Székely népszavazás: ez a csúcs!

Német Zsolt, a Külügyi bizottság elnöke: – Ami a kulturális autonómiára vonatkozó kérdését illeti, azt kell mondanom, hogy Romániában nincs kulturális autonómia. Területi auto­nómia és nemzetiségi autonómia sincs, holott az európai minták egyértelműek e tekintetben.
Ahol megoldódik a kisebbségi kérdés, ott ez az autonómia módján sikerül. Az önálló ma­gyar egyetem az önmagában még nem kulturális autonómia, de egyelőre önálló magyar egyetem­ről sem beszélhetünk. A kulturális autonómiához az kell, hogy közjogilag hatáskörrel rendelkez­zen, demokratikus választásokon jöjjön létre a kulturális autonómiának a szerve. Egy önálló ma­gyar egyetem ugyanakkor - az autonómia mellett - meggyőződésem szerint az erdélyi magyarság legfontosabb követeléseként tartható számon.

Ágoston András:
Székely népszavazás: ez a csúcs!

A rendszerváltás elején érdekvédelminek mondható szervezetek lét­rehozatala óta a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás a legnagyobb önálló, csodával felérő önkezdeményezés, autentikus közösségi megnyilvánulás. A határon túli magyarok egyik legszebb, bátor megnyilvánulása.
S történt ez ! is, csakú óvatosan fogalmaztunk meg.
Az RMDSZ-nek és a magyar kormánynak az nem tetszik, hogy a székelyek olyasmit követelnek, amiről a bukaresti uralkodó politikai elit hallani sem akar. A simulékony magyarok motívumai érthetőek: nem érdemes velük foglalkozni.
A Kárpát-medencében tevékenykedő magyar politikai elit nemzeti érzelmű szárnyának ki­fogásait viszont szemügyre kell venni! Azok, akik szorgalmazzák a Kárpát-medencében élő ma­gyarok határmódosítás nélküli politikai integrációját, érvelésükkel tettekre serkentenek.
A VMDP a területi autonómiával összefüggésben már régen kimondta: az nem összeté­vesztendő, s ami még fontosabb, nem helyettesíthető a régiókkal. Nemzeti alapú régiók ugyanis nincsenek. Nem is voltak és nem is lesznek. A régiók értelme a hatékony gazdasági és más társadalmi szempontból fontos együttműködés. A nem területi autonómia célja viszont a nemzeti kisebbségek közösségeinek fennmaradása, s ha lehet biztos fejlődése. A régiók bekeve­rése a nemzeti kisebbségek problematikájába pótcselekvés, s nem a jó szándék megnyilvánulása. Akármelyik magyarországi politikai oldalról jön is az ilyen érvelés.

Területi autonómia és hatalmi dominancia
A nemzeti alapú területi autonómiákkal szemben hangoztatható kifogások két síkon je­lentkeznek. Az egyik a hatalomgyakorlással, a másik pedig a lényeggel, a közösség egységével van összefüggésben.
Tekintettel a szükségszerűen meglevő gazdasági funkcióira, nem képzelhető el, hogy a nemzeti alapú területi autonómia döntéshozatali mechanizmusában a többségi nemzet képviselői­nek ne legyen domináns szerepe.
A do olyan a Kárpát-medencében nincs, de a községi önkormányzatokból. (Amíg szerb hatalom le nem hurrogta, ezeknek a szövetségét egy időben a VMSZ is propagálta.)
Érdeke a vajdasági magyarságnak, hogy az általa többségben lakott településeken az üres házakba sokat látott, Németországot is megjárt kosovói szerbeket és romákat telepítsenek be? Persze, hogy nem! Felemelték ez ellen a szavukat a VMSZ vezetői s a tartományi parlamentben is jelen levő magyar községi tisztségviselők? Ugyan már!
Most az a nagy kérdés, melyik VMSZ-es polgármesterben lesz annyi tartás, betyárbecsület, hogy a községi képviselőtestületben szorgalmazza a VMDP javaslatának megszavazását. A VMDP ugyanis a magyar községi vezetőktől azt kéri, hozzanak határozatot, hogy nem fogadnak be menekülőket a magyartöbbségű településükre. Persze a községiek is tudják, hogy a nemzetközi dokumentumok tiltják a nemzeti összetétel erőszakos megváltoztatását, s a VMDP javaslatnak szilárd jogi alapja van. Csakhogy, nekik az evilági szerb többségi hatalom parancsol. Nehéz neki ellentmondani.
Írásos parancsot ugyan nem fog kapni egyik magyar atyafi sem, de máris borítékoljuk: nagy szuszogva, felszólítás nélkül is igyekeznek eltalálni, mivel járhatnának kedvében a szerb hatalom velük kapcsolatban levő képviselőinek. Ez a politikai dominancia.
Ezt a politikai dominanciát a konkrét esetben a magyar kormány betelepítést elítélő állás­foglalása és Belgráddal szembeni konkrét politikai akciója valamelyest enyhíthetné. Majd meg­látjuk.

A területi autonómia megbontja a kisebbségi közösséget
De, a legnagyobb baja a területi autonómiának mégiscsak az, hogy szétszakítja a határon túli magyar közösségeket. A tömb fejlődése a helyi politikai elit dominanciája miatt nincs bizto­sítva, ugyanakkor a szigetek és a szórvány felgyorsuló leépülését maga a szétszakítottság szava­tolja.
Mit lehet itt tenni?
A legrosszabb az lenne, ha a magyar kormány és a magyar politikai elit Romániában a népszavazás körül megnyilvánult fenséges nemzeti összefogást semmibe venné, mintha mi sem történt volna.
A népszavazás eredményét tisztelni kell! A nemzetközi politikai színtéren síkra kell szállni megvalósulásáért. Ugyanakkor, a nemzetben való gondolkodás a politikai gyakorlatban, akkor alakulhat ki, ha a Kárpát-medencében élő és tevékenykedő magyar politikai elitek végre konkretizálják melyik autonómiaformát hajlandók teljes mellszélességgel támogatni. Szerintünk az a jó, amelyben nem fenyeget a helyi többségi elit dominanciája. S amelyben – tekintettel arra, hogy nem követel területi elhatárolódást és gazdasági funkciókat – kivitelezhető a kisebbségi magyar többpártrendszer. Ennek eredményeként pedig az a demokratikusan megválasztott képvi­seleti szerv, amely legitim voltából kifolyólag alkalmas az egész kisebbségi közösség nemzeti önazonossága megőrzésével összefüggő alapérdekek feltárására, kifejezésére és képviseletére.
Ez azonban nem elég!
Elvárjuk – ezt a kifejezést mi, a VMDP vezetői a handabandázó VMSZ-el szemben az elmúlt több mint másfél évtizedben először használjuk –, hogy a magyar kormány ezúttal ne fogjon pótcselekvésbe. Mondja ki, hogy támogatja a székelyek területi autonómiára vonatkozó követelését, s határozza meg és vállalja a nem területi autonómia konkrét ismérveit.
Ezt kérjük a magyarországi ellenzéki pártoktól is. S természetesen e törekvések hatékony nemzetközi képviseltét is.
Ez a magatartás a demokratikus válasz lehet a máris pofozkodó kisantantnak. S egyben alapja nemzetünk felemelkedésének. Magyarországon és a Kárpát-medencében egyaránt.

Dokumentumok:

Folytatódik a párbeszéd
A párbeszéd folytatásaként, Markó Béla szövetségi elnök december 28-án, csütörtökön, délelõtt 11 órakor, Marosvásárhelyen, a Bernády Házban találkozik Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT)elnökével.

Népszavazás Székelyföld autonómiájáról
Gyergyócsomafalva, 2006. december 17-21.:
A népszavazás kezdete: 2006. december 17., vasárnap, 15 óra. A népszavazás befejezése: 2006. december 21., csütörtök, 21 óra.
A népszavazás módja: mozgóurnás (az utolsó két nap este 17-21 óra között a Választási Bizottság székhelyén is lehetett szavazni /azoknak, akik nem voltak otthon/). A szavazó biztosok száma: 12
A szavazó körzetek száma: 17. A kinyomtatott és a biztosoknak kiosztott szavazólapok száma: 3740. A megmaradt és érvénytelenített szavazólapok száma: 1253. A szavazópolgárok becsült száma: 3700. A népszavazás idején Csomafalvától távol levő szavazók becsült száma: 120. A népszavazáson részt vett választópolgárok száma: 2487. A népszavazáson részt vett vá­lasztópolgárok becsült aránya: 69,47 %.
Az IGEN szavazatok száma: 2474
Az IGEN szavazatok aránya: 99,48 %
A NEM szavazatok száma: 5
A NEM szavazatok aránya: 0,2 %
Érvénytelen szavazatok: 8
Érvénytelen szavazatok aránya: 0,32 %
A Szavazóbizottság tagjai: Ambrus Albert-Árpád - elnök (aláírás saját kezűleg), Korpos Levente - alelnök (aláírás saját kezűleg), Fülöp Sándor - titkár (aláírás saját kezűleg), Csala Jó­zsef - tag (aláírás saját kezűleg), Szász Mária - tag (aláírás saját kezűleg), Baróti Ferenc - tag (aláírás saját kezűleg), Huszár András - tag (objektív okok miatt nem volt jelen),

Kormos László:
Megint gyalázzák a magyar sírokat Újvidéken
Ismét sírgyalázás történt Újvidéken a katolikus temetőben. Az ismeretlen tettes vagy tette­sek hét sírkövet döntöttek le december 24-re virradó éjszaka. Az eseményről tüstént értesítették az ügyeletes vizsgálóbírót, s a rendőrség megkezdte a nyomozást az ügyben. Az újvidéki katoli­kus temető már korábban is vandál támadások célpontja volt. A legsúlyosabb rombolás 2003-ban történt, amikor hetven síremléket romboltak le, illetve rongáltak meg. Szenteste előtti éjszaka ismeretlenek a vajdasági székváros katolikus és református temetőjének katolikus részében több mint 10 síremléket döntöttek le. A temetőrombolások a kilencvenes évek óta rendszeressé váltak Újvidéken a katolikus temetőben. A legutóbbi sírgyalázás a Futaki úti temetőben 2004-ben tör­tént, előző évben pedig egy példátlanul nagy, európai méretű felháborodást kiváltó temetőrom­bolás során majd száz síremléket döntöttek le ugyanott. A rendőrségi vizsgálat akkor azt állapí­totta meg, hogy egy 10 éves fiú, és egy 12 éves lány volt a tettes és majd száz síremléket döntöt­tek le együtt és csak õk ketten!
A katolikus temető meggyalázását a vajdasági magyarok ugyanolyan ellenük irányuló tá­madásnak érezhetik, mint a magyarellenes falfirkákat, hiszen az ismétlődő temetőrombolások - a magyarul beszélők rendszeres szóbeli és fizikai bántalmazása mellett - a soviniszta indíttatású állandó jellegű magyarellenes nyomás részét képezik. Ennek a magyarság megfélemlítése és el­költözködésre ösztökélése a célja, amit szerb nacionalista és soviniszta körök és pártok nyíltan is meghirdettek nem is egy alkalommal az utóbbi 10 évben.
Fontos tudni, hogy a szerbiai sajtó mindeddig egyetlen ilyen esetről sem! tájékoztatta a nyilvánosságot, és a szerbiai hatóságok látszattevékenysége, elnéző magatartása, a magyarellenes cselekedetek lekicsinylése, így még jobban bátorítja a magyarok elleni gyűlölettől fűtött erősza­kos cselekedeteket. Miközben a magyar és kisebbségellenes Szerbiában rovott múltú rendőrök sokasága tölt be pozíciókat, miközben egyetlen egy magyarverés, magyarellenes pogrom elkö­vetőit nem ítélték komolyabb szabadságvesztésre, miközben egyetlen egy falfirkálót sem fogtak el, miközben köztörvényes gyilkosok császárelődi módon megúszhatják rövidke büntetéssel, azon közben 10-15 év börtön büntetésre méretett ki azon néhány magyar fiatalra, akik 2004-ben megvertek egy szerbet Temerinben.
400 avagy 500 magyarverés szemben ezen egyetlen esettel. Igazságszolgáltatás magya­roknak? Jogegyenlőség minden nemzetnek?
Az igen szigorú bírósági ítéletnek a magyar elkövetők ellen, azonban van egy politikai üzenete is. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyarok ellen elkövetett támadások elkövetői vagy nem kerültek kézre, vagy állítólag kiskorúak voltak, vagy a rendőrség futni hagyta őket, vagy csak szabálysértési bírságot fizettek akkor az üzenet pedig az, hogy a magyaroknak a szerbeket nem szabad bántalmazni, a szerbeknek a magyarokat pedig igen.
Ez a hátrányos megkülönböztetés, a diszkrimináció üzenete, ez a zsarnokság, az elnyomás és a jogfosztottság üzenete!
Tessék nektek békés együttélés, autonómiakoncepciók, Vajdaság statútumok, és toleran­cia programok Délvidékem! Most már csak a "kisebbségmentes és egyenrangú nemzetek Vajda­sága" az, amire mi mindannyian várunk?!, mint ahogyan azt a tartományi kisebbségjogi, köz­igazgatási és jogalkotási titkár jól kitervezte, igaz, ha még maradnak szét nem tört és meggyalá­zott, megszégyenített sírjaink!
Duna Tv, Vajdaság Ma
forrás: VMDP hírlevél