Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Köszönöm a nyilatkozás szabadságát

2007.10.25
Mihályi Molnár László által közzétett nyílt levél kapcsán kérdeztük meg a szerzőt

Nemrégiben egy nyílt levelet fogalmazott meg, melyben elítélte a Benes-dekrétumok szentesítését. Mi volt a célja ezzel a levéllel?
bumm cikk

A levél elsődleges célja nem az elítélés volt, mert szlovákia polgáraihoz és vezetőihez szól, hanem a helyzetünk tárgyilagos megértésének igénylése attól a közegtől, amelybe akaratunkon kívül nagyhatalmi döntéssel kerültünk. Nem lényegtelen persze az sem, hogy felháborít, amikor egyes körök azt döngölik a közvéleménybe, hogy a dekrétumok ügye csak provokáció, avagy netán csak a magyar politikusok népszerűségi kampánya lenne. Abban igazuk lehet, hogy az időpont nem jó, mert nagyon elkéstek vele. Néhányan bohóckodtak, mikor érdekeinket kellett volna képviselniük, mások cinkosan hallgattak, ha ebből származott hasznuk. Mindig napirenden kellett volna tartani ezt a témát, mert helyzetünk kulcspontja, és most derült ki igazán, hogy a szlovák politikai elit kivétel nélkül éretlen az értelmes párbeszédre ebben a kérdésben, és továbbra is úgy rejtegetnék ezt az ügyet, mint a tolvaj a lopott holmit. Mellesleg, van is rá okuk... de ez nem adhat felmentést. Nem lehet tovább hallgatni és halogatni, csak azért, hogy úgymond meg ne sértsük a szomszédot, amikor dézsmálja a cseresznyénket, mert ha nem foglalkoznak vele, akkor soha nem kerül felszínre az, ami abban az időben történt, és csak az a hazugság él tovább, amit hazug emberek kreáltak a világ és saját népük megtévesztésére is. Úgy gondoltam, hogy a civil szférát kell megszólítani, azt a réteget, amely legtöbbször csak szenvedő alanya a politikai döntéseknek.
Őket, akik már unják, hogy négyévente választópolgárnak nevezik őket, az urnához csalogatják, mint a csordát az itatóra, és nem a véleményükre kíváncsiak, csak a szavazatukra, és amikor a kevésbé rosszat szavaztatják meg velük a nagyon rossz ellenében, mert ilyen a helyzet, akkor elhitetik velük, hogy ez így rendben is van.
Persze az sem lényegtelen, hogy logikus és közérthető érvekkel „fegyverezzük fel” az olvasókat, s ebben megerősítsük azokat, akik nevüket is vállalják, mert ehhez ma még (sajnos kiderült) csak keveseknek van bátorsága .
Malina Hedvig esete szinte párhuzamos ezzel az üggyel. Ha nem jelenti az esetet, most nem lenne ügy, ha hallgatott volna, akkor nem lenne vádlott...pedig már kibújt a szög a zsákból, hogy a hatalom a félelemkeltést akarta kondicionálni a magyarságban, mert aki fél, az nem tiltakozik, nem panaszkodik, befogja a száját, adót fizet, és bocsánatot kér a gazdájától, hogy megszületett. De nem vagyunk sem cselédek, sem rabszolgák, ám a dekrétumok tisztázása nélkül csak megtűrt és másodrendű állampolgárok lehetünk ebben az országban. Esterházyt annak idején csak azért hozatták haza a szovjet pokolból, hogy felakaszthassák, és megfélemlítsék a magyarokat ezzel is. Ezért nem akarják őt ma sem rehabilitálni !



A levelet eddig kétszáznál több aláíró jelentkezett az ország minden részéból, főleg a www.felvidek.ma portál híre alapján, amit Londonban, Párizsban, Kolozsvárott s még Ausztráliában és Kanadában is olvasnak (onnan is jött levél). Egyébként nagyobb részt értelmiségiek csatlakoztak, de a Szabad Újság közlése után a nyugdíjasok és egykori deportáltak is megszólaltak. A nem szlovákiai állampolgárok ötvennél többen jelezték, hogy csatlakoznának, és a Magyarországra deportáltak ill. leszármazottaik is kérték, hogy támogathassák (mert a szöveg „csak” a szlovákiai magyarok nevében fogalmazódott meg). Minden levelet igyekeztem megválaszolni, némelyikből hosszabb párbeszéd lett, s egy külföldön tanuló fiatalember az angol fordítást is elkészítette, melyet már több helyre elküldtem. Jóleső érzés, hogy rengetegen jelezték: a levél teljes mértékben, pontosan kifejezi érzéseiket és gondolataikat az üggyel kapcsolataban. De van olyan is, aki mindennel egyetért, és csak azért nem írja alá, mert a névsorban már olyan név is szerepel, akivel ő nem tud szimpatizálni. Ezt is megértem, de én senkit nem zártam ki a jelentkezők közül a névsorból... Rövidesen eljuttatjuk a levelet a szlovák médiákhoz. Onnantól majd eldől, hogy mit és miként tálalnak. Az igazat megvallva, az elmúlt hetek eseményei után ebben a kérdésben nem vagyok túl optimista.

Az Új Szó főszerkesztője a Bummnak adott interjújában kijelentette: már kapott Öntől néhány e-mailt, de véleményét nem fogják közölni lapjukban, mert az minősíthetetlen és a szlovákiai magyarok nem érdemlik azt, hogy ilyesmit olvassanak. Ön hogyan látja ezt a dolgot? Mi okozta ezt a konfliktust?
bumm cikk
A föszerkesztő úrnak valahogy aznap sem volt sok szerencséje az igazmondáshoz, vagy valaki más írhatott neki több levelet a nevemben. Ugyan mi dolgom lenne nekem ővele! Nekem családom és gyermekeim vannak. Különben pedig nem az írásaim stílusa, hanem a véleményem tartalma ellen van kifogása. Ez pedig cenzúra és diszkrimináció: KIREKESZTÉS, amit ők más esetben el szoktak ítélni, hogy saját maguknak ne kelljen betartani. Gyakran megesik ez az Űj Szóval. Írtam viszont a szerkesztőségnek (nem tudom, ki volt a főszerkesztő), amikor egy aljas és hazug rágalmat jelentettek meg Duray Miklóssal kapcsolatban (2006. aug.4-én a Gondolat rovatban), s arra megfogalmaztam egy véleményt, és nyilvánvalóvá tettem a hazugságot. Másfél évtizedes hallgatásomat törtem meg ekkor a lappal szemben, mert a korábbiakban is a hazugságokra küldött válaszadást tagadták meg ! Az írásom ugyan megjelent (2006.aug.18.), de arra nem az azóta magyargyűlölő párti politikusnak tanácsadójává szegődött szerző, hanem a szerkesztő válaszolt elég alpári hangnemben, és megvédve bértollnokukat hazugságaival együtt. Talán azért, mert akkoriban készítették elő és feladatul kapták Duray Miklós besározását és ily módon való kiszorítását az MKP vezetéséből. Erre az ideges szerkesztői kifakadásra, mint érintett, válaszoltam, de ezt már nem közölték, mint ahogy Duray teljesen jogos helyreigazítási kérését sem teljesítették. Az írásom Ám hazudni azonban nem szabad ! címmel, éppen a magyar miniszterelnöki széket bitorló illető hazugságokat beismerő beszéde előtt jelenhetett volna meg, ám itteni elvtársai rájuk jellemzően letiltották a cikket (olvasható a www.felvidek.ma tavalyi augusztusi hírei közt, 2006. aug.22.)
Ez az szerkesztői magatartás az újságírói etika alapjainak barbár semmibevétele. Amennyiben tehát a hazudozás az Új Szónál normálisan bevett szokás, akkor teljesen elégedett vagyok azzal az állásponttal, hogy ott nem tartanak igényt írásaimra. Egyébként minden tisztességes magyar ember megtehetné, hogy lemondja az Új Szót, és nem közöl benne, még interjút sem ad ! Ez a véleménynyilvánítás leghatározottabb módja. Ideje elkezdeni !
Különben a főszerkesztő úr ebben a nyilatkozatában nyilvánosan beismerte, hogy őnáluk kemény cenzúra van (valószínűleg a jó kommunista hagyományok szellemében), és csak az álliberális, kalmárszellemű, nemzetvesztő és kozmopolita, családellenes és ferde hajlamokra ingerlő cikkek és hazugságok, mosdatlan szájú jegyzetek jelenhetnek meg bizonyos védett burokban dédelgetett szerző tollából (aki mellesleg iskolánk egykori bukott diákja, később egy járási párttitkár bizalmi embere volt). Hogy az én stílusom milyen, azt ítélje meg az olvasó. Egyébként egykori egyetemi tanáraim (Turczel, Zeman) nagy örömömre, ha találkoztunk eddig, mindig bíztattak, hogy büszkék rám, és írjak többet. Ezzel szemben az Új Szó teljes gárdájának a véleménye sem jelent számomra semmit. S hogy egyes jegyzetírók hogyan fogalmaznak ebben az egyre silányabb színvonalú napilapban avagy a blogjaikon, azt a mezőgazdászoknak kellene értékelniük őszi talajmunkálatok idején...
Apropó, akkor is írtam egy nyílt levelet a Vasárnap címére, amikor tavaly karácsony szent ünnepe előtt a lapban egy tömeggyilkos unokáját népszerűsítették. (Hogy ki a tömeggyilkos hóhér, ahhoz olvassák el Kéri Edit Kik lőttek a Kossuth téren 56-ban ? c dokumentumkötetét?) Tovább megyek. Az Új Szóban például miért nem lehet arról szólni, hogy létezik egy vad és gátlástalan cionista pénzügyi lobby, hogy Perez elnök azt is beismerte, hogy felvásárolják ezt a térséget… Erre miért nem hördülnek fel ? Avagy igaz lenne, hogy ennek az akciónak ők is a beszervezett eszközei, hogy kábító bulvárhíreikkel erről terelik el a figyelmet?! Erre szeretnék tőlük őszinte választ kapni, csakhogy ennek a gátlástalanságnak a természetes ellenhatása az az anticionizmus, aminek egyszer már szegény hithű, Mózes törvényeit betartó, a Mammont megvető zsidók itták meg a levét.. Erről kellene őszinte párbeszédet kezdeni! Amíg ezt elkendőzik, addig sem demokrácia, sem sajtószabadság, sem esélyegyenlőség, sem szabad választás nem lesz e tájon. „Jól csinálni a rosszat, és rosszul csinálni a jót: egyforma bűn!” – írja Ratkó József.

Azért még van nálunk is szabad magyar sajtó: Itthon, Szabad Újság, Gömörország, Kassai Figyelő. Ezekben rendszeresen megjelennek írásaim. Csak egy feltételem van: cenzúra nélkül. Most, hogy kevesebb tanítási órám van, egy kicsit több időm jut írni... Van két-három kötetnyi tanulmányom s egy kötet válogatott versem. Ha egyszer egy kiadó jelentkezik, akkor talán könyv is lesz belőle.

Milyen a viszonya az MKP-val?
Én az MKP-nak nem voltam tagja, de ellene sem fordultam. Kiléptem a pártpolitizálásból, mielőtt az Új Szó tulajdonosai és cselédjei által gerjesztett „egyesülési folyamat” betetőződött volna, ahol a kimutathatatlan támogatottságra zsugorodott törpe „liberálisok” és a másik egyesülő mozgalom az Együttélés ellenében le nem nyomta a közvélemény torkán azt, hogy egy párttá kell összeállni (aminek akkor még nem jött el az ideje, mert olyan kotyvalék lett belőle, ami most tavasszal kiborult...). Űgy szervezték, hogy kettő az egy elleni szavazás módszerével megmentse magát ez a jól pénzelt, de közösségi támogatottság nálküli pártocska, amiért a másik kedevzményezett adhatta az elnököt. Ez kiszivárgott, s mikor megtudtam a feltételeket, minden szinten kiléptem, de megjegyeztem: ne kívánják, hogy visszatérjek...
Előtte alelnöke és prágai parlamenti frakcióvezetője is voltam a mozgalomnak. Beláttam a kulisszák mögé, tudok, amit tudok…
Akkoriban még egy (ellenlábas szakértő szerint is) használhatatlan „közvéleménykutatásra” is hivatkoztak abban a kérdésben, hogy mit akarnak a szlovákiai magyarok. Egyértelmű volt, hogy az a száz véletlenszerűen megkérdezett , akit a kérdezőbiztosok magyarnak nyilvánítottak , nem adhat olyan pontos eredményt, mint az a kutatás, amely ugyanekkor a Spectator Műhely által 600 megkérdezett bevonásával, reprezentatív mérés alapján készült, és biztosította a területi, életkori, településszerkezeti, végzettségbeli és szociális megoszlást a legutóbbi népszámlálási adatokkal összhangban. A Spectator mérését a választások is pontosan igazolták. Úgy emlékszem, akkor ebben a kikényszerített egyesülési folyamatban az Új Szó jelenlegi főszerkesztője nem kis szerepet játszott , még a statisztikai adatok „kozmetikázása” terén sem.... Most talán azért ilyen arogánsak ama lap tulajdonosai a végre megvalósult elnökváltás kapcsán, mert az oda ültetett embereik kibuktak a vezetésből, és most nem folyhat tovább az a gátlástalanság, amit másütt szabadrablásnak is szoktak nevezni. A Kész átverés c. műsor egy időre szünetel! – ezt hiányolják most néhányan kiskastélyaik fürdőmedencéje mellett búsongva.

Duray talán az egyetlen, aki nem vádolható azzal, hogy rosszul képviselte volna eddig a felvidéki magyarság érdekeit . A szerves, elvszerű politizálás lányege, hogy nagy távlatokban gondolkodik, s ezt nem adja fel a napi politikai népszerűség kedvéért. Nem lehet mindent egyszerre kimondani, de ennek a célnak nem szabad soha ellentmondani . Figyelembe veszi a helyzetből adódó realitást, tudja, hogy mikor , hol a határ, amit csak araszolva lehet, mindig egy lépéssel tovább tolni a cél irányában.
Egyértelmű, hogy miért kényelmetlen a hatalom számára: mert ő nem megvásárolható, s ez csak kevesekről mondható el. Mert ragaszkodik elveihez. Közel negyven éve jól ismerjük egymást, neki köszönhető, hogy még vannak magyar iskolák, mert a terv szerint 1988-ig kellett volna minden tantárgyat átállítani szlovákra néhány díszmagyar közreműködésével, és csak néhány kirakatiskola maradt volna, ahol magyar nyelvet is tanítanának heti két órában. Ő akkor az életét kockkáztatta ezért, és minket is óvott, amikor egyedül vállalta a börtönt...
Ezért szálka ő a hatalom szemében, mert nem alkuszik. A hatalomnak az a „jó magyar”, aki behódol, lojális, öncenzúrát folytat, megelőzve a hivatalt, simulékony és megvásárolható egy-két cirkuszi produkcióra. Persze a cirkuszban a bohóc a legnépszerűbb, de nem az övé a legveszélyesebb és legigényesebb produkció. A közönség a halálszaltót végző légtornászra csak azért kíváncsi, mert szívesen látna egy kis szenzációt, amit otthon meg a munkahelyen elmesélhet: azt, hogy az artista lezuhant a trapézról…
Mások Durayról rágalmakat terjesztenek, és erre nagy pénzeket költenek, mert a „nagy üzlet” milliárdokról szól.! Ezért vádolják őt azzal, hogy rosszkor, rosszul szól, avagy árt nekünk...stb. Ugyanezt szajkózták a kommunisták 84-ben, mikor a pártgyűléseken a nevét emlegették központi utasításra. „Ki az a Duraj, aki nem fér soha a bőrében?” „Minek ugrál, hiszen mindenünk megvan?” – ugyanezeket hallom újra most is a félművelt szolgalelkektől, akik alig várják, hogy a főnökük előléptesse őket, s ezért mindenre, sőt bármire kaphatók. Emlékszem, hogy 89-ben hányan szidalmazták azokat a FIDESZeseket, akik augusztusban ott voltak a vízágyúkkal védelmezett Vencel téren Prágában: Csak bajt hoznak ránk!- károgták az Űj Szón nevelkedett vészmadarak. Én akkor a Beszélőt olvastam, és a budapesti csehszlovák nagykövetség előtt tűntettem. Kérdezték, hogy nem féltem-e gyermekeim jövőjét. Azt feleltem, hogy éppen azért kell itt lennem, hogy el ne rabolják, mint szüleinktől, akik négy évet Csehországban is „üdültek ” a Beneš-tours jóvoltából. Nem tartozik életük legszebb élményei közé.
Csak azért van Duraynak ilyen rossznak látszó megítélése, mert a médiák így állítják be. Bármelyik közvélemény megmérgezhető olyan méreggel, amelyik ízlik neki. Ez az agymosás szívta le a magyar nemzet felét a bolsevik pöcegödör szintjére Magyarországon is, ahol most azt kelepelik, hogy megosztott a nemzet. Pedig csak arról van szó, hogy a negyede eltévelyedett, a negyede tudatlanságban tartott és félrevezetett tömeg lett. Sajnos erős két végpontja van, de nem jobb- és baloldali, hanem alja és teteje. Az alja a materialista, anyagias, kozmopolita lelketlenség, a bolsevik szemét, amit itt hagytak maguk után a fasizmussal egyenértékű megszállók és bérenceik, akik most szocialistának meg liberálisnak neveztetik magukat. Míg a lélekkel megajándékozott emberek ennél többet érdemelnek: azt az utat, melyre kétezer éve léptünk, s melyhez ezer éve nemzetünk is csatlakozott. S ha akkor magyarként lettünk keresztények, és ezen az úton keresztényként maradtunk meg magyarnak, akkor most miért kellene feladnunk ezeket az alapvető emberi értékeket. Akik viszont el akarják venni mindezt tőlünk pénzükkel, bankjaikkal, sajtójukkal, ferde hajlamaikkal és még kificamodottabb ízlésű reklámjaikkal és esztétáikkal, azok nagyon is ragaszkodnak saját hagyományaikhoz, csak minket akarnak megvásárolható és kiszolgáltatott rabszolgává tenni a gépezetükben. Sajnos a felvidéki magyarok napilapja sem lehet szabad, és nem független ettől. Rövidesen a főszerkesztő is tapasztalhatja majd, ha nem lesz már kívánatos a jelenléte, mert a tulajdonos más irányú üzletbe kezdett, hogy milyen az, ha egy elhasznált alkatrész sorsára jut…Nagyon érdekes különben ebben a gépezetben az újrahasznosítás megoldása ! (erről majd máskor)

Milyen a jövőkép ebben a helyzetben?
A felvidéki magyarság a magyar nemzet része. Nem önszántából, nem népakarat alapján került abba a helyzetbe, amiben van. Tehát semmi demokratikus nincs abban, ami az elmúlt 87 évben itt velünk megesett. Mégsem a demokrácia vagy a szabadság hiánya a legnagyobb gond, hanem a megszentelt élet hiánya. Ezért volt fontos a mohó piaci társadalom számára az egységes keresztény erkölcs és világkép felbomlasztása, mert megoszthatta, egymásnak ugraszthatta, egymás ellen kijátszhatta az itteni népeket, ily módon megszerezhette felettük az uralmat. Ugyanis a demokráciák három stabilnak hirdetett tartópillérét , vagyis a szabadon választott törvényhozást, a demokratikus és ellenőrizhető végrehajtó hatalmat valamint a független bíróságokat már száz éve hátulról megkerülve felvásárolta a pénz modern kori arisztokráciája. Odáig jutott, hogy olyan jelszavakkal, mint haladás, nyitott társadalom, pénz szabad áramlása stb. korszerűnek és haladónak minősítenek és célként fogalmaznak meg olyan dolgokat, amelyek nem életörömöt, hanem romlottságot hoznak számunkra....ahol az erkölcsi normák elvetésével olyan dolgokat neveznek progressziónak, melyek nem előre, hanem hátra mutatnak, mintha a trágya nem végtermék, hanem táplálék lenne. Például van olyan lap, amelyik szélsőségektől mentesnek nevezi magát, közben a lélekrontó liberalizmust és szocializmust avagy a még szélsőségesebb homoszexuális propagandát terjeszti. Ilyen szellemi kútmérgezés közepette mégis azt mondom, hogy népünk felvidéki töredéke csodálatosképpen, és „megfogyva bár” , de mégis megmaradt, és helyes célokat és utat követve meg fog erősödni.

Mi lenne erre a megoldás?
Mivel sorsunk az elmúlt évszázadban soha nem itt dőlt el, bízom benne, hogy a nagyhatalmi politika kényszerei miatt át kell értékelni mindazokat a döntéseket, melyeket önző anyagi okokból akkor meghoztak. S mielőtt még lemosna a szennyáradat, minekünk itt még feladatunk lesz. Vissza kell adnunk népünk hitét és önbecsülését ! A mindennapokban ez azt jelenti, hogy a magyar gyermeket magyar iskolába, magyar hagyományt a magyar népnek, szemetet a szemétdombra !
Aki megmarad ebben, az embernek is tisztességes lesz. Ez lehet az alapja a megújulásnak, mert ezek nélkül minden elértéktelenedik…

Köszönöm a nyilatkozás szabadságát.
forrás: Mihályi Molnár László beleegyezésével





HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona