Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Hamis szlovák történelem magyar honlapon

2009.3.5.
Hazánkért
Canada Online
1492 – 0956



Hazánkért, 2004. március
eredeti link forrás:


Hamis szlovák történelem magyar honlapon?

v



“Igazságot az ember nem kap az ellenségétől,

barátaitól is csak ritkán, ezért én itt őszintén elmondtam.” /Alexis de Tocqueville/



Felháborodva olvasom Szlovákia történelmét az Internet egyik magyar nyelven szerkesztett honlapján:



TÖRTÉNELEM



“A szláv törzsek a mai Szlovákiában a Krisztus előtti 5. században telepedtek le....833-ban Morávia herceg elfoglalta Nyitrát, és létrehozta a Nagy Morva Hercegséget, amely magába foglalta a jelenlegi Közép- és Nyugat-Szlovákiát, a Cseh Köztársaságot, illetve a szomszédos Lengyelország, Magyarország és Németország részeit.... “



Ugyan! Krisztus előtt az 5. században? Ez nemcsak durva tévedés, de rettenetes nagy hazugság is. Aztán rögtön átugranak a Krisztus utáni 833. évbe. És mindezt magyar honlapon? Aztán felsorolják, hogy milyen országokat foglalt magába a Nagy Morva Hercegség, de a jelenlegi Közép- és Nyugat-Szlovákia az Magyarország volt, tehát Magyarország részeit nem lehet már emlegetni, ha egyszer emlegették a jelenlegi Közép és Nyugat-Szlovákiát. Lengyelország és Németország egyes részei pedig Szilézia volt, de sokkal később Mátyás király idejében. Így a második mondat sem helyes.



A többiről ne is beszéljek: “erőltetett magyarosítás”?

”A dualista Osztrák-Magyar monarchia 1867-ben Magyarország számára autonómiát biztosított a belügyekben, és erőltetett magyarosítási politikát vezettek be Szlovákiában 1868 és 1918 között...”



Rettenetes azt nézni, ahogy a magyarok között van egy öngyűlölő réteg. Mindent elhisznek, amit a hazug ellenség ír, de a saját maguk gyönyörű nagy magyar múltját egyszerűen lehetetlennek nézik. Vajon kik írhatták ezt a hazugságokkal telített írást? (részletek a levélből) M. Márta



Olvasónk nevezett honlap szerkesztőségénél tiltakozott a szlovák történelemnek tulajdonított maszlag miatt, mire ez a helyesbítő válasz érkezett:



“Mi alapvetően informatikai cég vagyunk, sem tudásunk, sem energiánk, sem időnk az ország leírásokat felülbírálni. Az összes írásunk tükörfordítása az igen nagy tekintélyű lonelyplanet.com utazási oldal leírásainak. Köszönöm, hogy felhívta figyelmünket a szlovák oldal pontatlanságaira. Az V. század kimondottan a fordító hibája, a forrásoldalon valóban “AD” szerepel, most néztem utána, máris javítjuk.” Üdvözlettel: Dercze László Nu.hu


A szlovák népről, más szemszögből

“Edward Benes csehszlovák külügyminiszter, a szabadkőműves szervezetben és a nemzetközi életben is nagy tekintélynek örvendett. A francia delegáció látogatása és az egymást követő nemzetközi tanácskozások végül is arra vezettek, hogy Prágát válasszák a Duna-medence szabadkőművességének központjául. 1935. decemberében Benest választották a Csehszlovák Köztársaság elnökévé,

és ő e funkciójában is aktívan részt vett a szabadkőműves élet irányításában.”

[L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX.



században, Kossuth Kiadó, 1977. Bp.]





N.B. - A Kr.e. V. századot a Nu.hu honlap kijavította!

Az alábbi adalékokkal lehetetlen lenne a másik tábort meggyőzni, hála a Masaryk-Benes és Seton-Watson valamint Jászi-Jakubovics féle, s még sok más propagandistának! De legalább felhívnám az olvasók figyelmét a féligazságokra és hamisításokra.

Tehát a magyar nyelven szerkesztett internetes informatikai cég magyar szerkesztői a “szlovák történelmet” egy-az-egyben -- idő, energia és tudás hiánya miatt, akárcsak egykoron Trianonban tették! - minden bírálat nélkül átvették a “lonelyplanet.com” című, szintén utazási oldalról anélkül, hogy legalább a forrást jelölték volna meg.

Hogy a magyar olvasó ne gondolja azt, hogy a 9 oldal terjedelmű leírás kizárólag az ő véleményük. Érdekes, hogy Szlovákia történelmét előszeretettel lefordították magyarra, de már Magyarország történelmének ‘nem maradt hely’, (talán jobb is, mert most azon is mérgelődhetnénk). A Lonely Planet oldalnyi helyet áldoz angol nyelven a féligazságokkal és ferdítésekkel átitatott magyar történelemre, de náluk is hiánycikk az idő és a tudás az ország leírások felülbírálásához.

A legnagyobb baj az, hogy míg a soviniszta szlovák kormány a szlovákságnak előnyös adatokat, kitalált történelmet ad át a ‘Lonely Planet’-nek, addig a budapesti kormány magyar-ellenes és hazug forrásokkal látja el a “nagytekintélyű utazási irodát.”

Az “igen nagy tekintélyű utazási oldal” bizonyára szintén a hosszú idők óta hazugságokkal telített politikailag helyes könyvtárakból és az idegen elkötelezettségű budapesti honatyáktól kapja a tudományát! Így terjed a hazugság, mert egymást úgy idézve körbe-körbe szaladgálnak, mint amikor a kutya a saját farkát próbálja megfogni!

A Lonely Planet angol szerkesztősége tudatja az olvasóval, hogy igyekszik a lehető legnagyobb pontossággal összeállítani a közleményeket, ugyanakkor nem vállal felelősséget a náluk közölt tudósítások, adatok esetleges pontatlanságáért. De akkor kik a felelősek? Ők a kézenfekvő forrásokat használják, magyarul az egyes országok propagandairodáit, amelyeknek eredeti forrását illene valahol az írás elején vagy végén feltüntetni! Ha nincs idő, energia és tudás, akkor talán nem kellene történelmi dolgokkal foglalkozni!

*
“Mi előbb voltunk itt, mint a magyarok!”

Ezt és a morva herceg, Szvatopluk Nagybirodalmát gyakran halljuk a szlovákoktól, amivel azt akarják állítani, hogy *a magyarok a szlovákok után érkeztek a Duna-tájra és erőszakkal kitúrták őket ősi hazájukból.*

Kétségtelen, hogyha a magyar nép nem lett volna folytatása, leszármazottja a hun és avar népnek, a szlovákoknak igazuk lehetne. Minthogy azonban a Magyarországra érkezésünk idején 896-ban a Felvidéket hunok, avarok, Magyarország egyéb vidékeit pedig székelyek, avar-magyarok (670-től), és más kaukázusi turáni népek lakták, a magyarok betelepülése csak ősi jussuk birtokbavétele volt, amelyen az ott talált rokon népekkel osztozkodtak.

A Kr.u. 5. századtól 833-ig négyszáz év telt el. Ezen idő alatt vajon mivel foglalatoskodott a „szlovák nép”?



* (Révai Nagy Lexikona, 17. kötet) ~ Szvatopluk morva herceg, 876-ban elfogatta s Német Lajos császárnak kiszolgáltatta saját nagybátyját, Rasztiszlávot, akit azután a császár megvakíttatott és kolostorba záratott. Így, mint a németek hűbérese, ő lett a morvák fejedelme. Hirtelen támadással 871-ben megsemmisítvén a bajor sereget, független lett; 874-ben a császár elismerte uralkodónak. 882-

től ismételten háborgatta Pannóniát, Arnulf karintiai herceg vitézeit pedig a Rábánál megverte. Vastag Károly ennek következtében 884-ben, majd Arnulf 885-ben békét kötött vele és tűrte, hogy Szvatopluk a Dunántúl egy részét megszállva tartsa. Azonban Arnulf 889-ben szövetségeseivel -- köztük a magyarokkal -- Morvaországra tört, 893-ban megismételte támadását, amelyhez azonban már nem nyerhette meg az egymás közt háborúskodó bolgárok és magyarok támogatását.

Nemzeti hagyomány szerint Szvatopluk is eltűnt a maga seregéből és Nyitra mellett, Zobor hegyén 894-ben remeteként végezte életét. A magyar honfoglalás mondái szerint *ő volt Pannónia ura, aki egy fehér lóért adta el a magyaroknak országát*.

