Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Pozsonyi füge az EU-nak-2005

Pozsonyi füge az EU-nak-2005-ből

2007.7.29
Meg persze magyaroknak is. Szépen bekerült a magyarüldözés (finomabban etnikai tisztogatás) politikája az Európai Unióba, a benesi örökséggel együtt. Amikor 12 évvel ezelőtt megalakult a második szlovák állam (az első Hitler ajándéka volt), beteljesedett az, amitől féltünk: a szlovák politikában, annak minden pártszínezetében, a leglényegesebb nemzeti feladat a „magyar kérdés” megoldása lett. Egy ideig aggódtak ugyan Strasbourgban és Brüsszelben, de jól számítottak rá, hogy kevesebb probléma lesz abból, ha a magyarokat intik tétlenségre és némaságra, amit már úgyis megszoktak, mint ha a szlovákok beidegzett álláspontját igyekeznének megváltoztatni. Végül is az Uniónak egy a lényeg, hogy a csatlakozó államokban akadálytalan legyen a kereskedelmi terjeszkedés.

Magyarország újsütetű miniszterelnöke viszont mondott valamit, ami nem illett bele ebbe a szép idilli állapotba. No nem, mintha megjött volna az esze követelni valami jogosat és természeteset, csak éppen elszólta magát. Csak elszólta magát, mint a zsinagógában, ám ott kedves jóindulattal mosolyogtak csak, amikor kétszer is hivatkozott a Megváltóra, tudván jól, hogy nem akar ez a jó fiú senkit megtéríteni szószéki vendégként.

Pozsonyban annál idegesebbek lettek, mert ott még megváltóbbat mondott. Vladimír Meciar, volt szlovák kormányfő hivatalos nyilatkozatban utasította vissza Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök azon elképzelését, amely szerint autonómiát kellene biztosítani a határon túli magyarok számára.

Meciar és Pavol Hrusovsk házelnök Budapestnek címzett diplomáciai jegyzéket sürget.

„Azzal, hogy a magyar miniszterelnök a határon túliak kettős állampolgárságának támogatása helyett kilátásba helyezte egyebek között a szlovákiai magyarok autonómia-igényének az előmozdítását, megengedhetetlen módon avatkozott be országunk belügyeibe” – áll a hivatalos állásfoglalásban. Meciar szerint az autonómia Szlovákia számára elfogadhatatlan, mert veszélyezteti az ország területi épségét és szuverenitását. Viliam Vateska, Meciar párttársa a szlovák közszolgálati tévé egyik vitaműsorában arról is beszélt, hogy a szlovákok történelmi tapasztalata szerint az autonómiatörekvések végeredménye mindig az elszakadás. Pavol Hrusovsk, a szlovák törvényhozás elnöke szerint a magyar miniszterelnök kezdeményezése meglepte a Kereszténydemokrata Mozgalmat is.

A baloldali Smer alelnöke, Dusan Caplovic az ügy kapcsán nem zárta ki, hogy kezdeményeznek a szlovák parlamentben egy vitanapot. Ezen hivatalosan is reagálnának a magyar miniszterelnök kezdeményezésére, egyben pedig végérvényesen leszögeznék a nemzeti alapon nyugvó területi autonómia elfogadhatatlanságát Szlovákiában.

Bugár Béla a Magyar Koalíció Pártja elnöke kijelentette, hogy pártja egyébként sem területi, hanem kulturális autonómiát szorgalmaz. Hozzátette: a révkomáromi Selye János Egyetem megalakulásával is ennek elérése felé tettek újabb lépést.

Mentek is panaszra a szlovákok. Levelet írt az SNS-párt az Európai Parlament képviselőihez, hogy „Szlovákia megőrizhesse területi egységét. Szlovákia többségi lakosságának nyugtalanságát közvetítjük önöknek, mert Magyarország közjogi méltóságai Dél-Szlovákiában nemzetiségi alapú autonómia kialakítására törekszenek” – áll Ján Slota levelében.

A kormányfő Dzurinda is megszólalt: „Európában nincs autonómia, így tehát Szlovákiában sem lehet szó semminemű autonómiáról, Magyarország csak a kultúra és a nyelv megőrzésében segítheti a szlovákiai magyarságot, mint azt a velencei bizottság kimondta a státustörvény kapcsán.”

Juraj Migas, Szlovákia budapesti nagykövete sajtótájékoztatóján kijelentette: országa kizárja a vita lehetőségét a szlovákiai magyarok autonómiájáról.

Évtizedes vita ez, ami most újra fellángolt, Pozsony részéről immár uniós tagországként, kellő felháborodással. Hol van már az az idő, amikor a szlovák túlkapások miatt panaszkodó szlovákiai magyar politikusok kívánságára figyelmeztették Pozsony urait, hogy nem lesz uniós befogadás, ha a dolgok nem változnak. Lett uniós befogadás, a dolgok lényegében nem változtak.

A kisebbségi küzdelmek gondjai címmel tudósítottam Budapestről 12 évvel ezelőtt (Magyar Élet, 1993. július 1.), amikor már túl voltunk az ukrán-magyar alapszerződés botrányán, mert majd két év után derült csak ki, hogy a határok jövőbeli kiigazításáról is lemondott a magyar kormány és parlament, minden ok és ellentételezés nélkül, amit követően szinte naponta követelték a szlovákok és a románok. Erről írtam akkor a következőket:

„Ha ennyire kívánatos az etnikai tisztogatók részére egy ilyen alapszerződés, akkor azért mégiscsak oda kell figyelni azokra, akik felhorkantak rá, amikor az a nyilvánosság elé került. Mindebből az a tanulság, hogy ne legyen a közeljövőben semmiféle államközi megállapodás, mert az lefagyasztaná a magyar lehetőségeket azoknak mai szintjén. Félő azonban, hogy a magyar kormány újra belemegy ilyen alapszerződésbe, annak ellenére is, hogy Antall József kijelentette: a további alapszerződésekben nem lesz a határok jövőbeli megváltoztatására utaló záradék.” (Azóta tudjuk, hogy lett, sorban mindegyikben.)

„Június 23-án (1993) részt vettem Bécsben az ENSZ-konferencia egyik rendezvényén. Bizonyára ismeretes, hogy az elmúlt hetekben zajlottak le az Emberi Jogok Bécsi Világkonferenciájának eseményei. Ez a jó negyedszázada csak most megismételt konferencia nagy lehetőségeket tartogatott megismertetni a világgal Európa legnagyobb létszámú kisebbségi nemzetének a követeléseit. A magyar kormány nem ismerte fel ezt a lehetőséget. Jelen volt néhány eseményen, de nem használta ki a hírverési alkalmakat. A szlovákok 24 fővel voltak jelen, a magyar delegáció csak 8 főből állt. A trianoni rabság országrészeinek magyar szervezetei még jó időben kérték a magyar kormányt, segítse őket részt venni ezen az emberjogi konferencián, hogy e ritkán adódó alkalom ne múljon el kihasználatlanul. Kérésük nem talált meghallgatásra, azt a választ kapták, hogy jelenlétük haszna nincs arányban a költségekkel. Ez a válasz mélyen lesújtotta őket, mert ugyan mihez lehet mérni egy ilyen részvétel hasznát? Ha egy tucat ember elhelyezése egyhetes bécsi tartózkodásra meghaladja a magyar kormány anyagi kereteit, szólhattak volna a bécsi magyaroknak, azonnal megoldották volna a problémát. Mint ahogy a bécsi magyarok kezdeményezésére mégiscsak eljutottak a hadifogoly határontúli magyarok képviselői Bécsbe, és a hivatalos műsoron szerepelve legalább egy órás sajtótájékoztatást adhattak helyzetükről... Itt most megismétlődik az a helyzet – mint ami a múlt héten is megtörtént Duray Miklós sajtótájékoztatójával –, hogy érdemleges beszámoló csak egyetlen magyar újságban jelent meg erről a fontos kisebbségi ügyet tárgyaló eseményről, mégpedig a távoli Ausztráliában.”

Érthetetlen és megdöbbentő, hogy a külföldi tájékoztatás fontosságát mind ez ideig – immár 2005-ig – egyetlen magyar kormány sem ismerte fel, volt olyan külügyminiszterünk, aki azt mondta, a magyarságnak jó híre van a világban, nincs szükség reklámra. Ezzel a szűklátókörűséggel megbékélni nem tudó lélekkel írtam ugyancsak Budapestről három hét múltán (Magyar Élet, 1993. július 22.) az alábbiakat:

„Nekünk, magyaroknak, a szinte egyedül és nagyon súlyosan kárvallottaknak, önmagunkkal szemben való és létfontosságú kötelességünk volna olyan tájékoztatással szolgálni az európai béke ügyét, ami rátereli a figyelmet a kontinens legsúlyosabb kisebbségi problémájának eredetére, a bosszúból megalkotott béke határokat tologató rendelkezéseire. A másik lényeges pont az, hogy nem vállalja fel a magyar politika – a világ azon véleményével szemben, hogy a jelenlegi határok fenntarthatók a jövő Európa építéséhez – annak kimondását, hogy a jelenlegi helyzet konzerválása csak állandósítaná mindazokat a problémákat, amiknek az elhárítására nem az újjárendezést javasolják, hanem annak megerősítését további bilaterális szerződésekkel. Az elmúlt három év politikai tanulsága az, hogy Közép-Európában (és még sok helyütt a világon) előtérbe kerültek a kisebbségi problémák. Lehet-e vitatni, hogy a kisebbségi problémák mindenütt abból származnak, hogy az államhatárok nem etnikai alapon, hanem fegyveres rendezés következtében jöttek létre? Háborúk elsőrendű célja a területszerzés. Magyarország államhatárait úgy mozgatták el, hogy négy és félmillió magyar kisebbséggé vált. Hát milyen megoldása ennek a problémának a határok rögzítése? Hát ki szólaljon fel ilyen természetű megoldás haszontalanságáról, mint a magyar nép hivatalos vezetői?... Nem szolgál magyar érdeket az, aki véglegesnek fogadja el a jelenlegi határokat, és nem szolgálja a magyar nemzetet az, aki nem törekszik a nemzet egységének helyreállítására. Ennek kevés köze van ahhoz, hogy a jelenlegi körülmények között erre kevés a lehetőség vagy akár teljesen lehetetlen.”

A fenti idézettel csak felvillantottam a 12 éve kifogásolt tétlenséget, hogy rámutassak, nem mai eredetű hibák nyüzsögnek a magyar külpolitika szerencsétlenkedéseiben, abban, hogy folyamatosan és öröklődően elmulasztanak minden lehetőséget, és távol tartanak mindenki mást minden olyan cselekvéstől, ami a magyar nemzet valamilyenféle egyesítésének ügyét szolgálja. Értsük meg végre, hogy az utódállamok minden cselekedete politikai kényszerpályán mozog, nem tehetnek mást a maguk természetes érdekeinek vonalán, mint elkövetni mindent, hogy a hadizsákmányul kapott területet a nemzetállam-eszme értelmében homogenizálják, egyértelműen mentesüljenek mindenféle jövőbeli problémától a terület jogos birtoklását illetően.

Az Európai Unió nem az európai nemzetek életszövetsége, hanem a megalakulás idején telekkönyvezett államok feletti irányító szerv a kontinens politikai és gazdasági homogenizálására, magyarul: azonos politikai és gazdasági rendbe szervezésére. A tagállamok hatásköre (szuverenitása) ezeken a terepeken minimális, inkább végrehajtói szerep lesz, kötelezettség nem az állam polgárai, hanem az uniós központ színe előtt terheli. Lesznek (máris vannak) azonban érintetlen hatáskörök is, mint például a kisebbségi kérdés.

Január 24-én közölte a Magyar Távirati Iroda, hogy: „Szlovákia kész tárgyalni Magyarországgal a kétoldalú kapcsolatok legkülönbözőbb területeiről, de kizárja a vitát a szlovákiai magyarok esetleges autonómiájáról – jelentette ki Szlovákia budapesti nagykövete hétfőn Budapesten az MTI kérdésére. – Szlovákia számára az autonómia kérdése rendkívül érzékeny téma” – hangsúlyozta Juraj Migas a magyarországi újságírókkal tartott találkozón.

A magyar miniszterelnök a hónap elején sajtótájékoztatón azt mondta, a kormány a nemzetközi tárgyalásokon politikailag támogatni fogja a határon túli magyar közösségek autonómia-törekvéseit, de ezeknek illeszkedniük kell az EU elvárásaihoz.

Gyurcsány Ferenc közölte azt is, hogy a magyar kormánynak a legmagasabb, és szakértői szinten egyaránt szándékában áll tárgyalni a javaslatról szomszédaival és az EU-val, és készen áll a konzultációkra.

Az elmúlt hetekben Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök és Pavol Hrusovsky házelnök is azt mondta, az autonómia minden lehetséges formáját elvetik.

A Rákóczi Szövetség drámai felhívást intézett gyűjtés érdekében a felvidéki magyar oktatás céljára. A Rákóczi Szövetség öt évvel ezelőtt indította magyar gyermekek iskolai beiratkozási költségeit támogató kampányát, ami mindeddig eredményesen működött, részben magyar állami támogatással. Ez a támogatás most megszűnt, mert – most tessék figyelni – az uniós szabályok tiltanak minden etnikai alapon nyújtott határon túli támogatást. Így a státustörvényben foglalt oktatási célú adományokat is.

Mielőtt folytatnánk a felhívás ismertetését, álljunk meg egy pillanatra, egy perces néma csenddel adózzunk annak a hiedelemnek, hogy az EU-ban megszűntek a határok. Most kiderül, hogy mégis vannak – bizonyos dolgokra, mint például annak megakadályozására, hogy segíteni lehessen az elszakított területeken élő magyarság megmaradását.

A Rákóczi Szövetség természetesen fütyül erre a határra, de elvesztette a támogatás állami forrását, e miatt fordult a magyar társadalomhoz. (A felhívást jövő heti számunkban közzé tesszük).

Molnár Norbert pozsonyi tudósításából idézünk:

„A kedvezménytörvény, azon belül is a magyar diákoknak juttatandó oktatási-nevelési támogatások után most bárminemű autonómia elutasításának lett az élharcosa Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő. – Nem lesz itt semmiféle autonómia – mondta a minap lakonikusan és határozottan, pedig Szlovákiában most senki sem beszélt az önrendelkezés szükségességéről. A lényeg: a kulturális autonómia is elég messze van még, s ha ebben a választási időszakban nem sikerül elfogadtatni a törvényt, valószínűleg egy ideig lemondhatnak róla. A szlovák pártoknak ugyanis már nem kell a magyar politikai erő. (Pontosabban: a magyar pártra a baloldali-nacionalista Robert Ficónak és Meciarnak lenne szüksége, hogy kormányát külföldön elfogadottá tegye. E két párt a közvélemény-kutatások alapján simán kormányt tudna alakítani 2006-ban.) És ahogy az MKP már nem kell a szlovák pártoknak, úgy Magyarország sem kell Szlovákiának.

Pozsony 1998-ig Vladimír Meciar miatt sötét folt volt Közép-Európában. Akkor a győztes jobb-balnak, de leginkább a Meciar-mentes koalíciónak szüksége volt a magyarokra, hiszen Európa jó szemmel nézte, hogy a magyarok »hatalmat és felelősséget kapnak«, beleszólhatnak az ország irányításába, vagyis csökken az esélye az etnikai konfliktusoknak. Pozsonynak azért is kellettek a magyarok, hogy utolérje szomszédait, vagyis az uniós és NATO-csatlakozási tárgyalások a lehető leggyorsabban folyjanak. Mikulás Dzurinda is a keresztény konzervatív alapú KDH-ból érkezett, amely körülbelül olyan nacionalista, mint a jelenlegi CDU-CSU vezetői. A szlovák kormányfő azonban technokratább, így ha kell, háttérbe tudja szorítani nacionalista érzéseit. A magyar egyetem megalakítása tehát nem az ország nemzetiségei iránti nyitottság és európaiság jele, hanem tiszta politikai üzlet, ahogy bármi más. Pozsony már az Európai Unió és a NATO tagja, a régió kistigrise. Súlya megnőtt, külpolitikája sokkal hatékonyabb, mint szomszédaié. A magyar külpolitika pedig több mint öt éve a zavarodottság jeleit mutatja. Az Orbán-kormány idején Budapest az európai bajkeverő pozíciójába jutott, amit a Medgyessy-Kovács duó azzal próbált ellensúlyozni, hogy mindenkivel jóba akart lenni, aminek a teljes súlytalanság lett az eredménye. Gyurcsány külpolitikája egyelőre nem világos, csak a kapkodás világlik ki belőle. Ezt érezte meg Dzurinda. Pontosan tudja, hogy Pozsonynak már nem kell Budapest, Magyarország megtette, amit meg kellett tennie, segítségével Szlovákia begyalogolt az európai struktúrákba, hát eldobja, mint egy használt rongyot. A kedvezménytörvény idején a szlovák diplomácia addig húzta az időt, amíg bizonyossá nem vált, hogy Pozsonyból EU- és NATO-tag lesz. Ezután Budapesten Dzurinda belegyalogolt Medgyessybe, s nemet mondott az oktatási-nevelési támogatásokra. Most, hogy Pozsony csillaga fényes, belegyalogolhat bárkibe. Nem teheti meg ugyanezt Basescu, Kostunica és a többiek, hiszen nekik még szükségük van Budapestre. Bár csak találgatni lehet, de logikusnak hat, hogy ha a romániai magyarok valamit el akarnak érni, azt az EU-csatlakozásig tehetik csak meg, mert utána Bukarest is a pozsonyi példát követi.

Dzurindának elfogytak a témái is. A reformokat meglépték, a nép ebből még csak a negatívumokat érzi, így azokat nem emlegetheti. Ekkor siet segítségére Gyurcsány Ferenc, aki bedobja a köztudatba az autonómiát. Szerbiában és Romániában visszafogottak a reakciók, Pozsonyban nem. Végre egy téma, amin lovagolhat a szlovák miniszterelnök, és megmutathatja, hogy képes dacolni Budapesttel.

A magyar miniszterelnöknek pontosan kellett volna fogalmaznia: azokban az országokban támogatjuk az autonómiakezdeményezéseket, ahol erre van lehetőség, politikai akarat. Tudnia kell ugyanis, hogy Szlovákiában már az óvodásokat is az autonómiával riogatják. A szó értelme Pozsonyban az elszakadás értelmével lett azonos, s minden szlovák tolulást kap tőle. Ezért visszafogottabb az MKP is, ha elhangzik a varázsszó: autonómia.”

Összegezés: A buta tótok átverték az okos magyarokat.

Van ez tovább is: A Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő február 1-jén Londonban tartott szemináriumán, amely a közép-európai EU-országok euró-konvergenciájának állását tekintette át, elhangzott: a 2010-es magyarországi eurócsatlakozási céldátum a lehetséges legkedvezőbb forgatókönyv esetén teljesülhet. A cég szakértői szerint ugyanakkor valószínű, hogy Magyarország ehhez képest egy-két évvel később léphet csak be a valutaunióba. A Fitch Ratings szerint ahhoz, hogy Magyarország 2010-ben az euró-övezet tagja legyen, 2007-2008-ban a GDP-érték 2,0 százalékának megfelelő költségvetési kiigazítást kellene végrehajtani. A hitelminősítő londoni szemináriumán elhangzott egyik kommentár szerint „drámai” az a fordulat, amely az utóbbi néhány évben Magyarország és Szlovákia gazdasági megítélésében végbement Magyarország kárára és Szlovákia javára – írja a Tőzsdefórum.

Tehát Szlovákia megítélése (gazdasági teljesítőképesség tekintetében, de hát ez a lényeg) megelőzi Magyarországét. Hol lesz itt lehetőség panaszt tenni érdemben, a felvidéki magyarok háttérbe szorítottsága miatt?

Ugyancsak 1993-ban írtam Budapestről (Előtérben a kisebbségi kérdés, Magyar Élet, 1993. július 29.): „Nekünk csak egy kiút van ebből a helyzetből: fel kell építeni alkuhelyzetünket. A magyar nép talentuma és geopolitikai adottsága birtokában számon kérő gazdasági erővé növekedhet abban a térségben, amit akár Kárpát-medencének, akár KeK-nek [Közép-európai Kezdeményezés, ami azóta hamvába holt)] neveznek.

Mit lehet most mondani 12 év múltán?

A magyar külpolitika teljes csődöt mondott. Rossz alapokon indult, kísérletet sem tett határozottan megnyilatkozni és cselekedni a trianoni ártalmak megszüntetése érdekében, amikor a számunkra ellenséges hatalmi környezet válságos helyzetbe került: a romániai forradalom és államcsíny, a Szovjetunió összeomlása, Csehszlovákia kettéválása, Jugoszlávia szétesése. Helyzet volt tehát Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken. Talán úgy gondolták, nem úri viselkedés mások bajában előnyös helyzetbe jutni. Vagy – ami még rosszabb – talán eszükbe sem jutott, hogy Magyarországnak, a magyar nemzetnek van követelnivalója, és ha van, avval elő is kell állni határozottan, következetesen és kitartóan. Ez is antalli örökség, mert abban az időben még adott lehetőséget a történelem, lerakni az öncélú magyar külpolitika alapjait, amely határozottan kiáll az egész magyar nemzet érdekeiért és egyesüléséért.


Magyar Élet, 2005. február 17.
forrás: disputa.ro



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona