Miért a 20. század?

1. EA
Miért a 20. század?
Voltak korábban is bizonyos törekvések, de a modern nemzetté válással, a polgárosodással kötjük össze a nemzet, nemzetiség fogalmát.
Modern értelemben vett nemzet fogalom (jog egyenlőség) a polgárosodással alakult ki a 19.sz közepétől.
Kevesebb polgári hagyománnyal rendelkező népeknél a 19.sz vége felé. (pl albán)
A szociális, vallási, kulturális konfliktusok a 19.századtól etnikai konfliktusok.
Székely, román, stb à együtt gyújtja fel a magyarok kastályait, de ez nem etnikai, hanem szociális konfliktus. Korábban volt paraszt, meg nemes vagy protestáns és katolikus. Az elsődleges megosztottság a 19.sz-tól a nemzeti hovatartozás.
19.sz: az etnikai konfliktusok történelmi, kulturális gyökerekre támaszkodtak.
20.sz: a politikai szempontok átformálják a történelmi + kulturális szinezetet, átpolitizálódik::
à nagy hatással voltak a politikai szférára (bel, kül, gazd politika)
à sokszor politikai konfliktus is etnikai mezben jelenik meg. A politikusok kihasználják a nemzetiségi ellentéteket.
Miért középkelet Eu?
KKEu nem földrajzi tájegység, hanem sajátos történet, kulturális, politikai, társadalmi fejlődés színtere. Határai állandóan változnak, felzárkóznak, lemaradoznak népek.
Baltikum a 19.sz-ban az orosz politikai rendszer miatt sokat vesztett KKEu-i sajátosságaiból, majd a 2 vh között ismét felzárkózott. A SZU részeként ismét lemaradtak, ’90 után függetlenek lettek, visszaszerezték régi hagyományaikat és az új Eu sajátosságait is.
Balkán: egyre inkább elveszíti KKEu-i jellegzetességeit.
Magyaro: célja, hogy KKEu felé tartson.
Ukrajna: hangoztatja, hogy ide akar felzárkózni, de néha az ellenkező irányba halad.
à Nehéz megállapítani, mikor ki tartozik KKEu-hoz.
1945-1990 között M.o. és Lengyel o. is sokat távolodott.
Kelet No: K és NY No két teljesen különböző terület, más mentalitás, más fejlettség. KNo is KKEu-hoz tartozik.
Történeti régiókról beszélünk, melyek mellérendelt viszonyban vannak egymással (KKEu, ázsi, stb párhuzamosan futnak)
A világ leggyorsabban fejlődő ipari állama Japán, ez mutatja, hogy ázsiai állam is lehet gazdag, de Bangladesben pl éhhalál van.
KKEu-ban ugyanerre van példa: No, Albánia
Modelleken belül is lehetnek különbségek, de a modellek nem felcserélhetőek.
Mo pl a periférián van, a földrajzi adottságain úgysem lehet változtatni.
A lényeg az, hogy az adottságaiból mit tud kihozni a modellen belül. Ennek a megoldásnak a keresése a cél a népeknél.
USA: nincs nemzet, nincs múltja, történelme. Kezd szükség lenni rá, hogy amerikai nemzetről beszélhessenek, így kreálnak maguknak: Függetlenségi nyilatkozat több napos ünneplése, csaták újrajátszása.
Mo: előnye USA-val szemben, hogy van történelme.
à teljesen más alapon nyugszik a 3 modell.
Jepán: patriarchális társadalom, családcentrikus, 3 generáció együtt él. Funkcionális szobák vannak, cél a fegyelem, iskolások 18 éves korig egyenruhát hordanak. Az egész társadalom olyan, mint egy család, messziről tudni kell, ki hova tartozik. (iskoláslányt ne sedjenek fel)
Mo-n ez elképzelhetetlen.
Tanulási szempont:
USA: csak amit azonnal tudnak a gyakorlatban hasznosítani, minek kéne tudni, hol van Eu?
Ázsia: Mindent tudni kell, amit csak lehet. Ázsiai túristák válogatás nélkül mindent megnéznek. A Japán történelem azt mutatja, hogy ez hasznos:
USA-ban egy japán látott egy tranzisztoros szemüveget, vett belőle 100000…db-ot és elárasztotta az USA-t tranzisztoros rádióval, TV-vel. Az amcsiknak nem jutott eszükbe ez.
NYEu etnikai konfliktusai:
Aktuálpolitika alapúak, pl Spanyol o –i választások, jobboldal vezet, arab robbantások à baloldal nyer. Megbukott a konfortérzet.
Van demokratikus intézményi háttér, pl kis faluban is legyen etnikai iskola. Törvény van rá, hogyan lehet. A polgári demokrácia rendszere segít.
Más az egyének egzisztenciális háttere. Lapindítás, alapítványi iskola stb létrehozása megoldható egyénileg. Angliában pl 1200 iszlám iskola van, kis magániskolák. Nem kérik a kormánytól, hogy lehessen, abból cirkusz lenne, de nem is kell ott kérni, mert van rá más lehetőség biztosítva.
KKEu etnikai konfliktusai:
Történeti alapú konfliktusok, néha már azt sem tudják, hogy honnan ered. Megoldatlan, kezeletlen à az aktuális probléma is kezelhetetlen
Szubjektív, érdek és erőcsoportokon múlik, kevés szabály van és azt sem tartják be. 1993 óta az ogy sérti az alkotmányt, mert biztosítani kellene törvény szerint az etnikumnak országgyűlési képviseletet.
Minden állami és politikai.

2.EA: KKEu-i nemzetté válás és sajátosságok
A polgáriasodással alakul ki a nemzet fogalom, lemaradt NYEu-tól, de párhuzamoss modellek vannak.
Kora középkor: feudalizmus klasszikus formája, de KKEu-ban a feudális struktúra kezdettől más, mint Ny-on. De belefér a feudalizmus fogalmába. Ny-on hűbéri lánc volt, a földet katonai szolgálatért osztották, ezt a földesúr örököltethette. Minden ügyletet szerződésbe foglaltak. KKEu-ban familiáris viszonyról van szó, a földtelen nemes a vagyonoshoz költözik, szolgálataiért cserébe eltartják. De ez nincs szerződésben rögzítve, így csak személyi kapcsolatról beszélhetünk, jogiról nem. Akár nemet is mondhat a háborúra az eltartott, nem veszíti el semmijét, mert nincs vagyona.
NYEu-ban iparosodás, manufaktúrák.
KKEu-ban főleg mezőgazdaság, kereskedelem (gabona, élőállat, bor, stb) Közvetítő kereskedelem.
DEFINÍCIÓ: Polgári viszony:
személyi oldal: polgári foglalkozást űző személyek meghatározó hatással vannak a társadalom működésére, politikai nyomáscsoport. Akár a hatalmat is megragadhatja, legalábbis a fő, hogy erre kialakul a lehetőség.
Intézményesített: polgári jogi viszony kialakítása (pl választójog ne származás alapján), polgári intézmények alakuljanak.
Polgári forradalmak teszik teljessé, törvényessé a helyzetet. (általában)
1566: első polgári forradalom a németalföldön.
Az amerikai függetlenségi háború is polgári forradalom, mert a gyarmat politikai rendszere is az anyaországé.
1789 Francia polgári forradalom, ez a klasszikus polg. forr.
KKEu: 17.-18.sz-ban hamozódnak ezek a viszonyok, a 19.sz-ban teljesednek ki. Az egész régióban kb ekkor történt.
A folyamatot a polgárság végezné, de KKEu-ban ez a réteg:
- kislétszámú: NYEu-ban a polgári forradalmak kirobbanásakor a nemzeti jövedelem nagy részét a polgárok termelik. Pl Anglia: a gentry polgár, pedig nemesi származású – földbekerítések -> legelő -> gyapjú manufaktúra -> polgári kereset -> a nemesek polgáriasodnak, rang lesz jól gazdálkodni, előre tekintenek. A parasztokat elzavarták, ők vagy csavarognak (ekkor helyben felakaszthatják) vagy városba megy és munkát keres a manufaktúrákban -> bérmunkás lesz -> polgári foglalkozás.
KKEu-ban a paraszt röghözkötött, ha akarna sem mehetne el és a nemesség nem foglalkozik modern dolgokkal. Így mivel a nemességre alapul, kis létszámú a polgári réteg. Más mentalitás, más jogi keret.
- tőkeszegény: a nemzeti vagyon nagy részét a feudális vagy félfeudális gazdaság adja, nem a polgárság, így nincs húzóereje, ami a fejlődést maga után vonná
- erősen polarizált: több különböző érdekű csoportra bomlik, így nem tud egységben fellépni.
à így nem alkalmas a feladatra.
Így itt a nemesség (származásilag) vívja a polgári forradalmat saját maga ellen.
Polgár fogalmak:
Idegen vagy idegennek tekintett polgár: nem magyar anyanyelvű, származású, …. NYEu-ban polgár és nemzet egyszerre: minden francia polgár saját magát fejleszti, de egyben az egész nemzetet.
KKEu: tudatos telepítések és nagyszámú vándorlások a 17.sz-tól. Ők fejlettebbek, pl No-ból jönnek, hamar iparra, mezőgazdaságra váltanak, ők töltik meg a városokat. Multikultúra alakul ki.
19.sz-ig nem zavar senkit, hogy idegen nyelven beszél mellette valaki, a század 2. felében sok újság két nyelven jelenik meg. A polgári fejlődés szempontjából ennek nincs jelentősége, mert mindegy, hogy ki erősíti a GDP-t, az országot, ez gazdaságilag és jogilag is rendben van. De kulturális nemzeti fejlődést nem tud előidézni, így szétválik a polgári és nemzeti fejlődés.
Idegennek tekintett pl a zsidó polgár. Amikor a 19.sz-ban az Orosz B.-ből beáramlanak, akkor jogfosztottak, jogilag korlátozottak voltak. Pl nem vásárolhatott földet, nem dolgozhatott akármit. Pedig ezek az emberek maguktól választják új hazájuknak M.o-t, szeretnék, hogy fejlődjön minden téren. Ennek a rétegnek a 3. generációja már magyar anyanyelvű.
KKEu-ban a zsidóság német vagy jiddish anyanyelvű, ők jelentős szerepet tudnának játszani, de jogfosztottak. A 19.sz végére ezek a jogfosztások fokozatosan megszűnnek. De mire a maradványok megszűnnek, új problémát jelent a politikai antiszemitizmus, ami korlátozza a zsidó polgárság működését.
1940: emancipációs törvény, ami egyenlőséget adna (de a forradalmat leverik)
Utánzó polgár: nem a nemes kezd polgári módon gondolkozni, hanem a polgár nemesként. Nemességet vásárol, birtokot csak vadászati célra. Oka, hogy sok pénzt keres, sokat dolgozik, mégsem becsülik meg, mert nem nemes. Nem előre húzza a többi réteget, hanem ő fordul vissza, így ő sem lehet a polgárosodás vezetője. Nem tudja megváltoztatni, ezért hasonul hozzá.
Másodlagos polgár (értelmiség): Jelleménél fogva nem tud eljátszani olyan szerepet, amely a polgár feladata. Nem ad kenyeret, gazdasági fejlődést, csak föl tud szólítani és utólag konstatálni. Így ő sem lehet vezető.
Pl USA-ban nincs értelmiség, mert nem kell semmihez. (indiánok lemészárlása, vetés, aratás, préri bevétele)
Az értelmiségnek nem kellene napi politikával foglalkoznia (Mo-n rendszerváltás után doktorok parlamentje)
Másik gond az értelmiséggel, hogy ezer szállal kötődik az aktuális hatalomhoz, vagy tőle kapja a pénzt, vagy harcol ellene, így nem szabad csoport, gyorsan megfosztható az egzisztenciájától.
Van rálátásuk, látják a hibákat, de nincs eszközük változtatni. Így szerepük fontos lehet, ha van polgárság, aki figyeljen rájuk.
à egyik fajta polgár sem felel meg, marad a nemes, de neki saját érdekeivel kell harcolnia, így felemás lesz a polgáriasodás.
KKEu: időnként szétválik a polgári és nemzeti feljődés, sőt, szembe is kerülhetnek.
Kossuth – Széchenyi vita: szellemileg és társadalmilag is nagyok voltak, mindketten Mo polgári haladást és nemzeti előrejutást akarta, csak Széchenyi először a polgári sajátosságok erősítését, aztán független magyar államot, míg Kossuth először akarta a függetlenséget, aztán a polgári erősödést. Így sok vitát okozott a preferencia.

Magyar nyelvi harc: 19.sz közepéig Mo-n a hivatalos nyelv a latin (nem szép, csak konyhalatin) A reform korban a magyar nyelvet akarják hivatalossá.
1944-ben sikerül ezt végül elérni, ez segíti a nemzetté válást, és a polgárosodást. De ha a horvátok, ill szlovénok szemszögéből nézzük, akkor gondot okoz, mert náluk is elkezdődik a polgárosodás és nemzetté válás. Ők is támogatják a polgárosodást, a gazdasági és jogi fejlődést, de a nyelvet azt nem. Náluk ez szétválasztja a polgárosodást és nemzetté válást.
1848: a kisebbség is segít a leverésben, mert a magyar parlament nem kínál jelentősebb autonómiát. Akik még nem tartanak a nemzetté válásnál, azok nem is igénylik, de a szerbek és horvátok már igen.
A forradalom vezetése azért érzéketlen a nemzetiségi problémára, mert a magyar forradalom a NYEu-i forradalmak mintáját próbálja meg követni, ahol nem voltak etnikai problémák, nem kellett nemzeti autonómia, csak szabadság, polgári jogok és lehetőségek, egzisztencia.
Kossuth megadja ugyanezt itthon, de itt nem ezek voltak az értékek, így lényegében elbeszéltek egymás mellett. A magyar kormány azt mondta, hogy sokat, többet kínálok, mint amit kértek, a kisebbség azt mondja, hogy amit kérek, azt nem kapom meg.
(nincs botütés – nem baj, számolják a botütéseket románul.)
Azaz hiába adsz többet, ha az a másik fél számára értéktelen.
1849 márciusára Kossuth rájött erre, a szerbekkel és horvátokkal meg is tudott egyezni, de elkésett, a forradalmat leverték.
KKEu: nincs stabil, hosszú távú független állami keret. Mo a Habsburg B keretein belül van, Románia a Török és Orosz B keretein belül. Nincs nemzeti, állami függetlenség és területi stabilitás, mint NYEu-ban. Összes állampolgár nem egyenlő az összes államtaggal.
NYEu: francia az, aki francia állampolgár.
KKEu: nincs világos jogi, területi meghatározottság. (Ki a magyar? A Habsburg uralkodó alattvalója? Nem, mert a lengyel is az.)
NYEu: a társadalom szellemi alapja a liberalizmus.
KKEu: a 19. sz elején megjelenik a liberalizmus, de majdnem egyből szét is ágazik. (pl redukalizmus, konzervativizmus) A liberalizmus történelmi vereséget szenved, nem tud megoldásokat adni az itteni problémákra, mivel nincs győztes megvívott polgári forradalom, csak vereséges, és ez a liberalizmus vesztesége is lett.
KKEu-i nemzeti lét sajátosságai:
csonka nemzetiségű társadalmak: a társadalmi vertikum, az egyik társadalmi osztály hiányzik, nincs politikai elit. Pl a Mo-i románságnak nincs saját politikai elitje. Van szellemi elit (tanítók, papok, stb)
A felvidéken, erdélyben a jobbágy magyar és szlovák illetve román, de a földesúr magyar. Nincs szlovák ill. román elit.
Ez azért gond, mert a 19.sz-tól emiatt összekeveredik a nemzeti ellentét és a társadalmi szociális ellentét. (A román/szlovák parasztot a magyar(!!) földesúr bántja, míg 50 éve még a parasztot bántotta a földesúr)
A társadalmi ellentét etnikai ellentétet is generál, a két különböző problémát azonossá teszik, így már nem is lehet külön-külön megoldani. (hasonlóan a lengyelországo litvánok, illetve bulgáriai törökök)
A gazdasági törésvonalak általában egybeesnek az etnikai határokkal. Pl Horvátország óMontenegró.
1920-ban létrejött Jugoszlávia. A montenegróiak kérdése: együtt élünk, dolgozunk, harcolunk velük, miért gazdagabbak mégis a horvátok 1 km-rel odébb? Biztosan elvették azt, ami nekünk jár. Ebből is etnikai gond lett, polgárháborúhoz vezetett. Ez demagóg magyarázat, könnyű elfogadni, főleg, ha folyton hallja az ember az elittől (tanító, pap) Összekovácsolják a szegény, kilátástalan helyzetű montenegróiakat egy ellenségkép megadásával. Morálisan emelik fel a nemzetet, eszméket adnak. (Ételt nem tudnak, fejlődést sem, azt a polgár adhatná meg)
Általánosítva az ellenség mindig a szomszédos gazdagabb nép. Ez a szemlélet KKEu-ban folyamatosan tapasztalható. A lényeg, hogy a baj okozója meg legyen, az megoldás a bajra nem érdekes.
Erőszakos asszimiláció(beolvasztás) túlsúlya:
Kétféle asszimiláció lehetséges:
- természetes: tényezők, helyzetek idézik elő, választás alapú (nekem kedvezőbb, ha azonosulok), indusztrializmus, kulturális fejlődés, urbanizáció, öltözködés, ékezés(nincs idő birkapörköltet főzni, hamburgert eszek ebédidőben)
- erőszakos: homogén társadalmat egyszerűbb kezelni.
Szlovákia: nyilvános helyen, munkahelyen, hivatalokban csak szlovákul lehet beszélni. Ez primitív, erőszakos kormányrendelet.
Iskola politika: nem lehet nemzeti oktatás, a következő generációkat asszimilálja. Sok frázist, fordulatot nem fog tudni anyanyelvén, így inkább nem beszéli.
Társadalmi nyomás: kinézik, nem kap munkát. Ez is az államtól ered (politikusok, szervezetek nyilatkozatai, média – ez ad felhatalmazást a közembernek)

3. EA:
NY és KK Eu nemzet és nemzetiség felfogása különbözik.
NYEu: legfontosabb az állampolgárság, az a német, aki német állampolgár. Alapja a jogokban és kötelezettségekben való egyenlőség. A nemzetnek mérhető kritériumai vanna, objektív szempontok.
KKEu: nem a politikai, területi egység és az állampolgárság az összekötő kapocs, hanem a nyelv, kultúra és hagyományok. Ezek szubjektív szempontok, nehezen követhető, vitára adhat okot. Pl a bantu néger lengyelnek érzi magát – hogy lehet erről dönteni?
1791: Jezierszky (lengyel) nemzethez tartozás kritériumai:
azonos nyelv
azonos kulturális hagyomány
azonos állampolgári jogok
Ez ötvözi a NY és KK Eu-i felfogást.
1793: Lengyelo-t 3 részre osztják, 3 különböző jog és kötelezettség rendszer, mégis egy nemzetnek érzik magukat, itt megbukik a definíció, a történelem meggátolja alkalmazhatóságát.
A nemzetté válás kritériumai:
Azonos, viszonylag kompakt terület. (földrajzilag, és nem az országhatár számít)
Gazdasági kooperácó, belső gazdasági egység, közös polgári fejlődést folytató, belső piacot fenntartó közösség.
Hosszú ideig való együttélés, ugyanazok a történelmi hatások érik őket, közös múlt, hagyományok.
Közös nyelv. KKEu-ban a nyelvnek kitüntetett szerepe van.
Pl írek: (2 írország van) az Ír Köztársaság független, pedig nyelve angol, vannak ír népdalok, vallási szövegek, de a modern társadalmi kommunikáció alapjául ez a nyelv nem jó. Nem volt önálló nemzeti nyelv, mégis nemzetté válik és függetlenedik. De volt országhatár, azonos jogok és kötelezettségek.
KKEu-ban főleg szellemi nemzetképző jellemzők vannak és ebből is a nyelv az elsődleges.
Sajátos nemzeti mentalitás, közös lelki alkat (kényes, mert a fajelmélet felé kezd hajlani – VH!) Pl franciák bohémek, németek katonásak, angolok hűvösek. A hol a gyerek születik, az ottani szocializációs elemeket tanulja meg, nem örökletes, hanem felvett dolog.
DEFINÍCIÓ: kultúrlejtő: két féle van, német és szláv ÁBRÁK
német: ahol már nincs német, ott kultúra sincs
szláv: ahol cseh, orosz, szláv él, ott van kultúra
--> Ahol idegenek élnek, ott nincs civilizáció.
DEFINÍCIÓ: Oppozíciós elmélet: KKEU-i nemzeteket meghatározza a germán és nagyorosz expanzió közé szorult németek. Akit fenyggekt a német vagy orosz megszállás, és harcol ellene, az a KKEu-i nemzet.

4 nagy birodalom volt a 19.sz végén:
1.) Török Birodalom: Egy időben Románia és Szerbia, a század végére Bulgáriáig szorul vissza. Birodalmi megközelítésben szervezi, rendezi az etnikai konfliktusokat. Nagy a birodalom, így távoli irányítás van.
Ázsiai politika-struktúrája van, nincs intézményesített nemzetiségi politikája, nincs minisztérium, kormányrendelet.
A nemzeti fejlődésnek, a kulturális előrelépésnek nem akadálya a török, mert
- A társadalom vallás alapján szerveződik, nem nyelv, kultúra, stb alapján. Ennek oka, hogy nagyon lassú a polgárosodási folyamat, nem alakult ki török nemzet, és ha nincs olyan, hogy „mi törökök”, akkor nem is kell vele foglalkozni. Az itteni konfliktusok nem is interetnikai konfliktusok, mert ahoz két etnikum kell, és hiába van szerb, bolgár...etnikai érzés, ha török nincs.
- Nincs földbirtokosi, arisztokratikus elnyomás, mert Eu-val szemben itt minden föld a szultáné, archaikus állapot van.
- hász birtok: közvetlen szultáni kezelésben van
- tímár birtok: a szultán ideiglenesen használatra adja a szpáhiknak (török előkelő), cserébe a háborús szolgálatokért. A föld bármikor visszavehető, és a szultán vissza is veszi, hogy rotálja a szpáhikat (a birodalom másik részén kap új területet) így a szpáhik érdeke teljesen más, mint az Eu-i földbirtokosoké. Itt nem örökítheti, nem akarja ezért jobbá tenni, hanem minél rövidebb idő alatt minél több adót akar beszedni. Viszont így nem is törődik azzal, hogy a helyieket a saját kultúrájára formálja, sőt, jobb, ha nem törökösödik, mert a harács nevű adót csak a nem mohamedánokra lehet kiróni.
- A hódított területekre nem rátelepszik, hanem mellé, így kevés török költözik oda, falvakban, kis településeken nincs is török, nehéz is lenne törökösíteni.

KKEu-ban megindul az etnikai, kulturális alapú nemzeti fejlődés, amire a T.B-ben van is lehetőség. De nincs etnikai nyugalom, mert pl a görög nemzetté válik, ez a folyamat nyugodtan, zavartalnul zajlik, de maga után vonja a függetlenné válás vágyát, amit viszont már akadályoz a török.
1821-ben kitör a görög szabadságharc. Mivel Görögo tengeri, mediterrán állam, szoros kapcsolatban áll NYEu-val, kap is támogatást. 1828-29-ben az oroszok is belefolynak, mert balkáni török területekre fáj a foguk (Dardanellák, Boszporusz), és a szabadságharc erre jó alkalom nekik.
Drinápolyi béke: csak részellenőrzést kapnak a tengerszorosok fölött. Görögország elnyeri függetlenségét, első királya Ottó.
Szerbia és Románia részleges önállóságot vív ki. (Ekkor még nincs Románia, 2 román fejedelemség van: Havasalföld és Moldva, 1859-ben belőlük lesz a Román Királyság.)
A történtek modernizációra késztették a szultánt.
183 : Hatti Serif dokumentum: egyenjogúsítja a nemmuzulmánokat
1856: Hatti Humajun dokumentum: alkotmányos intézményeket vezet be a T.B-ba.
1876: Létrejön az első parlament, amely tanácsadó testületként működik a szultán melett.
1877-78: Az oroszok ismét a tengerszorosokért háborúznak
San Stefano-i béke: Szerbia és Románia függetlenséget vív ki, Bulgária félfüggetlen lesz.
1912-13: Első balkáni háború: Minden balkán nép összefog Törökország ellen. Bulgária kivívja függetlenségét, Macedóniát szétosztják, Törökország a mai határai közé szorul.
A török nemzetté válás végül is 189í-es évektől indul.
1918: Törökország No és Ausztria mellett harcol, az angoloktól védi a szorosokat (1915-ben lép be a háborúba)
A háború végén vesztesként szétdarabolják, elveszik az egész kisázsiai területét.
A megalázó béke polgári gerjedést indít el, a nemzeti mozgalom élére a képzett tisztikar áll. Mgdöntik a szultanátust és polgári reformokat hiredtnek. Fegyveresen fellázadnak a Versailles-i béke ellen, kiűzik a görögöket és olaszokat a megszállt területekről.
1919-21-ig mindenki harcol Musztafa Kemal (Kemal Atatürk) vezetésével, mert ez már nemzeti háború. Az oroszok pénzelik a szorosokért cserébe.
Nincs demokrácia, Kemal erőszakosan halad a modernizáció útján, célja minél hamarabb eltörölni a régi szokásokat, hiedelmeket. Megszületik a török nemzet.
Végső következtetés: Nem sikeres politika hagyni a nemzetté válást, nemzeti fejlődést, mert függetlenségi háborúkba torkollik.
2.) Német Császárság:
A 19.század elején a német területek szétdaraboltak, német államok vannak. Így a polgári, nemzeti fejlődés nehezen elképzelhető, nehéz összefogni a kulturális energiákat.
1800-as évek elején elindul egy lassú gazdasági fejlődés és a modern német polgári nemzet kialakulása.
- megszűnik a vallások egyenjogúsítása (a szétdaraboltság miatt mindenhol más más vallás uralkodik pl antiszemita, huszita, stb)
- 1812: zsidó emancipáció, befogadják, egyenjogúsítják őket. (máshol ez nem volt, Mo-n is csak 200 évvel később)
Ha nincs vallási és kulturális különbség, akkor ez NYEu-i nemzetté válás, azaz állampatriotizmus. (Polgárság = nemzettagság ) Viszont ez No-ban a szétdaraboltság miatt döcögősen halad.
1848 Kísérlet történt konföderáció (államszövetség) létrehozására közös parlamenttel, Frankfurt-i székhellyel, belső jogi és politikai egységet teremtve a NYEu-i nemzetté válást felgyorsítva. De nem tudtak megegyezni, ki legyen a vezető, és a környező hatalmak is intrikálnak.
Ez kudarcélményt jelentett a német érelmiségnek, más utat kell keresni, ha nem lehet NYEu-i mintára nemzetet teremteni, akkor KKEu-i módon kell. Fölerősödik a német romantika: emberi parány <=> germán nagyság. Ha nem vagy német, akkor senki vagy. Összekeveredik a NY és KK Eui út.
1863-64: Német-Dán háború Slezvigért és Holsten-ért, német győzelem.
1866: Német-Osztrák háború Sziléziáért, döntő vereség Kőniggrétz-nél, német győzelem.
2 elképzelés volt:
-nagy német út: Minden német állam egyesítése Ausztria vezetésével
-kis német út: minden német állam egyesítése Ausztria kizárásával
1870-71: Francia- Porosz háború, porosz győzelem.
1871: Bejelentik az egységes Német Császárság létrejöttét, Vilmos császár és Otto von Bishmark kancellár vezetésével.
Az egység létrehozása példátlanul gyors fejlődést eredményez N. CS-ben.
1871-1914: 41 millió lakos, 1968-ra 64 millió --> tömeges bevándorlások, gazdasági, egészségügyi fejlődés, ipari fejlődésben utoléri és lehagyja Angliát.
Állampatriotista szemlélet: aki előnyére van a fejlődésnek, az csak jöjjön, nekünk az nagyon jó német lesz. Viszont nem tűnik el a német romantika, a két ellentétes érzés összefonódik.
Ennek eredménye az elnémetesítés: a német szép, okos, civilizálst, ki ne akarna német lenni?? --> nem is hagyja meg a választás lehetőségét, úgy érzik a németesítéssel a lakosság felemelkedését szolgálják. Erőszakos út.
Gazdasági, politikai egyenjogúság van, viszont kultúrlis nincs.
1871: kötelező német nyelvű oktatás. Ez érinti a 16 milliós lengyelséget. Gazdagabbak lesznek, jobb életkörülményeik lesznek, mégsem sikeres ez a politika, mert a VH után a nemzetiségek egyből elszakadnak.
A Német Dán háború békeszerződésének titkos záradéka: egyikük sem támogatja a másiktól leszakadni akarókat. Béke kell a többi nagyhatalom miatt, az állam érdeke az első, a nemzeté másodlagos.
3.) Orosz Birodalom:
Az O.B-ben vannak kivételezett nemzetek és vannak, akiket a legerőszakosabb módszerekkel nyomnak el.
Kivételezett nemzetek:
- Finnország: 1889-ig svéd fennhatóság alatt, modern de svédesítő politikával, így a finn nemzeti mozgalom nem tud kibontakozni.
Orosz fennhatóság alatt megerősödnek, meggazdagodnak, nincs oroszosítás, nincs akadálya a polgári, nemzeti fejlődésnek. Ennek okai:
-öként jött
-összekötő kapcsot alkot NYEu és oroszország között,
-társadalmi és gazdasági berendezkedésük teljesen más, az orosz törvények nem alkalmazhatók
- nincs szellemi kapocs, eltérő nyelv, kultúra, történelem
Az orosz cárnak csak a nyílt erőszak lenne lehetőség a beolvasztásra.
Saját alkotmányuk van, parlament, hadsereg, tisztképzés, felsőoktatás, törvénykönyv. Szinte állam az államban.
-Lengyelország: 1793-ban a felosztás után hasonló a finnekhez, de ők kb 15 évente fegyveres felkeléseket indítanak (1812, 1830, 1846, 1866). Ez rossz szokás, mindenki tudja, hogy esélytelen, de ebből látszik a hehetetlenül erős nemzeti érzés.
Az oroszok minden háború után kurtítják az önállóságukat.
1918-ban szakadnak el. Van saját parlamenjük, hadsereg, egyetem.
Miért engedik az oroszok:
- Státuszát nemzetközi szerződés szabályozza
- szláv ugyan, de római katolikusok, az állam kialakulása NYEu-hoz kötődik, más vallási háttér.
- van saját uralkodóosztály, középnemesség
- eltérő gazdasági viszonyok, pl itt szemben az orosz faluközösségi földbirtoklással kiscsaládi birtokok vannak.
A két különleges státuszú állam között helyezkedik el a Baltikum.
-Baltikum: minden sajátossággal bírnak, ami a finneknek és lengyeleknek megvan, de itt a legkeményebb beolvasztás folyik. Oka:
- nem áll mögöttük szerződés (Eu-i nagyhatalmak)
- Ez 1100-óta Oroszo Eu-ba vezető É-i kapuja. Mivel alapvető stratégiai terület Eu befolyásolására, nem lehet autonóm.
-Észtország
1802: Észt nyelvű egyetem
1821: Észt irodalmi társaság – nyelvi hagyományok őrzésére
1857: Észt nyelvű politikai napilap.
1857-61: Észt nyelvű eredetmonda megírása (Kalevala)
'60-as-'70-es években erős oroszosítás.
-Lettország:
1827: Lett irodalmi társaság – az oroszok közbeavatkoznak
1879: Lett mondakör
1886: első tartós lett nyelvű politikai napilap.
-Litvánia:
1851: első litván kulturális dokumentumok.
1879: litván irodalmi társaság
1883: litván politikai napilap.

Az eloroszosítás eszközei:
- 1867: közalkalmazotti törvény : az lehet közalkalmazott értelmiségi, aki orosz egyetemen végez, tökéletesen beszél oroszul, 10 évig orosz nyelvterületen dolgozik próbaidőn.
Hatása: kb 15 év alatt lehet valaki litván tanító, el kell hagynia erre az időre hazáját, új életet épít fel, lehet, hogy vissza sem tér, vagy ha igen, akkor sem biztos, hogy visszafogadják.
- kényszertelepítés, széttelepítés, mesterséges összekeverés más, esetleg oroszhű népekkel. Tatárkordonmódszer.
Hatása: a kommunikációhoz közös nyelv kell, az orosz lesz az.
-Ukrajna: sokban kötődnek Eu-hoz. 1920-as években kezdődik a nezeti ébredés. Ebben vannak közös pontok Lo-val.
20-as-30-as években a nemzeti öntudatra ébredésnek nagy alakja Sevcsenko. Egyetemet neveztek el róla.
O. B. semmiféle engedményt nem tesz.
1...:betiltják a ….vallást és az ukrán nyelvű oktatást. A pravoszláv egyház alá vonják.
A lengyel felkelések időszakában betiltják az ukrán nyelvű könyvnyomtatást.
1876: a közkultúra nyelve az orosz, az ukrán a népi, paraszti kultúra nyelveként hajlandóak eltűrni, primitív orosz tájszólásként kezelik.
-Beloruszia: A nemzeti éledés az 1940-es 50-es években kezdődik.
1864: belorusz és más nemzeti nyelvű iskolák betiltása, az oktatást a pravoszláv egyház alá vonják.
1870: belorusz nyelvújítás
1873: belorusz népdal és mondagyűjtemény
1906: első belorusz nyelvű politikai napilap.
Marcinkievics a nagy alakja, költő, újságíró, nyelvész.
-Középázsia: O.B mohamedán népek fölött is uralkodik. A területszerzés törénhet civilizatórikus és fegyveres úton, de baskíriában fegyverrel nem lehet fenntartani a pozíciójukat, így a gazdasági kulcspontok megszerzésével oldják meg az integrációt. Ennek alapja a föld tulajdonjoga. Civilizatórikus módon működik, bejelentik, hogy felmérik a földeket, mert eddig nem voltak dokumentálva helyrajzilag, és kihozzák a mérések végére, hogy kb a fele lakatlan. Ezeket a területeket szétosztják az orosz előkelők között. Maradnak gazdag baskírok, de pl az eladósorba kerülő leányt apu nem a szegény baskír paraszthoz adja, hanem a gonsoz de gazdag orosz nemeshez. így nem lesz orosz <=> baskír, hanem gazdag <=> szegény lesz, valamint ezzel a baskír elit természetesen asszimilálódik, így a parsztokat ezután mer lehet erőszakosan asszimilálni.
- Kaukázus: komoly fegyveres ellenállás van.
1850: az O.B távolkeleten ér el eredményeket.
1853: Szahalin szigetek megszerzése
1854-55: fegyveres harc az orosz hódítással szemben Sámil vezetésével Kaukázuson és Középázsiában.
1859: Ghani mohamed lesz a vezetőjük, ő már nemcsak oroszellenes, hanem nemzetként próbálja megszervezni. Müritizmus: teokratikus állam létrehozásához vezet. A mohamedán vallás összetartó erő, nem a nemzeti hovatartozás.
1....: O.B elfoglalja a Kaukázust.
1881-re alakul ki a 2í.sz-i O.B
-zsidóság: az átklagosnál rosszabb helyzetben van az O.B-ben. Itt nem vallásként, hanem nemzetként van jelen.
1891: törvény írja elő, hova telepedhetnek a beköltöző zsidók. Korlátozzák a mozgásukat, nem tudnak keveredni, asszimilálódni. Következésképpen egymással lépnek gazdasági kapcsolatra, saját hagyományokat ápolnak, saját nyelvük van (jiddish) --> moder polgári értelemben vett nemzetté válik az oroszok intézkedései nyomán.
Sok a tömeges, zsidókkal szembeni attrocitás (pogrom). Az O.B hagyja, hogy így vezesse le a többi nemzetiség a felgyülemlett idegességet.
1871: Odessai pogrom: konkurens kereskedők verik szét a zsidók boltjait. A nem demokratikus politikai berendezkedés kihasználása a gazdasági befolyás növelésére. Megtehetik, mert a zsidókat az O.B eleve diszkriminálja. A pénz összecsapása, mert ekkorra a zsidóg meggazdagodtak.
-Szibéria: itt sok, kis létszámú néptöredék él. Jönnek az oroszok, vasutat, kereskedelmi pontokat hoznak létre. Az itt élőknek mindegy, kinek adják el az árujukat. Ezzel az O.B része lesz.
Mégtávolabbi része lakatlan. Ha nincs ott senki az O.B-ből, nem érvényesül a szuverenitás. Ezen a zord távoli területen úgy tudják megoldani a benépesAz életben maradáshoz elkezdenek telepesekként viselkedni, közös nyelv is kell nekik a túléléshez (jön a farkas, dől a fa) és ez az orosz lesz. Felépítik a kis közös életüket. Ha lejár a büntetés, akkor is maradnak, met beljebb csak volt fegyencek lesznek, itt van egzisztenciájuk. Családot is alapíthatnak, mert O.B-ben egy férfi mellé jár egy női fegyenctelep is.
Konklúzió: Az a politika, hogy egyeseknek különleges bánásmód, másoknak kegyetlen elnyomás jár, nem sikeres, mert az 1. VH után leszakadnak először a különleges státuszú népek, mert a státusz miatt nemzetté tudtak válni, utána pedig azok, akiktől mindent megtagadtak.
4.) Habsburg Birodalom:
Nemzetiségpolitikája az adott korban egyedül neki van. A gond, hogy nem egy van, hanem több, egyes csoportok más-más nézeteket képviselnek.
1848: A magyarok kulturális autónómiát kérnek.
Batthiányi kormány kultuszminisztere Eötvös József nemzetiségi közoktatási törvényjavaslatot terjeszt elő, nem fogadják el és kirobban a szabadságharc, ahol a magyarok a nemzetiségiekkel (is) harcolnak.
1849: Rájönnek, hogy a demokratizálás, a polgári jogok, nemzetiségi jogok biztosítása a megoldás.
1849 márciusáig inkább Bécshez húznak a nemzetiségiek, mert a magyaroktól nem kapják meg amit akarnak.
Olmützi nyilatkozat: az osztrákok centralizálni akarnak.
márciusig ugyanazokat a jogokat ígérik a nemzetiségieknek, mint a magyaroknak, ezt be is tartják, de nem őket emelik fel, hanem a magyarokat süllyesztik a szintjükre. Semmiféle területi, politikai autónimát nem kap senki, csak a primitív szintű nyelvhasználat maradhat.
1849 április 14: Debreceni Református nagytemplom: Kikiáltják a Habsburg ház trónfosztását, így minden korábbi törvény és rendelet érvényét veszti, Mo független állam lesz, aki szabadon választhatja meg az uralkodóját. A cím innentől nem öröklődhet, csak akkor lehet király a fie is, ha őt is megválasztják.
Kossuth tárgyalásokat kezd a nemzetiségiekkel, együttműködés fejében széleskörű kulturális autonómiát ígér.
1849 június: megegyezik a szerbekkel
1849 július 14: Szegeden a románok vezetőjével tárgyal (Balcseszku) és meg is egyeznek
1849 július 28: a Magyar Országgyűlés elfogadja az első magyar modern kori nemzetiségi törvényt, amely a széleskörű kulturális autonómiát biztosítaná:
- szabad nyelvhasználat
- szabad vallásgyakorlás
- anyanyelvi alap és középfokú oktatás (szakmát anyanyelven!)
- alapfokú közigazgatás anyanyelven (mindennapi ügyek)
- kulturális intézmények, szervezetek létrehozásának joga (pl újság)
A szerbek és románok elfogadják, a szlovákok még ennyit sem kértek, viszont a horvátok nem fogadják el, ők katonailag szervezettek és már eddig is nagy autonómiával bírtak.
Végül a szabadságharc megbukik.
4 elit csoport – 4 nemzetiségi elképzelés:
- bécsi kormányzati elit: egységes birodalom, a modernizáció központosítással és németesítéssel érhető el. Szerintük ez kell a polgárosodáshoz. Egységes nyelv, mértékrendszer, törvénykönyv. (Magyar alkotmány eltörlése!) Csak személyiségi jogokat hagy, kollektív jogokat nem nagyon.
- magyar nemzeti konzervatív elit: a kétfrontos harc helyzetét próbálja meg megoldani. A nemzetiségeket el kell nyomni, hogy nyugodtan harcolhassunk a magyarság jogaiért Bécs ellen. Mini centralizáció a Magyar Királyságban, ami nagy területét adja a HB-nek, de itt csak 40% magyar van, 60% nemzetiségi és nincsenek természetes asszimilációstényezők. Marad az erőszak. Magunknak olyan jogokat követelünk, amiket a nemzetiségektől meg akarunk vonni. Cél, hogy OMM helyett MOM legyen Budapest központtal. Sorra így gondolkoztak a kormányom lévők.
- Liberális elit: (1848-49-é): a szabadságharc alapján felismerik, hogy össze kell fogni jogokat biztosítva a nemzetiségieknek. Állampatriotizmus kell: beszélj, ahogy akarsz, de szolgáld a Magyar Királyságot. (Teleki László, Kossuth, Mocsáry Lajos...)
- Nemzetiségi elitek: bár sokfélék, a 19.sz második felében már erőteljes területi, politikai autonómiát akarnak, nem csak kultúrálisat.
1859: Erdély mellett megalakul a Román Királyság + van Szerb királyság, ezek szorgalmazzák a románok és szerbek elszakadását, autonómiáját, hogy utána hozzájuk csatlakozzanak.
1867: Osztrák – Magyar kiegyezés: A szabadságharc leverését követő nyílt diktatúra vége, kompromisszumos megegyezés születik. (A Kőniggrétz-i vereség következménye ez)
A magyar alkotmány újra működésbe lép, pénzügy, külügy, hadügy közös, egyébként külön parlament van.
Andrássy Gyula lesz az első miniszter (ami azért fontos, mert felségárulás vádjával távollétében kivégeztek, azaz jogilag megszűnt létezni, most mégis kinevezi a császár)
Már rendezni kell a polgári, etnikai jogokat. Eötvös kultuszminiszter alatt Deák etnikai törvényjavaslattal áll elő.
1869: Megszületik a nemzetiségi törvény: sok módosítás után, de elfogadják.
- széleskörű kulturális autonómia
- megkettőzi a nemzet-fogalmat: politikai és kulturális nemzet.
A Magyar Királyság egységes politikai nemzet, de sok kulturális nemzet van, köztük a magyar is. A magyar állam céljait szolgáló minden ember magyar politikailag.
Probléma a következetlenség: a parlamenti felszólalás politikai tevékenység, a horvát képviselőnek magyarul kell felszólalnia, viszont joga lenne horvátul. Bármire rámondják, hogy politikai tevékenység, így végül is nem sikerül a kultúrákat egyenlősíteni.
Főleg amikor gazdasági válság vagy nemzetközi probléma van, akkor erősebb a nyomás a nemzetiségek részéről. Minden feszültség átpolitizálódik, a nemzetiségek politikai pártként próbálnak fellépni.
1906: 25 nemzetiségi képviselőt választanak a magyar parlamentbe.
1907: Lex Apponyi: (Apponyi Albert kultuszminiszter közoktatási törvénye):
5. év végén kötelező magyar nyelvű vizsga --> háttérbe szorul a matek, nyelvtan, egyéb oktatása alsó tagozatban, mert magyart kell oktatni, nehogy megbukjanak. Ez erőszakos asszimilációs intézkedés, eluralkodik a magyar nyelv.
1890: 15 milliós lakosság – 7,4 milla magyar, 7,8 milla nemzetiségi. ('48 óta megnőtt az arány, de még mindig kisebbségben vagyunk.)
1910: 18 milliós lakosság – 9,7 milla magyar, 8,5 milla nemzetiségi
--> 20 év alatt gyors fejlődés, civilizáltabb viszonyok, többletvándorlás. Gyorsabban nől a magyarság, mert centrális területen él, nagyvárosokban, itt mégjobbak a viszonyok, a bevándorlási többlet is a magyarsághoz csatlakozik (a zsidó bevándorlók pár év után már magyarnak vallják magukat.)
Van ebben erőszakos és természetes asszimiláció is, valamint státuszasszimiláció: vezető beosztásba kerül valaki, akkor magyarosítja a nevét (magától), társadalmilag is magyarosodik. Ez látványos, mert az eliteket érinti.
1890: állami hivatalokban 10% a magát nemzetiséginek vallók aránya.
1919: 5%-ra csökken
Ok a peremterületek is elindulnak a gazdasági fejlődés útján, jól fizető gazdasági pályák nyílnak meg az értelmiségieknek (pl bankok)
1913: tannyelv szerinti állami iskolák száma:
-13600 magyar -3321 nemzetiségi -4630 vegyes tannyelvű
A lakosság 40%-a nemzetiségi, de az iskolák aránya kisebb. Mo a vegyes tannyelvet erőlteti, itt minden olyan tárgyat, ami befolyásolja a világnézetet magyarul oktatnak. Ez is erőszakos asszimiláció.
Az iskola fontos a nemzetiség fejlődében, de nem egyedülálló, mert pl:
A legtöbb iskola szerb és román, közepesen sok német, szlovák és rutén, és kevés horvát és szlovén iskola van.
Mégis az idegennyelvűség nem veti vissza a tanulást:
1913: az érettségizettek aránya:
3,6% magyar 1,7% német 1,2% horvát 0,9%szerb
0,6% román 0.2% szlovén
Azaz az eléggé polgárosodott társadalom, ahol gazdasági előnyt jelent és egzisztenciát, ha tanult valaki, ott akármilyen nyelven tanulni is fognak. Segíthet, vagy nehezíthet a más tannyelvű oktatás, de a gazdasági kulturális fejlettség a meghatározó.

De a statisztika függ a nézőponttól: Pl Erdély: 55% román, 34% magyar, 9% német lakos – tehát joggal akar elszakadni és a Román királysághoz csatlakozni.
DE a civilizációs, polgári fejlődést a városok intézik, a falvak kb 100 évvel el vannak maradva. Itt pedig a lakosság: 59% magyar, 23% román és 16% német – joggal húznak Mo felé.
Itt tehát a polgári haladás és az etnikai fejlődés szétválik, sőt szembekerül.
5.EA:
Az OMM-ben 2 speciális természetes asszimilációs tényező van:
vasút: a századfordulóra a világ legfejlettebb vasúthálózata épül ki tudatos fejlesztés eredményeképpen. Pókhálószerűen behálózza az egész birodalmat, a legtávolabbi zugokba is eljut, ez fontos azért mert vannak olyan helyek, ahol csak kereskedelem volt, ipar nem. Azért asszimilál, mert jó munkalehetőség, sok kedvezményt biztosítottak a dolgozóknak és családtagjaiknak, és rengeteg dolgozójuk volt. Mivel a nyelve a magyar volt, és a távoli részeken főleg nemzetiségi dolgozók voltak, így azok azonosultak a magyarhoz. A helyi kisebbséget integrálja be.
hadsereg (KUK) : A nyelvi kulturális toleranciára épít, az egyetlen hely, ahol bárki egzisztenciát és sikereket érhetett el nemzetiségétől függetlenül. Tudatos nemzetiségpolitika az egyenlőségért, mert a KUK-nak politikai vonzata is volt.
Pl 1918-tól Horthi Miklós a hadiflotta főparancsnoka, előtte egy horvát volt.
A tisztektől elvárt a több nyelv ismerete, mert (1) a vezénylési nyelv német, a legkisebb egységek – század, zászlóalj – azonos nemzetiségiekből áll, hogy megértsék egymást és összetartsanak és a tiszt nem feltétlenül saját etnikumát vezette(2), ha átvezényelték a századot idegen nyelvterületre, az ottani nyelvet (3) is el kellett sajátítania, mert aktív társasági életet kellett élnie, plusz az anyanyelve (4).
Ez milyen mértékben szocializál, azaz befolyásolja a mentalitást? Nyugodt periódusban működik, mert a tisztek elemi érdeke a vagyon és egzisztencia. De amint gazdasági, társadalmi válság van, jelentkeznek az etnikai konfliktusok. A szeparatista mozgalmak vezetői általában a KUK tisztjei voltak, a független államot megteremtő politikai elit tagjai tisztek. Ilyenkor a kulturális nacionalizmus felváltja az állampatriotizmust. Pl Horthi lesz a Magyar állam feje.
20. század első fele:
- szlovákok: 19.sz vége felé kulturális felívelés, oktatás, kultúra területén ébred a szlovák öntudat, pánszláv ideológiát tartalmaz. (Minden szláv egyesítése a cél egy birodalomban, az ideológia motorja Oroszország)
A magyarok nem túl megértőek, a szlovákokat a Magyar Királyság elválaszthatatlan részeként kezelik, leginkább őket kell beolvasztani, nem lehet kicsi autonómiájuk sem.
Oka: nemesfémek a felvidéken + közel vannak Budapesthez, közvetlenül hat a magyar politikai elitre.
A szlovákok csak azt követelik, hogy tartsuk be az 1868-as nemzetiségi törvényt. A mozgalmukat kulturális egyesület szervezi, irányítja Andrej Hlinka vezetésével (a vidék lakosságát próbálja szervezni), ezt időről időre betiltják a magyarok.
1907-ben fegyveres összetűzésre kerül sor Csernovánál, mert Hlinkát bezárják, és ezért a parasztok felkelnek és a magyarok a tömegbe lőnek.
Ezután a városi értelmiség veszi át a mozgalom irányítását, követelésük: szlovák nyelvű egyetem Pozsonyban, ez jó lenne a szlovák nemzeti elit kiszélesítéséhez.
1912: visszaveszik az eddigi kulturális jogokat is.
1918 okt 30: a megalakuló Szlovák Nemzeti Tanács kimondja a Mo-tól való elszakadást.
Az andant tudta, hogy önmagában nem életképes szlovákia, így az ő és a cseh légionáriusok közreműködésével közös államként létrejön Csehszlovákia.
- kárpátalja: ruszin többség, keletiszláv nép és nyelv (nem ukrán, de rokon). Ők a legkevésbé fejlettek, kevés város és modern gazdasági intézmény, csak a századfordulón kezd kialakulni a nemzeti tudat, így igazán nagy hatással van rá a pánszlávizmus. (Oroszországból érkező rengeteg pénz, támogatás, kultúra stb)
Magyarország nem erőszakkal reagál, hanem alternatívát kínál:
Széleskörű kulturális autonómiát kínál, de ezt olyan intézményeken keresztül valósítja meg, amelyek a Ny-hoz és a magyarokhoz kötik őket.
- analfabétizmus megszüntetése: komoly befektetés Mo részéről, de jó, mert latin betűkkel tanítanak írni és olvasni, nem cirillel.
- bevezetik a Gergely-naptárat a Juliánus-naptár helyett, ezzel is távolodnak az ukránoktól és oroszoktól, mert a két naptár között csúszás van, így nem lesznek közös ünnepek, nem egyszerre ünnepelnek.
- 1912-ben Hajdúdorogon önálló görögkatolikus egyházat, püspökséget intéznek az egyháznál. Ez a római katolikus egyház felé mozdítja őket. (1870-es évektől harcol a római kat. És a görög keleti egyház a görög katolikusokért – akik a lengyelo – görögo. Közötti sávban vannak)
- gazdasági fejlesztés: vasutak, kereskedelmi vállalatok. Az életkörülmények javítása is a ruszinok megnyerésére irányul.
à a skizma mozgalom, a pánszlávizmus 1912-14-re háttérbe szorul, a ruszinok kiállnak Mo mellett.
1918 november 12: a ruszin néptanács kimondja a Mo-tól való elszakadást és Csehszlovákiához csatlakozik. Mivel Kárpátalján nyugis volt a helyzet, a magyarok nem állomásoztak ott, a cseh légionáriusok megoldották a csatlakoztatást.
Háttér: A kimondás New Yorkban történt a helyiek megkérdezése nélkül, nekik pedig jobb lett volna velünk.
- erdély: erős nemzeti mozgalom, célja az elszakadás, hivatalosan kulturális autonómiát kérhet, de burkolt területi politikai autonómiát kér:
- Román Tartományi Kongresszus működhessen Erdélyben
- Adókivetési joggal ruházzák ezt fel (ilyen eddig csak a horvátoknál volt)
- A román nemzeti párt kezdeményezi a megyehatárok átrakását etnikai alapon. Oka: a vegyes lakosú megye magyarországgal való egyesülésre szavaz a városlakó magyarok és németek miatt. Ez szeparatista politikai programot szolgálja burkoltan.
1918 október 12: A magyar hadsereg katasztrófahelyzetben van. Erdély ultimátumot ad: területi politikai autonómiát kér, ha nem adják meg, csatlakozik a Szerb Királysághoz.
: polgári forradalom Mo-n, új kormány, Jászy Oszkár a nemzetiségügyi miniszter, teljesíti a követeléseket november 12-én.
1918 december 1: Román Nemzetiségi Tanács kimondja a Mo-tól való elszakadást. (Az ultimátum célja az volt, hogy okot kapjanak az elszakadásra, ígyis-úgyis el akartak szakadni)
Az Andant őket is támogatja.
- Szerb területek (délvidék):
1875: a magyar kormány széleskörű autonómiát biztosít a szerb egyháznak. Ez speciális kulturális autonómia. Polgári politikai szervezetek így nem élhetnek kulturális autonómiával. De a szerb egyház laikus, teret enged a politikai programok megfogalmazásának, a polgári törekvéseknek. Erős nacionalista törekvések vannak.
1910-12: veszélyessé vált a politikai helyzet a kormány számára.
1910: ideiglenesen felfüggesztik a szerb egyház autonómiáját, innentől csak a főpapságra vonatkozik. Ez erőszakos lépés.
1918. november 25: Újvidéken kimondják a Mo-tól való elszakadást és a Szerb Királysághoz való csatlakozást.
- Horvátok:
1868 óta társnemzti rangban élnek, területi politikai autonómiával. Van Szabor (horvát tartományi gyűlés), törvényalkotási joga és adókivetési joga. (A magyar Országgyűlés jóváhagyásával.)
A nemzeti mozgalom sokáig a törökkel szemben definiált, de a századfordulóra megjelenik az Illírizmus, ami már magyarellenes, pedig sok összekötő kapocs van, főleg a törökellenes harcokkal kapcsolatban. Az illírizmus mondában már nincs kapocs, megfelel az elszakadási törekvésekhez.
1908: Trializmus: 3 központúság az OMH monarchia Bécs, Budapest és Zágráb központokkal. (Ezt a csehek találták ki maguknak először, nem is a horvátok!) Ez már Bécsellenes, elsöprik. A horvát trializmus kedvez Bécsnek, mert gyöngítené a Magyar Királyságot. Ferenc Ferdinánd magyarellenes, mert látja, hogy Mo képes dacolni béccsel, így gyengíteni akarja a magyar politikai elitet a nemzetek leszakításával.
1910: új választójogi törvény a horvátoknak: kiszélesíti a választók körét. Nem kérték ki hozzá a magyar parlament véleményét. A törvény demokratikusabb a magyarnál, ami kellemetlen a magyar politikai elitnek + nőtt a horvát választók száma, így erősödnek a horvátok a Magyar Királyságon belül. Így a magyarok felfüggesztik a horvátok területi politikai autonómiáját és rendeleti kormányzást vezet be.
1918. október 29: Zágrábban a horvát Nemzeti Tanács kimondja a Magyar Királyságtól való elszakadást.
Andant: Szlovén, Horvát és Szerb elszakadó vármegyék közös államot hozzanak létre Szerb-Horvát-Szlovén Királyság néven. (a köztük lakó bosnyákokat szó nélkül bekebelezték)
Az OM széthullása törvényszerű, csak a módja lehetett volna más:
az Andant nem akart erős német szövetségest, szétverte Ausztriát.
Remény: kell az erős hatalom az oroszokkal szemben, de az Andantnak ez túl messzi, neki más biztosíték kellett inkább, célja németellenes kisállamok létrehozása.
A területvesztés mértéke nem volt nyilvánvaló és nem is etnikai alapon történt.

1918-1923: forradalmak söpörnek végig az Eu-n, NY-on is baloldali föllendülés figyelhető meg.
Olaszországban gyár és földfoglalások vannak.
Németo, Magyaro: tanácsköztársaság
Bulgária: polgári demokratikus forradalom.

à Rosa Luxemburg nemzetiségpolitikai elve:
Pártja a német császárság politikai berendezkedését akarja szétverni, pedig nem igazán rendelkezik más elvekkel.
Elveiben a német szocializmus jelenik meg:
nem szabad a kis népek elszakadását hagyni a nagy birodalmaktól, egyben kell tartani és belül átalakítani. A nemzeti függetlenség gátolja a történelmi haladást
Eu internacionális, globális világ, egymásra vannak utalva a birodalmak, felesleges lenne a német birodalmat szétaprózni, majd 50 év múlva megint egyesíteni, mert az kell úgyis a gazdasági fejlődéshez.
A szociális forradalom megoldja az etnikai konfliktusokat, mert minden ember egyenlő lesz, nem lesz min vitatkozni.
Soha nem szabad ugyanazt hangoztatni, mint a burzsoázia, a nemzeti ügy pedig az ő jelszavuk. A cél az ellenség befeketítése.
Nem híve a nemzetiségeknek, a gyors fejlődés érdekében a kis népeket a nagy birodalmakhoz kell csapni. Nem sikeres.
à proletárok önrendelkezési joga:
A Szovjetunióban ötlött fel. Hogyan tartsák benn az önálló finneket és lengyeleket?
Trockij, Kun Béla:
nem egy egész etnikai csoportot, társadalmat kell megkérdezni, hogy el akar e szakadni, csak a proletárokat (munkásokat). Biztosak benne, hogy ez a réteg nem akar elszakadni, mert a SZU-ban ők vannak hatalmon, elszakadva a nemesek lennének. De ez tévedés volt, a nemzeti öntudat erősebb volt.
Mo: Kun Béla nagy Mo-ban gondolkozott, nagykommunista államot akart.
à nemzetek önrendelkezési joga:
Lenin: Ha a nemzet felkészült az önállóságra (van politikai elitje, saját gazdasága, stb) és ennek tudatában is van, hagyni kell elszakadni. Persze szorgalmazni azért nem kell. Lenint először leszavazták, de végülis a finnek és lengyelek esetében ez az elv érvényesült.
à Sztálini autonomizálási program:
Egy kis nép önállóan nem lehet teljesen szabad, mert úgy ki lesz szolgáltatva. Patrónus kell nekik a függetlenség fenntartásához. Azaz benn kell tartani a nagy birodalomban, és ezen belül egy autonómiahierarchiát megteremteni.
1922-ig SZU-ban széleskörű autonómia volt, szövetségi államként működött, a hadsereg, a véderő tartotta össze.
1922 után fokozatosan megkurtították az autonómiát.
1936: egységes SZU, egyenlő állampolgárok.
è Egyik elv sem alkalmas a nemzetiségi konfliktusok kezelésére, mindegyik birodalomban gondolkozik, csak picit más ideológiával.

6.EA:
Nemzetállamok kora:
Definíció: Nemzetállam = olyan ország, ahol majd 100%-ban egy nép él, a nyelv egybe esik az állampolgársággal.
Ez a kitűzött cél, elszakadni a soknemzetiségű birodalmaktól.
De KKEu-ban nagyon keverten élnek a népek, nem is lehet úgy meghúzni a határokat, hogy ne legyen 10% feletti a nemzetiségiek aránya.
KKEu: 50 millió nemzetiségi van, ők nem teljesjogú állampolgárok, diszkriminálva vannak.
A nemzetállamok kialakulása után is 30 millióan maradnak, így nem oldódott meg a helyzet, soknemzetiségű kisállamok jöttek létre.
Súlyosbító tények:
interetnikai, történeti-kulturális konfliktusok nemhogy nem oldódtak fel, de 20.sz-i politikai konfliktusok rakódtak rájuk.
Élesebb hétköznapi etnikai ellenállás érvényesül, mint a birodalmakban, mert ott a centrumtól távol csak elviekben érződik az elnyomás, a hétköznapi tevékenységeket nem zavarja. Kis területeken viszont nagyobb a konkurenciaharc, a többség elnyomása jobban jelentkezik, kevésbé vezethető le.
Az új államok társadalmi felhatalmazottsága egy nacionalista program megvalósítására épül. (a birodalmak esetében összbirodalmi érdekről volt szó szellemi alapként, persze a gyakorlatban ez nem teljesen így volt.) A cél az volt, hogy kivívják a cseh, román, stb függetlenséget, és ebből az ideológiából kireked a kisebbség, a nemzetállamok őket mint szükséges rosszat kezelik.
19.sz: minél nagyobb területű birodalom létrehozása a cél, ez az ideológia, ami naggyá tesz
20.sz: minél homogénebb állam létrehozása a cél, változott az ideológia.
A szomszédos nemzetállamok közötti konfliktusok a kisebbségen csapódnak le.
1920 után a kisebbség rosszabb helyzetben van, mint birodalmi keretek között volt.
1920:
Finnország: 3,1 m lakos 11% nemzetiségi (300e svéd, a réggebbi svéd elnyomás miatt rossz helyzetben.)
Észtország: 1,1 m lakos 12% nemzetiségi (90e orosz, éles szembenállás, mert ők betelepített hivatalnokok, katonák, stb)
Lettország: 1,9 m lakos 26% nemzetiségi (200e orosz, 100e zsidó)
Litvánia: 2,2 m lakos 20% nemzetiségi (150e zsidó, 140e lengyel, ők a régi nagy ellenség, a köztük lévő mobil határ komoly államközi feszültséget okoz)
Lengyelo: 32 m lakos 31% nemzetiségi (4 m ukrán, 3 m zsidó, 1,5 m belorusz, 1,1 m német) 1793 óta nincs önálló lengyel állam.
Csehszlov: 14 m lakos 36% nemzetiségi (itt eleve két államalkotó nemzet van, a kisebbségiek együtt többen vannak, mint a csehek és szlovákok külön-külön)
Románia: 18 m lakos 29% nemzetiségi (2 m magyar, 1 m zsidó, 700e német, 500e ukrán-rutén, 400e bolgár)
Jugoszlávia: 12 m lakos 26% nemzetiségi (3 államalkotó nemzet van+a bosnyákok. 600e macedón, 500e magyar, 500e német, rengeteg nemzetiség)
Bulgária: 6,6 m lakos 16% nemzetiségi (500e török, van macedón, román, zsidó, stb)
Magyaro: 8,5 m lakos 10% nemzetiségi (Mo-t darabolják fel leginkább, csak a közepe marad szinte. 600e német, 150e szlovák, 35e szerb, 35e horvát, 10e délszlávtöredék, 25 e román)
Az 1923-as nemzetiségi törvény összesen 12 nemzetiséget ismer el. Pl bolgár, görög, lengyel, örmény: ők történeti korokban egy tömbben érkeztek Mo-ra.
à kb mindenhol minden 3. állampolgár jogfosztott, diszkriminált.
Etnikai kisebbségek: Személyi jogaik vannak, kollektív nincs.
zsidó. Részben asszimilálódva, elkeveredve élnek, kb a lakosság 6-5 %-át adják.
cigányság: 2,5-3%, pontosan nem lehet a számukat megállapítani, mert régebben vándorló életmódot folytattak. Kevésbé asszimilálódnak, mellételepülők. Közigazgatási, közbiztonsági kérdésként kezelik őket. Kialakultak a vándoriparok, kupecek, zenészek lesznek, ami már viszonylag állandó elfoglaltság.
Mely nemzet közül kerül ki a legtöbb nemzetiségi?
Albánok: 44% anyaországban 700e kisebbségben
Magyar: 30% 3 m
Szlovén: 25% 400e
Belorusz: 20% 1,6 m
Német: 12% 8 m
Ukrán: 17% 5 m
Bolgár: 16% 1 m
A nemzethez tartozás meghatározása:
Elvileg az egyedüli demokratikus megoldás az önbevallás, de 1920-ban e mellett, vagy e helyett az állam ad különböző szempontú meghatározást. Ez a nacionalista törekvés hullámnál kerül előtérbe az 1930-as években.
àCsehszlovákia:
1920: kormányrendelet:
Önbevallás, de ha ez nem tud érvényesülni (távollét v kiskorú), akkor anyanyelv alapján.
Önbevallás, de az állam ellenőrizheti, hogy ez megfelel e a valóságnak.
1930: ro9mlik a helyzet:
Az anyanyelv az elsődleges tényező és az ettől különböző nemzetiséget csak akkor vallhat be, ha az anyanyelvét egyáltalán nem beszéli, a másikat pedig tökéletesen.
à Görögország + Bulgária:
1923: nemzetiségi törvény
A nemzetiséget a vallással azonosítják. Görögországban van görög ( görög katolikus), zsidó és mohamedán (török)
à Románia:
1924 kormányrendelet:
A névelemzést és az önbevallást kombinálja
1927 kormányrendelet:
Romlik a helyzet, kiesik az önbevallás, névelemzés és a származás(anyanyelv) lesz a döntő. Hatósági döntés. Erőszakos asszimiláció + befolyásolja a statisztikákat. (zsidó nevű magyarul beszélő az pl zsidó lesz, hogy kevesebb magyar legyen, mert akkor a Ny felléphetne, mivel Romániában a magyar a legnagyobb kisebbség. Es ha egy településen a lakosság 2/3-a egy nemzet, akkor kollektív jogokat kell adni nekik.)
à Észt:
1921: Állampolgársági törvény:
Alap az önbevallás, mindenki szabadon dönthet, de csak azon kisebbségek közül, akiket az észt állam hivatalosan elismer. (11 db ilyen van)
19?? : jobbratolódás, marad az önbevallás, de ahol a helyi többség észt, ott csak észt lehet. Akinek a szülei 1921-ben észtnek vallották magukat, az automatikusan észt.
Bárki beléphet az észt nemzetbe, de ki nem lehet, így a kisebbség nem nőhet.
à Németo:
1935: Nürnbergi törvények, a fajelméletre alapozódnak.
Meghatározza, ki tekinthető zsidónak: az, akinek egyik szülője, vagy két nagyszülője szidó és izraelita vallású.
1939: 2. magyar zsidótörvény ennél szigorúbb, a vallásra már nincs tekintettel.
àMagyaro:
1920: kizárólag önbevallás számít.
Differenciált nemzetiségi identitás rögzítése: vallás, anyanyelv, nemzetiség (lehet vki német anyanyelvű, izraelita vallású magyar) Alapja az 1868-as nemzetiségi törvény(kettős nemzetfogalom.) Cél: többen tudják magukat magyarnak vallani.

A nagyhatalmak rájönnek, hogy melléfogtak a felosztásnál, és megoldást keresnének.
1920-tól kisérletek vannak a kissebbségvédelemre egy garanciarendszer kiépítésével:
- teljes állampolgári egyenjogúság
- kulturális autonómia, indokolt esetben állami anyagi támogatásra való jog (pl sulira)
- etnikai tisztogatás tilalma (erőszakos át és kitelepítés tilalma)
- a népszövetségnek joga és kötelessége ellenőrizni a kisebbségi jogi normák betartását és megszegés esetén közbe kell lépnie. (Azaz a kisebbségi kérdés nem belügy, hanem a népszövetség minden kisebbségért felelősséget vállal. Ezt soha nem tartják be és a 2. VH után már nem is mernek ilyet vállalni.)
Ezt kodifikálják, és az 1. VH utáni békeszerződésekhez csatolják, mindenkinek alá kellett írnia, és alá is írta mindenki.
Mi történik, ha valamely kormány mégis elnyomja a kisebbséget?
A kisebbségvédelmi intézményrendszer működése:
1.) Patíció: 5 példányban, francia nyelven, megfelelő jogi háttérrel Genfben kell benyújtani a Népszövetség titkárságára. Itt formailag ellenőrzik, konkrét e a panasz, vannak e tanúk, stb
2.) Tartalmi ellenőrzés, előzetes vizsgálat, az illetékes tisztviselő tájékoztatást kér a jogsértést elkövető államtól a jogsértésről
3.) Panasz: a sértettnek meg kell kérnie egy államot, hogy képviselje. Patrónus keresése, mert a panasztevő nem jogi személy.
4.) Nemzetközi jogvita: a patrónus és a jogsértő vitája. Ekkor már beléphet a Népszövetség, és felállíthat egy kisebbségi vizsgálóbizottságot.
5.) Megegyezésre való felszólítás
6.) Ha a jogsértő nem egyezik meg, akkoör a Népszövetség kongresszusa határozatot hoz szavazással, amely megállapítja a felelősséget, 3 féle (egyik, másik, mindkettő hibás)
A hibás felet felszólítják, hogy szüntesse meg a jogsértő viselkedést.
7.) Ha nem szünteti meg, akkor elítélő határozatot hoznak: hivatalos nyilatkozat, hogy a jogsértő állam megszegte a törvényeket, megállapodásokat, stb.
à Ezután nyugodtan tovább folytathatja a jogsértést, mert 2x ugyanazért nem lehet panaszt tenni a Népszövetségnél.
A nagy nemzeteknek is megvannak a maguk kisebbségi problémái, nem érdekük a hatékony kisebbségvédelem.
1920-29: 300 db jut túl a 2. fázison, 140 db lesz panasz
1930-33: 419 198 (gazdasági válság van éppen, és ez szorosan összefügg a kisebbség helyzetével.
120 etnikai jogvita 7 db határozathozatal
3 db elítélő nyilatkozat.
1920: Mo-val szemben: 9 petíció (5 német) , 1 panasz, megegyezés születik
Mo részéről: 33 formailag jó petíció, 18 panasz, 1 elítélő határozat.
1934: formálisan is összeomlik a kisebbségvédelmi rendszer, részben mert kilépnek a Népszövetségből (pl németo), mások pedig felmondják az aláírtakat (pl Lengyelo)
Maguk a kisebbségek is egyeztetni akarják a céljaikat, közös programot akarnak
1955: Eu-i nemzetiségek kongresszusa:
A 4 ponton felüli jogok összegyűjtése a cél + valós kisebbségvédelem.
Kudarcba fullad, nem lesz közös stratégia, megegyezés.
Oka: az egyes országokban, különböző területeken élőknek más más gondjaik vannak.
Pl: Lengyelország: litvánok széles kulturális autonómia à területit akar
Németo: litvánok még kulturális autonómiát sem kaptak, neki elég lenne az is.

7.EA

Nemzetállamok kisebbségpolitikája a két VH között:
Erős kulturális nacionalizmus jellemző – a hatalmi pozícióban lévő többség diszkriminálja a kisebbséget.
A nacionalizmus
társadalmi szervező elv (mi észtek, mi lengyelek), eddig vagy széttagolt vagy birodalmon belüli népeknél.
A hatalomra kerülő elitek legitimizációjában döntő tényező (mi akik független államot teremtettünk)
A 2 szerep segítségével a többségi nemzethez tartozók előnyét és a kisebbséghez tartozók hátrányát szolgálja + mindenki, aki kisebbségi jogokért küzd, lázad a többség és az aktuális kormány ellen, így mind kultúrálisan, mind politikailag is megkérdőjelezhetők a kisebbség tagjai. Ez a hatás inkább megnyilvánul itt, mint a nagy birodalmakban.
A homogén nemzetállamok megteremtése a cél a legkülönbözőbb eszközökkel. (gazdasági, kulturális, politikai intézkedésekben nyilvánul meg az asszimilációs szándék + egyéb diszkriminációk is vannak)
1920: kisebbségvédelmi nyilatkozat (előző EA), amelyet minden ország magára vonatkozóan elismer.
1923: Román alkotmány kimondja, hogy Románia egységes, homogén nemzetállam.
Mivel alkotmány, nincs fellebbezési lehetőség, törvényes eszközökkel nem lehet kisebbségi jogokat elérni.
Ez mindenhol hasonlóan működik.

Földreform:
2 cél: - régi, feudális birtokstruktúra megváltoztatása (agrárszerkezeti folyamat)
- társadalmi tulajdonviszonyok szakadékainak eltüntetése.
Látszólag nem kisebbségpolitikai dolog, de itt is érvényesül a diszkrimináció, nem csak jogfosztás, hanem már gazdasági háttérbeszorítás.
1920 körül mindenhol volt földreform, kellett is, mert más, idegen kézben volt a föld (erdélyben pl sok föld magyar kézben)
Magyaro: 15%
à Csehszlovákia:
1920-ban indult, és a termőterület 28-30%-át érintette a földreform.
A nem államalapító nemzetekhez tartozók csak feleakkora földterületet igényelhettek és kétszeres áron.
demokráciában nincs első és másodosztályú állampolgár.
Konkrét gazdasági szándák volt emögött: a reform főleg kisebbségi földbirtokosoktól veszi el a földet, és ennek csak a töredéke kerüljön vissza a kezükbe, hogy a kisebbség anyagi bázisa gyengüljön. Ezzel még a közösségi kulturális és érdekvédelmi célok is sérülnek, változnak.
Így ez egy erőszakmentes gazdasági háttérbe szorítás, aminek történelmi, kulturális, politikai következményei vannak.
à Románia:
A földet elsősorban a helyi többségben lévő kisebbségtől veszik el. Vannak Romániának kisebbségi régiói, ott történik főleg a földreform úgy, hogy részben románoknak, részben más kisebbségnek adják a földet.
elérik, hogy elköltözzenek
egy kisebbség mindig a másik rovására kaphat földet, így egymást fogják utálni, egymásnak uszítják őket.
Tőkeátáramoltatás a kisebbség kezéből a románokhoz
Irányított migráció, beköltöztetés, román beáramoltatás főleg a határmenti kisebbségi régiókba, hogy ott több legyen a megbízható román. (ez egyébként minden államban fontos, hogy a határmenti területeket még véletlenül se vághassák le.) Stratégiai, politikai célok, átrajzolja az államok etnikai térképét.
à Jugoszlávia:
A földet itt is a helyi többségben lévő kisebbségtől veszik el, viszont földet a kisebbség egyáltalán nem kaphat.
betelepítés, tömegével érkeznek a szerbek at eddig tisztán nemzetiségi területekre, és ők itt különleges jogokat is kapnak (pl adókedvezmény, fegyverviselési jog.) Lényegében katonai egységben telepítik őket, feladatuk, hogy minden kisebbségi megmozdulást elfojtsanak.
Ez a demokráciával köszönővisznyban nem lévő megoldás.
à Magyarország:
A földreform a termőföld 15%-át érinti.
1921-24: Nagyatádi és Rubinek féle földreform:
Semmiféle etnikai vonatkozása nincs, még a zsidóság sincs kizárva, sőt itt a többség vagyona átáramlik a kisebbséghez, mert nem nagyon van kisebbség és a reformálható földterület nagy részét magyaroktól kell elvenni, a kisebbség viszont igényelhet és kap is földet.

A minden területen érvényesülő diszkrimináció mellett az államalkotó nemzetek között is rivalizálás folyik, ki a felsőbbrendű alapon:
à Csehszlovákia:
’20-as évek: Csehszlovakizmus: a nagy cseh nacionalizmus sajátos megjelenése, amely kimondja, hogy nincs szlovák nemzet, a szlovák a cseh nyelv egy tájnyelve, a szlovák kultúra a cseh kultúra része, így értelmetlen dolog szlovák nemzeti jogokról beszélni. Egy későbbi nagy állam alapját akarja megalkotni.
Cseh ellenes szlovák mozgalom: a szlovák hatalom államalkotó, mégis nemzeti mozgalmat indít a társnemzet ellen. A mozgalom vezetője Hlinka, Prágában börtönbe zárják, mert a szlovák függetlenséget hirdeti.
Sarlómozgalom: magyarok kisebbségi mozgalma.
Szudéta német kisebbségi törekvés: politikai pártként is megjelennek. A 20-30-as években területi politikai autonómiát követelnek, a 30-as évek végére a céljuk az elszakadás és aNo-hoz való csatlakozás.
Ruszinok mozgalma: Csehszlovákiát 3 nemzet hozta létre, mégsem szerepel sehol a ruszin nemzet, hanem a jogfosztott kisebbség sorába süllyedt.
à Szerb-Horvát-Szlovén Királyság:
Nagy szerb nacionalizmus: csak kényszerűségből fogadják el a horvátokat és szlovéneket. A földreform a horvátokat és a szlovéneket is sújtja, mint helyi kisebbséget, főleg a határmenti területeken.
1929: Jugoszlávia: alkotmányos puccs (a hatalmon lévők hajtanak végre puccsot, nem a személyek, hanem az alkotmány változik) Királyi diktatúrát vezetnek be és az ország nevét Jugoszláviára változtatják.
1931: Alkotmányban rögzítik le ezt, már egységes Jugoszláviáról van szó, holott sem vallásilag, sem egyéb szempontból nem egységes.
Szerb expanzió van, a vezető szerepek szerb kézbe kerülnek. Horvátokkal szemben pl politikai gyilkosságok. (10 év alatt 3) + politikai nyomásgyakorlás.
Kötelezővé teszik a szerb dínárt, ez előnyös a szerb területeknek, a többinek a váltás miatt nem.
à Magyarország:
Nem diadalmasan éli meg a nezetté válást, itt ez katasztrófa. A két VH között a trianon szindróma jellemző, a revízió iránti vágy és törekvés. Ez kétféle formában jelenik meg:
Szent Istváni
Etnikai határok, ami a terület 50%-os növekedését jelentené.
Trianon kérdéskör: emlékművek, hidak, szobrok. A hatalom sulykolja, minden párt egyetért az igazszágtalanságával.
A szomszédok azért harcolnak, hogy nehogy visszakapjuk a területeket, így ez lehetetlenné teszi szinte a békés egymásmellettélést.
A magyar kormány kényszerhelyzetben van:
el akarja fogadtatni magát a nagyhatalmakkal (határrendezés, hitelek miatt kell a jó viszony, főleg Londonnal, mert megértőbb, mint Párizs) Ehez példás kisebbségpolitikát kell folytatni. Nem rekesztheti ki őket az alkotmányból, és nem diszkriminálhatja őket (pl földreform)
történelmi tanulság: azért lettünk nagyból kicsi, mert rossz volt a VH előtti kisebbségpolitika. Erősíteni kell a természetes asszimiláló tényezőket, hogy ne akarjanak elszakadni.
Viszonosság elve: vesztes ország vagyunk, nincs katonai erő, 1927-ig a SZKEB folyamatosan ellenőrzi, így esélyünk sincs kényszeríteni a szomszédokat, hogy jobban bánjanak a magyar kisebbséggel. Marad a viszonosság elve, az erkölcsi nyomás.
Ez toleráns nemzetiségpolitikához vezet.
1924: Gömbös Gyula vezetésével megalakul a Fajvédő Párt
1927: Revíziós Liga alakul
’20-’30: Rendeletek szintján példaértékű a nemzetiségpolitika, a gyakorlatban nem teljesen.
1922-ig külön Kisebbségügyi Minisztérium működik, ekkor beépül a Külügyminisztériumba, a miniszterelnökség egyik alosztálya lett és ez ma is így van.
A nagyobb nemzetiségek élére nemzetiségi kormánybiztosok kerülnek (a kisebbségből kerülnek ki) Ott vannak a legmagasabb döntéshozatali fórumokon és vizsgálják minden döntés hatását a kisebbségre nézve.
Van német, szlovák, román, de nincs délszláv, mert nem tudtak megegyezni maguk közt.
1923: Nemzetiségi törvény:
alapvető jogok
rögzíti az elismert nemzetiségeket: 12 db + cigányság
közoktatást érinti: hármas nemzetiségi iskola struktúra:
a típus: a tanítás nyelve a kisebbség nyelve, a magyar kötelező idegen nyelv
c típus: a tanítás nyelve a magyar, a nemzetiségi nyelv kötelező idegen nyelv. Nincs is belőle sok. Inkább lehetőség, mint kényszer. Vegyes lakosú faluban, ahol nagy többség van és a két nemzet megegyezik, létre lehet ilyet hozni. A magyaroknak nem hátrány (a gyerekek az utcán úgyis megtanulják a másik nyelvét), a nemzetiségieknek meg jó, mert irodalmi szinten tanulhatja saját nyelvét, nem csak tájszólásban. Megéri ilyet létesíteni, mert több pénzt kapnak az államtól.
b típus: vegyes tannyelvű, a világképformáló tárgyakat magyar nyelven oktatják (burkolt erőszakos asszimiláció.)
Rugalmas, NYEu-ban elfogadott.
Gyakorlatban: nincs kellő számú nemzetiségi sikola, mert
kevés a nemzetiségi pedagógus
a módosabbak, főleg városokban a magyar iskolát választja az egzisztencia miatt + a továbbtanuláshoz télleg perfekt magyar kell
1929-30: Országos felmérés: 74 német 53 szlovák 53 délszláv 11román a típusú iskola van.
8100 2300 1500 2300 főre.
Azaz leginkább a délszlávok vannak ellátva. (A németség az, aki főleg a magyar iskolát választja)
Kettős nemzetiségfogalom (mint korábbi EA-n)
1935: Gazdasági válság vége, erősödő nacionalizmus, erősödő diszkrimináció:
Kormányrendelet: 10 éven belül minden nemzetiségi iskolát át kell szervezni b típusúra.
1941: Kormányrendelet: megszünteti a 35-öst, visszaállítja a 23-as helyzetet.
Ok: 38-41 között Mo-hoz területeket csatoltak vissza, így több millió nemzetiségi lakosa lett. 10%-ról 23%-ra nőtt az arányuk, nem akar velük szembe fordulni.
Német kisebbség:
1924: Bővülnek a nemzetiségi jogok, bíróság előtti anyanyelvhasználat pl. Mégis kritizálják a magyar vezetést.
2 irányzat van:
magyar - német sorsközösség: Szent István óta a magyarok és a németek teremtettek kultúrát, kereszténységet, stb. Széleskörű kulturális autonómiát kérnek, de politikai tekintetben támogatják Mo-t . Vezetője Vmilyen Gusztáv
Létrejön a Népművelési szövetség, külön újságot adnak ki Duna címmel.
A hosszútávú együttműködést támogatja
német-német sorsközösség: A Mo-i németek csak a No-i németek előörse, a kultúra, a politikai törekvés No-hoz köti őket. Nekik itt kell németnek lenniük. Bleyer Jakab a vezetőjük.
’30-as években kiváűlnak a Népművelési szövetségből, saját szövetséget hoznak létre Népi szövetség néven. Erőteljesen fasiszta eszméket vallanak.
A két irányzat vitatkozik egymással és a magyar vezetéssel.
1932: Otto Isbert – Mályusz Elemér cikkvitája, a két irányzat szembekerül és eltávolodik egymástól.

Föderációs elmélet: ’20-’30:
Területi politikai autonómiát biztosítana a nemzetiségeknek, föderáció jönne létre. Ez a nagyobb Mo-ra lenne igaz, Mo-nak meg kell nőnie, igazságosabb béke kell igazságos nemzetiségpolitikával.

Asszimiláció kérdése:
Szegfű Gyula: minél több nemzetiségit kell beengedni a magyarság sorai közé, főleg a nemzetiség legaktívabb rétegét kell asszimilálni. Akit csak lehet, beolvasztani.
Szabó Dezső: a tömeges asszimiláció csak formális, a múltja, habitusa nem lesz tőle magyar. Jobb a békés együttélés, ne engedjük be a magyar etnikumba a karrieristákat (pl VH előtt mindenki nagyon magyar, utána meg szétszaggatták az országot.)
Német László - Bajcsy-Zsilinszky Enrde: Hosszas együttélés alatt kialakul, ki magyarosodik, őket be kell fogadni, a többieket idegenként kell elfogadni.
Szoc. Dem párt: természetes asszimiláció, iparosodással, jogegyenlőség, városiasodás.
Méhely Lajos: genetikai magyarság
Szálasy Ferenc: kvázi föderációs Mo – Kárpát Duna Nagyhaza, a nemzetiségek korlátozott jogú föderatív egységek, de a magyar a vezető nemzet.

8.EA:
A 2. VH időszaka:
KKEU a 2. VH fő frontvonala, itt is robbant ki (Lengyel, Német ellentét)
1938 : Lengyelo szövetségesei kölcsönösen hadat üzennek egymásnak (Ang, Fro óNo).
1938 márc: összedől a határrendszer – Anschluss: Németország egyesítése Ausztriával német nyomásra és az osztrák jobboldaliak segítségével. Ez ellentmond Versaillesnek, ahol megtiltották az egyesülésüket.
Ezzel a lépéssel a Hitleri No Mo szomszédja lesz.
1938 szept: No célja az összes német nyelvű terület egyesítése.
Szudéta vidék (Csehszlov pereme): 90%-a német, elnyomva élnek, így agressyív kisebbséget alkotnak, szélsőjobbosok, faji megközelítést vallanak.
No katonailag egyre erősebb, de a nyílt háború kockázatos (hogy reagál az ellenség, gazdi támogatókat nem kellene elveszítenie.) Így először csak nyomást gyakorol Csehszlov-ra. A lengyelekhez és magyarokhoz fordul (sok magyar és lengyel kisebbségi van Cs-ben.), hogy ha kell, fegyverrel is lépjenek fel, de a magyar kormányzó elutasítja.
Müncheni konferencia: (ang, fr, olaszo, no): igen, az etnikai elv felülírja a Versailess-i határokat. A Szudéta vidék tényleg német lakosságú, így No-hoz csatolják. Ang és Fr célja levezetni kelet felé No feszültségeit.
Ez viszont lavinát indít el, mert egyik határ sem etnikai jellegű. Mo a felvidéket kérné hasonló indokkal, de Ang és Fr rájött, hogy hibáztak, és még egyszer nem mennek bele.
Csehszlov meggyengül, mert az erődvonala No-hoz kerül.
Mo-Cseh konfl, küszöbön a háború.
1938 nov 2: Kéthatalmi konferencia: a felvidék déli sávját Mo-nak ítélik, de úgy, hogy néhány történelmi magyar város nem kerül vissza. (Ok: No nem bocsájtja meg a visszautasítást + Csehszlovból vazallusállamot akar csinálni, és város nélkül mit sem érne.) De a legsűrűbb magyar lakosságot követő vonal lesz a határ.
12e km2 1060000 lakos 87% magyar 10% szlovák
Mo elégedetlen a döntéssel, mert Pozsony, Nyitra, stb nem került vissza + Károátalját is szeretnénk, mert ez egy közös lengyel-magyar határt adna.
Viszont No a SZU-t akarja támadni, és a lengyel magyar határ elvágná az utat Csehszlovon keresztül.

1939 márc 15: No megszállja a cseh és morva területeket és Cseh-Morva protektorátus néven beolvasztja. Ez már katonai ultimátummal történik.
No elismeri az önálló Szlovák Köztársaságot (fontos, mert így Mo és Lo nem vitathatják), de Kárpátaljára ez nem vonatkozik, őket senki sem ismeri el, így Mo felbátorodik és katonai akciót indít és 3 nap alatt megszerzi.
12e km2 694000 lakos 10% magyar 4% szlovák 90% ruszin (65% magyarbarát)
Kárpátalja Mo-n belül területi-politikai autonómiát kap és a ruszin maradhat a hivatalos nyelv. A kormány kormányzati biztost jelöl ki az élére.
1939 márc 22-25: A szlovák-kárpátalja határ völgyben van, ez stratégiailag rossz, Mo a hegyeket is elvenné a határnál. Ez az akció is sikeres (friss állam és hadsereg szlovákiában…)
1940 nyaráig Románia Ang szövetségese, így ellenfél.
1940: a magyar területi törekvések a No-Szu közötti vitába ütközik.
1939 aug: Ribbentrop és Molotov megállapodik, hogy felosztják egymás között Eu-t.
1939 szept: No 3 nap alatt megveri Lo-t.
1939 szept 17: a lengyel kormány elhagyja Lo-t, keletről szovjet csapatok lépnek be, és Lo 40%-át el is foglalják. (nincs vita a németekkel, megegyeztek)
A SZU a Baltikumot akarja (lett, litván, észt) katonai segítségnyújtás címén. Kikényszeríti, hogy kérjenek tőle segítséget a németekkel szemben. El is foglalja, megszállja.
A SZU célja Finnország.
1939 vége: 3 hónapos téli háború. A SZU felszólíítja F-t, hogy a déli területeket adják át. F nemet mond és kirobban a háború.
1940: Fo békekötésre kényszerül.
Így ekkorra a SZU már nagyot terjeszkedett, kivéve Románia felé. Ezen a részen Beszarábia és Bukovina a célpont, ezek részben orosz, részben román lakosúak, ezek 1920-ig a SZU-részei, onnantól Romániáé.
A SZU felszólítja Ro-t, hogy adja át ezeket a területeket, de előtte szól Mo-nak, hogy ezzel párhuzamosan követeljék Erdélyt, és így Románia két tűz között átadja mindkettőt.
Mo nemet mond, mert NY-tól akarja visszakapni, hogy tartós is legyen és a Ribb-Mol miatt most a SZU a NY ellenfele.
Ro végül átadja a kért területeket a SZU-nak.
Mikor ez a harc elcsendesedik, Mo ultimátumot intéz Ro-hoz Erdélyért.
De No felfegyverezte Ro-t, így az ellenáll, Mo már támadásra készül, a határnál van.
1940 aug 30: 2. Bécsi Döntés: (No-Olasz bíráskodás): Erdélyt elfelezik, É-i részét Mo, a délit Ro kapja. Így elmarad a háború.
43500 km2 2186000 lakos 52% magyar 42% román lakos.
No: aki jobban szolgálja a céljait, az kapja meg egész Erdélyt a végén.
1940 dec: magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződés. Magyar-jugoszláv-olasz tengely védettséget nyújthat a túlzó német követelések ellen.
DE:
1940: No megtámadja a SZU-t.
1940 nov: 3 hatalmi egyezmény (No-Ro-Mo ????): Szolidaritást vállalnak, de hadbalépési kötelezettséget nem.
No körbe akarja védeni magát-->
1941 márc 25: Jugoszlávia csatlakozik a 3hatalmi egyezményhez, de a hadserege nem így vélekedik, így puccsot követnek el és a német ellenes I Péter kerül hatalomra. Hitler megsértődik, parancsot ad Jugoszlávia elfoglalására. Ehez minden Jugo körüli állam segítségére szüksége van.
Így Mo két tűz közé kerül (Erdély <=> örökbarátság + Jugo lehetne e végső mentsvár No ellen + Jugo angol barát + No megszállja Mo-t + Jugo magyar lakta területei német fennhatóság alá kerülnének )
Teleki: Mo részt vesz a háborúban, de máshol, mint No, később, mint No, csak magyar lakta területeken és magyar vezetéssel. (Cél pacifikálni ezt a területet.)
Visszafelé sül el: No --> Mo nem akar jönni, Ny --> Mo a németekkel tart.
Teleki rájött, hogy ez nem megoldás, és a katonai vezetés No-hoz akar csatlakozni, öngyilkos lett.
1941: 11400 km2 1026000 lakos 39% magyar 19% német 16% szerb
Ez volt a magyar revízió 4. lépése. 4 év alatt Mo területe megduplázódott, Mo regionális nagyhatalommá válik.
172149 km2 14669128 lakos
Viszont megváltozik az etnikai összetétel, 10%-ról 23%-ra nől a kisebbségiek aránya. Így más nemzetiségpolitikára van szükség.
A területi politikai autonómiát csak Kárpátalja kap, ez indokolt is, mert itt a kisebbség van többségben.

Határváltozásoktól független tömegmozgások:
--> 1939-40: No a zsidóságot áttelepíti a megszállt Lo-ba. Ez kb 500e embert jelent. (Még nem tábor!!)
Így 500e munkást veszítenek, ezeket pótolni kell. A visszahódított területekről a németséget No-ba telepítik.
Ny-Ukrajna , Ny-Beloruszia = 200e német Baltikum = 130e Beszarábia+Bukovina = 190e
D-Tirol = 100e
Ez kb 520e új német lakos.
De Ro-ból és Mo-ból nem vonják ki, mert ott biztosítékot jelent.
--> 1942-43: 400e németet telepítenek át No Ny-i feléből + 120e németet a balkánról a SZU-tól elfoglalt Ukrajnába, mert itt nincs aki dolgozzon, No-ban viszont hiánycikkek vannak, így a célja, hogy az elfoglalt területeket kiaknázza.

(A határváltozások etnikai konfliktust szülnek, ezt a háború alatt lakoscserével oldják meg:)
--> 1940: Románia-Bulgária: 100e román – 60e bolgár
É-Erdély – D-Erdély: 120e román – 120e magyar
--> 1941: Szerbia – Horváto: 120e szerb – 70e horvát

(zajlik betelepítés a meghódított területekre:)
--> 1941-43: 120e bolgár települ ki a Jugo-tól és Görögo-tól megszerzett területekre.

A zsidóság kérdése:
Mindenhol erős politikai antiszemitizmus van jelen:
- olaszo: kultúrharcban jelentkezik, vallási gyökere van
- Mo: a közalkalmazotti, köztisztviselői, diplomás pályákról akarják kiszorítani őket, történeti kulturális jellegű
- No: kisiparosok, kiskereskedők a célpontok (konkurencia) és faji, származási eredetű
A 2. VH annyira felerősíti, hogy az államhatalom is állást foglal.
1928: Pozitív diszkriminációs törvény váltja fel az 1920-as Numerus Clausust: nem a többieket nyomják el, hanem a magyarokat támogatják.
1938: 38/ XV törvény: a gazdasági és szellemi élet arányosabb szabályozására. ELSŐ ZSIDÓT.
20% korlátozzák a zsidóság számát ezeken a területeken. ( a Num. C 6 %-ra szoríthatta volna le.) Sajátos kompromisszum ez a szélsőjobbosok és szélsőbalosok között.

1939: 39/IV törvény: MÁSODIK ZS.T
A gazdasági és műszaki pályákon 12%-ra, humán pályán 6%-ra korlátozzák a zsidók kamarai tagságát.
A korábbi törvények vallás alapján állapították meg, ki a zsidó. Itt már az tekinthető zsidónak, akinek egyik szülője vagy két nagyszülője zsidó, így már nem ér semmit a kikeresztelkedés.
1935: Nürnbergi Zsidótörvény: ez gyengébb, mert az zsidó, akinek egyik szülője vagy két nagyszülője zsidó ÉS izraelita vallásúnak vallja magát.
HARMADIK ZS. T.: Tiltja a zsidó-keresztény házasságot és szexualitást. Nem vonatkozik a már megkötött házasságokra.
1942 jan: Van See-i konferencia: Eldöntik, hogy az Eu-i zsidóságot fizikailag meg kell semmisíteni. 9,5 millió emberről van szó, ez bonyolult technikai feladat – külön iparág.
1942 nyara: No minden szövetségesétől is követeli, hogy gyűjtse egybe a zsidókat.
Mo ezt nem vállalja. Havonta hoznak olyan rendeleteket, amely megalázza a zsidókat, de az életüket nem fenyegetik. De azért vannak itt is olyanok, akik támogatják a zsidók deportálását, de a kormány és a szellemi elit nem.
No ezt tarthatatlannak tartja, mindenki más teljesítette a kérését.
1944 márc 19: Német megszállás. Eddig nem voltak veszélyben a zsidók Mo-n, ezért sokan ide menekültek. Innentől a magyar belbiztonság, közbiztonság felett No veszi át a hatalmat.
1944 ápr: megkezdődik a Mo-i zsidók táborokba gyűjtése és deportálása Birkenauba. Ez nem munkatábor, hanem megsemmisítő tábor. Sokan megszöknek, hivatalos dokumentumok kerülnek nyilvánosságra.
A 450000-es magyar zsidóságból néhány 10000-en élik túl a háborút.
1944 nyara: Mo német megszállás alatt, de fontos jóban lenni a kormányzóval, hogy ne kelljen Mo-val is harcolni. A kormányzó viszont nemet mond a budapesti zsidók deportálására, így ezek 20%-a túléli a háborút.
????: Szálasy és a nyilas párt kerül hatalomra, újra indul a deportálás, de ekkor már nehéz a szállítás, inkább No-i munkatáborokba viszik őket, ahol esélyesebb a túlélés.
6 millió zsidó pusztul el a háborúban.
1,2 millió cigányból 300e hal meg (őket nehezebb összegyűjteni a vándorló életmód miatt), de őket is szándékosan irtották.

9.EA:
Integráció – államszövetségek teremtése, ahol minden szövetséges állam önálló, mégis egységet alkotnak.
19 sz elejétől vannak ilyen törekvések.
A Habsburg B esetén az integráció: a központosított birodalmat föderalizálni kell, területi-politikai autonómiát kell adni a tagoknak. Minden tagnépénél voltak ilyen elképzelések, Mo-n pl Wesselényi vetette fel 1920-1930-ban.
A polgárosodás elterjedésével: a H.B.-t el kell bontani és ennek helyén önálló népek önkéntes részvételével konföderációt kell létrehozni egyenlőségi, mellérendeltségi viszonyban, teljes belső autonómiával, de kifelé egységesen lépnének föl. Ehhez a szuverenitás egy részéről le kell mondani (közös külügy, hadügy)
20.sz: fölerősödik az integrációs törekvés, az OMM-ben fellépő problémák és a VH utáni széteső államok egymással való konfliktusai miatt. Inkább legyen összefogás, mint harc.
Integrációs elméletek:
à Jászy Oszkár:
1911: Keleti Svájc: közép Eu-t Svájc mintájára kellene átszervezni. Svájc nemzetiségi mintaállam:
4 nyelv és kultúra él itt együtt teljes egyenlőségben.
Ezek homogén kantonokba csoportosulnak, melyek között jogi, habitusi különbségek is vannak.
Ezeket nem akarják a többi kantonra ráerőszakolni, és egymással soha nem harcolnak.
A közös svájci nyelv egy keverék nyelv, ami a 4 alapnyelvből alakult ki, nem irodalmi nyelv.
Még a 18-19sz-i polgárosodás sem bontotta meg az egységüket.
Ennek a mintájára működhetne az OMM is.
1918: Dunai Egyesül Államok: Jászy bekalkulálja az OMM széthullását a VH után. A romjain új nemzetállamok keletkeznek majd, amelyeknek nehézségekkel kell megküzdeniük (szomszédok támadásai, saját politika stb kialakítása…) Ezért érdemes ezeknek egyenlőség alapján szerződést kötni egy konföderáció létrehozására. Kossuth: 5 nemzet szövetkezne: lengyel, cseh, osztrák, magyar, illír. Belpolitikailag teljesen önállóak lennének, de külpolitikailag egységet alkotnának (hadügy, külügy, bevándorlás, stb)
Ez egy 50 milliós piacot jelentene, gazdaságilag erős, meghatározó lenne és a nagy terület miatt katonailag is jelentős lehetne, egyensúlyt teremthetne No és a SZU között.
Nyelv: 5 hivatalos nyelv lenne, de azért kell valami közvetítő nyelv, és a legtöbb lakos magyar…
Főváros: Vándorolna minden évben egy másik tag fővárosába. De azért kellene egy információs-kommunikációs központ, és mivel Bp van a terület centrumában, miért ne lehetne itt…(ennek nem lenne politikai szerepe)
Az elképzelés jó, de magyar fajsúlyt képzel el, és 1918-ban már mindenki tudta, hogy önállósodhat, így erre már nem volt kereslet.
1921: Dunai népek kultúrszövetsége: Létrejöttek az egymással konfliktusban álló nemzetállamok, nem tudnak megbékélni, átlépni saját nacionalizmusukat. Így nem politikai szinten kell kezdeni a közeledést, hanem alsóbb, kulturális szinten. Szinházak vendégjátékai, határok szabadabbá tétele, stb. Ha közemberek megbékélnek egymással, rájönnek, hogy kinek miért jó az együttműködés, akkor magasabb szintre lehet lépni, és létrejöhet egy gazdasági együttműködés, majd ha ez is megszilárdul, akár politikai szövetség is. Ez Jászy szerint kb 25 évet vesz igénybe.
Konklúzió: Jászy mindig az aktuális helyzet problémáira keres megoldást, ami jó, viszont azok az osztályok támogatják, akiknek nincs politikai hatalmuk. A politikai osztályok legitimációját a nacionalizmus adja…
à Fridrich Naumann: Közép Európa Terv: A nemzetállamokra darabolódott Eu-nak együtt kellene működni, de önállóan nem tudják ezt megoldani, mert torzsalkodnak. Így kellene egy politikai patrónus, aki a döntőbíró szerepét átveszi. Másik gond, hogy nincs tőkéjük, és minden összefogástól mindenki gazdasági fellendülést várna, és csak akkor lehet tartós, ha ez megvan. Így kellene egy gazdasági patrónus, aki elindítja a gazdi fejlődést. Így a működőképes integráció egy nagyhatalom körül jöhet létre.
Ki lehet a patrónus?
Anglia: Eu-t és Nagy Britanniát külön kontinensnek tekinti, a „fényes elszigeteltség” politikáját vallja.
Fr: ők szivesen irányítanák Eu-t, de nem igazán nagyhatalmak (katonailag sem, segítség nélkül nem tudtak volna nyerni + arra sincs elég pénzük, hogy saját gyarmataikat ellássák)
Olaszo: Az egyetlen győztes ország, aki nem nyer, hanem területeket veszít. Így nagy a társadalmi feszültség, forradalmak vannak.
SZU: Egyik Eu-i ország sem áll szóba vele.
Marad No: gazdaságilag fejlett, de nyersanyagilag rá van szorulva erre a területre, tud pénzt adni és döntőbíráskodni is. Minden ország belső önállóságot kap, de:
a külügy, hadügy központja Berlinben lenne, a közös hadsereget a német vezérkar irányítaná.
A közös gazdasági program a német Gazdasági Minisztérium alá tartozna
Az egymás közötti üzletekben a német márka lehetne a közös pénz.
A közvetítő nyelv a német lenne
Stb
Így lényegében a kisállamoknak csak szövetségesi szerep jutna, No felemelkedésével ők is felemelkednének, de bukásával elbuknának ők is.
à 1931-32: Fro: Briand és Tardieu: Először a Ny-Eu-i államok szövetségre lépnek, tőlük függetlenül a K-Eu-iak is egy vámszövetséget alkothatnának. Így két fél-integráció alakulna ki, és ha ez megvan, akkor egyesülhetnének.
Probléma, hogy éppen gazdasági világválság van, és nemhogy vámkedvezményeket nem adnak, de mindenki úgy védi magát gazdaságilag, ahogy csak tudja. Csak akkor lehetne belőle valami, ha Fr sok pénzt áldozna rá.
à Csehszlovákia: Ny-Eu-i parlamneti berendezkedés, Fr és Anglia barátja, sokat nyer, gazdaságilag erős. Miért kell neki mégis szövetséges?
1933: Hitler hatalomra kerül és egyből Csehszlovot fenyegeti. Így politikailag fenyegetett helyzetbe kerül, tudja, hogy Ang és Fr nem fog segíteni neki.
Hoobza: Adott a kis Antant (Cseh, Ro, Jugo), ami félintegráció és adott a Róma-Bécs-Bp-Varsó tengely, amely egy hasonló együttműködés, bár nem olyan erős (pl katonai szerződéseket nem kötöttek.) Csak annyit kellene tenni, hogy mindkét fél szerződéseit kölcsönösen kiterjesztik a másik félre is.
El is kezdődnek a tárgyalások Ausztriával és Romániával, de a két csoport tagjai közötti ellentétek miatt lassan haladnak. Mire kialakulna egy működőképes integráció, a német expanzió benyeli Ausztriát és Csehszlovákiát.
à 1941-42 között mindenki integrációban gondolkodik a VH utánra. A két VH között nemzetállamok voltak, de ebből háború lett.
à 1940: Német László: azokat a területeket kell konföderációba vonni, akiknek közös történeti múltjuk van.
Mo – Erdély – Horváto – Szerbia – Románia
A török ellen harcoló népek egybefogása. Erdély önálló állam lenne a magyar-román konfliktus megszüntetésére, de Szlovákiát és Kárpátalját Mo részeként venné be, mint autonóm területeket.
à 1941: Bajcsi-Zsilinszky Endre: Szlov – Mo – Ho – Szerbia. Romániát kihagyja, mert a Kárpátokon túl már nem veszi Eu-hoz. Szlovákia önálló a szlov- magyar konfliktus megoldására. Erdély viszont Mo része.
à 1942: Habsburg Otto: A monarchia népeit egy új, demokratikus konföderációban képzeli el. Cseh – Ausztria – Szlov – Mo – Ho – Erdély. Románia és Szerbia kimarad.
à 1943: Szegedy-Maszák Aladár: Kárpátmedencei közösség: hasonlóan az Egyesült Királyság működéséhez. Szlov – Cseh – Ausztria – Mo – Ho
à 1944: Bethlen István: Hexagonálét képzel el. Cseh – Ausztria – Szlov – Mo – Ho – Románia. Erdély Mo része vagy közös mandátumterület.

A VH utáni területrendezésre minden nagyhatalom külön bizottságot állít fel.
SZU: Litvinov a bizottság vezetője. Legyen önálló Erdély szovjet befolyás alatt. Ez kapu lenne a Balkánra nekik + politikai ütőkértya, mert Mo és Ro versengene érte a SZU kegyeiért.
USA: Erdély szerinte vitatható, hajlanak a közös magyr-román felügyeletre. Condomínium.
Anglia: Toynbee a bizottság vezetője. Az OMM-et nem restaurálják, 2 integráció kell, az egyik a Balkán, a másik ???
Ezek Mo szempontjából még kedvező irányzatok.
1944: változás: - a SZU bejelenti, hogy KEu sorsáról a háború után ő dönt.
Mo-nak nem sikerül kiugrani a háborúból, még előzetes szerződést sem tudnak kötni. Így kedvezőtlen helyzetbe kerülünk.
A VH után:
à Cseh – Lengyel szövetség: már a háború alatt tárgyalnak.
1946: nincs útlevélkötelezettség közöttük.
1948-tól közös gazdasági tervet dolgoznak ki.
1947 közepe: a Cseh kommunista vezetés visszatáncol.
à Román- Magyar szövetség: gyors közeledés (45-46-ban)
1946: Román nemzetiségi kormányrendeket, tisztességes. (Első és uccsó ilyen)
vámuniós tárgyalás a határ megszüntetésről, ennek a későbbi következménye egy magyar román közös állam is lehetne. Először a magyarok elutasítják ezt a lehetőséget, de amikor kiderül, hogy kb hogy fog kinézni a béke, már támogatja 86%-uk.
1947: a Román kommunista vezetés elutasítja a további tárgyalásokat.
à Jugoszláv – Bolgár szövetség: cél a Balkán Köztársaság megalapítása.
1947: közös pénz és közigazgatás tervezése.
Gazdasági, politikai gesztusok jelzik, hogy jól haladnak a tárgyalások.
1948: a bolgár kommunista párt elutasítja a további tárgyalásokat.
è A SZU érdekei ellen lettek volna a szövetségek kialakulása, így tett róla, hogy ne jöhessen létre ilyen.
Helyettük lesz egy kvázi integráció. Gazdaságilag a KGST vezeti, politikai és katonai irányítás alapja az 1955-ös Varsói szerződés.
A 2.VH utáni időszak, a VH következményei, 40-50-es évek.
A 2. VH új helyzetet teremt a nagyhaltalom-kisország szembenállást (dichotómia.)
(nem pedig kifejezetten K-NY szembenállás)
Érdekszférák alakulnak ki, a nagyhatalmak felosztják egymás között a területet, ez részben katonai megszállást is jelent. 1947-ig ezt a felostzást tiszteletben is tartják.

A 2. VH utáni területi változások:
- A SZU minden 1939-40-ben megszerzett területet megtart. Baltikum, dél Finnország, NY-Ukrajna és NY-Beloruszia, Ro É-i része, Beszarábia és Bukovina véglegesen a SZU-hoz kerülnek.
Új szerzeménye Kárpátalja, amely stratégiailag fontos (vasút, hegyi hágók à út KözépEu-ba)
- Lo: győztes, így nem veszíthet területeket. Mégis gondba kerül, mert 200 km-rel nyugatabbra tolják a határait. Ez etnikai szempontból képtelenség, tisztán német lakosú területet kap, és lengyel lakosú vidék kerül a SZU-hoz.
A 2. VH utáni népességmozgások:
- kölcsönös lakosságcsere:
* Lo esetében ezzel próbálják megoldani a kialakult etnikai problémákat. 500e ukrán és belorusz cserél helyet 1,5 millió lengyellel, ami egzisztenciális és megélhetési gondokat okoz. (500e munkahely szabadult fel 1,5 millió emberhez)
- egyoldalú népmozgás:
* Trieszt: 2 győztes kisállam vitázik rajta, Olaszo és Jugo. A közös irányítás nem válik be. 1954-ben ideiglenes megállapodással kettéosztják, É Olaszhoz, D Jugohoz kerül. 300ezer olasz költözik át az É-i olasz területekre, mert jobb ott az életszínvonal.
1971-ben válik véglegessé a ma is érvényes felosztás.
- etnikai tisztogatás: (kényszeráttelepítés)
* A nagyhatalmak az elmozdítottak helyébe saját nemzetéhez tartozókat telepítettek, hogy az asszimilációt, keveredést segítsék meggyorsítsák a beolvadást.
* 1945-49 SZU: 370e embert telepítettek a SZU belsejébe a Baltikumról (elitet), helyükbe 2,5 millió orosz került sajátságos megszálló funkcióval: minden állami intézmény vezetője csak orosz lehetett.
Ukrajna: 400e ukránt telepítettek át a SZU belsejébe, mert Ukrajnában erős fegyveres szovjetellenes mozgalmak voltak. Az ukrán értelmiséget Szibériába deportálják. Ez is egyoldalú.
Kozákok: a 2. VH-ban a németek szövetségeseként harcolnak, a teljes kozákságot K-re telepítik, az elitet a Szaharin szigetekre deportálják.
Krími tatárok: nem álltak a SZU mellé, kiirtják őket.
Kolmükök: kiirtják őket.
* 1945-48 Német kitelepítés:
Jalta: a németséget kollektíve teszik felelőssé a VH kirobbanásáért és a pusztításért. (6 hónapos csecsemőt is, nem demokratikus, mert származás alapján diszkriminál.)
No-t megszállták a nagyhatalmak, 4 zónára osztották, Berlint is 4 zónára.
Büntetésük a kitelepítés, a németséget kényszerrel No területére telepítik át.
*SZU: nem telepíti át, hanem szovjet munkatáborokba küldik őket.
* Lo: egzisztenciális kérdés, támogatják a németek kitelepítését, hogy legyen hely az 1,5 millió áttelepülő lengyelnek.
*Csehszlovákia: A Szudéta vidéket No azért szerezhette meg olyan könnyen, mert német lakosságú volt, ezt mégegyszer nem akarják, így a legdurvább eszközökkel akarnak megszabadulni a németektől. (vagonnyi halott német). A távoli vidéken élő németek szerencsétlenül jártak, mert őket meg sem próbálták kitelepíteni, egyszerűen kiirtották őket.
*Ro: megválthatták a maradást, így végül az itt élőknek csak a felét telepítették ki.
* Jugo: nem nagyon van német, mert a megszállók lemészárolták őket (150e-t), aki van, azt kitelepítik.
* Mo: Szent István óta jelen van a németség, beintegrálódtak, nem volt gond velük. (Pl az Aradi vértanúk között is volt német) Nem volt társadalmi ellenérzés, valamint a kormány számára a származás alapján történő diszkrimináció elfogadhatatlan volt (3,5 m magyar élt kisebbségként, őket is bármikor diszkriminálhatják ezen az alapon).
A kormány szelektív kitelepítést javasol: aki a háborúban nem megfelelő magatartást képviselt, azt telepítsék csak ki. Meg iy kezdődött a vizsgálat, és csak 40% bizonyult bűnösnek, ez 210 e embert jelentett (családokkal együtt).
A kormány hivatalosan kéri a SZEB (Szövetséges Ellenőrző Bizottság)-et, hogy csak őket kelljen kitelepíteni, de elutasítják.
A kormány ekkor átértékeli, hogy ki számít németnek: az, aki a legutolsó népszámlálás során német anyanyelvűnek ÉS német állampolgárnak vallja magát. Ez 300e főt jelent.
Kéri, hogy csak ezeket kelljen kitelepíteni, de ezt is elutasítják.
Mo vesztes állam, nem dacolhat, de húzza-halasztja a dolgot.
1945 nov: ultimátum: vagy kitelepíti a németeket, vagy nem ismerik el a magyar kormányt, és szovjet vezetés alá vonják az országot.
1945 dec 1: Magyar nyilatkozat, amelyben elítélik a születés alapján történő diszkriminációt.
(persze ez vesztesként nem ér semmit)
1945 dec 29: kormányrendelet születik, hogy minden németet ki kell telepíteni.
1948 márciusában a nagyhatalmak megszüntetik a kitelepítési kötelezettséget, eddig Mo-ról210e németet telepítenek ki, 150 e No NY-i, 60e No K-i területére. (ez utóbbi szovjet rendelésre történt, kellett a munkáskéz, aki segít újjáépíteni No-t).
A kitelepítés 8 millió embert érint.
Másik büntetés a németekkel szemben, hogy állampolgári jogokat veszítenek (nem vehet földet, állami hitelt, nem lehet útlevele, nincs szavazati joga)
*Mo: 1950 március 25: megszűnik a törvényes diszkrimináció.
*Csehszlov: 1990-ig nem ismerik el a németség jelenlétét az országban. 1956-ban a harmadakkora magyar és lengyel kisebbséget elismerik.
- zsidó emigráció:
6 m zsidó halt meg, ennek következtében egy részükben erősödik a külsőségekben megjelenő asszimiláció, egy másik részük viszont a kivándorlást választja és egy önálló zsidó államban reménykedik. Ez már régebben felmerült, és helyként Palesztinát határozták meg, csakhogy Palesztina most angol megszállás alatt áll, és barátságban is vannak a lakosok az angolokkal, így anglia nem kíván önálló államot, hanem egy arab államon belüli autonómiát. Ez maga után vonja a palesztin zsidók terrorizmusát, mire anglia Ciprusra kezdi őket deportálni.
11948-ban megszületik az önálló zsidó állam, Izrael, kibontakozik a zsidó identitás reneszánsz.
SZU: 2,5m Ro:225e Mo:114e Eu (többi hely): 111e (1945-48)+342e(1949-55)
Így a kivándorlók száma eléri a Palesztin zsidók számát, ami konfliktushoz vezet.
Izraelt a kivándoroltak Eu-i típusú állammá formálták.

Magyar nemzetiségpolitika:
Nincs jelentős kisebbség, a határ kissé beljebb került Trianonnál, így 6% nemzetiségi van.
A kisebbségek számára az állampolgárságon keresztül kell jogokat adni, de kollektív jogokat nem.
1945 okt: Közoktatási törvény: Ha egy osztályban 10 fő kerül ki ugyanazon nemzetiségből, akkor a szülők szavazással eldönthetik, hogy A vagy C típusú osztály legyen e. Ez demokratikus megoldás, de a gyakorlatban nehezen megoldható, mert kevés a nemzetiségi tanár, valamint a többnemzetiségű helyeken gond lehet. (10-10-10 magyar-szerb-német)
1947: 270 ilyen osztály van.
1948 júni: az egységes Magyar Dolgozók Pártja kiad egy nyilatkozatot, amely széleskörű kulturális autonómiáról szól, de közben elkezdődik a diktatúra kiépítése.
1949: megromlik a viszonyunk Jugoval, a Mo-n élő szerbek politikailag megbízhatatlannak minősülnek, így tömegesen internálják őket el a határ mellől.
1954: Nagy Imre kerül hatalomra, reformprogram van kibontakozóban, melynek része a - ------ nagyobb kulturális szabadság biztosítása:
1954: 100 C német osztály 119 C + 5 A szlovák 40 C + 20A délszláv
11 C + 11 A román osztály.
1954-re Mo-n a nagyobb nemztei kisebbségek nemzeti szövetségeket hoznak létre, a német nemzeti szövetséget Wild Frigyes vezeti, és saját lapjuk van. Így kialakul egy kulturális autonómia.
- a szomszédokkal való kapcsolat rendbehozása:
*1945: Rossz a viszony a csehekkel és egyre romlik, mert a csehek fenyegetést látnak a határ mellet tömörülő 850ezres magyar kisebbségben (etnikai alapon elcsatolhatnák).
1945 MÁJUS: Kassai kormányprogram: nem ismerik el, hogy magyar kisebbség él itt + kimondják a magyarok kollektív felelősségét Csehszlov felosztásában
Megfosztják őket az állampolgárságuktól
Kényszermunka rendelet: aki nem állampolgár, az újjáépítésben bármikor bérmentesen dolgoztatható.
A nem állampolgárok vagyona automatikusan az államé – ezt az USA már nem hagyta, így ezt visszavonták.
1946: lakosságcsere egyezmény Mo-val: ahány szlovák vissza akar települni, annyi magyart van joguk kitelepíteni (tulajdon nélkül!). 73e szlovák települ át, 78 + 30e magyart telepítenek ki 1947-ben.
120e magyart a Szudéta vidékre kényszertelepítenek át keverve a cseh és morva etnikummal.
1946: elrendelik a reszlovakizációt: aki nyilatkozatot tesz, hogy ő szlovák, egyből visszakapja az állampolgársági jogait, aki nem, azt az állam kiközösíti. 310e magyar szlovakizálódik.
1949-től van magyar tanítás, eddig az időszakid diszkrimináció volt, koncepciós perek (EszterházyJános ). Innentől kezdődik az enyhülés, mindkét országban bevezetik a diktatúrát
1956-ban a cseh kormány elismeri a magyar kisebbséget és a diszkriminatív intézkedések nagy részét eltörlik.
* 1945-46: jó külkapcsolat Romániával, mindketten vesztesek, versengenek Erdélyért, toleráns és együttműködő nemzetiségpolitikai elveket vallanak.
1946: Román kormányrendelet: ahol a lakosság 30%-a kisebbségi, ott minden dokumentumot a kisebbség nyelvén is ki kell adni, ahol 60%, ott a kisebbségi nyelv is hivatalos.
1947: kiépül a sztálini diktatúra, amely Ro-ban nemzetiségi tulajdonságokat is hordoz, így elkezdődik a kisebbségiek üldözése. Így a két ország elhidegül.
* Jugo: 1945 elején rossz a helyzet, a megszállók a németek mellett a magyarokat is irtják (40e magyar).
1945 második fele: Jugoban Tito kerül hatalomra, diktatúrát épít ki, de úgy, hogy egyik nemzetet sem emeli a többi fölé, így javul a magyarok helyzete, bár nem lesz önálló tartomány, és helyi autonómiát sem kapnak.
1947: maygar-jugo barátsági szerződés, amit kereskedelmi és gazdasági szerződések is alátámasztanak. Jugo a szomszédaival rosszban volt, így jól jött neki a magyarok barátsága.
1948 nyara: Tito és Sztálin összeveszik, hogy ki az első kommunista, így Sztálin megtiltja a Jugoval való kapcsolattartást, sőt 1949-től ez már katonai készülődéssé fajul.
1953: meghal Sztálin
1954:Nagy Imre alatt sikerül rendezni a kapcsolatot, mindkét országban helyreállítják a kisebbségek kulturális jogait.

A külföld:
1945: megalakul az ENSZ, csak állampolgári jogokat ismer el (csak egyénieket)
1946: az ENSZ-en belül diszkrimináció ellenes bizottság alakul, hogy a kisebbség védelmére tervet dolgozzon ki, ami el is készül 1966-ra…
1948 dec 9: ENSZ határozat születik a népirtás elítéléséről.
1948 dec 10: megszületik az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, amely csak egyéni jogokat ismer el, kollektív jogokat nem.

10.EA:
[…] – elkéstem az elejéről
Korábban a kisebbségpolitika külpolitika volt, a 2. VH után belpolitika lett, a hatalom megtartásának eszköze.
Csehszlovákia:
1968-ig viszonylag elfogadható kisebbségpolitika, szűk a kisebbségiek mozgástere, de nincs különösebb diszkrimináció.
Csehszlovákiai Magyar Dolgozók K??: majdnem politikai pártként működik, a magyarság érdekeit képviseli. A 60-as évekre formális kulturális feladatai maradnak.
1968 tavasz: a Csehszlovákiai Kommunista párt reform oldalának és széles rétegek által támogatva reformmozgalom alakul ki. Nem kérdőjelezik meg a szocializmust, de törvényesebbé, humánusabbá szeretnék tenni.
A SZU nem támogatja, először politikai nyomásgyakorlással akarja megakadályozni, majd mikor ez nem működik
1968 aug 21: a Varsó szerződés csapatai bevonulnak, hogy megvédjék a szocializmust. (lengyel, magyar, bolgár, szovjet csapatok). Komoly kárt okoz a magyar kisebbségnek.
A Kommunista pártban a reform oldalon főleg csehek álltak, a szlovákok szovjetbarátok. Mikor visszaszorítják a reformot, a cseheket leváltják, és szlovák vezetés kerül a párt élére. Ezek kettős kommunikációba kezdenek:
- SZU felé: a reformerek magyarok voltak
- a lakosság felé: a magyarok megakadályozták a jó reformokat.
Egyre több diszkriminatív intézkedést hoznak a magyarok ellen, pl a magyar szervezeteket kizárják a Csehszlovák Népfrontból.
A 70-es években ez a diszkrimináció fokozódik.
1978: nyelvtörvény: Csehszlovákiában minden munkahelyen hivatalos érintkezéshez csak a cseh és szlovák nyelv használható, 1-5 évig büntették az államnyelvek megsértését.
Ilyen primitív diszkrimináció ekkor máshol már nem volt.
Okai: cseh-szlovák etnikai konfliktus+gazdi válság+a szlovákok történelmi indentitási válsága (hol a helyük a világban, eddig még soha nem voltak önálló állam)
Ezek mind a kisebbségen csapódnak le.
Románia:
1948-tól fokozatos diszkrimináció, társadalmi, politikai kirekesztés.
Az 56-os magyar forradalom további ürügy a diszkriminációra.
1952-68: MAT – Magyar Autonóm Tartomány. A nemzetiségi diszkrimináció sajátos formája. Biztosítottak egy széleskörű kulturális autonómiával rendelkező területet a magyaroknak Székelyföldön (messze a határtól!), ami jól hangzik. De: mindenhol máshol mindenfajta autonómiát eltöröltek, ha akar jogokat, költözzön ide.
1973: minden oktatási intézményt kötelez, legalább egy román osztály indítására. à sok kis iskola, ahol eleve csak egy osztály indul, akkor ez román lett.
70-es vége: önálló magyar felsőoktatás megszűnik, román intézményekkel vonják össze. + megszűnnek a magyar TV-k is. à a kultúrában is megindul a beolvasztás.
1988 – település szisztematizálás: falvak tucatjait dózerolták le, és a lakosságot szétszórva városok lakótelepeire telepítették – aki elvesztette a gyökereit, könnyebben asszimilálódik.
Jugoszlávia:
A SZU-val való szembefordulás belső demokratizálódásra kényszeríti a vezetést, így már az 50-es évekre puha diktatúra alakul ki, területi, közigazgatási, gazdasági decentralizáció zajlik, ami lehetővé teszi, hogy a kisebbségiek legalább állampolgári minőségben több joggal bírjanak, de saját identitásukkal kapcsolatban nincs semmilyen lehetőség.
1963-as alkotmány: elismer kollektív jogokat a kulturális autonómia szintjén.
1974-es alkotmány: nem csak elismeri a kisebbségek államalkotó szerepét, hanem büntetőjogilag védi is őket.
- kinyilvánítja, hogy ezeket a jogokat igenis biztosítani akarja
- ha már így kell őket védeni, akkor támadják őket.

1960-70-80-as évek:
A kisebbségek fokozatosan elöregszenek, mert kevés a gyerek és a fiatalabb generációk már könnyebben asszimilálódnak.
Aluliskolázottá válnak ezek a társadalmak, mert az iskolázott fiatalok már világpolgárok lesznek, nem ragaszkodnak annyira az identitásukhoz.
Az iparosodás, városiasodás asszimilál vagy elkerüli a kisebbségiek lakta területeket.
Széthullanak a kisebbségi társadalmak.
A 2. VH után a 60-as évek gazdaságilag jó időszak, politikai reformidőszak, majd 60 után visszaesés figyelhető meg: vagy külső erőszak vagy erősödő asszimiláció vezet a kisebbségi társadalmak széthullásához.
50-70-es évek:
Csehszlovákia: 700e magyar – 600ezret ismernek el.
Kárpátalja: 250e
Románia: 2,2m – 1,7m-et ismernek el
Jugo: 460e – 430ezret ismernek el
Magyar tannyelvű iskolában tanulók száma:
Csehszlov Románia Jugo
50: 50e 117e 36e
60: 72e 175e 48e
70: 55e 96e 33e
Ugyanaz a tendenci, de más okok, Jugo-asszimiláció, Románi – erőszak. Ez az általános KözépEu-i tendencia is.
Magyarország:
Az 56-os forradalomban a nemzetiségiek reformpárti vagy reformellenes állampolgárokként jelennek meg, mindkét oldalon ott vannak.
1958: Nemzetiségi szervezetek jönnek létre:
az MSZMP kizárólagos szereppel bír, pártként nem funkcionálhatnak.
Ki minek vallja magát, automatikusan abba a szervezetbe tartozik
Nincs vidéki szervezet, nincs szervezeti hálózat, így jelképes a működésük
1968: érdekképviseleti funkcióval bővül a szerepük.
70-es elejéig: Mo külpolitikája nyitottabbá válik.
1977: rendeződik a Vatikán és Mo kapcsolata. Mo az első, aki megkeresi a Vatikánt. Kell, mert a kisebbségiek egy része görög, másik római katolikus, egyik sem államvallás, így támogatással lehet csak fenntartani.
Nem születik nemzetiségi törvény és intézményesített nemzetiség védelmi szervezet sem jön létre.
Álláspont: kisebbség van, de ne beszéljünk róla. Külföldön él magyar kisebbség, de arról se beszéljünk.
Csak a rendszerváltás után van lehetőség a szembenézésre.
1980: 37800 nemzetiségi tanult az anyanyelvén 316 elemi iskolában – 20A és 296C típusú
1990: 45000 elemi iskola és mind C típusú. 450-480e kisebbségit tételezünk fel.
1993: nemzetiségi törvény: (77. az évben)
Alapja az állampolgári egyenjogúság és a kulturális autonómia.
államalkotónak ismeri el a kisebbségeket, egyenrangúak a magyarokkal.
Lehetőséget ad korlátozott területi autonómiára kisebbségi önkormányzatok létrehozásával.
12 nemzetiségi kisebbséget ismer el + 1 nemzetiségi jogokkal rendelkező etnikai kisebbség – a cigányság. Azokat ismeri el, akik tartósan, legalább 100 éve jelen vannak Mo-n. (kínaiakat pl nem.)
Más törvények keretében még szélesebb körű lehetőségeket nyújt, pl a bíróság előtt saját nyelv használata, kötelezően ki kell rendelni tolmácsot. Ez technikailag megoldhatatlan.
Általában jellemző, hogy tisztességes, becsületes, komolyan gondolt dolgokat foglalnak törvénybe, amik technikailag megoldhatatlanok.
A magyar törvényhozás törvényt sért, mert mivel az alkotmány államalkotónak ismeri el a kisebbségeket, kellene legyen képviseletük a parlamentben. Ez 1 kamarás esetben szinte megoldhatatlan, Ny-on 2 kamara van, az alsót a miénkhez hasonlóan választják, a felsőházba különböző szervezetek (így kisebbségiek is) küldhetik a delegációjukat.
1994: sok kisebbségi önkormányzat jön létre
339 nemzetiségi és 453 etnikai önkormányzat jön létre: 163 német, 56 horvát, 49 szlovák, 19 szerb, 16 örmény, 12 szlovák, 7 lengyel, 6 görög, 6 szlovén, 4 bolgár, 1 rutén
Több horvát van, mint szerb, mert épp most vívták ki a függetlenségüket, erős a nemzeti öntudat + jobban szimpatizál velük a magyarság, mint a szerbekkel.
Az örmények viszont 5000-en vannak, túlreprezentáltak.
A kisebbségi önkormányzati választásokon minden helyi lakos részt vehetett, mivel elvileg szorosan együttműködik a helyi önkormányzattal, és így kell a lakosság támogatása. Eredménye, hogy bárki (akár rasszista is) jelöltethette magát, és a többségben lévő nem kisebbségi lakosság meg is választotta+sok lett a megélhetési politikus.
1998-tól a nemzetiségi képviselőket csak a nemzetiségi szervezetek jelölhetik + előzetes bevallás alapján csak az szavazhat rájuk, aki az adott nemzetiséghez tartozik.
Így kevesebb lett a visszaélés, mert már törvényesen nem megoldható (max vesztegetéssel)

Nemzetközi hozzáállás:
1966-os ENSZ határozat: ez az első, amely a kisebbségek kollektív jogait védené, de ebbe csak úgy egyeztek bele, hogy csak 76-ban került bevezetésre. Nyelvi kulturális jellegű jogokról van szó.
1975: Helsinki Eu-i összbiztonsági értekezlet – sok más mellett kisebbségi kérdések is felmerültek, így a záródokumentumban kimondják, hogy a nemzetiségi jogok biztosítása minden államnak kötelessége a kulturális autonómia szintjén. Közvetve benne van tehát, hogy ez nemzetközi megállapodás.
1957 óta ez ügyben nem történt előrelépés.
2005 – az Európai Unio új alkotmánya:
Mo harcolt, hogy vegyék bele a kisebbségi jogok védelmét, és sikerült elérni, hogy az alkotmány elismeri a nemzetiségi jogokat.
Kényes terület, mert nincs olyan nagyhatalom, amelynek ne lennének etnikai konfliktusai.
forrás: stud.u-szeged.hu