Az autonómiához való jog

Az autonómiához való jog

2007.03.19
Frunda György, az Európai Parlament közgyűlésének romániai küldöttségi elnöke Strassbourgban, az Európa Tanács a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének vitájában: Közös kisebbségvédelmi politikára van szükség Európában.
Álláspontunk szerint valamennyi demokratikus társadalomnak el kell fogadnia a diszkri­mináció-ellenesség, a nemzeti identitás megőrzésének, az anyanyelvhasználat-, illetve a kisebb­ségi képviselet elvét, nem csupán a nemzeti kisebbségek, hanem a többségi nemzet érdekében is. Ha a kisebbségek nem érzik magukat másodrendű állampolgároknak, ha nem diszkriminálják őket, jelentősen növekedhet az etnikai konfliktusok megoldásának lehetősége. El kell fogadnunk azt a tényt is, hogy a tagállamok nagy része úgy tartja: az általa alkalmazott kisebbségi politika modellértékű.
Ugyanakkor, ezeket a különböző modelleket össze kell hangolni és ki dolgozni egy közös, mindannyiuk számára elfogadható kisebbségi protokollumot, amelynek álláspontja szerint a kö­vetkező alapelveket kell tartalmaznia: a nemzeti kisebbséghez való tartozás joga, az anyanyelv­használat a közélet bármely területén, a politikai életben való részvételhez való jog, a döntési j! og a kise érintő kérdésekben, valamint a kulturális-, illetve más jellegű autonómiához való jog.

Ágoston András:
Koszorúzás után

Lassan napirendre térünk a magyarittabé-i közös koszorúzás felett. S ez így van rendjén. Végül is, miért ne koszorúzhatnának együtt a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői? Különösen, ha a közvéleményben ez még előnyös is lehet a számukra.
Nem arról van tehát szó, mintha a pártok vezetői közötti személyes ellentétek terjedtek volna ki a politikára. Pont fordítva, az eszmei különbségek (autonómia, kettős állampolgárság, részarányos parlamenti képviselet), s az érdekalapú eltérések vezetnek a pártok és vezetőik szem­benállásához. A kétpólusúvá vált (nemzeti és a szerb hatalomhoz simuló) politikai eliten belül olyan értékrendbeli különbségek vannak, amelyek a torz kisebbségi egypártrendszerben, s a politikai egyeduralom imperatívuszának árnyékában kiküszöbölhetetlenek.
A VMDP és a VMSZ tíz éve egyszer sem indult együtt a választáso­kon. Ez nem a vezetők személyes ellentéte miatt van így. A VMSZ számára a részérdekek érvé­nyesítése, a „kormányzati felelősségvállalás” a cél, a VMDP célja viszont – következetes programpárt lévén – a magyar (perszonális) autonómia. A szerbiai politikai közegben ez a két párttörekvés kizárja egymást.
Ha ezt vesszük figyelembe, s a tényt, hogy a VMSZ favorizálása Budapesten és Belgrád­ban a Vajdaságban már másfél évtizeddel ezelőtt egy torz kisebbségi egypártrendszerhez vezetett, a magyarittabé-i közös koszorúzáshoz nem szabadna vérmes reményeket fűzni.

A történelmi kihívás elemei
És mégis! Van remény. Mert politikai korszakhatárhoz értünk.
Az új kihívások, Kosovo leválása, s ezzel egyidőben az egypártok jelentőségének rohamos csökkenése a három vajdasági magyar pártot együttműködésre késztetik. Kicsit sarkítva, megállapítható: ezekben a hónapokban dől el, alkalmas a vajdasági magyar közösség politikai szubjektivitásának releváns formában történő megjelenítésére, vagy sem. Konkrétabban, alkalmas-e politikai elitje arra, hogy a történelmi VMDK-hoz hasonlóan feltárja, kifejezze és legitim módon képviselje a vajdasági magyarság alapérdekeit, első sorban a közösség megőrzésére alkalmas autonómia iránti igényt? Ez a kérdés ma Kosovo leválásának heteiben különösen éles körvonalakkal jelenik meg minden vajdasági magyar párt számára.
A vajdasági magyar pártok vagy vállalják közösségük alapérdekeinek együttes megjelenítésére, vagy, némi anyagi előnyök reményében, Budapest illetve Belgrád sima kiszolgálójává válnak.

Politikai korszakváltás – mi az?
A vajdasági magyar pártok számára a politikai korszakváltás azt jelenti, hogy egy időben úgy kell megbirkózniuk Kosovo leválásával előállt helyzettel, hogy elkerüljék a kisantant fővárosaihoz hasonlóan, Budapesten is bekövetkezett politikai kurzusváltás buktatóit.
A politikában a kezdeményezés mindig előnyösebb, mint a stagnálás, a dermedt várako­zás. S ez a vajdasági magyar pártokra is érvényes.
A Gyurcsány-kormány által újrakomponált magyar-magyar kapcsolatrendszerben Budapest politikai szubjektumból asszisztensévé degradálja a kisebbségi egypártokat. Az új budapesti stratégia a kisebbségi közösség egészét érintő lényege az, hogy az EU-tag Magyarország sem vállalkozik a kisebbségi közösségekben élő autonómiatörekvések képviseletére. A magyar kormány láthatóan mit sem törődik azzal, hogy a különállás (december 5-e óta különösen) e közösségek atomizálódásához, felmorzsolódásához, végső soron asszimilációjához, eltűnéséhez vezet. Sőt, arra törekszik, hogy a Kárpát-medencében élő magyar közösségek különállás fennmaradjon, illetve állandósuljon. Szomorú tény, hogy az egypártok vezetői, fintorogva ugyan, de a korábbi politikai és anyagi juttatások morzsáiért fogadják és legitimálják az új kurzust.
Megdöbbentő, hogy a magyar kormány a vajdasági magyarok autonómiatörekvéseivel szemben a Szerbia demokratizálódási folyamatainak segítésére vonatkozó EU-s meghagyásokat részesíti előnyben. A vajdasági magyarok számára megalázó, ha azt látják, hogy az egypártjuk vezetői vállalják a kisebbségi közösségben portyázó anyaországi kormánypolitikusok politikai menedzselését. S azok egyelőre üres beruházási és más ígéreteinek a helyi magyar média útján történő felmagasztalását, a budapesti kormánypolitika lényegének elfedését. Innen füttyök és a bekiabálások.
Másodszor, az egypártoknak a politikai degradáció tényével helyben is szembe kell nézni. A kisantant államaiban a helyi többségi elitnek nincs többé szüksége a kalapját ékesítő magyar zergetollra. Simán mellőzi, mert mellőzheti a demokrácia-többletet, amelyet korábban a magyar pártok hozzá tudtak adni a helyi társadalmak demokratizálódási folyamataihoz.
Így a VMSZ mára apró versenypárttá vált a szerb politi­kai palettán. S a gyakorlatban legfeljebb váltópénz lehet a nagy szerb pártok egymás közötti el­számolásaiban. Az is csak akkor, ha továbbra is tartja magát a Belgrádban felállított bizalmi mi­nimumhoz. Melynek lényege, hogy ha magyar párt „kormányzati felelősségvállalásra” tart igényt, nem követelhet autonómiát.


További közös fellépésre van szükség
Ha hinni lehet a nyugati előrejelzéseknek, Kosovo leválása április második felében befejeződik. Ebben a helyzetben az egyetlen helyes lépés az lenne, ha a vajdasági magyar pártok az egyidejűség és a kölcsönösség elve lapján mielőbb egységesen követelnék Belgrádtól a magyar autonómiát.
A vajdasági magyarság olyan történelmi dilemma elé került, amilyennel utoljára a rendszerváltás hajnalán, 1989-90-ben kellet szembenéznie. Akkor jól választottunk: létrehoztuk a történelmi VMDK-t, s elindultunk kisebbségi közösségünk politikai szubjektivitása kimunkálá­sának útján. S a restaurációs ellenzék erős nyílt és burkolt ellenállása közepette megkezdődött az elszánt küzdelem a kollektív kisebbségi jogokért, illetve személyi elvű magyar autonómiáért.
Most minden vajdasági magyar párt érdekelt lehet a március 15-ei koszorúzási gesztus továbbvitelében. Figyelemmel a vajdasági magyar pártok eddigi követeléseire közös álláspontot kell kialakítani a területi és a perszonális autonómia is­mérveiről, valamint azokról az alapelvekről, amelyeket a Szerb Köztársaságban esedékes helyi önkormányzati reform során a magyar pártok közösen képviselhetnek. A vajdasági magyar politikai elitnek, a magyar pártoknak választaniuk kell: megőr­zik a 90-es években megszerzett politikai szubjektivitást, s < Európából

Tisztelt Magyar Honfitársaim, Tisztelt Államfő, Tisztelt Miniszterelnök, Tisztelt Parla­menti Képviselők!
Nem vagyok tagja politikai pártnak, de Magyarország a hazám és sorsának alakulása számomra nem közömbös. Az elmúlt fél év eseményeit azonban Nyugatról európai szemmel kö­vethettem.
Magyarország az elmúlt évszázadban hegyek, természeti kincsek, energiaforrások nélkül maradt. Amennyiben a pártpolitika az egymással való rivalizálás alatt a folyamatos egymásnak feszülést és acsarkodást érti, Magyarország megmaradt energiái felőrlődnek, Magyarország a pártok versengésének áldozata marad.

Előrelépést csak együtt, határon inneni és kinn rekedt magyarokkal érhetünk el.
A 20. század Magyarország számára tragédia volt, elbizonytalanodtunk. Ahhoz, hogy a rendszerváltás és az EU-tagság történelmi esélyét ne szalasszuk el és a 21. században végre sike­reket könyvelhessünk el, fel kell ismernünk: valódi előrelépést csak együtt, határon inneni és kinn rekedt magyarokkal érhetünk el.
Tekintsünk magunkra európai szemmel! Nem kell sokat töprengenünk, hogy beláthassuk: nevetségessé válunk Európában, ha mindennapos széthúzással akarunk hírt adni magunkról.
Sztálin egykoron világosan kifejtette, hogy két országgal különösképpen súlyos gondja és problémája van. A lengyelekről és a magyarokról beszélt, és világosan kifejtette, hogy megtöri a gerincét ennek a két nemzetnek.
Sztálin nemzetről beszélt, mert ő tudta, hogy nagyon erős, összetartó kohéziója van ennek a két nemzetnek. Célja Lengyelországban kevésbé volt sikeres, mert 40 millióan vannak és a ke­resztény katolikus hagyományok sokkal erősebbek, Magyarországon viszont igen nagy mérték­ben sikerült a gerinctörés.
Nagyon kérem, ismerjük fel: a határon túl élő magyar közösségek eddig azért maradhattak fenn az asszimilációs politika intézkedéseivel szemben, mert szorosan egymásba kapaszkodtak.
A jövő azonban új kihívásokat tartogat Nemzetünk számára. Jól tudjuk, hogy a magyarlakta vi­dékek sohasem élveztek prioritást a szomszédos államok gazdasági befektetései szempontjából, s nyilvánvaló, hogy ez a jövőben sem lesz másképp.
A nyugati munkaerő mobilis, tömegek költöznek egyik városból ill. országból a másikba. A határon túli magyar közösségek - akarjuk vagy sem - gyors bomlásnak indulnak: a családok egzisztenciájuk fenntartása érdekében egész egyszerűen rákényszerülnek a Szülőföld elhagyá­sára. Ha az elmúlt évek gyakorlata szerint viszonyulunk a szomszédos magyarság kérdéséhez, magyar testvéreink a szomszédos országokban, Európában ill. valahol a világban keresnek új hazát. Ahol nincs magyar iskola, ott anyanyelv és magyar kultúra hiányában aligha alakulhat ki magyar nemzettudat.

Nemsokára az sem lesz védhető, amit Trianon meghagyott.
A magyarság százalékos aránya a múlt század elején a Kárpát-medencében 54 százalék volt, ma 33 (!).
Magyar nemzeti stratégia kidolgozásáról hallani. 17 éve. Újabbnál újabb tervezetek, de mi is az eredmény? Az ezredfordulót megelőző évtizedben az összmagyarság lélekszáma 500 000 fővel csökkent! Vajon milyen adatokkal szolgálnak majd a térség következő népszámlálásai?!
A ma! gyarorszá keserű szájízzel veszünk tudomást nemzetünk további fogyatkozásáról és ölbe tett kézzel várunk újabb tíz évet?!

Magyarországnak nyitnia kell és nem bezárkóznia!
Kérdezem: miféle távlatokban gondolkodik nemzetünk és annak politikai vezetői?
A népfogyatkozás problémája iránti érzéketlenség terén áttörés szükségeltetik, méghozzá azonnal! Tudatosítanunk kell az emberekben azt, hogy miféle tragédia játszódik le a szemünk előtt láthatatlanul.
Konkrét lépések sorozata ez ügyben komoly, történelmi felelősség, a tétlenség viszont megbocsáthatatlan felelőtlenség. Ha nem cselekszünk azonnal, tétlenségünket megbosszulja a történelem!
Korunk új kihívása, a munkaerő mobilitása keserű következményeket hoz a magyar nem­zet számára, amennyiben nem ismerjük fel mindennapjaink változásainak veszélyeit.
Magyarországnak nyitnia kell és nem bezárkóznia!
Mindez a Ma lehetősége! Ma már láthatjuk, hogy Magyarország demográfiai és gazdasági szempontból megújulásra vár. Mi hozhat erősödést? Az idegen népek integrációja komoly nehéz­ségeket okoz Nyugat-Európában. Ne higgyük, hogy ez nálunk másképp történne. A határon túli magyarság azonban kulturális, érzelmi és egyéb értelemben is Magyarország felé orientálódik. És ne feledjük: Ők is a magyar nemzet részét alkotják!
Magyarországnak új lendületet a határon túl élő magyarság Anyaország felé irányuló el­kötelezettsége és ragaszkodása adhat. Engedjünk szabad utat jövőnk épülésének! Magyarország­nak nyitnia kell és nem bezárkóznia!
Figyelem! Kis ország és nagy nemzet egymást nem kizáró fogalmak! Csakis rajtunk mú­lik, hogy élünk-e a történelem által felkínált lehetőséggel!
Lépjünk ki végre a 20. század sötét örvényéből és vegyük kezünkbe a sorsunk alakulását!
Valódi sikereket együtt, csakis közösen érhetünk el! Ezért, kedves magyar barátaim, a Ti támogatásotokra is szükség van! Csakis együtt sikerülhet!
forrás: hírlevél VMDP