Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Kisebbségként megmaradni, gyarapodni és fejlődni

Kisebbségként megmaradni, gyarapodni és fejlődni

2007-06-27
Kárpát- medencei magyarság GÁL KINGA, az Európai Parlament magyar képviselője válaszolt a Szabad Újság kérdéseire
Kedves képviselő asszony, eddigi munkássága alapján önről többek közt azt tudjuk, hogy az uniós fórumokon bátran kiáll a nemzeti kisebbségek védelmében. Honnan ez a tettre kész rokonszenv a kisebbségek iránt?

– Magam is kisebbségi sorsba születtem Kolozsvárott, és tizenhat éves koromig Erdélyben éltem. Akkor települtünk át a szüleimmel Magyarországra. Amint lehetett, kilencven után vissza-visszamentem Erdélybe, és dolgoztam az akkori RMDSZ-nek. A saját sorsunkon láttam, hogy melyek a rendezésre váró, azt sürgető kérdések, hogy a kisebbség számára ne csak a megmaradás legyen a cél, hanem a gyarapodás, a fejlődés és a jövőképpel rendelkezés is. Főként gyermekeink számára kell olyan jövőképet kialakítanunk, amely meggyőzi őket, érdemes megmaradniuk magyarnak. Ezért fontos az oktatás kérdése, az egyetem ügye, a döntések jogának megszerzése, az autonómia és a gazdasági megerősödés. Ezek mutatnak túl a pusztán megmaradáson.

Az Európai Unió okmányaiban, így az elkészült, de teljesen jóvá nem hagyott alkotmánytervezetben is kevés szó esik az etnikai vagy nemzeti kisebbségek jogairól és védelméről. Miért?

– Ez egy nagyon összetett kérdés, de végigmondom. Az Európai Unió egy gazdasági közösségként jött létre, és csak lassan mozdult el egy jogi-politikai közösség irányába. Nagyon félt az olyan kérdések felvállalásától, amelyekben nem számíthatott a tagállamok konszenzusára. A kisebbségi kérdés pontosan ilyen volt, ezért ezt nagyon boldogan hagyta tagállami hatáskörben. Most is ott van, így mondhatja, hogy az Uniónak erre nincs kompetenciája. Miért van ez így? Azért, mert amit mi Közép-Európában kisebbségi kérdésként élünk meg, különösen azok, akik kisebbségi környezetből származunk, teljesen más, mint amit ma Nyugat-Európában kisebbségi kérdésként kezelnek. Ott a kisebbségi kérdés elsősorban az új kisebbségek, a migráns közösségek integrálódása az adott országba, például a törökök integrálódása Németországban, az araboké a franciák földjén vagy a sokféle közösségeké Nagy-Britanniában. Ezeknek az országoknak a képviselői nagyon idegenkednek az olyan problémafelvetéstől, amely arról szólna, hogy egységesen kellene ezeket a kérdéseket rendezni.

Emiatt bele is futottunk hatalmas vitákba az állampolgári jogok, bel- és igazságügy bizottságában, amikor általában kisebbségekről fogalmaztunk meg jelentést vagy határozattervezetet, és fontos volt tisztázni, hogy akikről mi beszélünk, azok a hagyományos, az őshonos nemzeti kisebbségek, amelyeknek a problematikája egészen más, mint az előbbieké. A témával kapcsolatban el kell oszlatnunk egy illúziót. A ma aktívan politizáló generációk meglehetősen keveset tudnak arról, és nem is érdekli őket különösebben az, hogy mi történt például a határon túli magyarokkal. Bűntudatuk pedig végképp nincs a történtek miatt, azért, hogy kisebbségi helyzetbe kerültek. El kell tehát magyaráznunk újra meg újra a gondjainkat, és azt, hogy mi teljesen más eset vagyunk. Az az eset, amelyet ők már rég megoldottak, például a dél-tiroli németek helyzetét Olaszországban, vagy a lényegében más jellegű katalánkérdést Spanyolországban, illetve a svédek helyzetét Finnországban.

Az ön MSZP-s kollégája, Tabajdi Csaba szerint az Európai Uniónak nincsenek kötelező jogi normái a nemzeti kisebbségek védelmére, nincsenek standardok, megfelelő monitoring és védelmi mechanizmusok. Annak alapján, ahogy a hozzáállást jellemezte, ilyesmiben nem is igen reménykedhetünk…

– Én nem látom annak a lehetőségét, hogy az Unióban a közeljövőben megfogalmazódjon egy általános kisebbségi standard, mert mi is lehetne az, legfeljebb egy nagyon szélesre szabott keret. Viszont ez már megvan az Európa Tanácsnál, amelynek van egy kisebbségi keretegyezménye. Akörül is nagy vita volt, ki ratifikálja, melyik tagállam hogyan álljon hozzá. Mi azt mondtuk, nagyon kevés az, ami abban van, de végül beláttuk, ennyit lehetett elérni. Egyébként nem biztos, hogy a magyar kisebbségi közösségek helyzetének javulásában egy egységes standard létrehozása jelentené a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldást. Inkább jelenthetik azok az európai példák és alapelvek, amelyek léteznek és igenis használhatók. Lehet rájuk hivatkozni. Mi azt mondjuk, ha az Európai Unió tagállamai a hasonló helyzetben levő közösségek helyzetét tudták rendezni úgy, hogy az eredmény a közösségek fejlődése és gyarapodása, és a rendezés elfogadott az Unió számára, akkor az ilyen rendezés lehetőségét miért tagadják meg azoktól a szintén uniós közösségektől, legyenek azok akár kisebbségi sorban élő nemzeti közösségek, amelyek később csatlakoztak, s amelyek számára ugyancsak a fejlődést, gyarapodást jelentenék a másutt már alkalmazott megoldások.

Tudjuk, ön fontosnak tartja, hogy az Unió figyeljen az etnikai, illetve őshonos nemzeti kisebbségek sorsára, és úgy véli, az Unió velük kapcsolatos álláspontja még kialakításra vár. Milyen alapokon történjék ez?

– Ha azt mondjuk, hogy az Unió a szubszidiaritás, az önkormányzatiság elveire épül, tehát ha fontosnak tartjuk, hogy azok döntsenek a saját ügyeikről, akiket érint, és a választott testületek számára legyenek hozzáférhetők a döntések, akkor a mindenféle autonómiák alapjairól beszélünk. És ha ezek vezérlő elvek meg hajtóerő tudnak lenni az Unió egésze számára, akkor ezt nem lehet megtagadni a kisebbségben élő közösségektől sem. Amennyiben ezen az úton haladunk, talán még eredményesebben léphetünk előre, mintha egy, az egész unióra kötelező jogi normát várnánk a kisebbségek védelmére, ami persze szintén fontos lenne, elsősorban egy minimális követelményrendszerként, de ez rövid távon nem túl reális. Ugyanakkor ilyen jellegű keretegyezmény létezik az Európa Tanácsban, amelynek az uniós országok mind tagjai.

Én nagyon örülök annak, hogy módosító javaslatainkkal sikerült az Európai Parlamentnek a kisebbségekről szóló 2005-ös határozatába belefoglalni: külön kell kezelni a közép-európai hagyományos és őshonos kisebbségek helyzetét, mert náluk más az oktatásügy, az önigazgatás és a politikai életben való részvétel megoldása.

Az ön kezdeményezésére jött létre ez év márciusában az Emberi Jogok Ügynöksége Bécsben. Az intézet foglalkozik a nemzeti kisebbségek jogaival is?

– Sikerült elérni, hogy az újonnan létrejött bécsi ügynökség kiemelten kezelje a kisebbségi kérdéseket. Erre azért volt szükség, mert az ügynökség az uniós alapvető jogok chartája alapján fog tevékenykedni, ma pedig sem ebben, sem más jogi dokumentumban nincs jelen a kisebbségi jogokra való utalás, és nagy küzdelem folyik azért, hogy az ilyen utalás megmaradjon abban a szövegben is, amely majd a jelenlegi uniós alkotmánytervezet helyébe lép.

Sólyom László A határon túli magyarság a XXI. században című konferenciasorozat harmadik találkozóján arról beszélt, hogy az autonómiára és a regionalizmusra irányuló törekvésekre a szomszédos országokban hisztérikusan reagálnak. Ön szerint miért teszik ezt?

– Ezek tabuként kezelt fogalmak ott, és szerintem a megmagyarázásukkal kell kezdeni elfogadtatásukat. A politizáló vezető réteg ezekben az országokba azt látja, függetlenül attól, melyik pártból kerül ki, hogy ha bizonytalan politikai helyzetben kijátssza a nemzeti kártyát, mindig tud erőt és előnyt nyerni. Az a szomorú, hogy vannak emberek, akikre ez még mindig hat.

Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) magyarellenességéről elhíresült elnöke nemrég szélsőségesnek nevezte Sólyom László magyar államfőt azért, mert pártolja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit. Slota kirohanása mögött valószínűleg az elszakadástól való félelem lapul. Indokolt lehet ez a félelem?

– Nincs semmi alapja. Ha megnézzük az európai pozitív példákat, a többség és maga az állam mindig gyarapodott azáltal, ha kisebbsége gyarapodni tudott identitásában, kultúrájában, gazdaságában. Ennek ellenére ilyen álfélelmek vannak, mert el lehet terelni velük a figyelmet a többségi nemzetben még nagyobb ellenérzést keltő kérdésekről. A nemzetiségi kártya sajnálatos módon még mindig a politikai küzdelem eszköze.

A magyar államfő az említett konferencián azt is elmondta, hogy szerinte tudósoknak kellene felmérni a kisebbségi önigazgatás európai lehetőségeit. Ön támogatna egy ilyen felmérést?

– Mindenképpen támogatnám, de az igazság az, hogy ilyen felmérések már vannak. Annyi szakmai elemzés készült már mind Nyugat-Európában, mind a saját házunk táján, hogy szinte könyvtárakat lehetne megtölteni vele. És mindegyik a létező lehetőségekről, a működő példákról és ezek elérhetőségéről beszél. Én magam is szerkesztettem egy könyvet, amely számba veszi az európai kisebbségi autonómiákat, és elemzi, hogyan voltak elérhetők, hogy néz ki szerkezeti felépítésük, és hogyan működnek.

Ez a könyve elérhető az interneten?

– Egy észak-németországi kisebbségkutató központban dolgoztam, és annak volt együttműködési szerződése az EU kiadójával, így közösen jelentették meg angolul. Az interneten nem található meg, és magyar változata sincs még.

Kár. Az Európai Parlamentben ön rámutatott, a nemzeti és etnikai kisebbségek esetében a diszkrimináció tiltása az Unió részéről csak a minimálisan szükséges, de nem elégséges feltétele e közösségek védelmének. Mit tartalmazhatnának még az uniós ajánlások és tiltások?

– A diszkrimináció tiltása és büntetése az alap, de nem elegendő ahhoz, hogy a közösségek fejlődni tudjanak. Nagyon fontos a megfelelő oktatás, iskolahálózat, egyetem, a döntéshozatalban való részvétel, az önkormányzatiság, a különböző autonómiaformák, a gazdasági szféra megerősödése, ami magával hozza a civil szféra megerősödését. Ez utóbbi nagyon fontos, mert mihelyt erősebb a civil szféra, növekszik a függetlensége a hatalmi tényezőktől. És ez nemcsak megtartó, hanem hajtóerő is a fejlődésben.

A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti és Etnikai Kisebbségkutató Intézetének munkatársa, Vízi Balázs arra a következtetésre jutott, nincs sok esély a magyar kisebbségi területi autonómia megteremtésére a környező országokban, mivel nem kedvező a politikai környezet. Szerbiában és Szlovákiában is tartanak az önigazgatási törekvésektől, és ez Romániában is érezhető. Ön is így látja?

– Hogy mire van vagy nincs esély, az a politikai környezet és játszma függvénye, de a következtetést nem lehet egyszer s mindenkorra levonni. A politikai erőviszonyok változnak. A fontos az, hogy a közösség egyetértsen abban, amit akar, felvállalja a feladatot, és legyenek emberek, akik a célt következetesen képviselik. És persze szükség van a kedvező politikai környezetre is. Ilyen volt például a csatlakozás előtti időszak, amellyel, mint láttuk, a kisebbségek nem tudtak igazán élni. De az ilyenek jönnek és mennek, a folyamat nem zárul le véglegesen, csak fel kell tudni ismerni és ki kell használni a lehetőségeket. Az Európai Unió vezérlő elvei segíthetnek abban, hogy az autonómiakoncepció megfelelő környezetben tárgyalási alap legyen.

A kulturális autonómiát nagyon nehéz úgy definiálni, hogy az tényleges megoldást jelentsen az érintett kisebbségnek, véli Vízi Balázs. Ön szerint milyen önigazgatást lehetne alkalmazni hasznosan?

– Minden közösség esetébe más és más lehet a jó megoldás. Hogy melyik, azt magának a közösségnek kell látnia. Szerintem egy kombinált típus is lehet sikeres, elvileg a személyi elvű is működhet, s ha egy területen nagy lélekszámú kisebbség él, és kellő gazdasági meg kulturális erővel rendelkezik, akkor a területinek is helye van. Szerintem a magyar közösségek ilyen irányú törekvéseinek kulcsa az, hogy az adott politikai helyzeteket a közösségek vezetői tudják intézményépítésre használni. A politikai helyzetek változnak, de ami megmarad, és amire építeni lehet, azok a magyar közösségek hasznát szolgáló intézmények. A lényeg, hogy meglegyenek azok az intézmények, ahol a közösség javát szolgáló döntések megszületnek. Voltaképpen ezek jellege határozhatja meg az autonómia karakterét is, csakhogy ezek egyelőre még hiányoznak.

Az ön figyelmeztetése az is, hogy az uniós emberi jogi politika területén el kell kerülni a kettős mérce alkalmazását. Mint mondta, a csatlakozási folyamatban a koppenhágai politikai kritériumok betartását szigorúan számon kérte az Európai Unió a csatlakozásra váró tagállamoktól, azonban a bővítést követően felhagyott ezzel a politikával, annak ellenére, hogy az emberi jogi problémák távolról sem szűntek meg létezni ezekben az országokban. Ez a kettős mérce most is létezik, és alkalmazták az idei bővítés országaival szemben is?

– Ez a kérdés összefügg azzal, amivel kezdtük. A kisebbségek vonatkozásában nincs uniós standard, ugyanakkor jött egy késztetés, amit én egy nagyon fontos lépésnek tartok. ’93-ban felvették a tagjelöltek elbírálásához alapul szolgáló koppenhágai politikai kritériumok közé a kisebbségi jogok kérdését is. Ez akkor az uniós tagjelölt államokban elindította a kisebbségekre való odafigyelés folyamatát, ami a tagjelöltek helyzetét illette – persze nem magukra nézve – ez a kettős standardok meglétének egyik értelmezése. Az Európai Bizottságnak készült éves jelentésekben pedig állandóan téma lehetett a közösségek számára még megoldatlan ilyen vagy olyan kérdés. A szomorú tapasztalat az, hogy bár ott voltak a koppenhágai kritériumok között, és vizsgálták is őket, döntő tényezőt nem jelentettek akkor, amikor el kellett dönteni, hogy bekerül-e az adott ország az Unióba, vagy jelöltsége még halasztódik. Sajnos a konzekvencia nem volt olyan erős, amilyet a kisebbségek szerettek volna. Másrészt kettős a mérce azért is, mert az Unió figyelme a jelöltek belépése után lanyhult a kisebbségi kérdések iránt. Most változást hozhat a bécsi ügynökség, amely akár a parlament, a bizottság vagy a tanács kérésére külön is figyelemmel kísérheti a jelenségeket, és javaslatokat is tehet.

Ön a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselője az Európai Parlamentben. Milyen az együttműködése az MSZP és a többi magyar párt képviselőivel, köztük a két szlovákiai magyar képviselővel?

– A kisebbségi érdekérvényesítés együttműködés, összehangolt munka nélkül egy olyan közegben, amely a kisebbségi kérdéseket meglehetősen ellenségesen, vagy jobbik esetben közömbösen kezeli, nem lehet eredményes. Nagyon fontos, hogy nekünk, néppártiaknak legyenek partnereink a többi frakcióban, a szocialisták és a liberálisok között is. A felvidéki magyar képviselőkkel különösen jók a kapcsolataink, hiszen egy frakcióban politizálunk, és mindennaposak az egyeztetéseink.

Befejezésül engedjen meg egy „háztáji” témát. Ismeretei szerint elképzelhető, hogy egy szlovákiai magyar kulturális intézet, például kiadó anyagi támogatásért forduljon az Európai Unióhoz? Melyik testületéhez vagy intézményéhez?

– A Bizottságnak vannak különböző pályázatai, de ezekbe mi, parlamenti képviselők nem látunk bele. Különben azt mondom, hogy igen, hiszen vannak és készülnek nagy projektek, amelyeket a Bizottság hirdet meg, tehát otthonról is megpályázhatók. Különösen az idén és jövőre kerül meghirdetésre több pályázat ebben a körben, hiszen az idei év az esélyegyenlőség éve, jövőre pedig a kulturális sokszínűség évét hirdette meg az Európai Közösség.


Köszönöm a válaszait. (Az interjút Szabó Géza készítete)
forrás: felvidek.ma



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona