Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Oldás és kötés

2007.10.31
Korszerű nemzeti jövőkép v. határzárak

A két világháború következtében a magyarság súlyos veszteségeket szenvedett, nem kis részben saját kormányainak rossz döntései következtében. Elég, ha arra gondolunk, hogy a II. világháborúban kétszázezer magyar férfit küldtek a Don-kanyarba meghalni, ötszázezer zsidót gázkamrába küldtek, kétszázezer németet pedig kitelepítettek az országból. Ha csak ennek a népességnek, s meg nem született gyermekeiknek a hiányát tekintjük, könnyen belátható, hogy e történéseknek máig ható következményük van. A lakosság létszámának csökkenését a demográfiai előrejelzések már a múlt század 70-es éveiben jelezték. Csak az nem tudta, aki nem akarta, hogy 2000-től radikálisan csökken a magyarság lélekszáma Ilyen vitális állapotban, továbbá váratlanul és felkészületlenül érte a magyarságot az európai integráció. 1990 után 2004-től, illetve 2007-től – mint azt lassan már megszokjuk, ismét tőlünk függetlenül – új történelmi helyzetbe kerültünk. Ám ezek a változások most pozitív lehetőségeket hordoznak. Nyolc és fél évtized után a magyarság jelentős része került újra egyazon politikai-gazdasági egység, az Európai Unió keretein belülre, Magyarország határai nagyrészt virtuálissá váltak ill. válnak.

A magyarságot váratlanul és felkészületlenül találta az európai integráció. 1990 után 2004-től, illetve 2007-től – mint azt lassan már megszokjuk, ismét tőlünk függetlenül – új történelmi helyzetbe kerültünk. Nyolc és fél évtized után a magyarság jelentős része került újra egyazon politikai-gazdasági egység, az Európai Unió keretein belülre, Magyarország határai tehát nagyrészt virtuálissá váltak ill. válnak. Ez is egyik oka, hogy a 2004. december 5-ei referendumon Magyarországon megbukott az etnikai nacionalizmus. Ám ezt a határokon kívüli magyarság nagy többsége emancipációs kudarcként élte meg. Máig nem tudjuk, kinek, vagy kiknek az érdekében állt ebben a történelmi helyzetben a referendum generálása, aminek előre tudható egyetlen következménye csak is a magyar közösségek szembeállítása lehetett. Holott az új helyzet nem remélt lehetőségeket hordoz, ha a bennünk megrekedt mentális határokat is képesek leszünk lebontani.

A Vajdaság és Kárpátalja kivételével, az új helyzetnek éppúgy vannak nyertesei és vesztesei, mint Magyarországon. Legitim érdekképviseletek jöttek létre Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, és egy ideig fontos kormányzati szerepet töltöttek, illetve töltenek be a magyar pártok. Korábban elképzelhetetlennek tűnt például, hogy magyar pártok adjanak miniszterelnök-helyetteseket. A rendszerváltás után viszont Budapesten egy, két világháború közötti, a „revans”-politika jegyében kialakított intézményrendszer revitalizációjával akarták kezelni a határon túli magyarok problémáját. Azt az illúziót keltve, mintha Budapestről egy ilyen intézményrendszeren keresztül egyfajta támogatáspolitikával megoldható lenne a Kárpát-medencében, ill. a szomszédos országokban élő magyarság helyzete.

Másfél évtizednek kellett eltelnie, mígnem 2005-ben a legvilágosabban Salat Levente Kolozsvári egyetemi tanár mutatott rá az elég jól látható, de egyértelműen addig ki nem mondott alapvető problémára: „A nagy dilemma, hogy mi a tulajdonképpeni cél? A szülőföldön való boldogulás tételét nyíltan kevesen vitatják, de hipotézisként megfogalmazható, hogy ami 1990 óta megvalósult, az ennek ellenében dolgozott. A magyarországi pályázati rendszerek olyan identitás-szerkezeteket termelnek újra, amelyek lehetetlenné teszik a romániai magyarság hatékony integrálódását a román államba, vagyis hogy képes legyen viszonyát rendezni a román társadalommal. A magyar identitás kizárólagos állítása a ’meg nem hirdetett kiürítés stratégiáját’ szolgálja. A romániai magyar közösség nem tudott létrehozni olyan nyilvánosságot, amely önálló volna. Van, akinek a nap Budapesten kél és nyugszik, és van, akinek Bukarestben – a kettő között pedig nincs semmi…A beteg intézményrendszerhez brutálisan hozzá kell nyúlni, mert támogatása személyes politikai kapcsolatokra épül. A támogatáspolitika antimodern, lekezelő és nem EU-konform.” Hozzá kell tenni, ezek a gondok nemcsak az erdélyi magyarság esetében állnak fenn, hanem sajnos általánosnak mondhatók.

Mára világosan látjuk, a magyar kisebbségpolitika a sokat támadott alapszerződéseken túl, támogatáspolitikát jelentett, de ez a támogatáspolitika az előző időszakban még a közösségépítésre és a politikai érdekvédelemre szánt forrásokat sem választotta szét. Ebből számtalan anomália keletkezett, és mint megfogalmazódott, tisztázatlan volt a támogatáspolitika társadalompolitikai célja is. Azóta ezt az intézményrendszert átalakította a kormány. A támogatáspolitika EU-konform és átlátható rendszerben működik, ennek az intézményrendszernek az átalakítása azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a változásoknak.

Mára megkerülhetetlenné vált, hogy belássuk, mind a határokon túli magyarság, mind a magyarországiak gazdasági helyzetének és társadalmi kohéziójának alakulását jelentős módon meghatározzák azok a változások, amelyek a posztszocialista országok státusában a XX. sz. végén és a XXI. század első évtizedében bekövetkeztek, illetve bekövetkeznek. Le- és felértékelődhetnek térségek, ha az ott élők nem tanulnak meg közösen felkészülni az új integrált munkaerőpiac és a globalizáció egyéb kihívásaira. (Mert ki tudja megmondani ma, hogy például Békéscsaba–Arad–Temesvár–Nagyvárad–Debrecen esetében egy határok nélküli világban hogyan alakulnak a regionális (fő)szerepek? Ezzel összefüggésben hogyan célszerű a felsőoktatási intézményrendszert fejleszteni, hogyan lehet presztízsberuházások helyett a munkaerő-piaci helyzetre tekintettel lévő szakoktatási, szórvány-kollégiumi rendszert kialakítani?)

A Kárpát-medence azon országaiban, melyek az EU-bővítés során Magyarországgal együtt kerültek az Európai Unióba, az ott kisebbségben élő magyarok és az adott országokban élő többség fejlődési lehetőségei, gazdasági érdekei egybeesnek. Így azok a térségek, amelyek az I. világháború után létrejött államokban többnyire a központoktól viszonylag távoli, határ menti, periférikus területek voltak, és gazdaságilag, kulturálisan az átlaghoz képest is leépültek, az új lehetőségek mentén revitalizálhatókká válnak (és ez még Közép-Erdélyre is igaz).
A fentiekre tekintettel ezért Magyarország hosszú távú nemzetstratégiáját a nemzeti fejlesztési tervek, jelen esetben a II. Nemzeti Fejlesztési Terv egyfajta meghosszabbításaként, határon átnyúló regionális fejlesztési programként foghatjuk fel. A határokon átnyúló regionális együttműködés lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy az eddigi hosszú évtizedeken keresztül határokkal elválasztott térségekben élő közösségek tagjai kihasználják az EU-integrációban rejlő dinamizmust, és revitalizálják, modernizálják az adott térségeket, de lehetőséget ad arra is, hogy – „nemzeti” alapon – egymás kárára kizárólagosságra törekedjenek. Ezzel el is veszítenénk az együttműködések rendszeréből adódó szinergikus hatást, azt az esélyt, ami ezt a közép-kelet-európai térséget valóban felzárkóztathatná a nyugat-európaihoz.

Abból kell tehát kiindulni, hogy az érintett országok európai uniós csatlakozása után az etnikai alapon történő forráskihelyezés lehetősége megváltozik.
Az eddigi magyar támogatási rendszer elsősorban különböző minisztériumi, illetve köztestületi keretek határon túli magyar pályázók számára való megnyitásával, illetve közalapítványokon keresztül működött. 1990 és 2004 között az állami költségvetésből a határon túli magyarok támogatására mintegy 85-90 milliárd forintot fordított. Érezhető ennek hatása az érintett közösségekben?
Mint a fentiekben láttuk, Kolozsvárott megfogalmazódott a válasz: Nem igazán. Sőt! Alapvető kérdés, hogy most, az európai integrációs folyamat során, sikerül-e a Magyarországgal határos országokkal is megteremteni a gazdasági integrációt, az intézményi együttműködések rendszerét, és hogy Magyarország milyen szerepet szán magának ezekben a folyamatokban.

Magyarországon és a Magyarországgal szomszédos országok többségében a NATO-tagság és az EU-s integráció hosszú távú folyamatok elindítója, illetve felgyorsítója még akkor is, ha ezen intézmények történetük során gyakran válságok árán fejlődtek. Ebben a helyzetben nem mindegy, hogy a magyar kisebbségek passzív elszenvedői vagy tevékeny résztvevői lesznek a társadalmi, gazdasági folyamatoknak ezekben az országokban. Felismerik-e lehetőségeiket, vagy bezárkóznak eddigi szerepeikbe. Ne adj Isten, Magyarország is hozzájárul – talán nem szándékoltan, de az eddigi gyakorlat folytatásával mégiscsak –, hogy zsákutcává vált történelmünkből továbbra se legyen kiút.

Célszerű tehát mind a magyar kormánynak, mind a szomszédos országok magyar közösségei vezetőinek, reprezentánsainak évről évre közösen egyeztetve kialakítani a közös célt és stratégiát. Magyarországról induló megosztó politikák megjelenése a szomszédos országokban sokat árthat az ott élő magyarságnak, s ellehetetlenítheti az új történelmi helyzetből adódó esélyeket. Be kell látnunk, a magyarországi demokrácia minősége jelentősen meg fogja határozni mind Magyarország presztízsét, mind a szomszédos országokban kisebbségben élő magyarság életminőségét, vagy ha úgy tetszik, a nemzet modernizációjának esélyeit. (Ugyanakkor természetes, hogy nem lehet eltekinteni a szomszédos országok esetében sem a demokrácia minőségétől.) Az EU-integráció és a modernizáció célja, az új körülményekhez alkalmazkodva és a lehetőségeket megragadva, a nemzet felemelkedése, a magyar közösségek európai keretekben történő felzárkózásának és modernizációjának elősegítése. Különös jelenség Magyarországon, hogy miközben száz meg száz kilométereken keresztül virtuálissá válik a határ Magyarország körül, folyamatosan csak a schengeni határzárról beszélnek a hangoskodók, az új helyzetből adódó lehetőségekről pedig nem kívánnak tudomást venni.
A történelem adta lehetőséget ki kell használni: ez Magyarország és a szomszédos országok magyar közösségeinek közös feladata és felelőssége, de kötelessége is. Az európai uniós tagság erre lehetőséget szolgáltat, de nem jelent garanciát. S mivel a kisebbségi magyar közösségek nem ugyanazokkal a kihívásokkal, lehetőségekkel és problémákkal szembesülnek, az egyes közösségek helyzetét figyelembe vevő differenciált megközelítésre van szükség, ami a vajdasági és kárpátaljai magyarság esetében nem létszámarányosan, hanem a szolidaritás jegyében, nagyobb arányban részesíti a támogatási forrásokból ezeket a közösségeket.

A mára kialakult nagy magyar kesergőben és acsarkodásban új szemléletet, új típusú együttműködés lehetőségét jelenti az adott országokban rendelkezésre álló források világos számbavétele, az EU-s források adta lehetőségek és a Magyarországon rendelkezésre álló források összehangolása. Így válhat meghaladhatóvá a puszta támogatás-függőség, ami olykor a versenyképességnek is árt.
Míg a magyarországi támogatási forrásoknak a kisebbségi létből eredő egyenlőtlenségeket, hátrányokat kell enyhíteni, figyelve arra, hogy a civil társadalom önszervező erejét ne torzítsuk, addig az új elem, a fejlesztéspolitika. Ennek keretében a felzárkózást és az együttműködést elősegítő közös fejlesztési stratégiák és fejlesztési térségek kialakítását kell előtérbe helyezni az egymás felé forduló régiók jegyében. Az Európai Unió pályázati rendszereivel kompatibilis módon, közösségépítést szolgáló fejlesztési politikákat lehet realizálni a II. Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódva. Ez komoly információ- és tudástranszfert igényel. A döntéshozóknak és a szakembereknek tudnia kell: az EU által az újonnan csatlakozott országok rendelkezésére bocsátott összegek országon belüli, tehát szempontunkból többség és kisebbség közötti, elosztása nem lehet a kisebbség számára diszkriminatív. A fejlesztések nem irányulhatnak kizárólag vagy nagyrészt a többség által lakott területekre, illetve „többségi kézben” lévő vállalkozások helyzetbe hozására. Brüsszel figyelmét is rá kellene irányítanunk annak kiemelt fontosságára, hogy az unió büdzséjéből folyósított pénzeket a tagállamok etnikai szempontból (is) méltányosan osszák el, elkerülve még a látszatát is annak, hogy az európai adófizetők eurocentjeit, akár csak közvetve is, az etnikai szembenállások, békétlenségek, neheztelések bemerevítésére használják fel. A többségi társadalmaknak és kormányoknak fel kell ismerniük, hogy érdekükben áll a kisebbségek által /is/ lakott régiók fejlesztése is, ahogy ezt felismerte az EU, és kohéziós politikáját éppen ennek jegyében alakította ki.

A fanyalgás és az érzelmekkel visszaélő játszmák helyett egy új típusú munkamegosztás és felelősségvállalás érdekében kellene energiáinkat mozgósítani. Továbbá az elmúlt közel két évtized tanulsága, hogy célszerű az „egyenlő közelség” és a „be nem avatkozás elvének” betartása. Józan ésszel belátható, a magyarországi belpolitikai viszonyok exportálása a különböző magyar közösségek életébe nem érdeke sem a magyarországi, sem a szomszédos országokban működő politikai erőknek. Nem hasznos ugyanakkor, ha a szomszédos országok magyar közösségeinek problémáit, politikai, stratégiai elképzeléseit a magyar pártok eszközként használják belpolitikai játszmáikban. Sajnos éppen napjainkban ezen elvek felrúgása olyan megosztottságokat teremt, aminek következtében rendre veszítik el a szomszédos országokban koalícióképességüket vagy parlamenti képviseletüket a magyar közösségek. Az így generált mandiner politika veszélyes. Következményeként összezárnak a szélsőjobboldalon tolongók, s a feszültségek átcsapnak a virtuálissá vált határok fölött, és tovább torzítják a belpolitikai viszonyokat, táplálva az önbeteljesítő jóslatokat: magunk vagyunk, s ellenség vesz körül bennünket. Ezzel fel is mentjük magunkat a változtatás és a cselekvés közös felelőssége alól. Kihúzzuk a remény alól a talajt, elvesszük annak a hitét, hogy most igenis van esély meghaladni a múltat. Hogy a történelem adta váratlanul ránk szakadt lehetőséget kihasználjuk, ahhoz szükséges de nem elégséges feltétel az önös, rövidlátó politikai zsákmányszerzés meghaladása.

Korszerű nemzeti jövőkép vagy mandiner politika. Ez a kérdés, választhatunk.


Törzsök Erika
MeH Nemzetpolitikai főosztály
főig.
(Élet és Irodalom)
forrás: vajdasagma



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona