Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

Keresés a honlapon

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Legyen ez egy új kezdet

2009.1.8
Csemadok emlékező gyűlés

A választott képviselők és polgármesterek 1994-es komáromi nagygyűlésének 15. évfordulója alkalmából a CSEMADOK Komáromi Területi Választmánya

2009. január 10-én,
szombaton 17.00 órai kezdettel

a CSEMADOK komáromi székházában /Komárom, Kossuth tér 3./

emlékező gyűlést tart, melyre tisztelettel meghívja Önt.

Program:
17.00 Emléktábla avatás a Csemadok homlokzatán. Részlet hangzik el Dsida Jenő: Tükör előtt című verséből. Köszöntőt mond Petheő Attila. Avató beszédet mond Duray Miklós.

17.30 Visszaemlékezés az 1994. január 8-i komáromi nagygyűlésre. Visszaemlékezést tart Pásztor István. A diskurzut (beszélgetés, társalgás) Bölcs József vezeti.



Köszön szépen a felvidek.ma szerkesztőségének, hogy leközölték az egész írásomat(2009.1.11. 10:50) Bósza János

Legyen ez egy új kezdet
felvidek.ma-ról link



Legyen ez egy új kezdet

Az 1994- komáromi gyűlés 2009-es január 10-i megelemékezésén a diskurzusban ezt a hozzászólásomat szeretném elmondani. Remélem nem leszek a nyílvános megemlékezésről kitiltva (úgy ahogyan két és egy éve történt), ezért előzetesen a mondanivalómat ide is felteszem.
Frissítés (2009.1.11) Kitíltva nem lettem, de előre figyelmeztetve, hogy csak 3 perc ennyi amit kapok a szervezőktől. Vajon mi mindenre volt elég, csak arra, amit a szervezők elfelejtettek elmondani, erre is csak részben. Beszédem közben bemutatták a stop táblát. Ennek ellenére köszönöm a szervezőknek, hogy felszólalhattam. Köszönöm a felvidek.ma hírportálnak is, hogy utólag az egész eredeti szöveget feltették.


Kedves barátaim!

Nem szeretnék belemélyedni az 1994-es események ecsetelésébe, ezt az itt lévők jól ismerik. Inkább azt szeretném elmondani, ami ezekből a folyamatokból kimaradt és javasolni szeretnék egy-két dolgot, amit a hatályos a szlovák alkotmány értelmében bátran megtehetünk.

Kant szerint csak az cselekszik morális értelemben felelősen, aki azokat az alapelveket követi, amelyek az autonóm akaratból származnak.
Az cselekszik autonóm módon, aki a segítőkészség, becsületesség maximái mellett akkor is kitart, ha semmiféle természetes hajlam vagy társadalmi szokás arra nem kényszeríti.

Minket vajon mi kényszerített arra, hogy 1994-ben beindult önrendelkezési folyamatok megtorpantjanak, majd újabb 15 évig az emberjogi és az alkotmányos jogainkról lemondjunk? Vajon nem hittünk a sikerben? Vagy amikor már az ismeretlenség homályából kellett előlopakodnunk, akkor a bátorságunk elfogyott volna? Vagy csak képviselőinket egyszerűen megfélemlítették? Az igazság valahol középen van. Sokmindent tehettünk volna, de nem tettünk semmit sem.

A szlovák alkotmány kimondja, hogy minden polgára nemzetiségi, nemzeti és etnikai hovatartozástól függetlenül méltóságban egyforma és azonos jogokkal bír. Ezzel ellentétes már maga a preambulumi bekezdés, ami a szlovákságot kiemeli és ezáltal a többi nem szlovák ajkú állampolgárait diszkriminálja, megszabja mit szabad, mit nem, s közben a szlovákságnak a maximális emberi jogokat biztosítja. Ezt a részét a fejtegetésemnek most megszakítanám, mert nem szeretnék alkotmányjogi vitába keveredni, csak annyit emelnék ki, hogy a szlovák alkotmány minden polgárát egyforma jogokkal ruházta fel, legyen az magyar, szlovák, roma, vagy más etnikumhoz tartozó.

Kérdezem én, az élet minden területén jogban és méltóságban egyformák vagyunk? Persze hogy nem. A meglévő törvények már ezzel ellentétesek. Ez akkor lenne rendben, ha mondjuk a hivatalos érintkezésben az anyanyelv használatát demokratikus módon szabályoznák, mondjuk egy 10% kvótával, vagy akár finnországi svédek esetéből kiindulva, lehetne a magyar nyelv hivatalos nyelv az egész ország területén is. A kultúráról és az iskolarendszerről már nem is akarok beszélni. Tudjuk, hogy mi zajlik ezen a téren.

Kijelentem, a jogegyenlőség nem minden, de jogegyenlőség nélkül minden semmi.

Ha a szlovákokat, mint államnemzetet minden megillet, akkor mi Szlovákia területén élő, a magyar nemzetrészhez tartozó szlovákiai állampolgárok, a jogegyenlőséget akarjuk, ami nem minden, csupán alkotmányos minket megillető standard jog. Nekünk nem kell amink nincs, a standard feletti jog, megelégszünk a törvényes alkotmányos minket megillető jogainkkal, hisz jogban és méltóságban minden szlovákiai állampolgár egyforma.



Mire van szüksége a felvidéki magyar nemzetrésznek?


Autonómiára, önrendelkezés jogára. Egy területi és perszonális autonómiára.

Sokan felteszik a kérdést, az autonómia gyógyír és megoldja-e a bajainkat. Egy megoldás, erről elindított vita egy kezdet. Dél-Tirol sem harcolta ki az autonómiáját egyik napról a másikra, de azok akik küzdöttek érte, mindent megtettek a sikerért. Hol a garancia, hogy nekünk is sikerülni fog? A garancia bennünk van, amit bátorságnak, akaratnak és igazmondásnak hívnak. Persze nem ilyen egyszerű, de ha sohasem lépünk az azonos jogok útvonalára, akkor sohasem jutunk célba, csak körbe-körbe fogunk futkosni bűnbakokat keresve egymás között. Ezen kell változtatni, most, azonnal.

Javaslataim induláshoz:
1. kérjük az alkotmányos jogegyenlőséget, ne pedig a megfoghatatlan status quohoz ragaszkodjunk,
2. kérjük a kétnyelvűséget minden szinten, minden helyen, ahol a kisebbségek arányaiban elérik a 10%-t,
3. kérjük az autonómiát, ami nem alkotmányellenes követelés és hozzuk létre a felvidéki autonómia-tanácsot, amihez minden kisebbségben élő népcsoport csatlakozhatna. Ha úgy godoljátok, hogy az autonómia szó irritálni fogja a szlovákokat, legyen a név, önrendelkezési tanács, vagy akár SÜMSZI is lehet, saját ügyeinket mi szeretnénk intézni.

Mindegy mi lesz a név, az a fontos, hogy megint ne ijedjünk meg és bátran küzdjünk az igazmondás segítségével, kezdjük itt és most azzal, hogy felhagyunk a mellébeszéléssel és az okokkal, mit és miért nem lehet megtenni. Inkább az útját-módját keressük, mit és miért kell megtennünk.

Ján Hucko szlovák történész ezt mondta:

Minden nemzet természetes jogából kiindulva megválaszthatja azokat az eszközöket, amelyek saját céljai eléréséhez és boldogulásához vezetnek. Minden beavatkozás a nem eltulajdonítható jogokba igazságtalan és a nemzet minden eszközt felhasználhat, hogy megtartsa, vagy kivívja az önállóságát.



Az autonómiát kérni, követelni kell, békésen és az alkotmányadta keretek között. Bármit fognak a szlovák xenofón nacionalisták mondani, hogy irredenták, revizionisták vagyunk, mi tudjuk, hogy ez nem igaz és az igazság a mi oldalunkon van. Tudomásul kell venni, senki sem fog autonómiát adni azért, mert az jogos, igazságos vagy szép, de pusztán az a tény, hogy egyesek szerint jogtalan vagy igazságtalan, nem is lehet az akadálya.

A szlovák politikai elitnek meg kell értenie, hogy a Szlovákiában élő magyar nemzetrész követeléseinek elfogadása nélkül nem lesz nyugalom az országban és nem lesz magyar-szlovák megbékélés. Ha Robert Fico kormányfő jó, európai megoldásnak tartotta volna Koszovó területi autonómiáját a függetlenség helyett (ez olvasható a kormányhivatal internetes portálján), akkor hogy lehetséges az, hogy idehaza még beszélni sem lehet róla, mert az aki ezt megteszi irredenta, soviniszta és az ország szétzilálására törekszik. Rám is adott Slota és Belousovová büntetőjogi feljelentés egy éve tart a kivizsgálás. A mai napig nem találtak semmit sem, mert nincs is semmi törvénybe ütköző ABBAN, amit eddig tettem. Mindez csak megfélemlítést jelent. Egy év alatt nem zárták le az ügyet. Vajon miért? Így, vagy úgy zárják le akkor is számukra az kényelmetlen lesz. Ha kimondják, hogy nem történt büncselekmény, ezzel legalizálják az autonómia szó fogalmát, tehát nem jelenti Szlovákia szétzilálását, ha elitélnek bizonyítékok nélkül, vagy az ötvenes évekre jellemző koncepciós pernek leszünk tanui, akkor még mindig ott van Strasbourgi Biróság ahová fordulni lehetne és 100%-an pert lehetne nyerni. Mindezeket csak azért mondom, nem szabad félni, bátran küzdeni kell az igazságért, a jogegyenlőségért és az ehhez szükséges autonómiáért.

Barátaim, ezt egy szlovák mondja nekünk, egy az egyben olvasom fel, mindenfajta sértő szándék nélkül, mert neveket is említ, tehát előre is elnézést kérek akiket érint:

"Uraim, ismerem az enyéimet, többet vagyok köztük, mint a magyar barátaim között és nyugodt szívvel elmondhatom, hogy a maroknyi egyszerű szlovák (azok között is csak maroknyi) és néhány inteligensebb szlovákon kívül a nagy többség nem valakik mellett drukkol ebben az országban - hogy fociszlenggel éljek - hanem valakik ellen. Önök ellen, tisztelt szlovákiai magyar állampolgárok. Nem akarják észrevenni? A benesi dekrétumokkal minden szlovák politikus kimondta, az elsődleges cél a magyarellenesség.

Tudják, hogy mi az önök baja? Képtelenek határozottan politizálni. Stúr a mi érdekünkben több mint 150 évvel ezelőtt sokkal határozottabban kiállt, mint az önök politikusai most. Bugár Béla bohóckodással próbálta maga mellé állítani a szlovák közvéleményt. Nem derültek rajta, hanem kinevették s az nem ugyanaz, és a bohóckirály nem vette észre. Csáky pedig politikuscserkész, itt is keres, ott is keres, csak nem meri kimondani nyiltan és határozottan, hogy mit akar. Stúrék tudták, hogy a nemzeti tudatot előtérbe helyező európai országokban a kissebbségben élő nemzetek, nemzetrészek csak úgy maradhatnak meg, ha autonómiájuk lesz. Azt is akartak kezdetben. Nem egy külön Szlovákiát, hanem Észak-Magyarország területén autonómiát a szlovákoknak, és ezt akarta Anton Hlinka atya is. A magyar politika ott hibázott, hogy akkor ezt az autonómia kérelmet visszautasították, s így mégnagyobb reakciós szlovák-nemzeti törekvésre adtak okot.

Most hasonló a helyzet Szlovákiában. A magyar nemzetrész csak akkor fog megmaradni, ha sikerül kiharcolni a többi nemzetrésszel (ruszin-ukrán, lengyel, morva) a kétnyelvű területi (tehát gazdasági-, politikai- és kultúrális) auttonómiát. Emlékezzenek Uraim, hogy ezt egy szlovák mondja itt maguknak.



Ha nem merik kimondani, hogy az autonómia kell - kérnyelvű autonómia - szlovákia minden olyan területén ahol kevert a lakosság, akkor a kevert lakosságból 10-20 éven belül csak hírmondónak marad egy kevés, mint amerikában az indiánok. Beolvadnak a magyarok, beolvadnak a ruszinok, beolvadnak a lengyelek és beolvadnak a morvák is. Amit a felvidéki magyar média ír, az egy nesze semmi, foggd meg jól. Nem üres kritika kell, hanem jótanács. Ki kell mondani a teljes gondolatot. Az itteni magyarság akkor marad meg, ha saját maga dönthet majd saját maga sorsa felől. A magyar tankönyveket ne szlovákok állítsák össze, hanem magyarok, hogy magyar lakosok adópénzét mibe invesztálják, azt ne a szlovákok mondják meg, hanem elsősorban a magyarok. S hogy minket mi is irritál? Minden. Ne azzal törődjenek. Meg kell magyarázni, hogy a kétnyelvű területeket nem veszik el a szlovákoktól, csak adnak a magyaroknak, egyenjogúságot, egyenlőséget a szlovák polgártársaik mellett. "(idézet vége).

Ma olvastam el felvidéki blogger portálján, a mai megemlékezésről szól így felolvasom egy részletét: "A szlovákiai magyar politikai reprezentáció igazi jelleme: a jelen kérdéseire adandó pofás válaszok helyett az európai integráció gyógyírjéről való folytonos papolás, homályos, részleteket nélkülöző önrendelkezési-miazmányok puffogtatása, valamint emlékkonferenciák, múltba révedő tekintetek…

A politikai elit szellemi munícióért felelős Gandalfjai ugyanis a múlttal táplálkoznak s ugyanúgy bele vannak ragadva a mondókájukba, mint a harmadosztályú egyetemi profok, akik évtizedeken keresztül ugyanazokból a jegyzetekből tanítanak (anatómiatanároknak ez elnézve)."

Gergely István csiksomlyói plébános így vélekedett rólunk, magyarokról: Nem azért forog népünk veszélyben, mert egyedül van a Kárpát-medencében a szláv és román tengerben, mert idegen a latin és a germán világnak – ezek nem kellene hogy veszélyeztessenek bennünket. Nem a nemzeti nagy remények, a hatalom a fő erő, hanem a lelki légkör. Ez az a nagy dolog, ami hiányzik ma az életünkből és ez veszélyeztet bennünket, nem az, hogy idegen népek vesznek körül.

Ezért mondom , ne bántsuk egymást, ne sértegessük egymás, ahogyan mondani szokás nincsenek tökéletes emberek, sem tökéletes megoldások. Azért ember az ember, hogy hibáinkból tanuljunk. Hát tanuljunk!

Legyen a mai nap egy új kezdet. Az akarat, a bátorság és az igazmondás kezdete. Akarjuk a jogainkat, legyünk bátrak a küzdötéren és a sikerhez az igazmondás hívjuk segítségül.

Egy ismeretlen ismerős, így szólt hozzá egy íráshoz a honlapunkon. Idézem:
Emberek!
A tényeket nézzétek!
Az hogy Bósza beszél a problémákról a szlovákságnak, ez fontos, mert megindul egy társadalmi párbeszéd, ami mindíg minden problémamegoldás kezdete egy demokráciában.
Hisz ez egy nagy pszichoterápia kezdete. " Tárjuk fel a gondok forrását, beszéljünk róla "....ezt teszi Bósza. A többi megélhetési taktikázó "demokrata" meg kussol.
Éljenek akik mernek még álmodni, és tesznek is érte.



Hozzátenném, igen tanuljunk meg álmodozni és tegyünk azért, hogy az álmaink valósuljanak meg.

Néha egyetlen, néhány ember bátor véleménye is szétsugározhat a világban, és mint láthatatlan szál beleszövődik a történelem végeláthatatlan szőnyegébe, formálva azt és lehetőséget adva egy új kezdethez, a sors ajtaját nyitvahagyva, bízva benne, hogy a jussunkat megkapva sorsunk jobbra fordul és győzedelmeskedik a jog igazsága és a

FELVIDÉKI MAGYAR NÉP

megmarad saját szülőföldjén és nem fog asszimilálódni.
Ne feledjétek, a jövőnk olyan, amilyenné tesszük!
Ha sikeresek leszünk, az utódaink majd hálásak lesznek érte.

Legyünk jobbak, mint amilyenek eddig voltunk.

Úgy, hogy a
"A haragosok megbocsátanak egymásnak,
az irigy örül más szerencséjének,
a rátarti nem rázza a rongyot,
a közönyös siet segíteni."

Esterházy János örök érvényű mondásával fejezem be:
"Soha semmilyen jogunkról lemondani nem fogunk, mert csak az a nemzet veszhet el, amely önként lemond valamely jogáról."



Köszönöm, hogy végighallgattak
és ne feledjük, mi mind szabadnak és egyenlőnek születtünk.

Bósza János, CA, Észak-Komárom 2009.1.10.
Csemadok járási épülete, az 1994-es komáromi gyűlés 15 éves emlékünnepségére készült




Szóljon hozzá

Név:
E-mail:
Az e-mail cím nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:





HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona