Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Hrubík Béla: Rendezni kell sorainkat

Hrubík Béla: Rendezni kell sorainkat
Dátum: 2007-01-24 04:51 Adminisztrátor: felvidek

Belpolitika, közélet "Egy nemzetről, amely az egy főre jutó Nobel-díjasok számában világelső, azt feltételezni, hogy egy autonómiát sem tudna működtetni, felér az önmegtagadással." - vallja Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke a Szabad Újság három kérdésére válaszolva.

1. Véleménye szerint a Magyar Koalíció Pártja hogyan használta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket 8 évi kormánytagsága teremtett számára?

- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a rendszerváltás óta belülről figyelhetem a felvidéki magyar politikai élet zajlásait, hiszen a kezdetektől résztvevője és aktív formálója vagyok a közéletnek regionális és talán országos szinten is, s így pontosan össze tudom hasonlítani azt az időszakot, amelyet ellenzékben töltöttünk azzal az időszakkal, amelyben a kormánykoalíció tagjaként formálói lehettünk a politikai és gazdasági történéseknek. A felvidéki magyarság körében az események megítélését illetően jelenleg háromféle csoport alakult ki. Az elsőbe azok tartoznak, akik azt állítják, hogy a lehetőségeken belül mindent megtettünk, amit meg lehetett tenni az elmúlt nyolc év alatt, ennyi mozgásteret adott a politika. A második csoportba azok tartoznak, akik elvből csípőből tüzelnek mindenre, ami MKP, és éjjel-nappal azt szajkózzák, hogy semmit nem tett politikai képviseletünk és a körülötte lévő lobbi, mert hogy a saját jövőjét építette. A harmadik csoportba tartoznak azok, akik látták, s látják ma is, hogy sokkal többet is lehetett volna tenni, történtek is bizonyos lépések, de ezek az emberek soha nem kerültek a döntések közvetlen közelébe, így hol erősebb, hol mérsékeltebb kritikával próbálták elérni, hogy a dolgok menete a párton belül megváltozzék. Sem az első, sem a második csoportba tartozóknak nincs igazuk, szerintem. Azok közé a nagyon kevesek közé tartozom a párton belül, akik az elmúlt tizenhat esztendőben mindig meg tudták és meg is merték fogalmazni azt, amit gondoltak. Ez a mai napig így van, s remélem, így is marad. Az 1998-as kormánykoalícióba való belépésünk után rengeteg hibát követtünk el, aminek az árát a mai napig fizetjük. Olyan gazdasági érdekcsoportokat hagytunk megerősödni a párt mellett, melyek aztán egyre nagyobb befolyást szereztek a gazdasági életben, és egy idő után az országos politikai életet is irányítani szerették volna.

Nem az a bajom, hogy van olyan rétege a felvidéki magyar közéletnek, mely jelentős gazdasági hatalommal és vagyonnal rendelkezik, hanem az, hogy ennek a megszerzett vagyonnak egy részét, melyet többek között a mi politikai hátterünknek, kormánykoalíciós tagságunknak köszönhetnek, saját érdekeik megerősítésére, és nem a felvidéki társadalom, civil szféra megerősítésére és felzárkóztatására fordították. De hát a tőke már csak ilyen. Ma is ennek lehetünk a tanúi például Dunaszerdahelyen, ahol az önkormányzati választásokon elbukott, vesztes fél fellebbezett az alkotmánybírósághoz, s olyan tanúkat küld meghallgatásra a saját oldalán, akiket az elmúlt évek folyamán az MKP bízott meg különböző munkákkal az informatika vagy a kampány keretében. Magyarul, a saját magunk által megteremtett anyagi feltételrendszerből finanszíroztuk azokat, akik ezt a potenciált ellenünk fordították, mindig, ahányszor ezt a saját érdekük megkívánta. A legszomorúbb az egészben az, hogy ezt évek óta nagyon sok ember tudja a pártban, és minden kritika ellenére valami láthatatlan kéz mindig megtartotta ezeket az embereket. A kérdés az, hogy miért?

Óriási infrastrukturális lemaradása volt és van a mai napig Dél-Szlovákiának, és ebből sikerült lefaragnunk az elmúlt nyolc esztendőben. Lakások, szennyvíztisztítók, utak, járdák, csatornarendszerek épültek, iskolák, közterületek, kultúrházak szépültek meg, lettek felújítva, szobrokat, emléktáblákat emeltünk nagyjainknak. Sikerült több pénzt fordítani a kultúrára, kulturális örökségünk megóvására, templomainkra, de szerintem ezzel a kulturális többlettel sem gazdálkodtunk igazán jól, ám erről talán majd más fórumon fejtem ki a véleményemet. A legnagyobb hibának azonban azt tartom, hogy azt a gazdasági érdekeltséget és potenciált, amiről beszéltem, nem fordítottuk egy szlovákiai magyar közalapítvány létrehozására, amiből most finanszírozhatnánk a kultúrát, a civil szférát, a társadalmi szerveződéseket. Nagyon sok ember jól élt és jól él a mai napig azokból a lehetőségekből, melyeket az MKP teremtett meg a számára, mégis csak nagyon kis hányaduk érzi, hogy ezért annak a közösségnek tartozik, amely ezt a számára lehetővé tette. Sajnos nagyon sokan el vannak telve önmagukkal, és nemcsak magukkal, de másokkal is azt próbálják elhitetni, hogy a választó van értük, és nem ők a választóért. Sokkal nagyobb alázatot várnak az emberek, mint amilyet kaptak, mert azt, hogy ma az ország úgy áll gazdaságilag, ahogyan áll, azt velük, velünk fizettették meg elsősorban.

A legnagyobb hozadéka az elmúlt nyolc esztendőnek kétségtelenül a Selye János Egyetem. Más kérdés, hogy Komárom különböző kulturális és társadalmi rendezvényein egyáltalán nem érződik, itt egyetemi város lenne, olyan, mintha nem is lennének egyetemistái a városnak. Persze ezt elmondhatom akár Pozsonyról is. A párton belüli viszonyokról nem szeretnék írni, mert ezt elsősorban az Országos Tanácsban és az országos kongresszuson kell tisztáznunk. A jelenlegi helyzetben nem hiszem, hogy hasznos lenne az újság hasábjain keresztül erről vitát folytatni. Meg kell várni a tisztújítást a párton belül, és utána véleményt lehet majd alkotni, mit lehet ezzel a gárdával kezdeni. Mindenféleképpen erősíteni kell szakmai bizottságaink ténykedését, ezekbe elkötelezett és hozzáértő embereket kell behoznunk az ország minden szegletéből, de nem úgy, hogy minden szakmai bizottság elnökéből alelnököt csinálunk, hanem úgy, hogy a szakmai bizottságokat egy alelnök irányítása alá vonjuk. A pártépítés területein is van mit tennünk. Át kell értékelnünk a képviselő-jelölés kritériumait is, mert szerintem túl nagy hatalom összpontosul az Országos Elnökség kezében. Sajnos nem egy esetben olyan embereket ültettek a helyi akarat ellenében a nyakunkra, akik ezzel a megszerzett hatalommal csakúgy visszaéltek, mint a gazdasági tényezők a gazdasági hatalmukkal. Ezek persze emberi dolgok. Aki a lelkében dölyfös és gőgös, az soha nem fog megváltozni. A szeretetet és az elkötelezettséget ugyanis nem lehet megvenni, csak érezni. Akiben ez nincs meg, az soha nem fogja önzetlenül szolgálni ezt a közösséget. Látni, hogy a hatalom és a pénz hogyan alakította át társadalmunkat az elmúlt nyolc évben, sajnos, nem pozitív irányban. Ennek ellenére vannak jó példák is, hogy a hatalmat, a politikai befolyást és a pénzt hogyan lehet a közösség szolgálatára fordítani. Ezekről remélhetőleg még sokat fogunk írni új nemzeti, kulturális havilapunkban, az ITTHON-ban, mert ez a lap is a példája annak, hogy soha nincs későn az újrakezdésre, ,,s ha romba dőlt is, újra rakható kert, ház, haza...”, és hogyan mozdul meg a társadalom egészségesebbik része egy közös ügy érdekében, amely közérdeket és közakaratot képvisel.

2. Mint ellenzéki párt mit tehet, tegyen a politika porondján?

- Rendezni kell sorainkat! Meg kell fogalmaznunk, vagy le kell porolnunk azokat a dokumentumokat, amelyek hosszú távú elképzeléseket tartalmaznak a felvidéki magyarság sorsával, jövőjével kapcsolatban. Újra kell gondolnunk sok mindent, főleg kapcsolatainkat a szlovák politikai közeggel. Amióta Pozsonyban dolgozom, sok mindent másképpen látok, értékelek, mint eddig. A szlovák közvélemény nem feltétlenül olyan merev a szlovákiai magyarság jogos igényei iránt, mint ahogyan azt a politika sokszor állítja. Vannak nemzetstratégiai kérdések, amelyekben határozottan állást kell foglalnunk. Erősíteni kell a külpolitikánkat, amibe beletartozik az anyaországi pártokhoz való viszonyunk átértékelése, és európai partnerek keresése céljaink segítése végett, de erősíteni kell az önkormányzatainkkal való együttgondolkodást, tervezést is, hogy egy adott pillanatban, akár egy új komáromi nagygyűlés kereteit is meg tudjuk teremteni, ha a szükség és a politikai helyzet úgy hozza. A pártépítés területén nagyon sok tennivalónk van. Meg kell tisztítani a pártot a politikai kalandoroktól és a tehetségtelen titánoktól, s ehhez az ellenzékiség a legjobb időszak. Új, friss gondolatokkal, tenniakarással és őszinteséggel teli emberekkel kell körbevetetni a legfelsőbb politikai vezetést, mert csak így újulhat meg a párt. Kérdés, hogy akar-e megújulni? A nemzetpolitikai kérdéseket, jövőbeli elképzeléseinket pedig széles társadalmi és politikai vitára kell bocsátani. Sok minden újat lehet, hogy nem tudnak mondani az emberek, de kell, hogy érezzék, az ő véleményük is fontos valakinek. Lehet, hogy el kellene gondolkodnunk azon is, vajon a mostani strukturális felépítése a pártnak mennyire jó? Nagyon sokszor halljuk, hogy az alapszervezetek bezáródnak a belépni akarók előtt, mert vannak, akik féltik csekélyke kis hatalmi pozíciójukat. Talán egy versenyszellemű, nyitottabb alapszervezeti struktúra, mely megengedné a több helyi klubot, s ezek nagyságuktól függően, küldötteik révén alkothatnák a helyi szervezet tanácsát, megszűnne az, hogy olyan emberek, akik egyébként az életben nem igazán szeretik egymást, de külön-külön azért tenni szeretnének és tudnak a helyi vagy regionális életben, tehessék a dolgukat anélkül, hogy állandóan ölnék egymást, mert nincs más lehetőségük a párton belüli struktúra miatt. A versenyszellem pedig azt jelentené, hogy kinek-kinek a személyisége és hitele megmutatná, hány embert tud maga és az elképzelései mellé állítani helyi szinten. Így megszűnnének a bezárt alapszervezetek.
De ami a megmaradásunk szempontjából a legfontosabb, az iskoláink, óvodáink megtartása, fiataljaink családalapítási, letelepedési, a szülőföldön való maradásuk feltételeinek megteremtése. Miközben a kormányrudat fogtuk, nem vettük észre, hogy elterelték az utat járművünk alatt. Az utóbbi idők legnagyobb kitelepítése folyik a szülőföldön a szemünk előtt, hiszen míg Dél-Szlovákiában az utóbbi években, évtizedekben szinte semmilyen jelentősebb üzem nem épült, ami munkát adhatna az itt élőknek, addig északon, Zsolnán, Nagyszombatban, Pozsonyban, Trencsénben gyáróriások épültek, ahol több ezer embert foglalkoztatnak, s ahová a magyar falvakból az emberek hajnali négykor kelve és este kilenckor érkezve ingáznak nap mint nap. A SZÜLŐK FÁRADTAK, IDEGESEK, ELNYŰTTEK. Hogyan lehet így családot nevelni, ne adj’ Isten, tervezni? Nem kell az erőszakos kitelepítés, mert a fiatal családok kitelepülnek maguktól is a hosszú távú munkalehetőség reményében, amelyet az állam még meg is támogat, és a hátrahagyott földjüket, házukat, a szülői örökséget, szinte fillérekért elkótyavetyélik, és helyükre általában nem a mi nyelvünket beszélők telepednek. Aki nem megy el országon belül, elmegy külföldre. Lassan már városnyi magyar fiatal dolgozik kint, és ne ámítsuk magunkat, nagy részük nem jön vissza. A mai napig nem elemeztük, hová tűnt tíz év alatt ötvenezer magyar, két dunaszerdahelynyi ember, miért fogy folyamatosan a szavazóbázisunk a parlamenti és most már a helyi választások alkalmával is. Hogyan lopják ki alólunk a földjeinket, miközben folyamatosan arról győzködjük önmagunkat és a választóinkat, hogy a földpolitikánk jó.

Nos, ízelítőnek talán ennyi elég is, mit kellene tennünk ellenzéki szerepünkben.

3. Nemzeti közösségünk létszámának csökkenését feltehetőleg segítené mérsékelni a kisebbségi autonómia. Elképzelése szerint hogyan érhető el, s indokolt-e az aggodalom, hogy egy autonómiát a szlovákiai magyar közösség aligha tudna kellő intelligenciával működtetni? –


- Európai példák, és nem feltevések bizonyítják, hogy a jól működő autonómiák hogyan segítik a kisebbségben élőket a mindennapokban. Ott vannak például a finnországi svédek, akik saját autonómiájukon belül gyakorlatilag annyi jogot élveznek, mint a többségi finnek. Annyira harmonikus és kieg+yensúlyozott az életük, hogy a finnországi svédek átlagos élettartama közel tíz évvel magasabb, mint a finneké, miközben társadalmi és politikai életük szervezettsége is óriási. Az alig 300 ezernyi svédnek kilenc napilapja és hat államilag finanszírozott színháza van, nem beszélve a három svéd nyelvű egyetemről. De ott van Dél-Tirol, ahol szintén látható és kimutatható az a társadalmi és gazdasági fejlődés, ami csak egy kiegyensúlyozott életet, társadalmi és nyelvi másságban élőkre jellemző. Feltételezni annak az ellenkezőjét, ami tőlünk csupán néhány száz kilométerre fekvő országokban jól működik, csak azért, mert még itt nem próbáltuk ki, badarság lenne. Ezért kell erősíteni a külpolitikánkat, hogy akár a helyszínen tapasztalatot szerezve tanulmányozhassuk, hogy mit lehet átvenni ebből a modellből. Miért nem vettük fel a mai napig a kapcsolatot például a finnországi Svéd Néppárttal (Svenska Folkpartiet)? Vagy felvettük, csak jól titkoljuk? De ahhoz, hogy valami működni tudjon, először is meg kell tervezni. Meg kell tudnunk fogalmazni, hogy mit akarunk, milyenek ennek a társadalmi igényei, de nem utolsósorban venni kell egy nagy adag önbizalmat és bátorságot, és le kell ülnünk az országot irányító többségi társadalom tagjaival, hogy meggyőzzük őket arról, az autonómia nem ellenük irányul, éppen ellenkezőleg, fejlődést, társadalmi harmóniát, békét, nyugalmat, egymás kölcsönös megbecsülését hozza azokon a területeken, ahol évszázadok óta együtt élnek szlovákok, magyarok, ruszinok, cigányok, németek. Azt pedig, hogy a felvidéki magyarság nem tudna kellő intelligenciával működtetni egy autonómiát, valószínűleg azok állítják, akik továbbra is szellemi elszigeteltségben és a kiszolgáltatottság akoljában szeretnék látni nemzeti közösségünk zömét, hogy további lelki és anyagi ellehetetlenítésével, végleg igába hajthassák ezt a népet, amely szerintem jobb sorsra érdemes. Nagy János szobrász nemrégiben egy vele készült interjúban azt mondta, hogy ez a nép a tehetség népe, a segítés népe, a gyógyítás népe, Mária népe. Én még hozzátenném azt, hogy a túlélés népe. Egy nemzetről, amely az egy főre jutó Nobel-díjasok számában világelső, azt feltételezni, hogy egy autonómiát sem tudna működtetni, felér az önmegtagadással.

forrás: felvidek.ma






HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona