A menekültek harmadik hulláma ellen

A menekültek harmadik hulláma ellen
Ágoston András és dr. Páll Sándor a Magyar Összefogás Koalíció névadói január 16-án Újvidéken megbeszélést folytattak Geert Ahrens nagykövettel, az Európai Biztonsági és Együtt­működési Szervezet választási megfigyelő csoportjának vezetőjével és munkatársaival.
A Magyar Összefogás Koalíció névadói a megbeszélésen ismertették a magyar pártok összefogása eredményeként kialakult eredményes választási kampányt és a Koalíció öt pontból álló tevékenységi tervét, melynek legfontosabb összetevői a küzdelem a betelepítés harmadik hulláma ellen, a részarányos képviselet s ezzel összefüggésben a kisebbségi szavatolt képviselői helyek a szerb parlamentben, valamint a Kisebbségi Kódex meghozatalára vonatkozó törvényja­vaslat beterjesztése. E kisebbségi jogszabálygyűjtemény része kell legyen a vajdasági magyarság egészének megfelelő autonómiamodell.
Ágoston András és dr. Páll Sándor rámutattak arra is, hogy a Politika c. belgrádi napilap­ban december 20-án megjelent információból kiderül, három lista (közöttük a VMSZ) esetében nyilvánvalóvá vált, hogy legalább egy esetben a választási törvény büntető rendelkezéseinek megszegésével zajlott a támogatói aláírások begyűjtése. A már elhalt támogató „hitelesített” alá­írása indokolttá teszi a megfelelő nyomozati eljárás elindítását. Ilyen értelemben a Magyar Össze­fogás Koalíció névadói a legrövidebb időn belül megteszik a szükséges intézkedéseket.
Vállalták azt is, erről értesítik Geert Ahrens nagykövetet is.

Matuska Márton:
A nemzeti tanács diktatúrájában
Az a nemzeti tanács, amelyet ráerőszakolnak arra a nemzeti közössége, amelyet nem ugyanaz a közösség választott, csakis erőszakkal uralkodat a közösség felett. A Magyar Nemzeti Tanács lényegében tehát diktatórikus eszközökkel tartja csekélyke hatalmát. Ez a hatalom azon­ban éppen arra elegendő, hogy a kisebbségi közösség elnyomva érezze magát. Esetünkben a nemzeti tanács által, amely tanács eszköze egy olyan magyar politikai pártnak, amelynek a politi­kájára az itteni magyarság zömének nincsen hatása. Ismerve a párt elnökének erőszakos, ellent­mondást nem tűrő természetét az is megállapítható, hogy még a pártja tagjainak nagy része sem, amit sokan sérelmeznek is közülük. Az már csak természetes, hogy ez a nemzeti tanács az erő­szakot az általa támogatott állami szervektől kapja, lényegében tehát az állam e nemzeti tanács­nak rendelkezésére bocsátja saját szerveinek eszközeit olyan mértékben, hogy uralkodhasson a kisebbségünk felett. Mivel a tanácsban a kisebbségek tagjai vállalnak szerepet, ilyenformán az állam a tanácson keresztül gyakorolja diktatórikushatalmát kisebbség felett magyar politikusaink révén.
A magyar nemzeti tanács már megalakulása előtt megosztotta kisebbségi közösségünket azáltal, hogy látszott: nem fogja képviselni a teljes közösséget, hanem csak azt a részét, amely elfogadja:
a közvetlen állami atyáskodást,
az állam által kedvelt párt egyeduralmát,
a többségi nemzet által választott kormány elnökét a nemzeti tanácsok közösségének leg­főbb irányítójául.

Szigorú pártcenzúra
Az így létrehozott nemzeti tanács azután egyébbel sem törődött, minthogy látszattevé­kenységgel igazolja létét, miközben a kisebbségünk létkérdéseiben illetéktelennek nyilvánítsa magát. Néhány éves tevékenysége során a nemzeti tanács sok-sok megnyilvánulásából idézhe­tünk bizonyítékokat. Csak néhány fontosat említsünk példa gyanánt, hiszen a teljes felsorolás sok is és felesleges is. Nemzeti tanácsunk nem tartotta magát illetékesnek megszólalni a Magyaror­szágon szerzett egyetemi oklevelek honosítása, a magyar nemzeti közösségünk tagjainak bántal­mazása ügyében stb. Az uralkodó magyar párt a szerb többség politikai pártjaival kötött koalíciós megkötöttségek miatt partnereinek irányítása alatt áll, s nemzeti tanácsának tevékenységét irá­nyítja a szerb kormányfő is, aki a törvény szerint az összes kisebbségi tanács élén áll.
Ugyanakkor a favorizált magyar párt minden alkalmat megragad, hogy hatalmát és befo­lyását erősítse, ami akár még hasznos is lenne, ha ez a buzgalma nem korlátozódna kizárólag arra, hogy a magyar közösségünk fölött kakaskodhasson. Például:
Ma már szinte alig mutathatunk magyar tömegtájékoztatási eszközt, amelyet nem a nem­zeti tanács irányít. Ennek következménye, hogy tömegtájékoztatási eszközeink az uralkodó párt­ról nem közölnek tisztességes véleményt. Lényegében szigorú pártcenzúrát gyakorol ez a párt tömegtájékoztatási szerveink felett.
A cenzúra álcázására hamis érveket használ, arra hivatkozik, hogy a magyarságon belül meg kell őrizni az egységet.

A feltárás késik
Az már a fentebbi pontokban megállapított tények következménye, hogy tömegtájékozta­tási eszközeinkben nemzeti közösségünk nyílt kérdéseinek a feltárása egy évtized óta várat ma­gára. Ha valamely más pártunk vagy egyesültünk ezt meg is fogalmazta, mint például a magyar autonómia kérdését, az uralkodó párt ezzel úgy manipulál, hogy a közösségünk tagjaihoz szólva lényegében számon tartja és emlegeti, a szerb állami szervektől és a szerb politikai partnereitől azonban nem követeli, a velük tartott tárgyalásai során meg sem említi. Gyér nemzetközi kap­csolatai során is elhallgatja, s ha esetleg szóba is kerül, a Vajdaság tartomány autonómiáját min­dig elébe helyezi.
Nemzeti közösségünk szerény anyagi támogatásokhoz jut az anyaországból és a szerb ál­lami szervektől. Egyeduralmának következtében azonban szinte nincsen olyan pénzforrás, amely ne az uralkodó párt kasszájába ömlesztené a kisebbségünknek szánt hazai és külföldi támogatá­sokat. Így olyan embereket is a hálójába von, akik csupán megélhetési gondjaik enyhítése miatt kényszerülnek a párt vagy az általa működtetett nemzeti tanács mellé állni.
A fentiek ismeretében már érthető, hogy a sok-sok szabálytalanság, törvénytelenség és fogyatékossága ellenére a nemzeti tanács létezik és működik. Valójában ez ma egy olyan intéz­mény, amelyre rámondhatjuk azt is, hogy csakugyan létezik és működik, de azt is, hogy se nem létezik, se nem működik. Ezen állítás igazolására elegendő, ha csupán a jelenlegi állapotára uta­lunk, amikoris megbízatása réges-régen lejárt, de mind a tanács, mind az őt létrehozó állami szer­vek úgy tesznek, mintha mindennek a legjobb rendin menne dolga.
Akár összegezésként is leszögezhetjük röviden:
A magyar nemzeti tanács azért létezik, mert az állam védeni tudja általa a többségi nem­zet vélt, rosszul felfogott érdekeit a kisebbségi jogok követelésével szemben;
az állam talált egy olyan megfelelő magyar testületet, mely a szavatolt előnyök ellenében elhallgatja a magyar kisebbség igazi jogainak követelését.

Magyar Összefogás Koalíció: Küzdelem az autonómiáért,
a kettős állampolgárságért és a betelepítés ellen
A szabadkai új városháza zsúfolásig megtelt dísztermében tartotta meg kampányzáró nagygyűlését a Magyar Összefogás Koalíció (MÖK). Felszólaltak a szövetséget alkotó mindkét párt: a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elnökei, alelnökei és elnökségi tagjai.
Dr. Páll Sándor, a VMDK elnöke beszédében hangsúlyozta: a két párt a magyar választópolgárok zömének igényét és óhaját teljesítve félretette az ellentéteket és a felsőbb cél érdekében összefogott, amire viszont a harmadik vajdasági magyar párt nem volt hajlandó. Mint mondta, súlyos hibát követnek el azok a magyar polgárok, akik a "felvilágosult" szerb nacionalista pártokra adják le voksukat, hiszen azok semmi szín alatt nem fogják képviselni a nemzeti kisebbségek érdekeit, ami a választási kampányukból is kiderül. Az említett kategóriába Páll szerint egyaránt belesorolható a Szerbiai Demokrata Párt
(DSS), a Demokrata Párt (DS), a G17 Plusz és "a maffiózó szerb körökhöz tartozó fiatal politikus" által vezetett Liberális Demokrata Párt (LDP). Példaként felhozta Várady Tibor esetét, aki annak idején a DS színeiben jutott be a szerb parlamentbe, de mindössze pár hónapra rá meggondolta magát, és a helyébe nem magyar, hanem szerb DS-es képviselő került. Páll szerint egyaránt fontos küzdeni a délvidéki magyarság perszonális és területi autonómiájáért.
László Gyula, az MÖK listavezetője kiemelte, hogy a koalíció körömszakadtáig fog küzdeni a csaknem lehetetlennek tűnő célért: a Szabadkai Rádió megmentéséért. Szavai szerint ezt a nagy hagyományú intézményt a frekvenciavadász VMSZ minden további nélkül feláldozná a "Kaszavízió" mielőbbi megalakulása céljából. László Gyula leszögezte, hogy az MÖK minden tőle telhetőt megtesz a vajdasági városok és falvak egyre inkább fenyegető betelepítése, vagyis az újabb menekültáradat ellen.
Ágoston András, a VMDP elnöke emlékeztetett rá, hogy a történelmi VMDK a perszonális autonómiát először 1990 júniusában követelte, s a mostani koalícióhoz tartozó pártok a mai napig következetes politikai harcot vívnak ezért a célért. Felszólította a jelenlevőket, hogy mindenki három embert vigyen magával a választások napján, mert az biztosítaná az MÖK győzelmét azokkal szemben, akik nem szolgálják az itteni magyarok érdekeit.
Mindkét párt szónokai hangsúlyozták, hogy a kettős állampolgárság megóvná a délvidéki magyarságot a beolvadás veszélyétől. Mint mondták, ha az MÖK parlamenti szerepléshez jut, hatékonyabban tud küzdeni az itteni magyarok jogaiért, hiszen abban az esetben a hivatalos Belgrád és Budapest egyaránt kénytelen lesz aktívabban foglalkozni a követeléseikkel.
(Vajdasagma)

Belgrádban kell az asztalra csapni - hangzott el a Magyar Összefogás Koalíció
magyarkanizsai bemutatkozóján
A szerbiai parlamenti választásokon részt vevő 20 párt és koalíció közül egyedül a Ma­gyar Összefogás Koalíció vállalja fel a küzdelmet az Európában kiutasításra váró szerb és roma menekültek vajdasági letelepítése ellen – mondta a magyarkanizsai városháza tanácstermében tartott kampányrendezvényen Ágoston András, a VMDP elnöke. Hangsúlyozta, hogy tovább folytatódik a 16 éve tartó állhatatos küzdelem a magyar autonómiáért, valamint a kettős állam­polgárságért. Páll Sándor, a VMDK elnöke történelmi áttekintést adott arról, hogy a demokrati­kusnak nevezett szerb pártok miként verték át a magyar szavazókat az újabb kori szerb többpárt­rendszer időszakában. Emlékeztetett rá, hogy a kilencvenes években dr. Várady Tibor pl. egy szerb párt jelöltjeként jutott be a parlamentbe, ahol aztán nem sokra rá átadta a helyét egy szerb képviselőtársának. Nekik csak a magyar szavazatok kellenek, hogy aztán cserébe a magyar nyelvű helységnévtáblákat se engedjék kirakni Törökbecsén, Szenttamáson és Szabadkán. Pedig, mint mondta, ezekben az önkormányzatokban állítólag demokratikus vezetés irányítja a várost. Ha erre nem képesek, akkor vajon mi várható tőlük autonómia-ügyben és mi a peremre szorult magyarság foglalkoztatási mutatóinak javítása ügyében? – tette fel a kérdést a VMDK elnöke. E helyett, mint mondta, a „kvázi demokraták" magyar segédlettel a tartományi parlamentben másfél millió eurót választottak ki a menekültek itteni letelepítése céljára.
Matuska Márton újságíró, a VMDP elnökségének tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy a szerb állam azért tette lehetővé az egypárti Magyar Nemzeti Tanács létrehozását, hogy az a szerb érdekeket szolgálva ne tegyen semmit a magyarság érdekében. Mint mondta, csak politikai bátor­sággal és a választópolgárok támogatásával lehet majd létrehozni a vajdasági magyarság kis par­lamentjét, legyen szó az 1990-ben megálmodott Autonómia Tanácsról, vagy Magyar Nemzeti Tanácsról.
Tari István író, a VMDK alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy itt is, akárcsak Erdély­ben, két erő feszül egymásnak. Egyik, amely odasimul a hatalomhoz és azt feltétel nélkül kiszol­gálja, és a másik, amely vállalja a gyakran kilátástalannak tűnő küzdelmet. Ha a választók azt akarják, hogy Belgrádban valaki magyar ügyben az asztalra csapjon, akkor a szavazócédulán ka­rikázzák be a 19-es számot – hangsúlyozta Tari István.
(Vajdasagma)
forrás: VMDP hírlevél