Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



A Dél-tiroli autonómia modell

2008.11.22
A Dél-tiroli autonómia modell
írta Gui Angéla

Az almás strudli és a sült kolbász illata keveredik Bozen fõterén. A város napja van, és a jó üzletérzékkel megáldott németek tipikusan dél-tiroli népviseletbe öltözve kínálják a wurstot. A sört óriási hordóból csapolják, persze a borra is akad jelentkezõ. Õk az olaszok, akik a szõlõlé mellé inkább a sült csirkét választják, a kolbászt meghagyják német ,,testvéreiknek". A zenekar folyamatosan húzza a jódlit, majd hirtelen átvált a Bona serra, signorinára. Ekkor a táncparketten is helycsere következik, a körtáncban kifulladt németek után az olaszok kezdenek el andalogni. Nincs ebben semmi furcsa, a két népnek lassan egy évszázada kell együtt élnie, s mint ahogy mondják, nem szeretik, de elviselik egymást. A békés hétköznapok alapvetõen a dél-tiroli autonómiának köszönhetõek. A modellértékû autonómia ,,sikerreceptje" három lényeges tényezõn nyugszik, a saját identitástudat megõrzésének akaratán, a politikai egységen és az anyaország tetterõs támogatásán. Nem mellékes persze, hogy Dél-Tirol az egyik leggazdagabb régió Európában, autonómiájának köszönhetõen a beszedett adó 90 százaléka helyben marad, ez azt jelenti, évente négymilliárd euróból gazdálkodhat a tartomány. A német szorgalom és spórolás az olasz temperamentummal és életkedvvel keveredve virágzó régiót teremtett. Pedig akár össze is veszhettek volna a németek és az olaszok például azon, hogy e festõi tájhoz miként csalogassák ide a turistákat, akiket a régióban háromnégyszázezer vendégágy vár. Ez nagyobb kapacitás, mint Görögországé volt tíz évvel ezelõtt, így a két nép a konfliktus helyett megegyezett abban, hogy az eltérõ munkaszokások miatt a turizmusiparban is szerencsésebb, ha az azonos nemzetiségûek dolgoznak együtt. A német vendégek jobban szeretik a német személyzetet, míg az olaszok a sajátjaikat. A német turisták korábban vacsoráznak és krumplit esznek, az olaszok késõbb étkeznek, és inkább a tésztaféle mellett kötnek ki. Az autonómia értelmében teljes a kétnyelvûség, legalábbis annak kellene lennie. A hivatalok megnevezését, a boltok feliratait olaszul és németül is feltüntetik, és így van ez szinte minden fogyasztási cikkel. Az utcanevekkel is ez a helyzet, de a kivétel itt is erõsíti a szabályt, ráadásul nekem pechem is van. A térképemen, amelyet német ismerõseimtõl kaptam, csak németül van feltüntetve az utca neve, ahová igyekszem. A Dél-tiroli Népcsoportok Intézete a Lauben utcában van, s elég sokat kóválygok, míg rájövök, hogy ez egy és ugyanaz, mint a Via de Portici, amely megnevezés csak olaszul van kiírva. Amikor Christoph Pant, a Dél-tiroli Népcsoportok Intézetének vezetõjét arról faggatom, hogy a németeknek milyen hátrányuk adódhat nemzetiségükbõl kifolyólag, mégis pár perc német csend következik. Ez a hosszas gondolkodás jó jel, mondom neki, mire a profeszszor megerõsíti, hogy a politikai intézményrendszerben igazából nincsenek problémák, akadnak viszont kisebb gondok a hétköznapi életben, az attitûdökben és a mentalitásban. Kifejti, hogy a németekre és az olaszokra egyaránt szerepspecifikus magatartás jellemzõ, ami alatt a kisebbségi és többségi lét gyakori váltogatása értendõ. A dél-tiroli németek a majdnem kizárólagosan olasz nyelvû Itáliában nemzeti kisebbségnek számítanak, Dél-Tirol regionális szintjén viszont többségben vannak, a tartomány fõvárosában, Bozenben pedig ismét kisebbségi sorban. A professzor elmeséli, hogy a két háború között, a szegényebb dél-itáliai ipar betelepítésével érkezett sok olasz Bozenbe, ekkor váltak helyi kisebbséggé a németek. S bár nekik általában több gyermekük van mint az olaszoknak, ennek ellenére a természetes migráció miatt nem várható lényeges változás az etnikai arányokban, már az is örvendetes, hogy megállt a németek fogyása. ,,Mindez az autonómiának köszönhetõ - fûzi tovább Pan -, nem kétséges, hogy a békésen kialakult dél-tiroli statútum igen jó megoldás a nemzetiség kérdéseire. A dél-tiroli autonómia a területi, a kulturális és a helyi autonómia keveréke. Utóbbi értelmében a helyi kisebbséget képviselõ, megközelítõleg 18 ezres ladin népcsoportnak nemzetiségi önkormányzata van, így õk is képesek identitásukat megõrizni."

A dél-tiroli németség szinte teljes mértékû politikai képviseletét a Dél-tiroli Néppárt (SVP) jelenti, amelynek háttérintézménye a Christoph Pan vezette központ. A párt támogatottsága tartományi szinten már hosszú évtizedek óta 55-60 százalék között alakul, az 1998-as választásokon például a voksok 56,6 százalékát szerezték meg, míg a nála jóval radikálisabb másik német párt, a Dél-tiroli Egységpárt a szavazatok 5,6 százalékát tudhatta magáénak. Ez egyrészt azt jelenti, az SVP tartományi szinten uralja a politikai hatalmat, másrészt azt is tükrözi, hogy a Dél-Tirolban élõ németek 90 százaléka a Néppárttal szimpatizál. A tartományban már évek óta vezetõ helyen lévõ SVP ugyanakkor nemcsak saját németeinek az ügyét képviseli kitartóan, hanem különbözõ európai szervezetekben a kisebbségek kollektív jogai és autonómiája mellett is érvel.

Miután megbeszéltük Pannal, hogy az ausztriai Észak-Tirol tartománnyal közösen milyen jól mûködõ eurorégiót sikerült létrehozni, az intézet melletti korcsmába vonulunk át kávézni. Meglepetésemre nem csak a kávé olasz, de a felszolgálóhölgy sem tud németül. Pan végig olaszul beszél vele, pedig a Kaffe és a caffé között nincs olyan sok különbség, hogy ne lehetne bármelyik nyelven megérteni. Kérdem is tõle, nem zavarja, hogy olaszul kell kávét kérnie, mire értetlenül leszögezi, ha neki kerül kisebb erõfeszítésbe az olasz használata, mint a felszolgálónak a német megértése, akkor miért akadékoskodna?

Kávézás közben Pan Ausztria anyaországi szerepérõl beszél, mint mondja a háromszázezer dél-tiroli németnek azért nincs igénye önálló egyetemre, mert megszorítások nélkül tanulhatnak Ausztriában. Mintegy hétezer dél-tiroli német jár felsõfokú képzésre, 80 százalékuk Ausztriában tanul. ,,Ebben az értelemben szükségünk volt, van és lesz az anyaország támogatására" - hangsúlyozza Pan, aki egyébként oktató az Innsbrucki Egyetemen. Az oly sokszor mintaként emlegetett dél-tiroli autonómia értelmében az etnikai arányoknak megfelelõen szükséges alkalmazni az önkormányzati tisztségviselõket, az igazságszolgáltatásban tevékenykedõket és az önkormányzati rendõrség alkalmazottait. 2002-re kell az arányosságot véglegesen elérni, jelenleg 90-95 százalékban már sikerült az etnikai összetételnek megfelelõ alkalmazottakat találni. Az önkormányzati szférában még jobb az arány, ott már 98 százalékban teljesült a statútumban elõírt etnikai összetétel - számol be elégedetten Christoph Pan. Az olaszok persze ezt kissé másképp látják, és néhányan fel vannak háborodva azon, hogy német nyelvvizsgát kell tenniük, ha a közszférában akarnak dolgozni. Pedig nincs mese, az autonómia statútum végrehajtási intézkedéseiben elõírják, hogy a németeknek olasz, az olaszoknak német nyelvvizsgával kell rendelkezniük, amennyiben közintézményekben kívánnak dolgozni. Az olaszok és a németek megtanulják ugyan egymás nyelvét, de minõségileg rosszul beszélik - ecseteli Davide Zaffi, a kisebbségi nyelvekkel és kultúrákkal foglalkozó trentói kutatóközpont szakértõje.

Szerinte ki kell mondani, hogy az autonómia a németek számára létkérdés, az olaszoknak viszont nincs szükségük rá. Nem tagadja ugyanakkor, hogyha a béke a háború megszüntetése, akkor az olaszok és a németek békésen élnek együtt. Az autonómia elsõ éveiben az olaszok egyértelmûen ellenezték a tartomány önállóságát, magyarázza Zaffi, miközben rámutat arra, hogy mára õk is megtanultak az önrendelkezési modellnek megfelelõen játszani. A kutató, nem kis meglepetésemre, kritikus hangnemre váltva azt is elmondja, hogy egy demokratikus rendszerben csak erõs politikai elképzeléseknek van súlya. A dél-tiroli olaszoknak pedig mintha nem lennének politikai céljai. Az a tény, hogy a tartomány gyûlésében kilenc olasz képviselõ hét pártra oszlik, azt mutatja, az olaszoknak nincs valódi nemzeti érdekük. Francesco Palermo, az Európai Akadémia olasz kutatója azt vallja, a régiónak az sem tesz jót, hogy a Dél-tiroli Néppárt kvázi egypártrendszerben vezeti a régiót. A kutató jobbnak látná, ha véget érne az etnikai jellegû kormányzás, a kvóták és a kötelezõ identitásválasztás. Talán nem csoda, hogy ezzel a németek nem értenek egyet.

Egy felmérésbõl kiderült, míg a helyi olaszok 81 százaléka vélekedik úgy, hogy a társadalmi integráció feleslegessé teszi a kvótarendszert, addig csak a németek 30 százaléka gondolja ugyanezt. A németek túlreprezentáltak az autonómia intézményrendszereiben - fûzi tovább a kérdés szakértõje, majd kis szünet után töredelmesen hozzáteszi, hogy az olaszok pedig az állami szervekben, a rendõrségben és a katonaságban vannak túlnyomó többségben. A dél-tiroli népcsoport hetven évvel egy idegen állam általi annektálása után demográfiai fejlõdését és gazdasági erejét tekintve ismét megerõsödve él. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a Dolomitok csúcsai között, Dél-Tirolban a lakosság mindössze 3 százaléké volt olasz, miután a tartományt Olaszországhoz csatolták és Mussolini megkezdte a betelepítéseket, a németek száma 65 százalékra csökkent. A dél-tiroli autonómiának köszönhetõen azonban a német ,,kisebbség" fogyása megállt.

A tartomány központjában, Bozenben, vagy ahogy az olaszok mondják, Bolzanóban mára az olaszok vannak többen, a város képe mégis egyértelmûen német hatásról árulkodik. Az alpesi stílusban épített házak azonban körül vannak véve azzal a szörnyû, inkább Kelet-Európából ismert lakónegyedekkel, ahová a betelepített olaszokat költöztették. S ha már térségünknél tartunk, a dél-tiroli önrendelkezéshez hasonló jogokat egyébként mind Christoph Pan, mind Davide Zaffi könynyen megvalósíthatónak tartana például Székelyföld esetében. Éppen azon gondolkodom, vajon milyen indulatokat váltana ki a románokból az autonómia kérdésének a felvetése, amikor egy fiatal olasz csapat a Crispisstrasse iránt érdeklõdik. Sajnos nem tudom, merre van, válaszolom németül, mire õk ironikusan utánam kiáltják, hogy ezek a dél-tiroli németek semmit nem árulnak el az olaszoknak. Le lettem tolva, de ennek ellenére látom, nem lehet olyan rossz dolog németként élni ebben a régióban, ahol nemcsak egy mintául szolgálható autonómia valósult meg, hanem a határok sem választják el egymástól a nemzettársakat.

***
AZ ELNYOMÁSTÓL AZ AUTONÓMIÁIG.

Az olasz fegyveres erõk 1918 novemberében akadálytalanul vonultak be a már szétesõ Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Tirol déli felére, majd 1919. szeptember 10-én a Saint Germain-i békeszerzõdés értelmében Tirol Brenneren túli részét a Salurni-szorosig Olaszországhoz csatolták. Mussolini hatalomátvétele után kormányprogrammá emelkedett a terület elolaszosítása, megtiltották a Dél-Tirol név használatát, a tartományt egybeolvasztották egy másik olasz provinciával, olasz községi elöljárókat neveztek ki, elbocsátották a német hivatalnokokat, megakadályozták a német bevándorlást, a német utca- és helységneveket olaszra cserélték, az oktatás és a közigazgatás nyelve az olasz lett, megerõsítették a csendõrséget. 1934-ben az olaszosítás második fázisaként Mussolini felszólította a milánói és piemonti nagyipart, hogy létesítsenek fióküzemeket Bolzanóban. Mindez több ezer olasz család betelepülésével járt, miközben a dél-tiroliakat az új munkahelyeken nem alkalmazták. 1921-tõl 1939-ig a terület olasz lakosainak száma négyszeresére nõtt. A második világháborút követõ párizsi béketárgyaláson Olaszországnak sikerült keresztülhúznia azt a német javaslatot, hogy Dél-Tirol lakossága népszavazáson döntsön, melyik államhoz tartozzék. Az 1946-os Gruber-De Gaspariegyezmény autonómiát adott ugyan Dél-Tirolnak, de az olasz kormány ennek gyakorlati alkalmazását megakadályozta azzal, hogy egyesítette az olasz többségû Trient (Trentino) tartománnyal, és létrehozta a Trentino-Alto Adige igazgatási egységet.

Az olasz elnyomás folytatódott, miközben megkezdõdött a német kivándorlás, akik maradtak, azok robbantásos merényleteket hajtottak végre, összesen 19 halálos áldozatot követelve. Az osztrák kormány ezzel egy idõben az ENSZ elé vitte a dél-tiroli autonómia kérdését, 1960-1961-ben a szervezet olasz-osztrák tárgyalásokat sürgetõ határozatokat hozott. Hosszas huzavona után 1972-ben életbe lépett egy új autonómiastatútum, a tulajdonképpeni önrendelkezés azonban csak 1992-ben kezdõdött el. Ennek értelmében létrejött a Trient és Bozen provinciákat magában foglaló Trentino-Dél-Tirol régió, amelyben minden nyelvcsoport tagjai - így a ladinok is - jogegyenlõséget élveznek. A német minden közintézményben hivatalos nyelvként, az olasz nyelvvel egyenértékű lett. Megvalósult egy etnikai arányossági rendszer, amely a három nyelvcsoport mindegyikének a lakosság arányának megfelelõen lehetõvé teszi a közalkalmazotti pozíciók betöltését. Mind a három nyelvcsoportnak anyanyelvű óvodák és iskolák állnak rendelkezésére.
írta Gui Angéla
Forrás//: Magyar Nemzet



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona