése érdekében minden hazugságra hajlandó, csakhogy az MKP-nál jó pontokra tegyen szert, felkerülhessen a következő MKP-s választási listára. Az eddigi tevékenységüket, talán úgy lehetne értelmezni, sok hűhó semmiért alapon történt, a népbutítást és MKP-s célokat szolgálva. A megélhetési politikusok már 21 éve azzal hitegeknek minket, hogy értünk vannak, csakis a mi megmaradásunkért küzdenek De, ami legszomorúbb erre az állításukra 21 év alatt egyetlen egy konkrét bizonyítékot a mai napig nem mutattak fel.

Egy helyi komáromi MKP-s járási Csemadokos vezető írta még 2005-ben a saját pártjáról és egy másik MKP-s csúcsvezetőnek, ma is ugyanazokban a funkciókban vannak: Attila
2005. Augusztus 2. Kedd, 13:20
Az igazi \"Gál-ok\" még mindig a pártban vannak. Az a helyzet, hogy Hazafi gondolatait folytassam,a párt megreformálhatatlan, mert úgy ahogy egy rohadt almából sem lehet pirosló, az egészségtől kicsattanó \"hófehérkekaját\" csinálni, az MKP sem lesz jógyomrúak számára fogyasztható, amíg nincs változás.
Az sem elhanyagolható, hogy a mostaniakak a természet törvényei még legalább 10 évet jósolnak a politikában. Ezen felül már most elkezdték gyártani a kufárkodó, mozgatható utánpótlást.(idézet vége a kukac.sk-ról).

Most akkor mi a helyzet az MKP egy rohadt alma (MKP-s vezető nézete), vagy nem az, 2005 -ben azt írta a saját pártjáról egy mKP-s, hogy az MKP megreformálhatatlan. Az az igazság, hogy egyet kell vele érteni, csak az a baj, közben eltelt hat év és még mindig ott tartunk, hogy az MKP bolondítja a tömegeket, a politikusok akik 2005-ban is már a pártban voltak, mai is ott vannak, a Hídba távozókon kívül. Az MKP tehetetlensége és a kufárkodó és mozgatható utánpótlás már ott van és teszik a dolgukat, amit a 21 éve a hatalomba bebetonozott politikusai mondanak nekik.

Igen az MKP sohasem fog megváltozni, lehet a dolgokat bárhogyan szépítgetni (ez megy már 15 éve), csakis egy alulról építkező új párt képes a dolgokat megváltoztatni, megmenteni a felvidéki magyarságot. Erre sem a Híd megalkuvó politikája és az MKP tehetetlensége már rég alkalmatlan. Vezetőik ezt nyíltan nem mondhatják ki, mert a körülöttük felépült gazdasági és másfajta érdekcsoportok ellenében kéne cselekedniük, ha meg szeretnének változni. Ezt pedig nem tehetik meg, így maradnak a majálisok, a népbutítás és a hazugságok. De vajon meddig?

Nemrég valaki azt írta az internet egyik fórumába, hogy: az igazmagyar tenni akarók csak arra várnak, mikor sorakozhatnak fel az alkotmány adta megmaradási küzdelemhez.
Mit lehet erre mondani, talán csak annyit aki csatát akar nyerni, annak ki kell mennie a csatamezőre és szembe kell néznie az ellenfelével. Vagyis ha a sorsunk irányítását saját kezünkbe vesszük, nem majálisok formájában, hanem a beszédek helyett tettekkel bizonyítjuk, hogy a felvidéki magyarság jobb sorsra érdemes. felmérve a terepet, majd megfelelő módon reagálni, önvédő ellenakciókat kezdeményezni, akkor megmaradhatunk. Ez a megmaradásunk kulcsa.

A sors játéka, hogy abba a kórházi szobába ahol én is helyet kaptam, másnap egy hetvennégy éves volt begyöpösödött kommunistát, ma nagyvállalkozót fektettek be (Valach). Egy igazi példánya annak, aki a magyar gyűlöletét Terchováról hozta a háború utáni időkből miután betelepült közénk. A 47-ben kitelepítettek földjén létrehozott termelő szövetkezetben (JRD-ben) kezdte a pártkáderi munkáját, ahol egészen az elnökségig sikerült felverekednie magát. Egy-két mondat után nem volt nehéz leszűrni, hogy nála nagyobb sovinisztát, magyargyűlölőt nagyon nehéz lenne találni. Állandóan tudtomra adta, ő van otthon én csak senki vagyok. Miután észrevettem, hogy vitamodora teljesen azonos a slotafélék stílusvilágával, ezek után értelmetlennek tartottam, hogy bármiféle baráti eszmecserét folytassak vele a magyar szlovák kapcsolatokról. Ezért megkértem, miután azt közölte velem, hogy ő csak az ősszlovákok földjére jött vissza és visszavette, ami az övé, akik hamarabb voltak itt, mint a magyarok, hogy ebben a témában értelmetlen vele bármiféle tárgyilagos vitát folytatni, így kerülje a velem való vitáit, mivelhogy nem tartom őt korrekt vitapartnernek, szememben ő egy begyöpösödött magyargyűlölő soviniszta posztkommunista. Miért is említettem meg ezt a kis kórházi epizódot, csakis azért, hogy mi magyarok állandóan egymást marva, egymásban látva az ellenséget, nem vesszük észre, nem tudatosítjuk, hogy az igazi ellenségünk már rég közöttünk van. Nekünk egymásban a testvért kell látnunk, egységre kell törekednünk, majd bátran szembe kell szállnunk a minket elpusztítani szándékozó sovinisztákkal, magyargyűlölőkkel. Ők rafinált módon minket egymásnak akarnak ugrasztani és megfélemlítenek minket. Nem egymással kéne törődnünk, egymás hibáit kipellengérezni, hanem azt kéne keresnünk, ami összeköt minket, a közös gondolataink, céljaink. Ezekre kéne építenünk a jövőnket, tetteinket, csakis így tudunk ellenállni azoknak akik minket teljesen el akarnak pusztítani és azoknak is akik Wass Albert szerint kiszolgálják a hatalmon lévőket. Csakis az egységes fellépés és az ellentéteink háttérbe szorítása vezethet el a megmaradásunkhoz az ezerszáz éves hazánkban. Mi felvidéki magyarok csakis ezt akarhatjuk, így maradunk meg. Ne felejtsük el, senkit sem lehet jobban diszkriminálni, mint akivel elhitetik, hogy azonos jogai vannak.

Bósza János




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:



Mészáros László [ 2011-12-29 13:22 ]

Csak egyetérteni tudok Onnel.
László




HÍREK
Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona