Commora Aula honlapja-Ne a tömegben kiabáld az igazadat, hanem azzal szemben
Az autonómia örök aktualitása miatt, egy effektív konfliktusmegoldó módszer, egy történelmi igazságtalanságokat kiegyenlítő legitim követelmény.

MENÜ


BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció



Legyünk magvetők és végvári vitézek!

Siklósi András:
Legyünk magvetők és végvári vitézek!
- Elhangzott 1999. március 14-én a szegedi Klauzál téren -

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Honfitársak, Magyarok!
Az őszinte, alulról induló forradalmak és szabadságharcok mindig egy nemzet közös szándékát, célkitűzéseit, hivatástudatát fejezik ki, ennélfogva az illető nemzet történetének esszenciáját, legnemesebb sűrítményét is jelentik. Másképpen szólva: a néplélek költői felvillanását, fölszabadult szárnyalását szimbolizálják a téridő rideg, koromsötét, határtalan tengerében. Persze távolról sem minden revolúció ilyen. Gondoljunk csak a szabadkőműves páholyokban kiagyalt, guillotinnal lefejezett, hamis és barbár 1789-es párizsi forradalomra; a bolsevik csőcselék által 1917-ben kirobbantott, vérgőzös nagy októberi borzalomra; a hamvába holt, férfiatlan gyámoltalansága miatt eleve esélytelen 1968-as prágai tavaszra; vagy éppenséggel a szekus ügynökök által kiprovokált 1989-es román palotaforradalomra. Nálunk is van ilyen negatív példa: elsősorban a félrecsúsztatott őszirózsás tüntetések, majd az 1919-es moszkovita patkánykurzus; ezekhez azonban a magyarságnak semmilyen köze nincs, csupán Trianontól napjainkig ható szörnyűséges következményeit nyögjük valahányan.
1848 és 1956 szerencsére gyökeresen különböznek a fenti tévutaktól, s mind a magyar, mind az egyetemes história legragyogóbb csillagai. Emberszeretetükkel, humánumukkal, jézusi tisztaságukkal fölülmúlhatatlan megnyilvánulásai egy üldözött, sokat szenvedett nép élni akarásának, törhetetlen hitének. A küzdelem 48-49-ben és 56-ban egyaránt ugyanazért folyt: a zsarnokság, az idegen elnyomás alóli feltámadásért, a magyar érdekek határozott megfogalmazásáért és minél teljesebb képviseletéért. Szigorúan véve egy olyan hármasság megalapozásáért, melynek mindegyik eleme kölcsönösen feltételezi egymást, s bármelyik hiányában a másik kettő sem állhat meg magában. Azaz 48-ban és 56-ban is fő célunk volt az állami függetlenség és nemzeti önrendelkezés megteremtése, a szabadság kivívása, ill. az ősi alkotmányokon nyugvó igazságos törvényesség bevezetése. Aligha van közöttünk, aki ne ismerné valamelyest e gyakran emlegetett fogalmakat, mégis világítsuk meg pontosan, mit is jelentenek. Annyi kegyetlen rezsim, oly sok népnyúzó hivatalnok próbálta meg őket félreértelmezni, elhallgatni vagy velük visszaélni, hogy nem lesz fölösleges egy kis homályoszlatás.
A szabadság nem csupán a szolgaság vagy a rabság ellentéte, nem valamiféle ideális külső állapot; amikor mindenki korlát és mérték nélkül azt tehet, amit akar, fütyölve embertársaira, környezetére. Az én szótáramban ez nem szabadság, hanem önző egoizmus, liberális anarchia vagy marxista szemfényvesztés. Ennél lényegesebb pozitívabb, ha figyelünk másokra, ha cselekedeteink senkit sem károsítanak meg, viszont a magunk s a köz javára irányulnak; miközben kerüljük a botrányokat, a törvényszegést s az erkölcstelenséget. Ám még ez is kevés. Mert a valódi szabadság mindig belülről fakad, nem függ semmilyen külső körülményektől, s csak ott lehet jelen, ahol lelki igény van rá. Vagyis a legzordabb elnyomásban, még a börtönben, láncra verve is lehet valaki szabad; míg a legtökéletesebb demokráciában is lehet rabszolga akár egy egész nemzet. A bűnös, hazug, megalkuvó és istentagadó ember sohasem szabad, hiszen a szabadság egyfajta kegyelmi állapot: olyan belső rend, melyben megvalósul az Istennel és a lelkiismeretünkkel való harmónia.
Az alkotmányosság és a törvényesség sem azt jelenti, hogy vakon betartjuk az írott paragrafusokat, akár önkéntesen, akár a büntetéstől, a retorzióktól való félelmünk miatt; mivel maga az alkotmány is lehet nemzetellenes (lásd a mindmáig érvényben lévő, számtalanszor módosítgatott sztálinista "alkotmányunkat"!), a törvény pedig lehet fondorlatos, igazságtalan, sőt törvénytelen. Az efféle törvényt elfogadni, előtte behódolni, a megváltoztatásáért vagy eltörléséért folytatott küzdelmet feladni nemhogy kívánatos, hanem egyenesen becstelenség és gyávaság. A népből eredő törvényesség legfőbb ellenfele, annak megrontója, fölrugója nem ritkán maga a jogtipró hatalom: a fenyegetéssel, félrevezetéssel, demagóg ígéretekkel vagy választási csalásokkal vezető pozíciókba csörtető nemzetgyilkos hiénafalka. Ezen túlmenően, minden időkre általános érvénnyel megfogalmazható: Csak az az emberi törvény lehet jó, mely összhangban áll a nála magasabb rendű, tökéletes isteni törvényekkel s a Teremtő által alkotott Univerzum természeti törvényeivel. Amelyik ezekkel ütközik, nekik ellentmond, az következésképpen rossz, gonosz és tarthatatlan; ilyenekre egészséges jogállam nem épülhet!
A függetlenséghez s az önrendelkezéshez sem elegendő az, ha területünkről kivonulnak az idegen katonák. Egy ország sokféle módon megszállható és gyarmatosítható: bankokkal, multinacionális cégekkel, adósságcsapdával, földjeink és egyéb javaink fölvásárlásával, lakóinak egzisztenciális, kulturális és szellemi megnyomorításával, érdekeivel ellentétes globális szövetségekbe kényszerítésével (pl. NATO, Európai Unió stb.). Hazánk csak akkor lesz szuverén, ha önálló úton járhat, ha hagyományainak, adottságainak és lehetőségeinek megfelelően cselekedhet, ha nem lesz többé ellenséges vagy "baráti" birodalmak csizmapucolója, ha nem idegen zsoldosok és maffiózók uralják, hanem egy abszolút feddhetetlen, felelős, nemzethű elit kormányozza, ha öncélúan intézheti külső vagy belső ügyeit, s nem válik semmilyen világállami törekvés játékszerévé.
1848 és 1956 egyaránt az imént kifejtett magasztos elvek jegyében indult harcba, s bár mindkettő elbukott, tragédiájában is fölemelő és páratlan; hiszen a sátáni túlerővel szemben is fölmutatta a magyar virtust, megszólaltatta egy nagymúltú nemzet elszánt halálordítását, kifejezte egy ezer sebből vérző nép reményeit és életszeretetét. S ugyan hogy állunk ma, beteljesült-e már 48 és 56 szentséges eszmerendszere? Kossuth apánk éppen a mi városunkban kiáltotta: "Szegednek népe, nemzetem büszkesége!" Vajon most elmondhatná-e ugyanezt itt, vagy bárhol másutt? Nézzünk magunkba, megérdemelnénk-e efféle dicséretet, egy ilyen kedvező elismerést? Aligha. Haragos korholást, féltő bírálatot, szigorú megrovást annál inkább.
Fennállása óta soha ilyen katasztrofális állapotban nem volt még Magyarország. Most "élvezhetjük" igazán az utolsó 50 év cucilista-internacionalista "vívmányait", majd a rendszer-nem-váltás libertinus szabadosságának és kozmopotita nihiljének csapásait. Megkezdődött s részben befejeződött a gazdasági s a politikai csúcspozíciók visszajátszása a telhetetlen elvtársurak kezére; a népakarat semmibe vételével, a magyarság félretájékoztatásával, öntudatának, morális is biológiai védelmi képességének megmérgezésével lezajlott a közvagyon magántulajdonná privatizálása, iparunk, mezőgazdaságunk, oktatásunk, egészségügyünk és kulturális életünk jelentős fölszámolása, a stratégiai ágazatok, a pénzintézetek, az energiaszektor s a termőföldek döntő részének idegen elbitorlása, az igazságtétel és kártérítés elsikkasztása, a családok lezüllesztése, a nemzeti alapintézmények szétverése, történelmi egyházaink hiteltetenítése stb. Mindez a háttérben megbúvó, majd egyre nyíltabban és pofátlanabbul előretörő világállami klikk utasítására történt. E gyalázatos rombolás után a cél most már a kárpát-medencei magyarság végleges ellehetetlenítése, bennszülötté alázása, kiirtása és/vagy szétkergetése, aztán a maradék hazánk megkaparintása.
Élet vagy halál?, enyészünk vagy tenyészünk? - így szól ma a Hamlet-i kérdés. A szervezett pusztítással szemben csak egy sokoldalú, ravasz, huszáros taktika segíthet; a tétlenség s a lapulás árulással ér föl. Ne feledjük: nem mind magyar, aki magyarul beszél; nem mind testvérünk, aki ügyesen hízeleg, vagy jó arcát mutatja. A magyarságot nem elég "megvallani", fennen hirdetni hanem újra és újra bizonyítani kell! Nincs semmilyen tegnapi érdem, elődök jogán szerzett pecsétes oklevél, csupán az számít, ha naponta helytállunk, s megtesszük a tőlünk telhetőt, vagy annál sokkal is többet. Ébredj hazám mély álmodból, tömörülj egységfrontba ...... ellen! Többé ne szipolyozzon bennünket se ..... - de semmiféle nemzeti gúnyát öltő, magyargyűlölő janicsár se rágja tovább meggyötört testünket! Ocsúdjatok fel honfitársaim! Talpra Petőfi népe! Kerüljön előtérbe a kötelességtudat, az áldozatkészség, a sorsközösség vállalása, s félre minden önzéssel, kapzsisággal és széthúzással. Legyünk ismét Kossuth vakmerő katonái, harcoljunk meg a ránk törő túlerővel, a mellkasunkon, homlokunkon táncoló ocsmány fenevadakkal!
Szinte felsorolhatatlan, mi mindent kéne azonnal megoldanunk ilyen kilátástalan, keresztre feszített állapotban. E fenséges, ünnepi percekhez tán nem illik, hogy bajainkat, feladatainkat leltározzuk, ezért csak 3 vezérgondolatot említek:
1. Küzdenünk kell a magunk és utódaink magyarként való megmaradásáért, rettenetes népességfogyásunk megfordításáért, fajtánk emberibb jövőjéért!
2. Magunkhoz kell ölelnünk, és hatékonyan meg kell védenünk a világ minden tájára szétszórt nálunk is elesettebb nemzettestvéreinket!
3. Az örökkévalóságig viaskodnunk kell a 8 részre szabdalt, kibelezett, elvarázsolt Kárpát-medence .......ért!
Ezekhez képest említésre sem méltóak olyan, egyébként kardinális problémák, mint demokratúra, piacvesztés, korrupció, költségvetési hiány, munkanélküliség, médiaháború, "Nemzeti" Alaptanterv, bankkonszolidáció, homoszexualitás, szektásodás, balliberális vagy konzervatív-jobbközép nómenklatúra stb.
"Romlásnak indult hajdan erős magyar, / Nem látod, Árpád vére miként fajul?" - bömbölte oroszlánként kortársai süket fülébe Berzsenyi. "Pusztulunk, veszünk, / Mint oldott kéve széthull nemzetünk." sikoltott fájdalmában Tompa Mihály. Pedig egykor mi voltunk a világ tanítómesterei, a világosság és a tudás büszke népe, s a mi magyari fajtánk évezredekkel ezelőtt belakta az egész földet. Ha csak dicső régmúltunkra nézünk, már akkor sem nyugodhatunk bele "békés" fölszámolásunkba. Őstörténészeink, nyelvészeink, régészeink, néprajzkutatóink sorra tárják föl eleink tárgyi és szellemi magaskultúrájának cáfolhatatlan bizonyítékait szerte a világban. Minket pedig irtanak, sortűzzel, akasztófával, szibériai "gyógyüdültetéssel", abortusz-rendelettel, adópréssel, agymosással, drogokkal, nyelvrontással és kultúrmocsokkal. Jaj mivé lettünk, jaj hová süllyedtünk, s ugyan mi vár még ránk?! S ahelyett, hogy összefogva csatasorba állnánk, még most is kivárunk, némán kushadunk, sőt "derék" öngyilkosként a saját sírunkat ássuk. Pedig egy kurucos rohammal lerázhatnánk kullancsainkat, széttörhetnénk bilincseinket, s átvehetnénk a rendelkezést a magunk sorsa felett. Csak bízni kell, akarni kell, s a boldogító csoda hamarosan megvalósul. Ha magyar vagy, légy büszke származásodra, vállald föl küldetésedet, ápold nemzeti hagyományaidat, keresd a testvéri magyar kezet, légy nemzeted magvetője és végvári vitéze! Most vagy soha, nincs több lehetőség, ez az utolsó pillanat!
Befejezésül hadd idézzek Viktor Hugo, a bennünket nagyra becsülő és szeretettel pártoló francia költőfejedelem egyik írásából: "Magyarország a hősök nemzete, a hősiesség megtestesülése. Ez a kiváló nemzet ki fog törni a sírjából. Amíg lesz a világon függetlenségi szellem, erény, hősiesség, dicsőség és szabadságvágy, addig élni fog Magyarország." kell ennél több? Isten adja, hogy tényleg így legyen!

forrás: x3.hu






HÍREK
Felvidéki magyar térkép
- 2009.05.20.





Magyar élettér autóatlasz
- 2009.05.20.





Történelmi emlékesztető
- 2009.05.19.

Felvidék
Honföldünk


Nemzeti dal
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Esküszünk,
hogy rabok tovább
nem leszünk


Utassy József gondolata
- 2009.03.15.

Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kel föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a hétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!


A Szent Korona Őrzője
- 2009.03.11.

A Szent Korona Őrzőjének Eskü alatt tett Nyilatkozata.



Új menü
- 2009.02.27.


- Autonómia hírek máshonnan
- Mi az autonómia?
- Az autonómia kivívásának a formái
- Decentralizált autonómia
- A kisebbségi autonómia (működő
modellek, magyar elképzelések)

- Az autonómia és az új világrend
- Felvikéki hírek
- Preambulum
- Aláírásgyűjtés az autonómiáért
- A szlovák alkotmány nem tiltja az autonómiát
- A felvidéki magyarok történelme
- Csehszlovákiai kisebbségi szerződés
- Beneš-dekrétumok
- Szlovákiai nyelvtörvény
- Polgártársaim, barátaim
- Múlt, jelen, jövő
- Szlovákok igazi történelme
- Dálesz
- Erdélyi hírek
- Erdély és Székelyföld autonómiája
- Vajdasági hírek
- Vajdasági autonómiaterv
- Kárpátaljai hírek
- Kárpátaljai autonómiatervek
- Kárpátaljai autonómia-koncepciók
- A KÁRPÁTALJAI MAGYAR AUTONÓMIA
- Horvátország, Szlovénia,
Ausztria hírek

-

- Magyarországi autonómiahírek
- Magyar címer története
- 1868-as kisebbségi törvény
- Miért a 20. század?
- Autonómiák Európában

- English news
- Observations on the Beneš Decrees
- EÚ-us hírek
- Finn autonómiamodell
- Dél-Tirol és Korzika autonómiája
- Katalán autonómia
- Baszk autonómia
- Kínai autonómia - Másfajta autonómiák
- Saját írásaink
- Rólunk írták
- Az Emberi Jogok
Egyetemes Nyilatkozata

- A modern szabadságjogok
- Kirándulások a Zsitva folyócska
mentén

- Mátyusföld és Csallóköz,
Dunamenti-síkság
- Nem igaz
- Egy város a Duna két patján
- Slovenské aktuality
- Autonómia SK
- Commora Aula články
- Okolo autonómie Text
- Slováci a maďari jedna rodina
- Štúr a autonómia
- Fantázia képek
- Komáromi képek
- Olimpia 2016 Commora Aula
- Gondolatok


Történelmi párhuzam
- 2009.03.05.

Stefan Marko Daxner: "Magyarország számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk." (1861)
most mi is megfogalmazzuk ugyanezt
Bósza János: "Szlovákia számunkra csak annyiban létezik, amennyiben benne elismerést nyerünk. (2009)"


Az önrendelkezésről
- 2009.03.05.

Aki esetleg mégis úgy gondolná, mi köze mindehhez, annak ajánlanám szíves figyelmébe Martin Niemüller, a német protestáns lelkipásztor gondolatait.
"Amikor elvitték a kommunistákat, én hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat és a szakszervezeti embereket, én hallgattam, mert sem szociáldemokrata, sem szakszervezeti ember nem voltam. Amikor eljöttek és elvitték a zsidókat, én hallgattam, mert nem voltam zsidó. És amikor eljöttek és elvittek engem, már nem maradt senki, aki szólhatott volna értem."


Vígh Károly
- 2009.03.05.

„Magyarországon és máshol is (Szlovákiában is- a szerk. megj.) láttuk és megéltük, hogy a történelmi traumák és frusztrációk önsajnálatból történõ ápolása a nemzetekbõl a legrosszabb erõket szabadítja fel, amelyek csak a katasztrófát ismerik, és csak ebbõl táplálkoznak. Miért nem vagyunk képesek valami újat, reménytelibbet kezdeni?- kérdezi Churchill…”

Az élet
- 2009.03.02.

Az élet egy nagy cirkusz, ahol tanár a bohóc és nebuló a közönség.

Cikkajánló:
- 2009.03.01.

Slota sértegethet minket, klikk a képre





Autonómia terv. klikk a Commora képre
- 2006.09.01.








Szavazás a Commora Aula honlapról
- 2006.12.08.

Szavazás!

Indult 2006.11.10-én
- 2006.11.11.

Felmérés
Kell-e nekünk az autonómia

Igen minél hamarabb
Igen, de majd később
Igen, ha a szlovákok is akarják
nem tudom
Nem, mert úgyse lehet
Nem, mert rossz az időzítés
Nem, mert nincs rá szükség


Véletlen link.



Kukac.sk link felvidéki magyar fórum
- 2007.12.15.









Rovásírás
- 2007.06.09.





Újévi mondóka
- 2008.01.01.

Adja a Teremtő, hogy -
Minden rügyed megfakadjon!
Minden magod kihajthasson!
Minden dalod szívből jöjjön!
Minden napod tündököljön!
Minden szájat etethessél!
Minden élőt szerethessél!
Minden mi él üdvözöljön!
Minden álmod teljesüljön!
Minden bánat odébbálljon!
Minden csoda megtaláljon!
Minden napod egészségben,
Minden perced békességben
Teljen, az új esztendőben!
Úgy legyen!
Varga Ibolya


Lao Ce
- 2008.01.24.

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:
"Mint a vendég, nem mint a gazda:
nem vonulok hüvelyknyit előre,
inkább egy lábnyit vissza."
Ez a tétlen cselekvés,
az erőszak nélküli siker,
az ellenség nélküli háború,
a fegyvertelen győzelem.
Harcban az ellenség ócsárlása
megsérti az út-at;
ha két hadsereg összecsap,
a kíméletesebb győzelmet arat.


Szlovák-magyar barátság
- 2009.03.14.

LONG LIVE

Szózat
- 2009.03.14.

LINK KLIKK: Szózat
Szózat ének


Vörösmarty Mihály Szózat
- 2009.03.14.

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet sülyed el,
Népek veszik körul,
S az emberek millióinak
Szemében gyászköny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


Hun imádság
- 2009.03.14.

Kr.u. 410-460-ban keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva, a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű.

HUN IMÁDSÁG

MIATYÁNK ISTENÜNK
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDENNAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT,
S LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Petõfi Sándor: A szájhõsök
- 2009.03.17.

Meddig tart ez őrült hangzavar még?
Meddig bőgtök még a hon nevében?
Kinek a hon mindig ajkain van,
Nincsen annak, soha sincs szivében!
Mit használtok kofanyelvetekkel?
Évrül-évre folyvást tart a zaj,
És nem ott-e, ahol volt, a nemzet?
Nincs-e még meg minden régi baj?


Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval
Az időt így elharácsoljátok;
Várva néz rég s oly hiába néz az
Isten napja s a világ reátok.
Nyujtsátok ki tettre a kezet már
S áldozatra zsebeiteket,
Tápláljátok végre a hazát, ki
Oly sokáig táplált titeket.



Áldozat s tett, ez a két tükör, mely
A valódi honfiút mutatja,
De ti gyáva s önző szívek vagytok,
Tettre gyávák s önzők áldozatra.
Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,
Megifjodnak a vén nemzetek,
De ti hernyók új lombot nem adtok,
Sőt a régit is leeszitek.



S oh mi vakság! fölemelte még a
Népszerűség őket paizsára,
Az elámult sokaság, miképen
Megváltóit, karjaiba zárja.
Megváltók? ők a hon eladói,
Elveszünk ez ordítók miatt...
Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,
Mert a félénk eb mindég ugat.



Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

Petőfi Sándor


Soviniszta
- 2009.03.26.

Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért.

Táncsics Mihály:
- 2009.03.30.

Az egyenlő szabadság
és az egyenlő jogok teszik
a forrást, melybül
mindenki egyaránt
meríthet jólétet,
bolgogságot, áldást.


József Attila
- 2009.04.03.

«az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétségben vagyunk.»
(József Attila)


A harc, melynek nincs győztese
- 2009.05.18.

Miért ne-ken

Nyelvlecke
- 2009.05.18.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

2009.3.11
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Evrópába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogybotorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", mért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol", elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!



A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
...és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): "Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: "Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató: "A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

Isaac Asimov scifi író: "Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: "Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
/VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
beküldő: olvasó



Ez a honlap a Commora Aula magántulajdona