Korszakváltás a magyar-magyar kapcsolatokban

Korszakváltás a magyar-magyar kapcsolatokban

Vitairat
2007.3.27
Ha kezdetben a magyar közösségek politikai szubjektummá válását segítette is az érdek­védelmi szervezet koncepciója, a versenypártok színrelépésével mindinkább hiányozni kezdett a politikai pluralizmus, a közösségeken belüli többpártrendszer. Ezt a hiányt a politikai monopóli­umra törekvő kisebbségi egypártok politikai egységpropagandával úgy próbálják ellensúlyozni, hogy a „parlamenti jelenlét” és a „kormányzati felelősségvállalás” igényét abszolutizálva, azokat magában való értékként igyekeznek feltüntetni.
A kisebbségi egypártrendszer, s ezzel együtt a politikai vezetők csoport- és részérdekei­nek nyíltszíni megjelenése kemény eszmei küzdelemhez vezetett, amelynek következtében de­mokratikus többpártrendszer és kisebbségi politikai pluralizmus helyett létrejöttek a kibékíthe­tetlen kétpólusú politikai elitek. A kétpólusú politikai elitek létrejöttéhez nagyban hozzájárult Budapest támogatáspolitikája, amely ma is egyik (egyre gyengülő) pillére a kisebbségi egypárt­rendszereknek.
A kisebbségi magyar egypártrendszerek mély válsága következtében egyre inkább maguk a magyar szavazók mutatnak sárga lapot a politikusoknak. Úgy, hogy egyre nem szavaznak az egypártokra (távol maradnak a választásoktól, vagy átszavaznak), vagy maguk teremtik meg ma­guknak a választás lehetőségét (Tőkés-RMDSZ szembenállás). A kisebbségi egypártrendsze­rek válságát mutatja a többesjelölés megjelenése is (Magyar Koalíció Pártja).
A kisebbségi egypártrendszerek válságát mélyíti a helyi társadalmak Európában is elfoga­dott, de lényegében továbbra is demokráciadeficitet felmutató „demokratizálódási” folyamata, melynek következtében a lényegében a nemzetállami eszmeiség alapján működő szomszédos országok politikai elitje arra törekszik, hogy megszabaduljon a kisebbségi egypártoktól. Legin­kább úgy, hogy a Magyarországgal szembeni előretolt helyőrség szerepét osztja ki rájuk. További bizonyíték a magyar-magyar viszonyrendszer mély válságára, hogy a kisebbségi egypártok, pri­vilégiumaik megtartása végett, még ezt a feladatkört is vállalják.
Budapest, hogy elhárítsa az ország euroatlanti csatlakozása elől a valós vagy vélt akadá­lyokat, ténylegesen nem támogatta a kisebbségi közösségek autonómia-törekvéseit és a támo­gatáspolitikájával (mind anyagi, mind politikai értelemben) a kisebbségi egypártrendszert, az egypártokat, s ezzel a kétpólusú politikai elit helyi hatalomhoz húzó szárnyát segítette.
A nemzetpolitika és ezzel összefüggésben a rendszerváltás után kialakult politikai mód­szerek és a kisebbségi intézményrendszer válsága a kisebbségi közösségek szociális leépüléséhez vezetett. Fennáll a veszély, hogy részben a rossz demográfiai mutatók miatt is, bekövetkezik a közösség belső kohéziójának megbomlása, s felerősödnek a romboló atomizálódás, végül az as­szimiláció folyamatai.
A magyar-magyar kapcsolatok mély, a jelenlegi intézményrendszert és az ehhez tartozó módszereket tekintve feloldhatatlan válságban vannak.
A Gyurcsány kormány által véghez vitt intézményi reform, különösen, ha a támogatások elapadnak, illetve, ha azok az értelmezhetetlen nemzeti alapú regionális együttműködés ködébe vesznek, inkább árt mint használ. Pontosabban, ha a támogatáspolitika és a támogatások leosztá­sának eljárása Budapesten összpontosul, az nem baj. A baj az, ha a támogatások kevesek fizetsé­gévé válnak amiért a budapesti kormányzat képviselői terepi politikai portyázásaik során, politi­kai hozsannázást várnak cserébe.

A Vajdaságban illetve Szerbiában a területi elhatárolódást nem igénylő, nemzeti alapú magyar (perszonális) autonómia valamint a részarányos parlamenti képviselet a cél. Magyaror­szágon viszont a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése, de úgy, hogy ebbe a folya­matba be kell építeni a kisebbségben élő magyar közösségek belső értékeit, valorizálható kompa­ratív előnyeit is.
A nemzeti integráció elengedhetetlen eszköze a kettős állampolgárság. A VMDP szerint a kettős állampolgárság három szempontból is jelentősséggel bír a nemzet életében. A magyar em­berekben a határon innen és túl, személyre lebontva, erősíti a nemzettudatot. A napi gyakorlatban megélhetővé, érzékelhetővé teszi a nemzeti hovatartozás fontosságát. Másodszor, hozzájárul a kisebbségi közösségek belső kohéziójának erősítéséhez. S a tapasztalható szociális leépülés, az atomizálódás folyamatának lassításához. Más intézkedésekkel együtt esetleg megállításához is. Végül, a kettős állampolgárság jelentősége nemzet egésze szempontjából is kitapintható: nagyban segíti Magyarország fenntartható fejlődése feltételeinek a megteremtését.
Budapest elsődleges felelőssége a határmódosítás nélküli integráció folyamatában az EU-csatlakozást követően megkerülhetetlen és elháríthatatlan. Ennek felismerése és elfogadása nél­kül, a kisebbségi közösségeinek cserbenhagyásával Magyarország nem lehet gazdaságilag ered­ményes és nem foglalhat egyenes derékkal helyet Európában.
Budapesten kell, mind a bilaterális kapcsolatokban, mind a nemzetközi politikai színtéren megtenni azokat a kezdő lépéseket, amelyek eredményeként a kisebbségi közösségekben létre­jönnek a jelenleg kétpólusú, tekintélyelvű, nemzetromboló egypártrendszer meghaladásának fel­tételei. S a kisebbségi politikai elitek egy új, kiváltságoktól megtisztított, demokratikus többpárt­rendszer alakzatában kaphatnak csak jogot a közösség legitim képviseletére. Ebben az új alakzat­ban magyarok által választott vezetők maguknak a magyar választóknak, s nem a helyi többségi elit hatalomtartó képviselőinek tartoznak felelősséggel tevékenységükért.

A nemzet politikai integrációja továbbvitelének lépései
3. A Budapest kezdő lépéseit a VMDP-ben a következők szerint látjuk kivitelezhetőnek:
Annak idején tényként tudomásul vettük, hogy Magyarország az euroatlanti csatlakozás vélt, vagy valós feltételt látva benne, mellőzte a határon túli magyar közösségek autonómiatörek­véseit. Szerbia vonatkozásában – figyelemmel a Kosovói rendezésre, az EU-tag Magyarországtól most azt kérjük, vállalja a vajdasági magyar közösség tényleges autonómiatörekvéseinek az egy­idejűség és a viszonosság alapján történő képviseletét. S ilyen értelemben ne adjon prioritást a szerbiai demokratizálódást segítését szorgalmazó EU-meghagyásnak. Aminek következtében az autonómia-törekvések támogatása ismét háttérbe szorult.
A magyar diplomácia fogadja el az Ahtisaari-tervet nemzetközi normának és kezdemé­nyezze:
1. az EU-ban a nem-területi autonómia ismérveinek az autonómiatörekvések érvényesí­tése céljából történő elfogadását.
Itt is megismételjük, az etnikai alapú perszonális, nem-területi autonómia ismérvei a VMDP szerint a következők:
a) legális és legitim képviseleti testülete és végrehajtó szerve van;
b) közjogi szempontból beépül az államhatalom döntéshozatali és végrehajtási intézmény­rendszerébe;
c) az oktatás, a művelődés és a közszolgálati típusú tájékoztatás autonóm funkcióinak biz­tosításával és érvényesítésével foglalkozik;
d) ezen a területen önálló jogszabályalkotási és végrehajtási jogosítványai vannak;
e) vagyonnal és önálló pénzforrásokkal rendelkezik, amelyek, csakúgy mint jogszabályal-kotási jogosítvány, összefüggésben állnak a perszonális autonómia jogkörével;
f) a kisebbségi szavazók névjegyzéke alapján, demokratikus többpárti választások útján jön létre;
g) nem követel területi elhatárolódást, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a kisebbségi kö­zösség az autonómiája keretei között feltárja, kifejezze és legitim módon képviselje identitása megőrzése szempontjából fontos politikai alapérdekeit.
2. A nemzetközi színtéren és a kétoldalú kapcsolatokban szálljon síkra a részarányos par­lamenti képviselet elvén alapuló garantált parlamenti helyek intézményének bevezetésért, vala­mint a magyar választók névjegyzékének létrehozataláért.
3. Adjon a magyar kormány kettős funkciót az általa folyósított támogatásoknak. Segítse azokkal mind az adott tevékenységeket, mind az autonómia-követeléseket.
4. Végül, arra kérjük a magyar kormányt, hogy ne engedje leereszkedni a schengeni vas­függönyt a vajdasági meg a magyarországi, s az erdélyi és a felvidéki magyarok közé. Még a po­litikai ambícióktól szenvedő civilszervezet által kikényszerített újabb népszavazás és a schengeni vasfüggöny leereszkedése előtt adja meg a mindkét oldal számára hasznos, jogilag lehetséges és politikailag indokolt kettős állampolgárságot.
Ennek a kérésünknek az alátámasztására a VMDP tovább folytatja az aláírásgyűjtést.
A VMDP szerint Magyarország EU-csatlakozása után a nemzeti integráció történelmi le­téteményese a budapesti politikai elit lett. Lehet, hogy továbbra sincs varázspálca a kezében az EU-csatlakozást megelőző lázas tevékenysége idején feltorlódott gondok orvoslására, de azokat az eszközöket, amelyek a rendelkezésére állnak, mindenképpen be kellene vetnie. Maga miatt is.
A VMDP reméli, hogy a magyar kormány külpolitikai stratégiája kialakításakor figye­lembe veszi a Magyar Tudományos Akadémia keretében működő Etnikai-Nemzeti Kisebbség­kutató Intézet (ENKI) javaslatait. S a határon túli magyar autonómiatörekvések támogatása, s egyáltalán a nemzet felemelkedésének kérdése az eddiginél lényegesen nagyobb hangsúlyt kap­hat Magyarország külpolitikájában.
Érdemes figyelemmel lenni arra is, hogy Szlovákia és Románia máris megmutatták: a nemzeti érdek következetes védelme az EU-ban is feltétele annak, hogy egy ország ne szoruljon e mégiscsak nemzetekből álló szövetség peremére.

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt vállalásai
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt mindig arra törekedett, hogy előbbre vigye a nem­zeti integráció Orbán-kormány által megkezdett reális folyamatait, s további tevékenységével is ezt a célt kívánja szolgálni.
Az Országgyűlés elnökénél kezdeményezzük, hogy a tolerancia-programokra szánt pénz­eszközök egy részéből, a független budapesti kutatók bevonásával készüljön átfogó felmérés ar­ról, a vajdasági magyarok esetében mivel járhat a schengeni vasfüggöny leereszkedése.
A VMDP megkeresi az Országgyűlés és a parlamenti pártok elnökeit azzal a kéréssel, hogy még a nyári szünet előtt kezdeményezzenek parlamenti vitanapot annak felmérésére, mit jelent a schengenhez való csatlakozás a nemzet egységének megőrzése szempontjából.
A VMDP tudatában van annak, hogy az autonómia ügyében nekünk a Vajdaságban is mi­előbb egyességre kell jutnunk. Ebből a szempontból számunkra is irányadók az Ahtisaari ENSZ BT megbízott által a kosovói szerbek autonómiaformára kimunkált javaslatok megoldások.
A három vajdasági magyar pártnak két dologban kell haladéktalanul lépnie.
Az Ahtisaari-tevezet alapján közös javaslattal kell élnünk az általunk követelt autonómia­formákra vonatkozólag. Másodszor, tekintettel az autonómia-törekvések Kosovói rendezéssel összefüggő időszerűségére, közösen kell követelnünk az egyidejűség és a viszonosság elvének érvényesítését.
A VMDP nem ellenzi a területi autonómiát, s ha a vajdasági magyar pártok közül vala­melyik előáll ilyen igénnyel, azt támogatni tudja.
Ugyanakkor úgy véli, hogy a területi autonómia két részre osztaná a vajdasági magyarsá­got, növelve ezzel a már meglevő bajokat. A területi autonómia a tömbben élő magyarokat sem juttatná különösebb előnyökhöz. Hiszen a demokrácia deficites szerb állami és gazdasági életben a területi autonómia képviseleti testületében a magyar többség ellenére a szerb képviselők – a szerb kormány által alkalmazható kényszerítő eszközök árnyékában - továbbra is birtokolnák a politikai dominanciát, ami biztosítaná a szerb részérdekek nemzeti érdekként történő akadálytalan érvényesülését.
A VMDP szerint a területi önkormányzatoknak az Önkormányzatok Európai Chartája szellemében történő átszervezése viszont jó megoldás lenne, hiszen ezzel megnőne a magyar­többségű önkormányzatok száma.
A VMDP mindent megtesz azért, hogy a három vajdasági magyar párt a kettős állam­pol­gárság ügyében és a vízumkérdésben is közösen lépjen fel.
Nincs sok időnk! A közös álláspontot mielőbb ki kell alakítanunk.
forrás: hírlevél VMDP