Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Horthy: BECSÜLET ÉS KÖTELESSÉG

BECSÜLET ÉS KÖTELESSÉG
Dátum: 2007-02-09 10:00 Adminisztrátor: karaffa

Kárpát- medencei magyarság illusztráció, forrás: internet
Forrás: Magyar Hírvivő/Tarics Péter
50 éve halt meg Horthy Miklós kormányzó
Február 9-én volt 50 éve annak, hogy a portugáliai Estorilban 89 éves korában meghalt vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója, a 20. századi magyar- és európatörténet egyik legjelentősebb politikus-egyénisége.



„Minden fiatal tengerésztiszt legfőbb vágya, hogy a távoli világrészekre utazhassék. Számomra ez a vágy Őfelsége Saida nevű korvettjén valósult meg, melyre 1892-ben helyeztek át...Ez a két évig tartó utazás még ma is életem legszebb emlékei közé tartrozik." - vallja Horthy Miklós emlékirataiban. Tehát világot látott fiatalemberként tért haza, gazdag tapasztalatokkal. Tengerészeti életpályáján, valamint Ferenc József szárnysegédjeként komoly tapasztalatokat szerzett, intelligens politikus vált belőle, bár soha nem készült a politikai pályára. Ötvenéves koráig szinte csak a tengerészetnek élt, személyét mégis az ezt követő időszak történései tették és teszik jelentőssé.

1918-ban azt hitte, nyugalomban éli majd életét a kenderesi birtokon. Nem így történt, hiszen Szegedre hívták, ahol gróf Károlyi Gyula 1919. május 31-én megalakult kormányának hadügyminisztere lett. Horthy 1919. június 9-én kiadott felhívásában elrendelte a Nemzeti Hadreseg felállítását. Egy hónappal később megvált a hadügyminiszteri poszttól, és hadsereg-főparancsnoki kinevezést kapott, majd felvette a fővezéri címet. 1919. augusztus 13-án Siófokra utazott, itt jött létre a Nemzeti Hadsereg fővezérségének főhadiszállása. Október közepén mintegy 30 ezer főnyi fegyveres erő állt Horthy parancsnoksága alatt, s ez a hadsereg biztosította számára a bevonulást Budapestre, 1919. november 16-án, miután a románok kivonultak a magyar fővárosból. A katonai hatalom tehát ekkor már Horthy Miklós kezében volt Magyarországon.

1919 őszén Magyarország nem rendelkezett az alkotmányos élet két alapintézményével, a törvényhozó testülettel és az államfővel. Az 1920. januári választásokat követően február 16-án összehívott nemzetgyűlés február 27-én elfogadta „az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendszeréről” szóló törvényt. Ez lett az új politikai rendszer alaptörvénye. Az államforma kérdésében kimondta: a királyi hatalom gyakorlása 1918. november 13-án megszűnt, de nem foglalta magába a király nélküli királyság államformáját. Erről egy, a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály, az 1920. március 18-án kiadott kormányrendelet intézkedett. Megállapította, hogy a már említett törvény hatályon kívül helyezte az államformára vonatkozó forradalmi rendelkezéseket, és fenntartotta a királyi méltóságot és a királyi hatalmat, mint jogintézményt. Ezért az állami hatóságokat, hivatalokat és intézményeket a „királyi”, illetve a „magyar királyi” jelző illeti meg, a címeren a Szent Koronát, a hivatali bélyegzőkön a szent koronás címert kell alkalmazni. Létrejött tehát a király nélküli királyság.

Az említett törvénycikk rendelkezett arról, hogy a nemzetgyűlés az „államfői teendők ideiglenes ellátására” kormányzót választ. Jogkörét a királyi hatalomhoz képest több vonatkozásban korlátozták, ezeket a jogokat azonban 1920. augusztusában visszakapta.

1920. március 1-én Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választották. Az esküje így hangzott: „Én, Horthy Miklós, Magyarország megválasztott kormányzója esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz hű leszek, törvényeit, régi, jó és helybenhagyott szokásait megtartom és másokkal is megtartatom, függetlenségét és területét megvédem, kormányzói tisztemet az Alkotmány értelmében a nemzetgyűléssel egyetértésben a felelős minisztérium által gyakorlom, és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére megtehetek. Isten engem úgy segéljen!”

Horthynak azonnal akadt dolga, hiszen IV. Károly király két alkalommal kísérelt meg visszatérni a magyar trónra, 1921. márciusában, majd ugyanezen év októberében. Míg az első alkalommal a Horthyval való eredménytelen budapesti tárgyalások után, valamint a nagy antant kemény tiltakozását követően volt kénytelen elhagyni Magyarországot, addig ősszel már katonai erővel próbálta átvenni a hatalmat. Horthy levélben figyelmeztette a királyt: „Ha Felséged fegyveres erővel továbbvonul Budapest felé, végzetünket nem kerülhetjük el, és néhány nap alatt az egész ország megmaradt részei is idegen kézbe kerülnek…Nyomasztó aggodalmam kényszere alatt kérem Felségedet, ne folytassa útját fegyveres erővel a főváros felé.” A király nem hallgatott Horthyra, így a kormányzó már Biatorbágynál, illetve Biatorbágy és Budapest között kénytelen volt seregeivel szétveretni a király katonai kíséretét. IV- Károly feleségével, Zitával együtt Madeira szigetére száműzetett. A magyar nemzetgyűlés öt nappal később elfogadta a Habsburg-ház trónfosztását.

Milyen lelki és fizikai állapotban vette át Horthy Magyarországot? Egy vesztes háború, két forradalom megrázkódtatásait, Trianon következményeit kellett megemésztenie a magyarságnak. Magyarország nemzeti-etnikai határainak radikális összezsugorodása halálra sebezte a nemzetet. Mindezt tetézte az a tény, hogy 1918-ig négyszáz éven át a Habsburg-ház uralkodott fölötte. A Magyar Királyság, amely Európa hatodik legnagyobb országa volt, a trianoni békediktátum értelmében elveszítette 71 százalékát. A trianoni békediktátum előírta a hadsereg engedélyezett létszámát (35 ezer fő), és megtiltotta a kötelező katonai szolgálatot. Pénzügyi biztosok ellenőrziték az országot, egészen 1937-ig. Horthynak mindezekkel a körülményekkel számot kellett vetnie. A hivatalos külkapcsolatokat tehát kormányzósága alatt egyfajta kényszerpálya határozta meg.

A kormányzóság évei külpolitikailag a győztes hatalmak felé történő óvatos nyitással jellemezhető. Mivel az egyetlen győztes hatalom, mely rokonszenvet mutatott Magyarország iránt, Olaszország volt, természetes, hogy a magyar kormány Róma felé nyitott leginkább. Ez a kapcsolatrendszer Hitler hatalomra jutása után lelassult, hiszen Magyarország kénytelen volt tudomásul venni, hogy Róma is csupán Berlin kiszolgálója volt: ígérgetései ellenére Ausztriát a németek kezére játszotta. Magyarország új tájékozódási régiójában tehát győzött a fasizmus.

1938. november 2-án az első bécsi döntés néven ismert dokumentum Magyarországnak juttatott 11.927 négyzetkilométernyi területet és 869.299 lakost. A népesség 85 %-a volt magyar. A nagyobb városok közül Kassa, Ungvár és Munkács került Magyarországhoz. A döntést követő napokban megtörtént a Felvidék egy részének a visszafoglalása, hiszen Horthy Miklós kormányzó 1938. november 6-án a komáromi Erzsébet-hídon szürke lován bevonult a Felvidékre. A magyar-román területi vitát a második bécsi döntés fejezte be, amelyet 1940. augusztus 30-án írtak alá. Ennek értelmében az 1918-ban levált Erdélyből Észak-Erdélyt Nagyváraddal és Kolzsvárral, valamint a Székelyföldet Magyarországhoz csatolták. Ezzel a döntéssel visszacsatolt Észak-Erdély és Kelet-Magyarország 43.591 négyzetkilométer területén 2.185.546 embert él, ebből mintegy 51 százalék volt magyar nemzetiségű.

Miután a gyakorlatban is megtörténtek a határrevíziók, Horthy a háborúból való kiugrást tervezte. Magyarország már 1943-ban titkos tárgyalásokat folytatott az angolokkal és az amerikaiakkal a különbékéről, Svájcban, illetve Olaszországban. A kiugrási kísérletről a németek is tudtak, ezt bizonyítja Göbbels 1943. szeptember 23-ai naplójegyzete is: „Már most ami a többi csatlósországok árulási lehetőségét illeti, Horthy szíve szerint azonnal kiugrana: a Führer azonban már megtette a szükséges elővigyázatossági intézkedéseket.”

1944. március 17-én Horthy Miklós elutazott Hitlerhez – miután a Führer kicsalta őt - Klessheimbe, abban a reményben, hogy személyes fellépésével ki tudja eszközölni Hitler beleegyezését a magyar honvédség magyar frontról való hazahozatalához. A találkozó drámai hangnemben zajlott. Hitler parancsot adott Magyarország elfoglalására, így 1944. március 19-én Németország megszállta Magyarországot. Ez előre megtervezett hadművelet volt.

Horthy azonban nem mondott le, sőt: Magyarország tovább folytatta titkos béketárgyalásait. „Fegyverszünet kérése mindig keserű, de az, hogy az angolok és az amerikaiak kizárólag az oroszokhoz utasítottak bennünket, valósággal tragédiát jelentett számunkra…Moszkvához fordultam.” – vallja Horthy emlékirataiban. A kormányzó meg akarta akadályozni, hogy a két ellenséges haderő malomkövei közé került ország felőrlődjön és hadszíntérré váljon. Kalandos körülmények között fegyverszüneti küldöttséget menesztett Moszkvába. 1944. október 11-én ideiglenes fegyverszüneti megállapodás jött létre Moszkvában Magyarország és a szövetséges hatalmak között. A német biztonsági szolgálat azonban résen volt. Időben és pontosan nyomon követték az eseményeket. Horthy 1944. október 15-ére időzítette a rádióbejelentést, a Gestapo emberei azonban aznap délelőtt rajtaütöttek az ifjabb Horthy Miklóson, és elrabolták. Eközben elhangzott a kormányzó rádióbeszéde, amelyben kifejtette, hogy fegyverszünetet kért Magyarország ellenfeleitől, mindenekelőtt a Szovjetuniótól. Alig hangzott el az adás, az SS, a Gestapo és a velük szövetkezett szélsőjobboldali pártok – mindenekelőtt Szálasi Ferenc nyilaskeresztes elitgárdája – azonnal akcióba lépett. Horthy békeerőfeszítései huszonnégy óra alatt meghiúsultak, főként azért, mert a magyar vezérkar kulcspozícióban lévő, jórészt nácibarát főtisztjei a Horthyhoz lojális tábornokok számára kiadott parancsot elszaboltálták. A királyi palota testőrei 1944. október 16-án reggel megadták magukat a németeknek. Horthyt kényszerítették, hogy írja alá lemondását és adja át a hatalmat Szálasinak. Az aláírás fejében Horthynak megígérték, hogy találkozhat fiával Bécsben. Ez másnap kiegészült azzal, hogy megmondták neki: el kell hagynia Magyarországot.

A helyzet egyéni szempontból is igen súlyos volt Horthy számára: 1942. augusztus 20-án a németek megölték kormányzóhelyettes fiát, Horthy Istvánt, balesetnek álcázva az esetet, mert haza akarta hívni a keleti frontról a magyar katonákat. Most elrabolták Miklós fiát. Az országot megszállták a németek. Nem volt más választása: lemondott.

A portugáliai emigrációban nemigen volt kapcsolatban az emigrációval, viszont rendszeresen levelet írt a nagyhatalmak vezetőihez, kérve, hogy ne darabolják föl újra Magyarországot, s vegyék figyelembe, hogy az ország békét akart kötni a szövetséges hatalmakkal.

Mindenképpen tisztázni kell azokat a hazugságokat, amelyek az elmúlt évtizedekben próbálták bemocskolni a Horthy-családot és Horthy Miklós kormányzót. Nézzük a tényeket és a vádakat.

Fasiszta volt-e Horthy? Nem. Humánus ember volt, tengerésztiszt és elkötelezett katona. Mint politikus, mint államfő sohasem vált fasisztává.

Vonzódott-e Horthy a fasizmushoz? Nem, de Magyarország érdeke ezt kívánta meg. A Magyarország gazdasági talpraállásához szükséges piacot és a magyar nemzet egységét megteremtő területrevíziós igényeket a huszas-harmincas években az ország számára a német vezetésű Közép-Európa látszott biztosítani. Ez részben sikerült is. Nem Horthyn múlott, hogy a kiugrási kísérlet nem sikerült, s hogy a háború utáni békediktátumok megerősítették Magyarország feldarabolását.

Zsidógyűlölő volt-e Horthy? Nem. Főként az 1939 és 1944 közötti időszakban nagyfokú humanizmusáról tett tanúbizonyságot ebben a tekintetben: zsidók tucatjait bújtatta és mentette meg a fasizmustól.

Antiszemita volt-e Horthy? Nem volt antiszemita, viszont a konzervatív-nemzeti lelkületű Horthy egész egyszerűen nem szívlelte a zsidóság egy részében általában fellelhető liberális és szocialista gondolkodást, beállítottságot.

Mi lett volna a helyes út Magyarország számára? – merül fel a kérdés több évtized elmúltával. Horthyt egy hajszál választotta el attól, hogy kiugorjon a második világháborúból. Mintahogy most is vannak besúgók közöttünk, akkor is voltak. Akkor kémeknek hívták őket. Elárulták a kormányzót és Magyarországot. A nagyhatalmak pedig politikai játékszerként használták Magyarországot. Az ország tragédiája az volt, hogy minden oldalról egyszerre fenyegette veszedelem. Ezek a körülmények alapjaiban rengették meg Horthy politikai akaratát, és akadályozták meg Magyarország békéjét. Horthy élete végéig hű marad esküihez, amelyet nagyon kevés politikus mondhat el magáról.


Tarics Péter


Gróf Gyulai-Edelsheim Ilona, Horthy István özvegye (88 éves): „A németeknek nem tetszett, hogy Istvánt kormányzóhelyettessé választották. Az sem tetszett nekik, hogy nem rejtette véka alá: Németország nem nyerheti meg a háborút. Férjem legfőbb bűne azonban az a szándéka volt a németek szemében, hogy kimegy a keleti frontra és hazahívja a magyar katonákat. Ezért gyilkolták meg őt, amit aztán balesetnek próbáltak álcázni, hogy ne legyen belőle diplomáciai botrány.”

Gróf Gyulai-Edelsheim Éva (94 éves), özv. Horthy Istvánné testvére: „A kormányzó úr és felesége csodálatos emberek voltak. Teljesen úgy éltünk, mint a hétköznapi emberek. A család tagjai közvetlenek voltak. Testvérem, Ilona kissé nehezebb helyzetben volt, mert a különböző összejöveteleken, avatásokon, ünnepségeken beszédet kellett mondania. Én ezt megúsztam.”
Gróf Gyulai-Edelsheim Ilona, Horthy István özvegye (88 éves):

forrás: felvidek.ma



Kortársi szemmel egy vitáról

Kortársi szemmel egy vitáról
Torz kép jelent meg Horthy Miklós kormányzó 1944-ben tanúsított magatartásáról
2007. február 2. (19. oldal)

Olvasónktól
Karsai László vitacikkben (Tények és érvek Horthy Miklósról, Magyar Nemzet, 2007. január 3.) bírálta Tőkéczki László 2006. december 4-én szintén a Magyar Nemzetben közölt cikkét, amelyben utóbbi történész kritizálta azokat, akik „évtizedek óta destruálják a magyar nemzeti öntudatot, történelmet, szimbólumokat”. Karsai publicisztikájában főleg az 1944-es zsidó deportálások körülményeit elemzi és többek között azt állítja, hogy a kormányzó 1944. július eleji, a zsidók deportálását leállító döntésében a hadi helyzet romlása motiválhatta, és „nem valamiféle zsidóbarát érzelem”. E torzított beállításhoz az alábbi megjegyzéseket szeretném fűzni.
Azt, hogy valaki zsidóbarát vagy nem, kívülállónak nehéz eldöntenie. Horthynak voltak zsidó barátai, elég, ha pars pro toto Chorin Ferenc és Kornfeld Móric nevét idézem, akik az emigrációban anyagilag is támogatták a Horthy-családot. Ha a szegedi időkben voltak is antiszemita velleitásai, a harmincas évek közepétől kezdve ellenszenvvel nézte az erősödő szélsőjobboldali mozgalmakat. Tekintélyére támaszkodva kierőszakolta a szélsőjobboldallal szimpatizáló Darányi Kálmán és Imrédy Béla lemondását. Bethlen Istvántól származó szóbeli közlés alapján tudom, hogy kormányzói vétóval meg akarta akadályozni a parlament által megszavazott zsidótörvények életbe léptetését, de Bethlen – aki egyébként e törvények ellen szavazott – a Harmadik Birodalom erősödő nyomására való tekintettel erről lebeszélte. E törvények végrehajtását mind a Teleki Pál, mind a Kállay Miklós vezette kormányok igyekeztek mérsékelni, így a nyilas és szélsőjobboldali propaganda e kormányokat zsidóbérencséggel vádolta. Sőt, a nyilasok attól sem rettentek vissza, hogy 1942-ben, Horthy István kormányzóhelyettessé választása idején magát a Horthy-családot is zsidóbérencséggel vádolják.
1939 és 1944. március 19. között a magyar kormányok nemcsak több mint százezer lengyel menekültet, de 70 ezer zsidót is beengedtek Magyarországra a németek által megszállt területekről. Mindezt a kormányzó tudtával.
De Horthynak a zsidókérdésben tanúsított humánus felfogását mindennél jobban bizonyítják a Hitler, Horthy és Ribbentrop között 1943-ban Klessheimben folytatott tárgyalások, amelyek Hillgruber német történész Staatsmänner und Diplomaten bei Hitler című könyvében olvashatók: Horthy a legmerevebben elutasította a két német államférfi azon követelését, hogy a zsidókat koncentrációs táborokba kell zárni és megkülönböztető jellel kell ellátni. Mindezt olyan időpontban, amikor a német haderők még mélyen bent jártak Oroszországban. Goebbels naplójában erről így ír: „A magyar államélet zsidókkal van teletűzdelve, s a Führernek nem sikerült Horthyt találkozásuk során meggyőzni, hogy kemény rendszabályokra van szükség. (…) Horthy humanitárius meggondolásokra hivatkozik. (…) A zsidósággal szemben a humanitás szóba sem jöhet. A zsidókérdésben tanúsított német követelések 1944. március 19-ig, a német megszállásig eredménytelenek maradtak. A nyugati hatalmak rokonszenvének megnyerése sem játszott ebben a kérdésben döntő szerepet, hiszen propagandájuk nem keltette azt a hitet, hogy a Nyugat különös súlyt helyez a zsidóság megmentésére. Horthy, Kállay és a magyar politikai elit egyszerűen embertelennek tartotta a zsidók gettóba zárását, deportálását, és amit csak sejteni lehetett, hogy ami ezután következik.” Ez Karsai László figyelmét, úgy látszik, elkerülte.
Döntő változás következett be 1944. március 19. után. Karsai Horthy szemére veti, hogy kinevezte a Sztójay-kormányt. Ez szinte elkerülhetetlen lépés volt. A németek ugyanis ultimátummal fenyegetőztek: ha a kormányzó 1944. március 22-ig nem nevez ki magyar kormányt, akkor Magyarországot német polgári és katonai igazgatás alá helyezik. Ha ez bekövetkezik, egyetlen zsidó sem maradt volna életben Magyarországon. Kritizálni lehet, hogy miért maradt Horthy passzív 1944. július elejéig, amikor a vidéki zsidókat deportálták. Ez azonban a „mi lett volna, ha” történelmietlen kérdését érinti. Valószínűleg ebben az esetben a németek már előbb elmozdítják Horthyt. Ezt nem tudjuk, csak sejthetjük.
Tény, hogy a Karsai által is mellékesen említett csendőrpuccs kísérlete is szerepet játszhatott. De – amit ő nem említ – ebben az időben kerültek Horthy kezébe az úgynevezett auschwitzi jegyzőkönyvek, amelyek nyilvánvalóvá tették előtte is, amiről addig csak suttogtak: a zsidóság teljes megsemmisítését határozta el a náci vezetés. A hadihelyzet alakulása semmilyen szerepet nem játszott, hiszen Horthy és környezete már a sztálingrádi csata és az észak-afrikai angolszász partraszállás után tisztában volt azzal, hogy a németek a háborút elvesztették.
Kár, hogy egy történész több mint hatvan évvel a háború befejezése után, feltehetően marxista befolyások alapján nem képes tárgyilagosan értékelni e mindenképpen tragikus eseményeket.

Dr. Czettler Antal
író, történész, Brugg/Svájc
forrás: Magyar Nemzet

link:
Horthy Miklós



Még nincs szöveg...



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona