Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Közös érdek, közös felelősség

Közös érdek, közös felelősség
Dátum: 2007-01-17

Belpolitika, közélet Forrás: Szabad Újság
Dolník Erzsébet válaszol
1. Véleménye szerint a Magyar Koalíció Pártja hogyan használta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket 8 évi kormánytagsága teremtett számára? * 2. Mint ellenzéki párt mit tehet, tegyen a politika porondján? * 3. Nemzeti közösségünk létszámának csökkenését feltehetőleg...


...segítené mérsékelni a kisebbségi autonómia. Elképzelése szerint hogyan érhető el, s indokolt-e az aggodalom, hogy egy autonómiát a szlovákiai magyar közösség aligha tudna kellő intelligenciával működtetni?

Csáky Pál a Szabad Újságban Számvetés címmel megjelent vitaindító írásában, melyben az ún. bársonyos forradalom óta eltelt 17 év eseményeit elemzi szlovákiai magyar szemmel, arra utalt, jó lenne, ha mások is elemeznék, értékelnék ezt az időszakot. Azt hiszem, akarva-akaratlanul mindannyian ezt tesszük, s elkerülhetetlen, hogy véleményünket el is mondjuk egymásnak nem csak baráti körben, a családban, hanem mások számára is hozzáférhetővé téve – újságban, rádióban.

Általában szeretjük leegyszerűsítve, esetenként minden objektivitást nélkülözve, dogmaként kezelni saját valós vagy vélt igazunkat. Itt az ideje (hacsak még nem késő) mások véleményét meghallgatni, tanulni egymás tapasztalataiból, lehetőleg kiutat találni nemzeti közösségünk számára abból a felemás helyzetből, amelybe kerültünk. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy elemzéseink, nézeteink ütköztetése ne süllyedjen adok-kapok szintre.

Azért említem ezt, mert a társadalom minden szintjén, minden szférájában – s ez a szlovákiai magyarságra is érvényes – legtöbbször nem érvek csapnak össze. A vitázó felek gyakran csak azt nézik, hová tartozik, a különféle „árkok” melyik felén áll vitapartnerük. Szlovák-e vagy magyar, katolikus vagy protestáns, nemzeti vagy liberális... stb.

Ha tehát arra a kérdésre akarunk válaszolni, hogy a Magyar Koalíció Pártja hogy használta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a 8 évi kormánytagsága teremtett számára, két lehetőség adódik: vagy azt mondjuk tömören jól vagy rosszul (esetleg is-is), vagy megkíséreljük figyelembe venni nemzetrészünk állapotát, s a rideg ténymegállapítás mellett ezzel is számolunk az értékelés során.

Én az utóbbi módszert választom többek közt azért is, mert ebben a 8 évben parlamenti képviselőként is részese voltam a politikai folyamatoknak, a törvényhozásnak. Ugyanakkor nem kívánom mindenáron „védeni a mundér becsületét”, hiszen tagja maradtam civil szervezeteknek is, tehát úgyszólván a másik oldal érveit is ismerem. Tudom, értünk el eredményeket (ezeket Csáky Pál felsorolta), s azt is megértem, hogy a választópolgárok többet vártak el az MKP-tól.

Elsősorban én is visszatérek az 1989-et megelőző időszakhoz. Teszem ezt azért is, mert csak így érthetjük a szlovákiai magyarság kissé frusztrált viszonyulását a politikához. Itt látom problémáink gyökereit is, melyek gyakran fölösleges energiákat vonnak el mind a politikusoktól, mind a más közszereplőktől és a lakosságtól, a valós gondok enyhítése helyett álproblémák keresését és megoldását indukálva. Ez fogja befolyásolni és nehezíteni az MKP ellenzéki politizálását is.

Valóban, ekkor a későbbi hazai politikai színtér legtöbb szereplője a Csemadokban dolgozott, ellenzéki nézeteket képviselve a kommunista rendszerrel szemben. Az is igaz, hogy sokat közülük „beszippantott”, sőt „ledarált” a politika – ebben egyetértek Dániel Erzsébettel –, s a falvak, városok úgymond magukra maradtak. Jó példa erre a ma már közismert helyzet Léván, ahol a Csemadok alapszervezetét vezető Csáky-Dolník-Zoller hármas a megalakult három magyar politikai mozgalom, az MKDM, Együttélés és az FMK országos vezetésében folytatta politikai pályafutását.

Ez a tény önmagában nem probléma, a baj akkor kezdődött, amikor országszerte kialakultak a táborok:
– a három politikai mozgalom tagjai és szimpatizánsai,
– a Csemadok tagjai és az alapszervezetek vezetői,
– a kívülállók.

Azonnal elkezdődött a vádaskodás is, ki vált hűtlenné falujához, városához, ki miért nem kapcsolódik be valamelyik szervezet munkájába.

Ahogy változott a magyar mozgalmak helyzete, s jöttek létre újabb civil szervezetek, úgy gazdagodott közéletünk, de vált összetettebbé az ellentétcsomag is, esetenként már ellenségeskedéssé fajulva. Ezt a helyzetet az sem tudta lényegesen megváltoztatni, hogy a három politikai szubjektum egyesült és létrejött a Magyar Koalíció Pártja. A szinte mindenki által óhajtott egyesüléssel párhuzamosan megjelentek az újabb frontok: MKP kontra Csemadok, SZMPSZ, „független” értelmiségiek stb. Az ellentétek nem mindig látszottak, veszélyhelyzetekben, mint pl. az iskolaháború idején teljesen eltűntek, de folyamatosan gyengítették mind az MKP pozícióit, mind nemzeti közösségünk egészét.

Amikor feltesszük a kérdést: miért nem tudunk egyes régiókban sikeresebben gazdálkodni erőinkkel, miért vesztettük el helyenként a választásokat, miért tapasztalunk érdektelenséget, letargiát a választópolgárok körében, akkor azt is meg kell kérdeznünk, hogyan akarunk ezen változtatni, ha folyamatosan szítjuk ezeket az ellentéteket.

Számomra felfoghatatlan, hogyan akarjuk megvalósítani nemzeti közösségünk jogos követeléseit, céljait, ha azt a pártot, mely a parlamentben, s kormánytagsága esetén a minisztériumokban, állami és közhivatalokban képviseli a szlovákiai magyarságot, szinte ellenségnek tekintjük?! Miért gondolják egyesek, hogy mindazok, akik az MKP tagjai, tisztségviselői, azonnal ellenséggé, netán gazemberekké válnak? Tudom, ilyenek is akadnak, mint ahogy a nem párttagok között is. Ahhoz azonban, hogy a saját érdekeit a közösségi érdek elé helyező politikai kalandorokat kiszűrjük, esetleg kiebrudaljuk a pártból, az is szükséges, hogy ne mossuk Pilátusként kezünket, hanem pl. belépve az MKP alapszervezetébe fejtsük ki véleményünket, vegyük ki részünket a helyi, regionális, országos munkából.

Mielőtt a civil szféra felszisszenne szavaimra, sietek hozzátenni azt is, hogy a párt sem várhatja el a polgároktól, hogy csak azért, mert nincs más, őt fogja támogatni, főleg ha egyes szervei zárt körként működnek, ha esetenként olyan személyek kerülnek egy-egy alapszervezet élére, akik a közösségi munka helyett szétverik a település magyarságát.

Már sokszor és sokan megállapították, hogy a politikai tisztséget vállalók csak akkor méltók a szlovákiai magyarság képviseletére, ha együttműködnek a civil szervezetekkel, iskolákkal, az egyházak képviselőivel helyi, regionális, országos szinten. Ugyanakkor az is nehezen formálhat jogot a számonkérésre, aki az együttműködés helyett minduntalan csak támadja az MKP-t.

Az első kérdést tehát, kissé módosítva, én így tenném fel: Véleménye szerint hogyan használtuk ki – mi, mindannyian – azokat a lehetőségeket, melyeket az MKP 8 évi kormánytagsága (önkormányzat, regionális képviselet) teremtett számunkra?

Szerintem a kihasznált lehetőségek sora mindannyiunk érdeme, de közös – bár különböző mértékű – a felelősségünk a hibák, mulasztások terén is. Erre a legjellemzőbb példa a Csáky Pál által is kiemelt probléma, miszerint az írott jogok keveset érnek, ha a polgárok nem igénylik azok érvényesítését.
Lehet szidni jogosan az MKP-t, miért nem dolgozott ki további törvényeket pl. a nemzeti kisebbségek kulturális intézményeinek finanszírozásáról, a nyelvhasználat kérdésköréből, de ugyanakkor tegyük fel önmagunknak azt a kérdést is, miért nem élünk a már létező, bizonyos jogainkat biztosító törvények adta lehetőségekkel, mint pl. a névhasználat, a magyar nyelv használata a hivatalokban, stb.?
Érdemes lenne egyszer számszerűen kimutatni, pl. hány magyar pedagógus és hány magyar diák használja -ová nélkül családnevét, magyarul keresztnevét. Elnézést kérek a pedagógus kollégáktól, hogy őket említem, miközben a bírálat ugyanúgy érvényes a politikusokra s minden állampolgárra, de az iskolára mindenki odafigyel, a pedagógus „minta” a szülők számára is.

Természetesen sorolhatnánk további példákat. Az elért eredmények többsége olvasható Csáky Pál írásában. Nem akarok sem ismétlésekbe bocsátkozni, sem közhelyeket mondani, ezért csak annyit teszek hozzá, hogy valóban nem használt ki az MKP minden lehetőséget kormánytagsága ideje alatt, mint ahogy nem használták ki lehetőségeiket minden esetben a helyi és regionális önkormányzatok és közösségünk más területeken dolgozó szakemberei sem. Csak remélni tudom, hogy még nem késő, de mindenképp kritikus időponthoz értünk. Ha most nem nézünk szembe olyan problémákkal, mint a katasztrofális népességfogyás és az ebből is következő diáklétszám-csökkenés iskoláinkban, a még létező és az aktuális politikai légkör által táplált félelem, az érdektelenség nemzetrészünk jövője iránt, az áldatlan – mások érdekeit szolgáló – marakodás, akkor minden velem született és pedagógusként szerzett optimizmusom ellenére féltem a szlovákiai magyarságot.

Az eddig leírtakból következik véleményem az MKP ellenzéki szerepével kapcsolatban is. Sürgősen, ugyanakkor nyíltan, kritikusan elemezni kell minden szinten helyzetünket, s nevükön kell nevezni hibáinkat, azok okait és okozóit is. Az általános tanulságokon túl azt is tudatosítanunk kell, hogy nincs két egyforma község, nincs két azonos problémacsomag, tehát a helyi viszonyokat is figyelembe véve kell felkészülnünk a következő választási ciklusra. A legnagyobb problémának azt érzem, hogy nincs olyan reális nemzetstratégiánk, mely a magyar nemzet egészére vonatkozó stratégia részeként fogalmazná meg a szlovákiai magyarság létérdekeit. Végül nekem is le kell írnom: az MKP-nak ki kell használnia mind a szlovák parlament, mind az EU által biztosított lehetőségeket jogaink védelmében. Ki kell dolgozni a hiányzó jogszabályokat, melyeket valószínűleg most elutasít a nemzeti tanács, de később hivatkozási alapul szolgálhatnak.

Ami az autonómia kérdéskörét illeti, az a tapasztalatom, hogy ezt sajnos minduntalan a szőnyeg alá söpörtük. Hol azért, mert még nem időszerű, hol azért, mert „most” nem lehet vele foglalkozni, esetenként a polgárok javasolták, hogy ne is emlegessük, mert féltek a következményektől, miközben egyesek azt hangoztatják, nincs is rá szükség, ha Szlovákiában demokratikus rendszer működik.
Ha azt akarjuk, hogy a Szabad Újság által felvetett kérdés értelmében „kellő intelligenciával” tudja a szlovákiai magyarság működtetni, akkor erről beszélni, vitázni kell, mert valóban képtelenség elvárni nemzeti közösségünk egyetértését ilyen súlyos kérdésben, ha – kissé sarkítva – a polgárok egy része nem tudja, mit takar az autonómia fogalma.

Én nem aggódnék amiatt, hogy az autonómia túl nagy kihívás a szlovákiai magyarság számára. Nemzeti közösségünk már sokszor bizonyította érettségét, s tenné ezt most is, feltéve, hogy nem szembesül a politikai elit következetlenségével, szétziláltságával.

forrás: felvidek.ma



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona