A magyarok ne élhessenek vissza a koszovói mintáva

Ján Kubis:
"A magyarok ne élhessenek vissza a koszovói mintával"

2007.5.28
Ján Kubis szerint Pozsony csak egyedi megoldásként azonosul a koszovói rendezés mód­szerével. A szlovák külügyminiszter csütörtökön közölte, hogy Pozsony azonosul ugyan a koszo­vói rendezésről szóló ENSZ-határozattal, de Szlovákia érdekeinek hangsúlyos védelmére törek­szik annak érdekében, hogy "a magyarok ne élhessenek vissza" a koszovói mintával, és nehogy azt precedensnek tekintsék.
Szlovákia ezért elvárja, hogy a koszovói rendezésről szóló határozatban valamiféleképpen megfogalmazódjék az is, hogy a megoldás kivételes és a továbbiakban nem lesz a nemzetközi joggyakorlat része, mert Szlovákia aggasztónak találja a magyar politikusok megnyilvánulásait, akik Magyarországon belül és a határain túl is az ilyen aggodalomra okot adó nyilatkozatnak tesznek.
Pozsonynak kötegnyi gyűjteménye van a magyar politikusok olyan sajtónyilatkozataiból, amelyek azt erősítik, hogy a koszovói rendezést szívesen fordítanák a saját javukra.
"A (szlovák) kormány egyértelműen ellenzi a magyar kisebbség politikai autonómiáját" - idézte Kubist a hírügynökség. - "Semmilyen esetben sem pártoljuk a kollektív jogokat, különös­képpen nem a kisebbségek kollektív jogait, és határozottan nem pártoljuk azt, hogy a kollektív jogok elve a Szlovák Köztársaság területén érvényesüljön. A szlovák diplomácia minden ilyen irányú törekvést nagyon határozottan el fog utasítani".
(MTI)

Csorba Béla, a VMDP
alelnöke

Dr. Becsey Zsolt
EU-képviselő úrnak

Tisztelt Képviselő Úr!

Nagy figyelemmel olvastam a strassbourgi Európai Parlamentben a „Kérdések Órájában” a Vajdasággal és a vajdasági magyarokkal kapcsolatos kérdéseket, és Oli Rehn EU-bővítési biz­tos válaszait. Jó, hogy a kérdések elhangzottak, s feltételezem, hogy mindebben Képviselő Úrnak oroszlánrésze van, miként B. Posselt úrnak is, aki korábban maga is a helyszínen ismerkedhetett meg a tényleges valósággal. Oli Rehn úr válaszai azonban csak részben kielégítőek, különösen ami az etnikai arányok megváltoztatására történő menekülttelepítés kérdését illeti. Úgy tűnik – bár ne lenne igazam! -- hogy ezt a kérdést az EU-biztos úr szándékosan félrehallotta, ami koránt­sem megnyugtató a Vajdaságban élő kisebbségek számára. Valószínűleg további teendők és fel­világosítások szükségeltetnek annak érdekében, hogy az EU-ban végre felfogják, mi is történt és történik valójában. Biztosra veszem, hogy Képviselő Úr támogatására ebben ezután is számítha­tunk.
Különösen fontos volna elrugaszkodni a rendőrség és az igazságszolgáltatás területétől akkor, amikor a magyarok foglalkoztatásáról esik szó. A magyarverések idején ez a téma előtérbe került – fontossága vitathatatlan –, de legalább ennyire lényeges és égetően fontos, hogy az EU-biztosok figyelme kiterjedjen a kisebbségek, különösen a magyarok, hátrányos helyzetére az ál­lami, a tartományi és az önkormányzati közigazgatásban, és folyamatos kiszorításukra a tartomá­nyi és önkormányzati alapítású közvállalatok igazgatóbizottságaiból és ellenőrző testületeiből. Ezen a téren olyan rossz a helyzet, hogy azt egy tévényilatkozatában a tartományi ombudsman is nyíltan bírálta.
De különösen nehéz helyzetet teremtenek az általános- és középiskolai oktatási törvények is azzal, hogy a kisebbségi tagozatokon nem teszik kötelezővé a tanárok számára a kisebbségi oktatási nyelv ismeretét. Ezzel a gyakorlatban lehet! 37;vé tes kisebbségi oktatói gárda foko­zatos fellazítását s a kisebbségi anyanyelvű tagozatok lassú elsorvasztását.
Kérem Képviselő Urat, minél előbb ezekre a kérdésekre is irányítsa rá kollégái szíves fi­gyelmét!
Temerin, 2007. május 27.
Tisztelettel köszönti: Csorba Béla

Dr. Szalma József:
A felemás szerb rendszerváltás következménye

A betelepítés esetében a Vajdasági Magyar Tudományos Társulatnak (VMTT) és jóma­gamnak volt több, a nemzetközi jogra hivatkozó orvoslási javaslata: Szerbia nem eléggé igyeke­zik Európába. Vegye figyelembe az ENSZ menekültügyi szabályait. Ami azt jelenti, hogy a me­nekülést előidéző okok megszűntével (esetünkben ez háború), a valós és igazi menekülteknek joguk van vissza térni eredeti lakhelyükre. Tudjuk, hogy a volt Jugoszlávia eszelős háborúkkal sújtott térségeiben, szerb állami segédlettel szerbek jöttek a Vajdaságba. Ugyanakkor kipenderí­tették a békét hirdető magyarokat, különösképpen a fiatalokat. Tudta a szálláscsináló szerb állam, mit tesz.
A felemás szerb rendszerváltás 2000-től kész tényként elfogadta azt, ami történt. Meghir­dette az európai irányultáságot, ami jó, de továbbra is fenntartja a korábbi nacionálszocialista milosevityi rezsim kettős mércéit. Tudja, hogy Kosovo etnikailag elveszett, de a szerb érdekek­nek megfelelően, a BT által, az ún. konszenzus hiányában igyekszik azt megtartani. Ugyanakkor elkönyveli, hogy a Vajdaságot etnikailag megnyerte.
A Vajdaságról a szerb politikai elit körében két felfogás uralkodik. Az egyiket, miszerint az nem más, mint Szerb Vajdaság (1869-es évi alapozással), a szerb radikalizmus képviseli. Sze­rinte ez tiszta szerb terület kell legyen. Csendesen támogatni kell a szerbbé válást. A multikulturalizmus örve alatt, meg kell nyerni a kisebbségeket, fel kell őket kérni arra, hogy se­gítsék Szerbia uniós csatlakozását.
A regionális, európai irányultságú liberális szerb kisebbség pozitív igyekezete az, hogy a Vajdaság európai régió legyen. (Ami történetileg és kulturálisan is igaz, de nemigen mondható, hogy a valamikori szerb szeparatistáknak köszönhető).
Helyes lenne, ha a Vajdaság megmaradna Európai régiónak. Azzal, hogy ezen a szinten már érvényesül az európai kisebbségvédelmi egyezmény, amely tiltja az európai régiók hagyo­mányosan kisebbségek lakta területeinek erőszakos betelepítését.
A hét százalékos támogatottságú szerb liberálisoknak felróható, hogy nem tettek meg minden szükséges lépést az erőszakos betelepítések ellen. Különösen nem a beköltözők kisebb­ségiek kárára történő, érdemtelen gazdasági favorizálását illetően. Annyi pozitívumot el kell mondani róluk, hogy annak idején szembeszegültek az erőszakos hadtoborzásokkal. Más kérdés, hogy a boszniai és egyéb tömeges beköltözőknek, újvidéki segédlettel állampolgárságot szorgal­maztak, amit azok meg is kaptak.
Jóllehet a magyarság egésze, számától függetlenül mindig is európai értékeket vallott, je­lenlegi etnikai struktúrája és hiányos jogai miatt, hosszú távon, a vajdasági magyarság igen ko­moly veszélynek van kitéve.
Komoly hibája az anyaország politikailag befolyásolt adminisztrációjának, hogy szerinte a nagyszerb kényszerítéssel elköltöztetett fiatalság után maradt népességi űrt úgy lehet egyensú­lyozni, ha nemcsak a szerbek, hanem a szerbiai magyarok irányában is vízumfelhőt hoz létre. Tehát a parancs arról szól, hogy minden áron, minden rossz és diszkrimináló feltétel ellenére, itthon kell maradni. A VMTT nem egyszer kimondta, hogy a parancson túlmenően, szükség van a megfelelő itthoni körülmények és normális életfeltételek biztosítására. Nem arról van szó, hogy a vajdasági magyarság el akar menni, hanem arról, hogy az elmúlt 17 év során, a hat délszláv háború idejéna szerb hatóságok magyarságot diszkriminálták, s a rendszerváltók ezt jobbára el­könyvelték. S arról, hogy az anyaország részéről nem volt kellően hatékony a nemzetközi olta­lom.
Ez komoly sújtás, ami alól nehéz felocsúdni.


Becsey Zsolt (EPP-ED) képviselő Közleménye

Vajdaságról az Európai Parlamentben,
2007. május 22-én, Strassbourg
"Kérdések Órája"

Az Európai Parlament Házszabálya értelmében a Strassbourg-ban tartott plenáris ülések hetében a társ-alapintézmény, az Európai Bizottság tagjai személyesen, szóban vála­szolnak az euroképviselők korábban benyújtott, írásbeli kérdéseire. Ez a "Kérdések Órája" intézménye.
Ilyen kérdést már nem először tett föl a Vajdasággal kapcsolatban Bernd Posselt német néppárti képviselő. Az általa interpellált Olli Rehn, az ügyben illetékes EU-bővítési biztos ezúttal az őneki adott válasszal kezdett el beszélni a Vajdaságról. A biztossal való párbeszéd, illetve a Vajdaság kisebbségvédelmének alkalmát megragadva két másik euró­pai néppárti (EPP-ED) képviselő is élt a visszakérdezés lehetőségével: az osztrák Reinhard Rack és a magyar Becsey Zsolt.
A továbbiakban olvasható Vajdaságról a Strassbourg Európai Parlamentben el­hangzottak fordítása (a biztos által használt angolból, illetve a Bernd Posselt és Reinhard Rack által használt németből. Becsey Zsolt ezúttal is, szokásához híven, magyarul szólt hozzá a vitához, érvényt szerezve annak, hogy a magyar az Európai Unió hivatalos nyelve.)

Olli Rehn EU-bővítési biztos: A Bizottság nagy figyelemmel követi a vajdasági helyzet alakulását. Sürgettük a hatóságokat, hogy az etnikai incidensekkel haladéktalanul foglalkozzanak. Arra is bíztatjuk őket, hogy lépjenek föl a nemzetiségek jó viszonyáért és azért, hogy megőriz­hető legyen Vajdaság többnemzetiségű és többkultúrájú modellje.
Amint azt a Bizottság 2006. novemberi, Szerbia országjelentése is megállapítja, Vajda­ságban javult a nemzetiségek közötti viszony. Nem nőtt az incidensek száma. 2007 első hónap­jaiban nem érkezett hír jelentős incidensről. A hatóságok több intézkedést hoztak a kisebbségi nyelvek, illetve az ilyen nyelveken megjelenő feliratok érdekében, és azért is, hogy a kisebbségek képviselve legyenek az igazságszolgáltatásban és a rendőrség soraiban.
Az oktatást illetően is van haladás. Nőtt a Vajdaságba behozott albán és magyar nyelvű tankönyvek száma. Szabadkán pedig magyar nyelvű tanárképző kar lett megszervezve, ami ta­valy októbertől működik is. Ezeket a kétségtelen intézkedéseket szükséges fejleszteni, és továb­biakkal kiegészíteni.
Ugyanakkor az! t tapaszt őket?

Olli Rehn: - Ami Posselt úrnak a Vajdaság uniós támogatása és a kisebbségi jogok kap­csolatára vonatkozó kiegészítő kérdését illeti, ugyan nem tudjuk precízen előrevetíteni, hogy ös­szesen mennyi pénzt is kap e címen Vajdaság Autonóm Tartomány, ám a terület jelentős uniós támogatásban részesül, méghozzá olyanban, amit a Posselt úr által említett célokra költünk.
Gazdasági támogatásaink alapjául a következő tényezőket vesszük figyelembe: a történe­lem szerepe, vagyis a háború utáni újjáépítés, jelesül a Sloboda híd; ezen kívül a földrajzi meg­határozottság, következésképpen a határon átnyúló kapcsolatok átfogó támogatása; végül általunk figyelembe vett tényező a gazdaság helyzete is.
Szerbia más vidékeihez képest Vajdaság viszonylag jómódú terület. Ezért, jóllehet a köz­társaság területének 25 százaléka, összlakosságának pedig 20 százaléka esik rá, Vajdaság mégis a 36 százalékát vette föl az uniós költségvetésből a szerbiai kis- és középvállalkozásoknak juttatott összegnek.
Mindent egybevetve, világos, hogy ezeket a gazdasági támogatásokat azoknak a céloknak az érdekében nyújtjuk, amelyekre Posselt úr utalt. Biztosíthatom, hogy ezt a pénzt jól használják a kisebbségek és jogaik védelmére.

Reinhard Rack (PPE-DE) - Biztos Úr, joggal utalt arra, hogy az Európai Unió nagyon sok pénzt költ kisebbségvédelemre és vele kapcsolatos beruházásokra. Ugyanakkor nem lenne lehetséges, sőt egyenesen szükségszerű biztosítani azt is egyidejűleg, hogy Szerbiára megfelelő politikai nyomást gyakoroljon az integráció? Méghozzá oly módon alakítani az Unió Szerbiával kapcsolatos politikáját, hogy bizonyos visszaélésekre egyáltalán ne is kerülhessen sor, illetve, hogy aztán ezek miatt utóbb ne kármentésre kelljen az uniós pénzeket költeni.

Olli Rehn - Egyetértek a tisztelt képviselővel, hogy a gazdasági támogatások mellett po­litikai eszközökkel is kell élnünk. De hát éppen ezt tesszük Vajdaságban. Fölvetettük ezeket a kérdéseket a szerb kormánynak. Most, hogy az országnak új, demokratikus kormánya van, ami reform- és Európa-párti, azt remélem, hogy még jobban hallathatjuk a hangunkat, és elérjük, hogy a Vajdasággal kapcsolatos aggodalmainkat számításba vegyék Szerbiában.
Szerbia új Alkotmánya részletesen rendelkezik az emberi jogokról és a kisebbségek vé­delméről. Mindazonáltal, van benne néhány ellentmondás a területi decentralizálás mértékét ille­tően. Az új szerb parlament kulcsszerepet játszik abban, hogy az Alkotmánynak csakugyan ér­vényt szerezzenek, különösen, ami a kisebbségvédelem erősítését illeti, valamint azt, hogy az európai normáknak megfelelő helyi önkormányzatokat hozzanak létre. E tekintetben feltétlenül pozitív, hogy - hála a választói törvény felülvizsgálatának - az etnikai kisebbségek pártjai most helyekhez jutottak az új szerb parlamentben.

Becsey Zsolt (EPP-ED) - Mivel én közvetlenül a Vajdaság mellett születtem, talán fel­hívnám a valós szituáció néhány kérdésére is a Biztos Urat. Az egyik az az, hogy nem probléma-e, hogy a Vajdaságban az őshonos magyar kisebbség gyakorlatilag még mindig háborús bűnös­nek számít? Antigoné joga ott nem érvényesül, tehát nem temethetik el a halottakat, meg sem emlékezhetnek róluk.
Vagy az nem probléma-e, hogy sehol nincs arányosság sem a foglalkoztatás, sem a priva­tizáció, sem az állami intézmények, sem az oktatás területén? És jó volna, hogy ha újra vála­szolna Bernd Posselt úrnak azon kérdésére, hogy mi van az erőszakos betelepítésekkel. Egyéb­ként szívesen felajánlom azokról az újabb incidensekről szóló teljes listát Olli Rehn úrnak, ame­lyek csak az utóbbi időben történtek.

Olli Rehn - Ami a vajdasági magyar kisebbség helyzetét illeti, amint azt országjelenté-seinkről is mondtam, nagyon alaposan elemeztük a helyzetet. Beszéltünk e kérdésről a szerb ha­tóságokkal is, akik hangoztatták, hogy ők a maguk részéről készek növelni a nemzeti kisebbségek arányát a rendőrség és az igazságszolgáltatás soraiban, de sajnálatukra gyakran nin­csen elég meg­felelő jelentkező. Véleményem szerint fontos, hogy folytassuk ezt a politikai nyo­másgyakorlást vagy politikai bátorítást.
Másrészt, amint megoldjuk azokat a gondokat, amelyeket a belső menekültek migrációja okoz, máris jobb lehetőségünk lesz elkerülni az olyan fajta problémákat, mint amelyekre utal. Természetesen elsősorban a Koszovó státusáról folyó tárgyalások kimeneteléről beszélek. Jól megoldott státus meghatározás kell, és bízom abban, hogy amint ezt elérjük, nem éri már több destabilizáló hatás az olyan, etnikailag vegyes területeket, mint a Vajdaság. Ezért sürgetjük az összes érintett felet, hogy tegyen tanúbizonyságot felelősségérzetről. A Bizottságnak szilárd meggyőződése, hogy nem lehet párhuzamot vonni Koszovó és a Vajdaság között.
forrás: hírlevél VMDP