30% alatti a RO magyarságon belüli RMDSZ-támogato

30% alatti az erdélyi magyarságon belüli RMDSZ-támogatottság?
Egy felmérés értelmezési lehetőségei
2007-01-24

Érdekes dolgok a különböző felmérések és közvéleménykutatások. Nemcsak azért, mert például Belső-Magyarországon elég sokszor nagyon melléfogtak a parlamenti választások kimenetelének megjósolásával, és nem is csak azért, mert az esetek döntő többségében nem tudni, hogyan készülnek egyáltalán, de még csak nem is azért érdekesek elsősorban, mert a kérdésfeltevés módjával, a sorrenddel és az eligazításokkal úgy manipulálja őket a megbízott, ahogy akarja, hanem elsősorban azért érdekesek, mert mindezt leszámítva maga az eredmény is többféleképpen értelmezhető. Az RMDSZ honlapján közzétett közvéleménykutatás által a felmérést szállító egyesület azt próbálja sugallni, hogy az RMDSZ-t mindenki szereti, az ő képviselőit látná szívesen a parlamentben, EP-ben, önkormányzatokban és ahol még csak lehet, ha viszont egy kicsit másképp vetjük össze a számokat és az arányokat, igencsak meglepő dolgok derülhetnek ki belőle: a válaszadók 30%-a sem szavazna az RMDSZ-re, a helyi RMDSZ-szervezetek 51,9 százalékával vagy nincsenek megelégedve, vagy azt sem tudják, mit csinálnak egyáltalán, a megyei RMDSZ-szervezeteknél ez az arány 53,9%, az SZKT esetében 66,6, az ügyvezető elnökségnél 55,1, a parlamenti frakcióknál pedig 53,3 százalék. Az összegzésekben persze teljesen más az arány, jelezni sem kell, kiknek a javára, érdekességképpen pedig még azt is megtudjuk, hogy az autonómia és az egyetem alig bír némi támogatottsággal a magyarság körében, míg Tőkés Lászlót és Szász Jenőt az RMDSZ politikusai közé számolják a derék felmérők, de még az is kiderül, hogy az erdélyi magyarság többsége nem látja jónak, hogy az RMDSZ túlzottan sokat foglalkozik az autonómiaformák kérdésével.

A felmérést a Centrul de Cercetare a Relatiilor Interetnice (CCRIT) egyesület végezte, melynek a magyar vonatkozású tevékenységéről a honlapja meglátogatása esetén nem sok derül ki, s ha az ember nem ismeri a román vagy az angol nyelvet, akkor végképp semmi. De hát a romániai multikulturalitás a lényeg, nem akadunk ezen fenn, mint ahogy a kérdőívek bemelegítő kérdéseire sem térünk ki helyszűke miatt. Kérdezik itt az egész Erdély 77 településéről november 20.-december 4. között meginterjúvolt 1043 magyart arról, hogy fog élni négy év múlva, mennyire elégedett a lakással, amelyben lakik egészen az egészségi állapotáig és a munkahelyi gondjaiig, mintegy bemelegítésképpen, de bennünket most az érdekel, ami a megrendelőt így az EP- és a mindig esedékes előrehozott választások előtt: az RMDSZ helyzete az erdélyi magyarok szemében, legalábbis eszerint a több izgalmas furcsaságot is felvonultató felmérés szerint.

A lényeghez az adott városok polgármesterei és az önkormányzatai felől érdeklődő kérdések vezetnek, de mivel ezekből nem mérhető gyakorlatilag semmi az RMDSZ népszerűségéből, nem térünk ki rájuk sem. Az első bennünket érdeklő kérdés: Milyen mértékben elégedett a helyi tanácson belül az RMDSZ-képviselők tevékenységével? A teljes mértékben elégedettek mindössze 5,6%-ot, az inkább elégedettek 35,2%-ot tesznek ki, azok aránya pedig, akik inkább elégedetlenek (17,1%), teljes mértékben elégedetlenek (7,4%) vagy nem is hallottak arról, hogy mivel foglalkoznak az RMDSZ-es tanácsosok (22,1%) összesen 46,6 százalék, szemben a 40,8-cal, a többé-kevésbé elégedettek összesített számával.

A következő idevágó kérdés a parlamenti választásokkal kapcsolatos: Ha vasárnap országos (parlamenti) választásokat szerveznének, Önt melyik helyzet jellemezné a következőn belül? A megkérdezett erdélyi magyaroknak 33,6 százaléka válaszolta azt, hogy elmenne szavazni, és azt is tudja, kire adná le voksát, 38,9 százalék elmenne szavazni, de még nem tudja, kire, 23,1 százalék biztosan nem menne el szavazni, 3,7 százalék pedig nem tudja. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezett erdélyi magyaroknak még a 33,6 százaléka sem szavazna biztosan az RMDSZ-re (hiszen az, hogy biztosan tudják, kire szavaznak, még nem azt jelenti, hogy ez az RMDSZ, a bizonytalanok pedig még távolabb állnak ettől, hiszen ha 16 év után sem tudják, kire szavazzanak, akkor nagy valószínűséggel nem az RMDSZ-szavazól automatizmusa munkál bennük, különben fel sem tevődne a kérdés). Ez nem a szavazási hajlandóság alacsony volta miatt van így, hiszen az ennek kétszerese, hanem, úgy tűnik, másutt keresendő a válasz. Ha pedig összeadjuk a szavazni kívánó bizonytalanok számát az otthon maradókkal (akik így szintén nem szavaznak az RMDSZ-re), akkor 62%-ot kapunk, ami kétszerese az esetleges RMDSZ-szavazóknak (megengedve, bár lehet tévesen, hogy a 33,6% nagy része RMDSZ-szavazó), melynek következtében egyértelművé válik, hogy az illetékeseknek el kellene erről gondolkodniuk, ha választásra készülődnek. De addig is következik egy másik grafikon, melyből kiderül, hogy „a szavazási arányok regionális bontásban” igen jók, mégpedig annyira, hogy összesen Erdélyben 90,6% Székelyföldön pedig 90,9% az RMDSZ-t szeretők száma. Igen ám, de ha megnézzük az apró betűs magyarázatot, kiderül, hogy ezek az arányok „a szavazási preferenciával rendelkezőkön belül” értendők, nem pedig az „egész Erdélyen” vagy Székelyföldön. Azok szépen megvannak eggyel fennebb. Ez mindössze azt jelenti, hogy a felmérés szerint azok közül, akik tudják, kire szavaznak (de nem biztos, hogy az RMDSZ-re), tehát a fenti 33,6%-nak csak mintegy 90 százaléka szavazna az RMDSZ-re, így a feltételezett 33,6% tovább csökken, 30,24-re, amiből még mindig lehetetlen megsaccolni a valós arányt, főleg hogy elvileg a bizonytalanok is hajolhatnak bármerre.

A fenti adatokkal ellentétben igencsak meglepő „a népesség problémáit” firtató kérdéskör. Itt több probléma közül választhatnak a megkérdezettek, akik közül érdekes módon a magyar közösség autonómiáját 15,1%-ban, Székelyföld autonómiáját pedig 13,5%-ban jelölik meg a felmérés szerint. A nyugdíjak és jövedelmek növelése 50,9%-ot, munkanélküliség problémája 36,3%-ot, a tudatlanság és a válaszmegtagadás szintén 36,3%-ot foglal el, míg az „önálló magyar egyetem” (állami jelző kifelejtve) csak 10,4%-ot kap. A bizonytalanok nagy aránya legalább annyira érthetetlen, mint az első két adat, hiszen olyan problémák voltak felsorolva, amelyre műveltségtő és tájékozottságtól mindenki tudott volna válaszolni: munkanélküliség, autópálya, korrupció, adók, egészségügy lakásgondok, bűnözés, erdők visszaszolgáltatása stb. Jog- és alaptalan volna bármiféle hiba becsúszását vagy netán manipulációt feltételezni, így marad a rejtély.

Ezt a rejtélyt pedig még érdekesebbé teszi a következő kérdés, mely az RMDSZ-t leginkább foglalkoztató problémákat hivatott rangsorolni. Itt kiemelkedő helyet foglal el mindaz, amire a magyarságnak a felmérés szerint nincs igénye: autonómia (39,9%), anyanyelvű oktatás (35,8%), Székelyföld autonómiája (35,3) és önálló magyar egyetem (28,5). Az ezt követő összehasonlításból pedig értelemszerűen az derül ki, hogy az RMDSZ eddig azzal foglalkozott, amivel nem kellett volna a potenciális választói szerint. Jobbnak látjuk nem kitérni arra, hogy mit jelent(ene) az RMDSZ további politizálása szempontjából ezt az „összehasonlítást” komolyan venni, és elkezdeni a véleményt nyilvánítók állítólagos igényeihez alakítani a prioritásokat, megszabadulva a legfontosabb kényes kérdésektől.

Két kérdés az RMDSZ koalíciós részvételével foglalkozik, ezt a döntő többség (nyilván a megfelelő tájékoztatás következtében) inkább hasznosnak tartotta mind Románia, mind pedig nemzetrészünk számára, majd a következő kérdést szegezik a válaszadónak: „Egyesek számára a romániai magyarság számára fontos, hogy képviselői ott legyenek Románia parlamentjében. Ön hogyan vélekedik ebben a kérdésben?” Fontos, véli 91%, hogy a romániai magyarság képviselői ott legyenek Románia parlamentjében. Fontos az is, hogy megjegyezzük, a kérdés nem az RMDSZ-ről szólt, bár efelett könnyen átsiklik a felmérést tanulmányozó olvasó, a 91% könnyebben megmarad.

Elvileg jól áll az RMDSZ az Intézmények iránti bizalomra vonatkozó kérdésnél, mert az összes válaszadón belüli arányok alapján 80,2% bízik meg benne, de úgy tűnik, az erdélyi magyarok szeretnek megbízni intézményekben, vagy csak ikszelgetni: a román hadseregben (melyről ugye nincsenek túl jó múlt századbéli élményeink) ugyanis 68,9%-uk, a SRI-ben (amelyről most sem) pedig 35,1%-uk bízik, de a rendőrségnek sem kell szégyenkeznie a maga 53,1%-ával, sem az ország elnökének, aki 57,9 százalék bizalmát bírja a jelek szerint.

Miután megtudakolták, szükséges-e a román parlamentben való jelenlét, most az európai parlamenti következik, itt viszont már nem „a romániai magyarság képviseletéről”, hanem „a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének a jelenlétéről” vagyon szó. A válaszadó vagy észreveszi, vagy nem a különbséget, az arány mindenesetre 82,4 százalék az igen mellett. Az EU-s kérdések közül megemlítendő a következő, melyben ki kell választani azokat a „dolgokat”, amelyek valószínűleg megtörténnek a csatlakozást követően. Ezen belül lehet választani azt, hogy a polgár többet utazhat Nyugatra, jobb lesz az üzleti áruk minősége, vagy éppen hogy több külföldi turista látogat meg, de semmiféle autonómiaforma megvalósulását nem lehet beikszelni, mintha a kérdőív készítői előre ismerték volna az előző kérdések egyikére adott választ, mely szerint úgyse érdekli az az erdélyieket. Vagy a megrendelő nem is kíván ezzel a kérdéssel foglalkozni retorika szintjén sem a továbbiakban? Előbb-utóbb kiderül…

Az országban tomboló korrupcióról mondott véleményeket nem értékelnénk, érdekes viszont az utolsó rész, az RMDSZ-szel szembeni bizalommal kapcsolatos eredményekkel az utóbbi fél év tevékenységének tükrében. Itt a válaszok hat részre oszlanak (a nyelvtani helyességgel most nem foglalkozunk): semmit sem tudok róla, nagyon elégedett, elégedett, elégedetlen, nagyon elégedetlen, nem válaszol. Mivel ez az igen nagy felosztás nagyon megnehezít bármilyen képalkotást a kérdésről, bátorkodunk kicsit egyszerűsíteni: összevonjuk az elégedetlent, a nagyon elégedetlent és az egészről semmit nem tudót, mert, még ha furcsának is tűnhet az utóbbi bevonása, az összevonás nem ferdítés, hiszen az, ha valakinek a leghalványabb lila gőze sincs arról, hogy mit csinált fél éven keresztül Markó Béla vagy a magyar honatyák, az semmiképpen nem az RMDSZ munkáját dicséri (hacsak nem bunkózzuk le a válaszadók kb. 30%-át, főleg arra is gondolva, hogy tájékozottságtól és intelligenciahányadostól függetlenül látja valaki, hogy mi történik vagy mi nem történik körülötte). A választ megtagadókat lenne csúsztatás bevonni, ám ezt nem tesszük. Így tehát a helyi RMDSZ vezetőségének a tevékenységével 44,9% elégedett (ebből 5,8 a nagyon elégedett), szemben az 51,9%-kal és a 3,2% válaszmegtagadóval. A megyei RMDSZ-szervezetek tevékenysége sem népszerűbb: 42,7% elégedett szemben 53,9-cel szemben, az SZKT munkáját 27% értékeli pozitívan szemben 66,6%-kal. Egyedül Markó Béla áll a mérleg túlsó oldalán: vele 56,8% elégedett és 39,2% nem, vagy semmit nem tud arról, hogy mivel foglalkozott az elmúlt fél évben (ez 16,2%!). Középtájt, de negatív irányba billen el az ügyvezető elnökség tevékenységének mérlege (40% elégedett 55,1-gyel szemben), a parlamenti tevékenység mérlege (41,8% elégedett szemben 53,3-mal) és a kormányzati tevékenység értékelése (45,9% elégedett szemben 49,6%-kal).

A fenti módszerrel lehet vitatkozni, az tény. De nem kevésbé a felmérésbélivel, a következő grafikonok ugyanis ezeket az eredményeket az alábbiak szerint értékelik (mindenféle módszertani magyarázat nélkül). 1. Elégedettség százalékban: kormányzás – 67,6%, parlamenti frakció – 68,3%, ÜE – 69,3%, Markó Béla – 71,2%, SZKT – 68, megyei RMDSZ – 68,8%, helyi RMDSZ – 66,1%. 2: Ismertség: kormányzás – 72,5%, parlamenti frakció – 66,1%, Takács Csaba – 62,6%, Markó Béla – 83,8%, SZKT – 46,3%, megyei RMDSZ – 65,4%, helyi RMDSZ – 71,1%. Két értelmezési lehetőség, két RMDSZ-állapot. A második a hivatalos.

A kérdőív választ szeretne kapni arra is, milyen szavak jellemzőek az RMDSZ-re. Ami érdekes: a válaszadók 35 százaléka inkább korruptnak véli az RMDSZ-t, míg 64,9 százalék inkább nem, továbbá csak 57% szerint inkább hatékony (42,8% szerint inkább nem az) és csak 53% szerint inkább erős (47,5% szerint inkább nem az). Hogy ez áll-e összefüggésben azzal, hogy az RMDSZ 45% szerint inkább széthúzó (54,7 szerint inkább nem), talány marad.

Konkrét nevek is szóba kerülnek, a felmérést végzők arra szeretnének választ kapni, mennyire ismertek, és mennyire bíznak az emberek a megnevezett személyekben. A listát Markó Béla vezeti, benne 79,6% megbízik, 19,1% nem, őt Tőkés László követi 76,8 és 20,6%-kal. Előbbit 1,3, a másodikat 2,6% nem ismeri. Megemlítendő itt az EP-lista első két jelöltje (Korodi Attila és Sógor Csaba nem szerepelnek). Nagy Zsoltot a válaszadók 54%-a nem is ismeri, 35,4%-uk bízik meg benne, szemben 10,6%-kal, Winkler Gyuláról pedig a megkérdezettek 73,9%-a életében nem hallott, 20,7%-uk megbízik benne, 5,5 pedig nem. A bizalmatlansági indexe amúgy Verestóy Attilának a legmagasabb, 28,8%. Szerepel a listán Szász Jenő MPSZ-elnök is, őt 52,2% nem ismeri, 31,7% bízik benne, 16,1% pedig nem, az érdekes viszont, hogy hogy kerül be Tőkés Lászlóval együtt a legismertebb RMDSZ-es politikusok toplistáját mutató grafikonba …

A „Kisebbségpolitika” fejeznél kiderül, hogy a megkérdezetteknek mindössze 13,6%-a tudja, mi az úgynevezett kisebbségi törvénytervezet, 54,2% csak hallott róla, de nem tudja, miről szól, 32,1% pedig nem is hallott az RMDSZ két éve elsőrangúnak és nemzetpolitikainak számító céljáról. Az RMDSZ autonómiához való álláspontját a válaszadók 43%-a úgy határozta meg, hogy fontos ugyan, de „más politikai célokat előbbre helyez”, 28,5% szerint a legfontosabb célkitűzése, 4,8% azt válaszolta, az RMDSZ nem látja fontosnak e problémát, 3,2% érzi úgy, hogy még akadályozza is azokat akik viszont szeretnék kivívni, 20,5%-nak pedig fogalma sincs, mi az RMDSZ álláspontja az autonómiával szemben.

Bár a megkérdezett magyarok a felmérés szerint az elején nem tartották fontosnak az autonómiát, az utolsó kérdések egyikénél már 90% véli úgy, hogy a területi (szemben 9,8%-kal) és 87,7%, hogy a kulturális (12,4% ellenzővel szemben) autonómia megoldja többé-kevésbé az erdélyi magyarság gondjait. (A nagy százalékarányok az igen három fokozatából származnak: teljes mértékben, nagy mértékben és kismértékben. Az első esetben a következőképpen oszlik meg: 16,5-42,1-31,6, a másodikban: 10,8-25,9-51.) Ez is egy érdekessége a felmérésnek.

Bekerültek a kérdőívbe egyes RMDSZ által szervezett vagy támogatott programok is. Ezeknél azt kellett eldönteni, használták-e, részt vette-e benne a megkérdezettek vagy sem. Az első négy program a Médiabefutó, az EU házhoz jön, az E-Meló és az eMagyar Pontok. Ezeknek a válaszadók átlagosan mindössze 1,5 százaléka vette hasznát (azért írunk átlagot, mert 2,2% a legmagasabb), 20,55% csak hallott róla, a fennmaradó közel 80% most hallott először a nem kevés pénzt felemésztő programokról. Az utolsó rendezvény a Félsziget, ezen már 7,4% vett részt, de e rendezvény az erdélyi magyarság szempontjából nagyjából annyi fontossággal bír, mint bármelyik szabadtéri zenés rendezvény.

A felmérésre az utolsó pont teszi fel a koronát: a kérdezők arra kíváncsiak, egyetértenek-e a megkérdezettek azzal, hogy „az RMDSZ mint érdekvédelmi szervezet továbbra is hatékonyan tudja képviselni a romániai magyarságot.” A válaszadók 60 százaléka pedig nem így gondolja. Az első kijelentést ugyanis 40,1%-uk fogadta el, a maradék 60% pedig a két másik válaszlehetőség között oszlik meg, ezek viszont nem kínálnak valós alternatívát, hiszen az egyik a párttá alakulást ajánlja (ami a gyakorlatban egyértelműen pártként működő RMDSZ esetében nem tudni, milyen valós újítást, netán hatékonyságnövelést hozhatna magával), a másik válasz pedig az egyszerű nem tudja, 30,3%-kal.

Ez a 60%-os nem a felmérés végén összecseng az elején található eredménnyel, mely szerint ha most választásokat rendeznének, a megkérdezettek ebben a pillanatban alig 30%-a szavazna talán az RMDSZ-re. Hogy azért van ez, mert fölöslegesen erőlteti az autonómia kérdését vagy éppen ellenkezőleg, talán nem e felmérés eredményéből kell kikövetkeztetni.

Bagoly Zsolt
Meglejenés előtt az Erdélyi Napló január 30-i számában
forrás: erdely.ma