Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Az emberi jogok több a kisebbségi jogoknál

2007.12.16
Hunčík Péter: „Itt az ideje, hogy megalakuljon egy új magyar párt. A választásokig még két és fél év van hátra, ami elegendő idő a kiépítéséhez.”

Az a hír járja, hogy megírta első regényét. Hogyan jött egyáltalán ez az ötlet?

A meglepő inkább az, hogy erre eddig nem került sor. Merthogy annak idején, a 70-es, 80-as években Somos Péter néven verseket publikáltam, színházi rendezéseim voltak, meséket is írtam, s úgy terveztem, nagy író lesz belőlem. Ez aztán valahogy eltűnt, s hat évvel ezelőtt jött vissza újra.

Mi történt ekkor?

Először voltam kint oktatóként Kanadában, és annyi szabadidőm volt, mint évek óta soha. Gyakran előfordult, hogy éjjel az ablakon át néztem a hólepte, csendes utcát. És az utca egyszer csak megtelt alakokkal, én pedig felismertem bennük nagymamámat, nagyapámat, Feri bácsit, Baba nénit, régi ipolysági ismerősöket. S ekkor döbbentem rá: nekem adósságom van ezekkel az emberekkel szemben, meg kell őket örökítenem. Az égvilágon semmit sem kellett tehát kitalálnom, csak lehunytam a szemem s már láttam és hallottam az egész regényfolyamatot.

Mi lesz a regény címe?

Határesetek.

Milyen értelemben?

Ha úgy tetszik, elmegyógyászi értelemben – a normalitás és az elmebaj határain mozgott az egész életünk –, ha úgy tetszik, abban az értelemben, hogy a határvidéken, Ipolyságon játszódik az egész. De ennél van egy sokkal tágabb olvasata is, hiszen minden, ami ebben a regényben, s a 20. században történt, határeset volt: a törvény és a törvénytelenség, a normalitás és az őrültség, az erkölcs és az erkölcstelenség mezsgyéjén. Mindeközben nem voltak szabályok, vagy ha voltak, állandóan változtak. Nagyon erősnek, ellenállónak és bölcsnek kellett lenni ahhoz, hogy az emberek megőrizzék a normalitásukat és méltóságukat. Akikről a könyvemben írok, mind ilyen emberek.

Tehát a könyv egyfajta allegória?

Ha akarom, allegória, ha akarom, panoptikum. Annak idején Urbányi Palival (Pablo Urbányi Argentinában élő író, a szerk. megj.) és Gágyor Péterrel – mindketten ipolyságiak – elhatároztuk, hogy megírunk egy ipolysági trilógiát. Bár csak néhány év választ el egymástól – Pali a harmincas évek végén, Péter a negyvenes évek közepén, én az ötvenes évek elején születtem –, három egymástól teljesen különböző világ a miénk, természetesen sok átjárással. Közben már csak én maradtam adós a könyvvel, így hamarosan teljes lesz az Ipolyság-trilógia.

Mitől ennyire érdekes Ipolyság mint közeg?

Maga a tény, hogy a szülővárosom, önmagában is érdekes. Számomra mindenképpen különleges hely, s ahogyan öregszem, egyre inkább az lesz. Annak idején Ipolyság volt nekünk maga az Olimposz, s minden, ami ott történt, egyfajta isteni dimenziót kapott: mi az ötvenes években jobb színházat csináltunk, mint a pesti Operett Színház, a mi futballcsapatunk annak idején, a harmincas években világbajnok volt, a mi sportolóink a legjobbak közt voltak, Ipolyság volt a szellemi élet központja.

Úgy tűnik, gyermekkori élményanyaga meghatározó volt az életében. Milyen volt ez a gyermekkor?

Családunk szerteágazó, mégis nagyon összetartó. Nemzetiségileg vegyes: apám, anyám már magyarnak vallotta magát, két nagyszülő azonban szlovák volt, s a felmenők közt vannak franciák is. Vallásilag evangélikusok és katolikusok, osztályszempontból osztályellenségek voltunk: apám ügyvéd, anyám hivatalnok, nagyapám iparos – cukrászmester volt. Sok érdekes keveredés, értékrend gyűlt össze ebben a családban. Nagyapám barátainak többsége zsidó volt, tehát az ipolysági zsidósággal is különleges kapcsolatrendszert ápoltunk.

Úgy tűnik, mintha könyvével mérleget vonna az életéről. Ha visszatekint, van valamiféle vezérmotívum, amely egész életén végigkísérte?

Nehéz ezt így meghatározni, változó volt. Majdnem húszéves koromig egyetlen dolog vezérelt: olimpiai bajnok akartam lenni, de az alkatom miatt nem tudtam különösebb sikereket elérni. Aztán felvettek az orvosira, s éppen az egyetemen jöttem össze Varga Imrével, Grendel Lajossal, Tóth Lászlóval, Zalabai Zsigmonddal, akiknek a hatására elkezdtem verseket írni.

Mikor döntötte el, hogy pszichiáter lesz?

Eleve úgy mentem az orvosi egyetemre. Az volt a tervem, hogy néhány évig belgyógyász leszek, majd amikor megértem, hogyan működik az emberi test, a lélekkel kezdek el foglalkozni, s a kettőt együtt próbálom meg gyógyítani. Ehhez valószínűleg hozzásegített a kettős nevelés, amiben részesültünk, ahogy a nyolcvanas évek tudathasadásos állapota is.

Hogyan élte meg ezt az időszakot?

Döbbenetes, de a hetvenes évekre szinte nem is emlékszem. Rendkívül üres, kilúgozott évtized volt. A nyolcvanas évek második fele hozta meg a változást. Ekkor kezdtem el pszichiáterként dolgozni, s ekkor kezdtem társadalmilag is aktív lenni. Ekkor indultak az első magyarellenes lépések is: a magyar iskolák bezárására irányuló tervek aláírásgyűjtést váltottak ki.

Hogyan viszonyult ehhez?

A nyolcvanas évek derekáig az emberi jogok számomra egyet jelentett a kisebbségi jogokkal. Jó kapcsolatot ápoltunk a magyarországi másként gondolkodókkal, s rajtuk keresztül ismerkedtem meg a csehekkel. Ezután kezdett – elsősorban Tóth Károly és Sándor Nóra révén – kiépülni a kapcsolatunk a szlovák ellenzékiekkel is, s ekkor döbbentünk rá, hogy az emberi jogok szélesebb fogalom a kisebbségi jogoknál. Azt gondolom, sok magyar még 1989 után sem értette meg ezt, s ebből adódtak az első magyar–magyar konfliktusok.

Hogy élte meg 1989-et?

Ugyan aktívan részt vettem benne, a legnagyobb meglepetéssel. 1989. november 17-én 20 magyar értelmiségivel együtt ünnepeltük Tóth Lajos születésnapját, s ezen az összejövetelen, hajnali háromkor megalapítottuk a Független Magyar Kezdeményezést. A társadalmi demokratizációt addig a többségünk meglehetősen elvont, s inkább a kultúrához és a művészethez kapcsolódó kategóriákban képzelte el. S ekkor jött egy apró, torzonborz szakállas emberke, akit Tóth Károlynak hívtak, s ő mondta, hogy márpedig pártot kell alapítanunk. A párt ekkor azonban még a kommunista pártot jelentette, hiszen Csehszlovákiában egypártrendszer uralkodott. Tóth Karcsi azonban nem tágított, így lett végül az FMK mozgalom. S így történt az is, hogy Csehszlovákiában elsőként, a prágai Polgári Fórumot (OF) és a pozsonyi Nyilvánosság az Erőszak Ellent (VPN) is megelőzve megalapítottuk az alternatív politikai erőt. Csak másnap reggel értesültünk arról, hogy mi történt 17-én Prágában, s ekkor már beindult a folyamat.

Tehát az FMK megalakulása ettől független volt?

Igen, s ezáltal lépéselőnyben voltunk a cseh és a szlovák ellenzékiekkel szemben is. Magyarországi kapcsolataink révén – ott, ugye, sokkal korábban beindult az ellenzéki szervezkedés – rengeteg ötlettel, konkrét tanáccsal tudtuk ellátni a szlovák kollégákat. Erre mondta Fedor Gál, a VPN elnöke, hogy Chlapci, vám dymí mozog! (Fiúk, nektek füstöl az agyatok! A szerk. megj.)

Mi következett ezután

Minden nagyon hektikus volt. Néhány napon belül valaki azt mondta, ha jól emlékszem Grendel Lajos és Szigeti László, hogy kell egy újság, és én lennék a legalkalmasabb főszerkesztőnek. Életemben nem dolgoztam újságnál, mégsem mondhattam nemet. ĺgy alakult meg a Nap. Nagy lelkesen felkerestük az akkori magyar szerkesztőségeket – Hét, Új Szó – azzal, hogy „emberek, lehet jönni független újságot csinálni”, s nagy meglepetésünkre nem tolongtak az újságírók, sőt túlsúlyban voltak a tamáskodó, szinte agresszív megjegyzések. Mégis meglett az újság, ennek voltam a választásokig a főszerkesztője. Közben aktívan részt vettem a VPN koordinációs központ tevékenységében. Ebben a testületben például hetekig ott ült mellettem Vladimír Mečiar mint belügyminiszter.

Milyen volt róla a benyomása?

Nem túl jó, s éppen mi, magyarok voltunk azok, akik 1991. márciusában szorgalmaztuk Mečiar menesztését, miután megalapította a HZDS-t. Ez végül meg is történt, de a szlovákok, mintegy büntetésből, engem állítottak a kamera elé, hogy bejelentsem az országnak a koalíciós tanács döntését. Ekkor már Havel elnök kisebbségi tanácsadója voltam, s másnap reggel, amikor busszal mentem vissza Prágába, a pozsonyi buszpályaudvaron valaki úgy szembeköpött, hogy alig vártam, „biztonságba” kerüljek a Morva folyó túlsó partjára.

Milyen tanácsokat adott Václav Havelnek?

Elméleti kérdésekben szinte semmilyet. Havel ugyanis rendkívül tájékozott volt a kisebbségi témában. Inkább gyakorlati kérdésekben volt szükség a tanácsaimra. Havel elnök, ahogy a cseh politikai elit nagy része – leginkább a chartások -– meglehetősen tájékozatlan volt Szlovákiával kapcsolatban, a magyar kisebbségről pedig szinte semmit sem tudott. Az én helyzetem abban volt különleges, hogy bár az MPP tagja voltam, amely akkor kormánypárt volt, a másik két politikai erő, az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom álláspontját is valamilyen formában képviselnem kellett. Havelnek ekkor akkora népszerűsége és olyan erős pozíciója volt, hogy tudtuk, olyan dolgokat is meg lehet valósítani, amiket később talán soha. ĺgy jött elő a Beneš-dekrétumok kérdése. Havel partner volt ebben, hajlandó volt belemenni azzal a kikötéssel, hogy a bocsánatkéréssel a magyarok végleg lezárják az ügyet. A kétnyelvű helységnévtáblákat is ekkor sikerült kiharcolni.

Ezután átment a civil szférába. Miért?

Soha nem motivált a hatalom, sőt nem tudtam mit kezdeni vele. Amikor Havel tanácsadója voltam, rengetegen fordultak hozzám, nagyon udvariasan, olykor szinte megalázkodva mindenféle problémákkal, meg persze hívtak mindenfele, üdüléstől kezdve vadászatig. Ez egyre jobban idegesített. A másik dolog az volt, hogy közvetlenül beleláttam a nagypolitika boszorkánykonyhájába, és kezdtem magamtól is félni. Azt láttam ugyanis, hogy a politikai csúcson nagyon okos emberek csinálnak nagyon nagy disznóságokat, és felmerült bennem, vajon meddig tudok ellenállni. Ezért inkább elmentem.

Miért pont a civil szférába?

Mert felismertem, mennyire egyoldalú és elmaradott a szlovák társadalom, nemcsak gazdaságilag, hanem a politikai kultúra, s egyáltalán a kultúra, a gondolkodás terén. Ebben nagyon nagy szerepet játszott a civil társadalom hiánya.

Ez jellemző a szlovákiai magyarságra is?

Igen. A szlovákiai magyarság sokáig csak a nemzetiségi jogok eltiprását kereste mindenben, a szélesebb értelemben vett emberi jogok nem izgatták. Amikor átmentem a Márai Alapítványhoz, éppen az motivált, hogy felismertem, mennyire hiányzik ebből a társadalomból a bizalom. Ez egy nagyon fontos tőke, amelyet azonban ki kell építeni, mert a kommunizmus egyebek mellett ezt is kiölte az emberekből. A bizalmi tőkének nagyon fontos kelléke a civil társadalom, amely az embereknek lehetőséget ad arra, hogy bizonyos közérdekű célok érddekében társuljanak, s legyenek társadalmilag aktívak. Ennek kiépítése persze nagyon sok időt vesz igénybe.

Hol tart most nálunk ez a folyamat?

1998-ig nagyon sok minden sikerült. Ekkor a civil szféra összefogott a politikai ellenzékkel Mečiar ellen, s kiderült, százával léteznek apró civil szervezetek, amelyek fantasztikus erőt voltak képesek kifejteni. Ehhez az időszakhoz képest jelentős visszaesést érzek, amely azzal is összefügg, hogy EU- és NATO-csatlakozásunk óta mintha ellustultunk volna.

Mi a helyzet a finanszírozással?

Ebben is nagy a lemaradásunk a fejlett társadalmakhoz képest. Az USA-ról mindenki azt hiszi, mennyire individualista társadalom, mégis az amerikaiak nagyon kedvelik és támogatják is a kis társadalmakat. Ha Amerikában valaki végigmegy egy egyetemen, látja, hogy az egyes épületek, előadótermek volt diákokról vannak elnevezve, akik saját zsebükből adtak pénzt a felépítésükre. Úgy érzik, tartoznak ennyivel az intézménynek, ahol megszerezték a tudásukat. Rengeteg magánalapítvány létezik, ahova magánemberek adnak saját forrásokat. Nagyon fontos, hogy az itteni vállalkozói réteg is megtanulja ezt, mert végeredményben saját érdeke. A civil szférának ugyanis egyik legfőbb kötelessége a vállalkozókat támogatni, mert a társadalom szabadsága a gazdasági szabadságot is jelenti.

Milyen helyzetben van jelenleg a szlovákiai magyarság?

Politikai szempontból visszaesés tapasztalható a 90-es évekhez képest. Egészségtelennek tartom azt az állapotot, hogy egyetlen politikai párt képviselje az érdekeinket, amely tisztán etnikai alapon fogalmazza meg önmagát. Amikor több párt létezett, megvolt köztük a természetes verseny, ami egyben arra kényszerítette őket, hogy bizonyos kérdésekben megegyezzenek. Ne feledjük, az MKP a mečiari választási törvény kényszerű terméke.

Tehát az 1998-as választások után vissza kellett volna térni a három elődpárthoz?

Igen. Ez azonban nem történt meg, sőt, az MKP-n belül annak a hamis meggyőződésnek az értelmében, hogy a pártnak mindenben egységesnek kell lennie, elnyomtak mindenféle másként gondolkodást: Bugár Béla rettegett a platformoktól. Ennek most mutatkoznak meg igazán a káros hatásai. Azt gondolom, hogy ki kell szakadnunk ebből a látásmódból, de ez az MKP-ban már nem lehetséges. Itt az ideje, hogy megalakuljon egy új magyar párt. A választásokig még két és fél év van hátra, ami elegendő idő a kiépítéséhez.

Bugár Bélának kellene megalapítania „saját” pártját?

Nem. Egyrészt azért nem, mert a jelenlegi állapotért ő is felelős, másrészt pedig úgy tűnik, ő maga sem hajlik efelé. Új arcok, új ötletek kellenek, s itt a fiatal generációnak kell átvennie a stafétát.

S mi a helyzet a szlovákiai magyarsággal társadalmi szempontból?

Itt is egyfajta visszaesést látok a 90-es évekhez képest, amikor sokkal aktívabbak voltunk. Mára valahogy ellankadtunk, nincs jövőképünk, nincsenek kapaszkodóink. Ebből a szempontból nagy hibának tartom, hogy az MKP nyolcéves kormányzása alatt nem sikerült kiépíteni a kisebbségi intézményrendszert, aminek a következményeit éppen a Pátria rádió esetén látjuk. Ezenkívül van egy egész sor új kihívás, amiknek nagyon rövid időn belül érezhető hatása lesz közösségünkre – globalizáció, a határok megszűnése stb. –, és attól tartok, ezek negatív hatások lesznek, amik a lélekszámunk további csökkenését okozzák, mind elvándorlás, mind asszimiláció formájában. Ezekre kellene nagyon gyorsan választ találnunk.

Nemrégiben kapta meg a szlovákiai Civil Díjat. Mit jelentett ez önnek?

Életemben két kitüntetést kaptam, s mindkettővel nagyon elégedett vagyok. Az egyik Ipolyság város díszpolgársága, a másik pedig ez a díj. Ha végignézek az elmúlt tizenhét évemen, ez a két terület volt számomra a legfontosabb.

Mik a tervei a jövőt nézve?

Ahogy öregszem, úgy „szűkül” be a látóköröm. A világmegváltást már a fiatalokra hagyom, én megelégszem az apró dolgokkal. Van egy ipolysági alapítvány, mellyel sok projektet tervezünk, a legközelebbi akciónk a schengeni határnyitással kapcsolatos fórum és kézmelegítő, amelyre mindenkit sok szeretettel várunk december 20-án.


CZAJLIK KATALIN
forrás: Újszó



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona