Újabb balkáni válság fenyegeti Európát

2007.11.15
Független koszovó vagy destabilizálódó Szerbia – Folytatódik az egykori Jugoszlávia szétesése

Egy hónap sincs hátra, és újabb, gyakorlatilag beprogramozott konfliktus keletkezhet a Balkánon, amint Koszovó kikiáltja függetlenségét. A 2 millió lakosú, 95 százalékban albánok lakta Koszovó elvileg ma is Szerbia része, de 1999 óta az ENSZ és a NATO ellenőrzése alatt áll.
A NATO légicsapásai nyolc éve véget vetettek az albán szeparatisták ellen indított szerb katonai hadjáratnak. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Szerbia mögött álló Oroszország eddig megakadályozta, hogy elfogadják a Koszovó „nemzetközileg felügyelt önállóságára” irányuló, Ahtisaari finn ENSZ-megbízott által kidolgozott tervet. Semmi jel nem utal arra, hogy Moszkva változtatna álláspontján. Belgrád széles körű autonómiát adna az albán többségű tartománynak, de csak Szerbia állami keretein belül. Legutóbb a hongkongi modellt ajánlottak fel, gyakorlatilag teljes gazdasági önállósággal. A dolog szépséghibája, hogy Hongkong esetében kínaiak tárgyaltak kínaiakkal, itt pedig a szerbek albánokkal.
Az ENSZ-ben december tizedikén be kell számolni arról, mi történt Koszovó ügyében. A válasz pedig előre tudható: nem sikerült megegyezni. Egy nap múlva pedig koszovói albán politikusok a most vasárnapi szavazással megerősítve borítékolható módon kikiáltják a függetlenséget. „Ha száz évig tárgyalnánk, akkor sem jutnánk megegyezésre” – mondta néhány napja Hashim Thaqi, akit sokan már leendő kormányfőként kezelnek. Ő politikustársaival együtt arra számít, hogy több állam, így Németország és az Egyesült Államok is elismeri a független Koszovót, az ENSZ jelenlétét pedig felváltja az EU jelenléte, pontosabban gyámsága. Ha valamilyen oknál fogva mégsem ismerik el az önállóságot, akkor jelentősen nő a fegyveres harcok kiújulásának veszélye. Ráadásul Szerbiában januárban választások lesznek; ha Koszovó független, akkor Belgrádban a szélsőségesek kerülhetnek többségbe a parlamentben.
Belgrádban a múlt héten kilenc ország képviselőinek a részvételével folyt tanácskozás a Balkán kilátásairól és Koszovó jövőjéről. „Valamennyien az oszmán birodalom hagyatékával küzdünk” – vélekedett a konfliktusról Fasslabend volt osztrák védelmi miniszter. A gondolatot ki lehet egészíteni azzal, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia és Jugoszlávia hagyatéka is az a problémahalmaz, amelyet továbbra is inkább kezelni, mint megoldani próbálnak a szereplők. Dmitrij Rogozsin, az orosz parlament védelmi bizottságának alelnöke és Szergej Baburin, a duma alelnöke keményen bírálta a koszovói függetlenségi törekvéseket; hangoztatták, hogy „Oroszország sokkal közelebb van Európához, mint öt éve”. A német résztvevők azt az álnaiv kérdést tették fel: vajon milyen orosz érdekek fűződnek Koszovóhoz? A nemzetközi jog betartását akarjuk elérni – hangzott a válasz, hiszen a szerb parlament az alkotmányba foglalta, hogy Koszovó az ország része.
Szakértők egyetértenek abban, hogy az évek óta tartó alku igazi tétje a Nyugat-Balkán, vagyis az egykori Jugoszlávia, ahol jelenleg Albánia és Koszovó amerikai érdekszférába tartozik, európai rásegítéssel. Bosznia és Macedónia esetében fordított a helyzet, ez az unió „területe”, amerikai segítséggel. A mostani koszovói válság okán Moszkva vissza akar térni az európai politizálásba, úgy, ahogy azt a XIX. században tette, azt remélve, hogy ismét befolyása alá vonhatja Szerbiát, valamint a gazdaságilag különvált Montenegrót.
Ami a kockázatokat illeti, azok bőségesen vannak, ugyanis amint Koszovó függetlensége precedenst teremt, senki sem mondhatja azt a boszniai szerbeknek, hogy ezt nektek nem szabad. A Szerb Köztársaság kiválhat, Bosznia pedig széteshet, a keleti, szerb része csatlakozhat Szerbiához, vagy ha úgy látja jobbnak, megtartja önállóságát. Macedóniából is kiszakadhat a többé-kevésbé zárt csoportban élő, a lakosság csaknem harmadát kitevő albán kisebbség, és a világ több részén is precedensnek tekintenék Koszovó kiszakadását.
Szlovákiában szabályos belpolitikai adok-kapok alakult ki Koszovó és a szlovákiai magyar kisebbség várható autonómiaigényei miatt. Putyin orosz elnök Erdéllyel és a magyarokkal példálózott, viszont erdélyi magyar vélemények szerint számukra éppen az jelentene precedenst, ha Koszovó Szerbia része maradna, és rendkívül nagy autonómiát élvezne. Doris Pack, az Európai Parlament Délkelet-Európával foglalkozó testületének elnöke szerint így Koszovó mindent megbénít, tovább kell lépni, és a szerb politikai elitnek kezdenie kell valamit Milošević örökségével, mert a lakosságban soha nem keltették azt az érzést, hogy az elmúlt idő történéseiért a szerbek felelősek.
A koszovói történetnek hatása lehet a Vajdaságban élő magyar kisebbségre is, az Európai Tanács jelentése szerint ugyanis Koszovó függetlenné válása esetén legalább százezer szerb hagyja el az országot, és túlnyomó részük a Vajdaságban akar letelepedni. A dilemma tehát az, hogy Koszovó függetlenné válásával ott stabilizációt teremtenek, viszont destabilizálódik Szerbia és a Balkán több területe. Vannak olyan aggodalmak is, hogy Albánia, Koszovó, valamint Bosznia muzulmán vallásúak lakta része és Macedónia albánok lakta területe egyesült iszlám államot hozhat létre a Balkánon.
László József (Világgazdaság)
forrás: vajdasagma