Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Az autonómiák igenis nagyobb garanciát nyújtanak

Az autonómiák igenis nagyobb garanciát nyújtanak

Nem vagyok politikus, a politika csupán az információ szintjén érdekelt. Azt gondoltam, hogy arra születni kell és nagy önfeláldozást igényeltet. Mivelhogy a világot nem jogász és nem is olyan értelmiségi családban láttam meg, hogy alkalmasnak találtam volna magamat a politizálásra, így inkább maradtam a kaptafa mellett. Meghát az is igaz és ki-ki mondtam, aki nem tud értékeket létrehozni, hát inkább elmegy politizálni az értékeket ott tálcán kínálják, néha érdemtelenül is.

Figyeltem, véleményt alkottam, megszidtam a politikusaink önző, néha korrupt viselkedéseit, csak az a baj, hogy mindezt a konyhában, a célzott kritika eredményességének a legkisebb eselyét is feladva, csendben önmagammal kiegyezve a négyfal között. Hisz én ezen úgy sem tudok változtatni, senki vagyok és a kisember logikájával élve, jobb csöndbe maradni, mert még bajom lehet belölle. Lassan, de biztosan rá kellett jönnöm, hogy az igazságtalanság, a korrupció és a becstelenség napi jelenség és mindenütt ott van. Bennem, benned és bennük is. Nincs hová menekülni, hacsak az ember nem választja a nincstelenség szabad világát, annak értékrendjével a semmivel. Családom van gyermekeim, így hát inkább vállalom a tökéletlen szódés világot.

Mielőtt ezt az írásomat papirosra körmölöm, úgy döntöttem a rózaságomból kifolyólag nehogy valamiféle badarságot írjak, vagy olyan következtetésre jussak, ami kikezdhető és főleg nehogy valótlanságokat állítsak, inkább kinyomtatom a több éve, évtizede politizáló, nálam okosabb emberek által alkotott véleményeket, aktuálpolitikai kérdésben “lenni, vagy elveszni” magam által felkínált címmel. Az Ő véleményüket, megpróbálom a egyszeri “buta” ember élettapasztalataival, - most csupán magamra gondolva politikai tapasztalatlanságomra és a magyar nyelvtanból kapott hármasaimból kiindulva - egy olyan emlékesztetőt szerkeszteni, ami a jelen történéseit egy egyszeri halandó szemszögéből nézve is tartalomértékű és elfogadható.

Elkalandozás helyett, talán térjünk a tárgyra.

Megpróbálom két hölgy és két úr véleményét, szerény nézeteimmel egybevetni és valamiféle viziót felvázolni, mint egy lehetséges megoldást, 86 éves megalázatásainkra, igazságtalanságaira.

Az élet megtanított egy lényeges dologra, az előbbrehaladáshoz, néha a lovak közé kell csapni. Noszogatás csak akkor lehet eredményes, ha az már átesett nevelési procedúrán. Természetesen durvaságra, butaságra és tudatlanságra a reakció sohasem lehet, hasonló értékrendű, néha éredményesebb bevetni a megneveltetés kármentőjét, védekezve oktatni, argumentálni és a kitűzött céljainkat elmagyarázni, hogy azok nem valaki ellen, hanem csak valakiért, a Felvidéki Magyar Népért, az azonos jogokért, azok békés egyforma értelmezéséért jöttek létre, tehát tesszük amit tennünk kell. A megalkuvás és a hajbókolás politizálása, egy társadalmat, népet mindig a pusztulás, az önmegtagadás, a megsemmisülés útvesztőjébe taszítja. A reverencia elutasítása, az csak a ribilliósan gondolkodók számára jelentenek törvénytelenséget. Az hogy a nemzeti nacionalisták szinte naponta minket pellengérre állítanak, mi pedig jó szolga gyanánt tűrjük, mert vezetőink körmönfont módon, a békességre hivatkozva meghunyászkodásra kényszerítenek minket.

Csáky Pál a 2006 november 11-én megjelent írásában a szlovákiai pártokat okolja, hogy nincs koncepciójuk a kisebbségi kérdés rendezését illetően. Szerintem Csáky úr, vagy nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy nem a többségi nép feladata a kisebbségi kérdés megoldásához szükséges javaslatok elkészítése, azokat mindig magának a kisebbségnek kell elkészítenie és javaslat formájában vitára bocsájtania. Egy többségi népnek nem érdeke a kisebbség problémáinak a valós megoldása, mégha bizonyos esetekben propagandacélú kijelentéseivel igyekszik is az ellenkezőjét bizonyítani. Nem lehet állandóan a szlovák politikai pártokat hibáztatni, hogy a kisebbségek problémái (FMN és romák) megoldatlanok maradtak. Az intenzív dialógust elősször is el kell kezdeni a folytatásról csak utánna lehet szó.

A szocialista államkapitalista-világrendszer nem önmagába zuhant ezt ma már tudjuk - élő példája a magyarországi történések -, hanem átmentette magát az állami kapitalizmusból, a magántulajdon kapitalizmusába. A lezajlott és ahogyan lezajlottak, kis- és nagy privatizációk, erre nagyon sok bizonyítékot szolgáltattak. A szocialista állami vállalatok sok esetben a volt kommunisták, vagy (tiszta) rokonainak, volt elvtársainak kezére játszották. Sajnos sok esetben mindez a nemzetiségi, népi jogok (autonómia) kiharcolhatóságának a kárára történtek. 1998-ban az egyéni érdekek győzedelmeskedtek a FMN érdekei felett. Az MKP lemondott az autonómiáról és a Benes-dekrétumok megvitatásának a jogáról.

Igen nem létezik szelektív demokrácia, úgy ahogyan szólásszabadság sincsen csak egyes témák keretein belül. Ugyanez vonatkozik az önigazgatásra az autonómiajogra is, nincsenek fél megoldások, vagy van autonómia, vagy nincsen. Azzal magyarázni az autonómiajog feladását, hogy bizonyos szinten már van kultúrális autonómiánk, meghát közigazgatás szintjén is bizonyos dolgok már autonómia módon működnek, ez ellentétes azzal amit a szelektív demokráciáról hangoztat. Az autonómiáról csak akkor beszélhetünk, ha az jogi értelem alkotmányilag jóvá van hagyva. Se autonómia, se szólásszabadság nem lehet csak egyes témákban. Csak akkor lesz területi és perszonális autonómiánk, ha azt a többségi nép alkotmánya (a szlovák alkotmány) garantálja. Az autonómia kiköveteléséhez szükséges törvénytervezeteket, nekünk a FMN és a mi képviselőinknek kell összeállítaniuk. A FMN nem buta, nem kell őket állandóan azzal riogatni, hogy ha megkapnánk az autonómiát nem tudna azzal okosan gazdálkodni. Néha már az az érzésem, hogy nem is a szlovákok nem akarják az autonómiát megadni,- ha lesz aki majd azt végre kérni is fogja, nemcsak riogatni minket - hanem a mi saját képviselőnknek ehhez nem fűződik érdekük. Vegyünk példát a katalánokról, Katalónia pártjai politikusai egységesen és nagy elkötelettséggel megnevelték a saját népüket és a többségi spanyol népet is, hogy az önigazgatás megadása a legjobb alternatíva a nemzeti ellentétek megoldása terén. Az 1920-as trianoni szerződésben is benne van Cseh-Szlovenszko köteles lett volna törődnie a kisebbségeivel. Hát igen ismerjük az eredményt, a beigért jogokból semmise lett, pontossabban az ellenkezője történt. Ha a Felvidéki Magyar Nép és annak a politikusai azonnal nem lépnek az autonómia-törekvések békés csatamezejére, akkor 10-20 év múlva már felesleges lesz. Ha Nyugat-Európa tele van autonómiákkal, akkor nekünk miért nem lehet?

Civil társadalom, közös felelősség, ó milyen becses szavak, csak az a kérdés ki mit ért ezek alatt. Igen a civil társadalomnak kéne lennie közéletünk leghatékonyabb ellenőrének. Itt egy pillanatra megállnék, a pontosság kedvéért szószerint idéznék Csáky úr írásából.
“Számunkra tehát az egyik legsürgetőbb feladat a szlovákiai magyar civil szféra hatékonyságának növelése úgy, hogy minél erőteljesebben tudjon közelíteni az európai szinvonalhoz.” Ez a mondatot legalább százszor elovastam, de minden esetben a kommunizmusi ideológia semmitmondása jut az eszembe. Mint egy civil ellenőr kérdezem én Önt, melyek azok a legsürgetőbb feladatok? Hogyan képzelik el a hatékonyság növelését, esetleg egy ötéves tervvel? Miért kell egy magyar civil szférának Európához közelednie, ha ott van? Igen Csáky úr mára megváltozott a világ. Igen nem is akarunk bezárkódzni. Igen nekünk is fejlődnünk kell. Igen fel kell vállalnunk nekünk azt amit Önök nem tettek meg, Önöknek pedig le kell vonniuk a következtetéseket A-tól Z-ig. Ismerek egy polgári társulást (Commora Aula) aki önkéntenségi alapon, saját zsebére katalán módra felvállalta a tömegkomunikáció szerepét - amit önöknek kellett volna elvégezniük - megkereséssel fordult az MKP-hoz, válaszuk a megaláztatás és a lenézés volt, hát Ön , Önök így képzelik el a civil szférákákkal a kapcsolatot és az indikátori szerepvállalásukkal történő együttműködést, vagy Önöknek csak azok a jó és becsületes magyarok, akik Bólogató Jancsiként mindenben egyetértenek az MKP-val és politikusaival? Ez így nem kóser, kedves Csáky úr. Ajánlom Önnek, hogy olvassa el Dobos László Úr : “építkező önkörmányzatiságot” című írását.

Ebben az írásában, idézem:” Hiába is próbáljuk lerázni lábunkról a jelen politikai sarát, nem megy. Visszazuhantunk történelmünk, a benesi dekrétumok éveibe. Ha Benes még élne, elégedetten mosolyogna... Nézne, s talán integetne is a marhavagonokba gyömöszölt magyar munkások, parasztemberek, tehetetlen vének s gyermekek néma félelmének.”

Szülőföld-Haza-Önkormányzatiság. Ott a szülőföldünk, ahol születtünk,ott a hazánk ahol élünk-halunk és ott akarunk mi az önkormányzatiság szabályai szerint, saját hazánkban és szülőföldünkön, saját sorsunk felett dönteni. Ezt olyan nehéz megérteni.

Amikor a közpénzek elosztása ugy történik, ahogyan azt pl. 2006-évben is megtörtént, szimpátia és párthűelv szerint, amondó vagyok az adóinkból befolyott és a kultúrára szánt pénzeiket eléggé bühössen kezeltük. Dániel Erzsébet szavaival élve eléggé húsbavágó a számomra is. Egy Bummos bulvár honlap létrehozására 5 millát csak úgy kidobni, közben a kisebb kultúrális szervezetek megmaradási-túlélési esélyei nagyban csökkentek.

Mi a megoldás?

Az MKP egypárti kommunizmusi időkre emlékeztető politizálását, ami már megfertőzte a 20-30-s éveiben lévő fiatal magyar politusokat is, fel kell hogy váltsa egy többpárt-rendszeri politizálás. Alternatíva nélkül egy demokratikus közeg képtelen a problémáit megoldani és a szabadelvűség magatartási és viselkedési normái szerint építőjellegű tevékenységet folytatni. Az hogy asszimilálódunk az a felvidéki magyar iskolarendszer komoly hibája is, mert a kevert családok leszármazottjait alternatív megoldás nélkül felkínálja a szlovák nacionalizmusi elveket működtető iskolarendszernek. A magyar iskolák fajtiszta elmélete, csupán a magyar-magyar szülők gyerekeinek nyújt alternatívát. Eredménye, hogy a kevert családok gyermekei adják ki az asszimilációs folyamatok érintetjeinek a 70%. Pedig a megoldás nagyon egyszerű, az orrunk előtt van és a lábunk előtt hever.

A békés autonómiaharc elkezdése nélkül tovább fogunk asszimilálódni és nem lesz igazi demokrácia Felvidéken és Közép- és Észak-Szlovákiában sem. A nemzeti nacionalizmust a saját fegyvertárával legyőzhető, csupán az igazat kell mondani, határozott módon békésen a szavak erejével harcolva az egyforma jogokért, ha kell az utcán is, az alkotmányos jogaink érvényesítésével.

Meghalt Mátyás király oda az igazság helyett, azt mondhassuk, hogy igaz hogy Mátyás király elment, de az igazságát itt hagyta nekünk örökségül. Mi csak az igazságosság jussát kérjük, amit tőlünk oly gaz módon elvettek.

forrás: commora aula - Bósza János
www.commora.hu



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona