Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



TISZTELGÉS A ROMA HOLOKAUSZT ÁLDOZATAI ELÕTT

TISZTELGÉS A ROMA HOLOKAUSZT ÁLDOZATAI ELÕTT

2007.6.25 / hírarchívum
A roma holokauszt áldozataira emlékeztek augusztus 4-én, Dunaszerdahelyen. A rendezvény fontosságáról beszélgettem Dr. Ravasz József íróval.

DANI ANNA

RNĽ: A roma holokauszttal meglehetõsen keveset foglalkozik a közvélemény. Mik lehetnek ennek az okai?
Ravasz József: A zsidó holokausztról sem tudnak sokat az emberek, de a roma holokauszttal sajnos még rosszabb a helyzet. Kizárólag szakemberek foglalkoznak ezzel a témával, pedig fõleg a roma közösséget kellene, hogy érintse. Ha a mai generációra gondolok, nemhogy nem tudnak róla, de bizonyos értelemben nem is érdekli õket. Természetesen ennek is megvannak a maga okai, amelyek közül elsõként a roma holokauszttal kapcsolatos hiányos információkat említeném meg. Másodszor, nincsenek olyan fórumok a roma közösségeken belül, ahol lehetõségünk lenne felhívni a figyelmet a jelentõségére. Az igaz, hogy elindult ezzel kapcsolatban egy folyamat, amit többek között a roma kormánybiztos, Klára Orgovánová kezdeményezett egy civil társulással karöltve, ezen kívül Romológiai Kutatóintézetünk az egyik programpontján belül már több éve keményen kutatja a roma holokausztot. Mivel mi nem az állami szektorhoz tartozunk, civil szervezetként mûködünk, sajnos folyamatosan anyagi kérdésekbe ütközünk. Ez pedig annyit jelent, hogy mindig kérdéses, hogy lesz e a konferenciáinkra, szemináriumainkra, dokumentumok felkutatására illetve kinyomtatására elegendõ keret, ami elõsegítené a munkánkat. Ez tenné lehetõvé, hogy az emberek megismerkedhessenek a roma holokauszt tényleges történéseivel, borzalmaival, tragédiáival.

RNĽ: Említette, hogy kevés dokumentum áll a rendelkezésükre a témával kapcsolatban. Kutatásaikhoz honnan merítenek elegendõ információt?
Ravasz J.: Ez jó kérdés. Hogyha a tankönyvekre kellene hagyatkoznunk, sajnos nem sokat haladnánk elõre. Azokkal a dokumentációs anyagokkal, amelyek igyekeztek egybegyûjteni a roma holokauszttal kapcsolatos dokumentumokat, jelenleg civil szervezetek foglalkoznak. Ezek közül szeretném kiemelni a Milan Šimečka Alapítványt, amely valóban nagyon komoly kutatásokat végez, és nem roma szervezetként jelentõs elõrehaladást ért el. Romológusaink közül Doc. René Lužica munkáját, fáradozásait említeném meg, aki elszánt „harcosa“ a roma holokauszt felkutatásának. A közelmúltban elhúnyt Doc. Július Tánczossal, az akkori Roma Kultúra Tanszékének vezetõjével együtt jelentettek meg egy szakkönyvet, amelyben igyekeztek felvázolni mindazon tragédiákat, amelyek a roma holokauszt alatt történtek. Ez volt az elsõ szakirodalom Szlovákiában, amelyet tehát egy roma és egy nem roma szerzõ alkotott. Véleményem szerint az, hogy a jövõben mennyit halad majd a roma holokauszt kutatásának ügye elõre, fõleg elkötelezettség kérdése. Hiszen romaként, számomra nem mindegy, hogy mi történt hatvanegynéhány évvel ezelõtt, amikor többszázezer romát gyilkoltak le, csak azért, mert romák voltak. Errõl hangosan kell beszélni, és fõleg azért, mert napjainkban is történnek hasonló esetek. A skinheadek hadjárataira vagy az egyéb faji megkülönböztetésekre gondolok. Ezekkel az esetekkel foglalkoznak ugyan a médiák, de csak olyan szinten, amilyenre lehetõséget kapnak. Rengeteg olyan faji megkülönböztetésen alapuló ügy van Szlovákiában, amelyet a rendõrség a mai napig nem derített fel. Minket ez is nagyon érdekel, mert hiszen a roma holokauszt bizonyos értelemben még mindig jelen van, csak más formában. Még mindig a fülemben csengenek édesapám mondatai, aki azt mondta nekem egyszer: „Ami a történelemben egyszer már megtörtént, sosem kizárt, hogy másodszor is elõfordulhat.“

RNĽ: Kutatásaik alapján milyen tényekre tettek szert a roma holokauszttal kapcsolatban itt a Felvidéken?
Ravasz J.: A bécsi kiegyezés alatt, 1939-ben Dél Szlovákia területét visszacsatolták Magyarországhoz. Az akkori Horthy-kormány a Német állam szövetségese volt. A romákat, mint ahogy a nyilasokat sem, nem kezdék el rögtön üldözni. 1944-ben azonban Szálasiék vették át a hatalmat, akik mindent megtettek azért, hogy a romákat és a zsidókat koncentrációs táborokba hurcolják. Ekkor alakult meg az a Tiso-féle önálló, fasiszta Szlovák állam, ahol a romákat a zsidókkal együtt nem sorozták be katonának, hiszen már akkor érvénybe lépett a faji megkülönböztetés. Helyette a Szlovákia-szerte létrehozott munkatáborokban dolgoztatták õket. Kevesen tudják, hogy az árvai erõmûvet többségében romák építették. A nehéz fizikai munka terhe alatt gyakori jelenség volt, hogy az építkezésen halálra dolgozták magukat. Ilyen értelemben a romákat nem kellett koncentrációs táborokba szállítani, hiszen munkatáborokban voltak, amelyeknek struktúrája azonban már-már megegyezett a koncentrációs táborokéval. Véleményem szerint teljesen mindegy, hogy a tábort, ahol rabként, katonai õrizet alatt tartanak ártatlan embereket, koncentrációs, avagy munkatábornak nevezzük-e. Az indíték mindenképpen a faji megkülönböztetés és a kisebbrangúság volt. Ez volt úgy a Tiso-féle szlovák fasiszta, mint a Horthy Miklós vezette magyar állam ideológiája. Európai mértékben gondolkodva azonban ki kell mondanunk, hogy „volt egyszer egy roma holokauszt“. Semmiféleképpen sem szeretném leszûkíteni kizárólag Dunaszerdahely és a régió történéseire.

RNĽ: A visszaemlékezõkön kívül milyen dokumentumok támasztják alá a holokauszt történéseinek felvázolását?
Ravasz J.: Közel ezer éve vagyunk jelen Európában. Ez alatt az idõ alatt rengeteg nem dokumentált esemény történt, amiket ma, kollégáimmal együtt a romológián és az egyéb tudományágakon keresztül igyekszünk pótolni. Gyakran elõfordult az is, hogy a munkatáborokban levõ romákat nem transzportálták tovább a koncentrációs táborokba, hanem helyben agyonlõtték õket, majd tömegsírokba temették el. Szlovákiában több ilyen tömegsírról is tudunk, s ezeket dokumentáltuk is. Ezer éve tart az üldöztetésünk, hiszen kényszermunkára ítéltek bennünket, koncentrációs táborokba hurcoltak, majd asszimilációra voltunk ítélve egészen 1989-ig.

RNĽ: A roma holokauszt áldozatainak emlékére felállított emlékmû lehet bizonyos fokig elégtétel a történtekért?
Ravasz J: Nem beszélhetünk elégtételrõl. Ez egy tény. Egy olyan tény, amellyel élnünk kell. Élniük kell a gyerekeinknek és a felnövekvõ generációknak. Ami megtörtént, azt nem lehet megmásítani, viszont szent kötelességünk az, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy hasonló gaztettek, nem csak a romák köreiben, hanem sehol máshol ne történhessenek meg senkivel csak azért, mert más a bõrszíne, más nyelven beszél, vagy más a mentalitása.

RNĽ: Elégedettek az emlékmûvel? Azt fejezi ki, amit ki kell fejeznie?
Ravasz J.: Több elképzelés is volt az emlékmûvel kapcsolatban. Mag Gyula szobrászmûvésszel is beszéltünk, aki szintén megalkotta volna az emlékmûvet, csak sajnálatos módon az anyagi vetülete nem felelt meg a körülményeinknek. Csáky Pálnak azonban köszönettel tartozunk, hiszen 250 ezer koronát különített el a számunkra a holokauszt áldozatainak emlékmûvére. Ebbõl az összegbõl valósíthattuk meg az elképzeléseinket, amelyet jómagam vetettem papírra, s mára már valósággá vált. Eszerint egy falat hoztunk el Auschwitzból Dunaszerdahelyre. A falon belül egy cella látható, amelyben egy roma rab a szenvedésein keresztül, lehajtott fejjel, az elhagyatottságában, társtalanságában vív csatát önmagával. A szöveg magáért beszél. Három nyelven hirdeti, hogy volt egyszer egy holokauszt, ami 1939-tol 1945-ig tartott, és minden ember tudatába beleférkõzött. Napjainkban sem könnyû romának lenni, ezért nem szabad megfeledkeznünk arról, ami történt.

RNĽ: Miért éppen Dunaszerdahelyre került az emlékmû?
Ravasz J.: Dunaszerdahelyt elsõsorban azért választottam, mert itt élek, valamint tudvalevõ, hogy 1945 januárjában a vásárúti és a nyárasdi Kis-Duna partján 60 romát mészároltak le a nyilasok. Ez gondolom, elég indíték ahhoz, hogy a járási központban, Dunaszerdahelyen egy olyan emlékmûvet állítsunk fel, amelyet ezidáig a romák és nem romák nem tettek meg Szlovákia területén. Az igaz, hogy több helyen helyeztek el táblákat, de egy ilyen jellegû emlékmûre, amely elõtt a kormány is fejet hajtott még nem volt példa. Az avatáson tiszteletét tette Milan Čič, miniszterelnökünk, Robert Fico, valamint a cseh, lengyel, olasz és magyar nagykövetek is. Ez engem végtelen nagy örömmel tölt el. Úgy érzem, sikerült egy olyan emlékmûvet terveznem a csöllei, világhírû Sárkozy kovácsmesterekkel, ami mûvészi értékként is megállja a helyét. Ezt a rendezvényt roma emberek szervezték, roma mûvészek kivitelezték. Ez is hûen tükrözi azt, amit nem felejtünk el soha: volt egyszer egy roma holokauszt.

forrás:rnl.sk



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona