Kisantant és a magyarországi politikai elit

2007.11.17
Tabajdi Csaba: "A nyelv használata és a kisebbségi kultúra fenntartása minden kisebbségi csoportnak, így a szlovákiai magyar nemzeti közösségnek is alapvető joga. Ezért különösen károsak a szlovák kormányzat utóbbi időszakban tett intézkedései, amelyek több alkalommal is csorbították a magyar közösség jogait és általában rontották a kisebbségekkel kapcsolatos közhangulatot".

Ágoston András:

Kisantant és a magyarországi politikai elit

Fura jelenségeknek lehettünk szemtanúi az utóbbi időben a kisantant és Magyarország politikai zónájában.
Kostunic! a, hóna a Hozzátette, hogy az RMDSZ-el Románia alkotmányáról sem a kormányban, sem azon kívül nem egyezkednek. "Az RMDSZ-nek tudnia kell, hogy a PD-ben soha nem talál szövetségest arra, hogy az alkotmány előírásairól tárgyaljon" - hangoztatta Boc. Kivel beszél így a kisantant bármelyik államában a többségi elit egyik vezető pártjának a politikusa? A kengyeltartóval, vagy a politikai partner­rel?
Szlovákiában az MKP az elnökváltás óta – pedig az autonómiaköveteléseket még szóba sem hozta – küzd az eddigi kormányzati felelősségvállaló státusának megtartásáért. Kilátástalanul.
Ha mindezt a magyarországi politikai elit nem látja, vagy ha látja, csak nem veszi figyelembe, az nem tesz jót sem kisebbségben élő magyaroknak, de a magyar diplomácia tekintélyének sem.
Tényként kell kezelni, hogy az EU, bővülésekor, befogadta a kisebbségi és más nemzeti ügyeket is. Amelyeket demokratikus úton tárgyalásokkal biztos elvi alapokra helyezkedve, előbb utóbb meg kell oldania.

A nemzeti elv az EU-ban is él
Az nem megoldás, hogy a magyar oldal az általános EU-s álláspontokat ismételgeti, miközben kisantant államok diplomáciái egymás után szolgálják fel neki a lenyelésre előkészített szép kövér békákat. Hova vezet ez?
Pedig van kiút, hiszen a nemzeti elv az EU-ban sem halott. Sőt, igencsak virulens jelenségként találkozhatunk vele. S nemcsak az élő tényleges autonómiák vonatkozásában. Magyarországnak, szilárd elvi alapokra helyezkedve, a bajok gyökeréig kellene lenyúlnia.
Látni kell ugyanis, hogy az angolok egyre „toleránsabbak” a skót törekvésekkel szemben, Belgiumban a vallonok, és a flamandok nem szűnő ellentéte immár az ország békés felbomlását vetíti előre. Annak ellenére, hogy az EU központja pont Brüsszelben van.
Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, látnunk kell: az antanthatalmak érdekeinek megfelelően az első világháború után létrehozott államok Csehszlovákia és Jugoszlávia az első adandó alkalommal szétestek. Az egyik békésen, a másik véres polgárháborúban.
Kosovo leválása az utolsó szakaszba érkezett. Van egy tény, amely magáért beszél. Djelic szerb kormányalelnök a minap Amerikával megegyezett abban, hogy Szerbia többé nem fizeti Kosovo adósságait. Sőt, amit eddig befizetett, azt visszakapja. Kostunica kormánya ezzel lemondott a Kosovo megtartása érdekében felhasználható hivatkozási alapról. Szerbia nem kapkod a veszett fejsze nyele után, s megragadta az utolsó lehetőséget, hogy visszakapja amit, illúziókat kergetve, már kifizetett. Ez egy értelmes lépés.
Ebben a helyzetben Orbán Viktornak van igaza, amikor kimondja, ami elkerülhetetlen: Kosovót pedig, adott esetben, el kell ismerni. De ez nem elég.

Magyarország tárja fel a nemzet gondjait és megoldást is!
Magyarország csak akkor tud tekintélyes helyen landolni az EU tisztaszobájában, ha részint őszintén feltárja a magyar nemzet egészének gondjait, elsősorban a történelmi körül­mények folytán létező tagoltságot, s egyben a lehetséges megoldást is. A nemzet határmódo­sítás nélküli politikai integrációjának szükségességét, és ezzel összefüggésben az autonómia­igényeket. A konkrét, érvekkel alátámasztott autonómiamodellek érvényesítésének igényét is.
A racionális viselkedés, a realitások számbavétele elengedhetetlen feltétele a diplomá­ciai tevékenységnek. Éppen ezért rá kell mutatnunk: az, ami időszerű, s eséllyel kecsegtet a magyar állam és a vajdasági magyarság alapérdekeinek érvényesítésének folyamatában, azt hiba lenne elszalasztani, vagy mellőzni. A vajdasági magyarok autonómia-követelése min­denképpen megérdemli a támogatást és a küzdelmet. Nemcsak Magyarország részéről.
Ebben a pillanatban sajnos nincs közös vajdasági magyar autonómiamodell. Mindenek előtt a vajdasági magyar pártok érdeke, hogy legyen. Magyarország itt is segíthet. A magyar kormány, a magyar diplomácia és a budapesti politikai elit egésze, amennyiben időszerűnek ítéli meg ezt a szerintünk történelmi lépést, pillanatok alatt rászoríthatja a jelenleg még hezi­táló vajdasági magyar pártokat arra, hogy közös autonómiamodellt dolgozzanak ki. Mindenek előtt a nem-területi autonómia megvalósítására vonatkozóan.
Ebben a tekintetben elsődlegesen felelősek a vajdasági magyar pártok, de az objektív, a nemzet egésze iránti alkotmányos felelősségét nem kerülheti meg a budapesti politikai elit sem.
Tizenhét éve nem tartottak Budapesten politikai-tudományos a politikai konzekvenciák levonására is alkalmas tanácskozást egy konkrét autonómiamodellről. Legalább azokról az ismérvekről, amelyek alapján el lehetne jutni a konkrét modellhez. Ezen a ponton kellene tovább lépni. Mindenekelőtt a Vajdaságban, de Budapesten is.

Dokumentum:

Az újvidéki Árgus az első szerbiai magyar kisebbségvédelmi egyesület. Alapvető tevékenységét a kisebbségekhez, különösen a nemzeti, etnikai és vallási kisebbségekhez tartozók egyéni és kollektív jogainak megvalósítása területén.
Az alábbi tanulmány Bozóki Antal magiszter munkája, s az Árgus több más civilszervezettel együtt eljuttatja az Európa Tanács a november 27-én Szerbiába érkező megfigyelő bizottságának.

A vajdasági magyarság helyzete (5.)
Hogyan is viszonyul Szerbia a kisebbségei iránt?

10. Számos példa bizonyítja, hogy ott, ahol a települések nevét magyar nyelven is kiírják, ezeket az elnevezéseket gyakran átfestik, vagy pedig, ami szintén gyakori, nacionalista jelszavakat írnak rá (Magyarkanizsa, Zenta, Bácskossuthfalva, Tiszaszentmiklós, Magyarittabé stb.). Ezzel nem csak a nemzetek közötti gyűlöletet szítják, de anyagi kár is keletkezik és rontják az ország (amúgy sem kimondottan nagy) tekintélyét.
Törökkanizsán hiába van hivatalos használatban a magyar nyelv, és hiába határozta meg az MNT a települések történelmi magyar neveit, ez idáig sem a helységnévtáblán, sem a köziratokon nem olvasható Törökkanizsa neve.
Törökbecsén is nehezen megy a magyar helységnevek gyakorlati alkalmazása. A Li­berális Demokrata Párti (LDP) többségi községi hatóság a hivatalos és nem hivatalos ellen­vetések egész sorát hozta fel a Törökbecse község, Törökbecse város, valamint Beodra települések magyar nevei ellen. Így aztán Törökbecsén továbbra is a Novi Bečej, illetve a Novo Miloševo nevek kvázi magyar formájú használatát tartják elfogadhatónak. A községi okmányokban, közintézményekben még az önkormányzat hatáskörében tartozó rádióban is ez a gyakorlat.
Mindez azzal is magyarázható, hogy a Tartományi Képviselőház mind a mai napig nem emelte kötelező jogi hatályra a Magyar Nemzeti Tanácsnak a vajdasági magyar hely­ségnevek meghatározásáról szóló határozatát.

11. A vajdasági magyaroktól fokozatosan megvonják a tárgyilagos tájékoztatásra való jogot.

11.1. A vajdasági magyar médiumok, tájékoztatási eszközök fokozatos visszafejlő­dése figyel­hető meg. Az anyagiakra hivatkozva a Magyar Szó napilap főszerkesztőségét Szabadkára költöztették, a Képes Ifjúság hetilapot már csak mellékletként, teljesen lezül­lesztett formában, lehet megkapni és a többi nyomtatott sajtó is rossz helyzetben van.
A Tartományi Képviselőház 2004. június 29-i ülésén határozatot hozott a lapkiadó közvállalatok alapítói jogának a nemzeti tanácsokra való átruházásáról. A Magyar Szó és a Hét Nap egyre kifejezettebben a belgrádi politikai érdekek szócsövévé silányul. Határozatot hoztak a Magyar Szó újvidéki szerkesztőségének a leépítéséről és Szabadkára való költözte­téséről. Több neves újságíró önként távozott a szerkesztőségből, így fejezve ki a szerkesztés­politikával és a vállalat vezetésével való elégedetlenségét.

11.2. Az Újvidéki RTV magyar szerkesztőségében az utóbbi évtizedben foglalkozta­tottak száma megfeleződött és a szerkesztőségek csak nagy erőfeszítések árán tudták végezni feladatukat, tekintettel az elavult technikára is.
1990 októberéig az Újvidéki TV magyar szerkesztőségében mintegy száz foglalkoz­tatott volt és még mintegy húsz külmunkatárs. A szerkesztőségnek, a munkahelyek legújabb besorolása szerint, mindössze 26 munkahelyet (ebből 21 újságíróit és 5 kisegítő személyzetit) hagytak jóvá.
Az 1990-es évben a Újvidéki TV programjának a 20,06%-át a magyar műsorok ké­pezték, 2007-ben pedig mindössze 4,5%-át, ami drasztikus csökkenést jelent, s ez magával vonta a műsorok színvonalának csökkenését is. Külön problémát jelent, hogy nincsenek oktatási, tudományos és gyermekműsorok, valamint hogy nincsen műsorcsere a z anyaor­szági TV házakkal. Mindez a vajdasági magyarok nyelvének és kultúrájának elszegényedé­séhez vezet.
Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségében 1990-ben 101 foglalkoztatott volt, most pedig mindössze 43. A szerkesztőség értékelése szerint a minőséges program sugárzá­sához legalább 67 személyre lenne szükség, vagyis még 24 személy felvételére.

11.3. Az önkormányzati tulajdonú rádiókat kötelező privatizáció alá vonják. Így ha­talmas veszélybe kerül a kisebbségi magyar rádiózás (a kúlai, muzslyai, a nagykikindai, a szenttamási, a zombori rádió stb.), ami a szerzett kisebbségi jogok csorbításának tekinthető16. A VMSZ parlamenti képviselőcsoportjának kezdeményezését a privatizációs folya­mat módosításáról elutasították. A szerbiai kormány ugyanis sokszor hivatkozik arra, hogy a környező EU-s tagországokban sem megengedett, hogy állami médiumok működjenek, holott tudjuk, hogy Romániában, Szlovákiában, Magyarországon ma is működnek önkor­mányzati alapítású médiumok.

Mindez arra utal, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védel­méről szóló törvény 8. szakaszában említett „szerzett jogok” védelme leginkább csak papíron létezik. Ezt a helyzetet mindenképpen rendezni kell, nehogy túl késő legyen.

12. A Milošević korszaktól kezdődően jelentősen megromlottak az etnikai viszonyok is Vajdaságban.

12.1. A 2000 októberi változások után is folytatódott a kisebbségi jogok durva meg­szegése és az elkövetők ellen továbbra sem indítanak bűnvádi és szabálysértési eljárásokat. A kisebbségi jogsérelmek és a kisebbséghez tartozók (a legtöbb esetben magyarok) elleni támadások pontos számát valójában senki nem is tudja. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek. Az incidensek miatt növekedett a nemzetek közötti feszültség, erősödött a nemzeti türelmetlenség és megromlottak a nemzetek közötti viszonyok, különö­sen észlelhető a fiatalok nemzeti alapon történő elkülönülése.
Péterrévén szerb menekültek gyermekeinek egy csoportja fél éve terrorizálja a helyi magyar fiatalokat. Eddigi több mint 20 magyar fiatalt vertek, vagy aláztak meg.
A nemzeti kisebbségi közösségek tagjai elleni sűrűsödő támadások és a nemzetek kö­zötti feszültségek miatt az Európai Parlament (2005. január 28-től 31-ig) ad hoc bizottságot küldött a Vajdaságba, amelyet Doris Pack asszony vezetett, majd az 2005. szeptember 29-i Vajdaságra vonatkozó állásfoglalásában „mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, valamint a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt” és azonnali és – a hasonló jellegű cselekmények orvoslása, illetve jövőbeli megelőzése érdeké­ben – hatékony fellépésre szólította fel (az akkor még) Szerbia és Montenegró hatóságait, valamit javasolta, hogy küldjenek EU megfigyelőket (EUMM) a térségbe.
Az események hátterének a felderítésére a 2005. november 2-án létrehozott szerb kormánybizottság – ismereteim szerint – a mai napig nem ült össze, vagy ha összeült is, jelentését nem terjesztette a nyilvánosság elé.

12.2. Vajdaságban a kisebbségek között most is jelen van a félelem, főként amiatt, egyrészt hogy Kosovo esetleges függetlensége után esetleg újabb szerb menekülthullám érkezik a tartományba, másrészt az EU országaiban illegálisan tartózkodó ismeretlen számú szerbiai állampolgárok várható visszatoloncolása miatt17.
A Kacin-jelentésről folytatott EP-vita során elhangzott az is, hogy „a szerb menekül­tek betelepítése veszélyezteti a régió etnikai arányainak, értékes sajátosságának fenntartását és hozzájárulhat az etnikumközi konfliktusok felerősítéséhez”18.
Ezzel szemben Petar Lađević, az Ember- és Kisebbségjogi Szolgálat igazgatója „rossz lépésnek” nevezte a zentai községi képviselők október 12-én nyilatkozatát arról, hogy a község nem rendelkezik kellő feltételekkel a nyugatról visszatoloncolt romák befogadásá­hoz19. A zentaiak „nem az egyéni beköltözés, hanem a szervezett betelepítés ellen foglaltak állást” 20, ezért ez az álláspont teljesen összhangban van az ET a kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének 1! 6 cikkéve miszerint az aláíró államok – tehát Szerbiai is – „tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak”.
Mivel Lađević úr (2006. június 22-i kinevezése óta) kifejtett tevékenységével, illetve nem tevése miatt nem érdemelte ki a vajdasági nemzeti kisebbségek bizalmát, egyes nyilat­kozataival pedig a vajdasági magyarok körében növelte a félelmet, javasolom, hogy kezde­ményezzük a tisztségéről való leváltását.

Köszönjük, hogy elolvasta Hírlevelünket.
forrás: VMDP hírlevél