A történeti valóság azonban az, hogy Szvatopluk még a magyarok honfoglalása előtt meghalt 894-ben s egymással viszálykodó fiai, Mojmir és II. Szvatopluk uralkodása alatt, a magyarok elfoglalták az észak-nyugati hegyvidéket, 902-906 körül.



* (Révai Nagy Lexikona, 18. kötet) - Tótok (szlovákok), az ezeréves Magyarországtól elszakított, Slovensko név alatt szereplő Felvidéket lakják. A török hódoltság alatt elpusztult lakosság helyébe ugyanis a magyar földesurak a 18. század elején sok helyen tótokat telepítettek be. Az 1910. évi népszámlálás szerint Magyarországon 1 960 000 ember vallotta magát tótnak.

Mikor telepedett le a tót nép a Kárpátok alján? Ez a kérdés ma is vitás. Safarik cseh író szerint *a Kárpátoktól a Dunáig már jóval Krisztus előtt szlávok laktak*. Ezzel szemben Czambel tót nyelvész kimutatta, hogy *a Felvidék legismertebb hegy- és folyóneveinek -- Fátra, Poprád, Vág, Nyitra, Garam -- szláv eredetét nem tudjuk etimológiailag bebizonyítani, s hogy ezek a nevek oly néptől származhatnak, amelynek történelmi múltját nem is ismerjük*. Sasinek tót történetíró szerint a Kárpátokon túli szlávok csak a hun birodalom megszűnése után kezdtek lassan ide bevándorolni a Fekete-tenger és a Visztula vidékéről.

Nagyobb összefüggő település képét csak a Morva folyótól a Garam alsó folyásáig elterülő rész mutatta, de semmi bizonyíték nincs arra, hogy Szvatopluk morva-szlávjai a tótok ősei lettek volna.

A tótok történelme az 1000 éves Magyarország, a magyar nemzet történelme, mert a Felvidék sohse alkotott külön politikai területet, hanem Magyarország szerves része volt, s a belső vándorlások folyamán a tót és a magyar nép sűrű érintkezésének hatása maradandó vonásokban jelentkezik nyelvében és sok szokásában is.



Konstantin görög császár feljegyzése szerint:

“Árpád fejedelem a Magyarországon szétszórtan élő szlávokat a Felvidékre telepítette.”

Ez az első lakóhelyük a Nyitra fölötti észak-nyugati térség volt. A folyók völgyeiben pedig hun, szittya, avar népcsoportok laktak.

A Szvpatopluk féle nagyszláv állam létezése csak történeti mese, amely legfeljebb Magyarország határán kívül lehetett rövid ideig. Az ehhez szolgáló történeti adatok főként szláv történetíróktól származnak, amelyeket a nyugati történetírás is átvett. Ma már tudjuk, hogy a történelmet nemcsak korunkban hamisítják, hanem a múltban is hamisították! Ehhez -- sajnos -- a magyar Anonymus [1] is hozzájárult, amikor dicsérni akarván a honfoglaló magyarságot, felnagyította a szlovák nép erejét és haderejét.

A szlovák-mese felvidéki tótjainkban nagymértékben növelte azt a hitet, hogy ‘a honfoglaláskor hazánk észak-nyugati részében erős szláv állam volt.’ Ez szolgált adatként részben a trianoni békeegyezmények megszerkesztéséhez is, de mindenesetre alapja lett a tótok területköveteléseinek. Ennek hatása alatt a szlovákok már a szabadságharc alatt is különálló szláv államról álmodoztak, amit Horváth István történész “A szlavinokról, mint kérkedőkről” írt értekezésében így jellemez:

“Az elámított túlbuzgó tótok -- boldog Isten! -- milyen roppant, a rómaihoz hasonló tót császári birodalomról álmodnak hány nagy tót hadvezért, mint Napóleon vala, emlegetnek, még mai nap is. Azonban e szép álmaikról a nemzetek históriája hallgat, és éppen nem emlékezik!”



Az 1848-ban megjelent Hármas Kistükör egykor történelemkönyv szerepet töltött be:

“Szvatopluk birodalma igen rövid ideig, mintegy nyolc évig tartott. Uralkodásával kezdődött, és annak bukásával el is enyészett, viszálykodó fiai nemlevének képesek attyok országát visszaszerezhetni. Nagy Károly az avarok ellen 791-799-ig folytatott győzelmes háborúja után a Rába folyóig elfoglalt területen a magyarfajta lakosságot meghagyta, akiket a közéjük telepített bajorokkal együtt 850-890 között a Nagy-Morvabirodalomról álmodozó szlávok kiirtani akartak.”



Történelmi adatok bizonyítják, hogy a mai szlovák nép nem a hon(vissza)foglaláskor hazánkban talált szórvány-szlávokból alakult ki, hanem a tatárjárás után. Főként Giskra cseh huszita vezér rablóhadjárata idején, 1420 táján betelepült morva-szlávokból. A hazánkba települt néptöredékek - “hospesek” - a túlnyomó többségi magyarság beolvasztó ereje folytán -- a tatárjárás korára eltűntek a magyarságban. Úgy a szórvány szlovákok is.

A szláv népek Közép- és Délkelet-Európába való vándorlását főként a hun seregek Nyugat felé való áramlása indította el Kr.u. a 4. század második felében. A magyarországi szlávokat, a mai szlávok elődeit az avarok hozták magukkal a Dnyeszter vidékéről 560-ban, mint legyőzött népeket és Magyarországon gyűrűként telepítették le szállásaik körül védelmi célból.

A sok avar törzs hasonló módon települt le az ország területén, különösen három nagy avar tömböt lehet megállapítani: a Fertő tó környékét, a Üllő-Kecskemét-Szabadka-Újvidék-Baja között elterülő vidéket és Erdélyt. Törzsterületük ezek között az Alföld déli része volt.

Hogy a hon(vissza)foglaló magyarok a Kárpát-medencében nem találtak számottevő szervezett szláv csoportot, sem pedig más idegen népet, az a körülmény igazolja, hogy még a mohácsi vész előtt -- a tatár-pusztítás ellenére is -- 80%-os volt a magyarság számaránya 20% idegennel szemben, amely nem lett volna olyan kedvező, ha a hon(vissza)foglaláskor számottevő idegen nép élt volna ott.
Ez is kimaradt a magyar nyelvű ‘Lonely Planet’-ről!

“[a magyarok] erőltetett magyarosítási politikát vezettek be Szlovákiában 1868 és 1918 között...” /Lonely Planet/



Vegyük már tudomásul: amíg a műállam a világ közvéleménye felé állandó műsoron tartja a szlovákok erőszakos magyarosítását, addig senkise bolygatja a náluk sanyargatott és üldözött magyarság kérdését. Érdekes, hogy a Lonely Planet fontosnak tartja Szlovákia történelmében megjegyezni a “szlovákok erőszakos magyarosítását”, ugyanakkor az általuk közölt magyar történelemben elhallgatják, hogy “Magyarország 1830-ig a nemzeti egyenlőség eldorádója volt!” [2]





Yves de Daruvár: ►„Gyakorlatilag a Magyarországba betelepült idegen népek egészen a 19. század elejéig teljes egyetértésben éltek a magyarokkal. Magyarországon elsősorban II. József németesítési kísérlete váltotta ki a “nemzeti ellenállást”. A magyar nyelv használata, amely a korábbi hivatalos nyelvet, a latint, felváltotta (1844-es törvény), a horvátokkal együtt az ország kisebbségeinek tiltakozását váltotta ki. Az 1844-es rendelet volt tehát a kezdete a régi Magyarország nemzetiségei között kialakult ellentéteknek. A latin nyelvhasználat ellen a magyar hazafiak is tiltakoztak, és az akkor kialakult vita, a magyarság és a nemzetiségek között, kihatott az 1848-49-es felkelésre is, amelyben a nemzetiségek Ausztria pártjára álltak és szembefordultak a magyarsággal. Ha Magyarország valóban elnyomta volna a kisebbségeit, akkor ma nem lennének trianoni határok! Példaként említendő, hogy a nyugati államok bűnös beleegyezésével űzték ki 1945-ben Cseh-országból a szudétanémeteket, Szlovákiából pedig a magyarokat.

Az úgynevezett “magyar járom” alatt szláv és román nyelvészek a budai egyetemen tanultak és saját nyelvükön adhatták ki munkáikat. Az első szerb, horvát, és szlovák könyvek Magyarországon láttak napvilágot. Az első román nyelvű könyvet 1544-ben nyomták Erdélyben, magyar fejedelem pártfogása alatt.



A Lonely Planet azt is elhallgatja a “történelemből”, hogy mivel a nagyhatalmak a St-Germain-i és Trianon-i Béketárgyalások alatt felmerülő néprajzi kérdéseket nem tudták megoldani, az utódállamokkal 1919-20-ban aláíratták az úgynevezett “Kisebbségi Szerződéseket”, melyek alapján kötelezték magukat arra, hogy a területükön élő kisebbségek nemzetiségét, nyelvét, javait tiszteletben fogják tartani és a békeszerződés végrehajtását a Népszövetség felügyelete alá helyezi. Ünnepélyes fogadalmaikat nem tartották be, sőt a történelem folyamán annyi üldöztetés és megaláztatás [ami napjainkban is tart! - tj] még nem volt, mint a békét követő években! Az utódállamok hidegvérrel és tervszerűen hágták át a kisebbségi szerződéseket. [3]



Valaki mondta nemrégen otthon nagyon találóan:

“Mindaddig, amíg az oroszlánoknak nem lesznek saját történészeik, a vadászat története mindig a vadászokat fogja dicsőíteni. A történelmet az idők végezetéig vadászok írják meg.”

Szomorú a magyarságra nézve, hogy magyar ajkú tanárok külföldi egyetemeken, a Lonely Planet szellemében féligazságokkal és hazugságokkal tanítják a magyar történelmet az idegen nemzetiségű diákságnak. A megetetett diákokból lesznek az újságírók, politikusok, informatikai cégek szerkesztői -- akiknek, mivel nincs idejük az országleírásokat felülbírálni, kézenfekvő féligazságokból idézgetnek.



A magyar nyelvű Lonely Planet (NU.hu) szerkesztői megemlítik az “erőltetett magyarosítást”, de arra már nem volt idő, hogy a mai napig törvényes Benes Rendeletről is írjanak!

Az 1945. október 25-én kelt 108/1945. számú rendelet kimondta, hogy minden magyar ingó és ingatlan vagyona a felszabadulás napjával elkobozottnak tekintendő. Az 1945. október 27-én kelt 143/1945. számú rendelet arról intézkedik, hogy magyar és német nemzetiségű egyének nem emelhetnek vádat. Vádat csak ügyész emelhet, s ha megtagadta, fellebbezésnek nem volt helye.

A szovjet megszállás utáni népszámlálásnál kiderült, hogy a városok lakosságának 75 százaléka magyar, annak ellenére, hogy ott újra megjelent az 1938-ban eltávozott szlovák elem. Az orosz tisztek “felsőbb érdekre való hivatkozással” közölték a vezető magyarokkal, hogy a magyarságnak el kell hagynia Szlovákiát. A magyar középiskolák csak úgy fejezhették be a tanévet, hogy az oroszok közbeléptek.

A Csehszlovák Köztársaság (1918-1938) első három évében a magyar iskolák száma lecsökkent 3, 298-ról 727-re! Míg a cseheknél minden 48 ezer lakosra egy középiskola jutott, a magyaroknál egyetlen középiskola 137 ezerre. Felsőiskolai oktatás Csehszlovákiában magyaroknak nem létezett, úgyhogy nekünk ne beszéljenek “erőltetett magyarosításról!”


Magyar-üldözések Szlovákiában

Az első világháború után a tótok a csehek segítségével nyíltan is megindították a magyar lakosság elszlávosítását és az ellenállók kiüldözését vagy megsemmisítését. A második világháború idejére a felvidéki – 1910-ben még 1 070 614 magyar lakosság lélekszáma 1991-ben már 567ezerre apadt, s azóta pedig az is egyre fogy a tervszerű elnyomás és üldözés folytán. [4]

„A törvényhatóságok helységeiben hivatalos nyilatkozatok hangzottak el: itt többé magyar szó nem fog elhangzani.’



Egy magasabb állású tisztviselő Eperjesen azt mondta:

’A magyarok megérdemlik sorsukat, ha ezer esztendőn át nem tudták magyarrá tenni az ország egész lakosságát. Mi három év alatt ki fogunk irtani innen minden magyar szót.’



Ezeket kivonatosan megírták a Debrecenben és Nagyváradon lakó felvidéki származású magyarok a Világ Népeihez küldött 1919-es kiáltványukban, de hiába!” [A Fáklya, dr. Kúr Géza]

Edward Benes, a „csehszlovák” műállam egyik megalapítója és később a vörös „felszabadítók” által zajtalanul eltávolított elnöke már 1943-ban, két évvel a hírhedt „kassai program” terrorhulláma előtt elérkezettnek vélte az időt, hogy a kisantant belügyi kormányzatának sokáig titkolt álláspontjáról nyílt és kihívó vallomást tegyen:



„Kisebbségi (nemzetiségi) jog nem kell, nem lesz, s ha a kisebbség nem hajlandó elfogadni a többség kultúráját, (éppen annak tájidegen jellege miatt!), szabadságukban áll saját nemzetük területére visszavonulni. Ez egyébként olyan elv, amit a második világháború után minden nemzeti kisebbségre alkalmazunk; németekre, magyarokra, románokra és olaszokra, akik szláv területen élnek.” [5]



Végezetül még csak annyit, hogy a függetlenné vált Szlovák Köztársaság változatlanul megkülönböztető, magyar-ellenes politikát folytat. Az 1945-ben hozott erőszakos beolvasztási és vagyon elkobzó rendeletek még ma is érvényesek.




------------------------------------------------------------------------

1. ANONYMUS - Pósa nevű domonkos, magiszter, országbíró, IV. Béla királyunk bizalmi embere volt, a 700 éves Gesta Hungarorum (A magyarok viselt dolgairól) latin nyelvű krónika egykori szerzője.

2. Helfert: Die Checo-Slaven, (idézi Yves de Daruvár, A feldarabolt Magyarország)

3. Y. de Daruvár: A feldarabolt Magyarország, Svájc 1976.

4. Study Paper on the Benes Decrees Human Rights for Minorities in Central Europe

Vancouver, Canada

5. Benes E. : Oú vont les Slaves? (Merre tartanak a szlávok?”

– Idézi Berzy József, Európa felszabadítása, 1966. 234. old.

forrás:
http://www.hazankert.com/04marc3.html



A szlovákok eredete

2009.3.5

2008.02.19. 10:43 hami
A szlovákok eredete a románokéhoz hasonlóan érdekes és összetett, de teljesen más szempontok miatt. Itt a problémát, vagy az érdekességet nem az képezi, hogy egy hamis, dicső múltat kreáltak volna maguknak, hanem az, hogy a szlovákok kialakulása és története nehezen elválasztható a középkori Magyar Királyságétól, amelyet viszont nem etnikai alapon kellene és részben szokás vizsgálni. (Igaz, mi magyarok hajlamosak vagyunk szintén etnikai alapon mindent, ami a Magyar királysággal történt magyar eseménynek tartani, de ez sem helyes - de erről később.)

A mai szlovák történetírás számára is gondot jelent az, hogy pontosan mit kutasson, ha a szlovák történelmet, vagy akár a szlovákok eredetét akarják kutatni. Ugyanis, három fő probléma merül fel.

1.
A mai Szlovákia területének története kutatható, de ez részben (nagyobb részt) a Magyar Királyság története lenne, ami a jelenlegi helyzetben a szlovákok számára nem érdekes. A Magyar Királyság szlováklakta területei viszont nem esnek ezzel egybe. Egyrészt ez a terület kisebb, mint Szlovákia területe, másrészt ott van az alföldi szlovákság, vagyis más szempontból meg nagyobb. Tehát nyilvánvaló, hogy a szlovákság történetének a kutatása a Magyar Királyság területén belül vizsgálva lenne érdekes. Ez viszont szlovák szempontból nem igazán kedvelt kiindulási alap, mert a nemzeti identitásuk pont a magyarokkal szembeni önmegkülönböztetésre épül.
2.
A szlovákok, mint etnikum kutatásával az a fő probléma, hogy nehéz eldönteni, mikortól beszélhetünk egységes, saját közösségi tudattal rendelkező szlovák népről. Azonban a Magyar Királyság északi részén élő szlávok története minden további nélkül kutatható. Viszont, ez a népesség mikortól tekinthető szlováknak?
3.
A szlovák állam története csak a legújabb korban kutatható, mert 1939 márciusa előtt ilyen nem létezett.

E dilemmáról ajánlanám minden olvasó figyelmébe Michal Kovac szlovák történész egyik 90-es évek eleji cikkét:
Michal Kovac szlovák történész

Az élet azonban nem ilyen egyszerű. A fent felsorolt három problémának a logikus megközelítése eléggé kézenfekvő, de se szlovák, se magyar részről nem a legszerencsésebb megközelítésekkel próbálkoznak.

Eredet

A szlovákok eredete eléggé egyértelmű, a Kárpát-medencébe a 6-7. századtól kezdve bevándorolt szláv törzsek Felvidéken megmaradt maradékából alakultak ki, aztán különböző demográfiai folyamatok formálták őket: az ezer éves érintkezés és keveredés a magyarokkal, a 13. századi ruszin, és a 15. századi huszita cseh bevándorlás, majd a török kor következményeképp végbemenő folyamatok. De.

Két, magát elég erősen tartó tévképzet él velük szemben.



Az egyik a kvázi hivatalos (legalábbis tanított) szlovák őstörténet elképzelés, amely az úgynevezett "Nagymorva Birodalomból" vezeti le a szlovákokat. A morva állam ilyentén interpretációja mindenképpen hamis. Egyrészt a morva állam egy, a morva törzs által létrehozott, törzsi alapon szerveződött állam volt, amely bizonyos időpillanatban több más szláv törzs (pl. a csehek) leigázásával létrehozott egy rövid ideig fennálló államalakulatot. Azonban ez elég kezdetleges állam volt, nagyjából addig tartott, ameddig az azt létrehozó törzsfő élt. Másrészt, a morvák ma is léteznek, mégpedig kelet Csehországban. Igaz, hogy a morva állam törzsterülete kiterjedt a mai nyugat Szlovákiára (a központ azonban a mai Morvaországban volt), de nem szlovák állam volt. Könnyen lehet hogy a nyugatszlovák népességnek leszármazásilag van köze a morvákhoz, azonban identitását tekintve már nincs. Ezért a morva -> szlovák leszármazás sántít, ráadásul a közép és keletszlovák népességre még azt sem lehet mondani hogy morvák lettek volna (szláv népesség élt a teljes Kárpát Medencében, de ők nem feltétlenül morvák voltak - valójában írott források nélkül nem ismerjük igazán a kárpát-medencei szláv népességet. Egy biztos, szlovák törzs nem létezett). Ráadásul a Magyar Királyság létrejötte után az itt élő szlávok törzsi kötődése megszűnt, szláv nyelven beszélő alattvalók lettek belőlük. Tehát a morva - szlovák kapcsolat vagy kontinuitás feltételezése hamis.

A másik, a magyar történetírásban meggyökeresedett elképzelés, amely szerint a szlovákok bevándorlók, mégpedig a 12-13. században érkeztek volna a Felvidékre. Ez az elképzelés is sántít. Ugyanis eszerint a szlovákok cseh, lengyel és ruszin bevándorlók leszármazottai lennének. Ezzel az a fő probléma, hogy nincsenek erre utaló források, ráadásul közvetett úton is ellentmond ennek pár tény: az egyik, hogy mind Lengyel és Csehország komoly népességhiánnyal küzdött ebben az időben, és mindkét országba jelentős számú német nyelvű telepes érkezett, nehezen hihető tehát, hogy emellett jelentős népességkibocsátók lettek volna. A másik a közép szlovák nyelvjárás, amelynek olyan elemei is vannak, amely a szlovénekkel rokonítja őket, és egyfajta kapcsolatot képeznek a nyugati és délszláv nyelvek között. Ezek a nyelvtani elemek hiányoznak a cseh, a lengyel és a rutén nyelvből.

Vagyis?

A szlovák nép kialakulása mindenképpen a Magyar Királyság létrejöttéhez köthető. A Honfoglalás, és a magyarok letelepedése a Kárpát-medencében széttördelte a helyi szláv törzsek viszonyait, a szláv népesség nagy része beolvadt a magyarul beszélők közé. Nem mindenhol azonban, főleg azokon a helyeken, ahol a magyarok nem telepedtek meg, ilyen lehetett a Pozsony-Nyitra-Losonc-Kassa vonal környéke. Az addig gyepűként funkcionáló, ettől a vonaltól északra levő területek betelepítése a 12-13. században pedig főleg az ebben a térségben élő népességre támaszkodott - mivel a földrajzi viszonyok miatt a térség hamar túlnépesedhetett. Ez a szláv népesség már nem volt se morva, se fehér horvát, se más, egyszerűen szláv nyelven beszélt, és a magyar király alattvalója volt. Létszámukat aztán gyarapította az előbb említett két bevándorlási hullám, a huszita cseh, és a ruszin (mindkettő hatott a nyugat ill. keletszlovák nyelvjárásra).

Namost ez így szép, de emellett még felmerül a kérdés, hogy mikortól beszélhetünk szlovák identitásról, és annak megjelenéséről? Ez nehéz ügy. Az első szlovák nyelvemlékek még csak szlávokról beszélnek. Ez nem véletlen, mert a magyar hódítás véget vetett a Kárpát medencei szláv törzsi államok létének, és a legyőzött szláv törzsek és törzsi szervezet nem maradtak meg, a szlávok betagozódtak a magyar törzsi szervezetbe, majd az államalapítással az államba. Az egységes szlovák nemzeti tudat inkább már a 17-18. században jelent csak meg. Ez mondjuk nem meglepő annak fényében, hogy a magyar király alattvalói voltak, és magukat a magyar királyság polgárainak tartották. Éppen ezért az etnikai elkülönülés már leginkább annak a következménye, hogy a magyarok körében is megjelentek a magyar nyelvhasználati törekvések, amelyek értelemszerűen nem váltottak ki osztatlan lelkesedést a nem magyarul beszélők körében. A szlovák nemzet újkori megformálódása és a törzsi állapot közötti időszakban meg ők sem voltak mások, mint a Magyar Királyság többi lakosa: a magyar király alattvalói, identitásuk ugyanúgy ehhez az államhoz kötötte őket, mint a magyarul, németül, vagy ruténül beszélő alattvalókat.

És ezen a ponton futunk bele abba a problémába, hogy közép európai sajátosság nemzeti történelemként tekintni annak a korszaknak a történelmére, amely nem ismerte a modern nemzet fogalmát. A szlovákok esetén mind szlovák, mind magyar szemszögből ez az, ami a viszonylag egyértelmű dolgokat megkavarja. A szlovákok nem a magyar történelemre kíváncsiak, mert az nem szlovák, mi magyarok meg hajlamosak vagyunk a szlovákokat leigázott szolganépként látni, ami meg szintén nem igaz. Másrészt hajlamosak vagyunk a Magyar Királyság történelmét magyar nemzeti történelemként értelmezni, (kvázi kirekesztve ebből a szlovákokat) holott az az ország legalább két másik később kialakult nemzetnek is az anyaországa volt: a szlovákoknak és a ruszinoknak. Ezek a megközelítések rosszak. A közép és koraújkori eseményeket szemlélve nagyon fontos, hogy az egyén önmeghatározása akkoriban elsősorban a születéssel már adott társadalmi státuszra, másodsorban a vallásra épült, harmadsorban pedig arra, hogy melyik uralkodónak az alattvalója. Ezek határozták meg a társadalomban elfoglalt helyzetet, a beszélt nyelv ebben nem vagy alig játszott szerepet. A szlovák nyelven beszélők között egyaránt voltak nemesek, polgárok, és parasztok, mint a magyar nyelven beszélők között. Mindezt azonban a mai Közép Európában, ahol a nemzeti történelem kizárólagosságra törekszik, elfogadni és elfogadtatni nagyon-nagyon nehéz.


Válasz erre
Lőrinczi-Reich Dávid 2008.11.08. 17:00:35
Tökéletesen korrekt megközelítése a problémának: a közép-európai történelemszemlélet képtelen volt mindeddig túllépni a nemzetállani gondolkodásmódon, noha poszt-állami viszonyok kezdenek körülöttünk kialakulni. Azonban a szlovák és magyar állam jelentős mértékben különbözik abban, hogy ezeket a téves interpretációkat mennyire vetítik a napi politikára.

forrás: http://toriblog.blog.hu/2008/02/19/a_szlovakok_eredete



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona