Közös magyar autonómiamodell

2008.1.7
Végel és Losoncz a közös magyar autonómiamodell mellett

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt választmánya áttekintette a Magyar Koalíció elnökválasztási kampányát, valamint a soron következő tennivalókat.
Megállapításai a következők:
1. A VMDP megerősíti korábbi állásfoglalását: a hárompárti Magyar Koalíció szerves folytatása a magyar pártok összefogásának, amely 2007 januárjában a kétpárti Magyar Összefogás Koalíció (VMDP és VMDK) létrejöttével indult el. A Magyar Koalíció Programja, különös tekintettel annak 4. és 7. pontjára, összhangban áll a vajdasági magyarság kollektív jogaiért folytatott küzdelemmel és lehetőséget ad a magyar autonómia közös modelljének kidolgozására. A Magyar Koalíció Programja mérföldkő, amely jelzi, hogy az autonómiaigényt illetően a vajdasági magyarság politikai elitje tizennégy év után újra egységes.
2. A magyar összefogást, a Magyar Koalíciót nyíltan, vagy burkoltan ellenzi a szerb politikai elit egésze, s bizonyos számú Belgrádnak elkötelezett magyar is. A szerb politikai elit tudja: a korszakváltás közepette, most dől el, sikerül-e a magyar politikai elitet a szerb nemzeti érdekek kiszolgálójává, legalább egy vajdasági magyar pártot pedig kengyeltartóvá tenni. Erre a többi között azért lenne szükség, mert ha elmarad a magyar pártok összefogása, a szerb pártok könnyebben seperhetik be a magyar szavazatokat.
3. A Magyar Koalíció fennmaradását a májusi helyhatósági és tartományi választások idejére, két veszély fenyegeti.
Az egyik a szerb politikai elit irányából a magyar köztársasági elnökjelölt állítása miatti szerb berzenkedés. A napi kommunikációban a média igyekszik elbátortalanítani a vajdasági magyar szavazókat, mondván, elvesznek a szavazataik, ha nem olyan jelöltre adják, akinek esélye van a második fordulóban is. Ez az álláspont, ha megragad a magyar szavazók fülében, érvényes lehet a májusi választások során is. Veszélyes ez a nyomás, de van ellenszere. A közös magyar autonómia modell. Ez ugyanis konkrét értelmet adna a magyar szavazatoknak, nemcsak májusban, de akár a köztársasági elnökválasztás január 20-án esedékes első fordulójában is.
4. A médiakampánynál veszélyesebbek lehetnek azok a szerb próbálkozások, amelyek a Magyar Koalíciót a helyhatósági és a tartományi választások előtt azzal a mézesmadzaggal szeretnék lebontani, hogy a szabadkai községi és a tartományi hatalom feletti közös ellenőrzést ígérnek a VMSZ-nek. Természetesen azzal a feltétellel, ha visszalép a Magyar Koalícióból. Megtörténhet – reméljük, erre nem kerül sor – hogy a magyar autonómia iránti igény, amely a vajdasági magyarság egészének fontos, s a közös magyar autonómiamodell kidolgozása szembe kerül a pártérdekekkel. A Szabadkán és a tartományban megosztandó szerb-magyar pártirányítás iránti törekvésekkel.
5. A Pásztor István vezette Vajdasági Magyar Szövetségnek a Magyar Koalíció létrehozatalában vezető szerepe volt, s nagyban hozzájárul a politikai tömörülés fenntartásához is. Tény, hogy a magyar autonómia ismérveit tartalmazó közös Program elfogadásával, a VMSZ egy fontos politikai tabut döntött le. Mellőzte a szerb hatalom által felállított bizalmi mini­mumot, melynek lényege, hogy az a magyar párt, amely Szerbiában bármely szinten részt kíván a hatalomban, nem követelhet tényleges magyar autonómiát.
6. A VMDP szerint a Kárpát-medencében élő magyarok helyzetében nagy változásokkal járó korszakváltás következményeként – egyszerűen azért, mert erre a szerb félnek nincs többé szüksége – a szerb és vajdasági magyar pártok között a jövőben még formálisan sem jöhet létre partneri viszony. Csakis a politikai alávetettség enyhébb vagy keményebb formái között lehet választani. Meggyőződésünk, hogy a VMSZ új nemzedéke bizonyos csoportérdekek, s ami még rosszabb, a személyi érdekek megléte ellenére sem vállalja a politikai csatlós pozícióját.
7. A VMDP választmánya figyelemmel a Magyar Koalíció Programjának a 4-ik és 7-ik pontjában foglalt, a magyar autonómiára vonatkozó k! özös vállalásra, úgy döntött, hogy formálisan is kezdeményezi a Magyar Koalíció autonómiabizottságának létrehozatalát. A cél az, hogy mielőbb alkossuk meg a vajdasági magyar autonómia közös modelljét, s azt juttassuk el Budapestre. Továbbá, küldjük meg a szerb kormánynak, s amennyiben ez lehetséges, a róla szóló elvi vitát vetessük fel a Szerb Képviselőház napirendjére.
A vajdasági magyar politikai elit ezzel az akcióval újra visszaszerezheti a kezdeményező szerepét. Amelyet sem a szerb, sem a nemzetközi politikai színtéren (részben a Kosovo leválásával kapcsolatos változások okán), már nem lehet semmibe venni.
A VMDP választmánya a Magyar Koalíció autonómiabizottságába politikai képviselőnek Ágoston András elnököt és Csorba Béla alelnököt nevezte ki.
8. A VMDP az Autonómiabizottság létrehozatalára vonatkozó kezdeményezésről konzultált Végel Lászlóva! l és Loso Alpárral. Emlékezetes, hogy a vajdasági magyar csúcsértelmiségiek legszűkebb köréhez tartozó két független gondolkodó 2002-ben, a szerb kormány részéről a kisebbségi törvény előkészítésével megbízott szakértői bizottságból, elvi kifogásokat hangoztatva kivált. Kifogásolták a nemzeti tanácsok elektori választások útján történő létrehozatalát.
A konzultáció eredménye: mind a két gondolkodó úgy látja, szükség van a vajdasági magyar autonómiaigény közös konkretizálására.
Végel László írja: „Öt évvel ezelőtt a szerbiai kormány szakértői csoportjában azok közé tartoztam, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy a magyar nemzeti tanács a magyar választói névjegyzék alapján lebonyolított demokratikus, többpárti, közvetlen és titkos választások alapján jöjjön létre. Nem képviseltem egy pártot sem, hanem a saját lelkiismeretemet és azt a meggyőződésemet, hogy nincs jogom olyan törvény kimunkálásában részt venni, amely kiskorúsítja a magyar választópolgárokat. Emiatt kiközösítésben volt részem, s a vajdasági magyar közszolgálati sajtóban véleményemet nem is fejthettem ki részletesen”.
Losoncz Alpár: „úgy tűnik, hogy most egy kreatív pillanatban vagyunk, valami tényleg megszülethet, ami nem viseli magán az alkalmi kalkuláció pecsétjét. Azt hiszem, hogy ez most reális lehetőség”.
Temerin, 2008. január 5.

Dokumentumok:

Kostunica szerint az EU-nak választania kell
Szerbia EU-tagsága és a koszovói szerepvállalás között

Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök szerint az Európai Uniónak el kell döntenie, hogy szorosabbra kívánja-e fűzni a kapcsolatait Szerbiával, vagy koszovói szerepvállalásával részt vesz az ország feldarabolásában, ugyanis a kettő kizárja egymást. A Tanjug hírügynökűségnek nyilatkozó kormányfő szerint az Unió tagállamainak január 28-ig, külügyminisztereik legközelebbi értekezletéig határozniuk kell. Akkorra vették ugyanis tervbe az EU-tagság belépőjének tekintett - a múlt év végén parafált - stabilitási és társulási egyezmény aláírását Szerbiával, illetve a végleges határozat meghozatalát arról, hogy az unió küld-e missziót Koszovóba, átvéve az eddigi ENSZ-közigazgatás szerepkörét. Az EU szerepvállalása az Ahtisaari-tervből fakad.
A Martti Ahtisaari finn diplomatáról elnevezett elképzelés nemzetközi felügyelet alatt megvalósuló függetlenséget irányoz elő a Szerbiától elszakadni akaró Koszovónak, de ennek megvalósítását Belgrád mereven ellenzi. Az elképzelést ugyanakkor támogatja az Egyesült Államok és az EU tagállamainak többsége. Brüsszelből eközben folyamatosan EU-integráci­óra biztató üzenetek érkeznek Belgrádba.
A szerb politika ugyancsak tudathasadásos állapotát jelzi, hogy az európai értékek mellett elkötelezettnek tartott politikusok - élükön Boris Tadic államfővel - folyamatosan hangoztatják: Szerbia az EU-ba tart, de sosem fog lemondani Koszovóról.
"Január 28-án az EU-nak választania kell: részt vesz-e Szerbia feldarabolásában, vagy Szerbiát partnerének tekintve aláírja vele a stabilizációs és társulási egyezményt. Az egyik ugyanis kizárja a másikat" - fogalmazott Vojislav Kostunica.
A szerb kormányfő szerint ha az EU az európai értékeket és elveket alapul vevő döntést hoz, akkor aláírja az egyezményt, s ezzel egyszersmind Szerbia területi integritásának a megőrzése mellett foglal állást. Ha azonban enged az egyre növekvő amerikai nyomásnak, akkor koszovói missziójának felállításával jogtalan, Európa-ellenes döntést hoz.
(MTI)

Fico miniszterelnök és kormánya megváltoztatja a történelmet

A miniszterelnök és a kormány tagjai Turócszentmártonban megemlékeztek a Szlovák Köztársaság létrejöttének 15. évfordulójáról. A nemzeti öntudat emelésére tett igyekezet részeként Fico az „ősi szlovákok”-ra hivatkozott, akik állítólag a Nagymorva Birodalom lakói voltak. Mindeközben az „értelmes állami történelemszemlélet”-ről beszél, mely hozzásegíti az ifjúságot a hazafiassághoz. Fico döntött: több évtizedig használatos és meggyökeresedett történelmi kifejezéseket változtat meg.
A Nagymorva Birodalom eszerint Svätopluk alatt nemcsak a mai Szlovákia területén terült el, de legnagyobb kiterjedésekor a mai Csehországtól, Németországtól Lengyelországon keresztül egészen Ukrajnáig, Romániáig, sőt Bulgária és Horvátország határáig húzódott. Több központja is volt – mégpedig a Morva-folyótól keletre és nyugatra egyaránt.
„Ő volt az ősi szlovákok első királya, és ma a történészek már azt mondják, hogy nyugodtan használhatjuk az „ősi szlovákok” kifejezést, mondta Fico a Szlovák Rádióban.
Ficonak egészen sajátos elképzelései vannak Nagymorávia történelméről és a környező államalakulatokról Svätopluk idejéből. „Miért kellene szégyellnünk magunkat? Ha 1200 évvel ezelőtt egy ilyen államalakulatunk volt, amelyet bátran össze lehet hasonlítani bármelyik más állammal, méghozzá akkor, amikor más államokban úgyszólván semmi sem volt – talán pár állat futkosott ott szabadon, de semmilyen államalakulat ott nem volt. Úgyhogy miért ne térjünk vissza ezekhez a gondolatokhoz és miért ne adhatnánk az embereknek még több büszkeséget?” – tette fel a kérdést.
Az ősi szlovákok és a Szlovák Birodalom kifejezést egyébként Milan S. Ďurica történész is előszeretettel használja, aki gyakran dicsőíti a Tiso-féle szlovák államot. Hozzá hasonló kifejezéseket használnak némely történészek a Matica slovenskából. Az a mondat pedig, hogy „az első szlovák államot – a Nagymorva Birodalmat az ősi szlovákok a 8. és a 9. században alapították”, Gašparovič elnök weblapján is szerepel.
Nagymorávia időszakának elismert szlovák szakértője, Ján Steinhübel Fico nézeteit szándékosan irányzottnak és nagyon nem megfelelőnek tartja. „Mindezt csak azért mondja, mert tetszik neki, és nem azért, mintha mindez igaz volna” – véli Steinhübel, aki azt a nézetet képviseli, hogy a szlovákokról a történelmi Magyarország létrejötte után beszélhetünk legelőször – vagyis egy évszázaddal később. A szakértő emlékeztetett arra, hogy Fico terminus technicusait szívesen átvennék a „maticás” történészek, már csak azért is, mert felütötte a fejét egy olyan „dilettáns” igyekezet, mely a Nagymorva Birodalmat Nagy Szlovákiára keresztelné át.
„Mind régészetileg, mind pedig történelmileg ez a kifejezés egyaránt fantazmagória. Nagyon sajnálom, de nekünk a szlovákokról a kora középkor időszakából semmilyen információink nincsenek. Ott a morváknak nevezettek éltek” – mondta Michal Lutovský cseh régész és a korszak szakértője. Ráadásul állítása szerint a Nagymorva Birodalomnak nem volt állandó centruma, az államalakulat központja délen volt – Mikulčice és Staré Město környéke – de a Duna és a Nyitra északi kanyarulata mentén is.

Čaplovič védelmébe vette Fico nézeteit
népre, mint egy király, még ha nem is kapott koronát a pápától, mint később a középkorban más királyok” – magyarázta Čaplovič.

Miroslav Kusý politológus a miniszterelnök szavait szándékos igyekezetnek tartja, melynek célja, hogy megszólítsa a nacionalista módon orientált szavazókat. „Most ezt a témát egyszerűen előhúzta, leporolta, majd olyan tradicionális módszerekkel egészíti ki, mint az ősi szlovákok mítosza, a Svätoplukról szóló legenda, vagy pedig a cirill-metódi hagyományok, melyhez most visszatért” – véli Kusý, aki föltételezi, hogy Fico ilyen módon szeretne szavazókat csábítani és egyúttal a nemzetieknek is tetszeni.
„Minden klasszikus nacionalista eszközt bevet, és sikeresen konkurál Slotával, aki primitívebb módon csinálja azt, amit Fico valamivel kifinomultabban.”
(Felvidék.ma)
forrás: VMDP hírlevél