A külhoni pártok elszakadnak a szavazóiktól

A határon túli pártok egyre inkább elszakadnak a szavazóiktól

2007.6.19
Németh Zsolt:
Kárpátalján, Délvidéken megnőtt azon magyarok száma, akik többségi pártokra adják le a voksukat. Ebben a helyzetben a határon túli szervezetek lépéskényszerben vannak. A Vajdasági Magyarok Szövetsége és a szlovákiai MKP élén elnökváltás történt, párbeszéd kezdődött az ed­dig vetélkedő szervezetek között. Most az RMDSZ-nek kell megújulnia, a szövetség váratlan pofont kapott a Basescu államelnökről szóló népszavazáson.
Az RMDSZ az államelnök elleni voksolásra buzdított, szavazóinak nagy része azonban a politikus maradását támogatta. Ha a szövetség nem tud megújulni, nem tud az RMDSZ-en kívüli erőkkel, a most még független jelöltként induló Tőkés Lászlóval megegyezni, akkor az őszi euró­pai parlamenti választáson nemcsak brüsszeli képviselet nélkül maradhat a másfél milliós erdélyi magyarság, de hamarosan a bukaresti parlamentből is kikerülhet az érdekképviselet.

Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin

Göncz Kinga
a Magyar Köztársaság külügyminisztere
Budapest

Tisztelt Miniszter Asszony!
Bizakodással nézünk holnapi belgrádi megbeszélései elé. Abban reménykedünk, hogy most, amikor Szerbia két hónap alatt meg akarja tenni az EU társult tagság felé vezető út „techni­kai” tárgyalásos részét, végül mégsem marad el Budapest a vajdasági magyarság igényeivel kap­csolatos nyilvános állásfoglalása.
Azért nyilvános, mert ma már csak annak van értelme. Az egyenes, nyílt beszédnek.
Miniszter Asszonyt arra kérem, tegye világossá Belgrádban, hogy Budapest tisztában van azzal, mi a tényleges személyi elvű autonómia, s azzal is mit jelent a kisebbségi közösségek számarányos képviseletének elve, s ezzel összefüggésben a garantált képviselői helyek intézmé­nye. Ne gondolhassa Belgrád, hogy a vajdasági magyarokat és Budapestet is el lehet kápráztatni, egy szemmel láthatóan megtévesztésre szánt választási rendszert módosító javaslattal, mint ami­lyet a minap produkált a belgrádi Demokrata Párt vajdasági vezetősége a Vajdasági parlament választási határozatával kapcsolatban.
Úgy-e, Miniszter Asszony is tudja: a tét az, lesz-e a vajdasági magyaroknak saját kicsi, de meghatározott jogkörökkel felruházott, demokratikusan, többpárti alapon létrehozott autonómi­ája, s lesznek-e számukra garantált képviselői helyek a szerb illetve a vajdasági parlamentekben, vagy Belgrád továbbra is a markában tartott rezidensek útján fogja velünk tartani a kapcsolato­kat? Méghozzá úgy, hogy ezt a helyzetet Budapest a „segítsük a demokratikus folyamatokat Belgrádban” jelszóval mosolyogva nyugtázza.
Szerencsére, Belgrád! kezdi be érdekeket szorgalmazó javaslattal kapcsolatban az elvi egyetértés ellenére különféle csúsz­tatásokkal találkozhatunk. Engedje meg, hogy ezúton is jelezzem a VMDP álláspontját.
A VMDP számára a belgrádi Demokrata Pártnak a tartományi választási rendszer re­formjáról a vajdasági képviselőháznak benyújtott javaslata elfogadhatatlan. Pártunk tényként tudomásul veszi, hogy a VMSZ – politikai versenypártként – a javaslatot támogatja.
A VMDP intézőbizottságának értékelése szerint a Demokrata Párt javaslata nem nevez­hető a kisebbségi közösségek számarányos parlamenti képviseletét (garantált képviselői helyek­kel, valamint a közigazgatási eljárásban létrejött kisebbségi választói névjegyzék alapján lebo­nyolított többpárti választással) célzó törekvésnek.
Ez a Javaslat nem lépés a távlati célok felé, hanem kísérlet egy a vajdasági magyarság számára kedvezőtlen megoldás bebetonozására. Külön gond, hogy a Javaslat így ahogy beter­jesztői megfogalmazták, alkalmas a feszültségkeltésre. A kisebbségeknek szánt 12 parlamenti hely felosztása ugyanis nem felel meg a különböző kisebbségek számarányának a Vajdaságban.
Vannak konkrét észrevételeink is:
- a dokumentum három választási szisztémát kever össze: a többségi elvet, a listás vá­lasztásokat és a szavatolt parlamenti helyek intézményét (ez utóbbit úgy, hogy nem teszi lehetővé a vajdasági magyar pártok szabad politikai vetélkedését, holott ennek a választási szisztémának – a kisebbségek számarányos parlamenti képviselete elvének – pont a garantált parlamenti helye­kért folyó demokratikus többpárti verseny lehetősége ad értelmet);
- az, hogy a Javaslat a 120 tagú vajdasági parlamentben a jogosan járó 17 helyett, mind­össze 3 garantált helyet irányoz elő a magyaroknak a számarányos kisebbségi parlamenti képvi­selet elvének megcsúfolását jelenti;
- teljességgel relativizálja a Demokrata Párt politikai szándékát az, ahogy a Javaslat a ki­sebbségi választói névjegyzékekről szól. Ez a "ha akarom lesz névjegyzék, ha akarom nem lesz" arra utal, hogy a Demokrata Párt magánál tart egy utolsó politikai adut. Azt, hogy a hatalom esetleg nem is hozza létre a kisebbségi választói névjegyzékeket;
- az a lekicsinylő viszonyulás amelyet a DP vezetői a VMSZ, s általában a magyarok irá­nyában a VMDP képviselőivel folytatott, atyáskodó győzködésük közben tanúsítottak (nem fontos, hogy a VMDP hogy szavaz, az sem mit mond a VMSZ, ha ők mégis meghagynák László Gyulát a posztján, sőt a magyar pártokra leadott szavazatok sem érdekesek) semmi jóval nem kecsegtet;
- a három koncnak odavetett garantált parlamenti hellyel a Javaslat hátráltatja a magyar pártok közötti csírázó összefogást. Három választási szisztémában a leggazdagabb párt favorizá­lása mellett, a négy párt parlamenti helyekre vonatkozó és más részérdekeit csak a három gyen­gébb háttérbeszorításával lehet „összeegyeztetni”. Ha ez nem sikerülne, most az EU-társulási tárgyalások idején nehézségek gördülnének a vajdasági magyarság alapérdekeinek (a valódi au­tonómia és ténylegesen számarányos kisebbségi parlamenti képviselet) ügyében történő közös fellépés elé is.
A VMDP célja az, hogy a 17 garantált képviselői helyre a vajdasági magyar pártok, s a polgárok csoportjai - egymással demokratikus versenyben - jelölteket állíthassanak. A jelöltek közül az időközben a szerb hatalom által hivatalból felállított magyar választói névjegyzéken szereplő szavazók szabadon választhatnák meg azokat a képviselőiket, akik azután nem a szerb hatalomnak, hanem a vajdasági magyaroknak tartoznak politikai felelősséggel.
Tisztelt Miniszter Asszony!
A VMDP intézőbizottságának véleménye az, hogy a vajdasági magyar pártok közös bu­dapesti fellépését semmivel sem szabad veszélyeztetni.
E fellépés politikai és erkölcsi alapjának erősítéséhez László Gyula, a tartományi képvi­selőház kisebbségi bizottságának elnöke személyesen is hozzájárul. Csütörtökön a tartományi parlamentben ellene szavaz a Demokrata Párt tartományi választási rendszer reformját szorgal­mazó javaslatának akkor is, ha ezzel ellenzékbe kerül. Oda, ahol Seselj-féle radikálisok és a Mi­losevic szocialistái vannak. Ő azonban az ellenzéknek is ellenzéke lesz. Úgy véljük, hogy ebben a pillanatban ez az a politikai magatartás, amely megfelel a vajdasági magyarok és a nemzet egésze érdekeinek.
Abban a reményben, hogy belgrádi megbeszélésein miniszter asszony úgy támogatja a Szerbiában zajló demokratikus folyamatokat, hogy közben nem téveszti szem elől a vajdasági magyarok és a nemzet egészének érdekeit, tisztelettel:
Temerin, 2007. június 19.
Ágoston András

Dr. Szalma József:
Bajok vannak…

Véleményem szerint, a vajdasági képviselőházi választásokkal kapcsolatos ún. kisebbségi biztosított helyekre vonatkozó új szabálytervezetek, nem felelnek meg a vajdasági magyarság arányos képviseletének elvének. Ugyanis a tartományi biztosított helyek körében a Vajdaságban hagyományosan élő magyarok mindössze 3 képviselőre lennének jogosultak. A "biztosított kép­viselőházi helyek" körében a magyarok népességi számarányukhoz képest kedvezőtlen helyzetbe kerülhetnének, hiszen a többi biztosított kisebbség többségben lenne. Nincs semmi kifogásom az ellen, hogy a Vajdaság minden őshonos kisebbsége képviselve legyen. Csúsztatásnak tartom azonban, hogy a legnagyobb kisebbség (a magyar), akár a "biztosított tartományi parlamenti he­lyek" címen, akár" matematikailag", eleve kisebbségben legyen. A vajdasági magyarságnak nem érdeke, hogy őt virtuálisan matematikai konfliktusba hozza a hatalmi játék a többi kisebbséggel.
A probléma nem a választási szabályok játékelméletének variálásában, hanem a kisebb­ségi országos és helyi önkormányzatok fokozásában oldható meg, az európai önkormányzatisági elv értelmében, a kisebbségek létkérdéseit érintő kellő hatáskörrel, nem utolsó sorban, az ezzel járó pénzellátási támogatással.
Nagyon sajnálnám, ha nem jönne létre a tartományi választások előtt vajdasági magyar választási koalíció.
Sajnos, ezt megakadályozandó, jött létre a biztosított helyek doktrínája.
A biztosított helyeket a köztársasági parlamentben kellene szorgalmazni. A tartományi parlamentben volna értelme a biztosított helyeknek, a kisebbségeket érintően világos választási rendszer értelmében.
Nem hiszem, hogy össze kellene ölelkeznünk, ámbátor jó lenne, ha a vajdasági magyar közösség alapvető érdekeit figyelembe véve megállapodás születne e közösség érdekeit felvállaló magyar pártok körében.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez korántsem egyszerű, hiszen a választási játékszabályok a választás előtt nem tisztázottak. Ami nem egy korrekt helyzet, hozhat kapkodást, amiből a vajda­sági magyarságnak lenne itt-ott kára.
Jómagam nem veszek részt a választásokon és "könnyű nekem".
Ám aggódva figyelem, hogy bajok vannak.

Dokumentumok:

Pozsgay Imre: Hogyan jutottunk Lakitelektől a paktumig?

Pozsgay Imre: Azt hiszem, valóban kisiklott a lakiteleki gondolat, ha nem is feltétlenül Antall Józsefen, bár neki is volt ebben némi szerepe. Az MDF túl könnyen mondott le az alkot­mányozó nemzetgyűlés gondolatáról egy gyors, pörgő tárgyalásos eljárás kedvéért. Pedig megért volna egy kis fáradságot, hogy a társadalom is az átalakulás részesének érezze magát.
Végzetes tévedésnek tartottam, amikor Bíró Zoltán 1989 nyarán bejelentette, hogy le­mond az MDF elnöki posztjáról, mert korábban az MSZMP tagja volt. De hát kizárták az MSZMP-ből! Annyit mondtam neki: a választóvonalat a becsület mezején kellene meghúzni, nem pedig ott, hogy ki volt párttag és ki nem. Akkor került szóba Antall József, aki a tárgyaló­asztalnál már megmutatta politikai kvalitásait. Őt régtől ismertem, még Csoóri Sándor mutatta be 1978-ban. A politikai egyeztető tárgyalások idején is rendszeres, személyes kapcsolatot tartot­tunk. Ez nagyon csípte az SZDSZ szemét. Ijesztgették a társadalmat, hogy itt egy MDF-MSZMP közös uralom előkészületei zajlanak. Antall ettől megriadt. Majd a választások után megkötötte a paktumot az SZDSZ-szel, amit én fatális tévedésnek tartok.
(Magyar Nemzet)

Gazda Árpád:
Interjú Bak Miklóssal

Átalakul a romániai grund

- Nem hasonlít egy kicsit ez az erdélyi magyar-magyar csata a Pál utcai fiúkéhoz? Hiszen Traian Basescu az egész politikai rendszert át akarja alakítani. Hamarosan átépítik a grundot.
- Kétségkívül, ez a múlt vitája. Már nem annyira a klasszikus magyar politikai egységre van szükség, hanem sokkal inkább az összefogás új formáira. A tervezett átalakítás egyébként jelentős mértékben csökkenti a magyar képviseletet a román parlamentben; így a magyar szövet­ség koalíciós súlya is csökken. Előtérbe kerülhet viszont az új helyzetben Székelyföld kérdése.
Csakis itt van esélye magyar politikusnak több cikluson átívelő stratégiát kigondolni és hosszú távra mandátumhoz jutni. Az olyan megyékből ugyanis, ahol a magyarság 20-30 százalé­kos arányban van jelen, magyar párt képviselője már aligha juthat a parlamentbe. Ha az átalaku­lás után is folytatódik a kijáró politizálás, a román pártok között is megindulhat a verseny a ki­sebbségi szavazókért. Ez hosszabb távon azt vonhatja maga után, hogy a szórványvidéken a ro­mán pártoknak is vonzóbb ajánlatokat kell megfogalmazniuk a kisebbségek számára.
(Heti Válaszban)
forrás: VMDP hírlevél