Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



O pamäti a zmysle slovenských dejín

O pamäti a zmysle slovenských dejín
FRANTIŠEK MIKLOŠKO

Aké sú danosti, vnútorné predpoklady, horizonty Slovákov? Kardinál Tomko v závere svojho vystúpenia v SNR v apríli 1991 povedal: „Slovensko sa svojou polohou a historickým vývojom nachádza uprostred dvoch kresťanských tradícií – západnej alebo rímskej a východnej teda byzantskej...

Ale aj povaha Slovákov je tak trochu uprostred medzi racionalistickým Západom a citovou intuíciou Východu. Sme teda, bez preháňania, v srdci Európy, na križovatke jej hlavných dejinno- kultúrnych síl... Ak jestvuje nejaký zmysel dejín, tak i terajší Slováci si musia nevyhnutne položiť otázku o zmysle vlastných dejín... máme všetky dejinné predpoklady, aby sme ostali otvorení pre Európu a pre pozitívne hodnoty tak zo Západu, ako aj z Východu... Verím v obrodnú a plodnú energiu slovenského národa, ktorá sa môže obnoviť pri prameňoch....“
Ján Pavol II. sa viackrát prihovoril Slovákom. Na konci prvej návštevy v Bratislave v apríli 1990 nemecky hovoriacim veriacim povedal: „Bratislava a Slovensko boli v priebehu dejín vždy strediskom stretávania mnohých národov, jazykov a kultúr. S vedomím tejto historickej úlohy vás vyzývam, aby ste tomuto mestu a tejto krajine neupierali tento význam ani v budúcnosti...“ A najďalej zašiel Ján Pavol II. vo svojom príhovore vo Vatikáne pri príležitosti ďakovnej púte Slovákov v novembri 1996: „Slovensko má osobitnú úlohu pri budovaní Európy tretieho tisícročia. Dobre si to uvedomte! Je povolané ponúknuť svoj veľmi významný príspevok k novému pokroku európskeho kontinentu svojimi tradíciami a kultúrou, svojimi mučeníkmi a vyznávačmi ako aj živými silami svojich nových generácií. Slovensko je povolané ponúknuť Európe predovšetkým dar svojej viery v Krista a svojej oddanosti Panne Márii.“

.nie vedením, ale spevníkom
Trochu skeptickejší pohľad podáva Alexander Matuška v eseji Slovenská viera v minulosť z roku 1931: „Čo je to všenárodné sanctissimum, o ktoré sme sa tak zúfale opierali a opierame? Naša minulosť... My by sme bez minulosti, bez dejín nemohli žiť; úloha robiť dejiny by potom pripadla nám, a na to my nie sme. Preto sme tak kŕčovite verili v minulosť; lebo ľahšie je veriť v minulosť ako v seba... Bolo, teda bude, bude i vtedy, keď budeme len vylihovať. Vývin to urobí za nás!... Každý, komu sa u nás nechce nič robiť, začne v niečo silne veriť – a na tom sa zakladá náš idealizmus, ktorý je našou kliatbou... Naším heslom nie je bude, ako my chceme, ale bude, ako Boh dá! To viedlo našich otcov k tomu, že sa usilovali dostať z poroby nie vedením, ale spevníkom, nie vyrovnaním sa ostatným národom, ale čipkárstvom... Ak nemáme chrbtovú kosť – akože skutočne nemáme – staráme sa o to v prvom rade sami; cítime sa najlepšie nie vystretí, ale zohnutí. Väčšie či menšie zakrivenia chrbtovej kosti u každého z nás, v najrozličnejších životných situáciách, pochádzajú v prvom rade z poníženej úcty pred minulosťou; tá nám berie všetku odvahu, tá nás kriví.“

.o rozkolísanej pamäti
Takto nás vnímajú ľudia ducha. Ako sa vnímame my sami? Aká je pamäť Slovákov o sebe v tom najširšom slova zmysle? Aká je naša pamäť historická, ktorá vytvára historické povedomie, pamäť zažitej skúsenosti a návykov a aká je pamäť „genetická“, ktorá hovorí o charizme či vrodených nedostatkoch? Historickú pamäť majú Slováci rozkolísanú. V poslednom období Rakúsko- Uhorska si našu spoločnú históriu prisvojila Budapešť a my sme sa v tom nedokázali zorientovať. Za Československa bola spoločná história marginalizovaná. Za komunizmu bolo všetko prekrúcané, posúvané alebo zamlčované.
Aj dnes historici ťažko hľadajú spoločnú reč. Výsledok je, že Slovákom dnes chýba vedomie historickej kontinuity. O našej genetickej pamäti, o tom, čo sú naše predpoklady i nedostatky, vieme asi najviac. Vieme o priateľskej povahe, o našej pohostinnosti, vieme, že máme bližšie k uhorskej povahe s jej temperamentom, prchkosťou, zábavou, zodpovednosťou i kuchyňou ako k rakúskej mentalite. Vieme o našich talentoch v kultúre, vo vede, v športe. Vieme však aj o závisti, ktorá je v nás zakorenená a ktorá nám bráni posunúť spomedzi seba tých schopnejších a lepších, vieme o nezáujme a pohodlnosti, ktorá bráni doťahovať veci do konca, vieme, že najskôr sa naši ľudia uplatnili v cudzine ako doma.

.nemáme chuť si nič pamätať
Pokiaľ však ide o pamäť návykov a zažitej skúsenosti, tam je to asi najhoršie. Stáročia života pod všetkými historickými nápormi nám kážu prežiť. A my sme naozaj prežili všetko, napriek tomu, že sme nikomu nevládli. Vieme o našich krátkych vzopätiach, v ktorých dobiehame okolitý svet, a potom o desaťročiach útlmu a pasivity. Z našich postojov a vlastností nemáme chuť si nič pamätať a pripomínať, ospravedlňuje nás postavenie vždy ohrozenej menšiny. Máme vybudovaný pocit zodpovednosti nanajvýš pre širšiu rodinu alebo cirkevné či stavovské spoločenstvo, no necítime už žiadny zmysel pre obec, región a štát. Na úrovni národa alebo štátu sa vieme zjednotiť najskôr pri ohrození alebo proti niekomu. Ako možno z takýchto predpokladov vychádzať a aké ciele si možno stavať?

.aký je zmysel našich dejín?
Štúrovci videli zmysel slovenských dejín v tom, že sme. Boli by sme asi zaskočení, keby sa toto nakoniec stalo završujúcim pohľadom na naše dejiny. Pohľad naspäť a z neho vychádzajúca skúsenosť potvrdzuje, ktoré cesty, danosti a správanie sa v dejinách Slovenska osvedčili a priniesli trvalé ovocie. Malo by byť samozrejmé, že takýmito chodníkmi treba kráčať ďalej aj v budúcnosti. Máme sa pozerať na dejiny Slovákov ako na dejiny práce, ako na príbeh tisícročnej včely? V minulosti tým možno mnoho vysvetliť, napokon, každá doba prináša ciele, ktoré treba z krátkeho alebo dlhodobého hľadiska napĺňať. Každá doba a ľudia v nej by však mali hľadať aj nové cesty a svety. Často ako reakciu na naplnenie, odmietnutie alebo vyprázdnenie predchádzajúcich období. To sú nepredvídateľné plány a chodníky. Sú to odpovede jednotlivcov i generačných zoskupení na volania znakov času. Sú to rýchlo pominuteľné chvíle a volania, ktoré keď zostanú bez odozvy, často navždy zaniknú ako premárnené príležitosti. Práve tieto chvíle však dávajú nový, nepredvídateľný zmysel dejinám, ktorý možno ťažko plánovať. V tom je dobrodružstvo, úspech i riziko príbehu jednotlivcov i národov. Bez tohto dobrodružstva je ich život len rozvíjaním zabehnutých ciest.
Povolať nejaký národ alebo narysovať mu zmysel jeho dejín môžu len proroci, básnici alebo mýtické bytosti. Čo stálo pri zrode Slovákov? Bola to modlitba sv. Cyrila na smrteľnej posteli, kde prosil Najvyššieho: „Tých, čo si mi dal, vraciam ti ako tvojich: spravuj ich svojou mocnou pravicou a ochráň ich pod svojimi krídlami“, bol to tiež odkaz kráľa Svätopluka na vrchole moci svojim trom synom o prútoch a svornosti a bolo to aj poučenie prvého uhorského kráľa Štefana svojmu synovi a nasledovníkovi, v ktorom ho vyzýva k tolerancii, rešpektu iných kultúr a spravodlivosti. Opisovať takéto povolania do podrobnosti je nenáležité. No načúvať odkazu a volaniam času je výzvou pre každú aj našu generáciu.

Autor je poslanec NR SR
forrás: tyzden.sk



Malý Mikloš (Mikloško) opäť v Budapešti narástol

21.6.2005
Malý Mikloš (Mikloško) opäť v Budapešti narástol
Jan Dancer

Kontroverzný poslanec KDH v NR SR si bol v Budapešti opäť doplniť svoju zbierku vyznamenaní. Po pamätnej medaile Jánoša Eszterházyho, ktorú obdržal pred pár rokmi, si nedávno prevzal z rúk odchádzajúceho maďarského prezidenta Ferencza Mádla Cenu sv. Vojtecha, ktorá mu bola udelená "za jeho príspevok k rozvoju Európy a integrácii strednej a východnej Európy do Európskej únie".

Milého Mikloška posadili do kresla, vyblýskali bleskami fotoaparátov a ožiarili reflektormi kamier. Akákoľvek podobnosť s Leonidom Brežnevom, ktorému v pravidelných, aj menej pravidelných intervaloch prikladali na širokú hruď ďalšie a ďalšie vyznamenanie, je čisto náhodná.

Za udelenie maďarského vyznamenania sa, prirodzene, patrí (dokonca musí) revanšovať. Mikloško tak urobil podľa SME tým, že sa Maďarom jednostranne "ospravedlnil za násilné vysťahovanie po skončení druhej svetovej vojny".

Je historickou skutočnosťou, že na základe medzivládnej dohody medzi Československom a Maďarskom z 27. februára 1946 došlo k transferu asi 70 000 osôb z Maďarska na Slovensko (reslovakizácia) a asi 90 OOO slovenských občanov maďarskej národnosti do Maďarska. Osudy a pohnútky transferovaných osôb sa rôznili a siahali od dobrovoľných presunov až po vynútené. Niektoré maďarské rodiny odchádzali do Maďarska, pretože niektorí ich členovia sa silno skompromitovali v období surovej maďarskej okupácie južných oblastí Slovenska v rokoch 1939 -- 1945.

Podľa Ďuricu (Dejiny Slovenska a Slovákov, Lúč, Bratislava 2003) mnohí slovenskí občania maďarskej národnosti sa hlásili k slovenskej národnosti, aby sa vyhli odsunu do Maďarska. Do 1. decembra 1948 požiadalo o reslovakizáciu asi 350 000 osôb. V tomto procese však hrali svoju úlohu aj neblahé skúsenosti s brutálnym a represívnym maďarským horthyovským režimom počas okupácie v rokoch 1939 -- 1945. Obyvatelia obsadeného územia boli totiž podrobení prechodu z relatívne demokratického štátu (1. ČSR) do "najhrubšieho a najbezohľadnejšieho feudálneho systému", čo viedlo k známemu pokriku "minden drága, vissza Prága (všetko drahé, naspäť k Prahe)". Preto sa viacerým javilo prijateľným prihlásiť sa k slovenskej národnosti. Ďalším momentom bolo, že mnohí slovenskí občania maďarskej národnosti na južných územiach Slovenska predstavovali v podstate nie príliš hlboko pomaďarčených Slovákov.

Na Mikloškových "ospravedlneniach" je kontroverzná ich jednostrannosť a vytrhnutosť z historického kontextu. Ak by sa totiž urobila seriózna a férová sumarizácia toho, kto komu zapríčinil viac utrpenia a príkoria, tak by bol maďarský rováš podstatne dlhší a bohatší ako slovenský. A takáto situácia nemá korektné a konštruktívne jednostranné a nevyvážené riešenia ani východiská. Mikloškove vyjadrenia v Budapešti iba nabijú zbrane lišiackej a vierolomnej maďarskej propagande a pomôžu v mätení verejnosti najmä v zahraničí, ktorá nedisponuje dostatočne serióznymi, pravdivými a nestrannými informáciami o histórii slovensko-maďarských vzťahov.

A reakcia slovenskej politickej verejnosti? Mikloškovo konanie nepodporila (ale ani výslovne neodsúdila) dokonca ani jeho materská strana KDH, ktorá ich označila za jeho súkromnú osobnú iniciatívu.

Pre Dušana Čaploviča zo Smeru by boli Mikloškove slová prijateľné iba vtedy, ak má jeho rodina podiel na vysťahovaní Maďarov. "Zrejme pozná problémy vlastnej rodiny, zrejme jeho rodina sa podieľala na nejakých aktivitách," povedal.

Takú prihrávku na smeč ako posledné budapeštianske vystúpenie Mikloška si nemohol nechať ujsť ani predseda SNS Ján Slota, ktorý sa vyjadril, že Mikloško "spáchal na duši národa smrteľný hriech".

Mikloško v Budapešti nadviazal na svoje predchádzajúce aktivity spred niekoľkých rokov, keď sa nechal tak isto v Budapešti dekorovať pamätnou medailou známeho maďarského iredentistu grófa Lajoša Eszterházyho. Toho Eszterházyho, ktorého myslenie a zamerania dobre charakterizuje jeho vlastný výrok: "My Maďari vždy sme sa dívali na Česko-Slovensko ako na životaneschopnú zlátaninu ľudskej zlomyseľnosti a nevedomosti a veľmi dobre sme vedeli, že táto umelo pozliepaná ohava, ktorá sa volá štát, nemá nijaké právo na existenciu... vtedy v pražskom parlamente ako poslanec Maďarov chcel som rúcať, rúcať niečo, čo sa mi zo srdca hnusilo a z čoho nikdy nič dobré sa nezrodilo." Ten Lajoš Eszterházy, ktorý si slovensko-maďarské spolužitie predstavoval nasledovne: "My Maďari a Slováci žijeme spoločne na tomto území, kde Maďari neprišli ako hostia, ani sem neboli pozvaní ako cudzinci, ale naši predkovia toto teritórium dobyli a svojou štátotvornou silou a nadaním pretvorili minulosti na organickú súčasť maďarského štátu."

forrás: Britské listy



HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona