Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Az első csehszlovák köztársaság „emberarcú n

Az első csehszlovák köztársaság „emberarcú nacionalizmusa”

2007.6.27
Szerző: Simon Attila

Az államalapító Tomáš Garrigue Masaryk kisebbségi elképzeléseit és a két világháború közötti csehszlovák nemzetiségi politikáját mint „emberarcú nacionalizmust” szokták jellemezni. Az alkotmánytörvények, a nemzetközi jogi szabályozás nagyvonalúsága mellett a nyelvpolitikai, állampolgársági, közigazgatási gyakorlatban erőteljes asszimilációs gyakorlat érvényesült.



A Csehszlovák Köztársaság megalakulásától tartó mintegy másfél évnyi nemzeti diktatúra után 1920 elején Csehszlovákia a parlamentáris demokrácia útjára lépett. Ennek alapjait az 1920. február 29-én elfogadott alkotmány rakta le. Az alkotmány rögzítette a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom következetes szétválasztását, a többpárti politikai rendszer működésének feltételeit és az állampolgárok alapvető természetes és szabadságjogait. A törvényhozás a kétkamarás nemzetgyűlés feladata lett, amelybe általános és titkos választások útján lehetett bekerülni. Választójoggal rendelkeztek a nők is, sőt a választásokon való részvétel nem csupán jog, hanem kötelesség is volt. Az alkotmány értelmében az állam élén a köztársasági elnök állt, akit a parlament választott.

Az alkotmány Csehszlovákiát a valójában nem létező csehszlovák nemzet nemzetállamaként deklarálta, miközben kimondta valamennyi polgárának faji, nyelvi és vallási egyenlőségét és az erőszakos elnemzetlenítés büntetendőségét is.

Az alkotmánylevél elfogadása napján az ideiglenes nemzetgyűlés még további fontos törvényeket is elfogadott, így a közigazgatás reformjáról szóló törvényt, illetve a nyelvtörvényt, amely törvények jelentős hatást gyakoroltak a nemzetiségek jogaira. A rendkívül heves viták közepette elfogadott nyelvtörvény az ország hivatalos államnyelveként a fiktív csehszlovák nyelvet nevezte meg. Megengedte azonban a nemzeti kisebbségek nyelvének a hivatalos életben való használatát azokban a járásokban, ahol egy adott kisebbség aránya eléri a 20%-ot.

Az alkotmány és az 1920 elején elfogadott további törvények nemcsak a többségi társadalom, de a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára is lehetővé tették az alapvető polgári jogok gyakorlását. A mai törvényi szabályozást nézve nagyvonalúan rendezték a kisebbségek jogait, amelyeknek a törvények lehetőséget adtak anyanyelvük széles körű használatára, anyanyelvi iskolák fenntartására, nemzeti kultúrájuk ápolására stb. Nem építettek be azonban a törvényekbe olyan biztosítékokat, amelyek elősegítették volna mindezeknek a gyakorlati életben való érvényre juttatását.
Elsősorban a nemzetállami keretek fenntartását szolgálta a csehszlovák nemzetgyűlés által 1923. március 19-én elfogadott, a köztársaság védelméről szóló törvény, amely lehetővé tette a hatalom számára az állampolgárok alapvető szabadságjogainak korlátozását. A törvény megfogalmazása tág kereteket hagyott a hatóságok számára annak eldöntésére, hogy mit minősítsenek államellenes cselekedetnek, így azt gyakran használták fel az eleve irredentának minősített nemzetiségi mozgalmakkal és szervezetekkel szemben.

Többek között ezek és az első csehszlovák köztársaság idején a hatalom részéről mindvégig jelen lévő nemzetállami törekvések okozták, hogy a viszonylag demokratikus törvényi keretek ellenére a csehszlovákiai nemzetiségeket, így a szlovákiai magyarokat is számos sérelem érte, s ami miatt nem érezhették magukat a köztársaság egyenrangú polgárának.

A szlovákiai magyar pártpolitika kereteinek kialakulása

Az 1918/19-es évek fordulóján kisebbségi sorsba kényszerült szlovákiai magyarok politikai, gazdasági, kulturális szervezeti hálózata meglehetősen megkésve és vontatottan alakult ki. Ennek egyik oka az államhatárok bizonytalansága volt, de közrejátszott az 1919-ben Szlovákiában kihirdetett katonai diktatúra, valamint az új államhatalom kisebbségellenes éle is, amely igyekezett bürokratikus akadályokat gördíteni a magyar intézményrendszer kiépülése elé. Szintén az önálló szlovákiai magyar politika kialakulását hátráltatta az, hogy Erdéllyel ellentétben a régió korábban nem rendelkezett sem önálló politikai hagyományokkal, sem pedig külön identitással.

A politikai élet megszervezése így csupán az 1920-as parlamenti választások előtt gyorsult fel. Helyzeti előnyben csupán a szociáldemokrácia volt, amely egyedüli pártként át tudta menteni szervezeti hálózatát az államfordulat előtti időkből. A magyar baloldal azonban már a kezdetektől fogva megosztott volt, hiszen míg Délnyugat-Szlovákiában a Szlovenszkói Német-Magyar Szociáldemokrata Párt befolyása volt erős, addig Kassán és a keleti régióban az országos hatáskörű Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt szerzett befolyást. Míg az első a nemzetiségi autonómiában látta a kisebbségi kérdés megoldását, az utóbbi a prágai központú centralizmus híve volt.

Mivel a hatalom kisebbségellenes intézkedései eleve kijelölték a szlovákiai magyar politika irányát, így az más utat, mint merev ellenzéki magatartást nem is választhatott. Szlovenszkó őslakosai (magyarok, szlovákok, németek) érdekeinek védelmét hirdette meg, ám elsősorban mégis a magyar kisebbség pártja volt az 1920 elején létrejött Országos Keresztényszocialista Párt (OKP), amely a magyar érzelmű katolikus klérushoz szorosan kötődve elsősorban Pozsony, Nyitra és Kassa államfordulat előtti keresztényszocialista egyesületeire épült rá. A párt elnöke 1925-ig Lelley Jenő nyitrai ügyvéd volt. Elsősorban a gömöri és a Komárom környéki református lakosság körében volt népszerű az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt (Kisgazda Párt), amelynek Szent-Ivány József bejei földbirtokos volt a vezetője. A két párt a köztük lévő különbségek ellenére egyaránt az önrendelkezési jog megadását követelte a szlovákiai magyarok számára.

Az 1920 áprilisában megtartott parlamenti választások felkészületlenül érték a magyar pártokat, amelyek a Szlovákiában még ekkor is érvényben lévő katonai diktatúra és az államhatárok nemzetközi véglegesítése hiányában sokáig haboztak, részt vegyenek-e a voksoláson. Ennek ellenére az OKP négy, míg a kisgazdák két képviselőházi mandátumot szereztek. A baloldalt képviselő Szlovenszkói Német-Magyar Szociáldemokrata Párt és a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt részéről pedig további két-két magyar képviselő került be a prágai parlamentbe.

A csehszlovák állam nemzetiségi politikája és a szlovákiai magyarok sérelmei a húszas években

A demokratikus intézményi keretek ellenére a húszas évek Csehszlovákiájában a magyar kisebbséget számos téren hátrányos megkülönböztetés érte, amelyek egyaránt kimutathatók voltak a gazdasági életben (lásd a földreformot), a kultúrában (elég csak a magyar művelődési szervezetek bejegyzése körüli huzavonákra gondolni), az iskolaügyben és a társadalmi és politikai élet szinte minden terén. A hatóságok állampolgári szempontból eleve gyanúsnak tekintették a nemzeti kisebbségekhez tartozókat, így azok szinte teljesen kiszorultak a állami hivatalokból és a közigazgatásból is.

Rendkívül hátrányosan érintették a szlovákiai magyarokat a húszas évek elején elfogadott közigazgatási reformok, amelyek szinte kivétel nélkül az önkormányzatiság gyengítésére és a központi hatalom erősítésére irányultak. Ilyen volt a szlovákiai városok többségének nagyközséggé való visszaminősítése (és ezzel autonóm jogaik felszámolása) 1922-ben, illetve az 1920. február 29-én megszavazott, és 1923. január 1-jén életbe lépett közigazgatási törvény, amely a tradicionális megyerendszer helyett Szlovákia területét hat – a természetes régiók elvével és az etnikai elvekkel ellentétes – ún. nagyzsupára osztotta fel. Az ellenzék (tehát a magyar pártok, illetve az autonómista szlovák mozgalmak) számára pedig az is rendkívül hátrányos volt, hogy a választott megyei képviselő-testületet a kormány által kinevezett képviselőkkel egészítették ki, így biztosítva a központi hatalom számára a többséget.

A politikai jellegű sérelmek között előkelő helyet foglaltak el az állampolgársági ügyek. A csehszlovák parlament által 1920. áprilisában elfogadott ún. illetőségi törvény ugyanis a Saint-Germain-i kisebbségvédelmi szerződéstől eltérve szabályozta az állampolgárság kérdését. Ennek következtében szlovákiai lakosok tízezrei – leginkább magyarok – veszítették el állampolgárságukat, s kerültek kiszolgáltatott helyzetbe. Ezt kihasználva a hatóságok magyar hivatalnokok és értelmiségiek ezreit utasították ki a köztársaságból, de több, a hatalom szempontjából kényelmetlenné vált parlamenti képviselő (így Tobler János és Körmendy-Ékes Lajos keresztényszocialista, valamint Surányi Lajos és Nagy Gyula szociáldemokrata képviselők) is erre a sorsra jutott. Mivel a rendezetlen állampolgárságú tízezrek gondjait az 1926-ban elfogadott, ún. lex Dérer sem oldotta meg, így az állampolgárság kérdése az első köztársaság fennállásának teljes időszaka alatt megoldatlan problémaként jelezte a csehszlovák állam és a nemzetiségek viszonyát.

A sérelmek egyik legnagyobb csoportját a magyar kisebbség nyelvi jogainak megsértése képezte. Ez a szlovák nyelvterületen a magyar nyelvnek nemcsak a hivatalokból, de a nyilvánosság minden színteréről való kiszorítását, Dél-Szlovákiában pedig az 1920-as nyelvtörvény figyelmen kívül hagyását, megkerülését jelentette.

A magyar kisebbség pártjai a parlamentáris keretek lehetőségeinek kihasználása mellett igyekeztek a kisebbségvédelem nemzetközi fórumait is kihasználni. A Népszövetségi Ligák Világszövetségéhez, illetve a Népszövetségi Tanácshoz intézet sérelmi témájú memorandumok azonban gyakorlati eredményeket nem hoztak.

Baloldali és aktivista magyar politika a húszas években

Az 1920-ban megtartott első parlamenti választások eredményei alapján a szlovákiai magyar választók jelentős része baloldali – szociáldemokrata – elkötelezettségű volt. A szociáldemokrácián belül 1920-ban beállt szakadás és a kommunista párt létrejötte azonban jelentősen átrendezte a politikai baloldalt. A baloldali magyarok száma ugyan nem fogyott el, többségük azonban a szociáldemokráciától a kommunista mozgalomhoz pártolt. A baloldali szociáldemokraták 1921. január 16–17-i fenyőházi konferenciáján, amely fontos lépés volt Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) megalakulása felé, a 149 szlovákiai küldöttből 36 volt magyar nemzetiségű, de a két világháború között végig a CSKP szlovákiai tagságának mintegy harmadát a magyarok képezték. Ezt a választási eredmények is tükrözték, hiszen a CSKP a Szlovákiában átlagban szerzett 12-13%-al szemben néhány magyar többségű járásban akár a szavazatok egyharmadát is megszerezte (az 1925-ös parlamenti választások során a kommunisták a Királyhelmeci járásban 37,3%-ot, a Rozsnyóiban 34,4%-t, a Zselíziben 32%-ot, a Komáromi járásban pedig 29,7%-ot szereztek). Népszerűségük okát szociális és nemzetiségi programjukban kell látni, hiszen minden más pártnál határozottabban kiálltak a szlovákiai magyarok számára hátrányosan végrehajtott földreform által nehéz helyzetbe került földmunkások érdekeiért, s határozottan bírálták Prága nemzetiségi politikáját is. Sőt az országos pártok közül egyedüliként kiálltak a nemzetiségek önrendelkezési joga mellett.

A CSKP népszerűsége az 1920-ban a német szociáldemokráciától különvált Cseh-szlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja számára végzetesnek bizonyult. A magyar szociáldemokrácia fokozatosan elveszítette szinte teljes szavazótáborát, miközben a nemzeti autonómia követelésétől a csehszlovák kormánypolitika támogatásáig jutott el.

A gyakorlatilag semmiféle szervezeti élettel nem rendelkező, s minimális támogatottsággal bíró magyar szociáldemokrácia végül 1927. január 1-i hatállyal belépett a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspártba, amelyben külön magyar szekció jött létre. Az egységes szociáldemokrácián belül a magyar szekció ügyeit az Országos Magyar Szervezőbizottság irányította, amelynek vezetői Schulz Ignác és Csizmazia György voltak. A magyar szekció által folytatott aktivista politika – amelyben jelentős szerepet kaptak a magyarországi emigránsok – azonban jelentősebb tömegbázist nem tudott maga mögé felsorakoztatni, s csupán Dél-nyugat-Szlovákia egyes településein (Komáromban, Pozsonyban) volt erősebb bázisa.

A kormánytámogató magyar aktivizmus leginkább a csehszlovák Agrárpárthoz kapcsolódó magyar mozgalmakban talált magának táptalajt. 1923-ban Milan Hodžának, a neves agrárpárti szlovák politikusnak a kezdeményezésére alakult meg a Köztársasági Magyar Földmíves Párt, amely elsősorban a földosztás ígéretével igyekezet magának – nem sok sikerrel – híveket toborozni. A Csomor István által vezetett párt az 1923-as községi választások, majd az 1925-ös parlamenti voksolás kudarcai után beleolvadt az Agrárpártba, amelyen belül külön magyar szekcióként működött.

A Magyar Nemzeti Párt reálpolitikai kísérlete

A Csehszlovák Köztársaság belső viszonyainak konszolidálása, a húszas évek elején meginduló gazdasági fellendülés és a kormányzat részéről a kisebbségek felé tett kisebb engedmények fokozatosan aláásták a kizárólag a sérelmi politikán alapuló politikai magatartást jogosultságát. Ezt a magyar ellenzéki pártok sem hagyhatták figyelmen kívül, annál is inkább, mivel a szlovákiai magyarok a megfelelő politikai és gazdasági pozíciók hiányában nem részesedtek a gazdasági fellendülés eredményeiből, s egyre inkább hátrányba kerültek a többségi társadalommal szemben. Ez a tény motiválta a Magyar Nemzeti Pártnak az 1926 elejétől 1927 nyaráig tartó ún. reálpolitikai kísérletét, amelyet ha csupán hallgatólagosan is, de budapesti kormánykörökben is támogattak. Szent-Ivány József hajlandó lett volna kormánytámogató politikát folytatni, ha annak nemzetiségi politikájában alapvető változás áll be, s feladja a nemzetállamépítési eszközeit (támogatja a nemzeti autonómiák tervét, revideálja a földreformot és a közigazgatási felosztást, felszámolja a református egyházat diszkrimináló intézkedéseket stb.). A MNP az 1925-ös választásokon vele szövetségben induló német agrárpárttal (Bund der Landwirte) egy polgári koalíciós kormány kialakítását szerette volna elérni, amelyben a szocialisták nem kaptak volna helyet. Az új politikai irányvonal jegyében az MNP több kérdésben is a kormánnyal együtt szavazott. Az OKP-vel ellentétben támogatta az agrárvámok bevezetését, amely a dél-szlovákiai magyar termelők érdekeit is szolgálta, 1926. februárjában pedig megszavazta az 1920-as nyelvtörvény végrehajtó rendeletét, amely kibővítette a magyar nyelv használatának lehetőségeit a hatóságokkal szemben a többségében magyarok által lakott járásokban. Szintén a kormánnyal való együttműködés eredményének kell tartanunk a lex Dérer et Szent-Ivány néven emlegetett illetőségi törvény parlamenti elfogadását, amely a rendezetlen állampolgárságú személyek helyzetét volt hivatott megoldani, azonban ez a gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Noha 1926 októberében végül létrejött a baloldal nélküli polgári kormány, amelynek a Bund der Landwirte is tagja lett, a MNP nem lépett be a kormányba. Ennek okát elsősorban a MNP és a centralista csehszlovák pártok közötti tárgyalások kudarcában kell keresni, hiszen a kormánypártok egyetlen lényeges kérdésben sem voltak hajlandók engedményeket tenni a magyar kisebbség számára. Így 1927 nyarán a Magyar Nemzeti Párt ismét merev ellenzéki magatartást vett fel.

A szlovákiai magyar pártpolitika és a revízió kérdése az 1920-as évek végén

Szent-Ivány reálpolitikai kísérlete heves ellentéteket eredményezett a merev ellenzékiséghez továbbra is ragaszkodó OKP és az MNP között. Az OKP nem csupán a nemzeti párt kormánytámogató irányvonalát támadta, de a MNP-n belüli „zsidó és liberális lobbit” és annak befolyását a Prágai Magyar Hírlapra. A heves sajtóvitával kísért ellentéteket csupán Szent-Ivány a kormánnyal folytatott tárgyalásainak befejezése után, s a budapesti kormánykörök erélyes beavatkozása nyomán sikerült mérsékelni. 1927 közepétől így ismét a két ellenzéki párt közeledése volt megfigyelhető.

Ebben a belpolitikai fejlemények mellett a nemzetközi politikában bekövetkezett változások, így Rothermere lordnak az angol Daily Mail c. lapban 1927. június 21-én Magyarország helye a nap alatt címmel közretett írása, s az írás nyomán kibontakozott kampány és vita is közrejátszott. A trianoni határok etnikai elvű revízióját felvető írás és az 1927. áprilisában Bethlen István és Benito Mussolini között megkötött baráti szerződés ugyanis új, aktív korszakot nyitott Magyarország külpolitikájában, amelyet az addigiaknál nyíltabb revíziós politika jellemzett. Ez pedig az ellenzéki magyar pártok addiginál hatékonyabb együttműködését is feltételezte.

A Rothermere-kampány a csehszlovák kormánykörök és közvélemény heves reakcióját váltotta ki. A kormány és a társadalmi szervezetek ellenakciók sorát szervezték meg, miközben a magyar lakosságra is nyomást próbáltak gyakorolni – eredménytelenül –, hogy határolja el magát az angol lord felvetésétől. Ennek ellenére Szüllő Géza a szlovákiai magyarság nevében üdvözlő táviratot is küldött az angol sajtómágnásnak.

A Rothermere-kampány kétségkívül közrejátszott a MNP és az OKP közeledésében, amit az 1928-as tartományi, valamint az 1929-es parlamenti választások és a kormányzat által – különösen Hodža köreiből – egyre erőteljesebben támogatott aktivista kísérletek is szükségessé tettek. Ilyennek tekinthető a MNP-ből kivált politikusok által létrehozott Országos Magyar Kisgazda, Iparos és Munkáspárt, valamint Lelley Jenő szándéka egy aktivista magyar párt létrehozására. A két ellenzéki párt közötti tárgyalások mindezek ellenére csak rendkívül vontatottan haladtak, amiben elsősorban az OKP-n belüli papi szárny erős liberális-ellenessége, valamint Szüllőnek a szlovákiai magyar politika kizárólagos irányítására irányuló tervei játszottak szerepet. Végül az 1929-es parlamenti választásokon az OKP, a MNP és a Szepesi Német Párt közös listával indult, s korábbi pozícióit megtartva 9 képviselői és 6 szenátori mandátumot szerzett.

forrás: Szabad Újság



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona