Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Mindszenty bíboros: Emlékirataim

Mindszenty bíboros: Emlékirataim - Kollektív felelösség fejezet

2007.6.3
A könyvrészlet a Benesi-dekrétumok szellemében végrehajtott, a torzülött Csehszlovákiában elkövetett cseh és szlovák magyarellenes atrocitásokról, deportálásokról tanúskodik és Mindszenty bíboros eröfeszítéseiröl ad tájékoztatást, melyet lehetöségeihez mérten a kegyetlenkedések megállítása érdekében tett .

Még mielött elkezdenénk gondolkodni a számokon figyelembe kell venni a Csehszlovák állam statisztikai csalásait és megfélemlítö politikáját. Mindszenty bíboros 650 ezer magyrról ír, mely adat feltehetöen a benesi statisztikák eredménye és a csehszlovák hatóságok "hivatalos" adatai, ugyanis biológiai képtelenség a lakosság ilyen fokú megfogyatkozása 1938-1945 között. Az 1938-ban az I. Bécsi döntés nyomán megvalósult felvidéki visszacsatolás a számok tükrében a következö.

1938-ban az 1920-ban összesen 1 084 343 elcsatolt magyar lakosból ekkor 882 ezer került vissza az anyaországhoz.Tegyük hozzá, hogy az ezt megelőző csehszlovák kormányzat alatti népszámlálás alkalmával a ebből csak 598 500 merte magát magyarnak vallani, mely jól jellemzi a Benesi - ország megfélemlítö politikáját és statisztikai büvészkedését. A visszacsatolás utáni számadatok hitelesek. Az 1945-ös adatok a csehszlovák kormány becsült adatai, lefelé kerekített számok , ugyanis nemzetközi fórumokon próbálták elfogadtatni a kitelepítéseket és a lakosságcserét, melynek annál nagyobb volt az esélye minél kevesebb magyart és minél kevesebb magyarral történö manipulációt tudtak felmutatni. Ez látszik a benesi tervezett adatokból is, mint ahogyan azt Mindszenty hercegprímás emlékirataiból is tudjuk: 650 ezer magyar eltüntetését tervezték, 100 ezret Magyarországra terveztek átdobni, 200 ezret eröszakkal visszaszlovákosítani a saját szülöföldjükön és a maradék "csekélynek feltüntetett" 400 ezret szétszórva az ország területén a szülöföldjükröl , gyökereikböl kiszakítva óhajtottak beolvasztani csehek vagy szlovákok lakta területeken. Tehát tervezett etnikai tisztogatásról van szó, a tervekben szereplö egész számra kerekített számokkal. Ez a folyamat elindult és lényegében Mindszenty bíboros eröfeszítéseinek köszönhetö, hogy megállt, ugyanis ö végsö elkeseredésében a Világegyházon keresztül médiakampányt indított el ezen galádságok ellen. Ma Gasparovic szlovák államelnök azt szeretné ,ha a magyarok kérnének bocsánatot a szlovákoktól Felvidék 1938-as visszacsatolásáért. A bocsánatkérésröl hallani sem akartak. A csehek megtették a szudétanémetek irányában ezt a gesztust, de a magyarok irányában ök sem nyilatkoztak. A Benesi- asszimilációs politika nem fejezödött be 1948-ban. A kollektív bünösség elve beépült a csehszlovák törvénykezésbe, mely a torzszülött ország felbomlása után átöröklödött mindkét állam törvénykezésébe. A Benesi - dekrétumok szellemében történt további visszaélésekröl a honlap más menüpontjaiban lehet olvasni (többek között a szlovák sovinizmusról és asszimilációs politikáról szóló fejezetekben ). Itt csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a Benesi -dekrétumok továbbéltetése kapcsán két következtetést lehet levonni: 1. még mindig "bünös nemzetnek" tartják a magyarságot és ezt az eszmét az 1920-ban és 1947-ben jogtalanul és illetéktelenül megszerzett magyar javak megtartására próbálják felhasználni , 2. az érvényben lévö Benesi -dekrétumokat a teljes önrendelkezés és szabad nyelvhasználatért folytatott harcban nagyon jól fel lehet használni és "belügyekbe való beavatkozásként" feltüntetni a nemzetközi sajtó elött.

Most következzen a részlet a könyvböl:

A kollektív felelősség



A második világháború végén Benes elnök az új csehszlovák kormány ideiglenes székhelyén, Kassán kijelentette, hogy

"Csehszlovákia a csehek és szlovákok állama és senki másé." Ebben a szellemben határozták el a csehek a szudétanémetek és a szlovákok a magyarok kitelepítését. Délszlovákiában, a történelmi Magyarország területéből kiszakított széles határsáv­ban, mintegy 650 000 magyar élt akkor. A csehszlovák kormány ezeket akarta eltávolítani. Az volt a terv, hogy 100.000-et ad cserébe a magyarországi szlovákokért, 200 000-et "visszaszlo­vákosít" és a maradék 400 000-et pedig szétszórja az országban, hogy beolvadjanak.

Első lépésként megfosztották a magyarokat kollektíve csehszlovák állampolgárságuktól, közhivatalaiktól, nyugdíjuktól és mindenfajta állami vagy községi járulékaiktól. Minden kártérítés nélkül elvették vállalataikat, üzleteiket s megtiltották, hogy iparral vagy kereskedelemmel foglalkozzanak. Kilakoltatták őket házaikból, vagyonukból és azokba szlovák partizánokat ültettek bele. Bezárták az összes magyar elemi és középiskolákat s az állami iskolákban megtiltották a magyar nyelv használatát. Még hitoktatást se lehetett végezni magyar nyelven. Feloszlatták a magyar egyesületeket, betiltották a magyar lapokat és megakadályoztak minden magyar könyv kiadást. Több helyen üldözték a magyar nyelv használatát még a magánérintkezésben is; sok templomban megtiltották a magyar igehirdetést és a magyar egyházi énekeket. Magyar papokat nagy számban utasítottak ki, pásztorok és vezetők nélkül hagyva a népet.

A zaklatásokat csak azok kerülhették el, akik megtagadták magyarságukat és szlovák nemzetiségűnek vallották magukat. Ezt nevezték akkor "visszaszlovákosítás" -nak.

A csehszlovákok 1945 nyarán a Postamban ülésező nagyhatalmaktól kérték, hogy hagyják jóvá a szudétanémetek és a magyarok kitelepítésére előterjesztett terveket. A konferencia hozzájárult a szudéták eltávolításához, de nem engedélyezte a magyarok kitelepítését. E nagyhatalmi döntés ellenére mégis, ezen az egy nyáron mintegy 20 000 magyart üldöztek át a határon. Miután a Szovjet a csehek oldalán állt, a magyar kormány üldözött véreinek érdekében nem mert közbelépni. Az egyedüli magyar csoport, a magyar kommunista párt pedig, amely a megszálló szovjet hatalom bizalmát bírta, minden vonatkozásban megakadályozott olyan kormányintézkedéseket, amelyek a Szovjetorosz érdekekkel ellenkeztek. (Az oroszoknak a befolyásuk alá került csatIósállamokban - a divide et impera elvnek megfelelően - azóta sem érdekük a nemzetiségi ellentétek elsimítása. ).

Ilyen körülmények között hárult az Egyházra a feladat, hogy a szlovákiai magyarság siralmas sorsára ráirányítsa a közvé­lemény figyelmét. Még Veszprémben felkeresett 1945 nyarán Tomek Vince, a későbbi piarista generális, hogy tájékoztasson a helyzetről és közbenjárásomat kérje az üldözöttek érdekében a szlovák püspöki karnál. Amikor azt ajánlottam, hogy forduljon kérésével Grősz érsekhez, Tomek arra hivatkozott, hogy az én közbenjárásom talán hatásosabb lehet, minthogy én is börtönt szenvedtem a háború alatt. A tőle kapott információk alapján írtam a szlovák püspököknek és arra kértem őket, hogy - amint a magyar püspöki kar védelmébe vette az üldözött zsidókat s elítélte hazájában az emberi jogok megsértését -ítéljék el egy közös nyilatkozatban a csehszlovák hatóságok embertelen magatartását s vegyék védelmükbe üldözött magyar híveiket. E levelemre nem kaptam választ, sem akkor, sem később; arról sem hallottam, hogy a szlovák püspökök közösen elítélték volna az emberi jogoknak ezt az elképesztő megsértését. Kiutasított magyar lelkipásztorok tudtak azonban arról, hogy a szlovák egyházi hatóságok egyes esetekben igyekeztek segítségére lenni az üldözötteknek.

Esztergomi székfoglalásom után 1945. október 15-én körlevél­ben tártam a közvélemény elé a szlovákiai magyarság tragikus sorsát. Idézek néhány részletet, hogy megvilágítsam, milyen embertelen következményei lehetnek az ún. kollektív felelős­ségre vonásnak.



„… A nyár és ősz folyamán sűrűn érkeztek főhatóságomhoz megrázó jelentések a kiutasítások, bebörtönzések, gyűjtőtáborba utalások, az embertelenségek beláthatatlan sorozatáról. Beteg asszonyokat csendőrök visznek el ágyukból, tüdőgyulladásos öregekkel szemben sem gyakorolnak kíméletet, nem marad­hatnak, még orvosi bizonyítvány bemutatása esetén sem. Okot nem mondanak, kihallgatás nincs. Sem bőrbaj, sem vérmérgezés sem az új helyzetben szerzett gyomorfekély nem mentesít: Ártatlan csecsemők halnak meg internálótáborokban.



Fegyveres csendőrök falvakban és városokban szerzetesnővéreket és papokat tartóztatnak le, börtönbe viszik, vagy a fegyverszüneti szerződés által meghúzott új határok felé hajtják őket. Eddig 37 magyar papot, - köztük csehszlovák állampol­gárokat - űztek ki. Mindmáig nem ismeretes azoknak teljes száma, akik koncentrációs- és büntető-táborokban sínylődnek.



Hónapok óta, a nap minden órájában, különösen pedig éjnek idején, ezrek és ezrek feszült idegekkel várják, mi lesz velük.

Egy híradás szerint egyedül Ipolyság környékéről több mint 500 üldözöttnek kellett elindulnia - délután öt és reggel fél hat óra között - a bizonytalanság felé Voltak csecsemők és aggok közöttük, szülők négy-öt kicsiny gyermekkel, ugyanakkor nem engedték meg nekik, hogy tulajdonukból valamit is magukkal vigyenek.



A templomok istentiszteletébe templomkerülő emberek közbejöttével belenyúlt a politika; elveszik a katolikus és magyar iskolákat és idegen iskolákba erőszakolják a gyermekeket. Megszentelt szobrokat döntenek le templomok előtt és házak ormán. Családi vagyonokat lefoglalnak, egyesületeket oszlatnak fel, magyar cégtáblákat törnek-zúznak, felforgatják ősi plébániák levéltárait és széthordják berendezését. Nemzedékek hosszú sorának öröme és szenvedése által megszentelődött családi szentélyeket feldúlnak és lakóit üldözött vadként hajtják el. "



Az év végén valamit enyhült a helyzet, amikor a magyar és ,a csehszlovák kormány lakosságcseréről kezdett tárgyalni. Megállapodtak abban, hogy a csehek kitelepíthetnek SzlovákIaból annyi magyart, amennyi szlovák hajlandó áttelepülni Magyországból Szlovákiába. De amikor látták, hogy csak csekély számban tudnak magyarországi szlovákokat áttelepíteni, a csehszlovákok újra a nagyhatalmakhoz fordultak.





Most a párizsi békekonferenciától kérték, hogy engedjen áttelepíteni 200 000 magyart Szlovákiából Magyarországba. A 'konferencia elutasította a kérést, de beiktatta a magyar békeszerződésbe azt a cikkelyt, hogy a szlovákiai magyarság sorsát a magyar és a csehszlovák kormány kétoldalú tárgyalá­sokkal oldja meg. Közben a csehek kitelepítették a szudétákat s az utánuk üresen maradt területekre a szlovák hatóságok kezdték erőszakkal áttelepíteni a magyarokat.



Megint tömegesen menekültek át a megriadt emberek a határon. Amikor ezek hiteles vallomásaiból megállapítottuk, hogy erőszakos, durva eszközökkel tépik ki a magyarokat ősi ősi lakóhelyükről, nyilatkozatban tájékoztattuk az ország lakosságát. A szabad világ közvéleményének a figyelmét pedig az emberi jogok e kirívó megsértésére úgy hívtam fel, hogy táviratot , intéztem Griffin londoni és Spellman new-yorki bíborosokhoz és azok szövegét átadtam a hírügynökségeknek. A szlovákíai magyarság tragikus helyzetével ettől kezdve rendszeresen foglalkozott a nemzetközi sajtó.



Amikor a csehszlovák kormány azzal védekezett, hogy az áttelepítés csak közmunkára való igénybevételt és nem depor­tálást jelent, a kezemben lévő hiteles adatok alapján erről is nyilatkoztam 1946. december 21-én. Közben beutazási engedélyt kértem Csehszlovákiába, hogy az üldözöttek érdekében személyesen is közbenjárhassak egyházi és világi hatóságoknál. Kérvényemre azonban hosszabb idő után sem kaptam választ. Akkor írtam Beran prágai érseknek, aki 1946. december 21-én közölte velem a kormány válaszát: megadják a beutazási engedélyt, ha szigorúan tartom magam az út egyházi jellegéhez és minden másirányú megnyilatkozástól tartózkodni fogok. A csehszlovák kormány természetesen nem volt hajlandó megengedni, hogy meglátogassam a megbolygatott magyar falvakat és a Szudétákba már áttelepített s az emberi és polgári jogaiktól megfosztott magyarokat. Erre kezdettől számítottam, de annyit legalább elértem, hogy útitervemmel és a deportáltak Sorsával újra foglalkozott a sajtó.





A következő év elején, 1947. február 5-én, VI. György angol királyhoz és Truman amerikai elnökhöz fordultam segítségért az alábbi táviratban:





"Mély hódolattal, bizakodó esengéssel terjesztem elő a Csehszlovákia által a két évvel ezelőtt imperiuma alá utalt, közel 652 000 magyarnak kegyetlenül borzalmas üldöztetését. Kollektíve, bírói ítélet nélkül megfosztottak mindenkit emberi jogától, minden vagyonától, anyanyelvű vallás- és kulturális szabadságától. Ezeket a jogokat a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szentnek és sérthetetlennek deklarálták és tekintélyükkel szavatolták. November 16 óta közmunka ürügyével, fegyveres hatalommal deportálják a csecsemőket, aggastyánokat, ágyban fekvő súlyos betegeket, szülő nőket, továbbá önálló kereskedőket, 20-100 holdas önálló kisgazdákat, főiskolát végzett felszentelt papokat az ezeréves szülőföldről 500-600 kilométer távolságra marhaszállító vagonokban béres-szolgáknak. A betegek és a csecsemők közül az úton a húszfokos hidegben sokan megfagynak, elpusztulnak. Az emberiesség nevében kérem, hogy amint az Egyház a két évvel ezelőtt lezajlott zsidódeportálás megakadályozásánál közremű­ködött, méltóztassék az Isten örök törvényeibe és az emberies­ségbe ütköző deportálás ellen tiltakozó szavát felemelni és százezrek égbekiáltó gyötrelmeit megszüntetni.



Mindszenty József s.k. bíbornok, Magyarország hercegprímása"







A csehszlovák hatóságok azonban a nemzetközi közvélemény félreérthetetlen elmarasztaló ítélete után is folytatták a magyarok üldözését és erőszakos áttelepítését. Sok ezren menekültek a csonkahazába, ami új problémát jelentett: lakást, élelmet, munkahelyet kellett biztosítani számukra. Csak az Egyház szeretetszolgálatára számíthattak.





A külügyminisztérium derék tisztviselőinek lehetett köszönni, hogy Tildy és Nagy kormánya foglalkozott a szlovákiai magyarok sorsával. Ők készítették elő az 1946. február 27-én megkötött lakosságcsere-egyezményt, amely átmenetileg némi enyhülést hozott a bizonytalan helyzetben. De a következő évben a kommunisták szétmorzsolták .a Kisgazdapárt parlamenti többségét, ami a szlovákiai magyarokra is súlyos hátrányt jelentett, mivel a csehszlovákok 1947 nyarától anélkül, hogy a magyar kormány részéről ellenállásba ütköztek volna, megint tömegesen dobhatták át a magyarokat a határon. A bábkormány nemcsak hogy nem tiltakozott ez ellen, hanem újra hozzáfogott a németek kitelepítéséhez, hogy helyet adhasson a Szlovákiából kiutasított magyaroknak.





A gonosz mesterkedéssel megszőtt terv - a szovjet érdekeknek megfelelően - egyszerre gyengítette a magyarokat és a németeket a Dunavölgyében.



Persze a színfalak mögött az oroszok mozgatják a szálakat, ahogyan 1946 nyarán is Vorosilov szorította rá Nagy Ferenc kormányát a magyarországi németek kitelepítésének a megindí­tására. Szerencsére az amerikaiak - s ebben a magyar püspöki kar erélyes tiltakozásainak is volt része - gazdasági



nehézségekre hivatkozva, az általuk megszállt német zónába már néhány hónap után nem fogadtak be többé újabb kitelepítetteket. Amikor 1947 nyarán a Szovjetunió "engedélyt" ad Magyaror­szágnak, hogy német kisebbségét kitelepítheti Kelet-Németor­szágba, a kitelepítés újra folytatódik. A kitelepítés terve roppant rémületet okozott és Dinnyés Lajos miniszterelnöknél a püspöki kar nevében tiltakoztam ellene.



Az embertelen deportálásokra kiáltványban hívtam fel a figyelmet:



"Szokatlan lépésre határoztam el magam. A kérdés rendkívüli komolysága és végtelenül fájdalmas volta kényszerítenek rá. Miután már kimerítettem minden hivatalos és egyéb közbenjá­rásnak a lehetőségét, ismét a sajtó segítségéhez fordulok, hogy a társadalom minden rétegének, valamint Magyarország és a külföld illetékes hatóságainak figyelmét felhívjam az áttelepítések és kitelepítések szélsőséges és kegyetlen lefolytatására. Vannak, akik azt hiszik, hogy ezekkel a módszerekkel megtalálták a béke biztosításának a módját, pedig máris mutatkoznak veszélyes következményei. Pusztán származásukért és anyanyelvükért ezreket visznek el régi lakhelyükről, onnan, ahol már őseik éltek századokon keresztül; vagyonukat elkobozzák, vándorlásra és nyomorúságra ítélik őket. Vessünk ezekre a számunkra oly fájdalmas eseményekre egy pillantást.



Csehszlovákiából- megalakulása mindössze negyedszázaddal ezelőtt történt - hétszázezer magyart, akik ezer esztendő óta élő közösséget alkottak a Dunától északra, deportáini kívánnak és kiűzni akarják arról a földről, amelyet mind a régi állam, mind az első világháború után alakult új állam is jogos tulajdonukban hagyott.



Kitelepítésüknek körülményeit, melyeket deportálásnak is nevezhetnénk, gyakran szigorú titoktartással rejtegetik.



Hasonló körülmények között deportáltak Németországba sok ezer embert szülőföldjéről. Átmeneti szünet után folytatják ezeket a siralmas cselekményeket. Mindezt akkor, amikor meghirdetik a demokrácia alapelveiként: az emberi méltóság, egyéni szabadság és félelemnélküli élet biztosítását. Az emberiséget szerető, minden becsületes embernek a szíve fáj és vérzik ezeknek a láttán.



Saját lelkiismeretem és honfitársaim igen nagy csoportja fájdalmas panaszainak hangja indított engem arra, hogy ezzel a kiáltvánnyal a világ közvéleményéhez forduljak. "

forrás: nemzetidal



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona